5438 válasz a témához

[Csövi]

Nem bánom, nevezek én is egy idegenvezetésre. Nekem is jobb lenne a jövõ hét, mostani hétvégén elég szûkösen érek rá. Majd addig csukott szemmel megyek el a karám elõtt....

[Dreamcatcher]

Jövõ hét szombaton lesz Silveradon Dallos Gyulával a "Beszédes esték", ahová mi lemennénk, és úgy tudom, Filly is (Filly, velünk?), de vasárnap akár Walkernézhetünk.

Adrienn ne ijessz meg! Ha Filly veletek megy, akkor nekem meg Filly hátizsákjában kell elrejtõznöm, hogy hozzátok beférjek, ugyanis õt fûzögettem nagy -magánüzenet- erõkkel, hogy vele jöhessek visszafelé. Beütött a 10%? Mi történiK? Írjon valaki valami megnyugtatót!

[iBIza]

Az lehet, hogy a lovaglás veszélyes sport, de saját tapasztalat alapján állítom, hogy a foci sokkal veszélyesebb. Szerdán a kelleténél lelkesebben szaladtam a labdáért. A terem csúszott, a labda gurult, és jött szembe a fal. Teljes lendületbõl elvágódtam, oldalammal neki a padnak. Egy darabig keresnem kellett a levegõt. a többiek meg bíztattak, hogy keljek fel úgy, mintha lóról estem volna. Pénteken erõsen fájlaltam mindenemet, ezért elmentem megröngeneztetni az oldalamat. Megállapították, hogy nem tört el a bordám. Ettõl igencsak felvidultam, mert ez egyet jelentett a hétvégi lovaglással. Menten jobban éreztem magam.Szombaton korán értem a tanyára. Egyedül akartam kimenni terepre, mert a fájós oldalammal nyugalmasan akartam lovagolni, és Jedi is nyugodtabb, ha nem ébred fel benne a versenyszellem. A kis macs végig a vállamon ült, míg Jedit kihoztam a karámból. Késõbb is ráugrott egyszer a ló hátára, míg pucoltam, de Jedit ez nem zavarta. A nyergelésnél akadt egy kis nehézségem, a súlyos western nyerget nem tudtam a kellõ magasságba felemelni, segítséget kellett kérjek. Félrokkantan felszállni is nehezebb volt, de túléltem, és odafent már jól éreztem magam.Elmentem a vasúton túlra. Egyetlen lovast láttam, aki nem volt más, mint DZ, és épp Simlist nyergelte. A Kurjancs lábától egyedül róttam az utam. Valami hódara szitált odefentrõl, de jól felöltözve ez sem zavart. Persze a lovaglástól minden bajom elmúlt, az ügetésnél és vágtánál sem fájt jobban az oldalam. Jókat nevettem a tapsifüleseken, akiket felrisztottunk, és ezerrel skeráztak a földeken. A madarak állandó szereplõi a tájnak, inkább csak a ragadozó madarakat figyeltem külön. Õzet csak egyet láttam, pedig tudom, hogy sok van arrafelé, a múltkor is láttunk több csapatot.Másfél óra múlva újra a tanyán voltam. Elkerültem a csapatot, akik szintén Csomád felé tettek egy kört a terepen. Vártam a két country-táncos Krisztát, akik a cowgirlé válás jegyében jöttek kipróbálni a lovazást. Kirus már bátran mozgott a nyeregben. Kriszta eleinte aggódott, hogy leesik az akrobata mutatványok közben, amiket végeztettem vele. Végül hitt nekem, hogy fenn marad, és bátran fogta meg a bokáját menet közben, hajolt hátra a ló farára, vagy símogatta a fülét elõre hajolva. Jól megtalálta az egyensúlyát, és még vágtázott is futószáron. Jedi jól viselkedett nagyon, kapott is a csajoktól almát a végén.Nem vártam meg, míg a csapat visszaérkezik a tereprõl, így hát csak a tanyán maradt néhány emberkével csevegtem, mielõtt haza indultam. Este fergeteges linedance buli volt, de az már egész más topikba tartozik.

[iBIza]

