3214 válasz a témához

[sheriff]

Nem akarom, hogy megoldjátok a lelki bajaimat. Egyszerûen csak jólesik kibeszélni néhány gyötrõ gondolatot. Nem szorulok lelki vigaszra, nem iszok öngyilkot mélységes depressziómban. Ott még nem tartok. Csak ledöbbentett az, hogy tudom, hogy segíteni akartak nekem, de én ezzel a segítséggel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Alapvetõen egyetértek veletek, de ezzel sem sokra megyek. Menjünk, oszt lovagoljunk egyet! Az segít a legtöbbet.

[Fifikusz]

De én még nem tudok!!!!!!

[sheriff]

Akkor te már akkor döntöttél, amikor kérdeztél. A cél a fontos.

Lényegében így van.

[Csikasz]

Elõszó - alig pár napja tudtam meg, hogy most van a kurus...részemõl nem rejtem véka alá megbántottságomat, hogy nem jelezték nekem ( pedig külön kihangsúlyózva kértem is ) Én, aki mindíg a legpontosabban ott volt eddig, s akinek Chuhk segített a legtöbbet ebben az útkeresésben, mégha nem is versenyzek ép most vagy máskor sem. Vegye magára annak akinek az inge! Chuck egy számomra tökéletesen közérthetõen oktató tréner, akinek valóban a ló a fontos és akinél valóban éreztem én is , hogy az amit tesz az nem a szívem útja, de oda vezethet ha jól alakalmazom és tényleg, mert mûködik! Általa adot iráynelvek alapján elindított lovaim, elsõ lovaglásai mind egytõl egyig problémamantesen történtek. S az így teljesen belovagolt arab telivér mént, most pont a jól belovagoltsága miatt nem kivánják gazdái eladni. Flash lovaglásában nagy segítségemre volt egy másik tréner is, aki hasonló elven gondolkodik és oktat ma is idehaza. Ne értsen fére senki, nem vagyok egy stár, csak nagyon jó tanítóim voltak és akkor is azt tettem amit mondtak, amikor éreztem ezt már nem akarom az már nekem is fáj, de a lovak kedvesek, átegedõek, készségesek maradtak. Elmondhatom, hogy azok a lovak akikkel ezt az utat jártam sokkal jobban ragaszkodtak hozzám, mint a más tipusú tréningeken alkalmazott teknikákkal elindított lovak. Nekem ez elég igazolás. Elmélkedés az útkersésrõl - amikor évekkel ezelõtt fejembe vettem a szõrén íjászkodás gondolatát, igen nagy hülyeségnek tünt, de láttam amint bizonyos lovasíjászoknak milyen üde könnyedséggel megy, miért is ne menne. Kell egy jó ló, íj, nemutólsósorban egy lovas, s ahogyan ezeket kimondja az ember akkor lesz a dolog csak nagyon nehéz. Elõször is tudni kéne szõrin stabilan ülni, lovagolni, vágtázni, aztán lassan vágtázni egyenesen, körön, no az is jó lenne közben ha az ember tudna egy íjra koncentrálni, s a lova is bírná az íj pengését. No lépjünk csak vissza a szõrészéshez. Elmentem emberhez, kinek neve legyen xy, aki modnta majd õ megtanít. Emberünk igencsak tud, tisztelem azért amit elért, láttam sokat oktatni, lovagolni ( no meg engem is elviselt ) és tudom nagyon sok munka áll a tudása mögött. Az okatás egyértelmû és kerek volt, de alig a harmadik órán már egy angolnyeregben és egy zablával lovagolt lovon ültem ;) , hogy is lesz ebbõl bármi. Rém kényelmetlenül éreztem magam, igyekeztem mindent megtenni, hogy régóta zabla nékül lovagolt hátasom hajlandó legyen balkézre vágtázni körön, sehogy sem ment, olyan béna voltam mint aki akkor ül elõszõr lovon. Oktatóm véleméyne itt most nem fontos. Adott ló igenis hogy tudott balkézen menni vágtában, sõt ugrásváltást is tudta egyenes vonalon is akár szõrin is. Oktatómat ma is nagyra becsülöm, de az általa mutatott út számomra, akkor már nem volt elfogadható, lehet, nem kétlem, hogy eljutottunk volna oda ahova vágytam, de maga az út nem akaródzott. Nem akartam kicsire gömbölyödni szárra fogva lovamat, kerek nyakkal keretben lovagolni, s ezt ma sem akarom, igaz elismerem, a ló idómításához szükségesek bizonyos keretek, alapok. Viszont megmutatta mit is akarok, s hogy lehet nem lesz könnyû út, de én azóta is keresem és jelentem haladok, amikor már odaértem akkor szívesen meg is mutatom majd, ha lesz mit , csak gyõzéttek kivárni. Egy biztos, hogy képes vagyok szõrin megteni akkora távot hogy Kassai lovas iskolájába felvegyenek, van íjam, van jó lovam hozzá, de már nem leszek az õ dijákja ;) , csak vendége, mert látni viszont mindenképpen szeretném, s nem egy bemutatón, hanem egy edzés közben ( azé azt remélem, hogy nem az a feltétele, hogy edzenem kell nekem is) . Tehát csak oda akartam kilyukadni, hogy számomra van sok ember akinek a munkája példa értékû, s van sok akaikhez elmentem- elmegyek tanulni, de tökéletesn látom hova is tartok és ebben minden Tréner segített egy kicsit, mégha néha õk sem hitték azt. S természetesen az ember egy ilyen kurzusra nem elellenkezni megy, így ha kell összegömbölyödik, ha kell száglúld ezerrel egy trágyavillával a kezében :yeah: ( erre tanúim vannak, s hihetetlen , hogy senki nem fotózta le, de ha mégis tegye má meg hogy idebiggyeszti, mert hát elég egyedi segédeszköz volt a lovagláshoz) , ha kell tanulja a a piaffot! Tehát hajra mindenki és váltsuk meg a világot!

Edited by Csikasz, 2011 június 6. - 16:50.

[Suzy Wesco]

Hát igen az útkeresésként ilyesmire gondoltam, mint amit Csikasz ír. A keresés az nem egy tudat nélküli bolyongás vagy sodródás az árral. A keresés azt jelenti számomra, hogy tudom, érzem azt amit keresek, de még nem tudom pontosan hozzá vezetõ helyes módszert, az eszközt stb. Ehhez keresem azt a segítséget, aki, vagy ami engem elõre visz ebben. Közben persze az elveim, a célom nem változik, legfeljebb a részcélok. Igen cél, vagy rész célok kellenek, az életünkbe,mert az tartja életben az embert, azért dolgozik, hogy az általa helyesnek, fontosnak tartott célt(okat) elérje, de nem mindegy hogyan. Néha, ha kiderül, hogy a mód, vagy az eszköz, vagy az elvek nem egyeznek meg az ember saját elveivel (ahogy Csikasz is írja) módosulhat az útja, és néha még a részcélja(i) is. De azért a "mesterekrõl", akik által sikerült ezidáig is eljutni ahol most vagyunk nem illik elfelejtkezni, sõt! Én errõl a tudatos keresésrõl, sõt kutatásról írtam. Ez pedig komoly figyelmet, fegyelmet, kitartást igényel, mert az ember mindig mindenre kell hogy figyeljen, azért hogy a valódi célját szem elõl ne tévessze (ebben segíthet a lelkiismerete, ha van).

