5186 válasz a témához

[Ági1]

Nem vagyok nagy versbarát, de úgy éreztem a következõt muszáj közzétennem. Valahogy úgy érzem visszaadja mindazt, amit a western lovaglás jelent. Aki nem tud angolul, attól elnézést kérek, elég egyszerû nyelvezete van, kis tudással is meg lehet érteni.Joyce Whitelaw: Old cowboys never dieDad, he said, I really wishyou wouldn't ride out aloneYou know I worry about youwhen you are off on your own.So many things could happenanything could go wrongThings that once you could have handledwhen you were young and strong.If you had a heart attack,riding off by yourself,Who knows how long you might lay there,before you got some help.Now Dad please think about it,I want what's best for you,I only ask, don't ride alone,Is that too much to do?The old man slowly mounted,then sadly looked away.He said, son, now don't be angry,at what I'm going to say.I don't mean to worry you,I know how much you care,But living to me is ridingout in the open air.I know I'm old and feeble,but I still have my mind.And that's the way I'd like to gowhen it comes my time.Now would it be any worseto die all by myselfThan strapped to a bed and a machinewhen I take my last breath.I promise I'll be careful,stay close to the fence line,So that if something should happenI won't be hard to find.So let me ride in peace, son,old cowboys never die.They ride off into the sunset,and someday so will I.

[Lombardo]

Sziasztok!Nem kifejezetten lovas, sõt kifejezetten nem lovas, de azért kis mulatságos színes.Ma Vágtabetolós komával a zsúfolt városban, az utolsó elõtti pillanatot kihasználva próbáltuk utolérni magunkat az elmaradt karácsonyi ajándékok terén. Egyszercsak elvetõdtünk a Vörösmarthy térre, ahol a mindenféle portékát kínáló és kolbászsütõs pavilonok mögül kibukkanva nagy tömeg gyerekre lettünk figyelmesek. Mivel se Mikulást, se Krampuszokat, se Jézuskát nem véltünk felfedezni, kíváncsiságunk (fõleg az enyém) odavonzott minket. Nem fogjátok elhinni! A tér kellõs közepén arab tóbét utánzó, bár erõsen téliesített ruhát viselõ férfiak két tevét vezetgettek körbe-körbe a lelkes ifjusággal. A tevék is téliesítve voltak, nagy pokrócokkal letakarva, hátukon, a két púp között egy-egy angol nyereggel, a nagy haskörméret miatt itt-ott megtoldozott hevederrel. Nem bírtam ki hogy ne símogassam meg õket, így mi is közelebb furakodtunk. Én tevegyömöszöltem, Ferenc távolságtartóan mögöttem maradva szemlélte az eseményeket. Csak a nagy teveszembe nézve döbbentem rá gyermeteg lelkemmel, hogy szegény páráknak ez nem is annyira mulatságos kis színes. :( Hogy találnak ki ilyet az emberek? Üdv, Lombardo

[Huxley]

Ne aggódj Lombardo, a tevék (a kétpúpúak és a dromedárok is) jól bírják a hideget. Egy kis séta meg meg se kottyan nekik. Most voltunk az állatkertben, az ottani tevék kifejezetten jól érezték magukat kint a hóban nagy téli bundájukban.[url="http://"http://web.matavnet.hu/armanor/etc/kampec.jpg"]Ez a teve jól érzi magát.[/url][url="http://"http://web.matavnet.hu/armanor/etc/duo.jpg"]Két teve élvezi a téli napfényt.[/url] Ez nagy kép, 800 x 600-as felbontásban háttérképnek is jó.

[Bazs81]

Hát igen, van benne igazság, hogy egy döglött teve már nem érzi rosszul magát

[Barefoot]

És szegény kétpupúak még csak meg se tudják mondani, hogy közük nincs az arabokhoz, mert Belsõ-Ázsiából származnak...

[Lombardo]

Nem is a hideg miatt sajnáltam õket. Inkább, mert halál úncsi lehetett egész nap gyerekeket fuvarozni. Aztán lehet, hogy élvezték csak a szemükben nem tükrözõdött a nagy öröm, de ezt azért kétlem!

[Lombardo]

És Barefootnak teljesen igaza van. Bár a tevék származását illetõen meglehetõsen hiányosak az ismereteim, de az biztos, hogy arab országokban szinte csak dromedárokat lehet látni.

[deny]

Sziasztok!Mivel itt nem csak lovakkal kapcsolatos élmények kerülnek közszemlére, ezért merek pár sorban irni.Ma elég nagy szél volt, de már pár napja eldöntöttük, hogy kimegyünk kutya sétáltatás közben szánkózni. (A férjem minden reggel kocsival kiviszi ebünket a város peremén lévõ általunk "prériként" emlegetett marha legelõre egy patak partjára.)Van egy Nivank, mert a férjem a terepezést inkább bringával vagy terepjróval képzeli el mint lóval. Sehol senki, csak a nagy hó és a süvítõ szél. A szánkót (inkább bob) teletömtük bari bõrökkel és a lányommal ráültünk. Se az ebünknek, se a férjemnek nem volt túl nagy affinitása minket rángatni, igy maradt a Niva. Mivel még lóval nem húztak, így azt nem tudhatom milyen, biztos csodás, de ez is fergeteges élmény volt. Az idõ multával lányom visszakéredszkedett a kocsiba, de én maradtam. Ebem valami zsákmánynak tekinthetett, persze csak játékosan, mert idõnként rámugrott, megugatott. Nagyon élveztem. Egyszer egy kb 40 cm-res hófúvás által összehordott részen elakadtunk, de a kicsike egy kis segitséggel addig kaparta magát, mig a fûig lejutott és onnan új erõre kapva tovább robogott a szûzi havon.Hát ennyi. Kb másfél órát voltunk kint, de remekül éreztem magam. A terepjárózás egy kicsit más élmény mint a lovaglás de ha van valakinek lehetõsége egy kis off road élményre azt se hagyja ki. Deny

[Hajnalcsillag]

deny!Ugyanezt csináltuk mi is, csak szánkóval, de én be voltam ronyozva, úgyhogy nem akartam gyorsan menni. Elmentünk mi is szánkózni, de a Bablevesrõl csak 3-szor tudtunk lecsúszni, aztán kidöglöttünk... eléggé magas...

