3293 válasz a témához

[Fifikusz]

Nyilván szülõi nyomásra jár oda, és ez egy fajta tiltakozás és szabadságharc

[Kistáltos]

Az embernek kell példakép, több is, akkor van baj, ha a példaképek száma csökkenni kezd. De egy új példakép mindig feldob, erõt, inspirációt ad. Régi ismerõssel hozott össze újra a sors, remélem, marad is a közelben. Forgatni mentünk le az ország legdélibb csücskébe, igazán a forgatás nem volt nagy szám, gyorsan meg tudnám unni, ha mindig ezt kéne csinálnom A hosszú út unalmasnak ígérkezett, de végig beszélgettük az utat, annyi trükköt, új dolgot tudtam meg az állatkiképzésrõl, pedig gondolom, egy tizedét se mondta el, a pasi hihetetlen ötletgazdag és minden feladatot erõszak nélkül old meg. Ha még egy életem lenne, neki dolgoznék.

[Fifikusz]

Talán még nem késõ. Még egy életed nem lesz, de ez a mostani még eltarthat egy darabig, ha vigyázol rá. Ki tudja, mi minden fér még bele....

[Kistáltos]

Megteszem, ami tõlem telik.
De ez is olyan, mit a lovaglás, amikor eljut az ember egy olyan szintre, ahol már nagyon sokat tud, már fizikailag kezd alkalmatlanná válni.
Azért mondtam, ha két életem lenne... Azért hagytam abba a kutyázást régen, mert elkezdtem a lovazást. És ez szerintem teljes embert kíván. Legalábbis én így szeretem, nem csak egy -két órát akarom látni õket.
Kimaradtam, és most tapasztalom, mennyi jó dolog történt, találódott fel kutyás berkekben is, 20 éve számomra elég lett a poroszos kiképzési módszerbõl, ezért nem is tanítottam a kutyáimnak fegyelmet. De most látom, annyi új van a Nap alatt, egyet értettünk , hogy kötelezõvé kellene tenni a nagy kutyafajtát tartóknak egy vizsgát, és van is ilyen, a K99 renszer, amelyben alapvetõen a gazdi megtanul kutyául! Nagyon szeretnék ilyenbe is belecsöppenni, de hát a lovas tanítványaim...

Majd meglátjuk.

(Szégyenlem, de nem tudja valaki, hogy hívják az öltönyös szinészt? )

[Lótuszvirág]

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy lovacska akit nagyon szerettem. Én szerettem egyedül, mindenki szerint csúnya volt és makacs és úgy éldegélte a kis életét, hogy nem volt aki néha megvakargassa a nyakát. Még neve sem volt, én neveztem el Bécinek a nagyfejû szomorúszemû csúnya lovacskát. Így négyéves korától legalább már neve volt, õ lett Béci a csúnya lovacska. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy hazahozhattam, örültem hogy végre lesz aki szereti, aki szerint szép, aki majd vigyáz rá. De a Béci név azért kevés volt, megérdemelte hogy valami nagyon szép nevet kapjon, hogy kicsit kárpótolva legyen a sok év névtelenségért. Béla lett, Bela B. Bela B Spezial. Spezial, mert különleges volt, hatalmas karakter, olyan ló, ami nem adatik meg mindenkinek. Kegyetlen a sorstól hogy csak a bécsi klinikán használhatta a teljes nevét. Ott már mindenki szerette, az összes orvos, az ápolók, mindenkinek volt egy kedves szava, vagy simogatása Bela B Spezialhoz. Hõs volt, nagyon akart élni, jól lenni, velünk lenni. Biztos vagyok benne, hogy szeretett velünk lenni, megszeretett minket. De hiába volt hõs és lett gyönyörû (már mások szerint is) és vált a legjobb lóvá ami valaha csak élt nálunk, mennie kellett. Azt mondtuk csak kontrollra megyünk vissza, de tudtam hogy már nélküle fogunk hazajönni. Ott kellett maradnia. Nem lesz már olyan barátunk, mint Béci volt, a csúnya kiscsikó. Sokat jut eszünkbe, nagyon hiányzik. Ma bután pötyörésztem a neten és megláttam, hogy a bela nem csak név nálunk, de használják máshol is. A fordító szerint portugálul így mondják a SZÉP-et. A Bela Special-t pedig KÜLÖNLEGESEN GYÖNYÖRÛ-nek fordította. Az én csúnya kiscsikóm, akit annyira sem szerettek soha hogy elnevezzék ennyire szép nevet kapott végül... Béci, annyira hiányzol :(

Edited by Lótuszvirág, 2013 március 1. - 11:25.

[juice]

Lótuszvirág, ez nagyon........

[Annie90]

[shepherd]

üdv a Bahamákról...

[Mézszín Sörény]

http://www.hir24.hu/...ntalmazo-nonek/
Az ilyeneket addig rugdosnám, amíg mozognak. Vagy a biztonság kedvéért egy kicsit még utána is. :mad: :mad: :mad: :mad: :mad:

[Kistáltos]

üdv a Bahamákról...

Háháháháááá...
Csak ennyi? Semmi "pálmafák, fekete nõk"?
Ja, az Afrika...

Üdv Neked is. Hiányzol innen.

[juice]

üdv a Bahamákról...