[sheriff]

Tegnap cutting edzést tartottam a kedvenc lovammal. Ilyen jól még soha nem ment. Annyira lenyűgözött a teljesítménye, hogy a végén megölelgettem a nyakát és megcsókoltam a pofáját. Pedig jócskán izzadt volt. Kezd beérni a befektetett munka. Már haladó szintnek tartom azt, ameddig eljutottunk. A ló is nagyon sokat fejlődött, s én is. Most kezdek szembesülni azzal, hogy a kezdeti lelkes amatőr próbálkozásaim során mekkora hibákat is követtem el. Cuttingban a csordából kivágott borjúval teljes szinkronban kell mozognia a lónak. Ha egy picurkát is lehagyja a bocit, akkor az mögötte fog elszökni. Ha egy leheletnyit lemarad, akkor meg előtte. Én két hibát vétettem eleinte: 1. Nem mertem teljesen a borjú mellé felzárkózni, egy kicsit mögötte lemaradva foglaltam pozíciót. Féltem attól, hogy nem tudok elég gyorsan megállni és megfordulni. A borjú ugyanis nagyon gyorsan meg tud állni, s meg tud fordulni, így könnyen elszökhet a nehezen megálló és/vagy forduló lovas mögött. Emiatt egy kicsit mindig visszafogtam a lovamat, ha a boci rohant előre. Nem akartam túlfutni rajta. Ennek az ma az eredménye, hogy Joshua nem is akar túlságosan előre rohanni. Visszatart egy kicsit. Így vagy elvesztem az előrefelé nagyon gyors marhát magam előtt, mert lemaradok róla, vagy faltól falig dolgozunk vele. Az előbbi egyértelműen súlyos hiba, a másodikért meg elég sok mínusz pontot kap az ember a munkaelőny folyamatos elvesztése miatt. Egy borjú vesztés -5 pont, egy fal miatti fordulás (nem a lovam állítja meg és fordítja meg a borjút, hanem a fal) pedig -1. Azaz a faltól falig rohangálás rosszabb, mint a borjú elvesztése. Ez ellen azzal kezdtem védekezni, hogy sokkal határozottabban küldöm-engedem a lovamat előre. Mivel már brilliáns a rollback-je, képes a nagyon gyors borjút is megfordítani, s vele fordulni. 2. Az atomkemény, egyértelmű megállást követő, 180-190 fokos rollback gyors végrehajtása helyett korábban nem álltam meg egyenes vonalon, hanem már a megállás közben elkezdtem a fordulást. Ezt az is tetézte, hogy sokszor hagytam a megálló borjú felé befordulni a lovamat. A gyors tempónál azonban ez halmozottan üt vissza. Addig nem szabad fordulni, amíg nem állt meg a ló. A fordulással egybehozott megállás végeredménye a borjú mögé, azaz hátrányos vagy vesztes pozícióba kerülés. Elkezdtem dolgozni azon, hogy nagyon határozott legyen a megállás, s inkább menjen el akár a boci is, de addig nincs fordulás, amíg meg nem álltunk. A cutting géppel nagyon szépen lehet javítani ezt a hibát, s a tegnapi edzésen már jelentkeztek az eredmények. Iszonyatosan élvezem a cuttingot. Úgy érzem, hogy megy is, fekszik is nekem. A múlt hétvégi reining kurzust nehezen tudtam fedolgozni. A lóval való folyamatosan erőszakos(nak tűnő) bánásmód a cutting esetén szinte szóba sem jöhet. Cuttingra nem lehet a lovat megtanítani, kiképezni. Arra a lónak születnie kell. Az ember az edzéseken csak segíthet a lónak hamarabb ráérezni a dolog ízére, a helyes, eredményes technika elsajátítására. De mivel cuttingban a ló teljes önállósággal dolgozik majd, így az edzések, a képzés során is egyre inkább abba az irányba haladunk, hogy a ló maga találja meg a feladat megoldásának legmegfelelőbb módját. Nem kell őt folyton, lépésről-lépésre pozícióban tartani, minden mozdulatát kontrollálni, mint reiningben. Míg a reining ló a lovas minden rezdülésére kell figyeljen, s azt kell lesse, hogy mit akar tőle a lovasa, addig a cutting ló a saját feje után mehet (meglehetősen tág keretek között), s teljes önállóságot élvezhet. Ez a lóval való együttműködés sokkal inkább az én filozófiám, mint az art of control, ami a reining ars poetica-ja. Szeretem én a reininget is. Élvezem azt is. De a magam módján. Meg kell azonban emésztenem, hogy ez a mód nem vezet említhető versenyeredményre. Azért frusztrál ez, mert nem akarom ezt a felismerést elfogadni. Dallos Gyula tanítása a szívemig hatolt. Csak úgy szabad lovagolni, lovat idomítani, képezni, hogy azt a ló is élvezni tudja, ne csak a lovas. A ló is számít, nem csak az ember. Cuttingban élvezem a munkát, az edzéseket, s úgy vélem, hogy a lovamnak sincs ellenére a dolog. Egyre magabiztosabb, egyre határozottabb, s néha már-már úgy érzem, hogy büszkeség tölti el egy-egy jól sikerült borjazás után. Ez jó! Ez a jó! Azért a reininggel is foglalkozom, s igyekszem a Chuck Klipfel kurzust szintetizálni, s kirostálni belőle mindazt, amit hasznosítani tudok. Mert azért ilyen is van jócskán.

Edited by sheriff, 2011 június 14. - 9:10.

[sheriff]

Hétvégén kimegyek Szlovákiába tükörbe nézni. Cuttingban indulok Joshuával. Az utolsó három edzésen káprázatosan jó volt a lovam. Meglátjuk mit hozunk ki magunkból éles bevetésen?

[maugly]

Drukk-drukk! Majd mesélj, ha megjöttél, kíváncsi vagyok, mit mutat a tükör.

[Adrienn]

Hajrá, hajrá!!!

[sheriff]

A kép a szlovák bajnokság galántai fordulójának győztesét ábrázolja cutting versenyszámban. :yeah:

(A rohadt életbe! Írtam három oldal beszámolót, versenyértékelést, tanulság levonással, önmarcangolással, versenytársak elemzésével, de ez a rohadt IT megint kicseszett velem, s sehol sincs. Dögöljek meg, ha újra begépelem azt a sok szöveget!)

(Köszönet Fehárvári Pálmának a fényképért!)

Edited by sheriff, 2011 június 20. - 10:51.

[Csikasz]

Sheriff - én már küldtem sms, de azért az a sok "szöveg" engem érdekelne, mert úgy hallottam nagyon jó verseny volt!!!!!

[sheriff]

