3098 válasz a témához

[Chilly]

"CSAK EGY LÓ Idõrõl idõre azt mondogatják az emberek nekem, hogy „nyugodj meg, ez csak egy ló”, vagy „ez túl sok pénz csak egy lóért”. Nem értik a távolságot, amit utazunk, az idõt, amit eltöltünk, a pénzt, amit ráköltünk „csak egy lóra”. A legtöbb olyan pillanat, amire a legbüszkébb vagyok, „csak egy lóval” történt. Hosszú órák teltek el, mikor „csak egy ló” volt a társaságom, de egyszer sem éreztem magam magányosnak. Sok szomorú pillanatot „csak egy ló” okozott, és a sötétség ezen napjain is „csak egy ló” érintése adta vissza a nyugalmat és az erõt, hogy túléljem a napot. Ha te is úgy gondolod, hogy „csak egy ló”, akkor megérted azon kifejezéseket is, hogy „csak egy barát”, „csak egy napfelkelte” vagy „csak egy ígéret”. „Csak egy ló”, aki a barátságot, bizalmat és a tiszta, féktelen örömöt jelenti. „Csak egy ló”, aki könyörületet és türelmet tanít, jobb emberré téve engem. „Csak egy ló” miatt kelek korán, sétálok hosszan és nézek vágyódón a jövõbe. Számomra és a hozzám hasonló emberek számára õ nem „csak egy ló”, hanem a jövõ összes reményének és álmának megtestesülése, a múlt minden gyengéd emléke és a jelen tiszta öröme. „Csak egy ló” hozza ki belõlem a jót és ûzi el a gondolataimat magamról és a gondokról. Remélem, hogy egyszer megértik az emberek, hogy nem „csak egy lóról” van szó, hanem arról, ami emberséget ad nekem és megakadályoz abban, hogy „csak egy nõ” legyek."

[Hosszúhomlok]

Vega, Hugi! Részvétem! :(

Felmerült bennem egy régi emlék, amikor együtt lovagolhattunk hazafelé:

http://hosszuhomlok....tar_800_173.htm

http://hosszuhomlok....tar_800_200.htm

Edited by Hosszúhomlok, 2009 december 1. - 19:13.

[tötõ Zsó]

Sajnálom :(

[Ilusta]

Vega, Hugi! Õszintén sajnálom! :( :(

[Szami]

Részvétem tõlünk is. Ez nagyon nehéz.... :(

[nofi2000]

Vega és Nikol nagyon sajnálom, együtt érzek veletek, szõrnyû elveszteni egy hû társat és barátot :(

[Eni15]

Én csak most olvastam el... Az elsõ két sor után sírtam. Nektek az elsõ lovatok volt, nekem az elsõ szerelem. Õszinte részvétem!!!! :( :( :(

Edited by Eni15, 2009 december 4. - 19:48.

[iBIza]

Bennem az a kép maradt meg legmarkánsabban, amikor a tanya névadó buliján Vega és Hugi a hátán ültek. Együtt, vidáman, boldogan. Lányok, tegyetek úgy, mint a napóra: csak a derûs órákat számoljátok!

[anci]

Az ígért képek.
Minden képet feltettem, hogy tudjatok elemezi, válogatni. (Persze, Dorina biztos jobb képeket csinált a csodamasinájával. )
Van videó is, csak azt még össze akarom rakni.

.

Edited by anci, 2009 december 8. - 9:30.

[anci]

Üres lószállítóval gurultunk hazafelé, csattogtak a fejemben a fényképek, az emlékek, az élmények: Õ tanított meg minket küzdeni. Õ volt a legnagyobb siker, a legnagyobb öröm, a legnagyobb büszkeség az éltünkben. Õ volt a támaszunk gyerekkorunkban, a legkeményebb idõkben. Õ tanította meg nekünk, hogy mûködik a ló. Õ mutatta meg, mit lehet elrontani rajta és hogyan kell kijavítani. Dörmögött ügetésben. Hatalmas füle volt és nagy, buta hókája, pöttyökkel. Rettegett a lapulevéltõl. Számos lovast indított el az úton, aki azóta is rabja a lónak. Ha csikót nevelt, fúriává változott. Tõle kaptam Bendegúzt.
Az elsõ lovunk volt. És most õ az elsõ, aki megtanít, milyen érzés elveszíteni egy lovat. Pokoli. 15 évet élt velünk.

