Közzétéve 2005 december 19. - 10:58
Megtollasodva – 2005.12.17.Rettenetes, hogy korán sötétedik. Igazán csak a hétvége alkalmas a lovaglásra. Már azt várom, hogy megforduljon végre a tendencia, és újra napról-napra világosabb legyen.Szombat virradóra ragyogó napsütésre ébredtem. Az idõjárás jelentés ugyan csípõs szélrõl számolt be, de ez nem jelent akadályt egy kilovaglásnál. Jó vastagon beöltöztem – gyapjúpulcsi és társai – és rohantam a tanyára. Tudtam, hogy Imréék túrára készülnek, csak azt nem tudtam, mikor indulnak. Amikor a tanyára értem, már nagy volt a sürgés-forgás, majdnem minden ló felszerelve állt a nyergelõhelyen. Össze kellett kapnom magam, hogy elkészüljek, mert a csapattal akartam tartani. Heten voltunk, mint a gonoszok, így indultunk Veresegyház irányába. Nagyon sok helyen jeges volt a talaj, de sikerült olyan helyet is találni, ahol gyorsan haladhattunk. A mezõk és tarlók havasak voltak, de nem csúsztak, alkalmasak voltak néhány klassz vágtára. A lejegesedett erdei utak viszont korcsolyapályára emlékeztettek. Egy helyen Niki el is csúszott Bonival, de semmi baj nem történt. Imre felhívta mindenki figyelmét, hogy lehetõleg ugyanazon a nyomvonalon haladjunk, mint õ, ahol nem csúszik annyira. Szerencsére Jedi nagyon biztos lábú, és nagyon figyel, így egyáltalán nem csúsztunk meg. Út közben összetalálkoztunk a Farm-tanya szintén hétfõs csapatával. Örvendeztünk egymásnak, aztán a két csapat folytatta a maga útját.A tóparti csárdánál kikötöttük a lovakat, és betértünk egy pihenõre. Forralt bor is akadt, néhányad védõitalt is töltöttek magukba. Keveset idõztünk a csárdában, mert a síkos utak miatt lassabban lehetett haladni, és a csapat Domonyba készült. Én búcsút vettem tõlük, mert délutáni teendõim miatt nem tarthattam velük. Õk mentek tovább, én pedig visszaindultam. Az elsõ néhány méteren Jedi csodálkozott, hogy hová lett a többi négylábú. Mivel hazafelé mentünk és figyelni is kellett az útra, hamar elfelejtette a magányosság feletti sajnálkozást. Nagyon nyugodt tempóban haladtunk, Jedi egyszer sem akart elrohanni. Roppantul élveztem az utat, ráadásul sok olyan szakaszt találtam, ahol jókat vágtázhattunk. Visszafelé újfent összefutottam a Farm-tanyás csapattal. Gábor meg is kérdezte, hol hagytam el a többieket. Én azt válaszoltam, hogy õk hagytak el engem, nem én õket. Az ünnepi jókívánságok után elváltunk, és mentem tovább vissza a tanyára. A Somlyó tetejérõl gyönyörû panoráma nyílt, az egész Budai-hegység és a fél Pilis látható volt a tiszta idõben.Amikor visszatértem, Misi is csodálkozott, hogy miért ilyen korán. Neki is el kellet magyaráznom, hogy én nem mentem el a csapattal Domonyba. A napsütésben pillanatok alatt megszáradt Jedi háta a nyereghelyen, ahol visszaérkezéskor még nedves volt. Még tébláboltam egy kicsit a tanyán, közben elkalauzoltam két érdeklõdõt. Hoztak egy új, tarka lovat is a tanyára, ott lesz a téli szálláshelye.Estére a BB egy része vendégeskedett nálam. Na nem a pezsgõre gondolok, hanem a bandára. A névadótól, Imrétõl kaptam egy igazi kondorkeselyû tollat. Nagyon jól eltársalogtunk, a hangulat fokozásához néhány koktél is hozzájárult.