Itt álljunk meg egy pillanatra.
Mielõtt Totilas ürügyén egymást lekaszabolnánk, gondolkozzunk el :
- Maga az él-, versenysport milyen viszonyban van az egészségmegõrzéssel, a komfortérzéssel, a jóléttel ?
Bocs! Ezt a FEI írta az Általános szabályzatában. Nem én találtam ki! Ja,hogy nem tartják, tartatják be?! Akkor ki is szarik a saját orcájába?!
Hozzáteszem,hogy már találkoztam M-S osztályig kiképzett díjlovakkal( Kappel Edit lippjei)és 3*-os military lovakkal( Sárközi Csaba lovai), akiknek az ég egy adta világon semmi bajuk nincs. (Pedig aztán én igencsak szigorúan bírálom el!
) Odafigyeléssel,jó érzékkel, tudással ezekre a szintekre is oda lehet érni, úgy,hogy a ló jóléte mindenek elõtt való legyen. ;) (más: a kiképzés célja,hogy képzett, egészséges, tartósan használható lovunk legyen, aki átengedõ és egyenesre igazított.Ha valami ezek közül nem jön össze,akkor szerintem nem a kiképzési skálában kell a hibát keresni! ;) )
Egyszerûen anyagi érdek, méghozzá hatalmas, fûzõdik ahhoz, hogy Totilas az idõk végezetéig topon legyen. S ehhez fizikai és mentális fittség, egészség KELL! S meg vagyok arról gyõzõdve, hogy ezt a tulajdonosa nálunk sokkal jobban tudja, s meg is tesz érte mindent. Még azt is, amit mi el sem tudunk képzelni.
Másrészt egy nagy szemforgató baromság azt állítani, hogy a lovat azért szeretjük mert szépen lelegeli a kertben a füvet, szemet gyönyörködtetõ a mozgása amikor elszalad a leopárd elõl, vagy mert viszont szeret, becsül, megvéd minket, meg hasonló szentimentális faszságok. A ló haszonállat! Az volt mindig is, s az ma is. Nem díszpinty, nem állatsimogatóba való tengerimalac, s nem is állatkertben csodálni való tigris. De fõleg nem a barátunk, szerelmünk, akit csucsujgatni kell, akire a szeretetéhségünket rávihetjük. Haszonállat! Azért tartja az ember domesztikálva, mert hasznot hajt neki. Régen kocsit, ekét, boronát, farönköt húzott, vitte a hátán az utazót, eltaposta az ellenséget a csatában. Ma pedig sportolunk vele. A sportban és a rekreációban, a szabadidõ hasznos, egészséges eltöltéésében betöltött szerepe menti meg a lovat a kihalástól. A sportban ugyanolyan odaadó sporttársunk, mint amilyen volt régebben a munkában vagy a harcban. Fantasztikus állat! Megint sikerült neki megtalálnia azt a szerepkört, ami nélkülözhetetlenné teszi az ember számára a XXI. században is, s vélhetõen sokáig azon túl is.
Harmadrészt még nagyobb szemforgató maszlag azt állítani, hogy a sportolók csak használják, sõt kihasználják a lovakat, az egójukat fényezik vele, de egyébként nem nagyon rengeti meg õket, hogy mi van vele, mi lesz vele, hogyan érzi magát. Az igazi sportolók - amilyen számomra Dallos Gyula például - példaértékû hozzáállását a lóhoz ép eszû ember nem vitathatja. Tuska Pál, Lázár Vilmos, Nyúl József, Istenes Csilla, Bányai Béla, Kassai Lajos, hogy csak pár nevet említsek a ma is aktív lovas sportolók körébõl, akikre fel lehet nézni ebbõl a szempontból is. De említhetjük Örkénytábor ikonikus figuráit is, akik mind sportolók voltak. Sportemberek a javából, s a lovakhoz való viszonyuk ezzel együtt, sõt csak ezzel együtt tartja meg õket a lovasemberek generációin át az emlékezetben. Igen, vannak rohadt kis kriplik, akik kihasználják a lovat, a saját sikerükért átgázolnak rajta. De õk nem lovas sportolók, nem lovasemberek! Õk szemét férgek igazából. Vagy csak nem érték még fel ésszel, hogy mirõl is van szó, ha a lovakról van szó. Elõbbiek nagyon hamar ki szoktak kopni közülünk, utóbbiak pedig az idõ múlásával rátalálnak a helyes útra.