Beszélgettünk már korábban Hugival arról, hogy milyen lesz...mert egyszer lesz, az biztos, nem lehet elkerülni. Hogy mi lesz az ok, kell-e majd halálról-életrõl döntenünk, kell-e majd hideg fejjel határoznunk arról, mi legyen a testtel, amibõl távozott a ló.
De nem hittem, hogy ilyen hamar jön. Úgy gondoltam, huszonsok évig bandukolnak majd a legelõinken, öregek, de egészségesek és boldogok lesznek.
Römike megkímélt minket az állattartók legkeményebb döntésétõl, mély altatásban halt meg. Nem az volt a sokkoló, amikor benézve a mûtõ ajtaján láttam, ahogy a belei kipakolva pulzálnak a combjai között, akkor még küzdöttek érte, akkor még élt...fizikailag. A sokkoló az volt, amikor alig 3/4 órával az altatás után az egyik segéd levette a patáiról a steril nylon papucsot, Hugival egymásra néztünk és tudtuk, hogy vége...aztán kihozták a kötõfékét. Akkor lefagytam. Az orvos elmondta, hogy sajnos az történt, amire számítottak...és amire számítottam sajnos én is. Láttam Péter arcán reggel, mielõtt elindultunk, még sosem láttam ilyennek. Tudom, hogy csak azért mondta, vigyük vissza mûteni, mert különben itt kellett volna elaltatni és egy életen át rágott volna a lelkiismeret, hogy nem adtuk meg az utolsó esélyt. Köszönjük.

a tények
Majd 2 hete, szerdán kezdõdött. Avatatlan szemnek fel sem tûnt volna, csak feküdt nyugodtan, pihent a délelõtti napsütésben, ahogy több ló is. De mintha 10 perce még pár méterrel odébb feküdt volna. Ismerjük õket, mindet, sajátot és másét. Ismerjük a szokásaikat, a rigolyáikat, látjuk, ha nem úgy áll a szemük, nem olyan a testtartásuk, ha nyugtalanok, ha félnek, ha idegesek, ha mérgesek. Észrevesszük a legkisebb furcsaságot is, hiszen velük élünk, velünk élnek.
Hívtuk Pétert, felerõsödött bélhangok, buscopan, figyeljük. Délután szénázott, kevés abrakot is kapott este, minden érték normális, kisebb hurutos bélgörcsnek tudtuk be, elõfordul. Másnap reggel a legelõ kapujában állt egyedül, a sörénye összecsavarodva, az egész feje tiszta homok. Mikor Péter újra megvizsgálta, azt mondta, nem játék, indulás. Akkor már csapkodta a hasát, lerogyott, kifeszült, görcsölt. Görcsoldókkal összerakta õt a következõ 2 órára, irány Dunaföldvár. Mikor levettem a futóról, trágyázott, élénkebbnek tûnt, a vizsgálat szerint is nagy valószínûséggel megússzuk a mûtétet, nem tûnik egyelõre indokoltnak és kockázatos is lett volna egy idõs, nem éppen erõs szervezetû lónál. 1,5 hét konzervatív kezelés (beöntés-szonda, sajnos inni nem volt hajlandó, sosem ivott idegen helyen) után a vastagbél obstipációt sikerült megszüntetni, a belei mûködtek, evett, jó kedve volt. De a vakbelében egy kõkemény valami nem akart oldódni a keserûsótól sem, semmitõl. A vakbele egyszerûen nem dolgozott. Két lehetõség volt, hazahozzuk és figyeljük, itt legalább inni fog, lehet, hogy ez a vakbél lerakódás már évek óta ott van, és együtt tud élni vele. Sajnos, hogy pontosan mekkora és mi az, azt nem lehet tudni, a vakbél elég hülye helyen van a vizsgálhatóság szempontjából. Másik lehetõség a mûtét, ami kockázatos és nagy a valószínûsége, hogy a problémát mûtéti úton nem is lehet megoldani, viszont kiderül a baj oka.
Vasárnap hazahoztuk. Úgy gondoltuk, ha el akarják venni tõlünk, akkor vegyék el itt, ahol él, ahol a társai vannak, ahol a csikói élnek, mind, és a gazdái, akik 15 éve mindig mellette voltak. Jókedvû volt, evett keveset, ivott is, legelt, trágyázott, örült a többieknek, sétált sokat a karámban…bízni kezdünk.
Estére újra rosszul lett. Akupunktúra, buscopan, javult, hajnal 4-kor még élénken nézelõdött a bokszból. 7-kor, mikor kimentem, már sokkos volt, remegett, ömlött róla a víz, 10 percenként cserélgettük a takarókat, lefeküdt, kifeszült a kíntól. Pétertõl kapott annyi gyógyszert, hogy az utat kibírja vissza a mûtõig. Mikor odaértünk, üdvözölte a lábsérült szobatársát, akivel másfél hétig szomszédok voltak és a mûtõ felé menet megígértük neki, hogy kiveszik a hasából, ami fáj és jobb lesz. Jobb lett...már nem is fáj. Neki. Nekünk nagyon.