Jó kis verseny? Nekem jó volt, mert életemben harmadszor szerepeltem versenyen cuttingban, s mindjárt nyerni is tudtam. Velem bizony madarat lehetett fogatni. Mögöttem a 2. és 3. helyen az a Martin Kucirek végzett két különböző lovával, aki szlovák bajnok, előkelően jegyzett cutting lovas az európai mezőnyben is. Csömörön 71 pontot (ez Európában már elég magasnak számít) lovagolt Crystal Hickory top lovával, s a másik lovával is sokkal jobban szerepelt mint én. Most, Galántán mindkét lovat le tudtam győzni Joshuával. 67 pontot kaptam, Martin pedig 64-et a jobbik lovával. Csömörön nekem 60,5 pontom volt, amihez képest nagyon nagyot javultam, ő pedig visszaesett. Martin jobb, tapasztaltabb cutting lovas nálam, s a lovai is jobbak (egyelőre ) – ez vitathatatlan. De nagyon sokat hibázott most, miközben én nagyon odafigyeltem, s hibátlan stratégiával versenyeztem. Ki tudtam lovagolni a lovam jelenlegi tudásának szinte 100 %-át, míg ő sokkal kevesebbet. Mindkét lovával mindkét körben vesztett el borjút, megzavarta a csordát, sokszor bele kellett nyúlnia a szárba, stb. Én egyetlen borjút sem vesztettem, szerintem nem nyúltam bele egyszer sem a szárba, s egészen jól az aréna közepén tudtam tartani a borjakat. Legfeljebb a kockázatvállalás mértéke volt nálam kifogásolható, de azért nem adnak mínusz pontot, csak nem kapok pluszt erre a szempontra az értékeléskor. Biztonsági meneteket csináltam, s csak annyit követeltem meg a lovamtól is, magamtól is, amire valóban képesek voltunk. A győzelmem igazi értéke az, hogy bebizonyosodott, hogy jó úton haladok, nem hiába vesztegetem az időmet hajnalonta illetve éjszakába nyúlóan az edzésekkel, nem felesleges a kurzusok látogatása, az oktató DVD-k lefordíttatása és éjjeleken át tartó tanulása. Ezen az úton jó felé megyek, s lám még a szlovák bajnokot, kifejezetten jó versenyzőt is képes vagyok megszorítani, vagy akár le is győzni. Döde számára is jó verseny volt. Életében először szerepelt esélyesként egy versenyen, s 100 %-ig hozta is az eredményt. Viszonylag könnyedén, szlalomban Kastélyt is felülmúló idővel győzött CD-vel a gyorsasági számokban. Kellett azért küzdenie is, nem adták olyan olcsón a győzelmet. A második helyen Izsó Márti korábbi lova, egy gyors atv végzett mindkét versenyszámban. Vele vívott Döde versenyt, a többiek a közelében sem voltak. De Freddick is csak annyira szorongatta meg CD-t, hogy annál édesebb legyen a győzelem íze. Döde kezd nagyon együtt lenni a lóval, s nem nagyon kell ellenféltől tartania idehaza vagy a környező országokban. Nádor Józsi, Tisch Roli és Tóth Kata megnyerték a team penninget, s határtalanul örültek. Különösen Tyuxi, akinek ez volt élete első győztes team penning versenye. A reiningesek is hoztak el érmeket, s Csizi megnyerte a felnőtt pleasure-t. Ami amellett, hogy örömteli, egyben szomorú is. Hiszen Csizi alig egy éve kezdett lovagolni, s a verseny (tágabb értelemben a westernlovaglás közép-európai) színvonalát elég jól jelzi, hogy egy tapasztalatlan, kezdő lovas gond nélkül meg tudja nyerni a szlovák bajnokság kiemelt fordulóját. Mellesleg nagyon korrektül lovagolt, s érdemeit semmit nem kisebbíti, hogy az ellenfelei csapnivalóak voltak, közük nem volt a pleasure versenyszámhoz. A gyorsaságis mezőny népesebb volt, mint a hazai, de fikarcnyit sem volt a színvonal magasabb, mint idehaza egy korabeli kupasorozatos versenyen. Valahogy olyan érzésem volt, hogy a magyar mezőny ha kisebb is, de ma már előrébb tart képzettségben, lovaglási színvonalban. S ez részben Dödének, részben Kastélynak köszönhető. Előbbi kurzusok, nyílt edzési napok szervezésével járult hozzá a tanulási-képzési folyamatok elindulásához, utóbbi pedig olyan magas mércét állított fel, hogy nyögve-nyelve erőlködve sem ért senki a nyomába, nemhogy tanulás, képzés nélkül. A reining majdhogynem szánalmas volt. Senior reiningben hátborzongató teljesítményeket is láthattunk. Juniuorban a Magyarországról (KEK, Eldorado Ranch) ismert Milos és 2-3 másik lovas képviselte a színvonalat, de a többiek? Jobb nem is beszélni róla. Sedfon Bélának kifejezetten szar napja volt a vasárnap. Pleasure-ben kizárták vagy utolsónak rangsorolták, míg senior reiningben az egyik lovával, a korábban Gergely Kata által lovagolt Ladyvel még az első lépések előtt kizárták, mert a lova ellenszegült, ágaskodott. A jobbik lovával, az általa legalább két éve lovagolt Laytonnal pedig kriminális 60 pontot lovagolt. Nem valami meggyőző teljesítmény a négy-öt hazai főfoglalkozású western tréner egyikétől. :( Azaz a verseny nem volt valami nagyszabású, hatalmas esemény. A szlovák bajnokságot nekem mindig úgy aposztrofálták, hogy a bezzeg bajnokság. Ahol százával indulnak a versenyzők a versenyeken, ahol ezerszám vannak nézők, s a színvonal az európait közelíti. Ehhez képest egyedül a helyszín infrastruktúrája tett eleget a várakozásoknak. A Silver Lake Ranch valóban nagyszerű létesítmény, s méltó helyszíne volt a bajnoki fordulónak, s az lesz a 2012-es KEK-nek is. A westernsportok szemlátomást a magyar nemzetiség sportja Szlovákiában. Szinte minden induló magyar volt, majd mindenki beszélt magyarul. Ez utóbbi persze nem valami különleges dolog Kodály Zoltán városában. (Lásd: Galántai táncok!) A verseny színvonala, lebonyolítása azonban engem nem győzött meg arról, hogy nekünk magyaroknak bármit is szégyellnünk kellene szlovák sporttársainkkal szemben. Szerintem idehaza izgalmasabb rendezvények keretében bonyolódnak a bajnoki fordulók. Ez igaz volt Silveradora, Akasztóra, s igaz ma is Gödre, a TB Ranchre, El Broncora. Néző semmivel sem volt több, mint egy-egy hazai bajnoki fordulón, s a versenyzők létszáma is csak a magyarokkal együtt haladta meg az idehaza megszokottat. A büfékben meghökkentően kevés féle, s nem is valami jó kaját mértek. A sör azonban nagyon jó volt, azt meg kell hagyni, s akávé is rendben volt. Velünk magyarokkal semmiféle atrocitás nem történt a verseny helyszínén, s mindenki nagyon kedvesen viszonyult hozzánk, s segítettek kérés nélkül is. Hazafelé Tisch Roli, Bacsó Bea és Tyuxi konvojban jöttek, s Komáromban rájuk hívták a rendőrséget, mondván túl lassúak, s nem lehet tőlük előzni. Kicsit fingatták őket a zsaruk, de azután elengedték.

Edited by sheriff, 2011 június 20. - 16:05.

[Csikasz]

Köszönöm, hogy ezt mind leírtad! Én voltam a névtelen SMS küldõ, még szombaton, de itt mégegyszer gratulálok! A többit meg majd szóban elmondom .

[tötõ Zsó]

Grat Sheriff ;)

[sheriff]

Köszönöm, hogy ezt mind leírtad! Én voltam a névtelen SMS küldõ, még szombaton, de itt mégegyszer gratulálok!

A többit meg majd szóban elmondom .

Köszi az SMS-t. Elveszett a szemüvegem, ezért nem tudtam elolvasni. (Bár azzal se nagyon tudtam volna. Vak öreg bácsika kezdek lenni, s nem tudok sms-t olvasni. Írni meg meg sem próbálok.)

Grat Sheriff ;)

Köszi Tötõ!

[Csikasz]

Ezt mindíg elfelejtem! , de azé még nyerni tudsz!!!!

