3098 válasz a témához

[Ilusta]

Máshonnan bemásolva: Gombai Zoltán: Eltûnt a lovunk ma augusztus 21.én a Fóti somlyó aljában található lovastanya közelében, Csomád felé menet,lovaglás közben úgy döntött a ló ,hogy õ lovasa nélkül megy tovább ledobta és elszalad csomád irányába!Csak Mogyoród-Veres-Szada határában tájékozott a paci! Egy pej angol telivér-arab féle, csillagjeggyel a fején!Hátán volt egy wesco májki nyereg barna és vaj szinû! Tel számom 30/ 296 8272 Édesapám száma (id.Gombai Zoltán) akié a ló: 309 759 201 Bátyám száma Gombai Péter: 20 443 1229

[pudleinere]

Steve, csak most olvastam :mad: (ezt, és még csúnyábbat is a tettesnek és a kórháznak) JediForce maxira tekerve, megy Ágónak! Mielõbbi egészséget! PÉva (& Szõlõ)

[discozombi]

Túrainformáció: Indulás 29.-én szombaton reggel 8-kor.

[Strong Steve]

Steve, csak most olvastam :mad: (ezt, és még csúnyábbat is a tettesnek és a kórháznak)

JediForce maxira tekerve, megy Ágónak! Mielõbbi egészséget!
PÉva (& Szõlõ)

Köszi!
A legszebb, hogy még én vagyok harmadikára beidézve gyanúsítottként a kecskeméti kaps.-ra. Mindez azután, hogy egy olyan úton, amin 90km/h-val lehetne haladni, 64 méter féknyom után tört tropára a paciens két autót. 100km/h-ról a féknyom kb 40 méter a megállásig...

[moncsó]

sok puszi az ágónak!!!!! jobbulást(L)

[Ilusta]

Sziget túra az én szemszögemből:

szombat:
Mi itt nagyon készültünk (Maruval, Zsófival), hogy időben elinduljunk, meg is tettük. (Zsófi félúton levált) A Vegasosokra 2,5 órát vártunk Surányban, későn indultak. Megreggeliztünk, majd unalmunkban elindultunk Horányba. Majd vissza.

Mikor megláttam a csapatot nagy öröm töltött el, jó sokan voltak, 11-en. Jó látvány volt. Mikor megláttam Árvát nagyon örültem, őt már megcsodáltam Szokolyán, már akkor beleestem. Végre láttam a vérlovat is élőben, Lidérc komáról van szó.
Persze ugyanúgy örültem a tavaly óta nem látott Vegának és Adriennek is. A többiekkel is megismerkedtünk. Szimpatikus csapat jött össze. :yeah:
Egy hiba volt az egészben, hogy kezdett esni az eső. Beültünk a csárdába, bár ők inkább szomjasak voltak, többségük azért evett is valamit, később kiderült, igen jól tették.
Kis ösvényeken vittük őket, majd le a Duna-partra. Ott már nagyon esett. Ugyan felvettem a lovas esőponcsót, nem ért semmit, csak lobogott rajtam, amitől több ló (néha Apacs is, bár jól titkolta a drága) sikítófrászt kapott, inkább levettem. Életemben nem áztam ennyira szarrá, de mint Adriennel megbeszéltük, ez is egy élmény, bár nem tartozik a legkedvesebbek közé.
Kínunkban bementünk a majorba, hátha eláll később. Vega hajszárítóért rimánkodott, később beérte volna vasalóval, legvégén már hajsütővassal is. Sajna ilyennekkel nem szolgálhattunk, de megígérhetem, ha legközelebb jöttök a szigetre bekészülök ilyenekkel, úgyis esni fog az eső.
Mivel én már remegtem mint a kocsonya, megmakacsoltam magam és eldöntöttem, nincs az az Isten, hogy tovább kísérjem őket a Halápiba. Már esteledett is és csak 17 fok volt. Csuromvizesen kb. 0 foknak éreztem.
Ők, hála nem egy sértődös banda, GPS is volt Gábornál, el is mondtam DZ-nek, hogy jutnak oda, csak nem tévednek el!
Mint kiderült másnap, csak egy kicsit.
Szerintem az az út már nekik sem hiányzott a hidegben, vizesen.