A boncolást nem vártuk meg, el kellett mennünk gyorsan, mielõtt jön az összeomlás.
Késõbb tudtuk meg telefonon, hogy a vakbél bejáratánál egy több tenyérnyi daganat akadályozta a béltartalom be- és kiáramlását, a vakbél feje szétmállott...semmi esélye nem volt. Ennek tudatában örülnünk kell, hogy 17 évig élt. Sõt, tökéletes élete volt...nem változtak a gazdái, sosem kellett nélkülöznie, együtt lakott mindhárom csikójával, szabadon élt és évek óta nem volt más dolga, mint egyszerûen lenni, csikót nevelni, sokan szerették.

legjobban anya szeretett lenni

Römike nem hazudott, õk nem tudnak. Meghalni is csak õszintén képesek, tisztán és egyenesen, ezért akármennyire is fáj, még egy ilyen veszteség sem tud annyi kárt okozni bennünk, mint az a szakasznyi hamis, képmutató humanoid, aki nap, mint nap próbálja lerombolni az álmunkat…bevallom, nagyrészt sikerrel, jó néhány pillért kirugdostak alóla, de azértse adjuk fel.

..........nem tudom mit mondhatnék erre,de Ti tudjátok,hogy Römi nekem is nagyon sokat segített!!!!!
Az elvesztése nagyon fáj.Nagyon jól tudom,hogy mennyit dolgoztatok azért,hogy Õ a Tiétek legyen.Nagyon szép élete volt Veletek.Szeretném ha tudnátok,hogy ami Nektek rossz,az nekem többszörösen az.
Nyugodjon békében!!

[BoKa]

Römi mama És köszönöm...

Edited by BoKa, 2009 december 9. - 19:13.

[Aniko]

Vega, Hugi: nagyon félek ettõl az érzéstõl... nagyon sajnálom. :(

[Frutti]

Együtt érzünk Veletek.... Adri, Gabi és Pisti (Báró)

[Strong Steve]

Õszinte részvétünk! Borzalmas dolog egy barátot, egy társat elveszíteni! :( Ágota, István

[Midnight]

Szegény Römike :(((, nagyon sajnálom, és részvétem! Bogi

[moncsó]

Sziasztok!!! Ezt alkottam valamelyik nap egy olyan valakirõl szól aki tökéletes:http://www.youtube.com/watch?v=X3WCzHyzynA szerintem jó lett!!

[Jucc]

Én meg megígértem, hogy belinkelem a 3 másodperces, szupi kis videókat.
Nesztek!
Tényleg vackok és vmiért a hangot nagyon durván húzza. Négy van összesen.

[Eva]

Új farmlakó érkezett ma:

Szombaton kaptam a páromtól egy lovat, de megígérte, ha jó kislány leszek, kapok egy csörgõt, ma érkezett Vegaszba.
Dömpilla.

(természetesen késõbb esett le nekünk, hogy Dömpilla "anyakönyvi" neve Csörgõ)

Edited by Eva, 2010 március 15. - 20:09.

[Adrienn]

Éva, szívbõl gratulálok!! :yeah: Délacinak is! Meg neked hozzá! De jó! Nagyon kíváncsi vagyok a hölgyre. Vega ugyan régebben többször kijelentette, hogy a tanyára hidegvérû többet be nem teszi a lábát, de ezek szerint azóta meggondolta a dolgot ;) (És Vikinggel mi lesz?)

[Csikasz]

Éva- nagyon örülök az örömödnek, nagyon sok szép lovaglást kivánok neketek!

[Eva]

Köszönöm Remélem minden rendben lesz és nem penderítteti ki magát rövid úton a kisasszony!

Edited by Eva, 2010 március 16. - 9:31.

[Rosinante]

Mikor lesznek újabb, sõt legújabb képek?