[zsezse]

Csibész, a sminkmesterIgazából nem is tudom hogy jó helyre teszem-e az élménybeszámolómat, mert lehet, hogy a „félelem bére" topikban jobban passzolna, de igazából ebben a kis színesben nem a majré a lényeg -pedig abban én is nagy vagyok-, hanem a jól sikerült szilveszteri sminkem. Ami végül is szép színes lett Történt ugyanis, még tavaly, az év utolsó napján, hogy úgy döntöttem, ha törik, ha szakad én még 2001-ben lovagolok egyet. Ez az elhatározás igazából nem annyira különleges, csak én már nem is tudom, hogy elõtte mikor ültem utoljára lovon, mivel az egész Karácsonyi készülõdés és ünneplés a tüdõgyulladás jegyében telt el, az egész családom lebetegedett, sorban mindkét gyerek, elõtte/közben persze én is, és mire meggyógyultam valamennyire, addigra a nagyszülõk robbantak le. Nem volt munkára fogható gyerekpásztor és így lovaglás sem. Szerencsére életem párja csak dec. 31-re betegedett meg, így õ tudott lovagolni, mindkét lovat pátyolgatta és lovagolta becsülettel. Mikor meghallotta a tervemet, azt mondta, hogy õ most inkább nem ülne lóra, de szívesen kijön velem és majd nézi mit alkotok a pacival közösen. Kimentünk délelõtt a tanyára, kicsit sütött a nap, barátságos volt az idõ, csak csupa jég volt minden, a karám talaja is. Szó sem lehetett arról, hogy ott lovagoljunk. Miután leszárazkenyereztük és répáztuk a lovakat, felnyergeltük Csibészt. Igazából nem tudom miért pont õrá esett a választás. Csibész az utóbbi hetekben igencsak kiskamasz módjára kezd viselkedni, minden alkalommal bepróbálkozik egy kis bakolással, elrohanással stb. Kezdenek önálló elképzelései lenni a lovas-van-a-hátamon állapotról, ami nem mindig vág éppen egybe a mi elképzeléseinkkel. Tele van harci sebekkel, minden lóba beleköt a karámban. A farán van egy tenyérnyi seb, fogalmam sincs hogyan szerezte, de biztos megint szemtelenkedett valamelyik idõsebbel. Ha nem lenne herélt, azt mondanám, hogy kezd fickósodni.A legutolsó akciója, amit még én is élvezhettem, egy csinos kis elrohanás volt. Már hazafelé jöttünk egy rövid tereprõl, és vasúti töltés tövében sétálgattunk egy szántóföld szélén, kb. 500 méterre volt a tanya. A lovak még mindig tele voltak, mert nagyon fagyos volt minden, és nem mertünk vágtázni. A séta és az ügetés meg úgy tûnik nem volt elég. Az út során kb. 3x kereszteztük a vonat útját és minden alkalommal jött is, és Csibész tapasztalt, öreg lóként, rezzenéstelen arccal szemlélte a halkan sikló vasúti kocsikat és a véletlenül sem dudáló mozdonyt. Hallottuk most is, hogy jön a vonat a hátunk mögül és megfordultunk, hogy a lovak felkészülhessenek, hiszen még soha nem láttak és hallottak ilyet - elégszer. Pali ült Csibészen, én Vezéren. Még nem ért mellénk a vonat, amikor láttam, hogy Paliék már fordulnak a haladási irányunkba vissza és át is futott az agyamon, hogy talán egy kicsit korai még. Vezér is látta, szerintem õ is ezen elmélkedhetett, amikor egyszer csak Csibész ugra-bugrálni kezdett az elhaladó vonattal a háttérben. Aztán egy állórajt következett. Ezt a halál nyugodt és jóindulatú, ám nagy versenyszellemmel és nyerni akarással megáldott Vezér nem nézhette tétlenül, vettünk egy nemtudomhányfokos helyben kanyart és irány Csibész után. Teljesen értelmetlennek tûnt a lovak megállításával foglalkozni, így nem is erõlködtünk, bíztunk benne, hogy a tanya melletti ligetben csak megállunk. Palinak kicsúszott a kengyelbõl a lába, nekem meg tövig be, ami a bock nyeregnél elég kínos, mert nincs rajta lakat. Miközben a lovak önfeledten versenyeztek, azon tûnõdtem, hogy a szántóföldön melyik hófolt alatt van egy kis jég is, amin egy hatalmasat eshetnénk. Szerencsére nem tudtuk meg. A fák közé érve szépen megálltak a pacik. Annyi jó volt a dologban, hogy a futamot megnyertük Vezérrel és elmúlt a didergésem is.Szóval visszatérve az eredeti történethez, volt egy kis gombóc a torkomban, hogy most egyedül kell Csibésszel kimerészkednem a félelmetes szántóföld szélére, de hát miért is ne. Végül is legfeljebb leesek, egyszer élünk, meg hasonló bölcsességek. Elindultunk és azt terveztem, hogy a tanya melletti kb. 10 ha szántóföldet megkerülöm néhányszor, csak azért, hogy lovagoljak egy kicsit. Az már az elején kiderült, hogy a lépés üzemmód nem igazán akart mûködni, így szembe kerültem azzal a problémával, hogy most engedjem menni, vagy ne engedjem. Persze egy kis feszültség oldó futószárazás jó lett volna az elején, de hát csupa jég minden, meg kedvünk sem volt hozzá. Végül a lépés mellett döntöttem, ami úgy nézett ki, hogy a szántás melletti ligetben minden fát és bokrot, a földbõl 10 cmnél jobban kiálló gallyat 5x megkerültünk, esetleg átgázoltunk rajta néhány bakugrás kíséretében. Szerencsére a ló jobban pánikolt, hogy egyedül van és most mennie kell a 100x látott ismeretlen tájon, mint én, aki egész nyugodtan tûrtem a dolgokat. Aztán elérkezett a holtpont, kb. 500 méterre a tanya bejáratától, amikor is Csibész egy félelmetes csipkebokortól ágaskodni kezdett aztán bakolt is, vagy nem tudom mit is csinált valójában, de a lényeg, hogy megsemmisítõ ütést mértem a fejemmel a nyakára. Elõször azt sem tudtam hol vagyok, aztán rájöttem, hogy nem estem le. Ennek megörültem. Annak kevésbé, hogy a ló visszafelé vette az irányt, de ebben meggátoltam és haladtam volna tovább. Aztán rájöttem, hogy nincs a kengyelben a lábam. Sebaj, visszatesszük. Aztán arra lettem figyelmes, hogy valami folyik az arcomon. Na, gondoltam, megint eltörtem az orrom, vagy felrepedt a szemem. A fájdalomtól, meg az ütéstõl elkezdtem könnyezni, így aztán már végképp nem tudtam, hogy csigabácsi vagy a vér jön az orromból, vagy csak nagyon bõgök. A szárat meg nem mertem elengedni, mert Csibész továbbra is rettegett az út menti fûtõl és rodeo lónak képzelte magát. A fél arcom is elkezdett komolyan fájni, ezért úgy döntöttem, inkább mégis hazafelé veszem az irányt. Miután ez sem akart simán menni és ismét minden fûcsomót többször megkerültünk, elfogyott a türelmem és minden bátorságomat összeszedve jól elfenekeltem a drágát a kezem ügyében lévõ pálcával. Közben sûrûn emlegettem mindenféle rokonságát különbözõ vonatkozásban. Azt hiszem az elõzõ tulajdonost nem említettem. Közben Pali is megérkezett és megnyugtatott, hogy nem ömlik a vérem, csak egy kicsit felrepedt a homlokom. Felült a pacira egy kicsit, nehogy Csibész azt higgye, minden ok, én meg visszasétáltam és nem éreztem valami jól magam.Mire befejeztük a lovak körüli dolgokat megdagadt a képen jobbik fele, és szilveszter estére a monoklim is megjelent szép lila színben. A sminkem tökéletesen megfelelt volna egy megvertfeleség jelmezhez. Lehet, hogy farsangra csináltatok még egyet Csibésszel Azóta se jutottam el lovagolni, az arcom viszont egész szépen rendbejött. A hétvégére már nagyon készülünk, hogy megyünk lovazni, kíváncsi vagyok milyen mûsorral fognak kedveskedni nekünk a pacik

