3214 válasz a témához

[Csikasz]

Igyekszem ám . Tudod Feri mi rég ismerjük egymást, s becsülöm a kitartásod a militari irányában, sajnálom is, hogy nem volt módod az uitóbbi idõben versenyezni...sajni ma az élet nem kedvez az álmainknak, pediglen a Vörös tenger élõvilága élõben valami csoda lehet.

[Ernest]

Szerintem egy MLSZ Western vagy Házi Versenyes trailban is meg lehet találni ugyanazt az élményt, mint egy eurosportos közvetítésben. A pontos, precíz, gyors végrehajtást fel lehet ismerni, ha az ember akarja, és értékelni, akár trail, akár öttusa céllövészet, akár bérgyilkosság. Mindamellett én nagyon örülnék neki, ha a színvonal folyamatosan emelkedne a felnõtt számokban, amire azért néha volt már példa. Egyszer, ugye, Sheriff lelõtte a lányának a trail tervét, hogy ez túl sok (ezt 20 évig szemedre fogom hányni, bocs, utána már csak azért nem, mert végelgyengülök ) - bár ez csak majdnempélda. Aztán még egy kedves élményem YC egyik pályaelképzelése*, amitõl a lovasok majdnem szétszedték az ismertetéskor, aztán meg erõlködés nélkül teljesítették sokan. Itt is leírhatom, mert máshol sem lenen jobb helyen, én az olyan versenyhelyszínt, ahol a kaput és a hidat csak imitálják, kizárnám a versenyrendezõk sorából. *Ha rémlik még valakinek, egy sokipszilonos tolatás-keringõ, abban a szurdékba szorított lovardában valahol Délpesten.

[sheriff]

Ernest! Az Americana trail döntőjében 65 cavaletti rúdból, egy hídból, egy merev kapuból és egy tucat bójából állt a pálya. A rudak cirka fele emelt akadály volt. Ilyen nehéz trail pályát én még nem láttam soha. Az egyik lovas 75 pontot lovagolt rajta. Eszméletlen lova volt, s a csajszi is nagyon tudott. A pálya annyira nehéz volt, hogy még ők, a nyertes páros is megizzadtak rajta rendesen. Reiningben Bernard Fonk nyert. Már megint. 76 pontos teljesítménye számszakilag ugyan nem volt túl messze a kimagasló 71-74 pontos teljesítményektől, valójában azonban olyan gyakorlatot láttunk tőle és a lovától, amilyennél különbet szerintem nem lehet. Az, hogy "csak" 76 pontokat kapott, pusztán a bírók szubjektivitását tükrözi. (A reining bírálása szubjektív, nem időmérésen vagy egyéb technikai eszközzel megoldható módon történik.) Adhattak volna 80-at is, az is igazságos lett volna. A lónak egyetlen lépése sem volt az arénában, ami fölött a lovas ne gyakorolt volna szemmel jól láthatóan kontrollt, miközben olyan könnyed és elegáns volt a bemutató, ami elvarázsolta még azt is, akit a reining nem igazán hoz lázba. Pazar volt. Kronsteiner, Schöpfer és mások is mentek kiváló pályát, de Fonk űberelt mindent. Az open osztály olyan messze van a magyar valóságtól, ami távolság már nem is értelmezhető. A non-pro maturityban egy olasz versenyző nyert. Fonkéhoz mérten jó lova volt, s nagyon szépen, tudatosan lovagolta, s kimagasló pontszámot kapott ő is. Ebben a mezőnyben azért volt egy-két olyan lovaglás is, ami magyar szinten is elképzelhető. de ebben az osztályban is ordít a tudásbeli különbség. Nagyon le vagyunk mi maradva, magyar westernesek az európai mezőnytől. S ahogyan a dolgok állnak, ez a lemaradás várhatóan csak nőni fog. Én a cutting miatt mentem ki elsősorban, de a reining fogott meg igazán. Cuttingban nem érzek akkora különbséget, bár nyilvánvaló, hogy a non-pro cuttingosok lovai is messze-messze felülmúlják a magyar lovakat tudásban, képzettségben. De itt talán könnyebb lenne utolérni az elitet, mint reiningben. A lovasok tudásában, képzettségében nem érzek olyan markáns különbséget. Cuttingban egész Európában mostoha a helyzet, ami a gyakorlási/edzési lehetőségeket illeti. Olaszország kivételével gyakorlatilag mindenütt legalább olyan körülményes a helyzet, mint idehaza. Sőt, mi talán még könnyebb helyzetben vagyunk, mint az osztrákok, németek, stb. Ezekben az országokban olyan kemény az állatvédelmi lobbi, hogy ott a marhákról még csúnyát gondolni sem szabad, nemhogy sportolni velük. Még az olaszok nagyágyúi is Amerikába járnak gyakorolni, képzésekre. A cutting amerikai sport és kész. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az európai középmezőny szintjét 2 éven belül elérjük, mi magyarok. Persze ez sem lesz egyszerű.

Edited by sheriff, 2011 szeptember 7. - 12:24.

[sheriff]

Hétvégén a szlovák bajnokságért versenyeztek a szlovák lovasszövetség western és rodaó szakágának versenyzõi. Náluk két címet lehet nyerni westernben. Egyet az "A" kategóriás versenyek összesítése alapján, amit championátusnak hívnak. A másik a bajnoki cím, amit egyetlen versenyen osztanak ki, ahova kvalifikálódni kell az "A" és "B" kategórás versenyeken. Ez utóbbi bajnokság versenye zajlott Galántán most hétvégén. Hárman mentünk el magyarok: Döde, Tyuxi és én. Team penningben nagy fölénnyel nyertünk csakúgy, mint Döde szlalomban és hordóban. Csapnivaló borjakkal zajlottak a versenyek, én ilyen leharcolt, használhatatlan csordát még talán soha nem láttam. Cuttingban a bírók engem láttak a legjobbnak, de én nem így éltem meg. Ilyen rosszul talán még soha nem ment a cutting. Se versenyen, se edzésen. Tyuxi lova jobban mozgott szerintem, s egy szlováknak is volt egy jó mente a második körben. Úgy hoztam tehát el a cutting elsõ helyét, hogy szinte szégyelltem a szereplésemet. Vakok között a félszemû a király - tartja a mondás, de ezúttal ennél is rosszabb volt a helyzet. Vakok között egy kevésbé vaknak tûnõ, de azért vastagon vak lett a nyerõ. Szegény szlovákokat sajnáltam kicsit. Kihirdették a gyõztes magyarokat, majd a 2. helyezetteknek eljátszották a szlovák himnuszt a bajnoki címért. Nem lehet egy jó érzés 2-dikként bajnokká válni. A bajnok a legjobb kellene legyen. Mi nem lehettünk bajnokok, mert nem voltunk regisztrálva. Jövõre lehet, hogy ott is váltunk majd licenszet. ;)

[endy.papa]

Hétvégén a szlovák bajnokságért versenyeztek a szlovák lovasszövetség western és rodaó szakágának versenyzõi. Náluk két címet lehet nyerni westernben. Egyet az "A" kategóriás versenyek összesítése alapján, amit championátusnak hívnak. A másik a bajnoki cím, amit egyetlen versenyen osztanak ki, ahova kvalifikálódni kell az "A" és "B" kategórás versenyeken. Ez utóbbi bajnokság versenye zajlott Galántán most hétvégén. Hárman mentünk el magyarok: Döde, Tyuxi és én. Team penningben nagy fölénnyel nyertünk csakúgy, mint Döde szlalomban és hordóban. Csapnivaló borjakkal zajlottak a versenyek, én ilyen leharcolt, használhatatlan csordát még talán soha nem láttam. Cuttingban a bírók engem láttak a legjobbnak, de én nem így éltem meg. Ilyen rosszul talán még soha nem ment a cutting. Se versenyen, se edzésen. Tyuxi lova jobban mozgott szerintem, s egy szlováknak is volt egy jó mente a második körben. Úgy hoztam tehát el a cutting elsõ helyét, hogy szinte szégyelltem a szereplésemet. Vakok között a félszemû a király - tartja a mondás, de ezúttal ennél is rosszabb volt a helyzet. Vakok között egy kevésbé vaknak tûnõ, de azért vastagon vak lett a nyerõ.

Szegény szlovákokat sajnáltam kicsit. Kihirdették a gyõztes magyarokat, majd a 2. helyezetteknek eljátszották a szlovák himnuszt a bajnoki címért. Nem lehet egy jó érzés 2-dikként bajnokká válni. A bajnok a legjobb kellene legyen. Mi nem lehettünk bajnokok, mert nem voltunk regisztrálva. Jövõre lehet, hogy ott is váltunk majd licenszet. ;)

Szerintem nem kell szégyelni semmit!

GRATULÁLOK! :yeah: :guny: :kocc:

[Ernest]

Akor itt is felteszem a kérdést, lesz cutting a hét végén a BL farmon?

[sheriff]

Egyre értetlenebbül állok a szlovákiai western elõtt. Mindig azt hallom, hogy ott milyen nagyszerû a helyzet, mennyivel elõrébb tartanak. Marhára nem ez látszik. A szakág vezetése mostanában változott meg, némi puccs szagú események következtében. A régóta regnáló Pacseszováékat leváltották. Az új vezetõség 16 fõbõl áll. Mikor ezt meghallottam, arra gondoltam, hogy ez már aztán döfi. Ahol 16 fõs vezetésg kell, ott aztán nyilván van versenyzõ dögivel. Ezzel szemben tizenegynéhány lószállítót számoltam meg a helyszínen szombat este. Azon a versenyen, amelyre állítólag mindenki eljön, aki csak számít valamit, hiszen itt döl el a bajnoki cím sorsa, s akárki elnyerheti, aki itt elindul. Az ünnepélyes megnyitón cirka 25 lovas vett részt. Reiningben 4 induló volt, pleasureben és horsemanshipben több kategórában is csak 5-6 fõ összesen. Trailben 3-4 start, pleasure openben 3 lovas. Úgy tûnik, hogy Szlovákiában is csak a gyorsaságinak és a marhás számoknak van keletje. De semmivel nem jobbak, nincsenek többen, mint nálunk. Ha a 16 fõs vezetõség mindegyike (vagy gyerekeik) indultak, akkor velünk magyarokkal együtt ki is jött a teljes mezõny, azaz minden versenyzõ vagy annak hozzátartozója vezetõségi tag is egyben? Fura.

Azt mondogattam Dödének, hogy szerintem nyilván van egy másik western szervezet is, amelyik a rendes versenyeket szervezi, ahol magas szinten folyik a reining versenyzés, ahol a trailesek, pleasur-ösök, superhorse-osok, western ridingosok versenyeznek. És tényleg: hallottam is, hogy a kiebrudalt Pacseszováék szervezetk gyorsan valami western centrum nevû szervezetet, amelyik a reining és kapcsolódó versenyeket szervezi. Martin Barancok is az általuk rendezett versenyen szerepelt inkább ezen a hétvégén, s nem a bajnoki címért szállt harcba. (Mint mondta: három éves csikóval 72,5 pontot lovagolt reiningben. Azaz a profi lovasok valóban máshova tartoznak, máshova járnak.)