[Adrienn]

Sheriff, gratulálok neked is, a többieknek is!! :kocc:

[sheriff]

Reiningben valószínûleg az idén versenyzem utoljára. Nem ez az én versenyszámom. Csak toporgok egy helyben. A csúszás nem akar menni rendesen. Bizonyos vagyok abban, hogy ebben nem én, s nem is a lovam a hibás. Joshuával egyre többet cuttingozok, s abban rohamléptekkel haladunk mindketten. De az ottani megállások és rollbackek teljesen mások, mint a reiningben. Ég és föld, s nem szabadna ezt kevernem. Az idén már végig csinálom a szezont a lovammal reiningben is, de nem nagyon érdekel, hogy mire jutunk ott. Csak a cuttingra fókuszálok. Ha lesz majd reining lovam is, akkor azzal szívesen versenyzem majd, mert megszerettem a reininget. S az alap idomító munkát a cutting lovakkal is csinálni fogom, azaz nem esek ki teljesen a gyakorlatból. Talán Jack, a paint herélt csikóm alkalmas lesz reiningre. Mert cuttingra biztosan nem. Olyan alvajáró típus, megszárad a fû a szájában. Õ nem fog a borjakkal játszani, õt irányítani kell. Igazából trail vagy pleasure lónak gondolom jónak, de talán a reininghez is lesz benne elég kakaó. Mostanában komolyan foglalkozom Bobby lovammal is, aki Joshuával egyszerre érkezett a ranchra. Az elmúlt három évet ellébecoltuk vele, hol apróbb sérülések, hol idõhiány miatt keveset volt edzésben. Az utóbbi hetekben elkezdtem õt is cuttingra edzeni. Egyre látványosabb a haladásunk. Ennek ellenére az a véleményem, hogy soha nem lesz olyan jó, mint Joshua. A két ló között nagyon nagy különbséget érzek intelligencia szempontjából. Bobby full cutting vérvonal, tele világbajnok felmenõkkel. Joshuának csak az egyik ága cutting, a másik reining. Bobbynak jobbak a fizikai adottságai. De fejben a két ló nem említhetõ egy napon. Bobby kolerikus alkat. Hamar felfortyan, felhergeli magát, de hamar le is csillapodik. Nem az az ideális versenyló típus. Joshua szangvinikus típus, ideális versenyló. Õ igazi primadonna. Ha kanca lenne, Honthy Hannának hívnám. A színpadon felülmúlhatatlan, igazi õstehetség, de a színfalak mögött, az öltözõben (boxban) kibírhatatlan riherongy, az ember idegeire megy a sztárallûrjeivel. Karót rág, izeg-mozog, három év után sem lehet mintaszerûen száron vezetni, mert minduntalan megelûzi a vezetõjét. De amikor olyasmit mûvel, mint a tegnap elõtti cutting edzésen is, akkor az ember sírva borul a lábai elé, s mindent megbocsát neki. Sikongattam örömemben, s megrettenve néztem szét az edzáés végén, hogy vajon volt-e fültanúja annak, hogy mit mûveltem? Csak a legnagyobb lovakról készült youtube klipeken láttam olyan mozdulatsorokat, amiket csináltunk. A lábam a földet érte a nyeregbõl egy-egy atomkemény rollbacknél, s a lovam támadó leopárd állásban szemezett a meghökkent borjúval. Úgy sikoltoztam, mint egy gyerek a rég áhított játékával játszva. Hihetetlen élmény volt. És az a legjobb, hogy minden edzésen jobb és jobb a ló. Nem kicsit, hanem hatalmasat fejlõdik. Nem is értem igazán, hogyan lehetséges ez? Meg kellene lesnem éjjelente, hátha egy jó tréner titokban edzi. Mert honnan a fenébõl veszi ezeket az új trükkjeit? Én is tõle tanulok mindent, nem én tanítom õt. Bobbyval sokkal lassabban haladok, de haladok. Ahhoz képest, hogy milyen vehemens ló volt eleinte, most már kifejezetten kulturált, munkára koncentráló edzéseket lehet vele végigcsinálni. S mivel Joshuával sokkal elõbbre tartok, a tõle megtanultakat, a vele kipróbált technikákat Bobbynak már tudom tanítani. A DVD-k anyagát már egyre inkább rutinból, zsigerbõl alkalmazom, s így sokkal könnyebb egy lovat bevezetni a cutting világába, mint hogyha nekem is tapogatóznom kellene a jó irányba. Tegnap eldöntöttem, hogy mindössze két lovat edzek õszig komolyan. Többre egészen biztosan nem lesz idõm, energiám. Nehéz döntés volt, de nem bírom a 4-5 lovat. Az egész embert kíván, s az se legyen 54 éves. ;) Joshuát és Bobbyt szemelt ki. Jack még nincs három éves, vele ezért napi edzésmunkát nem végzek. Heti 2-3 alkalommal felülök rá, s reining alapkiképzést fog kapni. Illetve Virágnak átpasszolom a lovaglását, ha sikerül. Virágot lebeszéltem arról, hogy pleasureben versenyezzen a saját lovával, mert szerintem az a ló nem alkalmas arra. Ha megkedveli esetleg acket, akkor talán vele pleasure-özhet majd. Madonna lovam 12 éves és csikó van alatta. Még három hónapig, a csikó leválasztásáig hébe-hóba lovagolgatok rajta, fõleg terepen, mert oda a csikót is ki akarom hordani. Miután a csikót leválasztottuk, onnantól megnézem õt is cuttingban. Jövõ tavasszal pedig eldöntöm, hogy mi legyen vele? Versenyzek vele is cuttingban, vagy eladom, vagy tenyészkancaként marad a ranchon. Mangót már végképp nem tudom munkába fogni. Nem egy egyzserû eset ez a kanca, bár a legkedvesebb, legbújósabb. DE a lovaglásához nagyon sok türelem és idõ kell, s legalább fél-egy évig kellene vele napi edzéseket tartani, hogy versenyszintre érjen. Erre már nekem nincs, s nem is lesz érkezésem. Õt eladom, vagy kihelyezem 1-2-3 évre egy jó lovashoz, hogy használja, képezze, versenyezzen vele. Pár év múlva meg visszaveszem tenyésztésbe, vagy tudja a fene, mi lesz a sorsa. De a legjobb lenne, ha valakinek el tudnám adni, mert kellene az ára a fedelesbe. Nem akarja valaki megvenni? Olcsón odaadom.

Edited by sheriff, 2011 június 29. - 9:03.

[sheriff]