vasárnap:
Előző nap DZ-vel és Adriennel megbeszéltük, hogy reggel 9-kor indulni kellene a Bodor-majorból. Ott találkozunk. Ők még reggel variáltak, hogy közelebb lenne alul menniük a hídig (ez kétségtelen), de viszont nem reggeliztek, éhesek, hol van közért, vagy ilyesmi, aztán mégiscsak úgy lett, hogy átjönnek értünk, mert csak arra van kajálda. Ott is voltak kb. 11-re.
Elcsattogtunk Tahi közepéig, még jó, hogy a közért vasárnap is nyitva van. Egy kis parkolóban parkoltunk volna, ha nem templomjárat van sokaknak, így kiszorultunk a 14 lóval (Zsófi-Szikra páros csatlakozott addig hozzánk) a füves, de lepusztult játszótérre. Az ingyenes fűnyírási lehetőséget pár lócitrommal fizettettük meg. Nagy nehezen onnan is elindultunk. A hídon és a 11-esen átjutás problémamentes volt. A Stampok melletti kis fémhídnál elgondolkodtunk, vajon Foltos2-Árva kettőst elbírja-e a szerkezet, de sikeresen átjutottak, még csak nem is mozgott alattuk annyira. A lovak meg sem torpantak, le a kalappal mindenki előtt. :yeah:
Onnan elég sokat mentünk felfelé, pár lovas kímélve a lovát, de magát nem, előtte baktatott.
Én pl. nem voltam ennyire lóbarát, dolgozzál Apacs! - felkiáltással nyomultunk.
Az első pihenőnél a legfrissebb Maru-Zafíra páros volt, ők vigyorogtak, mások nem annyira.
Zoli felfedezte, hogy a vadaknak(?) raktak az árnyékba dinnyéket, de emelvényre.
Nekem annyira nem tetszettek, de ők megdézsmálták rendesen, kaptak a lovak is. Apacs nem csak az almát nem eszi, de a dinnye sem ízlik neki. Okosabb lova ette, így egy kis vízhez is jutott és ásványi anyaghoz is.
Visegrádra felérve megcsodáltuk a Dunakanyart, majd a csapat levágtázott a lejtőn. Felfelé kicsit belehúztunk, szerintem mindenki élvezte. Aki nem, az úgy járt.
Lepihentettük a lovakat és mentünk enni-inni, feltöltődni.
Vega annyira lovas, hogy az ott lévő falovat is meglovagolta, bár elég ingatag volt, majdnem oldalrazúgott falovastúl.
Mivel a bobpályánál ezren voltak, sok felnőtt és gyerek csodálta lovainkat, nem akarok dicsekedni, de Apacs és Árva volt a favorit, már azon járt az agyunk, hogyan szedjünk be "simogatás pénzt".
Viccelődve megjegyeztem, hogy mivel felment a tarka lovak értéke (tarka holland lovak nyerték Kecskeméten a fogathajtást), Apacs simiért többet kell kérnem.
Indulás előtt megitattuk a lovakat, Apacs drága 2,5 vödörrel ivott, ilyen szomjas lesz, aki nem potyadinnyézik.
Vega amennyire akart bobozni, elfelejtette, illetve végül nem ment. Mondván egyedül nem, pedig többen elkísértük volna, ebben biztos vagyok.
Olyan 5 felé indultunk haza a legrövidebb, bár talán legkövesebb úton. DZ lovának egyik patkója eltűnt útközben. A Dunabogdányi kőbánya mellett mentünk el, majd a kishídon vissza (megint nem volt semmi izgalmas ), 11-esen és Tahi-hídon is szépen átcsattogtunk.
Vegáék megálltak a kocsmánál, mi elköszöntünk tőlük, DZ, Adrienn, Maru és én mentünk tovább a majorba, mert DZ lovát patáilag rendbe kellett tenni.
Ők már sötétben indultak haza a majorból, mire a Halápiba értek vaksötét volt, nem irígyeltem őket.

Hétfő:
Talán valaki, legalább tudjam merre voltatok.

Köszönöm társaságotokat, nagyon jó volt veletek túrázni, kellemes emberekből állt a csapat, remélem jövőre mi is átjutunk, illetve jöhetnétek megint, szeretettel várunk Benneteket. :yeah:

KÉPEK innen indulnak, bár nem az összes, amit kattintottam.