Mindebbõl az látszik, hogy ott pont olyan szar van, mint itt. Ott is kétfelé szakadt a lovastábor, húznak szanaszét. A színvonal pont olyan, mint a mienk. Irgalmatlan sok a tennivaló itt is, ott is. Talán annyival jobb nekik, hogy ott van 16 ember, aki feladatokat akart vállalni a vezetésben, van bennük tettvágy. Arra azért lehet építeni. Nálunk a haláltusának is vége már, s kietlen semmit vizionálom, ha a western magyarországi közeljövõjére gondolok. Nem véletlenül mentem ki az idén már másodszor Galántára. Nem nyerni akartam, hanem megtapasztalni egy a mienknél állítólag elõbbre tartó szervezet mindennapjait. Megtapasztaltam, s nem lettem boldogabb. Még a szlovákokkal összefogva sem lenne túl rózsás a helyzet, még akkor is nagyon alacsony lenne a fordulók szakmai színvonala, már ami a lovaglásokat illeti. Mert a bíráskodás, a rendezés, a körülmények (pályák, szállás, boxok) jók. Van mit javítani persze, hiszen elég csak a használhatatlan borjakat vagy a tetemes csúszásokat, idõpont változtatásokat említeni. De ez megoldható, javítható. Az összefogás, a közös versenyszervezés üdvös lenne. A versenyek száma, színvonala emelkedne számunkra. Meglehet, jövõre nem is lesz 2-nél több magyarországi versenyhelyszín, rászorulunk a közeli szlovákiai versenyekre. Mondjuk Poprád környékére vagy Kassa közelébe azért nem szívesen mennék, az egyébként is magas versenyzési költségeket a távolság érezhetõen megemelné. De azt sem szeretném megtapasztalni, hogy visszasüllyedjen a színvonal a 10 évvel ezelõttire, amikor mindenki a lószállítóhoz kötötte a lovát, a bokrok mögé járt wc-re, s térdig érõ homokban, gidres-gödrös tanyaudvarokon próbált pleasure-t, reininget és egyebeket lovagolni.

Akármekkora is a baj, nem szabadna az igénytelenség, az olcsóság felé elmozdulni! Nekünk Wienerneustadtot, Kreuth-ot, A Fieracavallit, Americanat kell mércének tekinteni, s a felé kell törekedni! Nyilván a bõrünkbõl nem tudunk kibújni, vannak korlátok, behatárolt lehetõségek, de akkor is! Keresni kell a megoldást! Együtt! Ami most van, az halálos. Nem lesz az idén reining magyar bajnok, mert nem volt olyan reining versenyzõ, aki értékelhetõen teljesített volna az idei kett darab versenyen. Ez milyen gáz? S a másik szakág is ebbe az irányba tendál. Egyedül a marhás számok környékén van élet. A TB Ranchen rendezett OB fordulónkon gyorsasági versenyen (ami a legerõsebb vonzerõt jelentette eddig a belépõ versenyzõknek) írd és mondd 3 lovas indult az egyik open számban. A háromból is az egyik ugyanaz a lovas volt, csak a másik lovával. A marhás számok növekvõ népszerûsége meg egyre komolyabban veti fel az amatõrizmus meghaladásának igényét néhányunkban. Nem akarok én magam sem olyan borjakkal versenyezni, amilyenekkel szoktunk, vagy amilyenekkel most hétvégén Galántás is találkoztunk. A fáradt, agyonstresszelt borjakkal nem versenyzés folyik, hanem állatkínzás. Ez csak nagyon rövid ideig, s akkor is csak bizonyos alapvetõ normák figyelembevételével tûrhetõ el. Amint kezd a dolog kiforrni, azonnal (már elõtte) meg kell oldani a versenyzésre alkalmas, friss marhák biztosítását, a versenyek tisztaságának, az egyenlõ esélyek biztosításának megteremtését. Ez pedig pénz kérdése (is). Szerencsénk van azzal, hogy Tyuxi marhakereskedõ, s egyre vastagabban veti bele magát a marhás versenyzésbe. Az õ pénzével azonban õ rendelkezik, s a hazai marhás versenyzés jelenleg az õ vállain nyugszik. Ha beleúnna, vagy másképp állna a dologhoz (keresni akarna rajta), azonnal dugába dõlne még az a kevés is, ami most van. A Fieracavalli, Reggio Emília, az Americana versenyein olyan lovakat látni, hogy az ember szája tátva marad. De ezek a lovak nem születésüktõl fogva ilyenek. Csak a hajlamot hozzák genetikából. A tudásukat gyakorlások, képzések, edzések során keresztül szerzik meg, s õrzik meg. Azaz edzeni kell, tanulni kell a marhásoknak is. Nem elegendõ csak a versenyekre friss marhákat biztosítani (még ez sem megy), de az edzésekre is kellene. Majdhogynem megoldhatatlan feladatok ezek. A versenyzõk, vezetõk egy darabig homokba dughatják a fejüket, s csinálhatnak úgy, mintha ezt nem vennék tudomásul. De ha rendre ilyen marhákkal kell versenyezni, mint most, akkor a versenyzõk kedve is alábbhagy, a nézõk is kiábrándulnak, s esetleg még az állatvédõk is komolyabban érdeklõdni kezdenek majd. Van tehát mit goindolkodni, törpölni. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy hova lettek a gyerekek, a fiatalok, a kezdõk? Az idén eltûnt az utánpótlás a színrõl. Márpedig utánpótlás nélkül nincs sport, nincsenek komolyan vehetõ eredmények, sikerek sem. Fel lehet a dobogókra majd állni, hiszen nyilván rendeznek majd valakik versenyeket, de azoknak a díjaknak, amiket ezeken nyerni lehet, semmiféle valós értéke nem lesz. Az eredményeknek akkor van értéke, ha a versenyzõk komoly teljesítményt nyújtanak a versenyeken. Edzõk, bírók, lókiképzõk, szervezet irányítók, tenyésztõk és széles utánpótlási bázis nélkül nem lesznek tejesíteni képes versenyzõk, nem lesznek értékes eredmények. Nem lesz versenysport tervszerû felkészüléssel, szakszerû edzésmunkával, versenyzõk képzésével, csak lovagolgatás hétvégi bulikkal. Azok is jók, de a versenysport nem bulizásról szól, hanem valami egészen másról. A westernsportnak az az egyik alapvetõ baja, hogy a kettõ még mindig összekeveredik. A cirkuszhoz kellenek gladiátorok, ponodmester, showmûsor, folynia kell avérnek is idõnként. A versenyzéshez ez nem kell. Nem kell üvöltõ zene, nem a nagyérdemû szórakoztatása az elsõdleges cél. A show, a cirkusz nem is túl titkoltan pénzért megy, pénz körül forog. Ott termelõdnie kell a pénznek. Persze kiképzett, mutogatható gladiátorokra épít, nem a teljesítmény a legfontosabb szempont, hanem az eladhatóság, mutogathatóság. A versenyzés nem termeli a pénzt, hanem fogyasztja. Általában persze. A westernben egybeolvad mindez, s amíg ki nem forrja magát mindez, addig újra és újratermelõdnek a problémák, s állandó útkeresés zajlik majd. Összedõlésekkel, újrakezdésekkel. Most éppen elégg össze van dõlve minden, s pont egy újrakezdés küszöbére ért a dolog.
Szerintem.

Sokkal nehezebb a sportszervezés kérdése, mint azt az ember lelkes amatõr lovasként elképzeli. Minden tiszteletem azoké, akik még képesek beszállni ebbe az impossible mission-be. Nekem egyre kevesebb a késztetésem erre. Akkora terheket látok, amiket szerintem már nem lennék képes megemelni, arrébb lökni, félretolni. Remélem, hogy lesznek majd olyanok azért, akik felveszik a kesztyût. Hajrá Fiúk, Lányok!

Akor itt is felteszem a kérdést, lesz cutting a hét végén a BL farmon?

Bacsó Bea: 20/9591956

Kérdezd meg a legilletékesebbet!

Én biztos nem leszek ott.

Edited by sheriff, 2011 szeptember 12. - 13:37.

[Ernest]

Érdekes, amit írsz, bár nem vidám. 2007-ben vagy mikor, amikor Ekecsen volt verseny, az jó volt, emlékeim szerint. Igaz, az mintha MEC gyorsaságis és marhás lett volna, nem csak szlovák? Fene tudja már. Én régebben zsákutcának tartottam a külföldi versenyzést, mert akkor aztán végképp kiesik a versenyzõ a végtelen ûrbe, ami egy esetleges hazai nézõtábort illeti. Az persze világos, hogy ha nincs idehaza verseny rendezve, akkor menjen ki. De mondjuk eleve oda ki szervezni egy magyar OB-t, az olyan furán hangzik. No, hát egy hete még úgy gondoltam volna, te vagy az, aki még a szervezõnél is többet tud egy cutting hétvégérõl.

[sheriff]

Ernest! Ha valakinek nem tetszik, hogy külföldön versenyezzenek a magyar westernlovasok ahelyett, hogy idehaza tennék, az leginkább én vagyok. Azt tudom egyedül elképzelni, hogy ha nincs idehaza elég olyan verseny, amelyik megfelelõ körülményeket biztosít a versenyzõknek, akkor ki lehetne egészíteni a helyszínek sorát színvonalas szlovák vagy osztrák (de mindenképpen közeli) helyszínekkel. Nem voltam barátja annak idején annak, hogy a magyar reining bajnokság Ausztriában szervezett versenyeken kerüljön lebonyolításra. De ha csak így lesz rentábilis a versenyrendezõknek? Ha a lovasaink csak így kerülnek versenytársak közelébe? Milyen nyomi dolog az, hogy egyedül neveztem reiningben Gyõrben B kategóriás versenyen, továbbá Csömörön az MLSZ bajnoki címéért openben? Mi a szart ér egy gyõzelem, ha az ember egyedül indul? De még akkor is, ha 1-2 ellenfél akad csak? Megértem Rékát, Marcsit, Katát, hogy nem hajt az Open bajnok címért? Mi sarkallná õket? Szegény Piaffe-nak nem sok öröme tellett az MLSZ bajnoki címében. Tóth Lajos sem volt vele elégedett. Ha nincs súlya a versenyeknek, akkor nem ad elegendõ spirituszt az évközi edzésekhez egy elnyerhetõ bajnoki kupa. Ha mondjuk 10-15 fõs, valamelyest kiegyensúlyozott mezõnyben harcolná ki valaki a címet, az azért már értékes lenne. team penningben 28 csapat indult Tamásipusztán, s majd annyi most Galántán is. Azaz itt van ellenfél, lehetne némi súlya a gyõzelmeknek. De nincs. Mert a marhák használhatatlanok rendre, s nem a tudáson, hanem a puszta szerencsén múlik jobbára egy-egy verseny végeredménye, s így a bajnoki címek sorsa is.

[sheriff]

Gyenge szereplésrõl is születhet jó fotó. Galánta, 2011.09.10., cutting versenyen:

[Boldog Lo Farm]

Akor itt is felteszem a kérdést, lesz cutting a hét végén a BL farmon?

Hát én nem tudok róla, hogy nálunk lenne valami :eek: :nem:
Cutting meg egészen biztosan :nem: :nem:

[Öcsi bá]

Megkérdeztek egy neves trénert,hogy véleménye szerint milyen a jó ló. Gondolkozott egy keveset,majd elmesélte egy szabad napját. Korán kelt, ivott egy kávét majd lesétált az istállóba ahol a lovászok még javában dolgoztak. Szólt a fiúknak,hogy a hatos bokszban lévõ ló bokszát majd õ intézi. Szép kényelmesen bement a lóhoz megsimogatta,majd kitakarította az almot amíg az állat evett. Mikor végeztek megsimogatta finoman a két füle között,mire a ló nyugodtan letette a fejét majd felrakta rá a kötõféket és kivezette a nyergelõhöz. Nem kötötte ki,csak simán áthurkolta a vezetõszárat a rúdon,majd felsétált a házhoz mert fennthagyta a kedvenc kalapját. Amint belépett a házba csörgött a telefonja és beszélgetett vagy tíz percet,majd a felesége is kérdezett tõle ezt azt. Lesétált a lóhoz az úgy várta ahogyan otthagyta,majd kényelmesen lepucolta,felnyergelte és átsétáltak a karámok között a pályára. Ráérõsen bemelegített,élvezte a lovaglást majd dolgozott a lóval bõ 40 percet.Csinált köröket,szárváltásokat,speedkontrollt,stoppokat,stb. Nem volt minden gyakorlat 100%-os,de hát mi az a mai világban. Szép idõ volt gondolta levezetésképp kisétálnak az erdõbe,ha talál szép zöld részt legeltet kicsit úgyis ráér. Félúton észrevett az erdõszélen két marhát,nem is értette hogyan kerülhettek oda fenti legelõrõl,de hát az élet tele van csodákkal így elfogadta ezt is. Megnézte közelebbrõl a billogot az állatokon nyugtázta,hogy saját és elkezdte õket visszaterelni a legelõre. Nem volt könnyû dolga ,a két dezertõr mindent bevetett a szabadlábon tartózkodás reményében,de ló minden próbálkozást hárított. Miután megkereste a leakasztható kiskaput,visszaterelte a két szökevényt a helyükre és minden reggel elvett pontot visszaadott a lónak. Elindult hazafelé és nyugtázta,hogy élete legszerencsésebb szakasza talán a születése volt mikor is LÓ és marhatenyésztõ családba született. Miután visszaért a ranch-ra rendberakta a lovat és kirakta a karámjába. Felsétált a házhoz enni ,de még be sem fejezte az ebédet telefonhívást kapott a szomszéd ranch-ról,hogy segítség kéne nekik a marhák körül, mivel hétvége van és nincs bent minden alkalmazott. Mindig is kedvelte a szomszédot már csak azért is mert gyerekkora óta jó barátok voltak,így hát igent mondott. Lesétált a lóhoz,bent a karámban szabadon lepucolta felnyergelte majd beküldte a szállítóba és bõ egy óra múlva már dolgozott vele. Szüksége volt a ló minden rutinjára akadt ugyan is néhány rakoncátlan borjú. Levezetésképp megbeszélték az élet dolgait lóhátról,és legalább a lovak is leszáradtak. Mire hazaért már késõ délután volt,bevezette a lovat boxába lepucolta és bõségesen ellátta. A riporter nem igen értette a történetet miért ettõl jó egy ló,de a tréner megnyugtatta bátran írja meg a cikket.