[sheriff]

Nocsak, nocsak! Mibõl lesz a cseregogár?!Csak ülök és próbálom becsukogatni a számat. Csibész soha ilyet nem mûvelt nálam. Itt mindig maga volt a kiszámítható, megbízható ló. Totál kezdõ lovasokkal jött túrára. Soha egyetlenegyszer sem bakolt, még a belovaglásakor sem. Ha csak néhányszor felvillantja ilyen képességeit (bakolás, ágaskodás, rohanni akarás), nem is adtam volna el. Valószínûleg ott kell keresni a magyarázatot, hogy nálam télen-nyáron, esõben, hóban, fagyban, szélben, kánikulában mindig kinn vol a karámban. Ott kifutkosta magát. Ti meg valószínûleg jobban is abrakoljátok, meg kenyeret, répát, egyebet is kap, ráadásul most keveset is mozgott, hát felgyülemlett benne az energia. Futószárazd le, s nem csinál ilyesmit, az tuti.

[zsezse]

Szia Sheriff!Sok igazság van abban, hogy Csibész jóval kevesebbet mozog mostanság, de sajnos nem tudjuk egész napra kirakni a rossz talajviszonyok és a hideg, néha zord idõ miatt. Ennek ellenére Vezér is pont annyit mozog mint õ, tehát ez nem metség teljesen a viselekedésére. Szerintem inkább elkezdett változni egy kicsit a jelleme és a kevesebb téli mozgás-több kaja párosítás együtt okozzák ezeket a produkciókat. De lehet, hogy a személyes varázsom a probléma okozója , esetleg az elõzõ tulaj valami hosszan hatását vesztõ nyugtatót adott be neki eladás elõtt Egyébként egyáltalán nem zavar, hogy egy kicsit temperamentumosabb kezd lenni, fõleg így, hogy ha nagyon nincs kedvem birkózni, akkor felülhetek a másik pacira egy nyugis lovaglás érdekében. Alapvetõen nem rosszindulatú ló, és nekem nagyon szép is, szóval semmi gond vele

[Barb]

Igazából nem lovaglással kapcsolatos ez a kia szines, de lovakkal. A multkor az egyik hipermarketben járva elvetõdtem a videók részlegéhez, ahol az egyik film felkeltette az érdeklõdésemet (Szabad, mint a szél - Running free), amely egy kisfiú és egy ló kapcsolatáról szól. Az ismertetõ kb. igy szólt:Afrikába visznek bányamunkára lovakat, ahol az egyik mén világra hozza kiscsikóját...Eddig jutottam el, és még mindig nem sikerült a "hozzáértõ" forditó irását kihevernem...Könyörgöm, legalább erre figyeljenek!Üdv: Barb

[Filly]

Ha szeretnétek látni, hogy az õslengyel hogy futtatta agarait, nézzétek meg [url="http://"http://www.filly.hu/chartpolsky.jpg"]ezt[/url].[ 15 Január 2002: Az üzenetet átszerkesztette: Filly ]

[sziszka]

Kedves Meggyes!Nagyon örülök hogy írt Vukról és CSabáról bocsánat Csaba bácsiról. Kb úgy másfél éve ott lovagoltam,dolgozgattam a Tolnay féle istállónál ahol ott tartják a drága édes Vukot.Gondolom ön is csömör tájékan lovagolgat.Nem látta mostanság Csaba bácsiékat?Nagyon kedvelem a lovát nagyon aranyos.