Dallos Gyula például soha nem a saját sikereirõl beszél, hanem Aktionnal, Bordallal elért sikereirõl. Õ például minden sikerét a lovainak IS tulajdonítja, s nem is saját sikerként, hanem a lovával közösen elért, közös sikerként éli meg, s így is kommunikálja. De ott van Viktor Fröschl, Bozo Rogers és Vern Sapergia esete Dunnit Like a Cowboy-jal, hogy a westernbõl is említsek példát. 20 éves az idén ez a fantasztikus eredményekkel büszkélkedhetõ quarter horse mén, s ebbõl az alkalomból Viktorék szép cikket jelentettek meg a legutóbbi Lovas Nemzetben róla. Nem követelte volna senki, ha ez elmarad. Fõleg nem a ló, aki biztosan nem olvassa majd el a róla szóló cikket. De nekik fontos mégis emléket állítani a lovuknak. Bozo Rogers úgy beszél a cikkben a lóhoz (nem róla, hanem hozzá), mint barátjához. Mindhárom ember élsportoló a javából. Világbajnokok, megannyi nagy verseny gyõztesei. A szemük azonban könnybe lábad, ha arról a lóról beszélnek. S igen, anyagilag is sokat köszönhetnek neki. S erkölcsileg is. Hiszen a sok nyeremény, a fedeztetések díja nem kevés bevételt hozott a tulajdonosnak is, a lovasoknak is. Nem beszélve az erkölcsi sikerekrõl, bajnoki címekrõl. De õk nyilvánvalóan nem a pénz miatt szeretik a lovat, hanem kvalitásai, karaktere, a közösen, egymást segítve elért sikereik, a közösen befektetett munka miatt. Amihez azért hozzátartozik az is, hogy egy hasznos egyedrõl beszélünk. Lehet szeretni egy sánta gebét is, egy félvak, csámpás bogót is. De az nem normális dolog a lovak szempontjából. Nem a szeretõnkrõl, testvérünkrõl, gyerekünkrõl van szó ugyanis. Amikor valaki egy gyógyíthatatlan, használhatatlan lovat megtart, eltart, az nem lovazás, nem a lovak - mint faj - hosszútávú érdeke, hanem az adott egyén lelkiismereti kérdésének szimpatikus bár ésszerûtlen megoldása. A lovaknak az tesz jót hosszú távon, ha sporttársként betölthetik haszonállat szerpüket az emberek mellett. Ehhez szelektálni, tenyészteni, használni kell õket! Ha ez elmarad, akkor a lovak ki fognak halni. Minden olyan faj, ami az emberiség számára nem bír használati értékkel, potenciális veszélyben van. A tigris is gyönyörû, fantasztikus szépségû, izgalmas állat, s még számtalan más faj is az. De emberfeletti filantróp munkával sem sikerül megakadályozni a kiveszés felé sodródásukat. A ló nincs veszélyben. Atombiztosnak tûnõ helye van jelenleg az ember életében, s ezt annak köszönheti, hogy igen jó, elõkelõ helyet talált magának az emberi életminõség emelése területén, sporttársává tudott válni az embernek.
A lovakat igenis használni kell! Az ad számukra menlevelet az emberi önzésbõl táplálkozó veszélyek ellen. A sport és a vele korrelációban lévõ szabadidõs tevékenység (rekreáció, turizmus, terápia) az egyetlen olyan terület, ahol a lovakat nagy számban használni lehet. A használhatóság fenntartása, fejlesztése igényli a tudatos tenyésztõi munkát. Az meg igényli a kipróbálási lehetõséget, azaz a sportot. A kör bezárult. Sportra a lovaknak is szüksége van, az embereknek is, s együtt ez nagyon megfér.
Totilas a sport egy speciális területén, a díjlovaglásban jelenleg a legmagasabb szint. Mert megnyer mindent, gyönyörû, esztétikus, szaporításra alkalmas (nem herélt). Azaz minden adottsága megvan arra, hogy egy lóval szemben a mai korban támasztható valamennyi igényt a legmagasabb szinten kielégítse. Akkor meg mit pusmogtok itt? Méghogy nyomorék! Egy frászt! Méghogy az lesz egykettõre! Megint csak egy frászt! Nézem a róla szóló videókat, s a szemem kiguvad, hogy lássam azt a rosszat, amit ti láttok. De én "csak" egy gyönyörû, esztétikus, nagy kádenciával mozgó, a lovasával tökéletes összhangban lévõ nagyszerû állatot, egy büszke sportolót látok, aki már a négyszög felé közelítve is úgy néz ki, mint a gyõztes. A pályán való mozgását figyelve a lehellet is megszegik, s amikor vége a produkciójának, az emberben fel sem merül, hogy itt más is labdába rúghatna. Azok a lágy, természetes átmenetek, az klasszikus elegancia, az a mérnökien pontos, mégis légiesen látványos végrehajtás, az a játszi könnyedséggel féken tartott robbanáskész õserõ! Ez a legtöbb, mi adható, s nem a Tchibo! Díjlovaglásban legalábbis. Szerintem. De ha nektek nem, hát kisnyúl. A ti dolgotok. :kocc:
