3214 válasz a témához

[sheriff]

Részben igazad van Suzy Wesco. A tudás magányossá tesz. Akarva, akaratlan. Elõttem Dallos Gyula a példa, s nála azt látom, hogy két kézzel szórja a tudását, s boldogan osztja meg a kincseit másokkal. Semmibõl nem csinál titkot, nyitott könyv az az ember. Ettõl függetlenül vele kapcsolatban is érzek elszigetelõdést. A sok lúd disznót gyõz elv mûködik, mint mindig. Ha kiemelkedik valaki az átlagból, akkor a többség nem felemelkedni akar hozzá, hanem vissza akarja rángatni a tömegbe. Hírek kelnek lábra például, hogy a mesteredzõ sem volt mindig ilyen makulátlan, sõt ma sem az, s õ sem különb a Deákné vásznánál. Seprûvel veri a lovat, amikor nem látja senki, úgy tanítja a piaffe-ot, villaülésben ül a lovon, stb, stb. Az emberi rosszindulat és ostobaság szinte legyõzhetetlen. Ez okozza azt, hogy a kiemelkedõ képességû, eredményes, nagy tudást birtokló emberek elmagányosodnak. Most álljanak oda gyöngyöt szórni a disznók elé? Vitatkozzanak evidenciákról ostobákkal, félmûveltekkel? Védekezzenek hamis vádak ellen? Lószart! Akkor inkább nem állnak szóba mindenkivel, s megválogatják azt, hogy kinek nyitnak kaput. Egy darabig küzdenek persze, mennek az árral szemben, azután kiegyensúlyozzák magukban ezeket a dolgokat, s csak azokkal foglalkoznak, akikkel érdemes. A tanító nem toborozza a tanítványokat, hanem elfogadja, ha arra méltónak tartja. A tanítvány keres tanítót, s nem a tanító tanítványt. Amíg nincs tanítvány, addig a tanító magányos. (Vagy nem is tanító, csak képzeli magáról.) A tanítóknak azonban kötelességei is vannak természetesen. A tudás kötelez. Leginkább arra, hogy tovább kell azt adni. Ezért írtam, hogy részben igazad van. Mert annyiban nincs, hogy a tudás birtokosa nem zárhatja magába a tudást, s nem is törekedhet ebbe az irányba! Ha így tenne, akkor még nincs készen, még nem igazi tanító. Dallos Gyula az! Példaértékû mind szakmai, mind emberi vonatkozásban az, amit mond, tesz, képvisel. Nekem egyszer azt mondta, hogy képviseljem a lovaglás ügyét a megszállottak szent dühével! Arról beszélgettünk éppen, hogy a western szakág vezetésébe belefáradtam, nincs kivel egy hajóban eveznem a fejlõdés, továbblépés lehetõségeinek tervezésében, irányításában. Egyedül éreztem magam, s jóllehet szentül meg voltam gyõzõdve arról, hogy a tanulást kell minden elé helyezni, az oktatást felfejleszteni, s velük a szervezeti kereteket letisztázni, írásba ("törvénybe") foglalni, hogy minden tiszta és világos, átlátható és tervezhetõ legyen. De egyedül álltam szemben szinte az egész westernlovas társadalommal, s inkább gátnak és problémának láttam a vezetõi szerepkörömet, semmint szervezõ erõnek. Félreálltam hát magamtól, s begubóztam a saját tanyámra. Magányos lettem én is. Korábban volt olyan, hogy 42 lovas indult Silverado udvarából túrára, s ma eltelik egy-két hét is, hogy senki nem jön be a kapun. Ma már szinte csak én lovagolok ott, s pár bértartó. De nem bánom. Viktor Fröschl szavai nagyon szíven ütöttek 2008-ban, vagy 2009-ben Kaposváron, amikor barátian, de nagyon határozottan elmondta, hogy mit gondol a marházásunkról, a lovaglásunk minõségérõl. Úgy elszégyelltem magam akkor, hogy azt el nem tudom mondani. A szakág vezetõje voltam, a marházás felkent papja idehaza. S tényleg csak ennyire tellik? Rádöbbentem, hogy micsida kis porszem vagyok, s még hozzá mekkora arcom is van pluszban. Akkortól kezdtem el tanulni, s a mércét állítani magam elé. S ezt a mércét emelem rendszeresen, s tudom, hogy soha nem lesz olyan magasan, hogy magasabbra ne tehetném többé. Én többé már nem tudok csak a lovaglásnak magának örülni. Én már csak a magas színvonalon történõ lovaglásnak tudok örülni. Attól, hogy az ember magas szinten lovagol, attól még ugyanolyan boldog tud lenni a lovaglástól, mint régen. A különbség az, hogy ma már nem tud boldog lenni, ha alacsony szinten, mélyen a saját mércéje alatt teljesítve lovagol. Az olyan hibák, amiket régen észre sem vettem, ma már megbocsáthatatlanok, ha azokat én követem el. Hiszen tudom, hogy mi okozza õket, hogyan kell megelõzni õket, hogyan kell úgy lovagolni, hogy elõ se forduljanak. Sõt! Már akkor is zavarnak ezek, ha a jelenlétemben mások követik el ezeket. Meg tudom nekik bocsátani, de nem érzem magam jól ilyen helyzetben. Virág lányom szokott korholni, hogy mi a szarért kell nekem vadidegeneknek pl. a hátraléptetést, a csikózablás szárkezelést, a helyes felülést, egyebeket tanítanom, ha véletlenül beléjük botlok egy-egy rendezvényen vagy akárhol, s nyilvánvaló, hogy a büdös életben nem találkozom velük többé? Hagyjam a fenébe, menjek arrébb, ne nézzek oda! De nem tudom ezt megtenni. Sajnálom a lovat, a lovast, s fogcsikorgatva ugyan, de nekiállok kéretlenül segíteni, ha igény mutatkozik rá. Nem leszek boldog ettõl, de aki tud valamit, annak kötelessége azt megosztani. S a megszállottak szent dühére is szüksége lehet ehhez, mert a célközönség esetleg nem akarja, hogy neki bármit is adjanak, számára bármit is megosszanak. Le kell tolni a torkukon a sültgalambot!