[mandula]

Filly! Le magáztak!Csakúgy...Most biztos örülsz!

[Filly]

??? A "Kedves Meggyes" nem egyenlõ a "Filly"-vel!

[mandula]

Ez már öregkori szenilitás!Meggyesnek címezve...

[Barefoot]

Filly! Jelszót kér a linked

[Filly]

Akkor este felpakolom majd máshová :(

[Filly]

Nah, kijavítottam, de azért ide is felteszem mégegyszer: [url="http://"http://www.filly.hu/chartpolsky.jpg"]lengyel agarak ló mellett[/url].Még egy érdekesség a honfoglaló magyarokról: "A nõk férfias életmódját különösnek, sõt visszataszítónak találták a megtelepedett kultúrnépek. A görögök mint mindenbõl, e nomád sajátosságokból is költészetet csináltak, és kitalálták az amazonok törtenetét. De már Thietmar merseburgi püspök megbotránkozva beszéli el Géza magyar fejedelem feleségérõl, Sárolturól, a "fehér úrnõrõl", hogy úgy ivott és úgy ült a lovon, mint valami katona, és haragjában ölni is képes volt." - Huxley fénymásolt újságcikkjei között bukkantam rá erre a gyöngyszemre [ 21 Január 2002: Az üzenetet átszerkesztette: Filly ]

[meggyes]

Szia sziszka, letegezlek, mert itt igy szokas ))Csaba bacsival iden meg nem talalkoztam, mert ritkan lovagolok a tukorjeg miatt, de legutobb, mikor osszefutottunk, Vuk is, O is jo egeszsegnem orvendtek

[Hajnalcsillag]

Ma programom: hozzászólok rég elfeldett témákhoz...Kis színes történt velünk szombaton.Képzeljétek el azt a szituációt, hogy egy srác (unokaöcsém) 5 éven keresztül hajtogatja azt:"-Majd akkor ülök lóra ha szügyig be lesz betonozva........."Aztán felül és olyan tanügetése van, mintha már gyakorlott lovas lenne...és nem fél....csodálatos érzés volt, hogy ismét a lovas szerelem diadalmaskodott!!!Gunyos arckifejezés nélkül:

[gekko]

Tulajdonképpen mi az a ló?Mert lehet,hogy nekem is van csak még nemtudok rolla.Jól van na csak vicc volt.

[Porfelhõ]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Barb:..., ahol az egyik mén világra hozza kiscsikóját...

---

Bruhahahahahahaha Nem akarok kioffolni a vicc irányába, de errõl így hajnalok hajnalán a köv poén jutott eszembe:– Mit mond a hülye gyerek az anyjának?– Apu!

[Haflingi]

Nekem sajnos simán a hazai berkekben mozgó "lovas szakfordítók".Az egyik igen nemzetközi lovasújságunkban lehetett olvasni, az "állkapocsszabadság" kifejezést. A körítés elolvasása után nagynehezen beazonosítottam, hogy itt bizony a ló 'vállszabadságáról' lehetett eredetilg szó. (talán: vállszabadság - állszabadság - állkapocsszabadság...????? így fajulhatott idáig ez a kifejezés)Az egészben az a siralmas, hogy ezt, ha valaki laikusabb elolvassa, hát nem éppen okulására szolgál...

[Ferenc]

A westernló szállítása Némely lusta egyedekben idõnként felmerül a ló jármûvel történõ szállításának lehetõsége. Ez egy furcsa gondolat, mivel napi 60-80 kilométer megtételével az ország bármely pontja elérhetõ néhány nap alatt. De sajnos az ilyen puhányok igényeit is ki kell elégíteni, ezért röviden összefoglalom a tudnivalókat. Mivel rendes weskós kizárólag lóval közlekedik, a ló kifejezetten idegenkedik a szállítótól. / Aki nem tudja, hogy miért, az húzzon magára egy utcai kukát, és rögtön rájön. / Megszereztük a futót, sikerült betolatnunk az istállóhoz – a kaput késõbb mindenképpen csináltassuk meg a további jó viszony érdekében – most következik a ló elõkészítése a szállításra. Ennek fontos eleme a lábak védelme. A magasiskolát képviselõ reining lovaknál minimális elvárás a gazdától, hogy a lóra lábanként legalább 2 sízoknit húzzon. A többi lónál elfogadott a sima fásli használata is. A reining lovakra a lepakolásnál kiemelt figyelmet kell fordítani, mivel a két sízokni eredményeképpen a léptei olyan puhává válnak, hogy feltûnés nélkül tud elsomfordálni a helyszínrõl, aztán órákig kereshetjük. A ló elõkészítése után következik a beszállás. A lovak – a gazdával ellentétben – csak ekkor kezdenek idegeskedni. Nagyon elterjedt trükk, hogy a szállító bejárata fölé kirakunk egy táblát „SALOON” felirattal. Ezt meglátva a legtöbb westernló azonnal megnyugszik, és felkészül a több órás ácsorgásra. Ha a ló mégsem akar beszállni, akkor további praktikákat kell alkalmaznunk. Például a locsolócsõ felhasználásával a palló alatt kialakítunk egy kis patakocskát. Így a trail lovak azt hiszik, hogy a palló egy fahíd, és békés mosollyal az arcukon – ez trail-ben követelmény – besétálnak a pallón át a futóba. Ha ezek a trükkök nem segítenek, akkor jön az erõszak. Alkalmaznunk kell az úgynevezett keresztezett lasszó módszert. Minden rendes weskós nyergén megtalálható a lasszó. Ezt szépen letekerjük. Figyelembe véve a használat sûrûségét – több éve összetekerve pihen a nyergen esõben, sárban, homokviharban, hóban – a lasszó széttekeréséhez 2-3 nagyobb termetû weskós elegendõ. Az így kapott kb. 10 méter hosszú hajlékony rúd egyik végét a futóhoz rögzítjük. Majd keresünk még egy olyan bolondot, mint Mi, és elkérjük az Õ lasszóját is. – Annyira senki sem bolond, hogy két lasszót hordjon magával / a tavalyi orvos konferencia eredményei szerint, persze az is lehet, hogy az illetõ nem fordult orvoshoz/ . A másik lasszóval is hasonlóképpen járunk el. Ezután a módszer nevének megfelelõen a lasszókat keresztezzük a ló feneke mögött. A két lasszót addig közelítjük, amíg a ló beszorul közéjük. Ekkor a lasszók széttekeréséhez használt 2-3 nagyobb termetû weskós megemeli a lasszók végeit, ügyelve arra, hogy a ló végig szorosan illeszkedjen – a ló elejtése súlyos hibának számít. Ennek hatására a ló szépen becsusszan a futóba. A térdvédõ használata mindenképpen javasolt a ló számára, esetleg az állvédõ is, mivel a ló vagy térdelõ helyzetbe érkezik, vagy a pofijára. A ló oldalán keletkezõ csíkkal ne törõdjünk, a „miért van rajta merülési vonal?” típusú megjegyzések elhangzásakor húzzuk össze a szemöldökünket, a baloldalit kicsit emeljük meg, és a résnyire szûkült szemrésünkön keresztül nézzünk az illetõre, miközben kezünk a Colt-unk markolatára fonódik. Ez többnyire hatásos, ha mégsem, akkor megvonjuk a vállunkat és felcsillantjuk idegennyelvtudásunkat: CSAK. / szõke nyelvterületen rendkívül elterjedt, vitathatatlan magyarázat - a szerkesztõ - / Végre bent van a ló. Gyorsan rögzítjük, becsukjuk a hátsó ajtót és indulunk. Egyenletes, nyugodt tempóban haladunk. Szerencsére az utánunk jövõk jó nagy követési távolságot tartanak. Ha ez nagyon zavar, akkor a következõ felüljárónál megállunk, és összetekerjük a két lasszót, amit eddig magunk után húztunk. A lasszókat legkönnyebben a felüljáró oszlopának felhasználásával tekerhetjük össze. Feltéve, hogy a 2-3 nagyobb termetû weskóst nem felejtettük el berakni a kocsiba. A lasszókat ugyan feltekertük, de sajna még az oszlopon vannak. Célszerû a lószállítóval közvetlenül az oszlop mellé parkolni, így a tetejére állva az összetekert lasszókat áthúzhatjuk az oszlop és a felüljáró közötti résen. Sajnos ez csak hazai kivitelezésû felüljárók esetén mûködik. Az út hátralevõ részén még ki kell gondolnunk valami frappáns magyarázatot a másik lasszó tulajdonosa számára, ami megmagyarázza a lasszólopást, és egyben ránk is jó fényt vet. Innen kezdve az út eseménytelen, szinte unalmas. Maximum azért aggódhatunk, hogy mi történik hátul a futóban. Szerencsére ez az aggodalom is kivédhetõ egy egyszerû bébikom alkalmazásával. A kétirányú változattal még szólhatunk is lovunkhoz. Bár ennek a felszerelésénél ügyelni kell arra, hogy a hangszóró középre kerüljön. Az unalmas út miatt a tulaj meghív néhány embert, és folyamatos kényszert érez, hogy szórakoztassa Õket. A jól kiképzett cutting ló hátul áll, és a hangszórón keresztül hallgatja a gazdi erõltetett jópofizását. Elõbb-utóbb rájön, hogy a gazdi egy MARHA. Márpedig, ha a marha hangja nem középrõl hallatszik, akkor a fegyelmezett cutting lónak ugrania kell, a hang irányába. Könnyen belátható, hogy sokkal egyszerûbb a hangszórót középre szerelni, mint a felborult futót felállítani. Megérkezés után a ló lepakolása már pofon egyszerû. Ha a ló nagyon kifáradt, és nem akar magától kiszállni, akkor egy a tatterosoktól ellesett trükköt alkalmazunk. Az elsõ lábaira felcsatolunk egy-egy ínvédõt, amire elõzõleg kerekeket szereltünk, majd a 2-3 megtermett weskóssal megemeltetjük a hátsó lábait. Az abszolút letargikus lovat is könnyen a helyére szállíthatjuk ezzel a módszerrel.FerencReining: western díjlovaglásTrail: western ügyességi pl.: kapun, hídon áthaladás, oldalra és hátraléptetés ….Cutting: marha elválasztása és távoltartása a csordától

[Neduddki]

És a tatterosok? Nincs lasszónk...

[Fakó]

Ferenc, ezt nevezem! Javasolnám Huxleynek hogy vegye fel írásodat a humor rovatba a paci.hu-n.

[Huxley]

Meglesz.

[mandula]

Egy kis érdekesség... 3 hét karámban ácsorgás után úgy döntöttem fel ülök atv-mre és kicsit mozgunk a pályán. Õ viszont úgy gondolta terepre megyünk. Amikor rájött, hogy csak a pályára indultunk kitalálta, hogy nem hajlandó elindulni ügetésben. Fél órát sétáltunk körbe, és a legkisebb elõre hajtó segítségre, ill. a szár engedésére egybõl ágaskodott- eleinte, mert idõvel egyszérûen megállt és bánatosan bámult maga elé. Az ágaskodást kizárólag a szár meghúzásával!!!! tudtam megakadályozni. Nagy nehezen aztán sikerül elindulni, gondolom megunta a dolgot. Pálca nem volt nálam, mert sosem használom, de szerintem nem lett volna más hatása mint a csizmának. Hozzátartozik a dologhoz, hogy 2 nap múlva 2 kanca után leghátul mentünk terepre, és kisangyal módjára viselkedett az és kis csõdörcim.Szóval nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, megoldásokra, magyarázatokra!

[sheriff]

Olvastam költõtárs, olvastam (volna) mûvedet. De nem láttam a betûket a könnyektõl. Rekeszizom sérvvel meg holnap mûtenek!Már írtam a Nobel bizottságnak, de azt mondták humoros írás még nem kapott irodalmi Nobel díjat.Szerintem itt az ideje! - közöltem, s összehúztam a szemöldökömet, a baloldalit kicsit megemeltem, és a résnyire szûkült szemrésemen keresztül néztem rájuk, miközben kezem a PeaceMaker Colt-om markolatára fonódott.Már küldik is a díjat. Azt a sárga medált a színes rongyszalaggal megtarthatod, a pénzt pedig majd ideadod, ha legközelebb Silveradon jársz. Hogy mi? Hogy nem adod a lét ide? Akkor összehúzom a szemöldökömet, a baloldalit kicsit megemelem, és a résnyire szûkült szemrésemen keresztül nézek, miközben kezem a PeaceMaker Colt-om markolatára fonódik.Na ugye, hogy!Ez baromi jó volt! (És milyen jól álcáztad, hogy igazából tatterosokról szólt! Jó konspirátor vagy! A KGB-tõl vagy a Moszadtól érdeklõdtek hamarabb?)

[Haflingi]

Ferenc! Úgy érzem a lepakolás részt igen röviden elintézted! Ez így semmiképp sem valósághû!!!A jómultkor volt szerencsém "westernlovak" szállítását végignézni. Úgy tûnt, hiába a jólneveltség, a tökösség a lószállító egy sötét folt az életükben.Megállt a lószállító a kocsma elõtt.Rámpa lenyit, lófelvezetés (Ez ne menne föl? Hát olyan nincs!) indul, persze nyergestõl, nyeregtáskástól. Egészen a rámpáig. Ágaskodás, ló visszafordul. Ekkor a lovas a vezetõszár egyik végével bement a futóba. 10 percig azt néztük, hogy ló félig be, majd lovas ki, ló félig megint be, lovas megint ki...Bár nem értette mi van a kezesbárányával, de ennél a pontnál, már elfogadott egy kis segítséget. 7 lelkes ember árasztotta el ötleteivel. Lábpakolgatás egyenként, segge mögött meghúzott szárak, ijesztgetés, etetés... Aztán jött a zsák a fejre módszer. Persze ló zsákkal a fején rémülten és gyorsan messzire el. Alig lehetett szegény párát újra megfogni!Vezessünk fel egy másik lovat, hátha mellé felmegy! - jött az új ötlet. (kettes futóról volt szó). A másik fel is ment, ám a szûkebb hely miatt egyre rémültebb lett a jószág, de újabb 40 perc küzdelem után megadta magát, bement az is, amit szállítani akartak. Na és most jött az a baj, amirõl beszélek Ferenc! Mert a másik lú felment, de a gazdi nem szólt, hogy levezetni csak úgy lehet, ha megfordítják a futóban, mert háttal nem jön le!!! Ez persze a már nagynehezen felgyötört társa miatt nem mûködött.Wescos a maga határozottságával eldöntötte, hogy nem wesco ló, ami nem megy le háttal. Ez is le fog! Eloldozták a vezetõ szárat és megpróbálták kitolni a lovat. Majd kiriogatni, kiemelgetni a lábát... stb. semmi. Közben a két lovon a nyeregtáskák összeakadása csak fokozta az idegességüket. (mert persze még mindig rajta volt a teljes cucc mind a kettõn!)Nyeregtéska és felszerelésszaggatás közepette a ló kifarolt kissé, hátsó lábai a rámpa teteje felé, a segge meg közeledett a közepéhez. Nem tévedés, szegény ló kidülledt szemekkel lejjebb helyezte a fenekét majdnem, mint a patáit. Wescos megörült. Már majdnem kint van! Csuklójára hurkolta a vezetõszárat, hogy hanyatt ki ne essen a ló és átbújt a futóban az alatt a rúd alatt, ahová a lovakat szokták kikötni. Hogy az utolsó lépéshez segítse a lovat megijesztette szembõl egy határozott mozdulattal, mire a ló teljes rémületében hátrafelé ugrott két hatalmasat, wescos pedig úgy 2 méter magasságban vízszintes röppályán jelent meg a futóból, csuklóján a rátekert vezetõszárral. Jópár méterre a futótól hanyatt landolt (megúszva épp bõrrel és 1 hónap sántikálással) a ló pedig maga alá tekerve bal hatsó lábát szintén elesett. Majd felállt 3 lábra.Utána kisebb küszködés árán visszatették a futóra, hiszen sántán már ez a ló sem mehetett tovább lábon!Persze tudom, hogy ez nem minden western lóra és lovasra jellemzõ, de nem hagyhattam ki hogy elmeséljem, ha már ez tényleg valós történet!!!!!!!

[Ferenc]

Hali!Neduddki:Úgy érzed, hogy a tatterosok még nem kaptak eleget? Igazad van! Haflingi:Én keményen megizzadok, Te meg csak így lököd a poénokat? Ezt most tekintsem kihívásnak? Ferenc

[Neduddki]

Ferenc!!!Nem azért mondtam!!!

[BoKa]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: mandula:Egy kis érdekesség... Õ viszont úgy gondolta terepre megyünk. Amikor rájött, hogy csak a pályára indultunk kitalálta, hogy nem hajlandó elindulni ügetésben. Fél órát sétáltunk körbe, és a legkisebb elõre hajtó segítségre, ill. a szár engedésére egybõl ágaskodott- eleinte, mert idõvel egyszérûen megállt és bánatosan bámult maga elé. Szóval nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, megoldásokra, magyarázatokra!