:yeah:

[Kistáltos]

Újságíró ismerősöm jelszava: hiteles tájékoztatás. Kezembe került egy friss lovas újság, hirtelen két cikkre volt időm, mind a kettő nélkülözte ezt. Megértem én, hogy nem szakmája a cikkírónak, (vagy mégis ? Nem tudom) de akkor sem tetszik. cikk1. Mit szólnátok, ha skatulyáznám a lovakat szín szerint: a szürke pörgős, a pej lusta, a sárga makacs... A német juhász kutyákra se lehet ráhúzni... cikk2. Ha már valaki versenyekről ír, ne csak a barátai ill. a saját (vállát veregetve ) győzelmét írja le, hanem mindenkiét. Vagy senkiét. Ez így lenne fair. Tudom már, miért nem vágyom megvenni az újságot, pedig szép képek vannak benne

Edited by Kistáltos, 2013 március 4. - 13:35.

[shepherd]

Háháháháááá...
Csak ennyi? Semmi "pálmafák, fekete nõk"?
Ja, az Afrika...

Üdv Neked is. Hiányzol innen.

Igen, jó lenne otthon is, csak kicsit hazakukkantani, de majd. Egyelõre ebbõl kell mindent kihozni.
A két hónap elrepült.
Remélem össze tudunk majd hozni valami kis összeröffenést.

[Kistáltos]

A cikk apropója picit odébb van idõben, de talán a mai naphoz is kapcsolódik. Gondoltam, megosztom veletek (történelmi topik nem létezvén ) itt, nõnap alkalmából, emlékül az önfeláldozó feleségeknek. "Asszony sorsok a szabadságharcban „… minden ház egy vár lesz, amiben a magyar asszonyok az egri nõkhöz hasonlóan fognak harcolni,s utolsó leheletükig küzdeni.” (Teleki Blanka) Minden évben megünnepeljük az aradi vértanúk napját. Ebben az évben is elérkezik annak a tragikus október 6.-ának az évfordulója. Szeretnék ebben az évben kicsit formabontó lenni. Az alapötletet egy történelmi magazinban olvasható, jelentõs terjedelmû cikk-sorozat indította el és szokásom szerint ehhez kerestem-kutattam még további érdeklõdésre számot tartható adatokat az interneten. Elhalálozásuk sorrendjében mutatnám be az aradi hõsökhöz tartozó 13 feleséget, családot, röviden további sorsukat. Azt tudjuk, hogy Haynau kegyetlenségének kíméletlen bizonyítékaként 9 tiszttõl megtagadta a katonának járó golyó általi kivégzés formáját. Õk ugyanis az osztrák sereg helyett, az orosz cár elõtt tették le a fegyvert, amit Haynau külön súlyos bûnükül rótt fel. Az elsõ kötél általi halálra ítélt lovag Poeltenberg Ernõ. 1840-ben vette feleségül Pauline Kokawskat. Házasságukból három gyermek született. Aulich Lajos és Török Ignác tábornokok agglegényként haltak meg. Lahner György feleségével, Julia Madalena Conchetti 1839-ben kötött házasságot, melybõl egy leánygyermekük született. Knezich Károly 1844-ben vette feleségül Kapitány-Bombin Katalint. Házasságukból két kislányuk születtet. Nagysándor József eljegyzett menyasszonya, Schmidt Emma volt. A német származású gróf Leiningen-Westerburg Károly és Sissány Eliz alig két és fél évig voltak házasok. A számok kegyetlen sorolásában Damjanich János neve és története következik. Damjanich 1847-ben vette feleségül távoli rokonának, az aradi Csernovics János fõbírónak igen fiatal leányát Csernovics Emilíát. Az akkor már férfikorának közepe táján járó Damjanich és felesége Temesváron telepedett le és élt boldog házasságban. Haynau tábornok –Damjanich akkori parancsnoka– egy vitában, ahol Damjanich a magyarokat védte, magyarnak vallotta magát, Haynau ezért azonnali hatállyal az olasz frontra vezényelte. Emília asszony azonnal kérlelni kezdte a tábornokot, azonban csak néhány óra haladékot ért el a férjétõl való elváláshoz. Damjanich csak 1848-ban tért vissza Magyarországra, röviddel ezután egy baleset miatt nyílt törést szenvedett lába lebénult, hiába gondozta ápolta felesége a legnagyobb odaadással és szorgalommal. Damjanich az orosz hadsereg elõtt tette le a fegyvert a szabadságharc bukása után. Az ígéretek ellenére mégis átadták társaival együtt az osztrák hatóságoknak. Haynau pedig véres, kegyetlen bosszút esküdött. A szerelmes ifjú asszony engedélyt kapott, hogy utoljára találkozzék férjével az aradi börtönben. Utána már csak az iszonyatos tény jutott el hozzá, hogy a 190 cm-es tábornokot –leért a lába a bitófa alatt– valójában keserves kínok közepette a hóhér megfojtotta a kötéllel. Az október 6-a után történtekrõl Jeszenszky Imréné Mácsai Csernovics Lara, Damjanich Jánosné életrajzírója a következõket írta: „Ahogy lehetett a viszonyok miatt, megjött Aradra az áldott lelkû Návay Miska bácsi és felesége. Összepakolták a két gyámoltalan asszonyt (Damjanichnét és Láhnernét), és elvitték magukhoz Földeákra.” fél év után Makón találnak egy kiadó házat. ” …„Makó város megható módon mutatta meg kegyeletét. Nem fogadott el tõle adót azt mondva: Adózott már ez a szegény asszony eleget a hazájának úgyis. Elsõ évben igen sok kellemetlenségnek voltak kitéve. Minduntalan házkutatást tartottak, keresték a koronát, s kompromittáló írásokat sejtettek náluk." Damjanichné és társnõi - ezután mutatták meg, hogy milyen fából faragták õket, amikor a borzalmas tragédia után nem omlottak össze, nem lettek idegroncsok, hanem folytatták a nemzet ügyének szolgálatát úgy, ahogy lehetett. Damjanichné gyûjtést indított a rabok segélyezésére. Ezt felfedezték, s õt hadbíróság elé állították. De nem lehetett megfélemlíteni. Tovább dolgozott. Árvaházat létesített honvéd árvák számára. 1861-ben megalapította a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületét. Segítõtársai voltak elsõsorban Batthyány özvegye és a Wenckheim-család. Programja: segíteni ott, ahol szükség van reá. Ínséges évek jöttek. Az Egyesület leves-konyhákat, élelmiszerosztó helyeket létesített. A szükséges pénzt hangverseny, bazár, ... stb. rendezésével szerezték. A nemzet hálás szeretete koszorúzta azt a nemes és hasznos munkát, melyet több, mint félévszázadon át végzett. Gróf Vécsey Károly feleségét, Duffaud Karolinát 1849. augusztus 15-én Soborsinban vette feleségül, gyermekük nem született. Akiket golyó általi halálra ítéltek: Lázár Vilmos 1844-ben elhagyta a katonai pályát, és feleségével, báró Revitzky Máriával visszavonult zempléni birtokára gazdálkodni. Azonban az 1848-as események hatására ismét magára öltötte az egyenruhát. Dessewffy Arisztid elsõ felesége és gyermekei halála után 1848. július 5-én ismét megnõsült. Feleségül vette az akkor 18 éves Szinnyei Merse Emmát, akitõl gyakorlatilag az esketési szertartás végén, az oltár elõl kellett visszatérnie csapatához. Emma asszony legközelebb már csak az aradi börtönben találkozhatott férjével. Kiss Ernõ özvegyember volt, két lányától búcsúzott a kivégzés elõtt írt levelében. Schweidel József a lengyel származású Domicella Bilinskával 1827-ben kötött házasságot. A kivégzése után Domicella asszonynak öt gyermekükrõl kellett gondoskodni. Eddig a hivatalosan „13 aradi vértanúhalált halt” honvéd tisztek feleségeinek ismertetése. Azonban tudjuk, hogy 1849. október 6-án este 6 órakor agyonlõtték Magyarország elsõ felelõs miniszterelnökét, gróf Batthyányi Lajost is. Batthyányi gróf Zichy Antóniával 1835-ben kötött házasságot. Az asszony családi kötelességei ellátása mellett férje politikai segítõtársa is. Rendszeresen adakozott jótékony célokra, a negyvenes években pesti szalonja a társadalmi élet központja lett. Ugyanolyan hûséges társnak és biztos háttérnek bizonyult az öröm idõszakában, férje miniszterelnöksége idején, mint azon szomorú idõben, mikor Batthyány 1849 januárjában osztrák fogságba került. Mindenhová, ahová csak engedték, követte rab férjét, leveleivel vigasztalta. Október 5-én Batthyány utasítására õ csempészte be a cellába azt a tõrt, amivel férje sebeket ejtve nyakán elkerülte az akasztást. A kétségek között õrlõdõ asszony mindent megpróbált a kegyelmi kérvényért, de urán nem segíthetett. Batthyányt golyó által kivégezték és vagyonát elkobozták. Egyetlen öröksége férje búcsúlevele volt. Az özvegyet is perbe akarták fogni, de nem sikerült bizonyítani, hogy õ csempészte be a tõrt férjének. Batthyányné a zaklatások elõl gyermekeivel külföldre költözött, megélhetésüket a tekintélyes Zichy-vagyon biztosította. A grófnõ az emigráció politikájába nem avatkozott bele, de gyakran segítette az elszegényedett bujdosókat. 1856 elején hazaköltözött, és rövidesen Dákán vásárolt egy kisebb kastélyt. Férje akaratához ragaszkodva nem kért vissza semmit az osztrák államtól. Özvegységének súlyos szerepét viselve, nemcsak a férje iránti, hanem saját példaadása, jótékonysága és hazaszeretete miatt is tisztelet és szeretet övezte. Leányait –Emíliát és Ilonát– is magyar családok sarjaihoz adta feleségül, esküvõjük szinte az osztrák önkényuralom elleni tiltakozásnak számított. Csakúgy, mint gróf Batthyány Lajos 1870-es újratemetése. Élete utolsó szakaszában is sokat jótékonykodott, Damjanich János özvegyével megalapította a Magyar Gazdasszonyok Egyesületét. Az aradi vértanúk feleségeivel együtt minden év október 6-án gyászmisét mondatott. 1888. szeptember 29-én hunyt el. Kívánsága szerint férje búcsúlevelét a szívére tették, és úgy temették el. A téma utáni keresés közben egy kevésbé ismert történetre bukkantam, mely a kegyetlen megtorlás újabb bizonyítéka. Elmesélem Maderspach Károlyné Buchwald Franciska (1804-1880) megrázó történetét. Franciska egy jómódú aradi orvos, Buchwald József ötödik gyermekeként született 1804-ben. Gondos nevelésben részesült, több nyelvet beszélõ, mûvelt ifjú hajadon lett belõle, élénken érdeklõdött a történelem, az irodalom iránt. 1828-ban férjhez ment a nála húsz évvel idõsebb Maderspach Károly mérnökhöz és bányaigazgatóhoz. Új otthona a soknemzetiségû Ruszkabánya lett. Férje Magyarország egyik legnagyobb, mintegy 4000 fõt foglalkoztató bánya- és vasmûvének résztulajdonosa és egyik vezetõje volt. Nyugalomban és szeretetben nevelték öt gyermeküket. Emberszeretõ, hithû magyarok voltak, hat nyelven beszéltek, mert „az emberek csak a saját nyelvükön szólíthatók meg” — vallotta Károly. Igen nagy tiszteletnek örvendtek a munkások körében, jól irányították a gyárat, amely nagy jövedelmet hozott a családnak. Az 1848. évi márciusi forradalom híre Ruszkabányára is eljutott és a soknemzetiségû lakosság Franciska példáját követve a magyar ügy mellé állt. Két fia honvédként szolgált, õ maga 600 fõs nemzetõr csapat felszerelésében segédkezett, a ruszkabányai vasgyár pedig Bem seregének gyártott fegyvert. A világosi fegyverletételt megelõzõ napokban a török határt átlépni készülõ katonai és civil menekültek sora talált Franciska asszony házában segítséget, ellátást és támogatást. A menekülõk utolsó hullámával érkezett meg a sebesült Bem tábornok, kíséretével. Maderspach Károly azonnal átlátta, hogy komoly veszélynek teszik ki magukat, ha segítik õt, de Franciska erkölcsi tartása nem engedte meg, hogy Bemet segítségnyújtás nélkül elküldjék. Pár órányi pihenõ után a tábornok és kísérete augusztus 21-én szerencsésen átlépte a határt, másnap, 22-én bevonultak a városba a császári csapatok, és kezdetét vette a megtorlás. S mivel a magyar sereg számára fegyvert gyártó vasgyár igazgatójának, Maderspach Károlynak letartóztatását a bányamunkások fenyegetõ fellépése megakadályozta, a parancsnok dühe a feleség ellen fordult. Így lett Maderspach Károlyné Buchwald Franciska az elsõ mártírok egyike. „Bûnlajstroma” azonban nem merült ki Bem tábornok megsegítésének vádjával. 1848 júniusában ugyanis a falu népe és elöljárói honvédtisztekkel együtt szabadságfát állított a ruszkabányai ligetben. A vád szerint azonban ezen az ünnepélyen az asszony császári egyenruhába öltöztetett szalmabábut égetett el. Haynau parancsára 1849. augusztus 23-án elhurcolták otthonából Franciska asszonyt. Kivitték a ligetbe, ahol Gröber százados a szabadságfánál letérdeltette. Franciska a halálra készült, ám ennél szörnyûbb csapás érte: nõi méltóságában alázták meg brutálisan. Letépték felsõ ruháját, és a tisztes távolban csoportosuló lakosság elõtt megvesszõzték, majd az ájult asszonyt kocsiba rakták, Karánsebesre hurcolták és bebörtönözték. Franciska napokig élet-halál között lebegett. A családot ’49 januárjában újabb csapás érte. Maderspach Ferenc –Károly öccse– honvédtisztként harcolt Damjanich seregében. Azonban nem a háború, hanem egy tüdõgyulladás végzett vele. Haynau azonban kíméletlenségének újabb tanúbizonyságát adta: nem jelentett neki gondot egy halott megbüntetése sem, a 8 hónapos holttestet ki kell ásni és felakasztani! Persze ezt is bírósági tárgyalás és ítélet nélkül vitték véghez Maderspach Károly az iszonyú lelki teher alatt, valamint azért, hogy a további megtorlásoknak elejét vegye, önkezével vetett véget életének. Maderspach Károlyné egész életében küzdött azért, hogy elégtételt kapjon az õt ért gyalázatért, a családját ért szörnyû sérelemért, szeretett férje elvesztéséért. A meghurcolt asszony öt árván maradt gyermekét felnevelve 1880-ban hunyt el. Emlékét Ruszkabányán és Budapesten (a Fiumei úti sírkert 1848-as parcellájában) is tiszteletben tartják, hisz' mindkét helyen emlékmûvel állítottak a Maderspach család tiszteletére. Hajtsunk fejet mi is elõttük!" Pécel, 2010 szeptember 25. Csontos Tamásné Megjelent az ESE-Híradó Pécel-Isaszeg-Gödöllõ Kulturális és Közéleti havi lap 2010. október számában www.egymast-segito.hu

