Bizony, bizony! :DSzombaton lovagoltunk egy jót.Bouget nem tudott volna jönni velünk, így bevállalta, hogy bemelegíti Wapit és utána mehetünk. Na mindegy, a lényeg, hogy jó késõn indultunk, de jó kis terepet mentünk! Az autósok dícséretet érdemelnek, amikor látták, hogy közeledünk, megálltak és átengedtek bennünket az úton (visszafelé, már kicsit várnunk kellett, de egy idõ után átengedtek). Nagyon szép erdõkön keresztük cserkésztük be a Szálendert, Botond nem renitenskedett, Wapi pedig szépen ment leghátul. Bársony nagyon haragudhatott ránk, vicsorgott rendesen, folyamatosan hátra kémlelt (próbáltam lemaradni, de nem éreztem a távolságot vágtában, mert Botond és Bársony között van néhány centi különbség
) igaz egyszer sem próbált felrúgni, belénk harapni, csak sunyított és vészterhesen rágta a zabláját, nagyon jól szórakoztunk
Próbáltam rendesen memorizálni az utat, hogy visszataláljunk, így rövid Szálenderes pihenõ után amikor indultunk haza, ahogy kimentünk a lovardából, balra kanyarodtunk, majd pár méter után visszafordultunk, mert gyanús volt, hogy arrafelé nem volt egy árva patanyom sem
Csuti leírása alapján, ahogy átkeltünk a 2/A felett (mellesleg sem oda, sem vissza nem volt gond a lovakkat, akik ugyebát ilyennel még nem igan találkoztak) és folytattuk volna az utunkat nyíl egyenesen, ha az út el nem ágazott volna
No, mivel balról jöttünk és a rövidebb úton szerettünk volna hazamenni, így jobbra fordultunk és kerestük az utat amin majd balra kanyarodhatunk (tényleg sokkal unalmasabb az az út) és nem hiába indulunk tájékozódási versenyen! Ahol fasor van, ott út is van! Hamar felismertem, hogy ismerõs tájakon járunk, onnan már nem tévedhetünk el, bár két komód méretû hungarocel kocka utunkat "állta" (kb. 15 méterrel beljebb volt a vetésben, a két autónyi homok úttól igencsak távolt) amit Wapi úgy reagált le, hogy megtámadta: mentek elõttünk az út jobb oldalán, azán már csak azt láttam, hogy Zapolya balról a vetésbõl próbálja visszatérni az útra (szemmel követhetetlenül jutottak el oda), így elõre kerültem Botonddal, akit szintén támadhatott már meg ilyesmi, hát igyekezett minél elõbb túljutni rajta: szépen felhúzta magát és vágtában próbált elrongyolni
Aztán a következõ vágta szakaszon is elõre kerültünk, meglepõen felélénkül Botond, ugyan addig sem nagyon kellett unszolni (bár visszafogni sem), de most csak néztünk, ment volna mint a meszes, ügetésben is szépen élénken szedte a virgácsait. Hamar átértünk az autó út másik oldalára, Zap még ment volna egy Somlyó kört, de akkor sötétedés után értünk volna vissza, azért "csaltunk" magunknak még egy gyorsabb vágta szakaszt, egy erre rendszeresített homokos úton (Botondot már bíztatni kellett - igaz csak szóban tettem, így sem tudtunk lépést tartani Wapival - bár még a gondolat is merész), jólesett a lovaknak, alig akartak lassítani. Az íjász pályák végén még van egy nagyon rövid szakasz, ahol Bouget gyorsulni szokott Wapival, hát gondoltuk megpróbáljuk, bár én voltam elõl Botondal, lehet, hogy kicsit erõsebben adtam a segítséget, mindenesetre, kilõtt rendesen a kis sárga, megrökönyödésemben hallóztam egy sort neki. Mire visszértünk, már alig voltak vizesek (Imre megint gondolhatta, hogy mi vittük a hátunkon a lovakat
) azért megvártuk, hogy leszáradjanak és itatni lehessen. Hogy mit csinátunk még jó másfél óráig, amíg itathattunk , nem tudom, de bosszantó, hogy csak úgy hipp-hopp eltûnik az idõ és még csak azt sem tudom, hogy hová??!!
. Elismerem a vereséget. Aztán Éváékat némi útvonalinformációval útnak indítottuk.Mi meg elindultunk Donquiék felé a bolhapiacra. Amikor megcsörrent a telefonon, sejtettem, hogy Éva lesz az, azt hittem eltévedtek 
De ez más lesz!
Éva, majd ismételjetek, ha én is leszek! OK?
Azt tényleg ne!Gyedrekek én márr írni sem tudokk. Annyxi a melóm.
Csak ne igyunk elõre a medve bõrére...