Gusztustalan hõség van. A lovak estére csatakosra izzadják magukat, noha ki sem tesszük õket a napra, egész nap árnyékos karámban sziesztáznak. Reggel 7-8-kor tudok lelovagolni 1-2 lovat, fejenként 20-30 perc jut rájuk. A végére így is folyik a hátamon az izzadtság. Este 8 körül szoktam még egy lovat elõvenni. Egyszerûen nincs szívem ilyen idõben kínozni õket edzésekkel, így mostanában ki-kijárok terepre velük. Séta, ügetés, kevés vágtamunka - gondosan ügyelve arra, hogy lehetõleg árnyékos erdei utakon, ösvényeken csámborogjunk. Fentiek miatt nem is haladtam valami nagyot elõre. Sõt, kicsit megtorpantunk. Joshua egyre keményebb cuttingban, de van egy bajom vele, amit orvosolni akarok. A munkaintenzitás fokozódásával egyre zavaróbb az a hiba, amit kezdõként én magam építettem bele a lóba. Arról van szó, hogy amikor az ember lova (s maga az ember is) kezdõ, szeretne akkor is igazi cutting mozdulatokat a lótól. Ezért az ember a kezdõ lovat megelõzve igyekszik a marhával mozdulni. Ha az megáll és megfordul, akkor a kezdõ lovas már fordítja is a lovát, s a testével is a marha után mozdul, ezzel mintegy belehúzva a lovat a rollbackbe. Ez ed némi sikerélményt a kezdõ lovasnak, mert látszatra olyan, mint az igazi cutting. Pedig nagyon nem az. A ló így megtanulja azt, hogy a marha után vesse magát, de ezt nem jó technikával teszi. A cutting ló számára megtanítandó legfontosabb dolog az, hogy meg tudjon állni. Ha a marha megfordul, akkor nem vele kell fordulni, hanem meg kell állni, s onnan kell megfordulni. A nem teljes megállást követõen végrehajtott fordulás mindig a marha felé közelítéssel jár, s a marhát gyorsítja, ahelyett, hogy lassítaná. Ha a ló elõbb megáll, akkor a marha nem fog jobban rohanni, hanem lassít õ is. S ezzel adja meg az esélyt a lónak arra, hogy egy rollbackkel azonnal újra megfelelõ pozícióba kerüljön. Joshua úgy fordul már a marhával, mint a tigris, de elfelejt megállni teljesen elõtte olykor. Ez lassú marhánál akár elõnyös is lehet, de friss marhánál tuti a baj belõle. A nehéz a dolog orvoslásában az, hogy Joshuával már nem lehet két kézzel edzeni. Olyan gyorsak már a fordulások, a reagálása a borjú mozdulataira, hogy az egyik kezemmel kapaszkodnom kell. Egy kézzel és lábbal pedig nehezebb a lovat egyenes vonalon tartani, s befejeztetni vele a megállást a fordulás elõtt. Mostanában kezd letisztulni bennem mindaz, amit az osztrák oktatók, Blaschke illetve Albin folyton mondtak és maguk is gyakoroltak minden edzésen. A ló hátraléptetése cutting edzésen teljesen más, mint pl. reiningben, vagy bármi más szakágban. A lovat úgy léptetik hátra, hogy a farát a képzeletbeli marhától eltolják sarkantyúval, s a marhához képest külsõ állítást is csinálnak a szárral, miközben kiülnek a nyeregben a marha felõli oldalra. Ebben a kitekert helyzetben léptetnek hátra, s innen indítják a rollback-et a marha irányába fordulva. Ez arra jó, hogy a lónak a megállás és fordulás során eszébe se jusson a marha felé fordulnia. Sokat gyakorolva a ló megtanulja, hogy a marha megállásakor ne forduljon felé, hanem megfelelõ helyzetben maradjon, s hátralépésbõl indítson fordulatot. Így akár 200 fokot is könnyen tud fordulni, miközben nemhogy közelebb kerülne a becihoz, hanem inkább még távolságot is növel vele szemben oldal irányban. A borjút pedig pont a távolság növelésével lehet lelassítani. Ez pedig fontos cél. A cutting lónak nem azt kell megtanulnia, hogy üldözze a marhát, de még csak nem is azt, hogy kövesse mint az árnyéka, hanem azt, hogy tartsa egy helyben. A legtöbbre azt értékelik a bírók, ha a ló az aréna közepén tudja tartani a borjút. Ez akkor a legszebb, ha a boci bármerre is kezdene el futni, a ló már rég elõtte tornyosul. Ha a lónak sikerül azt megtanítani, hogy a borjú mozdulatlan helyzetben tartása neki a legjobb, hiszen akkor kell a legkevesebbet dolgoznia, futni, akkor az a ló magától tartani fogja a távot, sõt igyekszik azt kicsit növelni is, hogy a boci lassú maradjon, illetve lelassuljon. Ezért soha nem a marha mögé kell kerülnie forduláskor, hanem azonnal eléje, de távol maradva tõle. Ehhez nagyon jó, minimum 180-190 fokos rollback kell. Ezt pedig mozgásból nem tudjamegcsinálni, illetve csak nagy izommunkával képes rá. Ha megáll rendesen, s egy hátralélésbõl csinálja, akkor sokkal kisebb munkával célt ér. Az intelligens lovak ezt felfogják, s így dolgoznak a marhával. Igazából azért szép a jó cutting ló munkája, mert rendkívül erõtakarékos, ami miatt esztétikus, elegáns is. Bobbyval mindettõl még nagyon messze tartok. Vele még simán tudok két kézzel edzeni, vele már nem fogom elkövetni azt a hibát, amit Joshuával. Nem fogom siettetni a cutting élményt, megvárom mindig, hogy maga oldja meg a dolgokat. Mindenáron megállunk, s mindig csak abból fordulunk. Vele mondjuk az a gond, hogy a megállása még elég lendkerekes. Joshuával cutting géppel fogok valamivel többet edzeni, mert ott jobban kontrollálni tudom a fordulóit, a sebességet magam szabom meg, s nem tudja elragadni a hév az élõ borjú miatt. Azért is lesz ez jobb most egy darabig, mert én rendre egyedül tudok csak edzeni, ami óhatatlanul azzal jár, hogy a munkát elúnó borjú felé lépek a lóval sokszor, hogy mozgásra bírjam. Ez pedig korrelál azzal, hogy a fordulóban a ló hajlamos lesz majd a borjú felé mozogni. Egy cutting ló soha egyetlen lépést nem tehet a marha felé azzal a céllal, hogy terelje, mozgásra bírja. Mert ez kõkeményen üt vissza a versenyszituációban. Az elsõ tréner, akitõl tanultam (Rzepka mostohaapja) mesélte, hogy õk odahaza kizárólag géppel edzettek, s szinte csak versenyeken találkoztak a lovaik élõ borjakkal. Mégis Európa bajnok volt a család minden tagja. Meglehet ez sokkal inkább kívánatos útja az edzéseknek, semmint kényszer szülte megoldás.

[sheriff]

A türelem nagy kincs. Én tehát szegény vagyok, mint a templom egere. Hiszen ez az a kincs, ami nekem nics. Pedig küzdök érte. Joshua lovam annyira elkényeztet, hogy utána felülni bármely más lóra igencsak próbára tesz. Jack lovamat, a majd 3 éves paint csikómat lovagolgatom mostanában viszonylag rendszeresen. Heti 2-3 alkalommal. Ilyen tuskó lovat rég lovagoltam. :mad: Olyan lassan tanul, mint egy darab kõ. Márpedig az nem okosodik valami gyorsan. Kifejezetten erõlködök, s fogcsikorgatva keresek valami pozitívumot az edzés során, amire hivatkozva megdicsérhetem, s befejezhetem az edzést. Emlékszem, Csibész nevû lovam volt hasonló kvalitású. Jack javára lehet írni, hogy jámbor, elfogad mindent. Soha nem berzenkedett az ellen, hogy a hátára nyereg, abba lovas került. Már rég nem kell lemozgatni lovas nélkül, nem kell feltétlen körkarámozni, futószárazni edzés elõtt. Pikk-pakk felnyergeli az ember, felül, s már mehet is a bemelegítés. Terepre is simán ki lehet vele menni, egyedül vagy csapatban, neki édes mindegy. Nem riadozik, nem siet el, beteszi az ember 1-esbe vagy 2-esbe, s megy az idõk végéig abban a tempóban. Ezek jó, kifejezetten értékes tulajdonságok. Örülök is nekik. Ám én manapság versenyzésre képzek, képeznék ki lovakat, s ebben Jack nem jeleskedik. Amit egy kis fejû, értelmes, tüzes tekintetû ló elsõre-másodikra levesz, azt ennek a nagyfejû, jámbor tekintetû alvajárónak ezerszer is hiába magyarázza el az ember. Nem is egyszer kell nagy levegõt vennem, s elölrõl kezdeni a magyarázatot. Miközben a legszívesebben oldalbarúgnám, hogy: Hékás! Mit mondtam az elõbb? Miért nem csinálod már meg? Mit nem értesz ezen, könyörgöm? Az összes évfolyamtársad már derivál, integrál és közel jár a Goldbach sejtés megoldásához, te meg ugyanannyi munka után még az 1*1-et is folyton elrontod! Ökör! Eleinte Joshuát hagytam az ilyen edzések végére, hogy valami igazán örömteli élménnyel fejezzem be a napi lovaglásokat. De nem vált be. Néha olyan síkideg lettem Bobby és Jack után, hogy már Joshuát sem tudtam értékelni, vele is idegesen, feszülten viselkedtem. Ezért mostanában inkább vele kezdek. Feltöltekezek boldogsághormonnal a vele való munka során, s igyekszem a többi lóra is átmenteni az ebbõl származó nyugalmamból. Néha megy, néha kevésbé. Remélem, hogy haladok elõre Jackkel, Bobbyval és Madonnával is, s egyre kevesebb türelmet kell magamra erõltetnem. Holnap elmegyek a Nyeregszemlére, Ópusztaszerre, s viszem magammal Joshuát és Yankeet. Két kiváló, ráadásul átlag felett értelmes lovunkat, hogy társaim legyenek a bemutatókon, amelyek során a westernlovaglás szépségeit és a westernlovak kiváló adottságait akarjuk bemutatni a nagyérdemûnek. Velük ez menni fog. Ha Jacket vinném, vele meg tudnám mutatni a kiképzés nehézségeit, demonstrálnánk egy rahedli problémát, etci. Õt nem az eszéért szeretjük.