[Kistáltos]

Az idõ csak telik és az ember észre sem veszi, hogy a félliteres zacskós kakaóstej már csak 450 ml...

[Fifikusz]

Persze, mert folyton kortyolgatsz belõle. Ha így folytatod, egészen el fog fogyni

[Kistáltos]

Bontatlan zacsin keresztül nehéz

[mi.kinga]

Zalaegerszegen bármi megtörténhet.
Így vicces, viszont elgondolkodtató, hogy milyen biztonsági rendszerük lehet, ha az elefánt ilyen könnyen és észrevétlenül (már amennyire egy elefánt észrevétlen lehet) meglóghat... Nem hiába utálom a cirkuszokat.

[Mackó]

Meg is nézem mit ugat a kutya annyira! Hátha tigris... Szegény elefáni, ahogy nézem pont a Tecsóból jön.

[zsebi0202]

Én is írom kis történetemet tovább. Ott hagytam abba, hogy a maminak megírom biza én nem fizetek helyette, illetve levelemben felajánlottam végre induljunk már neki legalább a szolgáltatóknak, és írassuk át a nevére, azért hiába hogy kifogásokkal él, mégiscsak az õ sara. Nem kötözködtem, nem próbáltam bratyizni, egyszerûen megírtam mi tartozik rám és mi nem, illetve mi várható. Erre jött egy válasz, õ nem akar velem találkozni, és vegyem tudomásul bement a hivatalba panaszt tenni, és ha még egyszer zaklatom, akkor megteszi megint. He? Megjegyzem a polgármester asszonyunk eleve finoman elküldte a francba, ugyan mi közel lenne neki vagy a hivatalnak ehhez? Na itt már nem tudtam eldönteni, bolond, vagy csaló. Megtettem a fizetési felszólítást egy közjegyzõi irodában. Ma kaptam a választ, a fizetési meghagyás jogerõre emelkedett, 2013.03.14.-én. Azért volt annyi esze, miután köziratot hamisított, rágalmazott, csalt és élõsködött rajtam ne vigye az egészet a bíróság elé. Így csak a közjegyzõi díjat, az elmaradt pénzt és annak kamatait kell fizetnie, amennyiben nem magától, végrehajtóval. Nem izgulok hogy nem lesz mibõl, a házat még nem írattuk át, jogfenntartással adtam el. Szóval ha más nem, marad egy fél házam. Aztán ha a helyette kifizetett rezsiköltséget és ügyvédi díjat sem hajlandó megfizetni, akkor azért is megy a fizetési felszólítás a közjegyzõtõl.

[Fifikusz]

Hát nem irígyellek. Amellett, hogy felháborító, egyszerûen nem értem az ilyen emberek gondolkodását. Egyszerûen nem megy a fejembe.

[Kistáltos]

Gyerekek készítették kis városunkban. Azt hiszem, nem véletlen a negyedik

[Kistáltos]

Huszárbecsület, bajtársiasság... Annyit olvastam már errõl. Szép szavakat, szép gondolatokat. Találkoztam lovascsapatokkal, akikrõl azt hittem, felélesztették a hagyományokat. Ezeket is. Az egyik huszár bajba került. Hogy mi történt, nem lényeges, annyi csak, hogy elvesztette családját, vagyonát. Hogy ki a hibás mindezért, hagyjuk. Magánügy. A lova megsínylette a telet. Sõt, nem csak a telet, a "nincs"-bõl nem lehet etetni... Aztán néztem, néztem a "bajtársai" csillogó szõrû paripáit, és az jutott eszembe: ha a "bajtársak" összedobnak egy kis szénát, az a szerencsétlen ló nem így nézne ki.... De ezen huszároknak ismeretlen szó a bajtársiasság... Vajon a régi huszárok is hagyták volna?

[Saby]

Hogy lehet egy nap egyszerre ennyire jó és ennyire szar....?

[Kistáltos]

Ezek az érettségi-találkozók csak arra jók, lássuk, hogy megöregedtek a többiek.

[Robi]

Ezek az érettségi-találkozók csak arra jók, lássuk, hogy megöregedtek a többiek.

Akkor nem csak én tapasztaltam ezt.
Az utolsóra nem jutottam el. A küldött fényképen csupa vénasszony és vénember vigyorgott. Ilyen csapatot utoljára egy gyógyfürdõ melegvizes medencéjében láttam.

[Fifikusz]

(te is fürödtél?)

Edited by Fifikusz, 2013 április 28. - 12:08.

[Robi]

Szoktam néha, de az említett társaság beszélgetése még nem tudott lekötni.

[Kistáltos]

Mennyivel fényesebb lenne a világ, ha a férfiak is logikusan gondolkodnának... Üzenet jön, adjam meg a telefonszámom. Válaszom, fent van a neten, (a gyengébbek kedvéért linket is küldtem) Viszontválasz: jó, akkor ne adjam meg, majd elkéri, akinek kell. Magyarázzam, hogy NYILVÁNOS???

[zsebi0202]

Akkor nem csak én tapasztaltam ezt.
Az utolsóra nem jutottam el. A küldött fényképen csupa vénasszony és vénember vigyorgott. Ilyen csapatot utoljára egy gyógyfürdõ melegvizes medencéjében láttam.

[Kistáltos]

Erre kaptam egy infót, hogy a férfiak binálisan gondolkodnak.
Aki nem, az programhibás?

[Robi]

Sok féle hiba lehet. Rosszul megválasztott és rosszul feltöltött programok, vírusok, hackerek... De egy Sinclair Spectrumtól se várj pentium 4 mûködést.

[jeansgirl]

Na, harmadjára kezdem újraírni, mert 2 szer már elveszítettem, lehet ez egy jel, hogy ne írjam le a történetem, de én sosem tudtam jól olvasni a jelekbõl....

