Szombaton annyira elmerültem a takarításban, hogy a kedvesem szólt rám, hogy ugyan menjek már lovagolni!Mondom oké, és eldobtam a porszívót, felmosót, mindent.

Az érkezésem elõtt rakhatták be Ramónát a jártatógépbe (még nem indult el a program), így megúszta az unalmas körbe-körbe sétát. "Kimentettem" a gépbõl és kisétáltunk terepre. Éppen összefutottunk egy tereprõl visszaérkezõ csapattal, amitõl Ramikámnak igazán ugrabugrálós kedve támadt, felcsapta a farkát és táncolt. Nagyon aranyos volt, nem volt durva, amit elõadott. Viszonylag hamar beletörõdött, hogy mégsem a csapattal tartunk, és megnyugodott. Úgy sétált, mintha igazi westernló lenne: hosszú szár, fejlógatás. Ügettünk és vágtáztunk egy kicsit, aztán sétáltunk jó 20 percet. Még legelni is megálltunk egy picit (hihetetlen, hogy mit tudnak élvezni a fagyott füvön?!). Vágtáztunk még egyet, majd séta tovább. Összefutottunk még két lovassal, de ez már csak annyira tudta felizgatni, hogy ügettünk egy rövidet. Amikor ahhoz a szakaszhoz értem, ahol
mindig vágtázunk, készültem, hogy ha kedve van, megyünk. De igazából nem nagyon akartam hajtani: rábíztam a döntést. És láss csodát: Rami a vágtaszakaszra nézett, és elfordult jobbra, a hazafelé vezetõ útra, s halálos nyugalommal ballagott. Kezdett gyanús lenni: nem beteg ez a ló?! Ilyet még sose csinált, komolyan nem ismertem rá. Mondjuk az nyugtatott meg egyedül, hogy tudtam, elõzõ nap is volt a jártatóban, tehát lemozogta magát... de nagyon fura volt. Hazáig sétáltunk, talán kétszer ügettünk egy picit... nagyon kellemes terep volt, séta, levegõzés, lazulás... igazán élveztem, habár kockára fagytam a végére. :dev:Ezzel szemben azt elõzõ hétvégén olyan szinten pörgött a lovam, hogy hazafelé (a lesétálós szakaszban) csak ügetni volt hajlandó, és addig is
mindenhol vágtázni akart. Nem gyõztem küzdeni vele, félfelvételekkel egyebekkel elszórakoztatni. Amikor már végképp minden ötletbõl kifogytam és alkonyodott (tehát haza kellett volna már érni) fogtam magam, leszálltam és sétáltam a lovam mellett az erdõben. (Gondoltam, ez nekem is jót tesz, hiszen fogyni kéne.

) Baromira nem értette, hogy mér szállok le róla az erdõ közepén, de legalább mellettem normálisan jött. Meg kellett volna büntetnem talán a pörgés miatt? Nemtom, de nem volt szívem elverni... Biztos én vagyok a lágyszívû gazdi, de ez humánusabb megoldásnak tûnt. Na mindegy, az én lovacskám hol ilyen, hol olyan. Igazi nõ.