[Suzy Wesco]

Tetszik amit írsz Sheriff. Kevesen vannak, akik így gondolkodnak. Én is így gondolom, ezért vagyok én is egyedül a magam területén. Szóval, tegye mindenki azt, amit, és ahol kell teljes erõbedobással a maga területén! Csak egy a baj. Teszi is ezt néhány "megszállott", csak külön külön. Milyen jó lenne, ha az a néhány elszigetelet ember néha összeakadna és együtt ,egyirányba tolná a lovasélet szekerét. Sajnos külön külön csak "elsorvadnak" a jó és nemes gondolatok, tettek, elfogy az erõ. De néha mégis csak vannak kivételek, példaképek, mint Dallos Gyula, aki egyedül is tudja és képes tenni azt, amit kell, mindenkitõl függetlenül. Persze lehet, hogy ez nem volt mindig így, és õ megszenvedte ezt az utat (talán meg kellene õt errõl a témáról kérdezni egyeszer, biztos tanulságos lenne), de most õ az, aki erõt adhat a napi szélmalom harcban, hogy mégis érdemes!

[QuarterSister]

Milyen igazad van ebben Sheriff.. Sajnos ez mindenhol ott van a levegoben.. Sokan ugy tesznek, mintha azt varnak valakitol, mindig hibatlanul csinalt mindent az eleteben addig a szintig, ahova eljutott.. Pedig eppen a sok hiba elkovetese is magasan kozrejatszik a tanulas, tapasztalatszerzes folyamataiban. S ha semmiben nem hibaztak volna, nem is lennenek hitelesek! -szerintem- Nincs az a trener, nagy lovas ember, akirol nem lehet valamit mondani! Akik ne kovettek volna el olyasfajta dolgot a multban, akar neha a jelenben is, amely azonnal vagy kesobb kiderult volna, "hat ez nem volt okos dolog" . Kulonbozo helyzetekben bizony barmi elofordulhat meg 70 ev tapasztalat utan is.. Viszont megha mi nem is kerulunk ugyanazon helyzetbe, -de talan megis-, maris tanultunk abbol is, amelyet lattunk vagy hallottunk attol az embertol , akitol tanulunk. Viszont az irigyseg, vagy felelem a tanulastol .. az igenis artalmas tud lenni! Az emberek sokszor azt akarjak hinni, valaki tokeletes es Gloria van a feje folott.. Pedig senkinek nincs.. Ha lenne, nem a FoldAnya vendege lenne ..

[Suzy Wesco]

Sheriff, azt is írtad, hogy már csak magasabb szintû lovaglásnak tudsz igazán örülni, és a hibák bosszantanak magadban, és másoknál is, ezért kéretlenül is odamész segíteni. Szerintem, ha valóban a jószándék és a segítés szándéka vezérel belülrõl, akkor tedd ezt, hiszen az ember nem kell és nem szabad, hogy ellentmondjon a belsõhangjának (=lelkiismeretének). A kérdés mindig az kell hogy legyen szerintem, hogy az ember mit miért tesz. Ha tiszta szándék vezérli, akkor tegye és ne törõdjön azzal, mi rá a reakció, hiszen az ügy érdekében, amit valaki szívvel-lélekkel képvisel (mint említetetted, hogy egy idõben képviseltél), ennyi az ami a legtöbb. Elmond, megmutat, átad, segít, pozitívan kritizál= adja magából mind azt, ami õ, amit a tudása legjava. Ettõl többet senkisem tehet és várhat el. Azt mondtad visszavonultál, te tudod hogy miért. De teljesen még sem, mert hiszen itt a fórumon is mondod azt, amit mondanod kell, és ahogy írtad néha személyesen is. Akkor ez visszvonulás? Szerintem nem, csak formaváltás (ezt a szót most találtam ki, mert nem tudok jobbat). A lényeg ugyan az maradt, csak más formában, vagy rosszul látom? Errõl az a sztori jut eszembe, amikor a felvételiztem a szakterületemre és ott a vizsgáztató azt kérdezte tõlem: És ön hol és mikor és hogyan szokott segíteni?! Én annyira meglepõdtem ezen a mondattanilag egyszerûnek tûnõ de (gondoltam én) becsapos kérdésen, hogy néhány pillanatig csak ültem. Kutattam a magamban a választ, hogy vajon mit várnak el tõlem, mit válaszoljak erre. Mi szakzsargon? És megállapítottam magamban, hogy nem tudom mit várnak el, és nem is akarom tudni, elmondom azt, ami vagyok, és amit gondolok errõl, és vagy tetszik nekik vagy nem. Ez vagyok én, ha elhiszik és kellek nekik felvesznek, ha nem akkor meg nem. De akkopr én sem biztos, hogy ide kell járjak hogy tanuljak tõlük. Akkor lehet, hogy más az utam!? Szóval, ez néhány pillanat alatt végbement bennem, és azt válaszoltam nekik: mindig és mindenhol segítek, ha kell, és úgy ahogy tudok, ahogy szükséges. Néhány pillanatra megint beállt a csend és egymásra néztek a vizsgáztatók, és azt mondták: Ön fel van véve! Ebbõl az egészbõl csak azt akartam kiszûrni, hogy: szerintem nincs olyan, hogy valakinek valami csak ott és akkor 8ó-16ó-ig a szívügye, mert ez a "munkája" és másokr, máshol meg nem az. Akkor ott valami nagyon hibádzik! Persze határokat kell húzni, mert van magánélet és közélet, de az ember attól még nem változik meg. Szóval, csak mondd a magadét, ha ezzel az elõrehaladást akarod szolgálni!