[discozombi]

Még egyszer köszi a kíséretet és a kalauzolást, Ilusta, miként a képeket is! Ha lesz egy kis idõm, majd összedobok valamit a hétfõrõl.

[Adrienn]

Ilus, tényleg köszönjük a kíséretet, neked és Marunak is (Annyira azért már ismerhetnéd a Vegas-csapatot, hogy nálunk az elég idõ relatív fogalom.) Nekem nagyon jó volt ez a három nap. Iluséknak hála, pl. megtudtam, hogy a sziget sokkal szebb, mint amit eddig láttam belõle. Hasonlóan vadregényes utak vannak arra is, mint a farm körül. Ez meglepett, mert eddig jobbára csak a vízmûvek gátját ismertem, ami jól lovagolható, de azért egy erdei ösvénnyel nem vetekszik. A pénteki elázást talán mindannyian kihagytuk volna (estefelé már én is eléggé vacogtam a vizes cuccban), de csak azért mert tavalyi Sziget-túra kapcsán volt már hasonló vízözönben részünk Amúgy szerintem az ilyen túrákon minden történés jó (kivéve a balesetet, de az meg nem szokott elõfordulni), csak színesíti az eseményeket. (A Foltoson lobogó lila esõponchó meg különösen színes folt volt ) Dz az esõ kapcsán persze nem hagyta ki, hogy pikírten megjegyezze, ha idõben elindulunk, pont nem ázunk ronggyá. Igaza volt, de mit értünk vele? ;) Ami az elsõ napi tévelygést illeti, csak egész kicsi volt de akkor már a többségnek úgyis mindegy. A vasárnapi visegrádi utat Ili jól leírta. Az elindulásunkról lásd a bevezetõt, viszont Marunak a Bodor major oldalától indított könnyû vágtájával azért némileg behoztuk a lemaradást ;) A dinnyés mezõ is, a kilátás is szép volt, az a fotókkal dokumentált kis vágta meg különösen élvezetes. Nekünk DZ-vel még egy extra holdfény túránk is volt, ugyanis mivel Fergana elhagyta a patkóját, bementünk a Bodor majorba, ahol levették a másikat de egyúttal meg is körmölték. Elég kalandvágyó lévén, kézenfekvõ volt, hogy én menjek vele emiatt. Egészen erõs szürkületben indultunk a majorból, vissza azon az úton, amin reggel ideérkeztünk. Érdekes volt tapasztalni, hogy a sötétben a távolság mennyire viszonylagossá válik. A lovak már elég fáradtak voltak, az elsõ szakaszon igencsak noszogatni kellett õket. (Medina meg persze sárlott, így a csizmára semmit nem reagált ) Végül belátták, hogy mese nincs, menni kell, onnan már haladtunk rendesen, már amennyire a sötét erdõben lehetett. Dz szerencsére remekül tájékozódik így ez volt az az alkalom, amikor vakon rábíztam magam egy pasira - és nem bántam meg ;) Ahol emlékeztünk reggelrõl, hogy jó a talaj, még vágtáztunk is a sötétben. Végül baj nélkül megérkeztünk, nem is sokkal a többiek után. Én leginkább a harmadik napot vártam, hiszen évek óta szerettem volna éppen a szigetcsúcson belegázolni a Dunába. Az elmúlt években többször nekiindultunk ugyan, de igazán csak most sikerült. Most minden annyira tökéletes volt, hogy még a közös úszást is bevállaltam Medinával, pedig egyikünk sem igazán vízilény Én is csináltam néhány képet, bár csak telefonnal. Amint a technikusom (Kaktusz) hazajön a gólyatáborból, felteszem ide is. A szigetcsúcs kiélvezése után kényszerûen hazafelé vettük az irányt, de a változatosság kedvéért most a váci kompot céloztuk meg. Nagyon kellemes volt a hazaút, egy jó kis gáton kellemeset vágtázva épp elértük a kompot. Mivel eddig minden olyan flottul ment, a váci parton hosszasan meg lehetett vizsgálni a cukrászda kínálatát, de aztán már akadálytalan volt az utunk haza. "Dióhéjban" ennyit a túráról. Dz, Vega, sõt a többiek se fogják vissza magukat. Kíváncsi lennék az õ verziójukra is

[discozombi]