[Fifikusz]

Fö, hogy öt is szeretitek, mert mindegyiket lehet valamiért. Meglepi lovamat azért szelektálták le a galoppról, mert nem ideges, robbanékony, villámgyors, hanem szelid, kedves, nyugodt, bújós és kicsit lassú. Èn pont ezt szeretem benne. Ahogy Seabiscuit trénere mondta: minden ló jó valamire, ha másra nem, hát csak hogy nézegethessük.

Edited by Fifikusz, 2011 július 14. - 8:05.

[tipara]

sheriff: nem beleszólás, csak nem értem miért erõlteted vele ezeket a dolgokat. Egy traktorból soha nem lesz jó formaegyes kocsi, emez meg felakadna az elsõ bekötõúton. Használd ki az erõsségeit, szerintem feleslegesen rongálod magad vele ( mármint hogy versenylovat faragj belõle) igazi versenyzõnek szerintem lóban is születni kell. Biztos van a lovazásnak pl: terep, gyerekek, ........ , olyan formálya amire kimondottan alkalmas az adott lóállat.

[Ernest]

Használd ki az erõsségeit

Ez még a Spanyol Iskolában is így van.

[melodia91]

"Jack lovamat, a majd 3 éves paint csikómat lovagolgatom mostanában viszonylag rendszeresen. Heti 2-3 alkalommal." :eek: :eek: "Soha nem berzenkedett az ellen, hogy a hátára nyereg, abba lovas került. Már rég nem kell lemozgatni lovas nélkül, nem kell feltétlen körkarámozni, futószárazni edzés elõtt. Pikk-pakk felnyergeli az ember, felül, s már mehet is a bemelegítés." Ne haragudj, ha az én "tükröm" mutatná ezt, nemhogy nem lennék elégedett, hanem megrettennék.... Én úgy tanultam - bár igaz, rég volt -, h ennyi idõs csikóra még nem ülünk fel.... még én sem az ötvenpár kilómmal. Hiszen még gyerek (kamasz) - se az egyensúlya, se a pszichéje nem alkalmas erre. Tudom, a western más, de az én mestereim szerint a futószárazás nem a ló fizikai kifárasztását és így ugrálós kedvének elvételét szolgálja, hanem az alapkiképzés pillére. És mint ilyen, nem mellõzhetõ. Az írásoddal az a legnagyobb bajom, h aki olvassa, azt szûri le belõle, h a "majd 3 éves csikó" rendszeresen lovagolható egy felnõtt férfi által, nincs szükség az alap dolgokra, nincs szükség türelemre. Pettkó Szandtner Tibor mondta, h "akinek nincs türelme, az csikóval és gyerekkel ne bánjon".

[chyki]

Ha jól sejtem ezeket a lovak kissé korábban érõk és más a western képzés mint az angol. Nekem is van bivalyerõs 170-es 2 évesem, mégsem ülnék rá, mert õ még valóban nem kész ló. De egy paint, quarter hasonlóan hamar érõ mint az angol telivér. Szerintem ezen kár megbotránkozni. Ám az is tény, ami Sheriffnek kevés, másnak (hobbistának, olyannak aki úgy szeretne lovazni, hogy ne azon gondolkodjon mikor viszi el a ló, vagy mikor bakol/ágaskodik alatta , holott a ló nem rosszindulatú csak épp erõsebb lovast, több v. mélyebb munkát igényelne) kincset érhetne, kár lenne kinevelni belõle azt amiben épp a legjobb. De mint hobbista nem szólnék bele, csak elmondtam vica-versa a véleményem.

[tipara]

Ismerõs megvett tõlünk egy épp 3 éves hucul csikót. Kért, hogy lovagoljam már be neki, mert õ azért annyira nem ért hozzá. Na õt még most 3 évesen sem szívesen kezdem el "munkába" fogni. Így megállapodtunk, hogy alapszinten belovagolom, hogy lássa alattam, hogy jófejû nyugis ló és utána elviszi, viszont kap a ló még legalább fél, egy évet, hogy alakulgasson magának, aztán majd elmegyek és újra kondiba hozom, belovagolom rendesen. Nekem egy csomó + macera így, de nem akarom, hogy el legyen cseszve a ló, még tök kamaszos nekem (persze vannak lovak, amik hamarabb érnek, de abból szerintem sosem lehet baj, ha kapnak még egy kis + idõt. Mi jóformán 2 éves korukig hozzájuk sem nyúlunk a ménesben, játékot meg vakargálást leszámítva, utána jön a vezetgetés, de 3 éves korukig nem ülök elvbõl egyikre sem.

[Ernest]

Ha jól sejtem ezeket a lovak kissé korábban érõk és más a western képzés mint az angol.
Nekem is van bivalyerõs 170-es 2 évesem, mégsem ülnék rá, mert õ még valóban nem kész ló. De egy paint, quarter hasonlóan hamar érõ mint az angol telivér. Szerintem ezen kár megbotránkozni.
Ám az is tény, ami Sheriffnek kevés, másnak (hobbistának, olyannak aki úgy szeretne lovazni, hogy ne azon gondolkodjon mikor viszi el a ló, vagy mikor bakol/ágaskodik alatta , holott a ló nem rosszindulatú csak épp erõsebb lovast, több v. mélyebb munkát igényelne) kincset érhetne, kár lenne kinevelni belõle azt amiben épp a legjobb. De mint hobbista nem szólnék bele, csak elmondtam vica-versa a véleményem.

A galoppon ma olyan emberek ülnek lovon, amilyenek lovon ültek századokig. Minden más lovon ma két olyan ember ül...

Edited by Ernest, 2011 július 17. - 19:48.

[sheriff]

"Jack lovamat, a majd 3 éves paint csikómat lovagolgatom mostanában viszonylag rendszeresen. Heti 2-3 alkalommal."

:eek: :eek:

"Soha nem berzenkedett az ellen, hogy a hátára nyereg, abba lovas került. Már rég nem kell lemozgatni lovas nélkül, nem kell feltétlen körkarámozni, futószárazni edzés elõtt. Pikk-pakk felnyergeli az ember, felül, s már mehet is a bemelegítés."