[sheriff]

A hétvégi versenyen nagyon kiegyensúlyozottan szerepeltem. Mind a 4 reining számban kizártak. Az első napon a lovam cseszett ki velem. Azaz akkor is én hibáztam. Csak szombaton reggel tudtam odamenni, s pénteken is csak keveset mozgattam meg a lovat. Tele is volt, mint az atombomba, s a szombati reining pályákat a ló kirúgásai, féktelensége miatt nem tudtam értékelhetően teljesíteni. Vasárnap sokkal jobb volt a helyzet. Szombat délután tartottam a melegítő pályán egy intenzív edzést, vasárnap pedig hajnalban már ott voltam, s lelovagoltam a lovamat rendesen a versenyek előtt. A bemelegítés is rendben ment, úgyhogy tudtam, nem lesz olyan probléma, mint szombaton volt. Az előző nap már a melegítés alatt is tudtam, hogy baj lesz. Ismerem a lovamat, ismerem a jeleket, amik arról árulkodnak, hogy tele van nagyon. Vasárnap ilyen jelek már természetesen nem voltak, így elég nyugodtan vághattam volna neki a reining versenyeknek. De nem voltam nyugodt. Olyan patterneket kellett lovagolnom, amelyeket még soha nem lovagoltam. Nem tanultam meg a reining pályarajzokat még, hiszen alig versenyeztem eddig reiningben. Ez pedig nagy hibának bizonyult. Összekeveredett bennem a 7-es és a 10-es pálya, s mind a kettőt elcsesztem. Fertelmes szarul szerepeltem tehát. :( :( A cutting se sikerült valami fényesen. Hetesi Zoli lova eléggé bestresszelt, s sokkal kevesebbet produkált, mint az edzéseken. Így is 6. lettem vele. Az előttem végzettek közül 2-3 lovasnak ugyanannyi pontja volt, mint nekem, csak a penaltyk miatt kerültem hátrább náluk. Azaz ezt a teljesítményt egy 2 hete kézbevett lóval azért el lehet fogadni. A saját lovamból eddigre már hiányzott a spiritusz. A reining versenyek és a melegítések, edzés kivette belőle. Emiatt ő is maga alatt teljesített. 3 ponttal kevesebbet csináltam vele, mint a kancával. Na, mindegy! Edzek, tanulok tovább. Majd lesz ez még jobb is!

Edited by sheriff, 2011 május 9. - 15:59.

[Peter13]

Szerintem erdekes cikk:

http://www.lovasok.h...dex.php?i=58502

[sheriff]

Kantár nélküli sidepass Joshuával egy bemutatón.

[Aggie]

egyszer talán... majd... valamikor... én is ki majd hozni ezt a lovamból :eek:

[Csikasz]

Aggie - mi volt ebben a kunszt? vagy csak nem láttam valamit? Ez egy lovaglás volt, de hiba is volt benne. :confused:

[Aggie]

igazad van... semmi... hagyjuk...

Edited by Aggie, 2011 május 31. - 8:16.

[Csikasz]

Ne hagyjuk, hisz valamiáért ide raktad, had ne találgassak. Az hogy te és a lovad így dolgozzatok az csak rengetek munka és egy jó edzõ kérdése, a többi csak szorgalom, agilitás. Igaz kell egy ló is aki veled nagyon jól kijön, mert hiába a világg legjobb reining lova, ha az adott emberrel nem beszélnek egyfelé! Kitartást és sok sok szorgalmat kivánok hozzá , nincs lehetetlen. ( viszonta stoppot ne így csináld, mert többször is megakadt, sõt az egyik spín is majdnem rövidebb lett egy negyeddel! )

[Janó]

Egy hatalmas kedvenc!

[Aggie]

Konkrétan ez az én lovam, és konkrétan tavaly október eleje óta 2x2 hétig volt lovagolva. Ennyi. Csak - tudod - egyre inkább kezdem megérteni azokat, akik szép lassan eltünedeztek a fórumról. Isten ments, hogy valaki valamire megpróbáljon büszke lenni (nem és nem, nem fogok belemenni a teljesítmény elemzésébe, hulla felesleges lenne), mert tuti, hogy lesz valaki, aki szerint ez semmi. Vita helyett este majd szépen leveszem a videót. Nem sértettség miatt, csak van, akinek a teljesítményét tisztelem annyira, hogy nem óhajtom ilyeneknek kitenni.

[Ernest]

Konkrétan ez az én lovam, és konkrétan tavaly október eleje óta 2x2 hétig volt lovagolva. Ennyi.

Csak - tudod - egyre inkább kezdem megérteni azokat, akik szép lassan eltünedeztek a fórumról. Isten ments, hogy valaki valamire megpróbáljon büszke lenni (nem és nem, nem fogok belemenni a teljesítmény elemzésébe, hulla felesleges lenne), mert tuti, hogy lesz valaki, aki szerint ez semmi. Vita helyett este majd szépen leveszem a videót. Nem sértettség miatt, csak van, akinek a teljesítményét tisztelem annyira, hogy nem óhajtom ilyeneknek kitenni.

Le ne merd venni!

[Saby]

Ha úgy kezdted volna, hogy hé srácok, íme a lovam, szerintem egybõl más lett volna a reakció, mert így én is egybõl azt hittem, mint csikasz, hogy õ itt valami csodás példakép, aki számodra kitûnik a mesterek közül, stb stb stb..... Viszont ha leírod, hogy "itt a lovam, ezt és ezt kell tudni róla, remélem majd velem is így fog menni" - hidd el más reakciót kaptál volna, a legtöbb embernek szerintem halvány gõze nem volt róla, csak nem merte kinyitni a száját, hogy most akkor öööizé, mit is kell nézni.

[Aggie]

Saby, oké, elméletileg igazad van, illetve lenne, ha új lenne. Csak hogy két-három éve vele indulok versenyeken, évek óta vele látnak, akik a versenyeken (hazai, osztrák, KEK), kurzusokon résztvevõkéntvagy nézõként jelen voltak. A video felett ott a neve a lónak. Kicsi a westernes kör, mindenki mindenkit ismer. Csikasz is beletartozik, ismer.

[Saby]

Ok, én csak mint kívülálló tudtam nyilatkozni

[Aggie]

És még annyit, Saby, hogy bocsánatot kérek , amennyiben esetleg beképzelten hangzott volna, amit az elõbb írtam. Természetesen nem vagyok híresség, senkinek nem kötelessége ismerni engem vagy a lovamat. Csak mint már említettem, a westernes kör kicsi

[Saby]

Értettem én Ez nyilván így van minden szakágon belül, hogy az emberek képben vannak hogy ki-mivel-mit csinál, még a díjugratóknál is.