---

Egyszer velem is csinált egy paci hasonló dolgot.Ahol én szoktam lózni, ott 2 pálya van, a "külsõ" kicsit távolabb, mellette vezet ki az út terepre is. Elindultunk kifele, õ láthatóan egy kis terepes játékra gondolt, a külsõ pálya bejáratánál simán ment (volna) tovább, harcolnom kellett vele, hogy befele, nem tovább. Utána még láthatóan durcáskodott egy ideig, tök aranyos volt

[mac]

Részlet Bajszos Gejza, õsmagyar õslovas jelentésébõl902. október 10.Jelentem, a mai napon reggel 8 órakor I. mûszaki szemlére megjelentünk a Hadi Lószerelõ Mûhely (L.Sz.M) 3. sz. generál szervízében. Jármûvemet elõírás szerint zsír- és sótlanítottam, valamint az elõírt fárasztást is elvégeztük. A hûtõvíz lecsapolását a Hadi Lófolyadék Gyûjtõ Állomáson (L.Gy.Á) tartottam meg, tekintettel arra a körülményre, hogy lovam az este folyamán nagy mennyíségû száraz üzemenyagot vett magához, ami után nagy mennyiségû Lósó Higító Folyadékot kellett utána tölteni.Az L.Gy.Á. elhagyása után egyenesen a H.Lsz.M -be szállíttattam magam a jármûvel, amely gyújtásproblémák jeleit mutatta, például utógyújtás és a kipufogóba durrogás.Mivel jármûvem már régen nem volt sem generál szervízen, sem I-es, sem II-es szemlén, ezért kissé félszegen ment be a szerelõboxba. Ha teljesszegen ment volna, úgy a szerelõbox másik falát is javítani kellene most, valamint Vicsori Esteván nem úszta volna meg ilyen kis karcolásokkal. Szerencsére ez nem így történt, és jó hír, hogy Kétfogú Esteván nem óhajt panasszal élni.Jármûvem gyújtásának szemléjét a segédek bevonásával nagy erõkkel kezdték meg, de befejezni már csak az öreg Patagyúrta Gyurka bá tudta, merthogy éltes kora miatt õ már nem tudott elmenekülni a jármûvem elõl, úgyhogy kénytelen-kelletlen benn maradt a boxban. A gyújtásbeállítás jó sikerült, a jármû a mûvelet végére egészen lecsendesedett, Gyurka bával egyetemben.Az I. szemle további mûvelete a jármû futófelületeinek a felülvizsgálata. Ezen vizsgálat az alábbi fontos mûveleteket tartalmazza: -a hajtómûvek vizsgálata, tekintettel a haslemez és a felfüggesztés folytonossági hiányaira, kopottságára, -lövedékek, dárdák, nyílhegyek, és besenyõ-maradékok eltávolítása, -a teleszkópok kapcsolódási problémáinak felderítése, -a futófelületek bordázottsága és ezen felület kopottsága, -a segéderõ sámánhoz vagy felcserhez szállítása és végül, de nem utolsó sorban-a szerelõbox újrafestetése.Miután a romok alól újra visszakaptam a jármûvet, amelyen bizony meglátszott a mûszaki szemle nyoma, nem voltam hajlandó leigazolni nekik a munkát a Hadi Kiadások és Ellátmány munkafüzetbe, ráadásul hangosan kiabáltak is velem. Ezt a modortalan viselkedést kikértem magamnak, sõt, egyenesen az igazgató képébe vágtam, hogy nem értenek a jármûvek szereléséhez, az egész banda kontárokból áll. Ezt elismerte, de arra hivatkozott, hogy nehéz megfelelõ szakembereket találni, mert nagy az elhullás. Ebben speciel volt némi igaza. Végül is jól végzõdött a mûszaki szemle, jármûvemnek nem volt szüksége semmilyen komoly beavatkozásra.Kelt mint fent ....

[Haflingi]

Ferenc!Ez nem kihívás és nem poén! Ez maga a nagybetûs ÉLET alkotása!

[Sac]