Nemzetközi – 2006.02.05.Igazi „nemzetközi” lovas élményben volt részem vasárnap. Délelõtt Jedin ültem, aki magyar félvér (mama anglo-arab, papa trakehneni), délután az izlandi kancán, majd egy Irakból származó arab kancán. De minderrõl reggel még sejtelmem sem volt.Az elõzõ napi táncmulatság után kissé tompa aggyal és nehézkesen mozogva indult a reggel. Sikerült ennek ellenére a tervezett idõpontban a tanyára érni, nem akartam lovas barátnõimet megvárakoztatni. Végül csak Annamari jött, szegény Ildit letámadták a vírusok. Míg készülõdtem, megérkezett egy új paci a tanyára. Bambi a neve a kancának, formás sárga gidrán-telivér keverék. Rió is felfedezte az új kancát, tette-vette magát a kerítés mellett és hangosan hívogatta. A másik három új ló – kanca, kancacsikó és csõdörcsikó – akik múlt héten érkeztek, már megszokták az új helyüket.Annamari megkapta kedvenc lovát, Katicát. Míg ki nem értünk Fót területérõl, Katica többször megállt és próbát visszafordulni, de Annamari határozottan tessékelte a helyes irányba. Csomád irányában tettünk egy kört. Mostanában arrafelé szoktunk túrázgatni, mert a Somlyó jégpáncélba burkolta magát. Hiába vannak Veresegyház felé nagyszerû rétek, ha nem lehet megközelíteni. Szerencsére Csomád felé is vannak rétek, ahol ha óvatosan is, de lehet vágtázni. Végig hullt a hó (vagy valami olyasféle), míg mentünk. Olyan rutinos vagyok, hogy pont két óra múlva visszaértünk a tanyára.Teát iszogattam, míg Jedi száradt. Készültem indulni haza, mikor Imre feltette a nagy kérdést: szeretném-e kipróbálni az izlandi vagy az új arab kancát. Ilyen kérdésre nem lehet nemmel válaszolni.Elõször kihoztuk a karámból Fridlát, az Izlandról hozott kancát, követte õt kicsi teve-lánya, Freya. A kicsin nincs kötõfék, nem lehet kikötni, ezért fel-alá kolbászolt – anyja nagy bánatára – míg Imre a pucolást, nyergelést intézte. A kantár felhelyezése a hatalmas üstök miatt nem volt egyszerû mûvelet. Felpattantam a hátára és kimentünk a tanyáról. A kicsit úgy kellett kiterelni az anyja után. Fridla hívta õt, de amint odajött, megijedt attól, hogy én a mamája hátán vagyok. Nehéz volt a mamát úgy irányítani, hogy folyton a lánya után akart menni. Még így is jókat töltöltem körbe-körbe. Izlandról már ismertem a tölt jármódot, és Fridla szépen tudja. A kicsi teve-pacin mindenki jót mulatott. Gabi visszavitte az izlandiakat, Imre pedig kivezette az iraki arab mamát és szerelemgyerekét, a kis kancát. Akrun sokkal rutinosabb a maga 21 évével, de õ sem örült, amikor a kicsit elkóborolt a látószögébõl. A békesség kedvéért a kicsit a mamája mellé kötöttük. Szerencsére a szürke kanca kis termetû, szinte póni, könnyû volt rá felülni. Kimentünk a tanya melletti mezõre, Imre pedig ott elengedte a kicsit. Nagyon figyelmes volt a kanca, azonnal reagált minden jelzésre. A kicsi is vette a lapot, és vidáman nyargalászott a mezõn. Annyira aranyos volt, ahogy vékony lábaival bakolt, fordult, fickándozott. Az anyja csak halkan böhögött neki, de nem volt ideges. Sokkal inkább látszott rajta a jókedv, emelgette a hátulját. Szerintem jól esett mindkettõjüknek a mozgás, a karámban ilyen sokat nem lehet futni. Amint visszamentünk a tanyára, nekiállt a kicsi ló megcsapolni a tejbárt.Így lettem tehát próbalovas, és nem zavart, hogy egy picit kések a megbeszélt programomról. Örültem a lehetõségnek.

[discozombi]

FanatistákEz a nap is jól kezdõdött. Teljesen beleéltem magamat abba, hogy 20 perc késében vagyok, de szerencsémre csak egy álomból riadtam fel. Meg is nyugodhattam volna, hogy a valóság ezúttal jobb, mint az álom. Ezzel szemben azonban nem gyõztem ámulni-bámulni, mert azt hittem, hogy a felkapcsolva hagyott lámpától úszik fényárban a lakás, de kellemes meglepetésként a napsütés volt az. Mindez 6.55-kor. Megállapíthattam, hogy – legalábbis naptár szerint - tényleg közeleg a tavasz, mert vaksötét helyett végre világos van reggel és micsoda világos: napfényár!Kár, hogy a folytatás vegyesre sikeredett. A megbeszélés egy órával hosszabb a tervezettnél és egy kis üvegtörés-szerencse a lakásban, de mégis minden jó, ha a vége jó, csak kiértem a Háromszögbe. Mikor nyergeltem már esett valami hódara-szerû. A napfényben lovaglásnak tehát lõttek, de ez természetesen nem hátráltathat.Ahogy haladtunk kifelé, úgy lett a helyzet egyre rosszabb. Nem hiszem, hogy ma volt a leghidegebb nap. Azt sem, hogy a legnagyobb hó, hiszen alig esett még. Intenzívebben is esett már. Lassan, egészen lassan kezdtem csak rádöbbenni, hogy mi a furcsa a mai napban. Teremtett lélekkel nem találkoztam. Egyik udvarban sem látok senkit. Nem jött szembe autó az úton. A földeken senki, Nem csoda, hiszen csak az ismert sávba kell kiérni és olyan csontig hatoló jeges szél fúj a Naszály felõl, hogy ép eszû ember nem megy ki ilyenkor nemhogy lovagolni, de még talán fát lopni sem.Baktatunk, baktatunk, egyre hevesebben esik a hódara, egyre fújja csak szembe a jeges szél. Életjelet, élõlényt szinte mindig látni, de most semmi. Ha õz, nyúl nem is, madarak mindig szoktak mutatkozni. Most még a madár se jár erre.A meglepetések napja is a mai. Az egyik szemétkupac mintha megnõtt volna. Próbálok átlátni a hódarán, de nehéz. Nagy tarka elmosódott tömeget látok. Kell kis idõ, amíg rájövök, hogy a kecskenyáj jön szembe. Vidám, kíváncsi, lusta, bamba és fenyõfára ágaskodó torkos kecskék nézik a furcsa szerzetet, azaz minket. Simlis dettó, csak fordítva. Csak én nem lepõdök meg, hiszen nem elõször találkozunk. Az addig határozottan haladó nyáj megáll, kérdõn néz a fõnökökre és kitérne oldalra. Mivel inkább nem hajtanék keresztül, az eloldalazás útját keresztezve kerülöm ki õket. Feltûnik a kecskepásztor is. Az elsõ homo sapiens, akivel találkozom. Biztos azt gondolja, hogy komplett bolond vagyok ilyen ítéletidõben lovagolni. Bevallom én is elbizonytalanodom a válaszadás elõtt. Az õ helyzete szimpla. Ez a munkája és kész. Az enyém meg most ér utol engem. Csöng a telefonom, így a mai társalgás elmarad. Ki-ki folytatja útját. Õ a nyáj után megy, az én célom nem ennyire pontos.Már kezdek belenyugodni abba, hogy én vagyok az egyetlen címeres ökör, aki ilyenkor önszántából kimerészkedik, amikor megérkezik a helyzet megmentõje. Messze a távolban feltûnik valaki. Elõször nehezen hiszek a szememnek, de aztán egyértelmû lesz, hogy a szuperbalek díj várományosa nem én vagyok. Egy biciklis! Nem ám falvak között kényszerbõl közlekedõ, hanem mountain-bikeos és edz. Még nálam is nagyobb idióta! Nem is hinném, ha nem magam látnám!Megnyugodok, persze elsõsorban nem emiatt, hanem mert kis kétkedés után, de igazolódik, hogy mégis van élet ezen a bolygón. Ma már láttam két embert és egy kecskenyájat a Háromszög terepén. Na, és ha egy üzlet beindul! Hazafelé újabb két ember, igaz autóban. A kutyájukat futatják. Kényelmesen kísérik a meleg autóval. Túlzott sportértéke nincs, de nem lehet mindenki megszállott sem. Végül már szinte pezseg az élet. Mielõtt hazaérnénk, két kocsi is jön szembe. Most már biztos, hogy lassan visszatérek a valódi világba. Lenyergelek és irány haza. A kocsiban már azon gondolkodom, hogy vajon megérte szétfagyni ma a lovon? Kellett nekem ma jeges szélben sétálgatni? Nem okoz gondot az egyértelmû és határozott válasz. Igen. Igen, még ha álmomból is keltenének fel.