[Csikasz]

Aggie - lehet figyelmetlen voltam, oké belátom. Sajni elmúltak azok az idõk, hogy tudjam ki kinek a lova. Mert már nem járok versenyekre nézõként sem, így alakúlt, talán majd egyszer megint! A videót meg ne vedd le, hisz semmi baj nincsen avval, örülnék, ha egyszer majd veled is így fog dolgozni! Ne bántódj meg, kevesen vagyunk, akik még lovagolnak és nem csak lovacskáznak, bocsi ha kicsit félreérthetõ voltam!

[melodia91]

egyszer talán... majd... valamikor... én is ki majd hozni ezt a lovamból :eek:

Egy kis kontraszt....
http://www.youtube.c...feature=related

[Csikasz]

Gyönyörû munka, ez már mûvészet egy ilyen lora ráülni pedig, háááát nem is tudom be...lehet!

http://www.youtube.c...feature=related - na tõle is tanulnék szívesen!!!

[Encõke]

én, aki 4 éve nem versenyzem, és nézõként is ha a 4 év alatt kint voltam 3x versenyen akkor sokat mondok... érdekes, mikor néztem a videót, tudtam, hogy ki az a Miroslav Baniari és Hes A Frozen Breeze... kíváncsi lennék, hogy akik negatív kritikákkal jellemezték a videót, mikor fognak ilyen, vagy ehhez hasonló reining patternt menni... olyan könnyû a gép mögül fikázni :guny:

[Aggie]

Nem értem. Hogy jön ide a kontraszt szó?

[Csikasz]

Szrt senki nem fikázott, csak véleményezett...és véleményem szerint senkinek nem kötelezõ mindenkit mindíg ismerni, no meg pozitívan véleméyneznie ( én aki voltam bírói képzésen, bár nem vagyok bíró mégis kivülrõl fúlyom mi mikor jó és vagy nem) . Mi van akkor, ha valaki nem is akar ilyet menni? S tudod kedves Encõ azért tartunk itt mert nem lehet leírni ki mit gondol, vagy lát, nálunk a kritika az lehúzás...egyébként nézz csak bele abba a tükörbe. Ha majd ilyet tudok, akarok lovagolni, akkor majd engem is fognak véleményezni. S amíg Chuck Klipfel - nek megfelelõ amit tudok a tréningeken addig az nekem is elég.

Edited by Csikasz, 2011 június 2. - 7:41.

[Fifikusz]

Egy kicsit visszakanyarodva a kéretlen segítséghez. Nagyon különbözõek vagyunk, nagyon másként reagálunk, akármelyik (a segítõ, vagy a tudatlan, ez is persze relatív) oldalon állunk. Direkt nem lovas példát mondok. Úgy mentünk ki sok-sok éve Németországba, hogy egy kukkot nem beszéltem németül. A párom éjjel-nappal dolgozott, én meg két pici gyerekkel intézzek mindent az életünkben. Az ovit, a háztartást, a bevásárlást, a hivatalokat, stb. Még a telefont sem mertem felvenni, minek, úgysem értek egy szót sem, az angolommal meg a faluban nem sokan tudtak mit kezdeni. Ennél fogva persze rettentõ gyorsan megtanultam németül. Nem hibátlanul, de használhatóan. Többnyire a németek is örültek, hogy nem a falnak beszélnek, de egy közben barátivá vált házaspár férfitagja állandóan kijavított. És én iszonyúan élveztem! Amit a gyorstalpalón pénzért nem bírtam megjegyezni, azt tõle mind megtanultam, mert emlékeztem a szituációra, amiben elhangzott, és ezért megmaradt. Volt aki akkor segített, ha kérdeztem, õ mindig, mert zavarta, hogy rosszul mondom. Van akit lebénít az ilyenfajta segítség, és inkább megkukul, nehogy rosszat mondjon. Én meg úgy értékelem, hogy ingyen jutok olyan tudáshoz, amiért egyébként pénzt és idõt kellene áldozni. A lovaglással is így vagyok. Sok pénzt költök arra, hogy valaki elmondja, hogyan csináljam, mit csinálok rosszul, épp ezért iszonyú hálás vagyok, ha valaki magától, ellenszolgáltatás nélkül segít. Ajándéknak érzem, függetlenül attól, egyetérte-e a javaslattal, kritikával. Elraktározom, minél több információm van, annál többõl tudok majd válogatni. A lovam oktatásáért is fizettem, most hálás vagyok, hogy valaki ingyen dolgozik az egyikkel, mert neki ez öröm és lehetõség a lovaglásra. A másik oldalon én is kéretlenül osztom a segítséget, ha alkalmam van rá. Ha valakit idegesít, vagy nagyképûnek tart emiatt, az õ baja. Én magamból indulok ki, ki mint él, úgy ítél. Tudjátok, ahogy Örkény István mondta, az egyik egyperces novellájában (olvassátok õket, remekek) "Hegedûórákat adok, és veszek".

[sheriff]

"Hegedûórákat adok, és veszek".

Olvastam Örkénytõl talán mindent. S most is éppen az egypercesei vannak a CD tárban Hangos Könyv formában a kocsimban. Belehalok a röhögésbe. Idõnként meg a sírásba. ;)

[sheriff]

Aggie! Szerintem tudsz te is ehhez hasonlót menni. Vesd el a kishitûségedet! A ló tud, ezt látjuk. Te is lovagolsz már évek óta, ezt is tudjuk. Miért ne jöhetne össze neked is egy ilyen pattern? Nem vagy te ahhoz olyan messze. Ne légy álszemérmes! Csikasznak abban igaza van, hogy nem a Kentuckyban rendezett FEI Világjátékok reining döntõjének brilliáns párosát láttuk, hanem egy korrekt lovaglást. Azaz nem elérhetetlen szintre áhítozol. Reálisan van rá esélyed, hogy ezzel a lóval, a te szorgalmaddal, Mitya segítségével a közeljövõben ilyen vagy akár jobb patternt menjetek. Hajrá! Ha összejön, fizetsz nekem egy sört, oké?