A pontos leírást olvashattuk, két kiváló krónikás is megtette, amit a publikum követel. :yeah: Marad a szubjektív nézet. Röviden a túrát így jellemezném: kedden én még lélekben a Szigetcsúcson voltam. Néztem és hallgattam, ahogyan a Duna kettéválik a lábaim elõtt és csordogál a vize a kavicsokon. Ez volt a lényeg. Eljutni a Szigetcsúcsra, pont oda ahol a csúcs van és csak ott állni, szemben a Visegrádi várral és tudni, hogyan jutottunk oda. Hosszabban leírva persze más is történt. Például túrán elõször áztam meg. Igaz volt, aki nálam rosszabbul járt, mert nekem legalább a cipõm nem ázott be. Viszont a pálinkahiány tekintetében szolidáris és egyenlõ voltam: nekem sem adatott meg :mad: , csak este a jäger. Az elázásnál jobban zavart az eltévedés, pontosabban a nem csont nélkül, egybõl odatalálás. Ettõl függetlenül profik vagyunk, de ezen a területen még pár milliméter hiányzik a csúcstól. Ha másért nem, hát ezért még át akarok menni párszor! Jó volt lóval megérkezni és megállni Visegrádnál, begyûjteni a korában említett elismeréseket és jó volt több alkalommal végignyargalni a Szigeten. Ja, és a vasárnap reggeli vágta a Bodor kerítése mellett a homokon, egészen kiváló volt! ;) Az igazi nagy idõket idézte! Jó volt hétfõn reggel abban a tudatban sütkérezni a lovarda udvarán és melegedni az éjszakai hûvös után a napfényben, hogy ami nekünk még nyár, másoknak már õsz. A társaság kiállta a próbákat, az elõször velünk tartók is. Például az elázást, vagy azt, hogy szombat este a rövid elfogyott viszonylag hamar. Újdonságok, meglepetések is mindig vannak: olyant még nem láttam, hogy utolsó este valaki elõhúzzon 4 üveg bort a táskájából. Zoli nélkül sehova el sem indulunk legközelebb! Aztán persze volt, amit már rutinból nyomunk, de fontos, mert ezek nélkül nem lenne jó a túra. Ilyen a vízben vágta és a 360 fokból elázás, vagy a sötét erdõben és/vagy tilosban császkálás, de ide sorolnám a kávé, kóla, unicum hármast is. ;) Számomra ez a három nap egy mozaikként maradt meg, amelynek minden kockája önmagában is egy szép történet lehet, ha pedig az összképet nézem, akkor ragyog, mint azok a bizonyos szép emlékek. A rosszak meg úgyis elégnek, mint tudjuk. Persze a legjobb az, hogy mindenki másképp és máshogyan látja ugyan azt. Én leginkább a teljesítményt, ami nem csak a kilométert jelenti. És természetesen Varietas Delectat – engem legalábbis még mindig.

[Ilusta]

Igen, a rosszabb élményt hamarabb elfelejti az ember, innen távolabbról a csuromvizes lovaglás is "jó volt", ha a hõmérséklet lett volna 30 fok, szabályosan élveztem volna. ;) Tényleg! Gábor GPS-e végül összesen hány km-t mutatott nektek? Tudni? (Tudom ez a Tarpa-Tenkeshez mérten kis kör volt ) A szigetcsúcsra végül a falun keresztûl mentetek, vagy ott a szélén a nagy legelõn keresztûl és a kempingen keresztül-e esetleg? Ha jöttök legközelebb (jó idõben) tudunk még ilyen homokos talajú vágtákat több helyen. ;) Tehetünk 1 napos túrát legközelebb szigetcsúcstól, szigetcsúcsig. (ha a szomszéd lovarda 23 éves fjordjai kibírták, akkor mi is talán) Persze, ha a Duna így lejjebb van, mint most. Ezt lehet idén még bejárjuk mi is.

[Dé]

Szuper lehetett a túra, jó volt nektek! :kocc: Ilus képei közül az a kedvencem, amin a lovak vágtatnak a "kamera" felé a zöldben, elöl Szteko, és Árva, aki utóbbi jön ám rettenettel! Vega! Boldog szülinapot! ;)

[Ernest]

Vegának tényleg.

[Adrienn]

Vega, boldogot tõlem is :kocc:

[Csuti]

Vega! Isten éltessen sokáig! :kocc:
És egy régi (2 éves) kép ajándékba

Edited by Csuti, 2009 szeptember 5. - 9:26.