[Ernest]

Nekem ez tetszik... Már csak azért is tetszik, mert évekkel ezelõtt egyszer megjegyeztem a fórumon, hogy már két esetet láttam, amikor valaki a tanított praktikákat a gyakorlatban alkalmazta a lovával (már két esetet, miközben 59 leszek a nyáron ). Meg azért is, mert én említettem meg szelíden, hogy milyen furi volt, mikor cutting verseny elõtt a marhákat tartózkodási helyükrõl e célra odaállított autók és emberek által alakított sorfal (kb 50 m kellett) között eresztették be a versenypályára, miközben a neves mezõny lovon ült a pályán, és nézte.

[sheriff]

Meg azért is, mert én említettem meg szelíden, hogy milyen furi volt, mikor cutting verseny elõtt a marhákat tartózkodási helyükrõl e célra odaállított autók és emberek által alakított sorfal (kb 50 m kellett) között eresztették be a versenypályára, miközben a neves mezõny lovon ült a pályán, és nézte.

Cutting VERSENYlóval nem javallott marhát terelni. Ha versenyzel, nyerni akarsz. Minden olyan mozdulata a lónak, amivel a marha irányába mozdul, minden terelõ jellegû mozgás, feladatvégrehajtás hibához vezet(het) versenyszituációban. Ha a ló megtanulja, hogy a marhát terelnie kell, akkor feléje fog mozogni cutting közben, versenyen is terelni akarja. A lovasnak ezt meg kell akadályozni, azaz kénytelen lesz a szárhoz nyúlni, vagy jól láthatóan korrigálni lábbal. Ez hiba, pontokkal súlytják. Ráadásul a nyomás alá helyezett marha a nyomás elõl ki akar térni, fel fog gyorsulni, meg akar szökni, azaz nagymértékben növekszik a kockázatvállalás mértéke. Versenylóvat ezért pl. soha nem használnak segítõ lónak cutting versenyen, soha nem terelnek vele marhát éles körülmények között, soha nem lasszóznak róla, nem team penningeznek vele, stb. Vannak persze lovak, amikkel minden marhák körüli munkát elvégeznek, cuttingoznak a borjak leválasztásánál, ranch sortingoznak a csordaválogatásnál, de ezek a lovak ranch lovak, s nem cutting versenylovak. Jók mindenben, de nem kimagaslóan jók egyetlen dologban. Magasabb szinten versenyt nyerni csak kiemelkedõen jó lóval lehet. Ha ellene dolgozol a lovaddal a célnak, a versenyszituációban elvárt viselkedésnek, mozgásnak, akkor legfeljebb a szerencsében bízhatsz, hogy ez nem üt vissza majd a versenyen.

A másik dolog meg, ami miatt a versenyzõk nem avatkoznak be az ilyen feladatokba a versenyeken az az, hogy egyenlõ esélyeket kell biztosítani. Vagy mindenki ugyanazt végezhesse a marhákkal, vagy senki ne mehessen a közelükbe. Nyilván az utóbbit az egyszerûbb biztosítani. Az a fair, ha mindenki akkor látja elõször a marhákat testközelbõl, amikor bemegy a versenyen közéjük.

Az tehát, hogy a komolyabb versenyeken a a marhákat nem maguk a versenyzõk terelik az arénába, az nem a balfaszság jele, hanem a profizmusé.

Jó a történet, de nincs igazán valóság alapja. Egy versenylovakkal foglalkozó tréner nem ezt mondaná jó lónak, hanem egy versenylovat. Egy ilyen lovat egy marhatenyésztõ ranch tulajdonosa tekint jó lónak. Ismerek ilyen ranch tulajdonost. A kedvenc lovának ilyen lovat nevezne meg. De jó versenylónak nem. A versenylovával õ sem terel marhát, azt másként tartja, edzi, másra használja.

Hol voltál a hétvégén Ernõ? Hiányoltunk. Learrel fogadást kötöttünk, hogy Te tutira jössz. Ha más fotós nem is lesz ott, Te akkor is. Vesztettünk. Pedig ilyen biztos még nem voltam a dolgomban soha.

[Ernest]

Ezzel az okfejtéssel nekem semmi bajom. Elfogadom. Célgép lett a westernló is. Maradt, hogy csak két esetet láttam, amikor a lovas a valóságban alkalmazta az idomítás eredményét. Ebbõl az egyik az volt, egy díjlovas sétált a négyszögben valami technikai hiba miatt, majd szólt a hangos, hogy kezdhetõ a program, s mivel éppen a négyszög másik végén volt, és ellenkezõleg sétált, sõt, a mondat végén rögtön csöngettek is neki, lépésbõl egy fél vágta-pirouettel megfordult, és igyekezett a belovaglás pontja felé. A másikat elfelejtettem. Azt nem számítom ide, hogy állítólag korabeli filmhíradóban volt olyanféle, amit leírtam, a parancsnok az alakulattal szemben állva vágtát vezényelt, majd álló helyzetbõl vágtába ugratva és mindjárt félperdülésbe indítva lovát az osztag élére állt. Mert akkor ez alighanem hétköznapi kunszt volt. Hát, nem jutottam el, mert vártam szombaton estig, hogy Sütyi választ kap-e a kérdésére a találkozó topicjában. Mert ugye kétnapos képzés órarendje el szokott térni. Elsõ nap késõn kezd, második nap korán befejez szokott lenni a irányelv. Aztán lemondtam róla, mert volt otthoni dolog elég.

[sheriff]

Ezzel az okfejtéssel nekem semmi bajom. Elfogadom. Célgép lett a westernló is. Maradt, hogy csak két esetet láttam, amikor a lovas a valóságban alkalmazta az idomítás eredményét. Ebből az egyik az volt, egy díjlovas sétált a négyszögben valami technikai hiba miatt, majd szólt a hangos, hogy kezdhető a program, s mivel éppen a négyszög másik végén volt, és ellenkezőleg sétált, sőt, a mondat végén rögtön csöngettek is neki, lépésből egy fél vágta-pirouettel megfordult, és igyekezett a belovaglás pontja felé. A másikat elfelejtettem. Azt nem számítom ide, hogy állítólag korabeli filmhíradóban volt olyanféle, amit leírtam, a parancsnok az alakulattal szemben állva vágtát vezényelt, majd álló helyzetből vágtába ugratva és mindjárt félperdülésbe indítva lovát az osztag élére állt. Mert akkor ez alighanem hétköznapi kunszt volt.

Hát, nem jutottam el, mert vártam szombaton estig, hogy Sütyi választ kap-e a kérdésére a találkozó topicjában. Mert ugye kétnapos képzés órarendje el szokott térni. Első nap későn kezd, második nap korán befejez szokott lenni a irányelv. Aztán lemondtam róla, mert volt otthoni dolog elég.

Rita a pálya talajának sem küldött külön meghívót. Pont olyan biztos volt benne, hogy ott lesz, mint abban, hogy Te is ott leszel. A western lovaspálya tartozéka nem hányozhat, ilyesmi senkinek eszébe sem jutna. Téged már annyira megszoktunk a pálya korlátjánál, fotómasinával a kezedben, hogy szinte tartozéknak tekintünk. Hiányérzetünk volt, na!

Sajnos nem nagyon tudtam netezni a kurzus előtt, én is blindre mentem. Csak annyit tudtam, hogy 9-re oda kellene érnem. Időbeosztásról, egyebekről fogalmam sem volt. (Bár e-mailben gondosan értesítettek a kurzus előtt, de ezeket a leveleket csak ma olvastam el. )
Bocs, hogy nem tudtam neked információval szolgálni. Legközelebb igyekszem, s akkor dumálhatunk egyet arról, hogy milyen egy fotós szemével Dallos Gyula kezei közé került westernlovasokat látni.

U.i.: A korábbi hozzászólásomban van egy súlyos elírás: sújtják, s nem súlytják!

Edited by sheriff, 2011 október 4. - 11:24.

[Kistáltos]

Igen, de te rászántad a napodat. Pl. én, mint megélhetési lovasoktató ( ) is szivesen vettem volna, ha tudom, mikor érdemes menni, mert akkor a nap másik felére hazaérek és fogadok lovasokat. Ugyebár egy lovardában a hétvége a főműszakos.
Az mellékes - és nagyon sajnálom, h nem jutottam le, de remélem, lesz még alkalom.

U.i. : méginkább fájlalom, hogy a tapasztalataitokat nem sokan szeretitek itt megosztani, tudom, jobban tanít a gyakorlat, de mégis...
Benned reménykedem, Sheriff.

U.i.: A korábbi hozzászólásomban van egy súlyos elírás: sújtják, s nem súlytják!

Akasztással büntetendő hiba

Edited by Kistáltos, 2011 október 4. - 12:59.

[sheriff]

Igen, de te rászántad a napodat. Pl. én, mint megélhetési lovasoktató ( ) is szivesen vettem volna, ha tudom, mikor érdemes menni, mert akkor a nap másik felére hazaérek és fogadok lovasokat. Ugyebár egy lovardában a hétvége a fõmûszakos.
Az mellékes - és nagyon sajnálom, h nem jutottam le, de remélem, lesz még alkalom.

U.i. : méginkább fájlalom, hogy a tapasztalataitokat nem sokan szeretitek itt megosztani, tudom, jobban tanít a gyakorlat, de mégis...
Benned reménykedem, Sheriff.
Akasztással büntetendõ hiba

Én elfogultságot jelentek be Dallos Gyulával kapcsolatban. Olyan szinten vagyok feltétlen híve, ami miatt az én beszámolóm nem lehet mérvadó.

Egyébiránt semmi szokatlan vagy elõre nem várható dolog nem történt. Dallos Gyula olyan kikristályosodott oktatási metodikával rendelkezik, amibõl egy makulányit sem tudta kizökkenteni a westernlovasok sora, a hely szelleme, vagy akár a lovasok és a lovak képzettségbeli különbözõsége. Dallos mester nem ért a westernlovagláshoz. Ez tény. Felületes ismeretei vannak róla, s azok is elsõsorban a reiningre korlátozódnak. Ez néhány lovasban okozott eleinte némi feszültséget. Mind az angolos, mind a westernes oldalról támasztottak is kételyeket afelõl, hogy mire jut velünk Gyula bácsi, s mi mit kezdünk majd azzal, amit tõle kapunk? Ez a kurzus elõtt merült fel. Én már tudtam, hogy mit fog velünk kezdeni, s azt is, hogy nagyjából mit kapunk, s azzal mit lehet kezdeni. Én már voltam nála edzésen, voltam kurzusán. Szerintem helyes volt az, hogy nem próbált meg westernt tanítani. Õ saját magát hozta, azt adta át, amit a legjobban tud. A "szerencse" (így, idézõ jelek között) az, hogy a kurzuson részt vevõk zöme Dallos Gyulához képest rendkívül alacsonyan képzett mind edzéselméleti, mint technikai szempontból. Így Dallos Gyulának nem is kellett igyekeznie a western technikák és a díjlovas technikák összeegyeztetésével, párhuzamok és differenciák kezelésével. Az alapoktól kellett kezdeni szinte minden lovassal és lóval. Hogyan ülj, hogyan használd a szárakat, a lábadat, a testedet. Átmenetek, hajlítások fontossága és szerepe az idomításban, képzésben, stb. Igazából szinte semmi magasabb szintû dologgal nem foglalkoztunk. De nem is lehetett volna.