Akkor újra, az élet apró csodáiról szerettem volna írni, arról, hogy miért is érdemes élni, mert amikor nem számítunk rá, ad egy lehetõséget, egy lehetõséget a tanulásra, az örömre és a boldogságra, egy lehetõséget, hogy megtapasztalhassam azt, amit már titkon oly régóta szerettem volna.
Nem azt akartam ezzel leírni, hogy eddig nem voltam boldog, csak vannak álmaim és vágyaim, mint mindenki másnak, amit még szeretnék elérni, vagy megtenni, és egy régi vágyam teljesülhetett most. Egy háztól hordjuk a tejet, minden délután megyek érte, Május 2-án is ezt tettem menetrend szerint, de most egy kis kitérõvel, ugyanis alighogy kiléptem a kapun összefutottam egy falunkbelivel, akivel váltottam pár szót, majd megemlítette, hogy ide a (bezárt) iskolához van a lova kikötve, és 14 napja csikója született. Megkérdezte, hogy szeretném-e megnézni. Tudja, hogy szeretem a lovakat, tehát ez legalább annyira hülye kérdés volt, mintha egy drogostól kérdezte volna meg, hogy kér-e egy adagot ingyé?
Bementünk, a kanca idegesnek tünt a jelenlétemtõl, a kiscsikó is elõször, de õ Lacihoz aztán gyorsan odament. Lassan én is közelebb mentem, mert nagyon irigy voltam a látványra, ahogy õk ketten szerették egymást, és megsimogattam a kiscsikót. Amikor elbúcsúztam, már tudtam, hogy ez nem egy egyszeri alkalom volt, hanem holnap is jönni fogok. Úgy is tettem, azóta megyek minden nap délután.
Az elsõ nap egyedül, szegény Tündér nagyon védeni akarta tõlem a kis Lindát, de az egy kíváncsi csikó, és bátor is, így nem sokáig sikerült takargatnia. Mivel láttam, hogy a Tündér elég ideges, így nem mentem közel hozzájuk, úgy 4-5 m-re leültem egy betontömbre, és onnan figyeltem õket, közben halkan dudorásztam. A kiscsikó megindult szép óvatosan felém, de megáll kb. 2 m-re, és úgy tett mintha legelne, de közben láttam rajta hogy engem les. Nem mozdultam, így pár perc múlva még közelebb jött, éppen annyira, hogy kinyújtott kézzel még ne érjem el. Nem mozdultam felé, visszahúztam a kezem, és halkan beszéltem hozzá. Egyszercsak ott állt elõttem! Megsimogathattam, a fejét néha elrántotta, de nem ment el, és a nyakát is megsimogattam, megvakarásztam, egyszer gondolt egyet és visszaszaladt az anyjához és szopni kezdett. Ekkor éreztem azt, hogy mára elég volt ennyi, majd holnap is jövök.
A nagy áttörtést 4 nap múlva értem el, a kanca amikor megjelentem, csak horkantott egyet, majd hátat fordított nekem és szép komótosan elindult legelészni, ránk sem nézett egy darabig. A kiscsikó amikor meglátott, már jött hozzám, nem félt, sõt, már a tejesüveget rejtõ nylon zacskót is megrágta, rázta, bárhol megsimogathattam, törleszkedett hozzám, vakarászhattam. Egy hét múlva már szaladgáltunk, ha észrevette hogy megyek ügetett felém, kikérte magának a szokásos simogatást, és elkezdett megismerkedni a labdával. Ugyanis az iskola mellett focipálya van, és lenyírták a füvet, hogy a fiatalok focizhassanak. Egyik alkalommal a labdát berúgták, Linda elõször megijedt, de figyelte, hogy én görgetem a labdát, így odajött, és elkezdte rugdosni õ is, amikor hozzáért a labdához ugrándozott kicsit, de aztán megsajnáltam a fiúkat, akik azt hitték, hogy nem kapják vissza a labdájukat, és visszadobtam. Mostmár eljutottunk odáig, hogy amikor indulok kikísér, és jönne utánam, a kerítésen belöl jön mellettem.
Tegnap, amikor indultam hozzá, a focipályán játszottak a bátyám gyerekei is, ezért odamentem hozzájuk elõször, labdáztam velük egy kicsit, ahogy szaladgáltunk, Linda is szaladgált a kerítésen belöl, egyszer csak mondják a gyerekek, hogy nézzek már hátra, és mit látok, ahogy egy a kis bolond bújik ki a kerítésen egy lyukon. Hát belegondoltam abba, hogy ha a nagy puha szõrébe beleakad a kerítés drót, akkor hogy fogom kiszedni, de szerencsére nem történt meg, ügyesen kibújt, és odaügetett. A gyerekek megsimogatták, majd jött szépen utánam vissza az anyjához.
Elõször kicsit tartottam attól, hogy jó ötlet-e minden nap mennem, mert a kiscsikók terén (is) nagyon kezdõ vagyok, tehát két kezdõ jó párosítás-e, de elkezdtem olvasgatni, és persze próbáltam betartani Mészáros Gyula tanácsát is, hogy ne akarjak sok lenni, csak legyek ott, és hagyjam hogy történjenek a dolgok, majd meglátom, hogy így sokkal többet kapok. Így tettem, talán, ha nem úgy kezdem, hogy csak leülök és figyelem õket, és megvárom, hogy õ akarjon velem lenni, akkor nem tartanánk itt, vagy ki tudja, mindenesetre köszönöm a sorsnak ezt az ajándékot, ezt a tapasztalatot.

https://www.facebook...7...e=3

https://www.facebook...7...e=3

https://www.facebook...7...e=3

[Fifikusz]

A Kisherceg is így szelidítette meg a rókát.....