[Strong Steve]

Sziasztok! Köszönöm mindenkinek a jó kívánságot már végre itthon vagyok 3.5hét után!! :/ Puszi Ágo

[Ilusta]

Vega! Boldog szülinapot! Ha tudom ilyen közel van, bekészültem volna.

[pudleinere]

Szülinapi :kocc: Vegának! Névnapi :kocc: Adrinak!

[vegeta]

Jó dolog a túrázás. Mondjuk azért elég aljas dolog volt tõletek, hogy ipari mennyiségû amfetamint raktatok a lovam abrakjába, amíg én halálra fagyva, mit sem sejtve szundítottam a sátorban. Vagy legalább akkor a kávémba is osztottatok volna, hogy bírjam a tempót. Na mindegy, legközelebb nem bízom másra a jószágok ellátását.


A legjobb emlékeim a túráról

Folyami lovas úszólecke kezdõknek a csúcson
Gyere csak be! Igen te is! Küldöd a lovat? Mi vagy te, valami vízi-suttogó? Dehogy hideg! 15 fok az neked hideg? Elmehetnél Szibériába egy kicsit gyakorolni. Neem, dehogy vagy kövér fürdõruhában, ennek egyáltalán semmi köze a fürdõruhához…nem fog rád lépni, le se ér a lába…ne parázz már, a vízben nincs súlya, mé nem figyeltél fizikaórán kb hatodikban?? Ugrik? Mi az, hogy ugrik? Szarul csinálod. Mellette ússzál, szállj le a hátáról, bele akarod fojtani? Ne engedd el! Bolond vagy? átúszik Visegrádra és beáll musztángnak, aztán járhatsz megint rollerrel. Na, ez az, alakul. De te is tempózz! Ez egy folyó, érted? Sodrása van…földrajzról is hiányoztál? Mi az, hogy fárasztó? Nézd meg azt a szerencsétlent, mennyivel nehezebb azokkal hülye patákkal, meg hengerszerû testtel úszni. Kész mázlista vagy a lapát kezeiddel. Na, ússzál már! Most tényleg, hova mész? Erre, felfelé, tempó! Egy-kettõ. Elvisz a víz? ugyan már. Ennyire nem lehetsz béna. Nálad még egy raklap porotherm tégla is jobban úszik. Az nem panelház, hanem a Fellegvár. Milyen tábla? Békásmegyer??!

Hazafelé
Dehogy tévedtünk el. Fejlámpa? Minek? Nézz már fel, az nem egy 60 wattos izzó, hanem a Hold. Nem láttál még ilyet, mi? Igen jobbra. Te még 10 négyszögöl gyepen is elkavarodsz, ha van rajta egynél több ribizlibokor, mit vitatkozol? Neem, a rézfa**ú bagoly itt nem honos. Meg aztán minek az neked, kis perverz? A sima vérfarkas már nem is elég? Mi az, hogy 4 órája? Mindjárt ott vagyunk. Nincs semmi idõérzéked. Nem, nem állunk meg, próbáld megmeditálni a hólyagodat…de ne aggódj, sötétben úgyse látszik. Tessék, itt egy lapulevél, az egyik fele viszonylag nedvszívó. Mi bajod a pókokkal? Most komolyan, ez az apró 4,5 centis példány ugyan mi kárt tehetne benned? Amúgy sincs az a rovar, amelyik kockáztatna…Menj csak elöl, persze, nyugodtan. Milyen ágak? Hogyhogy a szemed? Nehogymár két karcolástól kiboruljál. Ennyi erõvel játszatnál valami túra-szimulátorral is otthon. Legalább nem zavarnád a vadakat a sipítozásoddal. Milyen gödör? De fura a hangod…Na, az már ott a szállás, látod? Tábortûz? Nem, az inkább a kamion reflektor a kanyarból. Mondtam. Nem lehetsz ilyen türelmetlen. Na mindegy. Vagytok itt még páran.


Amúgy jók a képek, Ilus, nem is látszik a lejtõn Visegrádon, hogy úgy elvitt a dög, mint a szarospapírt. De nem csak engem ;) Nagyon szép volt csutka vágtában érkezni a kilátóhoz, és imádtam, amikor a partfal legszélére, nézelõdésre kikészített pad láttán Pál felszólította a robogó tömeget: és akkor ugrás! Jeeee
Zsebhõsugárzó nélkül pedig nem megyek soha többet sehova. Még jó, hogy volt sok Jäger a kocsmában, nem is merem elképzelni, mit mûvelt volna velünk pár üveg málnaszörp tisztán.

Aki akar, jövõhét vasárnap, 20-án 1 napos kirándulás, valszeg Kisbagi csárda, Domonyvölgy, útba ejtve a kedvenc Háromház-sörözõnket.

Addig meg hazai mulatozás, nem csak lovasoknak, idemásolom, amit az iwiwen küldtem szét:
„Barátok hej,
van e kedvetek a tanyán mulatni? Mindenféle születés, meg névnapok okán is akár, de leginkább csak úgy, most szombaton, 12-én.
Ha jó idõ lesz, akkor bárki jöhet, azon a pár hektáron elszaladgálunk. Ha esik, akkor a fele népet bezárjuk egy karámba és csak forgó rendszerben lehet szórakozni a vendégházban.
Aludni lehet itt, kész a tetõtér, van sok matrac-ágy, bátrabbak és parasztromantikusok nomádban is nyomhatják a széna között.
Egy barátunk (dídzsé a nagy múltú diszkóvárosból, Csõvárról) szeretne minket meglepni egy retro set-tel, szóval nem nézünk hülyének senkit, ha trapéznaciban jön és csillogós szaténingben. Sõt!
A 80-as nosztalgiázás után viszont hörgõs-belezõs metál reggelig. 7-tõl kötelezõ abszint és fakultatív kirándulás a közeli Cserhát-hegységbe (gumicsizmát, túrazsákot hozzatok, otthonkát vagy kertésznadrágot adok) ;) Ja, meg sok piát és bármit, amit kívántok. Na?

Szóljatok azé’, ha esélyes, ok?
Meg asszem meghívom a múltkori rendõröket is, mert ha én nem, akkor a szomszéd tuti.
hajrá, v
0620 465 6755”

És köszönöm a mindenféle jókívánságokat, fõleg Ágó, neked örülök, ezek szerint felbootoltál végre ;)
Csók, v

[Csikasz]

Drága Vega, remélem nagyon nagyon sok boldog születésnapod leszen még ebben a szép életben! Ölelés, puszi Csikasz és HH

[iBIza]

Kissé megkésve, de még 8 napon belül: Boldog Szülinapot Vega! :kocc: :kocc: :kocc:

[hugi]

Gyors hír a Farmról. Aki még nem értesült róla: most szombaton, 17-én, HÚSVÉTI MEGA PARTY, úgyhogy gyertek és szórakozzatok! ...na jó, sajnos a tavasz még messze van, de akad jó néhány kedves Farmlakó, aki ebben a mostani rettenet évszakban született, és velük (is) szeretnénk egy nagyot koccintani, és mulatni. :kocc: Ja, és örömmel értesítelek Titeket, hogy a fûtési szezon beindult a vendégházban is.

[Adrienn]

Filly, látom, olvasol. Jössz? Hozhatod a csivavát is, elfér a macskák közt ;)

[Jucc]

És Valaki dödöllét is ígért!

[moncsó]

juheeee akor asszem alkotok vmi fonimat csaknektek csak most!!!!!!!!

[Jucc]

Az ígért képek.
Minden képet feltettem, hogy tudjatok elemezi, válogatni. (Persze, Dorina biztos jobb képeket csinált a csodamasinájával. )
Van videó is, csak azt még össze akarom rakni.

[vegeta]

Üres lószállítóval gurultunk hazafelé, csattogtak a fejemben a fényképek, az emlékek, az élmények: Õ tanított meg minket küzdeni. Õ volt a legnagyobb siker, a legnagyobb öröm, a legnagyobb büszkeség az éltünkben. Õ volt a támaszunk gyerekkorunkban, a legkeményebb idõkben. Õ tanította meg nekünk, hogy mûködik a ló. Õ mutatta meg, mit lehet elrontani rajta és hogyan kell kijavítani. Dörmögött ügetésben. Hatalmas füle volt és nagy, buta hókája, pöttyökkel. Rettegett a lapulevéltõl. Számos lovast indított el az úton, aki azóta is rabja a lónak. Ha csikót nevelt, fúriává változott. Tõle kaptam Bendegúzt.
Az elsõ lovunk volt. És most õ az elsõ, aki megtanít, milyen érzés elveszíteni egy lovat. Pokoli. 15 évet élt velünk.

Beszélgettünk már korábban Hugival arról, hogy milyen lesz...mert egyszer lesz, az biztos, nem lehet elkerülni. Hogy mi lesz az ok, kell-e majd halálról-életrõl döntenünk, kell-e majd hideg fejjel határoznunk arról, mi legyen a testtel, amibõl távozott a ló.
De nem hittem, hogy ilyen hamar jön. Úgy gondoltam, huszonsok évig bandukolnak majd a legelõinken, öregek, de egészségesek és boldogok lesznek.
Römike megkímélt minket az állattartók legkeményebb döntésétõl, mély altatásban halt meg. Nem az volt a sokkoló, amikor benézve a mûtõ ajtaján láttam, ahogy a belei kipakolva pulzálnak a combjai között, akkor még küzdöttek érte, akkor még élt...fizikailag. A sokkoló az volt, amikor alig 3/4 órával az altatás után az egyik segéd levette a patáiról a steril nylon papucsot, Hugival egymásra néztünk és tudtuk, hogy vége...aztán kihozták a kötõfékét. Akkor lefagytam. Az orvos elmondta, hogy sajnos az történt, amire számítottak...és amire számítottam sajnos én is. Láttam Péter arcán reggel, mielõtt elindultunk, még sosem láttam ilyennek. Tudom, hogy csak azért mondta, vigyük vissza mûteni, mert különben itt kellett volna elaltatni és egy életen át rágott volna a lelkiismeret, hogy nem adtuk meg az utolsó esélyt. Köszönjük.

a tények
Majd 2 hete, szerdán kezdõdött. Avatatlan szemnek fel sem tûnt volna, csak feküdt nyugodtan, pihent a délelõtti napsütésben, ahogy több ló is. De mintha 10 perce még pár méterrel odébb feküdt volna. Ismerjük õket, mindet, sajátot és másét. Ismerjük a szokásaikat, a rigolyáikat, látjuk, ha nem úgy áll a szemük, nem olyan a testtartásuk, ha nyugtalanok, ha félnek, ha idegesek, ha mérgesek. Észrevesszük a legkisebb furcsaságot is, hiszen velük élünk, velünk élnek.
Hívtuk Pétert, felerõsödött bélhangok, buscopan, figyeljük. Délután szénázott, kevés abrakot is kapott este, minden érték normális, kisebb hurutos bélgörcsnek tudtuk be, elõfordul. Másnap reggel a legelõ kapujában állt egyedül, a sörénye összecsavarodva, az egész feje tiszta homok. Mikor Péter újra megvizsgálta, azt mondta, nem játék, indulás. Akkor már csapkodta a hasát, lerogyott, kifeszült, görcsölt. Görcsoldókkal összerakta õt a következõ 2 órára, irány Dunaföldvár. Mikor levettem a futóról, trágyázott, élénkebbnek tûnt, a vizsgálat szerint is nagy valószínûséggel megússzuk a mûtétet, nem tûnik egyelõre indokoltnak és kockázatos is lett volna egy idõs, nem éppen erõs szervezetû lónál. 1,5 hét konzervatív kezelés (beöntés-szonda, sajnos inni nem volt hajlandó, sosem ivott idegen helyen) után a vastagbél obstipációt sikerült megszüntetni, a belei mûködtek, evett, jó kedve volt. De a vakbelében egy kõkemény valami nem akart oldódni a keserûsótól sem, semmitõl. A vakbele egyszerûen nem dolgozott. Két lehetõség volt, hazahozzuk és figyeljük, itt legalább inni fog, lehet, hogy ez a vakbél lerakódás már évek óta ott van, és együtt tud élni vele. Sajnos, hogy pontosan mekkora és mi az, azt nem lehet tudni, a vakbél elég hülye helyen van a vizsgálhatóság szempontjából. Másik lehetõség a mûtét, ami kockázatos és nagy a valószínûsége, hogy a problémát mûtéti úton nem is lehet megoldani, viszont kiderül a baj oka.
Vasárnap hazahoztuk. Úgy gondoltuk, ha el akarják venni tõlünk, akkor vegyék el itt, ahol él, ahol a társai vannak, ahol a csikói élnek, mind, és a gazdái, akik 15 éve mindig mellette voltak. Jókedvû volt, evett keveset, ivott is, legelt, trágyázott, örült a többieknek, sétált sokat a karámban…bízni kezdünk.
Estére újra rosszul lett. Akupunktúra, buscopan, javult, hajnal 4-kor még élénken nézelõdött a bokszból. 7-kor, mikor kimentem, már sokkos volt, remegett, ömlött róla a víz, 10 percenként cserélgettük a takarókat, lefeküdt, kifeszült a kíntól. Pétertõl kapott annyi gyógyszert, hogy az utat kibírja vissza a mûtõig. Mikor odaértünk, üdvözölte a lábsérült szobatársát, akivel másfél hétig szomszédok voltak és a mûtõ felé menet megígértük neki, hogy kiveszik a hasából, ami fáj és jobb lesz. Jobb lett...már nem is fáj. Neki. Nekünk nagyon.

A boncolást nem vártuk meg, el kellett mennünk gyorsan, mielõtt jön az összeomlás.
Késõbb tudtuk meg telefonon, hogy a vakbél bejáratánál egy több tenyérnyi daganat akadályozta a béltartalom be- és kiáramlását, a vakbél feje szétmállott...semmi esélye nem volt. Ennek tudatában örülnünk kell, hogy 17 évig élt. Sõt, tökéletes élete volt...nem változtak a gazdái, sosem kellett nélkülöznie, együtt lakott mindhárom csikójával, szabadon élt és évek óta nem volt más dolga, mint egyszerûen lenni, csikót nevelni, sokan szerették.

legjobban anya szeretett lenni



Römike nem hazudott, õk nem tudnak. Meghalni is csak õszintén képesek, tisztán és egyenesen, ezért akármennyire is fáj, még egy ilyen veszteség sem tud annyi kárt okozni bennünk, mint az a szakasznyi hamis, képmutató humanoid, aki nap, mint nap próbálja lerombolni az álmunkat…bevallom, nagyrészt sikerrel, jó néhány pillért kirugdostak alóla, de azértse adjuk fel.

[messi]

Vega, Nikol, õszinte részvétem. :(

[emeset]

[lilith]

Részvétem Mindkettõtöknek!! :(

[Lótuszvirág]

:( részvétem

[Jucc]

Nem hittem volna... Vasárnap szarul nézett ki, de jókedvû volt. Nagyon sajnálom! Sok állatot megsírattam már ismeretlenül, de így valahogy még durvább. Isten veled Römi!

[Kistáltos]

:(

[Eva]

Vasárnap szembe jöttetek, a visszapillantóból láttuk, hogy egy sárga van a futón, gondoltuk Römit hozzátok vissza, mert meggyógyult. Nagyon sajnálom :(

[Dé]

Ó, Istenem!.. :(
Ez is azon pillanatok egyike, amikről nehéz elképzelni, hogy valaha is tényleg megtörténnek...
Sajnálom, lányok! De a csikóiban, és az emlékeitekben Veletek él tovább!
Én így emlékszem rá legjobban - Römi régen, a hidegkúti karámban...

Edited by Dé, 2009 december 1. - 13:14.

[hubertus]

Sajnálom. :(

[Csuti]

Én is egy fényképpel búcsúzom Römi-mamitól. Igazi Mami volt, itt épp az unokáját õrizte.

Nagyon sajnálom lányok!

[Rosinante]

Vega, Nikol, nagyon sajnálom.

[Csikasz]

Drága Vega és Hugi, öszinte részvétem. Gondoljatok a jóra, szépre, biztosan boldogan nyargalászik a sok sok elment lóval. A napokba mi is gondoltunk Szellemre, Kócosra, Manóra, Sacira, Sziszire, Dugóra - õk mind nálunk haltak meg .

[chyki]

Õszinte részvétem ismeretlenül is, írásaitokon rengeteget mosolyogtam, most inkább sírni van kedvem. :(

[ördögdora]

NAGYON-NAGYON SAJNÁLOM LÁNYOK!!!!!!!! Römi-t még közös lovatokként ismertem meg, Bende akkor még ici-pici volt! Remek társ volt és remek gazdái voltatok. nincs más, amit lovas a lovának megadhatna. NYUGODJON BÉKÉBEN, örök ûrt hagyva maga után!!!