[Eva]

[zapolya]

Emberek! Lesz most hétvégén nagy közös szájtátás, csudálkozás és bámulás Walkerre? És ha igen, mikor? Ha nem, akkor mikor máskor?

[Filly]

Punnyadékok vagyunk, úgyhogy lóval nem mennénk át, de kocsival lehetne, ha jöttök.

[iBIza]

Hóban – 2006.02.11.Nagyon bíztam benne, hogy a hó, ami hét közben lehullt, megmarad hétvégére. Szilveszter óta nem volt alkalmam igazi nagy hóban lovagolni. Reméltem azt is, hogy a hó befedi a jeges talaj. Nem kellett csalódjak, mert szombat reggel még teljes pompában, fehér paplanban ragyogott a táj a napsütésben.Az elsõ autó a tanyánál az enyém volt, a nagykapu még csukva volt. A kutyák vidáman fogadtak, majd bebújtak a kocsiba. Végigdögönyöztem õket, aztán becuccoltam a nyergelõhelyre. Ekkortájt érkezhetett meg a vonattól Bambi gazdája., és rögtön bement a lovához a karámba. Bambi jól megbarátkozott már az izlandiakkal, akikkel egy karámban van. Jedi és Fókusz ezúttal is együtt eszegetett a karámban. Jedit elszakítottam barátjától egy lovaglás idejére.Mivel senki sem érkezett, aki elkísért volna, egyedül keltem útra. Felhívtam Gábort a Farm-tanyán, és mondtam neki, hogy meglátogatom. Pont egy óra az út lóval a Határ-tanya és a Farm-tanya között, ha az ember nem direktben, hanem a kiesebb úton halad.Az indián ösvény végénél síelõk, szánkózók élvezték a havat, Jedi meg jól megnézte õket. Jókedve volt a lovacskámnak, az elsõ vágtánál igencsak figyelnem kellett rá. A lassító jelzésekre csak kb. harmadszor reagált, legyen akár ügetésbe, vagy lépésbe visszavétel, és ez így ment kb. félútig. Amikor már a második keresztezõdésnél sem hazafelé indultunk, Jedi rájött, hogy spórolhatna az energiával. A ferde réten és a medvefarm mellett már egész lassú vágtában ment. Az úton nem láttam madarakon kívül semmilyen vadállatot. Lovas is csak kettõ jött szembe, velük egy harmadik ló szabadon. A szabadon lévõ ló mindenáron Jedit akarta követni, alig bírták a gazdái visszahívni.Gáboréknál sem volt lovas nagyipar. Marcsi futószáraztatott, ketten pedig osztályból jöttek be. Eltársalogtunk Gáborral úgy negyed órát, aztán indultam vissza. Egészen az akácosig vaciláltam, hogy merre menjek. Végül a nagyrét mellett döntöttem. Akkorra Jedi már teljesen nyugodtan, laza száron ment, és én élvezhettem, hogy elsõnek nyargalhatok végig a hómezõn. Felkaptattunk még a Somlyó lankásabb részén, hogy a túloldalon leereszkedve hazaérjünk. Sokan szánkóztak arrafelé, nagyokat kurjongatva, de az én hõs bátor lovam nyugodtan ment el mellettük.A tanyán az almáimat közösen ettük Jedivel, én az egyik, õ a másik felébõl harapott. Még száradt a ló, mikor befutott Bouget és Eva, hogy meglátogassák lóval Bógyóék tanyáján Filly paciját. Nagyjából elmondtam, merre találják. Arról már õk számolhatnak be, hogyan sikerült a látogatás.