A kurzus legfontosabb eredménye számomra és még néhány lovas számára, akikkel alkalmam volt errõl beszélni, az a következõ:

Még nagyobb alázattal kell lovagolni, megalkuvás nélkül kell a minõségre törekedni, nagyobb türelmet kell tanúsítani magunkkal és a lovainkkal szemben, tervszerûen, következetesen, tudatosan kell a lovainkkal dolgozni! Ezek igazából evidens, általános dolgok. De Dallos Gyula tükröt tartott elénk, s abba belenézve kicsit az igazságot láttuk. Blank Dóri, Pollák Tomi, Virág és én együtt vagy 20 magyar bajnoki címet birtokolunk, s a többiek is elértek már magasabb szintre a westernlovaglásban. Ezzel együtt is hatalmas hibákat, koloncokat hordozunk magunkkal, s esetenként egyszerû, alapvetõ dolgokat is nehezen vagy sehogyan sem tudunk megoldani. A kurzus szemebesített azzal, hogy ez bizony így van, de egyúttal mutatott is egy utat arra, hogy ezen tudunk javítani. Ki ezt, ki azt a momentumot ragadná ki. Mindenkinek adott ez a kurzus valamit. Nagyon tanulságos történeteket hallottunk Gyula bátyánktól a saját rögös szakmai útjáról, az õ szakmai fejlõdésérõl. Mesélt Aktionhoz fûzõdõ kapcsolatáról, a vele való munka buktatóiról. Már egyedül ezekbõl a sztorikból is nagyon sokat lehetett tanulni, s az ember elraktározhatott magának sok-sok útravalót.

Nehéz lenne tételes leltárt csinálni arról, hogy mit tanultam. Ilyen is van több minden. De inkább azt mondom, hogy iránymutatásokat kaptam. Bizonyos mértékben megerõsítést dolgokról, hogy azokkal jó irányba haladok, jól állok (vágtabeugratás pl.), bizonyosakban pedig tanácsot arra, hogy változtassak (lábsegítségek pl.). Igazából megerõsödtem a lobaglás szeretetében, megerõsödtem abban a hitemben, hogy képes vagyok fejlõdni, csak rajtam áll, hogy meddig jutok a tanulásban. Virág is új lendületet kapott. Az idén alig lovagolt. Most újra minden nap lovagolni akar, s este képes hazajönni Pestrõl, az egyetemrõl, csak, hogy lelovagolja a lovát este és hajnalban. Célokat tûztünk magunk elé, s kicsit bizonyosabbak vagyunk abban, hogy azokat el is fogjuk érni.

[sheriff]

A láb legyen kéznél, de ne legyen láb alatt!

Az elõbb néztem meg egy a paci.hu fórumára belinkelt videót egy ismeretlen westernlovas edzésérõl. A linket felrakó hozzászóló (Csikasz) a segédszár használata ellen berzenkedett, de nekem más ragadta meg a figyelmemet. Feltûnt a lovas lábmunkája is. Elég sokat foglalkozom egy ideje azzal, hogy mit is kell a westernlovasnak a lábával csinálnia lovaglás közben. Dallos Gyula már a legelsõ találkozásunkkor felhívta a figyelmemet arra, hogy szerinte feleslegesen, sõt károsan használom a lábamat. Nekem neves western trénerek tanították azt, hogy így használjam. Arról van szó, hogy a westernlovasok a lábukkal folyamatosan kocogtatják a ló oldalát. Nem a sarkantyút használják, hanem a vádlijukat vagy a csizmájuk belsõ oldalát. Díjlovaglásban alapesetben a lovas lába lazán rásimul a ló oldalára, s pozíciójának változtatásával, illetve a sarkantyú vagy a vádli szükséges idõpontban és mértékben való használatával valósul meg a lábsegítség. Normál esetben, azaz nem feladatban a láb passzív, nyugodt helyzetben marad. Westernben ellenben a láb folyamatosan „koccol”. Itt a lábsegítség három szinten hat. Az elsõ szint maga a mantra szerû, finom koccolás. Ez a lóval való folyamatos kontaktust valósítja meg. Jelzi a lónak, hogy: „Itt vagyok, veled vagyok, meló van, figyelj rám!” Kb. ugyanaz a szerepe, mint a zablán támaszkodásnak az angol lovaglásban. Természetesen ez nagyon finom jel kell legyen, nem a ló oldalának rugdosásáról, s pláne nem sarkantyúhasználatról van szó. Nyilvánvaló, hogy a lábnak az ilyen módon, leheletfinoman történõ folyamatos használata csak akkor valósítható meg, ha a lovas ülése nagyon biztos, a kezétõl és részben a lábaitól is független. A lovas nem támaszkodhat a kengyelben, a lábfejei, a lába térd alatt szabadon, minden irányba használhatóak kell legyenek! Maximálisan egyensúlyban kell a lovon elhelyezkednie annak, aki a lábával folyamatosan finom koccoló jeleket akar adni. Westernben a lovat 6 éves korától kötelezõen egy kézzel, feszítõ zablával kell lovagolni. Mivel a szárakat kifejezetten lazán, „erõsen belógva” kell kezelni, ezért klasszikus értelemben vett támaszkodásról nem lehet szó. Amit angolban a zablán támaszkodás valósít meg a ló-lovas együttesében, azt célozza a koccolás a westernben. Azaz arra szolgál, hogy a lóból és a lovasból egymás minden rezdülését érzõ, egymásra maximálisan figyelõ egységet valósítson meg. Ezt mondták nekem, ezt tanultam, ezt hittem el, s ezt is igyekeztem használni eddig. A másik két westernes lábsegítség fajta közül az egyik ugyanaz, mint az angolosoknál, azaz változtatunk a lábunk helyzetén, s adott pillanatban és adott mértékben változtatunk a lábunkkal kifejtett nyomáson. Hátrébb vesszük a hevedertõl, jobban odatesszük, használjuk a sarkantyút, stb. A harmadik használat a láb elvétele. Ezt persze a díjlovasok is alkalmazzák, de westernben egyes trénereknél ennek nagyobb, majdhogynem elsõrendû jelentõsége van. Vannak ugyanis olyanok, akik a sarkantyút is folyamatosan a ló oldalán tartják, azaz a lábuk már nem is koccol, hanem folyamatosan és viszonylag erõteljesen, karakteresen a ló oldalán van. Klipfel pl. minden kurzusán gyakoroltatja azt, hogy tedd oda a sarkantyút erõsen (Rákóczi Pisti ki is kelt egyszer magából emiatt, mondván: Már a tüdejét is átszúrtam szegénynek és még ez is kevés?), amitõl a lónak nem szabad elõre mennie, csupán a hátát szabad (és kell is!) feladnia, az összeszedettséget kell elérnie. Ilyen karakteres lábhasználat esetén a láb elvétele karakteres jel a ló számára. Fisk lovai pl. szinte utána vágódnak az elvett lábnak. Spin indításánál nem a külsõ lábbal indítják a lovat, hanem a belsõ elvételével. Kör szûkítése nem a külsõ láb odatételével és a belsõ láb elvételével, hanem a fordítva, a belsõ elvételével és a külsõ odatételével történik. Látszólag ez lovaglás a szavakon, de valójában nem. A hangsúly másutt van. Díjlovasok esetében az arányok változnak meg, westernben pedig lehet, hogy csak megszûnik a nyomás az egyik oldalon.

Amikor Tóth Lajostól, Klipfeltõl vagy Victor Fröschltõl vettem leckéket, ezek a dolgok nekem elég sok fejtörést okoztak. Most akkor tegyem oda a sarkantyút, s folyamatosan tartsam is ott, s annak elvételével adjak jelet? Vagy koccoljak? Vagy hol ezt, hol azt tegyem? És mikor melyiket? Mostanra kialakítottam magamnak egy jelrendszert, amit a fentiekbõl gyúrtam össze magamnak, s ezt alkalmazom. Ezt éreztem mostanában logikusnak. De folyamatosan kérdõjelezem meg a saját lovaglásomat, mert bizonyos dolgokra nem találok választ, egyes dolgok nem mennek.

Én koccolok. Reiningben szerintem alig van olyan pillanat, amikor nem feladatban vagyok.
A legutóbbi Dallos kurzuson Gyula bátyám újra felhívta a figyelmemet arra, hogy ez szerinte helytelen. Állítása szerint a folyamatos lábmunka elérzékteleníti a ló oldalát, s hosszú távon a jelzések durvábbá, láthatóbbá válásához kell vezessen, ami kifejezetten nem cél, nemkívánatos. Ez logikus okfejtés. De megpróbáltam vele vitatkozni ezen. Amikor egy díjlovas azt mondja, hogy feladaton kívül, egyenes vonalon vagy íven haladva, azaz nyugalmi helyzetben nem kell lábat használnia, akkor szerintem a westernlovasnak mégis kell. A díjlovasnak ugyanis ott a két kezében a szár, s finom állításokat tud beállítani és megtartani. Kört lovagolva a külsõ szárral vezeti, a belsõvel a kívánt ívre befele állítja a lovát. Ezt a láb megfelelõ pozicionálásával (belsõ csizma a hevederen a hajlítás tengelyét jelzi, a külsõ a sodródást akadályozza meg kissé a heveder mögé téve) és a test megfelelõ helyzetbe hozásával (belsõ váll követi az állítást, a törzs is kissé befele, a menetirányba fordul) egészíti ki a lovas. Az egyik lábról a másikra történõ váltás során a szárakkal megváltoztathatja a lovas az állítást. Ez nagyon nagy segítség a lónak! A westernlovasnak is kell állítania lován, a ló testét itt is meg kell hajlítani a belsõ csizma körül a bordáinál. Kézváltásnál itt is át kell állítani, át kell hajlítani a lovat az egyik ívrõl a másikra. Erre azonban a kezét alig tudja használni, jószerével csak a lábára és a testére hagyatkozhat. Hiszen a szárak egy kézben vannak, s szabadon lógnak. A külsõ szár itt is vezet, hiszen a szárat a külsõ oldalon a ló nyakához tudjuk érinteni (neck reining), amire a lónak reagálnia kell! A lónak szárak között kell mindig lennie, azért a kiképeztük arra, hogy a nyakra fektetett szártól vigye el a nyakát. Ezzel a ló fejét és nyakát be tudjuk hajlíttatni vele. De ez nem elég az üdvösséghez. Itt is segítenek a lábak és test, amelyek a lónak a hajlítás ívét szabják meg, s a far sodródását regulázzák meg. Azaz szinte ugyanott vagyunk, mint a díjlovasok. Az egyetlen különbség a belsõ szár használata a díjlovaglásban, illetve annak nem használhatósága westernben. Márpedig a belsõ szár és kéz használatából származó információra a lónak szüksége van a tökéletes kivitelezéshez. Westernben ezt láttam én megtestesülni a koccolásban. Amikor a kezdõ lovamat arra tanítom meg, hogy álló helyzetben a lábam koccolására a fejét adja be, akkor azzal az a célom, hogy ezt minden jármódban készségesen és biztosan meg tudjam majd vele csináltatni. Gyors vágta körön azért vagy csak a belsõ oldalon koccolok, vagy a belsõn erõteljesebben, mint a külsõn. Joshua lovamat olyan ívben hajlítom meg lábbal ezzel a módszerrel, amilyenben csak akarom. Álló helyzetben, lépésben, ügetésben és vágtában egyaránt. A hajlítást - bármilyen mértékû is kell legyen - csak lábbal el tudom érni. Egykezes feszítõvel ugyanúgy, mint szimpla nyakkarikával vagy akár bármiféle kantár, kötõfék vagy nyakkarika nélkül.