Ne haragudj, ha az én "tükröm" mutatná ezt, nemhogy nem lennék elégedett, hanem megrettennék.... Én úgy tanultam - bár igaz, rég volt -, h ennyi idõs csikóra még nem ülünk fel.... még én sem az ötvenpár kilómmal. Hiszen még gyerek (kamasz) - se az egyensúlya, se a pszichéje nem alkalmas erre.
Tudom, a western más, de az én mestereim szerint a futószárazás nem a ló fizikai kifárasztását és így ugrálós kedvének elvételét szolgálja, hanem az alapkiképzés pillére. És mint ilyen, nem mellõzhetõ.

Az írásoddal az a legnagyobb bajom, h aki olvassa, azt szûri le belõle, h a "majd 3 éves csikó" rendszeresen lovagolható egy felnõtt férfi által, nincs szükség az alap dolgokra, nincs szükség türelemre.

Pettkó Szandtner Tibor mondta, h "akinek nincs türelme, az csikóval és gyerekkel ne bánjon".

Eszemben sincs vitatkozni, pláne védekezni. De le kell szögeznem, hogy látatlanban ítélkezel felõlem, illetve nem vagy tájékozott abban, hogy a westernlovak kiképzése milyen formában történik, s mit is takat egy-egy edzés egy fiatal csikóval. A western lófajtákat kétéves korukban nyereg alá szoktatják. Ez tény. Három éves koruk végére pedig versenyérettek, amirõl a futurity versenyeken adnak tanúbizonyságot. Az egész világon, Amerikában csakúgy, mint Európában így van ez. Shawn Flarida, Craigh Schmersal, Andrea Fappani, Ray Hunt, Clint Anderson, Bob Avila, Bozo Rogers - a legnevesebb trénerek, akiktõl az egész világ tanul, tanult, megannyi kurzus elõadói, világhírû lovak trénerei, tenyésztõi, megszámlálhatatlan verseny gyõztesei mind ezt teszik, s ezt ajánlják. Oktató DVD-ik is mindig két részbõl állnak: 1. rész - 2 évesek képzési programja, 2. rész - 3 évesek képzési programja. Ha vennéd magadnak a fáradtságot, s végignéznél néhány ilyen oktató anyagot, akkor bizonyosan felfognád, hogy szó sincs lókínzásról, embertelen lóval való bánásmódról, pénz vagy hírnév hajszolásról. Ezek a trénerek a lovakat kiváló hozzállással közelítik meg, szakmai tudásukhoz kétség nem férhet. Én semmi egyebet nem teszek, mint követem õket. Természetesen lehet és van is különbség csikó és csikó között. Fajták között is, de fajtán belül is. Az egyik csikó lassabban éreik, a másik valamivel gyorsabban. A velük való munkát mindig hozzájuk kell igazítani. Én figyelek erre.

Eszerint én semmi Istentõl elrugaszkodott dolgot nem teszek, nem kínzok lovakat, nem gyötröm õket, s semmi nem indokolja, hogy a tükörbe tekintve elrettenjek. Jack kiváló és egészséges hátasló lesz. Az, hogy elégedetlen vagyok vele, nem jelenti azt, hogy durva vagyok, hogy kínzom, túlhajszolom, olyan dolgokat kérek tõle, amire nem képes még. De igenis nagyokat kell nyelnem, ha látom azt, hogy egyszerû dolgokat, amelyeket más csikók az õ korában három alkalom után már magától értetõdõen hajtanak végre, õ nem. Ostobább, mint a többi, ennyi. Emberek között is vannak ostobák, akiknek nagyon nehéz a legegyszerûbb dolgokat is megtanítani. Csak meg kell kérdezni egy pedagógust.

Egy majd 3 éves csikó igenis rendszeresen lovagolható egy felnõtt férfi által. Ha az írásaimból ezt szûri le valaki, akkor jól szûri ki. Az már más kérdés, ha azt is kiszûri, hogy szerintem nincs szükség alapokra, türelemre. Én ilyet soha nem mondtam, s nem is dolgozom körkarámozás és futószárazász nélkül csikóval. Egy csikóval azonban dolgozni kell! Céltudatosan, szakszerûen! És magától értetõdõen türelmesen. Nem arra való, hogy nézegessem. Ha valakinek csak arra kell, az az õ dolga, az õ döntése. Egészségére! Szép dolog az is. De nekem nem arra kell. Én versenyezni akarok majd a lovaimmal, illetve úgy akarom õket eladni, hogy alkalmasak legyenek arra. Egy csikóval való foglalkozás cirka 20 perc. Az sem különösebben intenzív, megerõltetõ izom és vagy agymunka. Egy két-három éves csikó ebbe nemhogy nem hal bele, de egyenesen igényel is ennyi foglalkozást. Mind fizikai, mind mentális terhelésre szüksége van. Természetesen nem elviselhetetlenre vagy akárcsak túlzottra, hanem a fejlettségéhez mérten. Jackkel én pl. nem szoktam vágtatni. Eddig alig-alig vágtattam vele, s ara is mindig akkor került sor, amikor õ akart. Én vágtát még soha nem kértem tõle. Egy csikóval köröket, íveket, és egyeneseket lovagolni 10-15 percig fõleg lépésben, keveset ügetésben, az nem megerõltetõ számára. Jack még csak meg sem szokott izzadni a vele való lovaglásaim során, még nyereghelyen sem nagyon nedves. Még most, ezekben a napokban sem, amikor pedig este hatkor is 30 fok van. Akkor meg hogyan lehet engem azzal vádolni, hogy türelmetlenül és idejekorán terhelem meg a lovat, kihagyom az alapképzés elhagyhatatlan elemit? Nagy marhaságnak tartom a lovak képzésében a földrõl való munka túlmisztifikálását, jelentõségének eltúlzását. A sok suttogó és természetes lókiképzõ ezt a dolgot túldimenzionálta az emberek fejében. A lovakat nyeregbõl kell kiképezni, s nem földrõl. A földrõl való munka ennek csupán az elõkészítésére szolgál. Elhagyhatatlan, nélkülözhetetlen, de nem ez a végcél. Amint lehet csökkenteni kell a mennyiségét, s nyeregbõl kell dolgozni. Hiszen a csikóval összesen 15-20 percünk van fogllakozni, ami nagyon kevés. Többet sem fizikailag, sem szellemileg nem bír. Mikor mondtam én olyat, hogy futószárazással fárasztom a lovat? Kikérem magamnak! De ha valaki idõtlen idõkig futószáraz egy lovat csak azért mert még nincs 4-5 éves, holott az már mindent megcsinál neki, amit futószáron kell, akkor az az illetõ egyszerûen csak gyáva ahhoz, hogy végre felüljön a csikóra. Az egy szárra, két szárra, combra engedést elõ lehet készíteni földrõl (s ezen Jack már régen túl van), de a ló ezeket akkor fogja igazából megtanulni, ha a hátáról adjuk a segítségeket. Az egyensúlyát is akkor fogja megtalálni a lovas alatt, ha az a lovas a hátán ül. Nem érdemes azzal fárasztanod magad, hogy nekem a kiképzési skáláról tarts elõadást! Hidd el meglehetõsen jól ismerem, s alkalmazom is. S arra is ügyelj, hogy nagy nevû elõdökkel úgy példálózz, hogy a nevüket helyesen leírod! Pettkó-Szandtner Tibor a neve ugyanis annak, akinek a szavait idézted.