[Filly]

Én meg visszamentem Éváékkal, és megnéztem magamnak az izlandiakat Tündéri kis vaddisznófejû teve a csikó

[Filly]

(Nekik meg nyilván nem tetszett Walker, különben már megírták vóna... :( Sebaj, a lényeg, hogy nekem tetszik! :yeah:)

[Eva]

Most csak readonly vagyok, ha lesz idõm beszámolok!Na sok idõm nem lesz ma már, ezért:... lovaglás után meglátogattuk Filly csikóját :)Mivel nem értek a lovakhoz, elmondom szerintem milyen: pici feje van, szelíd szemei és szerintem már most nagyon okos, kis kedves, szelíd, nagyon jól tûrt bennünket. Termetre nem nagy (Zsurmóhoz és Botondhoz képest egyenesen apróka), olyan kis pálcika lábú még, de a többi része igencsak formás. Kíváncsi vagyok milyen lesz, ha nagy lesz

Edited by Eva, 2006 február 15. - 13:44.

[Filly]

Csak hogy dicsekedjek egy kicsit Õfensége Manócska Walkerrõl: ma megkörmöltük :yeah:

[iBIza]

Kicsiben páros – 2006.02.18.Szombaton Annamari barátnõmmel voltam lovazni. Páros volt a lovak száma, páros volt az emberek száma, éppen kettõ. Mesztic lemondta a lovaglást, más pedig eleve nem jelentkezett. Fót központjában még tejfel köd volt, mikor átmentem, de fönt a tanyánál már hétágra sütött a nap.Rábeszéltem Annamarit, jöjjön Mesztic ex-lovával, Fókusszal. Bízott bennem, hogy nem ajánlok neki rosszat, ezért elfogadta a javaslatomat. Bementem a karámba, és kivezettem elsõre Fáraót. Imre vette észre, hogy hosszú fehér zoknija van a lónak, amit kihoztam, és csak Fáraó lehet. Visszavezettem, és kihoztam immár Fókuszt.Mogyoród felé indultunk el. Már az elején rá kellett jönnünk, hogy túl melegen öltöztünk. Viszont a hó még nem kezdett nagyon olvadni, csak a felszíne kásásodott meg. Lendületes, jó tempóban tudtunk haladni. Érdekes módon lovasokat nem láttunk, pedig csábító volt a jó idõ. Több õzcsapattal találkoztunk, elõször el sem szaladtak, mert felõlük fújt a szél. Visszafelé a kukoricás szélében vadászok autói álltak, de embereket nem láttunk. Épp az autók mellett mentünk el a kanyargós út felé. A vadászok gyalog mehettek onnan tovább.Jedi is, Fókusz is teli volt energiával, mert a rossz idõ miatt két napot bent töltöttek a lovak. Ennek ellenére mindkét ló könnyen kezelhetõ volt. Ezúton tolmácsolom Meszticnek Annamari dicséretét, hogy jó lovat nevelt Fókuszból. Jedi az energiáját úgy élte ki, hogy függõlegesen mozgott többet. Olyan érzés volt, mint a hintaló, hol az eleje, hol a hátulja emelkedett meg minden vágtaugrásnál. A Somlyóra úgy kaptatott fel, hogy Fókusz alig gyõzte szusszal.A tanyán Bónusz-Manusszal találkoztunk, akik Mercivel és Belamival terepre indultak, Bouget után pedig Zapolya ült fel Wapira. A meleg idõ a lovasokat kicsalta, a havat pedig megolvasztotta.

[iBIza]