Sziasztok, szombaton úgy döntöttem, hogy bün lenne kihagyni egy ilyen gyönyörü napot lovaglás nélkül, meg persze már hiányzott is. Írány Mány és a lovaim. Mivel a lovakkal télen is minden hétvégén mentem terepre, gondoltam, hogy nem lesz semmi gond. De a Csinos nevü csikóm most már a karámban, Stefi lovam szerszámozása közben is elkezdett tombolni kishíján megrugott. Persze Maszat, a pulim próbálta öt terelgetni, de a lovat nem nagyon érdekelte ... Gyorsan ki is engedtem a kertbe és indultunk is ( a bárány nagyokat bégetett hogy nem jöhet velünk). Ilyenkor imádom az én csikómat, ugrál, bakol, örül hogy teljesen szabadon lehet. Gyönyörü! Rohangál jobbra-balra és a pac, amin ülök meg szinte teljesen nyugodt ;) Csak a pulimat féltem, mert az félelem nélkül "üldözi", terelné utánam, szinte a patái mellett fut. A másik kutyámat (Floki) nem kell féltenem ö már tapasztaltabb és ráadásul inkább vadászatnak fogja fel a lovaglást, mint "nyájterelgetésnek", de hát mindenki a saját "génjei" szerint ugyebár?!Ilyenkor meg sem kísérlem vezetni a Csinost magam mellett, nem bírnék vele. Szabadon jön utánunk, ö is, meg a 2 kutyám is ... Ebböl a szempontból szerencsés a házunk elhelyezkedése, mert ha a kert végén megyek ki hamar a szántóföldekhez és a rétre érek, emberekkel nem nagyon találkozom tehát nem kell aggódnom, hogy valakit "felrúgunk". Egy hosszabb vágtaszakasz után aztán lenyugszik és vezethetném, ha akarnám de miért ne fusson szabadon ...Annyira szép idö volt, hogy eldöntöttem, ma egy nagyobb túrát teszek, messzebbre elmentem. A lovaimon és az ebeken persze éreztem a fáradtságot, és egy gyönyörü réten leszálltam a lóról és csak sétálgattunk ... a 2 kuty is élvezte a pihenést rögtön leheveredtek a lovak árnyákában. Különben nem szoktam ilyet csinálni, mármint hogy terepen "csak úgy" leszállok a lóról csak ha valami gond van. De eztán többször teszem majd, éreztem hogy a lovam hálás volt, örült, hogy legelészhet és szusszanhat egy kicsit. De aztán elindultunk hazafelé, az egyik szántóföldön egy jó nagy belvíz által létrehozott "pocsolya" mellett mentünk el. Gondoltam egyet és irányba vettem. Stefi lovam mióta az eszemet tudom iszolyog a víztöl. Néha csak nagy harc árán lehetett egy tenyérni vizen átvezetni. Bár hozzá kell tennem, hogy mostanában a "gyakorlás" hatására kezd javulni a helyzet. Ahogy közeledtünk a "tóhoz" tett egy kis ellenállást, de szerintem csak megszokásból, mert utána simán belement. A 2 kutya amint meglátta a vizet szintén bejött, mert már nagyon melegük volt. Sétálgattunk a vízben, amikor a Csinos is bejött ... elkezdte kaparni a talajt, a hasára fröcskölve a vizet. Egyszercsak pedig hirtelen lefeküdt a lovam!!! Úgy döntött, hogy neki melege van (jó vastag a téli bundája) és belefeküdt a vízbe velem együtt. Hát nagyon meglepödtem, de gyorsan leszálltam és akkor felállt. Így fürödtünk mi öten. Kivezetni persze nem volt könnyü, mert a sárban alig bírtam menni. Lovon ülve könnyebb volt. Kikecmeregtünk és mentünk tovább. Az egyik szakaszon persze alaposan szemügyre vettünk egy magas földpartot, merthogy az a mészkö miatt fehér volt. Szinte láttam a szemeim elött ahogy csattogtatnak a fogukkal és épp' lóhúst akarnak enni ...De aztán sikeresen hazaértünk ahol a kertben még legeltettem a pacit egy kicsit, nagyon imádta hogy végre friss füvet ehet )Kösz, hogy végig olvastatok. Ez volt az elsö túra-beszámoló írásom, remélem nem lett túl hosszú.Sac

[Cavalier]

Végeztem a munkámmal, beraktam egy U2 mp3 adagot a gépbe, és most javult a kedvem az egész napi szürkeség után. Csak írnom kell valamit összevissza...Szombaton lovaztam egy jót, meg vasárnap is, meg hétfõn nem, nem volt kedvem kimenni egyedül, pedig már nem félek, sõt. Szombaton a szép verõfényben vendégekkel mentem ki, szóval nem lehetett nagyon ereszteni neki, minden kis semmiség elõtt meg kellett állni, meg nem is mentünk valami nagy rotyókat.De most a vasárnapit akarom elmesélni. Gyöngyivel elhatároztuk magunkat, hogy mostan mi megyünk egy rendeset, mert késõ van, és át kell menni Csalára kajálni egyet, meg inni, meg ilyesmi. El is indultunk, mentünk jó tempóban, ahogy lehetett vágtára kapcsoltunk, és beértünk a Csalai Fõ útra, szemrevételeztük, hogy milyen kreatívak a magyarok utcanévadásban, a falu egyetlen keresztutcája az Új út nevet viseli. Viszont eközben leesett, hogy vasárnap van, és mint olyan, a kocsma is zárva van. Viszont éhesek vagyunk. Akkor mi legyen, menjünk el hozzánk, vissza vágtában a szántóföldek mellett, át az úton a sínek mellett, jól szivattuk egymást. Gyöngyi megszólal, hogy jön a vonat, menjünk gyorsan fel. Ok, én hirtelen befordítottam Mirage-t jobbra, és ezerrel fel a dombon, de olyan meredeken, hogy gyalog se mernék lejönni rajta, felértünk a tetejére, nem is jött vonat. Hazasétáltunk, lazán odaálltam a kapu elé lóval, becsöngettem, az öcsém kijött, mondtam a helyzetet, szereztünk rántott húst meg kenyeret, egy kis kólával. A lovak és a kutya állandóan ki akarta zabálni a kezünkbõl, plusz a kutya meg a lovakra izgult, meg az összes szomszéd kutya is. Az öcsém meg mondta, hogy jön velünk vissza biciklivel. Mondtam "hülyevagyb@zmeg". Át kell jönni a patakon, meg a dzsindzsán... De jött. Egyszer belelépett az egyik kisebb vízátfolyásba, elázott a cipõje, kiröhögtem. Tudom, gonosz vagyok. Miragenak nem jelentett gondot átjönni mindenféle vizen, kicsi, nagy nem gond. Carmen, Gyöngyi lova nem volt ilyen, egy kis fél méteres vizen nem mert átlépni, meg kellett kerülnie. Meg a patakon átkeléshez le kellett volna ereszkedni egy meredek partfalon, lejöttünk meredekebben is elõzõ nap, de Carmen most parázott, és inkább kikerültük. Végig rotyó a töltésen. A lovakban felébredt a versenyszellem, õsellenséget láttak a bicikliben, és le akarták elõzni, aztán meg egymást, miután a tesómat elhagytuk. Én káromkodtam meg kiabáltam, mert utálom, ha hülye a pacc, mondtam hogy menjen a biciklivel hátra ;#&@%!!!, Gyöngyi meg csak röhögött... Na úgy! Akkor majd jön az én idõm. Elõre mentem, és a lõtér feletti kis 1-2 kilométeres vágtaszakaszon Miragenak szár oda, csizma az oldalába, irány hazafelé, ami a csövön kifér. Most én vigyorogtam szélesen, meg folyt a könnyem a hátamon, az adrenalinról nem is beszélve, Gyöngyi meg kiabált egy kicsit, meg röhögött is közben. Na így már más. Cav