[Aggie]

Hidd el, nem ÁLszerénységbõl írtam. Valahol tudom, hogy nem irreális cél, hogy így sikerüljön, ezért is írtam, hogy "valamikor..majd". Ez legalább cél lehet, hiszen hiába csodálom mondjuk Shaw Flarida gyûztes futamát az NRHA Futurity-rõl, azt szinte elérhetetlen célként tûzhetném csak ki magam elé. Step by step Csak valahogy valamiért nem akar összejönni az arénában. Ottthon, edzésen, a bemelegítõpályán minden sokkal gördülékenyebb (talán azért is, mert nincs tét), majd a versenyen valami "hiányzik". Úgysem adom fel A sör oké

[Suzy Wesco]

De jó hogy írtál magadról és a tapasztalatidról Fifikusz!!! Tök jó hozzáállásod a dolgokhoz, én is hasonlóan gondolom. A többivel meg ne törõdj!

[Csikasz]

Aggie - na látod tö..ös csaj vagy, ez így már igazán reményteli. Mivel nem értek hozzá, de más területen pl amikor sok sok ember elõtt kellett beszélnem a rendezvényeken rendszeresen eltévezstettem a szöveget. Mindíg készûltem és eljátszottam a szitut( ráadásúl halmozottan disz...es vagyok így ez még meg is nehezítette), mégis az agyam más utasításokat adott. Valaki azt mondta ne akarj annyira tökéletes lenne, csak add magad, s a dolog meg is oldódott. Lehet neked is segítene, ha nem gondolnál a verseny tétjére, csak arra hogy egy jó edzés végén csinálsz egy kész pattern-t . Drukkolok neked!

[sheriff]

Hidd el, nem ÁLszerénységbõl írtam. Valahol tudom, hogy nem irreális cél, hogy így sikerüljön, ezért is írtam, hogy "valamikor..majd".
Ez legalább cél lehet, hiszen hiába csodálom mondjuk Shaw Flarida gyûztes futamát az NRHA Futurity-rõl, azt szinte elérhetetlen célként tûzhetném csak ki magam elé. Step by step
Csak valahogy valamiért nem akar összejönni az arénában. Ottthon, edzésen, a bemelegítõpályán minden sokkal gördülékenyebb (talán azért is, mert nincs tét), majd a versenyen valami "hiányzik". Úgysem adom fel

A sör oké

A hétvégén Chuck azt mondta, hogy három embernek kell lennie egy jó westernlovasnak:

1. Horseman (Hogy szeresd a lovat, értsd a lovat, akarj neki jót, s tudd azt, hogy mi neki a jó és hogyan kell azt megadni számára. Hogyan, mikor, mivel kell tartani, etetni, itatni? Ápolni, gyógyítani, stb.)

2. Rider (Tudj lovat idomítani, képezni, fejleszteni, javítani. Legyen jó ülésed, könnyû kezed, kitartásod, szorgalmad, intelligenciád. Ismerd fel a hibákat (lovadét, sajátodat), s tudd azt kijavítani.)

3. Showman (Tudd a lovad és saját magad tudását bemutatni, versenyen megjelenni, idõzíteni, lámpalázat leküzdeni, topra hozni magad és a lovasat arra a 2-3 percre, amikor az arénát megközelíted, belépsz, szerepelsz és kijössz onnan.)

Mindhárom dolog egyaránt nagy fontossággal bír a western versenyzõk számára. De mi, magyarok csak az elsõ kettõvel foglalkozunk. Abból is igazán csak a rider-re fókuszálunk. Ahhoz hívunk edzõt, trénert, s az edzések is ekörül forognak.

A horsemanséggel már komoly bajokat látok. Nem is egyszer kell segítenem versenylovakat lószállítóba segítenem egy-egy verseny végén. Pedig talán mondanom sem kell, hogy aki nem képes a lovát a a legtermészetesebb módon, magától értetõdõen, könnyedén lószállítóra tenni, az valószínûleg a lovaglás terén is komoly hiányosságokkal küzd.

A harmadik összetevõ pedig alig kerül látókörbe. Pedig enélkül a tudás nélkül nem lehet jól szerepelni. Erre is edzeni, készülni kellene, s jó lenne ennek fejlesztéséhez is szakszerû segítséget kapni. Most mindenki a maga küzdelmét vívja, egydül tapogatózik a sötétben.

Neked szerintem ezzel a harmadik összetvõvel van tehát a legfõbb bajod. Ajánlom, hogy vegyél leckét Vernéktõl, Mityától kifejezetten erre vonatkozóan! Õk biztosan ebben is tudnak segíteni. Ha direkt ezt célozzátok meg, beszélgettek errõl, akkor szerintem kapsz olyan segítséget, amit aprópénzre tudsz váltani, s eredményesebben tudod az edzéseken már üzemszerû formátokat hozni, bemutatni.