[jeansgirl]

A Kisherceg, milyen igaz, õsi fortély ez már, nem mai találmány, és az is nagy igazság, hogy felelõs vagy azért, akit megszelídítettél. Még valami: az élet értelme a szeretetben és a kapcsolatteremtésben rejlik! (Amit mi emberek hajlamosak vagyunk elfelejteni) Ma is kaptam egy kis csodát Lindustól, akit én csak Kicsimnek szólítok, és erre hallagat jobban, úgy vettem észre és nem a Lindára. A mai történet: Minden kapcsolat alapja a bizalom, a bátyám két "nagylánya" (14 és 13 évesek) ismét mentek csikót simogatni, és pedig a tejér, amíg arra vártam, hogy a tejet átvegyem, figyeltem õket, és láttam, hogy nem sikerült maradéktalanul megérteniük azt, amit kértem tõlük. Ne szaladjanak, és ne hangoskodjanak, mert ettõl megijedhet, illetve hogy a kaput csukják be maguk után. Közben megérkezett a tej, így elfordultam, váltottam pár szót, majd amikor indultam vissza, láttam hogy Lindus nagy lendülettel vágtat a kapu felé, majd ki rajta a focipályára, a lányok meg rohantak utána, hogy visszatereljék. Elõször megtorpant egy pillanatra, amikor kiért, de a lányok miatt újra elindult. Hirtelen úgy döntöttem, hogy átvágok a kukoricaföldön, és szembe megyek vele, mert ha kijön az útra, abból még baj is lehet. Amikor meglátott, elõször ijedten megtorpant. Azt akartam elérni, hogy vegyen észre, utána megálltam, hogy ne rohanjon el, és elkezdtem halkan beszélni hozzá, mire pár perc után elindult felém. Szerintem akkor ismert meg, amikor odaért, megsimogattam, éreztem, hogy mennyire meg van ijedve, így szóltam a lányoknak, hogy álljanak meg, ne jöjjenek oda, csak majd szép lassan utánunk. Elindultam, és Linda szorosan követett, nem is utánam, szinte teljesen mellettem jött, olyan volt, mintha az anyja mellett ment volna, többször megbökött az orrával, meg a kezemben lévõ zacskót is, ami nélkül talán nem is látott még. Szépen sikerült visszavezetnem, hátraszóltam a lányoknak, hogy ha bejöttek, csukják be a kaput, bár szerintem erre már akkorra maguktól is rájöttek. Leültem a padra Linda odaszalad az anyjához és szopizott egy kicsit a nagy ijedtségre, majd visszajött, teljesen nyugodtnak tûnt, így a lányok is odajöhettek, most már szép lassan. Leültek mellém, Linda odasétált hozzájuk, és hagyta hogy simogassák. Úgy hagytam ott, hogy ismét jó kedve volt, vidáman szaladgált. Szép emléket kaptam ma! Ja, és nem Lindus az egyetlen, akinek az "agyára" megyek mostanság, mert 2 napja kaptunk, egy nagyon rossz körülmények közül kimentett Mazsolát (malacot). Kis félõs, vadóc, sovány jószágot, akit szintén szeretnék "megszelídíteni", illetve, azt szeretném, hogy amíg velünk van jó sora legyen, és ne ijedezzen, és akarjon világgá szaladni. Azt hiszem jól haladok, többször odamegyek, és beszélek hozzá, ha meghallja a hangom mostmár röfög, és odajön, bár még nem engedi hogy hozzá érjek, de nem baj, nem akarok rohanni, és erõszakoskodni, az a lények, hogy a 2 nap alatt is már látható változás történt, és van idõm, meg neki is. A mai nap zárásaként játszottam a gyerekekkel és Vacakkal, aki nagyon szeret labdázni velünk, és ráfér a mozgás, mert a hosszúra nyúlt tél miatt rárakodott egy kis szalonna réteg, és most nem fér ki a kapu rácsai között a macskák után, ha elkergeti õket. Szép nap volt a mai!

[Lótuszvirág]

Kedves Naplóm! Gyorsan leírom a mai napomat, csak úgy stresszlevezetésképp. Reggel csodapofás és divatos és trendi beagle kopót kergettek a gyerekek a fõút mellett, aki sajna nem ismerte a kreszt. Az autók között szlalomozó kutya nem volt valami felemelõ látvány, gazdi persze sehol. Kutyát gyorsan autóba be, nyakörv van, biléta vagy szám nincs, juhééé. Otthon kutyát kitesz, megköt, megitat, megetet, hûvösben tart, macsekot megnyugtat, biztonságba helyez. Délben kutyát kocsiba vissza, állatorvoshoz elvisz. Van chip, gazdi címe, száma megvan, éljen kutya hazakerül. Gazdi felveszi a telefont, igen van ilyen kutyája és igen át tudja venni otthon negyedóra múlva. Városon visszaautózunk, gazdit megvárjuk. Gazdi úúúgy de úgy megörült a kutyának, hogy már majdnem meg is simogatta. Mondta, hogy igazán nem jó ez így, hogy szökdös a kutya, pedig a múltkori szökés helyét már ki is javította a kerítésen. De miért csak ezt hoztuk vissza, egy fekete kölyökkutyát nem találtunk? Nem??! Na jól van , mindegy. Akkor viszlát. Majd ott maradunk kutya nélkül egy teleszõr autóval, meg egy pár órányi vacakolással a kutya miatt az utcán. Azért egymásnak udvariasan megköszöntük, hogy Gazdinak visszahoztuk a kutyát, hogy átgurultunk vele a városon, hogy szántunk rá idõt, meg energiát, meg mindent. Hazajöttünk, a kis 10 ló + 3 kutyás unalmas életünkbe, amibe amúgy annnnnyira beleférnek az ilyen kidobott pár órák... Gazdi telefonál, na hátha csak elfelejtette megköszönni hirtelen és most még egy telefont is megereszt, csak jófej muki ez. De nem, azért hív, hogy megtudja: HONNAN VOLT MEG NEKÜNK A SZÁMA... Onnan, hogy miután megfogtuk, megetettük, biztonságba helyeztük a kutyát és amint tudtunk elmentünk vele a város túloldalán levõ állatkórházba, ott leolvasták a chipet. Amit amikor beletettetek megadták a címet és számot. Így tudtuk házhoz vinni is a kis szõrcsomót. És még mindig nem köszönöm volt a reakció, csak egy ja, akkor jól van. 2013, Magyarország

Edited by Lótuszvirág, 2013 május 21. - 14:37.