[melodia91]

"Nem érdemes azzal fárasztanod magad, ..." .... tényleg nem érdemes. Belátom. Kár az idõért. 1.§. Seriffnek mindig igaza van. 2.§. Ha mégse, akkor az 1. §. lép érvénybe.

[Csikasz]

Nem Melodia nincs mindíg igaza! Viszont az elmúlt nehány éveben tiszteletreméltó tudásra tett szert, pediglen gyermekkor óta lovazik. Nem szégyelt tanulni és beállni az tinik, huszonévesek közé. Ma még mindíg sokat semmit nem tudnak a westernrõl, s fáradságot sem veszik, hogy megismerkedjenek vele, - ha tudnák mennyi olyan tudás bújik meg benne amit még egy díjlovas, fogathajtó is jól tudna hasznosítani. Én és Seriff is vettük a fáradségot és mindenbe belekostóltunk, fantasztikus érzés mikor négy lipicai robog a fogat elõtt, csodálatos ahogyan Hamza Viktoria földrõl dolgozik a lovaival, sok sok nevet mondhatnék, de aki valóban tudni akar lovagolni, az tanul, tapasztalatot szerez, érdeklõdik, s nem szégyen az ha valamit nem tudunk, de egy lovas nemzet vagyunk és tanuljuk meg végre tisztelni más munkáját. A nyeregszemlén több mint 250 lovas volt az arénában, de érdekes mód senki senki lovaglását, lovát nem minõsítette, hisz mindenkinek önön maga tükrében kell azt a képet látnia amit szeretne! Tanulni, tanulni, tanulni .

[sheriff]

"Nem érdemes azzal fárasztanod magad, ..."
.... tényleg nem érdemes. Belátom. Kár az idõért.

1.§. Seriffnek mindig igaza van.
2.§. Ha mégse, akkor az 1. §. lép érvénybe.

Na végre! Ugye, hogy rá lehet jönni a dolgok lényegére? :kocc:

Csikasz!
Én soha nem ültem még lipp négyesfogat mögött hajtószárral a kezemben. S nem is hiszem, hogy fogok. Meghagyom ezt a nálam bátrabbaknak.

[Csikasz]

Nem is aszontam, hogy te ültél, csak kicsit összemosódott a szöveg! Én viszont ültem és hajtószárral a kezemben, sõt Fülöp Sanyibácsi holland kettes fogatát is volt alkalmam kiprobálni. Sheriff asszem ki kéne probálnod, Lázárék biztosan szívesen látnának .

[PozitívFeri]

A leges legtiszteletreméltóbb az, aki olvasa a topikot és néha ir is bele valamit. Tiszteljetek, kedves fele barátaim!

[sheriff]

A leges legtiszteletreméltóbb az, aki olvasa a topikot és néha ir is bele valamit.
Tiszteljetek, kedves fele barátaim!

Nem igazán értem, hogy Te mitõl, miért vagy ilyen kitartó topic látogató, holott soha semmi nem nyerte még el a tetszésedet itt. Ennek ellenére tényleg tisztelem a kitartásodat és értékelem az erõfeszítéseidet, amelyekkel szembesíteni igyekszel gyarlóságaimmal. El szoktál gondolkodtatni.

Melodiának is kijár a tisztelet. Tisztelem is azt a hozzáállását, amivel a fiatal lovak belovaglásához viszonyul. Bár mindenki legalább így gondolkodna, aki lóval foglalkozik. De épp rossz passzban talált meg, s az is idegesíteni szokott, ha valaki lónyúzónak kiált ki, holott még soha ló közelében nem látott. Nem szeretek, s nem is szoktam mások felõl ítélkezni. Látatlanban meg kizárt, hogy ilyet tegyek. Ezért utálom azt, ha engem ítélnek meg ismeretlenek. Én mindig a magamét fújom itt a fórumon, a saját lovazásaimról beszélek. Nem oktatok ki másokat arról, hogy mit csinálnak rosszul. Ha kérdeznek, akkor persze elmondom a véleményemet. Nekem pl. eszem ágában sem lenne minõsíteni a te lovaglásodat, lóval való bánásodat, vagy Melodiáét dettó. Mert nem láttam még egyikõtöket sem lovazni. Neked talán már felajánlottam, hogy kerítsünk erre sort, mert valóban kíváncsi lennék rád. Natos nagyon dícsért, s a hozzászólásaid is érdekesek, még ha mindig ellenségesek, negatív elõjelûek is a westernnel szemben. Emiatt érdekelne, hogy miként lovazol, hol tartasz valójában. Melodiát is megnézném. Bárkit megnézek. S magamat is megmutatom bárhol, bármikor. A 3 éves csikómmal való munka közben is. S ha arra valaki akkor azt mondja, hogy elrettentõ, akkor nagyon el fogok gondolkodni az életem felõl. De addig? :confused:

[PozitívFeri]

nem kell nagy gondolatokat, következtetéseket levonni az irományaimból ebben a topikban /sem/ csak jól esik néha, tényleg csak néha kekeckedni veled, már bocs . igazábol tényleg a te dolgod kiirni a "lovas fájdalmaidat, sikereidet" , csak néha/sokszor igazi műmájernek tünsz. legalábbis nekem. egyszer láttalak lovazni. véletlenül. elmentem a csömöri versenyre mert kiváncsi voltam , milyen egy vesztern verseny. még téged is láttalak a csikóddal versenyezni. eléggé megkinlódtatok , ahogy láttam de hát van ilyen. az utánpótlás lovasok eléggé "gázok" voltak, legalábbis nekem. pár marhás szám után haza mentem, mert kurva unalmas, vontatott volt és nagyon gagyi/már akiket láttam/. jelzem, megint csak nekem. viszont , mikor láttam belovagolni egy átszellemült arcú/nem vicc/, távolba tekintő férfit a reining számban, akinél összesugtak páran : - ez a Seriff.......- akkor tudtam Te vagy. azthiszem kipróbálom a veszternt és nyerek pár bajnokságot az én lovazásom olyan mint sok másé. közel két éve nem versenyeztem, ritkábban lovaztam. talán nemsokára megyek, készülök de csak kedvtelésből aztán majd meglátjuk a militariban talán már nincs sok keresni valóm, nehéz munka mellett lovazni, ha fejlődni akar az ember, meghát kurva sok jó lovas van meg erős az utánpótlás. ezért is gondoltam a veszternre, ott nyerhetek még jópár bajnokságot és nemzetközi versenyeket is. na jó éjszakát mindenkinek.

[ori]

talán nemsokára megyek, készülök de csak kedvtelésbõl

Mikor készülsz? Megyek meglesni.
Amúgy nincs igazad, a marhás számok nem unalmasak, engem az egész veszkózásból az köt le legjobban.

[Csikasz]

Én példáúl nem tudok basebolozni, akkor az már uncsi? - igaz búvárkodni sem, de megõlne a dög unalom, ha merûlnöm kéne a Vörös tengerben ;) , amihez nem értünk és nem ismerünk azt nehéz érdekesnek találni!

[kátyus]

Állítom nem unalmas a Vörös tenger. Pedig nem is tudok, és nem is búvárkodtam. Ellebegtem egy búvár ruhában a hajó körül.

[Csikasz]

Ezt cinizmusnak szántam...ellebegek én is, csak idõm nincs rá!

[PozitívFeri]

, amihez nem értünk és nem ismerünk azt nehéz érdekesnek találni!

jó neked, hogy igy álsz hozá, sok gondtol megkiméled magad. de mindenkinek alanyi joga, hogy mi teccik és mi nem. nyilván az a bézbol játék engem sem érdekel, ha gytrán csinálják. de egyébként se érdekel a bézból ebben tök igazad van. egyet értünk