[Csuti]

Még nem rombolt éjszaka? pár éve volt ott egy benga, képes volt hajnalban tanyakerülõ terepet menni egyedül. csukott kapun keresztül.

[zapolya]

Ne ijesztgesd Vegáékat! Nem vészes a helyzet, eddig még minden helyen jól viselkedett. Jó, ha olyan a karám, hogy egy sima "kihajolok egy kis fûért" típusú nekidõléstõl eltörik, akkor azért kimegy (megtörtént eset), de itt szerencsére nem ez a helyzet.

[BoKa]

(És Vikinggel mi lesz?)

(Neki keresek helyet Vértesacsához közel április egytől. Reményeim szerint találok is olyan helyet, ahol a tartás módja Vegashoz nagyon közeli, azaz nagy legelős, rideg-félrideg. Ha valaki tud ilyet, kérem keressen meg.)

Edited by BoKa, 2010 március 16. - 18:47.

[Pendemonium]

Köszönöm

Remélem minden rendben lesz és nem penderítteti ki magát rövid úton a kisasszony!

Mi van??

[Csapos]

Vega, Hugi. Sajnos én is tudom, hogy milyen érzés.... Sajnálom, kitartást. cs

[Eva]

Dömpilla avató hivatalos idõpontja: április 10, szombat. Bouget készül külön vega és nem vega bográcsos ennivalóval :yeah: A jó idõrõl valaki gondoskodjon!

[Zsuzska]

Nahát Éva, gratula! Hugi, Vega, nagyon sajnálom Römit. :( Milyen jó kis túra volt az...

[Ilusta]

Gratulálok Éva! :yeah: Miért is olyan híres ez a Dömpilla? Lemaradtam valamirõl...

[Eva]

Sajnos az időjárás előrejelzések szerint Cavalier (ő az örökös időjárásfelelősünk, még, ha nem is olvassa ezeket a sorokat), nem gondoskodik nekünk jó időről, ezért a szombati bográcsozás elmarad.
Készülünk némi rágcsálni valóval, de nem tervezünk éjszakába nyúló bulit.
Remélem a nyár folyamán lesz még rá alkalmunk, hogy Bouget (Délaci) főztjét is megkóstoljuk
Aki szombaton kilátogat azt Árva fogja lelkesen üdvözölni :yeah:

Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, Dömpilláról sokat írtunk az Dóra majoros topikban, gyakorlatilag egy álom valóra vált

Dömpilla avató hivatalos időpontja: április 10, szombat.
Bouget készül külön vega és nem vega bográcsos ennivalóval :yeah:
A jó időről valaki gondoskodjon!

Edited by Eva, 2010 április 8. - 19:27.

[Eva]

Tegnap este nem sokkal 11 elõtt, megszületett Dömpilla csikója. Fekete kancacsikó, bátor, érdeklõdõ. Képek ma készülnek.

[Pendemonium]

Tegnap este nem sokkal 11 elõtt, megszületett Dömpilla csikója.
Fekete kancacsikó, bátor, érdeklõdõ. Képek ma készülnek.

Gratula!
Mi is már a pajtában aludtunk, de nálunk még nem volt esemény. Ennek ellenére nagyon élveztem a klímát.

[Adrienn]

Sok-sok képet kérünk Gratula a csikóhoz!

[Eva]

Dömpi megvárta, amíg mindenki eltûnik (mi haza mentünk3/4 9-kor, mert nekem úgy tûnt, csak szivat), Vegáék egy fél órára elugrottak, mire visszértek 11 elõtt pár percel, már ott volt (na akkor én már aludtam, nem értettem, hogy miért csörög a telefonom, nem lehet már reggel, hogy dolgozni menjek ) Nagyon szép már amennyi látszott belõle éjfél körül, mire kiértünk ismét.

[Adrienn]

Jegytelen? Mi lesz a neve?

[Eva]

Nem tudom, nem láttam rajta semmit, de még nedves volt. A neve szerintem Mandula lesz (a marcipán hintaló után). (majd a nagypapája - Bouget - kitalálja )

Edited by Eva, 2010 április 21. - 9:11.

[Csuti]

Azt hittem a tulaj nevezi el. Ügyes Dömpi, hogy segítség nélkül megszülte.

[Adrienn]

Azért ez jórészt az embereknél is megy, nemhogy lóéknál

[Filly]

Gratula a csikóhoz! fotót! :yeah: :kocc: