5438 válasz a témához

[discozombi]

3:1A fenti számarány ezt mutatja: szép idõben lovaglás – rossz idõben lovaglás. Ezen a héten. Szerdán komolyabban filozofálgattam azon, hogy tél vége van vagy tavasz kezdete? Nem mindegy, márciusban a pszichikai hatása lesújt annak, hogy tél van. Sajnos hajlamos vagyok a „még tél”-re szavazni.Szóval, szerdán gyönyörû napsütésben, vakító hóban lovagoltam az erdõben. A földutakon még hó, sötét folt alig-alig látszott. Olyan volt minden körülöttem, mintha egy falinaptárban a január hónaphoz tartozó képre kerültem volna. Nyomok a hóban, késõbb az elkövetõik is elõkerültek. Nyulak a mezõn, õzek az erdõben futottak elõlünk. Persze csak azért, mert nem tudták, hogy nem bántanánk õket.Ahogy elõre haladtunk az idõben, úgy nõtt a sötét foltok terjedelme. Elõbb az utak, majd a napsütötte földek és mezõk. Tegnap már összefüggõ füves területeket is lehetett találni.Végül ma megérkezett a tavasz újabb elõõrse. Kár, hogy holnapra pozíciójából állítólag visszaveti a tél! Kár, hogy esõvel és locs-poccsal érkezett! Fót felé az autóban azon töprengtem, miközben sûrûn járt az ablaktörlõ, hogy ennél lovaglásbarátnak nem nevezhetõ tavaszias esõnél talán még a tél is jobb. Feltéve, ha olyan napsütés van, mint az utóbbi három napon.Esõmenõk helyett ma végül mázlistáknak nevezhetem magunkat. Mire Simlist „elõállítottam” már nem esett az esõ. Ha otthon maradtam volna! Most nem állnék meg magam elõtt a tükörben. Szerencsére úgy indultam reggel neki, hogy egy kis esõ nem árt, elvégre nem vagyunk cukorból – ahogy olvastam valahol.Régen jártunk a Somlyó felé. Látom minden nap, hívogat is az oldala. Mintha csak figyelne! Minden alkalommal súgja, hogy menjünk a szokásos erdei úton. Ja, és a sárkány! Vele is lenne még egy találkozóm!Ma engedtem a csábításnak. Eleinte úgy nézett ki, hogy nem volt nyerõ az ötlet. Átkelve a mûúton, a nemrégiben felhúzott tanyák mellett igazi sártengeren kellett keresztülküzdeni magunkat. Nem túl felemelõ élmény igazi, tengelyig álló sárban lépdelni. Több száz métert kellett megtenni a dzsuvában, mire viszonylag járható lett az út. Viszonylag. Ez azt jelenti, hogy a víz, vizes hó, sár és füves részek keveréke alkotta úton már nem cuppogtunk.Optimista lévén mondhatnám, hogy fokozatosan javult a helyzet. Sõt mivel esõ sem esett, semmi ok a panaszra. Minõségi változást az erdõ hozott. Itt egész jó úton haladhattunk. Ekkor jött Ibiza & „Tsai”. Jól van, gondoltam. Ha õk is erre jönnek, ez lehet a legjobb utak egyike a környéken. Rövid beszélgetés után mindenki ment tovább a maga útjára.Az erdei út tartotta az addigi jó színvonalat. A Somlyó mindezt tetézte. Jó értelemben. A füves részeken a körülményekhez képest elsõ osztályú talajon ügettünk. A vasúttól hazáig szintén, hála a laza homokos talajnak. Kíváncsi vagyok, hogy – az eredményre tekintve – kinek sikerül újabb pontot elérnie!

[iBIza]

Mint régen – 2006.03.04.Pénteken felhívott Mesztic. Elõször nem értettem pontosan, hogy õ tulajdonképpen közös lovazásra invitál szombatra. Végül felfogtam mondanivalója értelmét, és megbeszéltük a másnapi találkozást. Szombaton esett az esõ, mikor útnak indultam. Felhívott Mesztic újra, hogy esik, mi legyen. Én is úton voltam, õ is, tehát megbeszéltük, hogy a tanyánál eldöntünk majd mindent.Igazán ügyes boszorkány vagyok, mert a tanyára érkezésem után 10 perccel elállt az esõ. A lovak még vizesek voltak, de már nem jött utánpótlása a nedvességnek. Lassan készülõdtünk, hogy megszáradjanak a lovak a nyergelésig. Senki más nem jött ki a tanyára, megijedtek tán a reggeli esõtõl. Ketten indultunk terepre. Kicsit olyan volt, mint egy évvel korábban, amikor általában ketten értünk rá Meszticcel lovagolni. A két ló – Jedi és Fókusz – akkor lett szerintem igazi jó barát. Azóta is jóban vannak egymással. Mesztic már megvált a lovától, és jól esett neki visszagondolni a régi szép lovaglós idõkre.Veresegyház felé terveztük a kiruccanást. A Somlyó alját választottuk odafelé. Az út végén szembetalálkoztunk Discozombival és az aranysárga Simlissel. Váltottunk pár szót a talajviszonyokról, és mi dicsértük Simlis arany sörényét. Igazán formás az a kancocska, és jó, hogy már gyógyul a lába. Nekünk könnyû dolgunk volt, mert a hókivetõvel havas útviszonyok között is jól közlekedhettünk.A vasút elõtti rétnél úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a veresi csárdába. Mesztic is ráért, én sem siettem sehová. Kellemesen telt az út, nyugodtak voltak a lovak. Az egyetlen ijedelmet egy felröppenõ fácánkakas okozta, azt is csak egy pillanatig, míg tova nem szállt. Jedi régen volt ennyire nyugodt, hogy mindent elsõ kérésre teljesített.A csárdánál a lovak álltak, mint Bálám szamara, megszokták már a helyzetet. A nap is kisütött, kifejezetten langyos lett az idõ. A csárdában fenséges levest ettünk. A gazdag levestõl majdnem jól is laktunk, de a palacsinta azért még lecsúszott. Meszticnek a sör, nekem a forralt bor tette meg a hatását, és mindkettõnknek meg kellett állni hazafelé, hogy folyó ügyeinket elintézzük.Gábor tanyájára is benéztünk. Futólag csevegtünk Gáborral, köszöntünk Bankárnak, és mentünk tovább. A nagy réten klasszul lehetett vágtázni, mint mindig. Elõtte az úton le kellett küzdeni néhány hatalmas pocsolyát. Ez sem okozott gondot, sem pedig a Somlyóra felkaptatni. Fókusz fáradtabb volt Jedinél, mostanában könnyû lánykákat vitt a hátán, elszokott ex-gazdája súlyától. Fent a Somlyó tetején az jutott eszembe, mikor elsõ közös lovaglásaink egyikén alig találtunk el a medvefarmhoz a nagy köd miatt. Ezúttal a tiszta idõben messzire el lehetett látni.Visszaérkezésünkkor ott találtuk a tanyán Bouget-t, aki Wapi lovával kelt útra. Mi mondtuk neki, hogy nagyon jól lehetett lovagolni. Lehet hogy a jó idõ, lehet hogy a jó talajviszonyok, lehet hogy a változatos táj volt az oka, hogy jól éreztük magunkat. De benne volt még ebben a lovakkal való összhang, a jó barát társasága is.Végül hozzá kell még fûznöm, hogy alig értem el hazafelé Fót határát, rákezdett esni az esõ.

[iBIza]

Tavaszi tél – 2006.03.05.Reggel, mikor kinéztem az ablakon, nem hittem a szememnek. Hófehér volt minden. Elsõ gondolatom az volt, hogy szeretek hóesésben lovagolni – télen. De már március van! Nem szeretek hóesésben lovagolni – márciusban. Neki is álltam, hogy házi teendõimmel is haladjak. Tíz után zenélni kezdett a telefonom. Manusz keresett: mit csinálsz és jössz-e lovagolni – így a kérdés. Tíz perc alatt kész vagyok és indulok – így a válaszom. 11-után nem sokkal már kint voltunk a tanyán. Bõvült a dilisek köre, mert Bonusz+Manusz mellett az ördöglovas Józsi és Manusz lánya Vivien is lovagolni készült. Lassan készülõdtünk, mert Imrééket vártuk, hogy velünk tartsanak. Végül mégsem jöttek, öten maradtunk elszánt lovasok.Bonusz kedvéért a Csomád felé található fenyvesbe készültünk. A sûrû hóesés miatt már az elején kavarogtunk, hogy rátaláljunk a Tó-vendéglõ mellett útra. Alig lehetett látni a hótól. Teljesen megváltozik ilyenkor a táj képe. A Kurjancs lábánál haladtunk, de még lépésben is bántó volt az arcunkba csapó hó, szembe fújt a szél. Mégis ügettünk és vágtáztunk, ahol a talaj megengedte. Egy árkon is átkeltünk, és Vivien ügyesen átjött Bóbitával. A nagy szántást is hó fedte, és az erdõ széle sem látszott. Egy kis kerülõvel mégis odaértünk az áhított fenyves széléhez.Csudaszép volt az erdõ. A fenyõk mélyen hajoltak a hó súlyától, mégis méltóságteljesek maradtak. A fenyvesben vezetõ út végénél megálltunk fényképezni, hogy megörökítsük az utókornak a márciusi zimankóban lovaglásunkat. Az akácos erdõ sem volt különb hó szempontjából. A fák és bokrok ágat lehúzta a hó. Egész rá kellett hajolni a ló hátára, és még így is alig fértünk el azon az úton, ahol máskor kiegyenesedve lehet lovagolni. Én mentem elöl, és pár méter után már hóembernek néztem ki. A nyerget is hó lepte, Jedire is hullott bõvel. A leghátul haladónak könnyû lett volna, ha az történetesen nem Józsi. Õ is magas, a lova is magas, bõven magasabb volt minálunk, tehát a magasabb régiókból neki is jutott még hó az ölébe. Nem is értem, miért nem õt küldtük elõre.Hazafelé jövet hátszelünk volt, és már nem csapott az arcunkba a hó. Az erdõ vonalát követve kellemeset vágtáztunk. Mindenki szépen tudta tartani a sorrendet, egyik ló sem rohant el, pedig igencsak virgonc volt mind. Mondanom sem kell, hogy egyetlen lovassal sem találkoztunk egész úton. Pedig egyáltalán nem volt szörnyû hóesésben lovagolni ezúttal sem. Igaz, hogy átázott a kesztyûm és fázott a kezem (másoké is). Igaz, hogy az arcomon megolvadt hó a nyakamba csurgott (másoknak is). Igaz, hogy vastagon állt a kabátomon, nyergemen a hó (másokén is). Viszont nagyon tetszett az erdõ (másoknak is) vidám voltam és kacagtam magunkon (mások is) és élveztem a társaságot (remélem mások is).A tanyán Imre már várt bennünket. Látszott rajta, hogy örül, vannak ilyen lovasai is a tanyán, akik bármikor kaphatók lovaglásra, extrém viszonyok között is. Ekkor tudtuk meg, hogy Wapi elköltözik a tanyáról. Gazdája döntött így, és vasárnap el is vitte a lovat. Egyetértettünk abban, hogy Bouget nélkül egy színfolt eltûnik a tanyáról. Szerencsére a közelbe „költöztek”, tehát láthatjuk még õket. És remélem, vele együtt Eva és Zapolya is sûrûn fel fognak bukkanni a Határ-tanyán.

[zapolya]

Szerencsére a közelbe „költöztek”, tehát láthatjuk még õket. És remélem, vele együtt Eva és Zapolya is sûrûn fel fognak bukkanni a Határ-tanyán.

Remélem én is! Wapi olyan lazán állt meg a régi Határranch istállójában, mint aki csak beugrott vendégségbe, csak a boxban pár perc múlva kapott észbe, hogy õ ottmarad. Akkor már kezdett idegeskedni, úgyhogy nem volt könnyû otthagyni.

[bouget]

Senkit nem akarok sem elkeseríteni sem lelkesíteni, de nem lesz módotokban elfelejteni az ábrázatunkat!

[iBIza]

Senkit nem akarok sem elkeseríteni sem lelkesíteni, de nem lesz módotokban elfelejteni az ábrázatunkat! 

Nagyon helyes! Állunk bátran elébe :kocc: :kocc: :kocc:

[iBIza]

DZ-nek nagyon boldog szülinapot! :kocc:

[Adrienn]

Nahát, tényleg! DZ szülinap van. Sok boldogságot kívánok neked én is :kocc:

[Pendemonium]

Boldogot DZ! :kocc:

[Csövi]

Hi!Filly! Na. Megnéztem a csikódat, tényleg jól néz ki. Rico is beteg volt kicsit, de szerencsére éppen ott voltam szombat reggel, mikor észrevettük az elsõ tüneteket. Úgyhogy izibe elkaptuk antibiotikumos kezeléssel, nem lett komolyabb baja. Lekopogom. Még holnap benyomok neki 20 ml Shotapen-t, oszténg remélhetõleg túl leszek rajta.

[Ágimam]

Aszonták, itt elõbb-utóbb felbukkan discozombi. Ezért áthozom a köszöntõt a "békés" topicból.

ÉLJ MÉG SZÁZ ÉVIG, BOLDOGAN DISCOZOMBI!TESSÉK, ITT EGY  "HORRORISZTIKUS" AJÁNDÉK!  [Én nem értem, miért nem lehet egy tisztességes "felköszöntgetõs" topicot nyitni. Hol ide költözik, hol oda, a végén kiderül, hogy mindenhol egy kicsit off. Discozombi az éééletbe' nem fogja megnézni ezt a topicot!:(]

[discozombi]

Ezúton köszönöm mindenkinek, aki kifejezte jókívánságait! :kocc:

[iBIza]

Baleset – 2006.03.11-12.Szombaton délelõtt „babáztam” – meglátogattam Mormotáékat és egy hónapos kislányukat. A lovaglást ennek ellenére nem hagytam ki, csak egy órásra szûkítettem. Mentem Jedivel egy rutinkört a Somlyó körül. Egyetlen lovas jött szembe, és Mescalt láttam távolban a kukaricatarlón. A Bagi-banda a Duna-parthoz ment, és hamarabb visszaértek a tanyára, mint én. Zsoltékkal megbeszéltük, hogy vasárnap is lovagolunk egyet, ha Imréék nem is érnek rá.Zsolték hamarabb kiértek a tanyára, mint én. Talán az elsõ alkalom, hogy a megbeszélt idõpont ellenére megelõztek. Kint volt Gabika is a tanyán, már felnyergelte Katicát, mikor kiértem. Bujkált bennem a kérdés, hogy tényleg Katicával jön-e, de nem tettem fel. Jó kis ló Katica, a barátnõm kedvence a tanyán. Sosem láttam, ha egy csapatban lovagoltunk, hogy gond lett volna vele. Katica szeret elöl menni, de általában ez minden bûne. Gabika már sokszor ült Katicán. Ráadásul kicsi gyerekkora óta lovagol. És kifejezetten Katicát kérte Gabitól, holott akármelyik lovat választhatta volna, mindegyik szabad volt.Zsolti lovának, Belaminak leesett szombaton az egyik vas. Imre (lovász) segített levenni a másikat is. Zsolti nem akart így frissiben hosszabb útra jönni. Úgy döntött, inkább a pályán okosodnak a lóval. Három csajszi – Melinda, Gabika és én indultunk útra. Nem döntöttük el, megállunk-e valahol, de kikötõt vittünk magunkkal mindenesetre. Katica simán kijött Gabikával az udvarról, pedig néha szokott ilyenkor hisztizni. Rió karámja mellett haladtunk, és a csõdör tette-vette magát a két kancának. Katica ráadásul sárlik, tetszett neki Rió udvarlása. Elmentünk a régi pálya felé. A pálya mellett ügettünk. A következõ szakaszon mentünk egy rövid vágtát. Eddig semmi gond nem volt. A lepukkant focipályán átmentünk, és utána az úton elindultunk vágtába. A bevezetõ ügetés után alig két vágtaugrást tettünk, amikor Katica egy nagyot bakolt, Gabika leesett. A ló megfordult, és hazavágtatott. Mi is leszálltunk a lóról Melindával, mert Gabika a földön feküdt. A bal csípõjét fájlalta nagyon. Jól jött a kikötõszár, és nem kellett a lovakkal törõdni, míg a sérültet istápoltuk. Csövi és Kriszta látták az elrohanó lovat, és odajöttek hozzánk segíteni. Melinda felhívta Zsoltit, hogy jöjjön segíteni, Kriszta pedig a mentõkkel beszélt. 10 perc múlva megérkezett a mentõ, hordágyra tették a lányt, és bevitték a kórházba. Zsolték a szüleit elvitték hozzá. Megvizsgálták a kórházban, de szerencsére zúzódáson kívül semmi komoly baja nem esett. Idõközben szépen lassan kiderült minden részlet. Imre (lovász) mondta, hogy Gabika már elõttünk egy órával kiért a tanyára. Megbeszélte Gabival, hogy kiviszi Katicát. Tisztában kellett, hogy legyen a ló állapotával, mert nekiállt a körkarámban lemozgatni. Ezt háromnegyed órán keresztül tette, és mikor Zsolték kiértek, épp vezette ki Katicát a karámból. Egyedül (!) akart kimenni terepre, de végül úgy döntött, velünk jön. Rossz rágondolni, mi lett volna, ha egyedül kimegy, leesik, és nincs vele senki. Lebeszélni sem lehetett volna, ha nem engedjük velünk jönni (az esetleges balesetveszély miatt), akkor egyedül kel útra. Összességében végül is olcsón megúszta a kalandot. Nem ártana a kamaszlány fejébe némi felelõsségérzetet táplálni, ha már visszatartani nem lehet.Így telt hát a nagyon rövid lovaglás vasárnap. Hideg is volt nagyon, de mondjuk ez számított volna legkevésbé, ha hosszabb útra mentünk volna.

[Filly]

Walker meggyógyult, de annyira, hogy szombaton a hátsó lábait már nem bírtuk megkörmölni :( Valszeg annyira tele volt már a hócipõje a 2 heti állandó injekciózással, hogy nem hitte el, hogy nem bántani akarjuk. Eltépte a vezetõszárat, elrohant, fél óra alatt bírtuk becserkészni...Utána még vártam 2 órát, hogy a sárba beleragadt autómat egy traktor kihúzza :mad:

[discozombi]

Az én tavaszomKezdek kárörvendõ lenni. Kárörvendve, mondhatni kaján vigyorral figyelem a tél egyre gyengébb próbálkozásait és azt a visszavonhatatlan tényt, hogy jön a tavasz. Sõt, szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy már itt van. Hogy mire alapozom ezt? Nem az erõtlen hét eleji havazásra és az elolvadó hóra. Nem is a napról napra kicsivel magasabb hõmérsékletre. Arra sem, ahogy a napsütés megváltozott és elvesztette télies, kies jellegét, de nem is arra a minimális zöldre, ami már itt-ott megjelent a mezõn. A téli színek, különösen a zord és komor sötétbarna is mintha eltûnt volna, de legalábbis elnyomja a napsütés. Az ég kékje is más, mint a szeles téli délutánokon. Még mindig nem talált, nem erre alapozom. És bár, szívderítõ kora tavaszi hangulat volt ma is és tegnap délután is, még csak ezekre sem. Akkor mire? Nos, arra, hogy régen láttam annyi lovast, mint ma. Ja, hogy ünnepnap is volt? Az nem számít. Valahogy a tavasz biztos jele mégiscsak az, hogy tíz-fõs körüli lovascsapatok vágtak neki a Háromszög mezejének, de találkoztam „egyes és kettes” lovasokkal is. Huncut, aki rosszra – értsd. a személyi szám elsõ számjegyére – gondol!Ennyi kell, hát a tavaszhoz? Még valami? Semmi más? Vagy mindez együtt? Igen, rémlik, hogy mintha régen lettek volna még természetesnek mondható velejárói. Mindegy, ezen gondolkodom még. Addig is maradjunk annál, ami biztos.Ma a kertek is megteltek. Szinte mindenhol szorgoskodtak a gazdák, azok is kijöttek, akiket télen nem láttam. Ezzel párhuzamosan a mezõ is megtelt élettel. A kirándulók és a kutyasétáltatók biztos az ünnepnapnak köszönhetõen jöttek ki, a csapatokban rohangáló õzek és nyulak, vagy a szokatlanul hangos és vidám varjak, feketék és szürkék, valamint a szarkák egészen biztos holnap is ott lesznek, ha szép arcát mutatja az érkezõ.Reggel még hidegecske volt. Nyergelésnél már, hála Simlis homokpanír ruhájának, izzadtam, mint az a bizonyos mondásbeli ló, mert a koszvakarás bizony mozgással jár. A mozgásom termelte hõhöz ekkor már a nap is hozzátette a maga egyenlõség közeli energiáját. Fényárja pedig, a jókedvet adta hozzá a mai napomhoz.Indulásnál valami gyanús volt. Ugyan jött egy motoros, de azt nem szoktuk ennyire bámulni különösen, ha már el is ment. Hamarosan észre vettem, hogy mi okozza a szokatlan viselkedést alattam. Lovascsapat, élén az eltéveszthetetlen feketével, Rióval, ami azt jelenti, hogy a Határ Ranch különítménye készül megelõzni. Szép létszámmal indultak neki, mint megtudtam Szõdnek. Egy darabig velük tartottam, de csak addig, amíg vágtázni nem kezdtek. Erre még nem vállalkoztam, az utóbbi idõben a talajviszonyok és az influeza együttesen okozta, hogy nem tudtunk terv szerint dolgozni. A fokozatos terhelés aranyszabályát viszont ezúttal különösen nem volna okos felrúgni. Így marad egy darabig csak álom számunkra Szõd, de Lorca Córdobájával ellentétben én el fogok jutni oda és nem is soká! Ront a helyzeten, hogy alighanem a szõdi kaland krónikáját a Határ Ranch krónikásának, Izának a krónikus influenzája miatt nem is fogjuk megismerni. Kedves olvasó, be kell hát érned ennyivel. A vasárnapi sártenger egész szépen felszívódott. Legalábbis meg lehetett találni a viszonylag stabil helyeket. Még akkor is, ha helyenként valóságos idõszakos patakokat származtatott az olvadó hó és a felgyülemlõ belvíz. Az erdõben, ahol a fák között kevesebbet a süt a nap, még nagy a hó. Ugyanúgy a többi árnyékos helyen és az olyan útszakaszokon is, ahova méteresre tornyozta a szél az elmúlt hetekben, hónapokban. Igaz már sok leolvadt és csak olyan fél méteres, de jól mutatja, hogy a tél nem adja fel könnyen pozícióit. A mai penzum nem sok, úgy két óra séta és ügetés. Már hazafelé tartok, amikor jönnek szembe a lakótársak. Némi beszélgetés, majd egészen könnyen kivitelezett elszakadás. Késõbb ennek még lesz utóhatása, Simlis egy idõ után úgy nyerít, mintha soha nem látná viszont azokat, akiket egyébként rendszeresen kioszt hol egy hátsó duplával, jobb esetben egy szimplával. A távolban egy újabb lovas. Egyedül van, azt hiszem, nem ismerem. Simlist hallania kell, mert hasonló nyerítésben tör ki az õ hátasa is. A lovaink jól elbeszélgetnek, szerintem legalább 600 méter távolságból, de ez nem ok arra, hogy bevárjuk õket.Már hazafelé készülök. Engem is vár még egy kis kert-takarítás. Ekkor újabb lovasok húznak el a tanya elõtt. Csak tippelni tudnék, hogy melyik fóti csapat lehet, mert olyan gyorsan elvágtáznak, hogy biztosan csak az utolsó lovast ismertem fel. Voltak õk is vagy nyolcan, kutyákkal együtt tíz felett is, igaz õk nem lovon.Végül bevillan a hiányzó természetes velejáró is. Na, igen a koronának legutoljára kell felkerülnie! Mindig történik valami, ami eszembe juttatja a fontosat, így tulajdonképpen nem is lehet megfeledkezni róla.Holnap is körül kell néznem odakint! Azt hiszem, reggel ezzel kezdek!

Edited by discozombi, 2006 március 15. - 20:09.

[Dreamcatcher]

Tegnap, a sár és az idõ fogságábanAzt hiszem, ez a leglényegretörõbb cím, amit választhatok. Az ünnepnapra való tekintettel kiterveltük, hogy nyeregbe szállunk, és nekiindulunk erdõnek-mezõnek. 10-kor találkozó a tanyán, majd egy órai lóvakarás, mosás, pucolás. Miután már kezdtek valahogy kinézni a hátasok, felkerültek a nyergek, kantárok és usgyi neki a gödi erdõnek. Már a Fõ úton való átkelés sem volt zökkenõmentes, mivel mindig ugyanott szoktunk átmenni, de most Zápor úgy gondolta, hogy õ most nem szeretne átjönni. Újabb akadály: a vasút alatti szokásos aluljáró másik oldalán sok kupac föld volt felhalmozva, ami miatt kételkedve keltünk át. Miután már kinnvoltunk, meg kellett mászni a homoktorlaszt. Hurrá! Ez is sikerült, de a pacik próbálták kihasználni a helyzetet, és megint nekiiramodtak volna. Mind két ló a kezdõdõ idegbaj jeleit mutatta szinte végig, mivel a jó idõre (és a "televoltaseggük" tényre) való tekintettel néha nem tudták eldõnteni, hogy lovassal, vagy anélkül érdemes-e továbbmenni. Ennek okán történt az, hogy nemegyszer vágtából, vagy ügetésbõl megállásba, majd 4lábas tenyeres-talpas ugrálásba fulladt a lovaglási kísérlet. Õrületes volt!Szóval, miután átjöttünk a buckákon, megláttunk egy lovascsapatot Dunakeszi határában, de mivel mi nem voltunk olyan fürgék, mint amennyire hátasaink szerették volna, ezért csak a nyomaikkal volt szerencsénk találkozni. Végre beértünk az erdõbe. Ezután lovastársam unszolására, és bociszemei meresztésére elindultunk Csomád irányába. Át a 2A felett, majd megint egy újabb sáros útra. A nap fénypontja egy darab útszakasz volt, ahol félig havas, félig homokos volt a talaj. Találkoztunk a határban megpillantott, majd elveszített lovascsapattal is: eléjük kerültünk egy gyors manõverrel, de mivel az én -ügyeletes- lovamat minden másnál jobban érdekli a többi ló, ezért hátranézve léptünk elõre. Nem volt túl jó megoldás, így elengedtük a csapatot. Mikor már azt hittem, hogy a két órányi ügetéstõl kifáradtak a lovak, akkor ért egy kevésbbé kellemes meglepetés: nekiindultunk ügetve egy olyan dombnak, ami egyik felén szárazabb volt, a másikon csobogott le a víz. Hát mire gondol az alattam kocogó: egy óriási-csavarósat bakolt, én meg leérkeztem lábra a jobb oldalán. Csodálkoztam is, mivel (önszorgalomból ) csak és kizárólag balra szoktam esni. Gyorsan eléálltam, de a ló meg elkezdett hátracsúszni. Átszökkentem a bal oldalára, majd felvezettem a dombtetõre. Gyorsan körbenéztem, hogy mindenki megvan-e, és közben elcsodálkoztam magamon, hogy az alapesetnél nem lettem koszosabb. Természetesen Dáriusz feje helyre lett téve ezután, és késõbb már tudta, hogy meddig nyújtózhat.Utól is értük -minden nehézség ellenére- az elengedett csapatot, akkor kötöttek ki a kocsmánál, amikor mi is odaértünk. Nagyon sok ló volt, sok lovassal, láttam is egy lányt, aki kísértetiesen hasonlított Zsubabára, de azt hiszem, õ nem szokott erre járni, meg különben is: nem tudtam kikötni a lovat, így esélyem sem volt odamenni az ajtóhoz, amin ki, majd gyorsan berohant az illetõ szellemkép. Így annyi maradt, hogy erõsen gondoltam rá, remélem csuklott!Amikor rápillantottam az órámra, már tudtam, hogy esélyünk nincs normálisan visszaérni, így késõbb volt telefon jobbra-balra, de igazából csak a szülõk aggódtak a "pici" lányukért... :)A visszaút szinte teljesen eseménytelen volt, viszont annál kellemesebb. A pihenõ után lehetett érezni a pacikon, hogy mostmár tényleg fáradtak, így biztonsággal tudtunk néhány jobb szakaszon vágtázni is, úgyhogy jobb idõt futottunk a hazamenet tekintetében. Lenn várt még ránk egy kanca, futószár lett a sorsa, de mivel õ is túl volt pörögve, így öncélúan nagyon sokszor váltott irányt, és néha -a 8m ellenére- majdnem a tyúkszememen lépdelt el. Szerencsére azért egyben megúsztuk a tegnapi akciót, hiába cuppogtunk néha bokáig a sárban, hiába volt havas az erdei út, hiába volt ficánkolós a ló, azért nem vagyunk mi papírból!

[Eva]

Szép jó napot!Utolsókat rúgja a tél, már a tegnapi nap is csodaszámba ment: 4 éve folyamatosan esik az esõ márc. 15-én, ez tegnap kimaradt :DSzerencsénkre, mert Zap "aktívan" részt vett az üllõi ünnepségbõl (majd fotókkal is alátámasztjuk), amire éppen idõben érkeztünk meg, utána családlátogatást tartottunk: szüleinknek mutattuk meg az üllõi lovakat és a pár napos csikókat. Utána irány Fót, mert Wapinak is illenék dolgoznia valamennyit (mostanában sajna még annyi idõ sincs mint korábban), de nagyobbrészt megúszta, mert nem volt teljesen tiszta a bal hátulja. Onnan persze egy drabális répával meglátogattuk Botondot, aki teljesen természetesnek vette, hogy mi azért megyünk, hogy neki finom falatokat juttassunk... szóval befalta a répáját és húzott is tovább a karámba: nincs répa-nincs Botond Kicsit kiakadtunk Tequilán, mert határozottan ránk farolt, még meg is emelte, és hajtotta a többi lovat ránk. Voltunk vasárnap is ex-Hunterrel erõsítve a látogatói különítményt, aki persze Shábára volt inkább kíváncsi.

[Eva]

Képek márc. 15-rõl. +1 a tájékozódási verseny kiírását is olvashatjátok!+1 kérdés: Asset! Mi újság veletek? Hogy vagy és hogy van Dzsigit?

Edited by Eva, 2006 március 19. - 9:48.

[asset]

Köszönöm, jól vagyunk!Én már annyira, hogy tegnap felültem végre 7 hónap után a lovamra (bár a doki határozottan eltiltott még a lovaktól is... )Majdnem elbõgtem magam, olyan jó volt! Igaz, hogy csak pár kört mehettem, azt is csak "szülõi felügyelettel", de hihetetlen jó érzés volt. Ami a legjobban megdöbbentett, hogy Asset semmit sem felejtett el, sõt, megjegyezte a bemelegítés sorrendjét is, és elkezte magától csinálni... IMÁDOM!!!Már 5 hónapos vemhes, kerekedik szépen, remélem egészséges csikó lesz! Dzsigit is jól van, akkora, mint egy hordó, de még így is eltörpül az ottani ugrólovakhoz képest! Hatalmas boxot bitorol, szép nagy karámban van, és most mivel egyedül szokott lenni, nincsenek rajta harci sérülések. Irtózatosan koszos. Elkeztünk vele elölrõl mindent, a földi munka már nagyon jól megy neki.Tegnap Attila fel is ült rá, ment volna, mint egy golyó. Hát sok idõ lesz, amíg megint a régi lesz, de ahhoz képest, hogy mennyit nem dolgozott, elég nyugis és figyelmes.Veletek minden rendben?

[iBIza]

Vírusokkal küszködõ – 2006.03.17-19.Hétfõn rám találtak és beköltöztek (a vírusok a szervezetembe). Következménye szobafogság lett. Majdnem megszakadt a szívem – na nem a vírusok miatt, õk csak lázat okoztak – mert nem mehettem lovazni március idusán. Két túrán is részt vehettem volna, mert a két csapat is összejött a tanyán. Túra helyett az ablak mögül néztem a ragyogó napsütést. Krónikás hiányában senki sem számolt be a szerdai túrákról.Pénteken már erõsen jelentkeztek nálam az elvonási tünetek, nem bírtam tovább lószag nélkül. Kimentem a tanyára, ahol csak Imrét (a lovászt) találtam a négylábúakon kívül. A lovak még bent voltak a boxokban, mert valami hóféle esett. Kezdtem azt gondolni, igaza volt Ferinek, mikor felhívott, és azt mondta, én már jó idõben nem is megyek lovagolni, csak hóban, szélben, hidegben. Sokat nem teketóriáztam, lepucoltam Jedit és kimentem a pályára. Harmatos állapotomra tekintettel Imrét kértem meg, hogy segítse a ló hátára a nyerget (érdekes módon mintha kétszeresre nõtt volna a nyereg súlya). Röviden dolgoztunk Jedivel a pályán. Mindössze két pillanat volt, amikor éreztem, hogy Jedi szeretne kilõni és elrongyolni, mert tele volt energiával. De fegyelmezett volt, és jól végrehajtotta a hajlításokat.Szombaton már nagyon elegem lett a mikroorganizmusokból, és felszólítottam immunrendszeremet az ellentámadásra. Az eredmény az lett, hogy vasárnap napközben már nem volt lázam. Mentem is azonnal a tanyára. Persze a közös túráról lekéstem, de lovagolni egyedül is lehet. A tanyán a két Imre szorgoskodott. A házigazda ajánlotta, hogy pálinkával kúráljam magam. No persze anyagot nem kínált hozzá. Józanul kellett tehát lópucolni, nyergelni.Elindultam a Kurjancs felé, át a sínen túlra. Talán a jó idõ miatt, Jedi tele volt. Elõször próbált megtéveszteni, mert lassú nyugodt vágtát tudott produkálni. De én láttam rajta, hogy minden apró tereptárgyat megnézett és ijedést mímelt, ami biztos jele nála a fölös energiáknak. Ez ki is jött rajta, mikor a fenyvesben hosszú egyenes szakaszon vágtáztunk. Többször hangzott el a számból, hogy „lassaaaan”. A Somlyó lábánál lévõ réten pedig nem volt elég a hang és testsúly, szárral is figyelmeztetni kellett.A tanyához érve már bent láttam a csapatot, viszont én a pályára irányítottam Jedit. Le kellett még agyilag is fárasztani kicsit. Akkorra már semmi gond nem volt, megtette, amit kértem tõle. A pihentetõ laza sétáknál és a hátralépésnél még észrevettem, hogy nem 100%-os az együttmûködése. Ennek okán lenyergelés után rögtön a körkarámba vezettem paripámat. Megkergettem mindkét kézre, és hirtelen irányváltásokat is kellett csinálnia. Nem kellett sok hozzá, hogy belássa tévedését, és odajöjjön a vállamhoz csámcsogva. Jutalmul közösen elfogyasztottunk egy almát.Próbáltam a karámban képeket készíteni Jedirõl, mikor már bevittem a többiekhez legelni. Elõször azért nem sikerült, mert Jedi kíváncsian odajött hozzám, és csak az orra látszott a lencsében. Miután nem kapott semmit, odébb állt. Erreföl Fókusz és Zsivány jött oda hozzám és a fülembe szuszogtak, vagy elárnyékolták a lemenõ nap fényét. Végül néhány gyatra képpel beláttam, hogy ez nem a legalkalmasabb idõpont a fotózásra.Szerintem a lovaglás kifejezetten jó hatással volt egészségi állapotomra. A lovaglás kábítószer, ha egészséges, és gyógyszer, ha beteg vagyok. Jedi a legjobb orvosom.Asset, nagyon jó, hogy újra tudtál lovagolni! (Ez így kijelentve sablonosan hangzik, de nem tudtam másként kifejezni örömömet.)

[Eva]

Szia Asset!Köszönöm, meg vagyunk, nem túl aktív ugyan a lovas életünk, de most már a talaj is használható, így talán sûrûbben leszünk ló közelben. Úgy hallottam, hogy bolondok napján lesz a házi verseny a határon, megerõsítené ezt valaki?Sajna ki kell hagyjam, de szurkolónak és alkohol pusztítónak mennék (persze csak bennetek megkíméljelek a kínzó másnaposságtól ).Jól sejtem, hogy újabb Határ ranch látogató regisztrált? Tippem is lenne, de majd csak ide talál és bemutatkozik

[Filly]

Áradozzak megint egy kicsit a csikómról? Na jó, ha már ennyire kéritek... :DMiután szerencsére teljesen meggyógyult, hétfõn újra futószáraztam (életében másodszor, az elsõ még a betegsége elõtt volt). Lépés-ügetés, ügetés-lépés átmenetek voltak, egy szóra megállt, jó vót, na. Ma reggel már vágtáztunk is! Cuppra ugyan még egy kicsit menekülésszerûen, de beugrik, és szépen vissza is vált, ha kérem. Hihetetlennek tartom még mindig, hogy ennyire jó fej! Az idióta kutyám egy idõ után megtalált minket, kergette egy kicsit Walkert, nagyon aggódtam, hogy a ló megrúgja, de nem! Ugyan végig a tõle 20 centire ugató kutyára figyelt, de egyszer nem emelte rá a lábát... A meló végén meg, a lesétáltatásnál eccercsak megállt és jólesõen huggyantott egyet Imádom...És még az is hihetetlen, hogy abszolút nem csõdörös, egy rossz mozgulata, hangja nincs kancák mellett se, úgyhogy azon filózom, hogy nem heréltetem ki most tavasszal, ráér az õsszel vagy jövõre is...

[Eva]

Ejnye Filly!Nem lenne jobb még a "légy invázió" elött elintézni?Jó olvasni a haladást, nekem még Dömpiék lábát sem sikerült rendesen felvenni :(Írj csak, hogyan haladtok :yeah:

[Filly]

Azért írtam, hogy ha nem most, akkor a légyinvázió után (õsszel), vagy a jövõ évi légyinvázió elõtt (jövõ tavasszal) ;)

[zapolya]

Örülök, hogy meggyógyult. Egyszer már csak eljutok én is odáig hogy megnézzem Walkert, de lehet, hogy addigra már a csikód írni-olvasni is tud. Más: a régi Határranchon vannak fórumosok?

[Filly]

Egy kis összefoglaló Walker eddigi okításairól

[iBIza]

Okosodunk – 2006.03.24., 26.A cím egy kicsit pontatlan. Jedinek ugyanis nem kell okosodnia, csak nekem. Mégis helyes a cím, ha hozzá veszem Krisztát, aki ismerkedik a lovaglással, és õt is Jedi tanítja.Pénteken hamar végeztem a munkahelyemen, és siettem a tanyára. Terepre menni már késõ lett volna, és amúgy is ideje volt a pályán gyakorolni. Zsoltékat is kint találtam. Melinda barátnõje gyakorolt Belamival. Rögtön el is mesélték, hogy Belami milyet rodeózott jókedvében, és hogy a leányzó milyen jól fennmaradt. Zsolti helyre is rakta rögtön a ló lelki világát oly módon, hogy jól megdolgoztatta. Utána már nem volt kedve Belaminak rodeózni.Jedi szerencsére nyugodt hangulatban volt, nem kellett idõt tölteni fegyelmezéssel. Ilyenkor Jedi tanít engem, mert a jól adott segítségre azonnal megfelelõen reagál. Nagyon jól lehetett gyakorolni a hajlításokat, még az oldallépést is szépen végrehajtotta. Egy kicsi ugrást is beszúrtam a programba – nagyjából egy oldalra fordított láda magasságút – csak a változatosság kedvéért. A hordók nem jelentenek újdonságot Jedinek.Mielõtt mi lovasok elhagytuk volna a tanyát, segítettünk Imrének bevinni a lovakat a helyükre. Különösen a két izlandi póni okoz gondot – három ember kell a beterelésükhöz, mert átbújnak a karámfák és a villanypásztor alatt, és oda-vissza rohangálnak a karámok között. Mikor végre sikerült a mûvelet, még beszélgettünk kicsit. Kiderült, hogy Imre (a lovász) tart a macskáktól. Ezen jót derültünk, aztán megbeszéltük vele, hogy Jedi és Belami kint éjszakázhatnak.A szombati nap túráztunk egyet, arról külön beszámolok.Vasárnap már az átállított idõ szerint mentem ki a tanyára, ami így jó korán volt. Rajtam kívül csak István érkezett lovagolni. A többiek csak a megbeszélt késõbbi idõpontra jöttek. István Blacky-vel, én Jedivel – így mentünk ki a pályára. Elõzõleg kicsit rendeztem a terepen – kinyitottam a hátsó elkerített részt, és csináltam egy kb. 80 cm-es akadályt a pálya közepén. Így keletkezett egy kettes ugrás – kicsit eltolva egymástól egy nagyobb és egy kisebb – két vágtaugrással a kettõ között. Kétszer is végigmentem Jedivel az akadályokon, és gyönyörûen ugrott, szép ívelt háttal. István szemtanúja volt az ugrásoknak, és megdicsérte Jedit. Gabi pedig a hátraléptetés láttán mondta, hogy milyen ügyes a lovam.10-re megérkezett Kriszta, aki linedance révén lett a barátném. Már ült Jedi hátán, amikor korábban invitáltam õt Kirussal együtt egy kis lovazásra. Ezúttal a körkarámot foglaltuk el, és az önálló irányítást próbálgatta Kriszta. Elég gyorsan ráérzett és belejött a dologba, mert ha helyesen csinálta, akkor Jedi reagált, ha helytelenül, Jedi ment a maga feje után. Így Jedi tulajdonképpen rávezette Krisztát a helyes mozdulatra. Én persze mondtam, hogy mit hogyan végezzen, de ha nem érez rá, akkor hiába minden szó – az elsajátításhoz kell egy megfelelõen reagáló ló is. Ügetésben és vágtában néha még gondot okozott kint tartani a körön a lovat – Jedi folyton odajött hozzám és csámcsogva megállt elõttem – egyszerre gyorsan és finoman kellett irányítani, amit még gyakorolnia kell. Az elindítást is eleinte erõsen próbálta Kriszta, és Jedi egybõl vágtába ugrott ügetés helyett. Amikor finoman indította, akkor már szép nyugodtan ügetett a ló. Így tanítgatta Jedi Krisztát a lovaglás alapjaira. Cserébe almát kapott – amibõl persze Belami is kunyerált néhány falatot.A délutáni programom miatt nem volt idõm együtt tartani a vasárnapi túrázókkal.

[iBIza]

Nem vagyunk egyformák – 2006.03.25.A szombati lovaglás kezdõ paramétereit már szombaton egyeztettük Zsoltékkal. Persze az egészbõl az lett, hogy én fél órával a megbeszélt idõpont elõtt, Zsolték fél órával a megbeszélt idõpont után érkeztek. Azt nem állítom, hogy nem tudtam elfoglalni magam a tanyán – a lovak segítettek ebben. Elõször is megpróbáltuk becserkészni Zsuzsának Blacky-t, mert oktatni akart vele gyerekeket. Jedi odament Zsuzsához, de Blacky elszaladt. Aztán Imre és én is beszálltunk a vadászatba, Blacky meg „vitte” magával a többi lovat a karámban. Végül Imre megfogta és kivezette. Addigra viszont a többi ló hergelte fel magát – köztük az én Jedikém is. Zsivány, Tequila, Fókusz és Jedi szaladtak néhány kört, végül már csak Fókusz és Jedi köröztek – és persze Jedit nem tudtuk Imrével közösen sem elfogni (ismét illett rá a Houdini név). Tíz perces hajkurászás után Imre megfogta Fókuszt, és akkor már Jedi sem szaladt el. Kivezettem a karámból, és rögtön a körkarámba vittem. Ott hajtottam egy kicsit, és elég hamar odajött hozzám bûnbánó képpel, bõszen csámcsogva a vállam mellett. Amikor kivezettem a nyergelõhelyre, várni kellett a pucolással, mert a rohanás és a meleg megtette együttes hatását.Hárman indultunk útnak a tanyáról. Éppen akkor láttuk megérkezni Gábort és egy kislányt. Nem tudtuk, mi a céljuk, nem vártunk. Hosszú utat terveztünk és tempósan akartunk haladni. A lovak vidámak voltak, tele menõkedvvel.Az akácos út mentén itt-ott még tartotta magát egy-egy hófolt, de már igencsak megcsappanva az enyhe tavaszi levegõtõl. A motorcross pálya felé a nádasban is még jég látszott, ahol a növényzet árnyékot vetett. Sok pocsolya tarkította az utat, és a patak is meg volt duzzadva. Mindezek ellenére döntõen jó úton mehettünk – hála a homokos talajnak.A veresi csárdánál már megrendeltük ebédünket, mikor megérkezett Gábor és Fruzsi, aki Gábor lányának a barátnõje. Az izlandi mamapaci és a szürke arab kanca hozta õket, mellettük az arab kanca csikója jött. Mi rögtön ugrattuk õket, mert mikor az ajtóhoz közeledtek, megfordítottuk a táblát „zárva” feliratra. Ennek ellenére bejöttek, és egy asztalnál fogyasztottuk el ebédünket. Közben Gábor elmesélte, hogy az egyik bulvárlap azzal vádolta meg, hogy saját ménese van. Az egy dolog, hogy egyetlen saját lova sincs, de a vád kitalálója nem volt tisztában a ménes fogalmával sem. Gábor mesélte, hogy a római jog szerint 40 lótól kezdõdik egy ménes. A számnál fontosabb az, hogy egy ménesben tenyésztés folyik, vannak tehát tenyészkancák és csõdörök, és csikókat nevelnek. Tehát ménese sincs Gábornak.Visszafelé már öt lovas ment együtt. Gáborék velünk tartottak, mert õk sem rohantak haza, és belefért egy kis kitérõ. Megálltunk egy kicsit a Farm tanyán. Mindenki az izlandi kancát nézte, a többi ló iránt mérsékelt érdeklõdést mutattak. A medvefarmnál is megálltunk, és Gábor beszédbe elegyedett a macilátogató vendégekkel. Zsolt egybõl kérdezte tõle: Mi az Gábor, kampányolsz? Gábor mosolyogva igent válaszolt.Az izlandi lóval az emberek sokkal hamarabb megbarátkoztak, mint a többi ló. Jedi eleinte hátracsapott füllel reagált a közelségére. A figyelmeztetésem után már tudott mellette is nyugodtam vágtázni. Belami elõször letámadta az „külföldit”, és késõbb is sunyított. Zsolti szándékosan közel vezette Belamit Fridlához, de csak nem tudott megbarátkozni a szõrmókkal.Míg mi kint voltunk terepen, Imre, a lovász, becserkészte az izlandi csikót. Freya elõször rettenetesen tiltakozott a kötõfék és a vezetés ellen. Imre megpucolta – szerintem a kicsinek ez volt az elsõ ilyen élménye. Kb. 8 kg szõr jött le a csikóról, egész ló formája lett utána, kevésbé hasonlított gyapjas mamutra. Kicsit még kikötve álltak a lovak, aztán bevezettük õket – Fridlát én, lányát Zsolti vezette. Zsolti igencsak elfáradt, küzdeni kellett a kisebbik szõrmókkal rendesen.Alig 10 perce voltunk a tanyán, mikor Imre (a házigazda) és Gabi érkezett meg a lómustráról. Beszélgettünk, közben Imre a ló-mosó „helységet” eszkábálta. Próbálta rávenni Bambi-gazdát, hogy menjen lovagolni a lovával. Nem sok sikerrel, Bambi gazdi ugyanis szívesebben tölti az idejét lova alatt, mint a hátán. Hiába, nem vagyunk egyformák.

[Eva]

Na, azért csak sikerült rábeszélnetek egy kis lovaglásra, délután összefutottunk velük a régi Határnál, szõrén

[Csövi]

Csõ.Filly! A Petiél hagytam a témát, de mondom, ne várj valami nagy attrakciót, hót gáz a cucc.Én meg már csak ezen a héten vagyok, oszténg hurcolkodok át a Börzsönybe. Bár senkit nem ismerek onnan.... :( Mondjuk nemmintha olyan sûrûn fórumoznék....Kiskutya jól van? A Totya, vagy minek hívták?

Edited by Csövi, 2006 március 27. - 13:32.

[Filly]

Pite, és jól van :DKöszi a cuccost, kazit még kéne bele vennem... Valami extra megy bele, vagy minden gond nélkül tudok ilyet bárhol venni?A Börzsönybe hova mész? (Hétvégén lovagoltam Bogyóékkal... Vácrótótról 8 perc alatt Vegáéknál voltunk... )

[Csövi]

Asszem normál kazi, semmi extra, szerintem tudsz venni. Szokolyára. Ja. Hát a Peti nem arról híres, hogy lépésben megy hazáig.. Nem kaptál HP mérgezést?

[iBIza]

Ezúton is közhírré teszem:Házi verseny a Határ-tanyán2006. április 1Tavaszi, BOLONDOK NAPI házi versenyt rendezünk pályánkon!A verseny 3 számból áll, az összetett eredményt értékeljükI. ügyességi szám (1 kis ugrás, hátralépés, íjászat, stb.)II. Gyorsasági szám (3 oszlop, 2 hordó kombinációja)III. Ló-lovas összhang (pleasure)Az õszi versenyhez hasonlóan szeretettel várunk mindenkit, versenyzõnek és nézõnek egyaránt!Díjazás: I-III helyezés kupa, I-IV szalag, + különdíjakKülön értékeljük a Legbolondabb jelmezt vagy viseletet...Nevezési díj 1000 FtFolyamatos büfé, kaja, pia, az üstnél: Bohus ImiFelvilágosítás: Bagi Imre 06-30-533-2455Gyertek!Horváth Gabriella , Bagi Imre

[zapolya]

Hánykor kezdõdik? Szívesen kimennék szurkolótábornak. A régi Határtanyán tényleg nincs egy darab fórumos se, mert megyek ma este ki Wapihoz és jó lenne tudni, hátha.

[HATÁRRANCH II]

Sziasztok!9-tõl gyülekezõ, nevezés, hangolás, 10-tõl verseny

[Csuti]

Tegnap voltam Gödön a Szálender lovardában és mondták hogy szombaton mennek át a versenyre! Hívtak, de nem tudok menni... Biztos jó buli lesz!

[Filly]

Röhej, hogy Zsurmó már több mint 1 éve velem van és csak ma vettem észre, hogy kint van mindkét agyara! (Pedig már a fogát is reszeltük, én fogtam a nyelvét...) Igazi táltos lovam van!!! :DAz április 1-jei bulira meg igyexem eljutni, csak a mi lovardánkban pont aznapra szerveztük össze a közös össznépi fogdmeg-viddarrébb-építsdfelakarámot-napot :(

[zapolya]

Indulsz a versenyeken Zsurmóval? Talán a gyorsasági nem lenne az erõssége. Most ez nem ide illik, csak Zsurmóról jutott eszembe, hogy az "én Lindám", a hidegvérû már annyira hiányzik, elképzeltem hordókerülésben, szerintem elég lassúak lennénk. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindig irigykedve hallgattam, hogy máshoz odamegy a lova a karámban meg a legelõn, de én ilyet még nem tapasztaltam soha. Talán mert nem volt lovam? Mindegy, Lindus nem az enyém, de õ például ahogy meglát jön, megsimogattatja magát, ha éppen nem jön rögtön, akkor is csak hívni kell és elindul felém.

[Filly]

Versenyen tuti nem indulok, még az is kérdéses, hogy egyáltalán átlovagolok-é.

[iBIza]

Mivel 3 számból áll a verseny, nem biztos, hogy a gyorsasági dönti el a helyezést. Az ügyességi szám nem idõre megy, a pleasure meg pláne nem. Ott a nyugodt természetû lovak elõnyben vannak. Az én Jedikém nem az a kifejezett pleaure ló, mert ha nem kap valami feladatot, elunja a körbe-körbe menést, és fellázad. Az meg nem kifejezetten elõnyös abban a számban.