Nagyban páratlanul – 2006.02.19.Vasárnap reggelre halmozódott az alváshiányom. Csütörtök óta minden nap úgy adódott, hogy nem értem haza aznap, csak másnap hajnalban. És minden nap roptuk a táncot fáradhatatlanul. De tulajdonképp nem is errõl kellene itt írnom.A vasárnapi lovagláshoz nagy társaság gyûlt össze, egy focicsapatra való lovas. Nem volt egyszerû a lovak elõkészítése, mert a megolvadt hótól az egész tanya sártengerré változott. Én hamarabb elkészültem, és kihasználtam az idõd, hogy Jedivel gyakoroljunk egy kicsit a pályán. Hajlításokat végeztünk lépésben és ügetésben. A csúszós talajnak jó nevelõ hatása van, mert ha nem hajlik rendesen a ló, menthetetlenül elcsúszik. Negyed óra múlva minden ló és lovas készen állt az indulásra. Lesly lovasának kis problémái adódtak, érezte a ló, hogy nem ura a helyzetnek. Ez a tény vezetett a késõbbi malõrhöz.Imre vezetésével a Somlyóra kaptattunk. Én utolsó elõttinek maradtam Jedivel, mögöttem Feri Tequilával. A Somlyón valami futóverseny volt, és épp arra jöttek, mint mi. Tequila teljesen beparázott a futóktól, keresztbe fordult, és toporzékolt. Az összes ló izgága volt, még Fókusz és Jedi is, pedig elõzõ nap dolgoztak. A futók miatt kimentünk az útról oldalra a mezõre. Ott a talaj is jobb volt, és lehetett vágtázni. A lovak rohanni akartak, és Leslyrõl leesett a lovasa, mert elvesztette az egyensúlyát. A kantárt elengedte, a ló meg elrohant. Lucifer utána rohant Nikivel a hátán. Niki nem akart utánuk rongyolni, inkább leugrott Luciferrõl. A kantárt viszont nem fogta meg, így Lucifer és Lesly haza iramodtak, a két lány kénytelen volt hazasétálni. A 11-bõl így maradtunk 9-en. Jedivel én elõre mentem Rió mellé, ott sokkal nyugodtabb volt. A többi ló is lassan lehiggadt, kialakult a megfelelõ sorrend, ami nem is nagyon változott az út során.Nagy kerülõvel, a motorcross pálya felé mentünk Veresegyházra, a tóparti csárdához. Két ló állt kikötve, bent tudtuk meg, kivel érkeztek. Erwin és Matyó már indulni készültek vissza, mikor mi megérkeztünk, váltottuk egymást a csárdánál. Erwin egybõl elkezdett ugratni, hogy hétfõn kénytelen lesz arról olvasni, hogy milyen kabátban hogyan lovagoltam. Védõital és némi eleség elfogyasztása után indultunk vissza. Akkor futott be újabb két fóti lovas, egyikük Mescal.Haza a medvefarm felé mentünk, elõtte átvágtunk Gábor tanyáján. A házigazda nem volt otthon, csak Vörös Köd üdvözölt minket. A medvefarm után a mezõn jót vágtáztunk, de már egyik ló sem akart elrohanni a nyílt terepen. A talaj viszont nem volt ideális, Merci el is csúszott Melindával. A következõ mezõn pedig a víz miatt kellett lelassítani a vágtából. Én a vidámság kedvéért beleügettem a mezõn keletkezett kis tóba. A legutolsó szakaszt. megtoldottuk egy kis homokfalon leereszkedéssel, a fiatal lovasok okulása céljából.A tanyán a sártenger már apadt kissé, a lovászok árokásó munkájának köszönhetõen. Késõbb én is beszálltam a munkába, és gereblyével, lapáttal egyengettem a víz útját lefelé. Tevékenységünk nyomán keletkezett néhány szárazabb folt is az udvaron. Jól elfáradtam, mire elindultam haza, a lovasok közül utolsónak, közvetlenül a házigazdák elõtt. A lovászok akkor kezdték az itatást.

[iBIza]

Imre az imént figyelmeztetett, hogy valamit elfelejtettem: Leírni, hogy tulajdonképp vizitúrán voltunk - télen lóval Igaza van, mert tényleg sokszok keresztezte utunkat valamilyen vízforma - patak, tócsa, sekély idõszakos tó, mindez fûszerezve a mezõk néha átázott cuppogós talajával. A tanyán lévõ árokrendszert pedig már említettem. ;)

[Filly]

Ma futószáraztam életében elõször Walkert. Bal kézre szinte azonnal mindent tudott, jobb kézre kicsit gyõzködni kellett, hogy ne akarjon megfordulni, de 5 perc múlva már jobbra is szuperül ment Mármegint-mégmindig nagyon büszke vagyok rá

[Sedon Béla]

én már azt a tudósítást várom, hogy mikor kezdet el olvasni :yeah:

[Adrienn]

Már úgy született

[Filly]

Kedves Sedon Béla, roppant egyszerû a recept: a csikóval bizony sokat kell foglalkozni... Nekem szerencsém volt, Walkerrel másfél éves kora óta "törõdöm". FCs a hétvégén felül rá, kíváncsi vagyok

[Sedon Béla]

Hát bántottam én?hol van a humorérzék?he?

[Filly]

Látsz ott olyan szmájlit, ami megbántottságra utal? Egyébként nyilván sok csikó kezd el szépen, zökkenõmentesen dolgozni, de ha az ember lányának a sajátjáról van szó, máris elõjön a vörös köd

[Sedon Béla]

Hát, igen magas volt a labda, én meg rácsaptam.Csa jó volt kiolvasni a hozzászólásbóla mögöttes dogokatÉNLOVAM, ÉNLOVAM, ÉNLOVAM Remélem még lesz sok lelkes tudosítás, a kötzködések ellenére

[Dreamcatcher]