[nuttella]

Nem, csak szabolcs... (bocs)

[zsebi0202]

Folytatás. Ott tartottam, hogy a vevõm tartozását 2013 03 14 napján jogerõre emelte az Egri Városi Bíróság. És ennyi. Az ügyvéd még udvariaskodott, írt egy levelet, legyen szíves akkor kifizetni. Erre a válasz, továbbra is fenntartja vevõm a reklamációt. Az ügyvéd erre csak annyit reagált, szerinte a hölgynek a fejével problémák lehetnek. Azóta már ismét egy rakat pénzt fizettem ki a végrehajtónak is, teljes körû végrehajtást kértem a pénzem visszaszerzésére potom 27 000 Ft-ért. Az már közel egy százas amit eddig pluszban ráköltöttem a remek ügyletemre. Közben írtam én is egy levelet ismét válaszul erre a marhaságra, sajnálom hogy ilyen rossz viszonyt kreált kettõnk között, és még egyszer figyelmeztettem a szolgáltatók lassan kikapcsolják nemfizetés miatt a szolgáltatásaikat. Eddig semmi. Tegnap véletlenül összefutottunk a bolt elõtt. Mézes mázasan közeledett, beszéljük már meg, ugyan mit, gondoltam. Még mindig az utolsó számlákat kéregeti tõlem szerencsétlen. Már ha megkérdeztem volna ugyan melyik utolsó számlára gondol sztem maga sem tudta volna. Rávilágítottam hogy ahhoz hogy átírassuk végre a nevére a szolgáltatókat ez nem szükséges, és hogy az elsõ, még 2012 évben kreált levelében már elismerte a birtokba vételt, tehát mit akar még birtokba venni? Valamit makogott hogy a pénze nálam van, HE??? , én meg mondtam hogy lassan tényleg kikapcsolják a gázt, vizet, villanyt, de nem hatotta meg, hanem még valami lejárt a határidõt magyarázott, de már akkor csak a hátát láttam. Persze, a kifizetésre azért van végrehajtás alatt. Szóval én mindent megtettem egy békés viszony megtartásáért, de sajnos ismét a hatóságot kell igénybe vennem. Már jártam a bíróságon, semmi kavar nincs az ügyemben, beadom, fogadják, kötelezik a még hiányzó okiratok pótlására. Mondjuk kb õsszel lesz a tárgyalás, de szarok bele. Addig meg a szolgáltatók felé megpróbálok egyezkedni, vagy idõt húzni, hogy kifizetés csak átíratás után legyen, követeljék a vevõmön úgy ahogy akarják. A ház még a nevemen van, és addig míg teljes egészében nem kapom meg most már a végrehajtó közremûködésével a tartozást, nem is fogom átíratni. Esetleg valami széljegyzettel a nevemre, nem eladható. Majd ezt is megbeszéljük a bíróságon.

[Sütyi]

Úgy esett, hogy felelõtlen módon õsszel jelentkeztem nyári egyetemi ösztöndíjra. Aztán meglepõ módon elnyertem. Sok hetes hallgatás után tegnap kiderült a helyszín is. Konya. Egy konzervatív, szúfi vallási központ. A kerengõ dervisek központja. Több ezer éves város, pokoli hõség. Végülis a tenger közel van, busszal kb. 4 óra. Nem hosszú idõ, de azt hiszem az odajutás maga egy örökkévalóság lesz, egyedül. Én. Persze addig még egy vizsga, államvizsga és egy felvételi. Hogy az ügyintézésekrõl ne is beszéljek. :eek: (Hogy simán odaérjek, minden drukkot szívesen veszek. )

[Robi]

a helyszín is. Konya. Egy konzervatív, szúfi vallási központ. A kerengõ dervisek központja. Több ezer éves város, pokoli hõség.

Mikor ott jártam, még megvolt a hagyományos török város hangulata is, bár a turizmus és a "civilizáció" nem éppen kívánatos nyomai is megjelentek. Minden városban és pékenként más volt a kenyér (pite).
Ebéd idõben sokan vitték a frissensült pitéket ebédre. Egy péknél mi is beálltunk a sorba. Az ajtón ment befelé lassan a sor, az ajtó másik felén jöttek ki a friss ebéddel. Mindenki érdeklõdve figyelt minket. Mikor beértünk, kiderült, miért. A pék állt a kemence elõtt, nyújtotta a tésztát, majd a kuncsaftok által hozott masszát rákenve tette be sütni. Mire a sor körbe ért a kemence körül, megsült és mindenki megkapta a magáét. Sajnálkozva mondták, hogy venni itt nem lehet. Kérdezték, honnan jöttünk? Almani? (A barátom szõke és tényleg német származású, aussiedler.) Egy férfi az egyik keméncébõl éppen kivett tésztát a kezünkbe nyomta. A két mutatóujját összedörzsölve mutatta, hogy a török és magyar kudes/ testvér. Nagyo jóízû ebéddel laktunk jól.