Nekem sokkal nagyobb bajaim vannak. Nekem a riderséggel is komoly bajaim vannak. A most hétvégi kurzus után kifejezetten hányingerem van. Nem tudok mit kezdeni magammal. Nem a trénerrel van bajom, hanem velem. Olyan technikákat kellett ott tanulni, használni, amelyek filozófiai síkon idegenek tõlem. Nem tudom hova tenni a hétvégét. Az eszem kapisgálja a dolgok értelmét, használati értékét, bár ott is van bennem bizonytalanság. A szívem azonban tiltakozik. Chucknak igaza lehet abban, hogy ezek nélkül a technikák nélkül, amiket hiányolt vagy kifejezetten rossznak tartott nálam illetve a lovamnál, soha nem fogok gyõzni valamire való versenyen. Nem fogok rendesen csúszni, spinelni, stb. Az általa tanított technikák elvezethetnek oda, ahova egy western versenyzõ el akar érni. Ha csinálod - jól lovagolhatsz, s nyerhetsz. Ha nem csinálod - nem lovagolsz jól, nem nyerhetsz. - ezt állította Chuck. S ez az, amitõl nem tudok aludni két napja. Mert lovagolni ugyan jól, nagyon jól, egyre jobban szeretnék tudni, s ezért sok mindent be is vállalok. Ha az agyam is, a szívem is elfogadja, akkor csinálom is azt, amit a nagyok tanítanak. De Dallos edzések után már nem hiszek abban, hogy a legcélirányosabb technika mindenképpen kívánatosabb, mint a leglóbarátabb. Bennem ahorseman tusakodik most a riderrel. Aki jól akar lovagolni, annak versenyeznie is kell! Ezt vallja Dallos is, Klipfel is, Flarida is, Fappani is, mindenki. Ezt megértem, el tudom fogadni. Mert ugyan nincs szükségem az önmeghatározásomhoz mások legyõzésére, de szükségem van a befektetett munkám visszaigazolására, az eredmény mérésére. Ezt szinte csak a versenyzés képes korrekten biztosítani. Ezért versenyzem. Ha meg már versenyzem, akkor miért ne gyõznék, ha tudok? Az végzett legjobb munkát, aki rendre legyõzi a többieket - hihetnénk. De valóban így van? Tényleg muszály gyõzni? S ezért a gyõzelemért, de akár a kiváló szereplésért valóban megengedhetõ, hogy a legcélravezetõbb eszközöket használjuk? Az eredményesség elérésének gyorsítása, vagy csak a puszta biztosítása érdekében tehetünk olyat, ami ellen a szívünk tiltakozik? Sokféle technika van. Chuck is változik. Két éve teljesen mást, s másként tanított bizonyos dolgokban. Az igaz, hogy azt, ami ellen most a leginkább berzenkedem, már akkor is nagyjából ebbe az irányba terelte, nagyjából ugyanígy, s ugyanezért követelte meg. De most jobban szembe jött velem ez a dolog. Talán többet tudok, s jobban megértem a prot is és a kontrát is. Fappani is eredményes lovas, s az oktató DVD-jeit nagyon szeretem. Nekem fekszik a stílusa, semmi olyat nem láttam tõle, amit az eszem mellett a szívem ne tudna elfogadni. S õ is eredményes lovas. Eredményesebb még Chucknál is. De lehet, hogy egy õszinte edzés, egy velõkig hatoló kurzus nála is másképp fest, másmerre visz, mint az oktató DVD. Dallos Gyulától azt tanultam, hogy ne higyjek abban, hogy jó az, ami a ló ellen hatónak tetszik, ami a szívem ellen szól. Kerssek inkább másik utat! Olyat, amit a szívem is el tud fogadni. Még ha az hosszabb és rögösebb is. A westernlovaglás számomra filozófiai kérdés. A lóval való munkatársi, baráti kapcsolaton alapul, aminek a ló lovaglásában is meg kell mutatkoznia. Laza szár, elõbb kérek, s csak azután követelek, semmi erõszak, csak szakszerûség, következetesség, határozottság. Biztos vagyok abban, hogy Chuck Klipfel is ugyanezt vallja. De õ másként éli meg, s mást jelent számára a szakszerûség, a határozottság, a lóval való munka. Eszemben sincs azt állítani, de még csak gondolni sem, hogy nem õ tudja jobban. A versenyzés azért jó, mert az mér igazán. S Chuck meg tud venni egy R8-as Audi sportkocsit a sportnyereményeibõl, én meg egy kiflit sem. Mert õ nyer a versenyeken, én meg csak fizetek a versenyzésért. Azaz vitán felül áll, hogy ki ért jobban a westernlovagláshoz. De mit tegyek, ha a szívem tiltakozik, s az értelmem is azt súgja, hogy talán más, számomra szimpatikusabb utak is léteznek. Az ilyen kurzusok, mint a hétvégi mindenképpen hasznosak. Még akkor is, ha az eredménye esetleg az lesz, hogy kijelentem: Én ilyet, én ezt SOHA! Mert még akkor is felzaklatott, elgondolkodtatott, s megoldások keresésére sarkallt. Örülök tehát, hogy résztvevõ voltam. Nem éreztem ugyan jól magam a bõrömben. Szembesültem számtalan és súlyos hiányosságommal, s ez elve frusztrálhatná az embert. A rossz közérzetet azonban nem ez okozta. Ezzel elbírnék könnyen. Mert a hibákat, hiányosságokat felismerni már fél gyõzelem. Onnantól már csak munka, kitartás és szorgalom kérdése leginkább a javulás. A bajom az, hogy az az út, amelyet Klipfel kijelölt követendõnek számomra, ugyanaz az út, amelyen a magyar élmezõny évek óta jár. Jóval elõttem. S az eredményessége egyáltalán nem meggyõzõ. Katán, Piaffe-on, Rékán és a többieken nem mérhetõ le ennek az útnak a csalhatatlansága. Azt láttam, hogy sokszor szinte a saját marjukba harapó, mégis rohanó lovakat lovagoltak feszítõ zablával, a szárakat egyetlen pillanatra sem egy kézbe véve. Ugyan nagyon nagyon sokkal elõttem járnak tudásban, eredményekben, de mégsem vonzó számomra az õ útjuk. Én nem úgy akarok westernlovagolni, ahogyan õk. A western filozófiám más. Nekem abba nem fér bele, hogy egy egy hónapja lovagolt, három év alatti csikót feszítõzablával lovagoljak. Nem fér bele, hogy az eredményesség célja elfedjen bizonyos dolgokat. Csak annyira vagyok hajlandó rider lenni, amennyire az még nem ellentétes a horsemanséggel. Nekem az jön le a Chuck által kijelölt utat követésrõl, hogy az nem vezet sokkal nagyobb eredményre, miközben olyan dolgokat is elnéz, amiket nekem nem esne jól. Ez persze az én személyes nyomorom. Nem tudok megoldást. Nem mondhatom azt, hogy nem fogadom el Klipfel minden szavát szentírásnak, hiszen õ eredményes, a jó szándékához, segítõkészségéhez, szakmai tudásához kéétség nem fér. Nem tudok alternatívát nyújtani magamnak. Nem ismerem a követendõ utat. Útkeresõ vagyok jelenleg. Itt van elõttem egy út, amirõl azt állítják, hogy járható, s elvezet a célhoz. De nem így érzem. A szíven kétségbe vonja a járhatóságát, az eszem pedig a célhoz vezetését. Nem nagyon ismerek más utakat, elõttem még csak útelágazások vannak, s azon tanakodok, hogy merre is kellene mennem, melyiket kellene választanom. Ha némelyikhez tartozik vezetõ is, akkor azt az ember könnyebben választja, mint azt, amelyiken mindenfajta személyes segítõ nélkül, tök egyedül kell boldogulnia. Klipfel vezetõ egy lehetséges úton, ezért mindenképpen érdemes jól megfontolni, hogy vele tartsak-e, az õ útját járjam-e? Szólnak érvek e mellett is. De sajnos szólnak ellene is. A legszarabb az, hogy jobb út meg nem nagyon kínálkozik. Westernlovasként az a legnagyobb tragédiám, hogy egyetlen járható, a célhoz nyilvánvalóan elvezetõ utat ismerek, amit a szívem is, az eszem is kétkedés nélkül elfogad, s még kiváló vezetõ is akadna. A Dallos Gyula féle út az. De azzal meg az a gáz, hogy nem oda vezet, ahova én el szeretnék jutni, nem az a kitûzött cél, ami elõttem lebeg.