No sziasztok!Miután végigjártam egy pár témát, mostmár ide is beugrom! :)A csütörtök egy nagyon jó nap, mert ilyenkor többnyire nem kell mennem sehová sem. Ezen felindulva -és azon, hogy felszáradt nálunk az összes út- elindultam lovazni. Olyan lelki hangulatban vagyok, hogy ma akármi történhet, jó kedvem lesz, ezért az elrohanó ideggyagya telivért választottam társamul egy "könnyû" terepre.A könnyû terep igen nehezen kezdõdött, ugyanis a Duna közelében még mindíg csucsogós-süppedõs sár van, de ez csak a kisebbik gond volt. Nyergeléskor már alig bírt magával a kancácska, felülni meg szinte nem is volt lehetõség, csak épp ugrani, meg huppanni.Miután szerencsésen nyeregbe kerültem, el is indultunk egybõl ügetve. A földút sarkánál gyorsan meg is álltunk, merta többi pacó nyerítve hívogatta vissza elmenõfélben lévõ társát. Egy percig néztük õket, aztán sikerült továbbiramodni. A cuppanós sár és a jégdarabos földek szélén rázkódva már szinte azt hittem, hogy esélyem sem lesz a nyári bravúr megismétlésére, amikoris szépen leívelt fejjel nyugodtan(!) lépdelt alattam a menõs kis kanca. Ezen a gondolatszálon elindúlván kitaláltam, hogy nézzük meg a füves részeket, de ahhoz ugye át kellett volna menni a folyóvíz mellé, azt pedig nem bírta idegekkel a lovacska. KIcsit toporogtunk a lakótelep és a Duna között, aztán addig rázta magát a paci, míg elegem lett belõle, kapott egy csattanós "lökést" a farára, és akkor már hirtelen tudta, hogy merre van az arra.Sikeresen átkeltünk a lóevõ sáros-füves gáton, majd megérkeztünk az áhított fûre. Ez az akció kb egy órát vett igénybe, pedig normál esetben 20-30 percbõl meg lehet oldani...Szóval miután találtunk csúszásmentes helyet elkezdtem játszani a kanca szájával, kicsit felkelteni a figyelmét, és sikerült! Újra emlékezett a nyárra! Ezért jutalom gyanánt hagytam ügetni körön, mert érezni lehetett, hogy még mindig menne. Amikor már az ügetésbõl nem akart elrohanni, akkor kezet váltottunk, és megint ügettünk. Amikor már ment jobb kézre is a dolog, akkor visszaváltottunk, aztán próbaképp megnéztem egy ügetésból vágtát. Mivel jobb kézre lehetetlen beugratni (vérbeli terep- és hobbiló) nem akartam ezzel terhelni a kis fejét, hisz olyan szépen viselkedett! Jutalom bal-vágtánk példásan sikerült, nem kellett küzdeni a rohangálással és hazamenéssel. Jópár kört megtettünk, miközben egymás után prüszkölt a pacóka. Végül visszavettünk a vágtából, és pár kör ügetés majd lépés után indultunk haza. Mondanom sem kell, hogy hazafelé nem sikerült ilyen jól a menet, mert hosszabb szárat engedtem, amit õ olybá vett, hogy akkor akár mehetnénk is... Tehát megint zakatoltunk-rázkódtunk egy kicsit, de végül hamar lenyugodott a kis feje. Az utolsó métereket már szépen lépésben tettük meg. Azt hiszem, hogy igazán nincs okom panaszra azok után, hogy milyen rég ültem rajta utoljára, ezért vakargatás és lucernaszéna volt a jó munka eredménye, amivel látszólag meg volt elégedve õnagysága.Egy szó mint száz: aki teheti használja ki az idõt, és menjen egy jót pacizni!

[iBIza]

Dilisek – 2006.02.25.Szombatra visszatért a tél. Ildi barátném már reggel aggódott, hogy mi lesz így a délutáni lovaglásból. Mondtam neki, hogy egy kis hóesésbe még senki sem halt bele. Ebéd után újra felhívtam, addigra már eldöntötte, hogy nem jön lovagolni – papírból van. Egyedül maradtam, de mindenképp akartam lovagolni. Azon elmélkedtem, hogy a saját ló az öröm mellett néha kötelezettség. A kellemesebbik fajtából, de mégiscsak kötelesség. A szoba melegébõl olykor nehezére esik az embernek kimozdulni a zord idõbe. Ezekkel a gondolatokkal indultam útra a Határ-tanya felé.A tanyánál a Bónusz-Manusz párosra akadtam, akik az autójuknál szöszmötöltek.Elsõ kérdésem: Jöttök vagy mentek?Melinda válasza: Kijöttünk, hogy bemenjünk.Értetlen arckifejezésem láttán elmagyarázták, hogy nemrég érkeztek, esetleg lovaglási szándékkal. Nem kellett sokáig gyõzködni õket, hogy jöjjenek ki egy laza terepre. Mivel senki más nem jelent meg, hogy lovazzon, megalapítottuk a Bagi Banda Dilis részlegét. Csak mi voltunk olyan dilisek, hogy a szakadó hóban útra keljünk.Mogyóród irányába indultunk, az akácos úton folytattuk tovább. Melinda megjegyezte, hogy a vízszintesen hulló hópelyhek csiklandozzák az arcát. Erre én javasoltam, hogy vágtázzunk egy kicsit. Rá kellett jönnünk, hogy így viszont szúrnak a hópelyhek. A nagy rét klassz volt, mint mindig, a friss hóban jót tudtunk nyargalászni. A Somlyó felé baktattunk, és láttunk valamit ereszkedni meredeken a domboldalról. A hóesésben eleinte nem látszott, késõbb kiderült, hogy egy ember, aki lovat vezetett. Fekete formás ló volt, talán csõdör. Alig bírt vele a gazdája, a ló a fajtársaihoz akart szaladni. Még akkor is nyerített, amikor már betértünk a Somlyó alatti erdõbe és már nem láthatott.A havazás nyoma már erõsen látszott, mire visszaértünk a tanyára. A tanya felé baktatva megállapítottuk, hogy ezt a lovaglást is kár lett volna kihagyni. Egyikünk sem érezte, hogy kötelességet teljesít, sokkal inkább volt örömlovaglás.