A lábbal való finom, lehelet szerû koccolás ugyanakkor nem okozhatja a ló oldalának érzéketlenné válását. Legalábbis nem nagyobb mértékben, mint a ló szájával való folyamatos kontantus megtartása angol lovasoknál a száj érzéketlenné válását. Mert ki tagadhatná le, hogy angol lovaglásban a legtöbb veszély a zabla (szár) nem megfelelõ, nem elég könnyû kézzel történõ, nem szakszerû használatából adódik? Rossz szárkezelésbõl származik a legtöbb hiba, amelyek a száj féltésébõl, vagy elérzéketlenítettségébõl eredeznek. Ha egy angol lovas képes a független, egyensúlyban lévõ ülése folytán a kezeit olyan finoman használni, hogy abból a ló érzékeny szájára semmiféle káros hatást ne fejtsen ki, akkor a westernlovas is képes arra, hogy ugyanolyan mértékben hasson a ló oldalára a lábaival. Azaz vitatkozhatnék Dallos Gyulával abban, hogy a koccolás mindenképpen káros. De természetesen nem vitatkozom abban, hogy az lehet, ha nem megfelelõ módon és mértékben, azaz nem annak céljával tökéletesen tisztában léve történik.

A koccolás másik célja, hogy a lovat összeszedjem és meg is tartsam az összeszedettség állapotában. Tudom, hogy ebbe bele lehet kötni, akárcsak abba, hogy a koccolást a támaszkodás kiváltására használom. Hiszen köztudott, hogy a díjlovat (angol stílusban a) lovat nem támaszkodtatjuk, hanem olyan helyzetbe hozzuk, hogy magától támaszkodást keressen. S nem összeszedjük és megtartjuk benne, hanem rávezetjük, hogy szedje össze magát, s õ maga akarjon megmaradni összeszedett állapotban. Ezt én is tudom, s így is gondolom. A koccolás rávezeti a lovat ezekre. A támaszkodás felé és az összeszedettség felé viszi a lovat.

A Dallos kurzus és a Klipfel kurzus két teljesen más megközelítésben közelíti ezt a témát. Az ember – különösen ha olyan képzetlen, mint jómagam is – könnyen összezavarodik, elbizonytalanodik. Elkezdtem kísérletezni azzal, hogy a koccolást elhagyom, amint csak lehet. Helyette a Dallos által ajánlott és a Klipfel által megkövetelt módszer között próbálok arany középutat találni. Azaz nem koccolok már mindig, hanem otthagyom (Dallos) vagy erõteljesen otthagyom (Klipfel) a lábam adott pozícióban. Úgy tûnik így is mûködik a dolog. De ezt egy jól belovagolt lóval érzem így, vele mûködik. Nem tudom, hogy kezdõ lóval mi a helyzet? Úgy érzem, hogy egy Gauss görbén kell ezt felfognom. Azaz a kezdõ lovaknál a lábbal nagyon csínján kell bánni, ott lehelet finoman lehet csak koccolni, vagy bármit is lábbal kérni. Az idomítás elõre haladtával a láb használata egyre karakteresebb, egyre hangsúlyosabb lehet, s annak is kell lennie. Míg az idomítottság magasabb szintjén a lábsegítség egyre jobban finomodik, egyre láthatatlanabb lesz, bár jelentõségébõl szerintem semmit nem veszít.

Leírtam mindezt, mert foglalkoztat, s azt reméltem, hogy a megfogalmazása számomra is tanulságokkal jár. De be kell valljam, nem lettem okosabb. Majd az idõ talán megszüli a választ arra kérdésre, hogy: Koccoljak vagy ne? Most néha úgy érzem, hogy a lábaim láb alatt vannak, nem is kell velük annyit kalimpálni. Máskor meg úgy gondolom, hogy nincs más, vagy nincs alkalmasabb eszköz a kezemben, azaz mégiscsak jó, hogy a láb kéznél van.

Edited by sheriff, 2011 október 17. - 10:37.

[Csikasz]

Én örülök, hogy leírtad! Igen én is összezavarodtam a kurzoson, de igyekszem alkalmazni a tapasztalatokat fiatal lovon és majd beszámolok. Videó - a legnagyobb bajom az, hogy a videó többszöri megnézése után sem látom a lovat õszintének. Pl az ugrásváltások, beugratások pillanatában. Nem az zavar, hogy a ló feje a hasához van kötve, még a a lovas felesleges mennyiségû és erõsségû lábmunkával akarja elérni a semmit ( hiszen a ló kényszertartásban van, így felesleges piszkatúrának tünik amit csinál). Az zavar, hogy az eladásra szánt lovat, nem a valós, hanem egy hamis formában lehet látni. Mert a ló az tükör, de nem csak a mienk hanem önmagáé is. Visszatérve a koccoláshoz. Abban is egyet értek, hogy a díjlovas sokkal többet és másként használja a kezét. Engem sokszor pont ez zavar meg, hiszen az agyamban, valjuk be még mindíg a díjlovas alapok vannak és sokszor nagyon nehezemre esik a lábamhoz nyúlni a kezem helyett, azt is bevallom, hogy ügyetlenebb is vagyok vele. Sajni nagyon sokszor voltak eltörve, szakadva a bokáim, az orvosok szerint már rég meg kellett volna mûteni . Ez persze kihat az egész lovaglásom mikéntjére. Sokszor veszem észre, hogy a bal lábam mennyivel gyengébb, de a jobb csipõm meg merev, el vagyok kicsit tekeredve . Tehát a lovaimmal sem könnyû a munka, hiszen a csikók is valamerre el vannak görbûlve. Amiben mostanság össze vagyok keveredve az a ló kiegyenesítése. Akkor teszek jót, ha a ferde oldalára dolgozom, hajlítok többet, vagy akkor ha az ellenkezõre. Melyik erõsíti jobban a ló gyengébb oldalát. Vagy inkább az ha két szár között igyekszem egyenesen lovagolni. Ezek õsöreg alapok, de az utóbbi idõben annyi mindent hallottam, tanultam, hogy végkém megzavarodtam. Még szerencse, hogy van lovam a mi balar és van ami jobbra ferde:) . Azt azé nem bánnám ha leírná valaki, hogy ha a ló balra ferde akkor a western képzéselmélet szerint mit kéne tenni ez ellen, ha a szárakkal nem dolgozhatom folyamatosan. Olyan érdekel amit õ maga alkalmazott és bevált!

[Ernest]

...Videó - a legnagyobb bajom az, hogy a videó többszöri megnézése után sem látom a lovat õszintének. Pl az ugrásváltások, beugratások pillanatában...

Én meg buta fejjel azt hittem, hamisan ugrik be, azért veszi fel fél kör múlva, illetve magától ugrik át helytelenül.

[Csikasz]

Ez egy fiatal ló, ha az alapképzést elsiették, akkor csak akkor lenne képes helyesen tenni a dolgát ha a fejét, nyakát megemelhetné, igaz akkor nem lenne olyan szép hattyúnyaka, viszont azt látnád amit a ló ma ép tud!

[sheriff]

Egy kicsit szõnyeg alá seprésre hajazó dolog westernesek részérõl mindegyre arra hivatkozni, hogy a westernben nem használnak szárat, illetve azt csak egy kézben és lazán tartva használják. Az idomítás ugye csikózablával és két kézzel kezdõdik westernlovaglás esetében is. Az egykezes szárhasználatra meg kell érnie a lónak, egy bizonyos szintre el kell vele jutni. S ekkortól sem szentírás az, hogy nem lehet a szárakat, még ha azok feszítõzablához csatlakoznak is, két kézbe venni, ha korrekcióra van szükség. Egyenesre lovagolni egy lovat, kivenni belõle a természetes ferdeséget, nem egy kézzel és laza szárhasználattal kell. Használd nyugodtan mindkét kezedet! S ha már így kell tenned, akkor válts (vissza) csikózablára erre az idõre! Errõl jut eszembe viszont az, hogy manapság szinte az összes magyar westernlovas feszítõzablával is két kézzel lolvagol edzésen, bemelegítések során. Meg sem próbálják egy kézbe venni a szárakat. Ez szerintem nagy hiba. Edzeni, bemelegíteni pont úgy kell, ahogyan majd a versenyen is kell lovagolni. Ha két kézzel fogva a szárakat minden hibázási lehetõséget megvonunk a lovunktól, ha minden hibát elõre megelõzünk, s minden hibát két kézben tartott szárakkal korrigálunk, akkor a versenyhelyzetben hamar alulmaradunk a lovunk hibáival szemben. Nem fogjuk tudni megelõzni a hibázásban, s nem is tudjuk korrigálni. Mert nem azt gyakoroltuk. Számomra szembetûnõ az, hogy mennyire így lovagol a teljes magyar mezõny. Piaffe Mauszkája is azonnal hogy visszaélt a helyzettel a legutóbbi Sportaréna beli fellépésükön, amikor levette róla a kantárt. Pedig az a ló egy nagyon jól képzett ló, s a lovasa se akárki. Sokszor hallottam már versenyzõtõl, hogy milyen egy disznó a lova! Otthon és a bemelegítés során egy angyal, de bezzeg versenyen ellenszegül, bepróbálkozik. Holott szerintem csak arról van szó, hogy a ló elbizonytalanodik az egy kezes lovagláskor, s a korrekciók zavaróak, érthetetlenek számára. Pusztán azért, mert nem gyakorolták eleget, mást lovagolnak edzésen, bemelegítésnél, s mást versenyen. (Csendben jegyzem meg, hogy az is hibás, ahogyan én eddig a szárkezelés kérdéséhez hozzáálltam. Nem törekedtem az összeszedésre, a lovat szabadon hagytam. Olvastam errõl egy érdekes cikket a minap a Lovas Nemzetben. Ott a szerzõ olasz iskolának hívja ezt a manapság lóbarátnak titulált szárkezelést, s elég érthetõen megvilágította ennek a módszernek a hiányosságait, hibáit. Az összeszedés, feligazítás hiányossága volt nálam az oka annak, hogy a stopjaim nagyon rosszak voltak. A lovam az elejére esve állt meg, az elsõ lábaival csúszott inkább, semmint a hátsókkal. Azaz nekem meg többet kell két kézzel lovagolnom, s erõteljesebben kell az összeszedettségre törekednem, a lovamat jobban a hátuljára kell lovagolnom. Nyilván nem a zabla húzásával, de mindenképpen több szársegítséggel, mint eddig. Kicsit kavarog a lovaglásomban a cutting és a reining, ez is oka annak, hogy egyik számban sem ideális az, ahogyan a lovaimat lovagolom.)

Edited by sheriff, 2011 október 18. - 7:40.

[piaffe]

Nem biztos, hogy mások lovaglásának elemezgetésével és publikálásával kellene töltened az idõdet. Úgy gondolom, hogy hibázni mindenki hibázhat. Én legalább egy életre megtanultam belõle a leckémet. Úgy gondolom nem sok olyan ló létezik, amelyik akkora nyomás mellett, mint az Aréna ugyanazt gond nélkül megteszi, amit otthon vagy a helyszínen egy fõpróbán. Rosszul ítéltem meg a képességeinket és nem lett volna szabad bevállalni. Csak hát minden évben azt hallgatjuk, hogy nem elég látványos a reining bemutató, aminek egyébként pont a lényegét nem lehet bemutatni az adott pályán. De ha már itt tartunk, persze van olyan is, akinek mindenféle tudományos felkészülés ellenére még egy egyszerû versenyen, kantárral sem sikerül egyetlen értékelhetõ pályát sem mennie, csak kirúgásokat bemutatnia. Sok szeretettel megnéznélek az idei OTP-n egy kantár nélküli reiningben.

[Csikasz]

Igen én is erre a megállípításra jutottam, de még fényévekre vagyunk a feszitõ zablától! Majd alkalomadtán ha már tudunk valami, akkor átviszem a tököst és megmutatom, mi mikor milyen vele.