Na most mi legyen?

Edited by sheriff, 2011 június 6. - 9:39.

[Fifikusz]

A ló az elsö. Nem fogsz örülni a máshogy elért sikernek. Rosszul fogsz aludni töle.

[sheriff]

A ló az elsö. Nem fogsz örülni a máshogy elért sikernek. Rosszul fogsz aludni töle.

Tudod, biztos vagyok abban, hogy Chuck Klipfelnek is a ló az elsõ. Ezért áll meg a tudományom. Mert nem tudom õt elítélni, hiszen megítélni sem tudom. Ahhoz, hogy ítélkezhessek, hogy kijelentéseket tegyek, még nem vagyok elég képzett, nincs elegendõ tapasztalatom, eredményem. Nekem egyelõre hallgass a nevem. De kire hallgassak? Olyanra-e aki eredményekkel kecsegtetõ utat mutat, vagy olyanra aki vonzó utat kínál? Lehet, hogy az eredményesebbnek tetszõ csak azért nem vonzó, mert nem vagyok elég jó, elég képzett, nem látom a dolgok mélyét? A vonzó meg csak azért vonz, mert szõnyeg alá söpri, eliminálja a hibáimat, s elhitethetem magammal, hogy súlyos konfliktusok nélkül is van eredmény?

Tudja a fene!

Rosszul fogsz aludni töle.

Már most is rosszul alszom.

[Fifikusz]

Szakmai kérdésekben nem tudok állást foglalni. Az intuíció, ami alapján egyáltalán felmerült benned a kérdés, arra utal, hogy valami ösztönösen berzenkedik benned. Szépen ki lehet magyarázni, meg az ember sem akar senkit bántani. A kérdés egyszerü, a módszereiden kell változtatni, hogy a kitüzött célt elérd, (ebben merült fel benned a kétség), vagy a célokat kell módosítani. Az ego, vagy a tiszta tükör, és nyugodt alvás a fontosabb. Mert ugyebár a versenysport az egoról szól, ami még önmagában nem ördögtöl való. Az, mint tudjuk, a részletekben rejlik....

[sheriff]

A versenysport nem az egoról szól. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy sokan gondolják. Egy versenyzõnek valójában nem másokon kell felül kerekednie, hanem önmagán. Az egoról nem a verseny szól, hanem a versenyre való felkészülés, az edzés. Maga a verseny ünnep. A megmérettetés és a bizonyítvány osztás napja. A középiskolai tanulást az érettségi vizsga és az ott kapott érettségi bizonyítvány koronázza meg. De nem a vizsga az igazán fontos, hanem a középiskolai tanulmányok. A bizi csak visszatükrözi a tanulással eltöltött idõ hasznosságát. S ez van a felsõfokú tanulmányok végeztével a diplomával is. A versenysport is ilyen. A versenyen való részvétel és az ellenfelek legyõzése nem végcélja a versenysportnak. A végcél az, ami az olimpia jelmondata is: "Gyorsabban! Erõsebben! Magasabbra!" S ez elsõsorban nem azt jelenti, hogy mindenki másnál, hanem azt, hogy magamhoz képest. Persze a kettõ együtt az igazi, de a fair play-nek is érvényesülnie kell, s az olimpiai eszmének is, miszerint nem a gyõzelem, hanem a részvétel számít! Mert aki az edzésmunkát elvégezte, s magából a legtöbbet kihozta, az biztos nyertes, a bizonyítvány színötös. Még akkor is, ha nem õ gyõz. Az a fontos, hogy a küzdelmet az ember magában folytassa le, s nem más emberek ellen. Az igazi versenyzõ így áll a versenyzéshez, az egoját fejleszti általa, s nem mások fölé akarja helyezni. Szerintem.

[Suzy Wesco]