[iBIza]

Csökkent létszámmal – 2006.02.26.Zsolték említették, hogy Imréék túrát szerveznek vasárnapra. Nem akartam kimaradni belõle, ezért igyekeztem a tanyára. Az elõzõ esti táncos mulatság Százhalombattán ugyan okozott egy kis alváshiányt, de különösebben nem zavart. Fóton fennakadtam a sorompón, így volt idõm felhívni Imrét. Köszönés helyett csak ennyit mondott a telefonba: úgy néz ki, 11. Õ. tudta, mit akartam kérdezni, így számomra is egyértelmû volt a válasz. Az úton szembejöttek autóval Zsolték, de azt hittem, még visszajönnek lovagolni. Tévedtem. A bérlovasok is mind visszamondták a lovaglást a rossz idõre hivatkozva. Szerintem szemlélet kérdése, mi a rossz idõ. Már Mesztic sem számít ló-gazdának, és hiába ígérte Imrének, nem bukkant fel a tanyán. Nagy meglepetésre Zolee eljött, Fáraó örömére (vagy bánatára). Velünk tartott még a foltos ló gazdája, Lajos, akivel elõször találkoztam, és Feri Tequilával.A Kurjancs felé mentünk. Benéztem a tanyára, ahol DZ lova szokott lenni, de sem lovat, sem autót nem láttam. Lehet, hogy elköltözött onnan a ló? Odáig még csak ügettünk, de már akkor is fájlalta Imre a hátát. Az elsõ vágtánál aztán egyértelmûvé vált, hogy nem hogy Vácrátótig, de a következõ kanyarig sem tud eljönni. Gabi hazakísérte õt, így maradtunk négyen – én egyetlen nõnemûként (a lovak közt sem maradt kanca). Az utat Vácrátótra négyünk közül egyikünk sem ismerte pontosan, ezért Csomádig jutottunk. A hóesésben eltûnnek az olyan tájékozódási pontok, mint pl. a Somlyó.Zolee megkérdezte, bemegyünk-e a kocsmába. Egyértelmû igen volt a felelet. Sajnos forralt bor nem volt, meleg italként megelégedtünk a teával. Feri és Zolee megmentette a becsületet, mert nem csak alkoholmenteset ittak. A lovak addig békésen álltak a ritka hóesésben. Szerencse viszont, hogy elvittem a nyeregvédõ huzatot, és nem kellett vizes nyeregbe visszaülnöm.A hóesés akkor kezdett rá, mikor útra keltünk visszafelé. Ennek ellenére kerülõvel mentünk, a változatosság kedvéért. Néhány helyen mostohák voltak az útviszonyok, mondtam is Ferinek, hogy lassítsunk a tempón. Azokon a szakaszokon tudtunk tempósan haladni, melyeket jól ismerünk, és nem járnak rajta jármûvek.Állatokkal nem találkoztunk. Feri nehezményezte, hogy Imre nem gondoskodott õzekrõl, egyet sem rendelt ki üdvözlésünkre. Lovas is csak egy jött szembe, õ viszont két lóval, egyiken ülve, másikat vezetve. A két ló olyan egyforma volt, mint két tojás.Mindent egybevéve nagyon kellemesre sikerült ez a lovaglás is. Fáraó annak ellenére nyugodt volt (önmagához képest), hogy régen ült rajta a gazdája. Szinte végig elöl mehetett, és ez jót tett a lelki világának. A kis tarka paci eleinte élénken ment Lajossal, de aztán lenyugodott – no meg a kondija sem volt tökéletes. Hátul a sorban váltogatta egymást Jedi és Tequlia, szintén jókedvûen, de jól kezelhetõen.A napközben leesett hó a tanyát újfent félig sártengerré alakította. Gyenge próbálkozás volt levezetni a tócsákat, mert minduntalan újraképzõdtek. Végül meguntuk az egészet, bekísértük a lovakat a helyükre, és elhúztuk a csíkot.

[discozombi]

Na igen, a tél nagyon hatásosan támadott vissza. Sejtettem én a múlt héten a szép idõben a tavaszi hangulattól/ban révedezve, hogy nem lesz ennek jó vége és keményen csap majd le a tél, de ekkora pofonra nem számítottam. Ez a hétvége szuperszívás volt, ami az idõjárásnak köszönhetõ. Szombaton még kiszenvedtem egy nagyobb - többnyire séta - terepet, de vasárnap feladtam az elemekkel való harcot. No, nem az idõjárás gyõzött le, az még nem futamított meg a lovaglás elõl. :nem: A gond a talajjal és a vizes hóval volt. Míg szombaton valamit segített a zsírozás, tegnap szinte semmit. 4-5 lépésenként már fél kilos jégrögök tapadtak Simlis patájába. Pár száz méter szenvedés után úgy döntöttem, hogy nincs értelme az állat és emberkínzásnak, amit tetézett a hóesés, így egészen rövid tereplovaglás után hazatértünk. :( A jutalomrépa természetesen így is járt! ;)

[Csuti]