[Barefoot]

Egy cowboy többet bizgeti a lovát mint egy díjlovas? Közel az armageddon!

[Gery]

Egy cowboy többet bizgeti a lovát mint egy díjlovas? Közel az armageddon!

[sheriff]

Nem biztos, hogy mások lovaglásának elemezgetésével és publikálásával kellene töltened az idõdet. Úgy gondolom, hogy hibázni mindenki hibázhat. Én legalább egy életre megtanultam belõle a leckémet. Úgy gondolom nem sok olyan ló létezik, amelyik akkora nyomás mellett, mint az Aréna ugyanazt gond nélkül megteszi, amit otthon vagy a helyszínen egy fõpróbán. Rosszul ítéltem meg a képességeinket és nem lett volna szabad bevállalni. Csak hát minden évben azt hallgatjuk, hogy nem elég látványos a reining bemutató, aminek egyébként pont a lényegét nem lehet bemutatni az adott pályán. De ha már itt tartunk, persze van olyan is, akinek mindenféle tudományos felkészülés ellenére még egy egyszerû versenyen, kantárral sem sikerül egyetlen értékelhetõ pályát sem mennie, csak kirúgásokat bemutatnia. Sok szeretettel megnéznélek az idei OTP-n egy kantár nélküli reiningben.

A saját lovaglásaimat elemezgetem itt rendre, s nem a tiedet vagy másokét. A hozzászólásom elsõ fele Csikasznak szólt. Csak közben eszembe jutott valami a szárkezelésrõl, s leírtam azt is. Nem gondoltam volna, hogy így szíven üt, hiszen amit az Arénáról, Mausról és rólad ennek kapcsán megemlítettem, az puszta tényközlés volt, s nem értékítélet. Ki beszélt ennek kapcsán hibázásról? S az is szimpla tény, hogy a magyar westernlovasokat - téged is beleértve, ha már itt tartunk - szinte csak két kézzel látom edzeni, bemelegíteni. Az, hogy ezt leírtam, nem sérthet senkit. El lehet rajta gondolkodni, vagy meg lehet sértõdni és sértõ szándékkal visszavágni. Jobban tetted volna, ha az elõbbit választod és szakmai érvekkel válaszolsz arra, hogy miért kell feszítõvel két kézzel edzeni illetve bemelegíteni! Mert lehet, hogy úgy kell, csak én kis nulla pontos lovas nem tudom a miértjét. Én azt tanultam, hogy lehetõleg ugyanazt és ugyanúgy kell edzésen is csinálni, mint amit versenyen elvárnak tõlünk, illetve amit elvárunk a lovunktól. Ezzel nekem nem fér össze az, hogy mindenki két kézzel dolgozik az edzés idejének 98 százalékában.

Amit a csömöri versenyzésemrõl írsz, az tagadhatatlan tény. Kár, hogy ezt nyilvánvalóan bosszúból, sértõ szándékkal teszed. Ez mindenképpen különbözik a hozzászólásainkban.
Egyébiránt én már lovagoltam az Arénában kantár nélkül, s noha nem volt valami nagy szám a mutatványom (megint csak lenne magyarázatom, hogy miért ), de ura voltam a lovamnak. Ezt megtettem az idén is, több helyen is. Bemutatókon, felvonulásokon, köztük a Nyeregszemlén is például, több ezres közönség, hangzavar és egyéb zavaró tényezõk mellett.

Felesleges magyarázkodnod, hogy az Arénában mi miért történt. Csak rád tartozik. Nekem sem kell magyarázkodnom a csömöri szereplésemmel kapcsolatban, hiszen az meg rám tartozik. Nyilván mindketten leszûrtünk valami fajta tanulságot. A magyarázkodás részemrõl azért felesleges, mert nem magyarázgatni kell, hanem jobban lovagolni, profibb módon versenyezni! Nekem ez azt jelenti, hogy versenyen el kell érnem jövõre 70 pont környékére. Te ezek szerint inkább nem lovagolsz többet kantár nélkül nyílt színen. Én viszont tervezem, hogy 70 pontot lovagoljak jövõre, s lehetõleg gyõzzek minden versenyen, ahol elindulok. Ezért edzek, ezért tanulok, ezért lovagolok, s ezért fogok versenyezni. Gyõzni megyek majd mindenhova, s nem sokadrangú résztvevõnek. A 70 pont elegendõnek tûnik ahhoz, hogy eredményes legyek idehaza, s nem tartom elérhetetlennek sem. Ha a lovam egészséges lesz, s tudok eleget dolgozni, akkor sikerülhetl.

Jó lovaglást! Találkozunk 2012-ben a versenypályán, s majd ott magyarázkodunk egymásnak tovább. Jó?
Esetleg lovagolhatunk egy pa-dö-dõt az Arénában is, ha mégis vállalod a kantár nélküli lovaglást. Én vállalom, ha már ilyen kíváncsi vagy rá.

[Kistáltos]

Kár, hogy egymásnak estek, de még ezelõttre : Nem vagyok westernes, nem is értek hozzá, de nekem se tetszett a "westernkalapálás". Viszont ez angolos szárhasználattal párhuzamba állítva már lehet benne valami. Sõt, még bonyolultabbá teszi az egészet az, hogy fajták és lovak egyedei más-más erõsségû jeleket kívánnak meg. Angolosoknál is ismert olyan ló, melyet cérnaszállal másikat vasmarokkal kell fogni. A "fajták" közötti különbség (ne tessék nagyon belekötni a kifejezésbe, nem tudok rá más meghatározást) a felturbózott díj- ill. ugrólovat zablával fogják (meg persze üléssel, de a száronlét egyfajta fékrendszer is) , a nyugodt, kiegyensúlyozott westernlovat csizmával és inkább elõrehajtásszerû mutatvány lehet ez, nem? Nos, csak hangosan gondolkodtam. A lovaitok bakijaiért meg igazán nincs miért szégyenkezni, azt hiszem. A legkivállóbban képzett lónál is beüthet malõr, ezt lovasembernek tudnia kell elfogadnia.

[Aggie]

S az is szimpla tény, hogy a magyar westernlovasokat - téged is beleértve, ha már itt tartunk - szinte csak két kézzel látom edzeni, bemelegíteni.

Ez nem tény. Hacsak nem hangsúlyozzuk ki a mondatból a "látom" szót, és ezzel korlátozzuk le az értelmét...

Edited by Aggie, 2011 október 19. - 15:39.

[sheriff]

Ez nem tény. Hacsak nem hangsúlyozzuk ki a mondatból a "látom" szót, és ezzel korlátozzuk le az értelmét...

Jó, hangsúlyozzuk ki a látom szót! Igen, ÉN láttam így a Klipfel kurzuson, Csömörön, El Broncon. Érdekes módon Wienerneustadtban is ez tûnt fel, az ott látott lovasok zöménél is két kézben volt a szár a bemelegítés nagyobb részében.

Fura azért, hogy szerény személyemen túl pl. Dallos Gyula is így látta a legutóbbi kurzuson. Igaz, õ nem westernlovas, s nem is igazán reining lovasok voltak a résztvevõk. (Dóri, Rita erõsíti a szabályt.) Vasárnap szóvá is tette a dolgot, s mindenkivel egy kézbe vetette a szárakat többször is. Nyilván más lett volna a helyzet, ha nem (csak) mi vagyunk ott, hanem a magyar reining elit is nagyobb számban képviselteti magát.

Hiányoltalak a kurzusról egyébként. Úgy hittem, hogy jössz. Jó lett volna! S az lett volna a legjobb, ha Piaffe, Réka, Kata is jön, mint ahogy eredetileg tervben volt, ha jól tudom. Jó lett volna olyanokat is látnia Dallos Gyulának, akik a topot jelentik a mai magyar westernéletben. Nagyon sajnálom, hogy ez nem jött össze.

Engem nagyon érdekel a díjlovaglás és a westernlovaglás különbsége és azonossága, mivel úgy gondolom, hogy westernlovasként nagyon sokat lehet tanulni egy olyan szakágtól, amelyik már 150 éve versenyrendszerben mûködik. Díjlovas versenyt az 1800-as években is rendeztek már Magyarországon, s könyvtárnyi szakirodalma van a díjlovaglásnak. Western versenyt meg a 2000-ben alakult MWE kezdett rendezni, azaz 10 éve folyik versenyzés a mi szakágainkban, s magyar nyelven 2-3 könyv érhetõ el maximum. Azt gondoltam, hogy ezzel az érdeklõdéssel, tanulásvággyal nem vagyok egyedül. Vagy mégis? :(

[Gery]

A saját lovaglásaimat elemezgetem itt rendre, s nem a tiedet vagy másokét. A hozzászólásom elsõ fele Csikasznak szólt. Csak közben eszembe jutott valami a szárkezelésrõl, s leírtam azt is. Nem gondoltam volna, hogy így szíven üt, hiszen amit az Arénáról, Mausról és rólad ennek kapcsán megemlítettem, az puszta tényközlés volt, s nem értékítélet. Ki beszélt ennek kapcsán hibázásról? S az is szimpla tény, hogy a magyar westernlovasokat - téged is beleértve, ha már itt tartunk - szinte csak két kézzel látom edzeni, bemelegíteni. Az, hogy ezt leírtam, nem sérthet senkit. El lehet rajta gondolkodni, vagy meg lehet sértõdni és sértõ szándékkal visszavágni. Jobban tetted volna, ha az elõbbit választod és szakmai érvekkel válaszolsz arra, hogy miért kell feszítõvel két kézzel edzeni illetve bemelegíteni! Mert lehet, hogy úgy kell, csak én kis nulla pontos lovas nem tudom a miértjét. Én azt tanultam, hogy lehetõleg ugyanazt és ugyanúgy kell edzésen is csinálni, mint amit versenyen elvárnak tõlünk, illetve amit elvárunk a lovunktól. Ezzel nekem nem fér össze az, hogy mindenki két kézzel dolgozik az edzés idejének 98 százalékában.

Amit a csömöri versenyzésemrõl írsz, az tagadhatatlan tény. Kár, hogy ezt nyilvánvalóan bosszúból, sértõ szándékkal teszed. Ez mindenképpen különbözik a hozzászólásainkban.
Egyébiránt én már lovagoltam az Arénában kantár nélkül, s noha nem volt valami nagy szám a mutatványom (megint csak lenne magyarázatom, hogy miért ), de ura voltam a lovamnak. Ezt megtettem az idén is, több helyen is. Bemutatókon, felvonulásokon, köztük a Nyeregszemlén is például, több ezres közönség, hangzavar és egyéb zavaró tényezõk mellett.

Felesleges magyarázkodnod, hogy az Arénában mi miért történt. Csak rád tartozik. Nekem sem kell magyarázkodnom a csömöri szereplésemmel kapcsolatban, hiszen az meg rám tartozik. Nyilván mindketten leszûrtünk valami fajta tanulságot. A magyarázkodás részemrõl azért felesleges, mert nem magyarázgatni kell, hanem jobban lovagolni, profibb módon versenyezni! Nekem ez azt jelenti, hogy versenyen el kell érnem jövõre 70 pont környékére. Te ezek szerint inkább nem lovagolsz többet kantár nélkül nyílt színen. Én viszont tervezem, hogy 70 pontot lovagoljak jövõre, s lehetõleg gyõzzek minden versenyen, ahol elindulok. Ezért edzek, ezért tanulok, ezért lovagolok, s ezért fogok versenyezni. Gyõzni megyek majd mindenhova, s nem sokadrangú résztvevõnek. A 70 pont elegendõnek tûnik ahhoz, hogy eredményes legyek idehaza, s nem tartom elérhetetlennek sem. Ha a lovam egészséges lesz, s tudok eleget dolgozni, akkor sikerülhetl.

Jó lovaglást! Találkozunk 2012-ben a versenypályán, s majd ott magyarázkodunk egymásnak tovább. Jó?
Esetleg lovagolhatunk egy pa-dö-dõt az Arénában is, ha mégis vállalod a kantár nélküli lovaglást. Én vállalom, ha már ilyen kíváncsi vagy rá.