Ahogy Sheriff sorait olvastam, teljesen egyet tudtam érteni az õ kétségeivel. Mielõtt a géphez ültem, az ebédnél ültünk a párommal és valami hasonlókról beszélgettünk, és ugyan úgy nem jutottunk elõrébb ahogy Sheriff sem. Abban az egyben viszont egyetérthetünk, hogy keresõk, útkeresõk vagyunk mi is( és talán még sokan mások is ugyan ebben a cipõben járnak). A keresésben- ha innen nézzük a dolgok lényegét- talán nem is az eredmény elérése (mi az eredmény?=kinek mi az, kinek mi a fontos) a fontos, hanem maga az út, amin néha tévelygünk, néha meg teljesen világosnak tûnik. Ettõl néha jó a kedvünk, máskor meg elkeseredünk, hogy nem megy semmi sem úgy ahogy kéne. Sokan vagyunk így ezzel. Tényleg, és ez most nem ilyen "filozófikuskodás" akar lenni. Én már kezdem úgy látni ezt a helyzetet, hogy nincs is jó meg rossz út. Van olyan, hogy X-nek (meg a lovának) jó, de már Y-nak meg nem jó ugyan az a módszer, tréner stb. Valahogy azt kellene megtalálni, hogy kinek milyen az egyénisége, a lehetõségei, a képességei (meg a lovának) és ahhoz keresni az utat, a módszert, az edzõt stb, nem pedig fordítva. Aztán lehet, hogy ennyi módszer és tréner nincs is, hogy mindenkire külön szabott legyen DE talán lehet részt venni kurzusokon úgy, hogy abból csak azt kivenni a felkínált eszközök közül (lelkifurdalás nélkül), ami nekem és a lovamnak jó, hatásos, és a lelkiismeretem is támogatja azt. Nem hiszem azt, hogy lehet jó szívvel, nyugodtan aludva alkalmazni olyan módszert és trénert, akivel a lelkem nem egyezik. Pedig lehet, hogy az eredményessé is tesz, de ha nem érzem magam és a lovam jól benne, általa, hogyan lehet az akkor hosszútávon jó??? Hogyan lehetséges ez? Ez már tudathasadáshoz hasonlító állapot lenne, ha így hagynánk magunkat becsapni! Mert szerintem ez önbecsapás, amikor csak az eredmény számít és az ember nem, és lova sem. De szerintem fordítva is igaz ez! Vannak, akik azt hirdetik, hogy csak a ló számít (hogy érzi magát, hogy reagál, stb.). És az ember nem számít? Ez sem teljesen igaz, szerintem. A kettõ együtt lehet fontos, az ember meg a társa= a lova, így lehetnek csak "eredményesek", ami nem más mint a harmonikus együttélés, és munka. Ez a cél, Nem több és nem is kevesebb ettõl. És milyen munka? bármilyen: szénhordás lovaskocsival, versenyzés( western, díjugratás, távlovaglás...), hobby. A közben lévõ meg az az út, amin most éppen vagyunk (amíg elérjük a harmóniát). A feladatunk közben pedig az, hogy akikkel az úton találkozunk, azoknak segítsünk, ha azt kérik tõlünk. Szóval a legfontosabb az úton levés, és mások segítése a saját tapasztalataink átadásával. Így mi is kaphatunk majd segítséget másoktól, ha éppen mi szorulunk rá valamikor.

[Fifikusz]

Westernlovasként az a legnagyobb tragédiám, hogy egyetlen járható, a célhoz nyilvánvalóan elvezetõ utat ismerek, amit a szívem is, az eszem is kétkedés nélkül elfogad, s még kiváló vezetõ is akadna. A Dallos Gyula féle út az. De azzal meg az a gáz, hogy nem oda vezet, ahova én el szeretnék jutni, nem az a kitûzött cél, ami elõttem lebeg.

Na most mi legyen?

Csak, hogy kötözködjek. Ha találtál egy utat, amit a szíved is, az eszed is kötözködés nélkül elfogad, nem mindegy hova vezet? A cél szerintem maga az út kell, hogy legyen...

[sheriff]

Ez nagyon gyakori és széles körben hangoztatott és elfogadott okfejtés és hozzáállás. Eszerint nem az út végén ránk váró cél elérése a fontos, hanem maga az utazás. Jack Kerouac On the road címû könyve ennek testamentuma. Én azonban nem hiszek ebben. Ez kibúvás a cél kitûzésének és elérésére tett erõfeszítések vállalásának felelõssége alól. Könnyebb pusztán élni a világban, s elbújni amögé, hogy célom ugyan nincs, de mégis haladok, mint megkeresni annak értelmét, megérteni lényegét, s tenni valamit érte. Aki csak megy az úton, s ezt elégnek tartja, az inkább csak elvesz a világból. A lényeg azonban valahol az adáson van. Adni valamit a világnak, nem múlni el belõle nyomtalanul. Ehhez kell igazán odatenned magad, s megszenvedned érte. Mert meg kell határozni a világ elõre mozdítására irányuló célt, célokat, s haladni töretlenül afelé. Ez az, ami baromira nehéz, s csak a keveseknek sikerül. De attól még mi, földi halandók is vágyhatunk arra, hogy célt találjunk az életünknek, munkánknak, s érjük is el ha lehetséges. De legalább afelé haladjunk, ismerjük a célt, s ne csak lébecoljunk! Mi felé halad az, akinek nincsenek világos céljai? Mit lehet az olyan emberen számon kérni a végelszámolásnál, Isten ítélõ széke elõtt? Azon túl, hogy miért nem talált értelmes célt az életének? Mi tagadás, kissé idegesít a mai magyarországi westernsport ebbõl az aspektusból nézve. Nincs az emberek fejében cél kitûzve. Sem hosszú, sem rövid távon. Az edzések ad hoc jellegûek, nem tervszerûek, tudatosak. Manõvereket csiszolgatnak a lovasok, ha egyáltalán tesznek bármit is, ha edzenek egyáltalán. Utoljára Victor Fröschltõl olvastam a reining sport fejlesztésére irányuló, kézzel fogható, megvitatható, elõre mutató szándékot tükrözõ stratégiai tervet. Egy hang nem valósult meg belõle. Pedig egész jó terv volt. A westernlovaglás hazai útja ,eglehetõsen néptelen. Nem jár rajta manapság senki szinte. Fel is veri a gyom. Alig vannak eligazító táblák, igazodási pontok, nem tudni, hogy merre mi van, stb. Aki jár-kel, az sem tudja igazán, hogy miért és merre tart, s mikorra és hova akar odaérni? A hétvégén segítséget kaptam ahhoz, hogy célt tûzzek magam elé, s útmutatást arra, hogyan érjem azt el. A bajom az, hogy a cél sem igazán tetszik, az elérésének módja sem. De még mindig ez a leginkább járhatónak tûnõ út, s ez a legkézzelfoghatóbb segítség.

[Fifikusz]

Akkor te már akkor döntöttél, amikor kérdeztél. A cél a fontos.