Hát ez a tél tényleg nagyon alattomosan tért vissza. Az ember már beleélte magát a melengetõ napsugaras lovaglások idejének eljövetelébe, aztán bumm! Csúszós talaj, rá egy kis olvadó hóréteg és folyamatosan hulló esõ-havasesõ-hó kombináció, valamint dermesztõ hideg szél. Na ezért nem lovagolzunk mi szombaton és vasárnap. Még az újonnan beszerzett kobakjainkat sem tudtuk felavatni! Hallod Éva! Csatlakozunk a kupakban lovaglók táborához! :DMég szerencse, hogy péntek délutánra kölcsönkértem Bársonykát Adrienntõl és egy kellemes lovaglásra visszatértem a 3szögbe! Nagyon jó volt! Bársony szófogadó és kényelmes hátasnak bizonyult újfent.A talaj nem volt remek, de azért vágtázgattunk, ügetgettünk egy keveset. A körkarámban viszont nagyon szuper volt a talaj, úgyhogy terep elõtt beengedtem egy kis rohangálásra õt oda.Ezúton is köszi Adrienn! :)Szorítsunk, hogy most hétvégén már kegyesebb legyen hozzánk az idõjárás!

[zapolya]

Hallod Éva! Csatlakozunk a kupakban lovaglók táborához!

Ennek én is örülök. Terjesszük az igét tovább! Megirigyeltétek, hogy mi milyen csinik vagyunk benne, mi?! Hétvégén azon gondolkodtam, hogy nekem pl. az idõs lovamra teljesen felesleges kobakot hordani, mert nem tud olyat mozdulni (asszem) a vén csontjaival, még ha akarna sem, hogy leessek róla, hacsak el nem botlik valamiben. De annyira elõnyös, hogy nem mondhatok le a viselésérõl. Csináljatok fényképeket, hogy lássuk, hogy állnak a kobakok!

[vrony]

Hát, elég érdekes ábrázatunk van benne.

[iBIza]

Csuti, VronyMi vett rá benneteket, hogy kobakra váltsatok? (Remélem, nem történt semmi baleset!) Én meg tudom érteni és elfogadom a kobakot viselõket, annak ellenére, hogy jómagam nem élek vele. Divat ide vagy oda, a wesztern nyereghez nemigen passzolna. (Hallottam már olyat is, hogy a kobakot és a kalapot kombinálták egymással, így kaptak egy biztonsági kalapot, ami megfelelõen véd, mégsem idegen a kabboj viselettõl.)

[Csuti]

Hát éppenséggel hallottunk egyrõl... de többet nem mondhatok...Én ha áttérnék a weszkónyeregre én sem használnám (és az igazat megvallva mostanában ez megint motoszkál a fejemben).

[vrony]

Nekem meg amúgy is be kellett volna szereznem, hogy nyáron indulhassunk Mollyval elsõ versenyünkön.

[Filly]

Walker meg beteg :( Úgy 1 hónapja jött egy ló, aki szép csendben, 2 tünetmentes hét után megbetegedett, majd sorban átragasztotta a kórt a többiekre is. A múlt hétfõ óta sorban betegedtek le a lovak. Csütörtökön már épp örültem, hogy Walker megúszta (mert van azért 2-3, aki nem kapta meg), erre pénteken hajnalban jött az sms, hogy õ is :( Mirigykór-szerû tüneteket mutatnak, de mégsem az, mert jóval hamarabb gyógyulnak. Ma reggel voltam kinn aranycsillagvirágszálnál és látszik rajta nagyon, hogy qrvaszarul van :( (de állítólag tegnap még rosszabbul volt, úgyhogy most már javul ) Jah, és tegnap, amikor kapta volna az antibiotikum-szurit, másfél órán keresztül nem hagyta magát megközelíteni (aztán csak elkapták és csak benyomták neki...)

[Adrienn]

Jobbulást neki! Akkor ezen a hétvégén is napolva lesz a Walker-nézõ túra :(Filly, 15-én a Szálenderbõl szerveznek egy kiruccanást Veresegyházára. (Nem a medvefarmhoz.) Nem csatlakozol?Ja, és Bársony szeretne találkozni a közeljövõben Gyuri kováccsal ;)

[Filly]

Nemtommég, 15-én mitis csinálok, de észben tartom a lehetõséget :)Ma délelõtt kivittem az új agaramat, Zsebit Zsurmóval terepre Az elején próbált felugrálni a lóra, de párszor rászóltam, ami hatott. Zsurmó meg nagyon jó fej volt, hogy nem rúgta meg még véletlenül sem. Nem is ijedezett, pedig lett volna rá párszor alkalma, amikor az agár fél méternyire tõle ezerrel elrobogott

[Filly]

Walker elég sz@rul van még mindig, a képeket csak erõs idegzetûeknek ajánlom... :(

[zapolya]

Jobbulást neki! A többiek mennyi idõ alatt épültek fel? (Nálunk is átesett egy jópár csikó nyáron mirigykóron. Úgy emlékszem, hogy egy-két hét alatt lezajlott a betegség.)

[Filly]

Egy-másfél hét alatt átesett a többi a kóron, csak két fiatal méncsikó (az egyik Walker) mutat eléggé brutális tüneteket - bár a 2. hét végét még nem értük el...

[Eva]

Hali!Bizonytalan ideig nem leszek csak hébe-hóba, itthon uncsizom és gyógyulgatok (nem a ló dobott le, bár utolsó két alkalommal igencsak küzött, hogy sikerüljön )Gyógyulást Walker-nek!A kobak nagyon is jó viselet, az ágak nem az ember fejét viszik le