Azzal senkinek sincs baja, hogy van véleményed… kell is, hidd el mindenkinek van. A baj azzal van, hogy veszed a bátorságot, és az önös felhatalmazást, hogy ezt publikum elõtt közzé tedd. Õszintén… szerinted ki kíváncsi rá? Ki kért meg téged arra, hogy bárkit is elemezgess? Ha már ennyire elemezgethetnéked van, akkor foglalkozz magaddal. Írd le hogy milyen élményeid, vagy kudarcaid vannak, de senki sem hatalmazott fel, hogy embereket bírálj, amikor azok nem bírálnak téged. Senki sem kért fel arra, hogy szakmai elemzõje legyél olyan embereknek, akik sokkal többet elértek már ebben a sportban. Ha ennyire buzog benned a vágy hogy tegyél valamit, akkor inkább, mint szakbizottsági tag, azzal foglalkozhatnál, hogy több versenyhelyszín legyen, legyen western élet, mert a szavazataidat ezért kaptad, és nem azért, hogy másokat elemezgess, értékelj. Nem siránkozni kéne, hogy „jaj mi lesz a te westerneddel”, hanem tenni érte valamit. Ezzel nem teszel semmit, csak közröhej tárgyává teteted magadat. De ha te ebben látod a jövõt, hát tedd. A Magyar Parlamentben is mindig van egy „Torgyán József”... Úgy látom, a Magyar Western sem kivétel ez alól. A személyes megjegyzéseidre kb. senki sem kíváncsi, pont leszarja mindenki. Lovagolj, képzõdj, okosodj magadnak, de legfõképpen foglalkozz magaddal. Hidd el, ezzel teszel a legjobbat Mindenkinek.
Zsombok Gergely

[sheriff]

Kár, hogy egymásnak estek, de még ezelõttre :
Nem vagyok westernes, nem is értek hozzá, de nekem se tetszett a "westernkalapálás". Viszont ez angolos szárhasználattal párhuzamba állítva már lehet benne valami.
Sõt, még bonyolultabbá teszi az egészet az, hogy fajták és lovak egyedei más-más erõsségû jeleket kívánnak meg. Angolosoknál is ismert olyan ló, melyet cérnaszállal másikat vasmarokkal kell fogni.

A "fajták" közötti különbség (ne tessék nagyon belekötni a kifejezésbe, nem tudok rá más meghatározást) a felturbózott díj- ill. ugrólovat zablával fogják (meg persze üléssel, de a száronlét egyfajta fékrendszer is) , a nyugodt, kiegyensúlyozott westernlovat csizmával és inkább elõrehajtásszerû mutatvány lehet ez, nem?
Nos, csak hangosan gondolkodtam.
A lovaitok bakijaiért meg igazán nincs miért szégyenkezni, azt hiszem. A legkivállóbban képzett lónál is beüthet malõr, ezt lovasembernek tudnia kell elfogadnia.

Nem esünk egymásnak. Én biztos nem esem neki Piaffe-nak sem, másnak sem. Csak a véleményemet mondom el dolgokról. Soha nem emberekrõl írok itt, mindig szakmai dolgokról. S nem másokat elemezgetek, hanem magamat.

Azzal nem értek egyet, hogy a száronlét egyfajta fékrendszer legyen, hogy a díjlovat, vagy akár az ugrólovat is zablával kellene megfogni. Westernben ez eleve szentségtörés, eretnek gondolat, s idegen a western alapfilozófiájától. Zablára fékként tekinteni szerintem nem helyes, nem kívánatos. Látom a Sport TV-ken a díjugrató versenyeket, s látom a FEI Világkupán is a díjugratást. Nekem bizony nem tetszik az, ahogyan sokan lovagolnak, ahogyan a szárat kezelik. Még akkor sem, ha én csak egy kis porszem, egy nullapontos westernlovas vagyok, s akit nézek, az meg nagyágyú díjugrató. Ha azt látom, hogy zsákként utazik a lovas a lovon, hogy a ló nem kedvvel ugrik, hanem menekülés szerûen, akkor nálam már megette a fene az egészet. Nem tetszik és kész! Díjlovaglásnál meg eleve el sem tudom képzelni, hogy zablával kelljen egy lovat megfogni, fékezni, visszatartani. Bármilyen fajtájú és bármely szakágban használt lóra igaz, hogy azt zablával megállítani nem lehet, ha nem akar megállni. A zabla nem fék. A lovaglás kölcsönös bizalmon alapul. A lónak bíznia kell bennem, lovasában, s nekem meg a lovamban. Ha ez megvan, akkor nyugodtan le lehet a kantárat venni, s végig lehet menni nyakkarikával Tarpától Siklósig, vagy Kecskeméttõl Hajdúsámsonig, több száz kilométeren át, városokon, falvakon keresztül, kamionoktól robajló országút mellett, kompon átkelve, stb. Vagy le lehet venni a lóról a kantárt a Nyeregszemlén, a Sportarénában, akárhol. Mert tudom azt, hogy a lovam zabla nélkül áll meg, s arra megy, amerre akarom. Mert bízom benne, s tudom, hogy õ is bízik bennem. Lehetnek persze a lónak is rossz napjai, megijedhet, elugorhat. De arra bazírozni, hogy majd a zablával megfékezem, ha nem akar megállni, vagy a zablával arra irányítom amerre nem akar menni, hát az nem sok jóval kecsegtet.

Azzal sem értek egyet, hogy ez fajta kérdése. Vannak persze egyed és egyed között különbségek, s vannak fajták közötti különbségek is, de a szárkezelés, a zabla használat tekintetében ezeknek nem lehet, s szerintem nincs is meghatározó szerepe. A westernlovasok lábának "kalapálása" messze nem annak tudható be, hogy a lusta quarter horse lovaikat hajtaniuk kell elõre, mert különben elalszanak állva. Ezt nagyon félreérted. Kurzusokon elég sokat foglalkoznak azzal, hogy a ló fogadje el a lábsegítséget, ne kezdjen el még sietni sem, nemhogy menekülni a lábak, esetleg a sarkantyú használata esetén. A kalapálástól nem szabad a lónak gyorsabban mennie! Nem az a célja a kalapálásnak. Ráadásul az nem is valami erõteljes dolog. A ló oldalához koccoló láb igazából nem is fejt ki komolyan vehetõ fizikai hatást a lóra. Legalábbis ha jól ül a lovas, s szakszerûen koccol.

Én, szerencsétlen nullapontos lovas azon merengtem itt, hogy vajon mi is a kalapálás célja valóban? Mert a legtöbbünk tényleg kalapál. S igazából kell-e ez? Az Americana mezõnyét figyelve is látok elég sok lovast, a legnevesebbek közül is sokat, aki kalapál. De látok olyat is, aki meg nem. Nekem tanították ezt is, azt is. Hogy fogok én így nulla pontnál többet lovagolni, ha nem jutok dûlõre az ilyen és hasonló gondjaimban? Ha meg itt elkezdek ezen merengeni, akkor Piaffe lenulláz, vagy Aggie korlátozza az értelmemet. Ahelyett, hogy érdemben mondana valaki is valamit. Mondjuk az a nehezebb, elismerem.

[ori]

Nem mondod komolyan, hogy valamiféle fórumos brainstorming keretén belül akarod kidolgozni a helyes segítségadások rendszerét? :eek: Gondolom, a többiek azért nem írnak "érdemben", mert ezzel nagyjából tisztában vannak, és tépelõdés helyett inkább gyakorolják.

[sheriff]

Azzal senkinek sincs baja, hogy van véleményed… kell is, hidd el mindenkinek van. A baj azzal van, hogy veszed a bátorságot, és az önös felhatalmazást, hogy ezt publikum elõtt közzé tedd. Õszintén… szerinted ki kíváncsi rá? Ki kért meg téged arra, hogy bárkit is elemezgess? Ha már ennyire elemezgethetnéked van, akkor foglalkozz magaddal. Írd le hogy milyen élményeid, vagy kudarcaid vannak, de senki sem hatalmazott fel, hogy embereket bírálj, amikor azok nem bírálnak téged. Senki sem kért fel arra, hogy szakmai elemzõje legyél olyan embereknek, akik sokkal többet elértek már ebben a sportban. Ha ennyire buzog benned a vágy hogy tegyél valamit, akkor inkább, mint szakbizottsági tag, azzal foglalkozhatnál, hogy több versenyhelyszín legyen, legyen western élet, mert a szavazataidat ezért kaptad, és nem azért, hogy másokat elemezgess, értékelj. Nem siránkozni kéne, hogy „jaj mi lesz a te westerneddel”, hanem tenni érte valamit. Ezzel nem teszel semmit, csak közröhej tárgyává teteted magadat. De ha te ebben látod a jövõt, hát tedd. A Magyar Parlamentben is mindig van egy „Torgyán József”... Úgy látom, a Magyar Western sem kivétel ez alól. A személyes megjegyzéseidre kb. senki sem kíváncsi, pont leszarja mindenki. Lovagolj, képzõdj, okosodj magadnak, de legfõképpen foglalkozz magaddal. Hidd el, ezzel teszel a legjobbat Mindenkinek.
Zsombok Gergely

Ez egy fórum. Azért van, hogy ide emberek véleményeket írjanak, s azokról a véleményekrõl meg mások írják le az övéket. Akinek nem teszik, az ne olvassa! Nem tudom, hogy ki kíváncsi a véleményemre. Amikor írok, akkor leginkább magamnak írok. S várom, hogy reagáljanak rá, hogy párbeszéd alakuljon ki. Fura módon sokan reagálnak, azaz sokan kíváncsiak rá mégis. Ja, hogy Te nem? Akkor meg miért foglalkozol vele? Kinek akarsz tetszeni azzal, hogy nekem rontasz, letorgyánozol? Hát bántottalak én? Szóltam én hozzád egy szót is? Ajánlottam én neked, hogy mit csinálj inkább ahelyett, hogy engem elemzel? Kérdeztem én, hogy ki szavazott rád akárhol is? Nem. Azt sem tudom ki vagy. Bár nem is nagyon érdekel.

Nekem van véleményem az engem érdeklõ dolgokról, s azt szemtõl szembe is megmondom, vagy írásban is közreadom. Vállalva azt, hogy ne értsenek velem egyet. A vélemény nem sérthet senkit, a kritika sem árthat. Kivéve ha rosszindulatú, alaptalan, hamis. Én sem rosszindulatú nem voltam soha, sem alaptalanul kritzáló.

Az, hogy Piaffe neve itt felmerült, az tök véletlen. Kifejezetten jóban vagyok vele, úgy gondolom. Eszem ágában sem volt õt kritizálni, elemezgetni.

Az meg, hogy kinek van nagyobb micsodája, ki a jobb westernlovas, kinek lehet itt egyáltalán véleménye, azt hiszem nem a Te tiszted megítélni. Én pl. egészen sok magyar bajnoki cím tulajdonosa vagyok, s nem csak idehaza tartanak nyilván westernlovasként, de Ausztriában, Szlovákiában, Németországban, Svájcban is sokan tudják, hogy ki vagyok, mi vagyok. Igaz, hogy nem reiningben gyûjtöttem eddig a babérjaim nagy részét. Az általam kedvelt marhás versenyeknek a reining csak a dry work része. Azaz attól, hogy nem vagyok (még) reining bajnok, attól még van alapom arra, hogy legyen véleményem a reiningrõl (is).

Van is. El is mondom. Ha tetszik, ha nem. Ne olvassátok el, oszt annyi!

[sheriff]

Nem mondod komolyan, hogy valamiféle fórumos brainstorming keretén belül akarod kidolgozni a helyes segítségadások rendszerét? :eek:
Gondolom, a többiek azért nem írnak "érdemben", mert ezzel nagyjából tisztában vannak, és tépelõdés helyett inkább gyakorolják.

Azért ehetsz diós csokit, mert valakik brain stormingoztak róla, hogy hogyan lehetne a diót hatékonyabban pucolni, mint addig. Már ezer éve pucolták a diót az emberek. Voltak nyilván olyanok is, akik baromi gyorsan, ügyesen tudták pucolni. De csak azóta van nagyüzemi diós csoki és süti gyártás, amióta egy brain storming során valaki mondott egy nagy baromságot (Ott egye a fene az összes diót, robbanjon fel mind!), amitõl egy másik embernek beindult az agya, s végül megszületett a nagyüzemi diópucolás technológiája: Sûrített levegõvel kell a dióról lerobbantani a héját!

A brain storming jó dolog is lehet. Beszélgetni problémákról, technikákról jó dolog. Jobb persze személyesen, mint itt írásban, de sokkal nehezebb. Van aki Kecskeméten van, van aki Csömörön, Pátkán, Szõcén, Debrecenben, Szlovákiában, Amerikában, stb. Itt könnyebb lenne eszmét cserélni. De a másikat lehülyézni a legkönnyebb.

A többiek mind tudják a tutit? Nincs szükségük tépelõdésre? Nem úgy látom. ÉN! ÉN nem úgy látom. Az eredmények, a pontok nem errõl árulkodnak. Akárki akármit mondhat és hihet is. De a versenyeken elért pontok reálisan mutatják azt, hogy ki mit tud. Aki nullákat lovagol, az azt tudja. Aki 64-66-ot, az meg azt. Valahol 72-73 körül kezdõdik az, hogy: "Nekem már akárki ne magyarázzon!" De addig bátran lehetne brain stormingozni! Vagyunk páran 72-73 alatt. Elég sokan.

Érdekes módon Larry Trocha szinte postafordultával, megejtõ részletességgel válaszol az e-mailben hozzá intézett kérdésekre, s ahogy nézem a nagy trénerek sokasága tart kontaktust, s beszélget szakmai kérdésekrõl a honlapján vagy e.mailen keresztül az érdeklõdõkkel. Nekik nem derogál a brain stormingolás a kicsikkel. Talán emlékeznek arra, hogy õk sem voltak mindig akkora ászok. Vagy rájöttek, hogy kommunikálni kell a westernlovasok társadalmával, ha tenyészteni, belovagolni, lovat eladni, oktatni, lovat versenyeztetni akarnak.

Edited by sheriff, 2011 október 19. - 19:51.

[Api]

Nehéz, sõt sokszor elviselhetetlennek tûnhet szembesülni azzal, hogy emberek vagyunk és hibázunk. A kritikát meg végképp nem tudjuk kezelni, mert a gonoszt látjuk annak megfogalmazójában. Pedig sokkal jobb lenne, ha tanulnánk belõle, vagy csupán annyit mondanánk rá: ez vagyok én, ezt tudom. Kár egymást kupákkal, serlegekkel meg elért címekkel dobálni. Alapjaiban ugyanazt csináljátok: lovaztok és szeretitek ezt. Tanulnia meg mindenkinek kell a hibáiból, egymástól és folyamatosan. Kár ezt az egészet így felfújni, ebben tényleg semmi negatív nem volt.

[piaffe]

Nehéz, sõt sokszor elviselhetetlennek tûnhet szembesülni azzal, hogy emberek vagyunk és hibázunk. A kritikát meg végképp nem tudjuk kezelni, mert a gonoszt látjuk annak megfogalmazójában. Pedig sokkal jobb lenne, ha tanulnánk belõle, vagy csupán annyit mondanánk rá: ez vagyok én, ezt tudom.

Bár nagyon érzékeny pontomon érintett (jó lenne egyszer, s mindenkorra elfelejteni az egészet), mégsem azzal volt a nagyobbik problémám, hogy felemlegette. A nagyobbik az, hogy nem tudom honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy szakmailag megítéljen és kioktasson.

[Csikasz]

" Nyeregszemlén is például" - másik 254 ló között, asszem annyi volt amikor már többet nem engedtek be, van videóm is! "kiegyensúlyozott westernlovat" - részben van csak igazad, hiszen amerikában ezeket a lovakat is használják galoppvfutamokon, díjlovaglásra, ugrásra, sõt a most divatba jövõ díjlovagástipusú westernre is! Tehát a szárakat inkább bizonyos versenyágakban használják fokozottabban. Mert ugye lovagolnak western sok más fajtával, sõt arabtelivérrel cuttingoznak is, ahol aztán nó szárhasználat! Dallos Gyula - megkért minden részvevõt vegye egykézbe a szárakat, s jé úgy is meg tudtuk tenni amit kért ( legalábbis sokan) , nekem néha az arabom vérmérséklete bezavart ugyan, de igyekeztem . "magyar reining elit"- nagyon sajnálom, hogy nem jöttek el, mert jó lett volna látni, mit hogyan, mikor lehet mégjobban! "De arra bazírozni, hogy majd a zablával megfékezem, ha nem akar megállni, vagy a zablával arra irányítom amerre nem akar menni, hát az nem sok jóval kecsegtet." - ezt 1000bõl egy ember hiszi, érti meg! Ori - attol, hogy tisztában vannak valamivel azért megoszthatják a pozitív ill negatív élményeiket egy adott szituáció végrehajtásának elemeivel, ettõl ez még nem fórumon tanulás! Szrt kevesen járnak annyit kurzisra mint mi itt néhányan, de attól még beszélgetünk, elmélkedünk, boncolgatunk, s nekem ez így jó is. Sûrített levegõvel kell a dióról lerobbantani a héját! - pont a napogban gondolkoztam, két zöldséges ládányi diónk van és még lesz, hogy oldják meg ezt nagyüzemben! Itten nagyon kevesen tudnak akár csak 70 pont közelébe jutni, tudom, láttam ottan vótam! Azt gondolom, hogy pont ezért kéne egymást elemezni, tisztán, õszíntén. Nem érzek, éreztem semmi bántót abban amit Sheriff írt. Azt gondolom, ha a nagyok Dallos Gyula, Chuck Klipfel, Alain Kronshagen ( még sorolhatnám) képesek a kicsik kérdéseire, felvetéseire, hibáira õszintén, tisztán reagálni akkor ez itt miért ne menne, csak akarni kell. Chuck - volt, hogy rámszólt - ha mégegyszer belerugsz abba a lóba felülök mögéd , ezt másik 12 kurzusoló, meg sok nézõ elõtt mondta, semmi sértõt nem éreztem benne, csak azt, hogy túl sok a lábam! Ez most egy ollózás volt, de benne van amit akartam! Akkor az elemezés. Ma kimentem terepre, mert hétvégén mennék egy lóval túrára, régen sokat lovagoltam vele, most keveset. Hát kicsit gondoltam dolgozunk. Bosal elegendõ a lovaglásához. Ma olyasmit adott amit a nyagyok. Már hazafelé jöttünk amikor egy ötlettõl vezérelve arra gonoltam, hogy vágtázzunk. Lépésbõl ugrattam be balra, aztán lépés és jobbra, úgy csinálta mint a pinty. Nem használtam semmi szárat csak a testemet ahogyan Gyula bácsi mondta, a ló dolgozott. A következõ vágtánál hagytam had gyorsúljon, majd hangal és testel kértem lassúljon, olyan élmény volt érezni ahogyan azonnal reagál, minden maradt csak a tempó lett lassú, majd megint gyórsítás és lassítás, jó néhányzsor megcsináltam. Semmi mást nem tettem csak azt mondtam - lassan - majd a lábamat öszezártam a derekamat megtartottam, a ló abban a pillanatban az összeszedett lassú vágtát ment, ahogyan tóltam egyett a derekammal és a lábammal engedtem a ló oldalát, gyórsúlt. Soha semikor nem tanultam ezt, csak láttam a reiningesektõl valamit. A ló tudta, tanulta e valaha azt nem tudom, viszont végrehajtotta. Tehát ismét bebizonyosodott, hogy a szár a ló lassításában nem játszik szerepet, ha a ló kellõen ki van kiképezve :yeah: . Szeretek egyedûl lovagolni, mer akkor csak a lóra és magamra kell figyelni és sok sok ilyesmit lehet probálgatni! Még egy dolog mûködött! A fordulások, balra, bal láb hevederen kocog, jobb heveder mögött, balra mentünk, akár teljes kiskört, szár nélkül, azt rátettem a nyakára, jobbra ugyanez...ne ezt nem hittem, hogy meg fogja csinálni, de legbelûl azt gondoltam, ha jól csinálom megteszi. Igazán jó játék volt ez a mai!

[Gery]

Ez egy fórum. Azért van, hogy ide emberek véleményeket írjanak, s azokról a véleményekrõl meg mások írják le az övéket. Akinek nem teszik, az ne olvassa! Nem tudom, hogy ki kíváncsi a véleményemre. Hát ez az... Amikor írok, akkor leginkább magamnak írok. Magadnak írj magadról, de ne másról. S várom, hogy reagáljanak rá, hogy párbeszéd alakuljon ki. Fura módon sokan reagálnak, azaz sokan kíváncsiak rá mégis. Ja, hogy Te nem? Akkor meg miért foglalkozol vele? Mert ha nem is közvetlen, de közvetett módon érint. Kinek akarsz tetszeni azzal, hogy nekem rontasz, letorgyánozol? Veled ellentétben, én senkinek sem akarok tetszeni. Ami a "torgyáni" hasonlatot illeti, tényleg erõs volt. Olvasva érverésedet, inkább Uhrin Benedekhez hasonlítasz. Hát bántottalak én? Szóltam én hozzád egy szót is? Ajánlottam én neked, hogy mit csinálj inkább ahelyett, hogy engem elemzel? Kért téged arra bárki is hogy másokat megnevezz, és szakmailag kioktasd? Látod milyen kellemetlen ha valaki téged is megkritizál...? Kérdeztem én, hogy ki szavazott rád akárhol is? Nem. Azt sem tudom ki vagy. Bár nem is nagyon érdekel.

Nekem van véleményem az engem érdeklõ dolgokról, s azt szemtõl szembe is megmondom, vagy írásban is közreadom. Vállalva azt, hogy ne értsenek velem egyet. A vélemény nem sérthet senkit, a kritika sem árthat. Olyan emberek szájából, tollából, akire valóban fel is néznek szakmailag, attól biztosan nem. Sokak számára biztosan nem tartozol bele ebbe a kategóriába. Kivéve ha rosszindulatú, alaptalan, hamis. Én sem rosszindulatú nem voltam soha, sem alaptalanul kritzáló.

Az, hogy Piaffe neve itt felmerült, az tök véletlen. Nem véletlen, te írtad le... Kifejezetten jóban vagyok vele, úgy gondolom. Eszem ágában sem volt õt kritizálni, elemezgetni.

Az meg, hogy kinek van nagyobb micsodája (nekem ilyen szempontból nincsen problémám, ez csak téged frusztrál ezek szerint) , ki a jobb westernlovas, kinek lehet itt egyáltalán véleménye, azt hiszem nem a Te tiszted megítélni. Én pl. egészen sok magyar bajnoki cím tulajdonosa vagyok (na ez a gondolat egy kicsit vicces, és egyben paradox is. Pár bejegyzéseddel feljebb éppen azt taglalgattad, hogy mennyire nincs értéke egy Magyar Bajnoki címnek. Akkor ez most hogy is van?), s nem csak idehaza tartanak nyilván westernlovasként, de Ausztriában, Szlovákiában, Németországban, Svájcban is sokan tudják, hogy ki vagyok, mi vagyok. (persze csak az után, hogy feltaláltad a lovat, és kitaláltad a westernt...) Igaz, hogy nem reiningben gyûjtöttem eddig a babérjaim nagy részét. Az általam kedvelt marhás versenyeknek a reining csak a dry work része. Azaz attól, hogy nem vagyok (még) reining bajnok, attól még van alapom arra, hogy legyen véleményem a reiningrõl (is). A reiningrõl lehet, mint ahogyan másról is. A személyeskedõ véleményeidet pedig tartsd meg magadnak.Van is. El is mondom. Ha tetszik, ha nem. Ne olvassátok el, oszt annyi!

A párbeszédnek valóban van értelme. A nevetséges öntömjénezésnek, önimádatnak, feltünési viszketegségnek már kevésbé. Ilyes fajta szellemi vitába bonyolódni fegyvertelen emberrel, valóban nem látom értelmét... Nem a lovas tudásod firtatom, hanem azt az öntelt arroganciát, amit meg mersz engedni magadnak.