Közzétéve 2010 október 6. - 10:00
Nem én vagyok az, aki a tavayi és az idei év legsikeresebb díjlováról, az idei világbajnokról lesajnálóan, negatívan (ne hívjuk fikázásnak, ha az nem tetszik) nyilatkozik. Aki rövidesen nyomorékké válóvá gondolja. Aki az utókorra bízza, hogy genetikai tévútnak minõsítse. Nem akarok, s nem is tudok veletek errõl vitázni. Nem értek a díjlovagláshoz. Egyszerûen csak elalélok, amikor ezt a lovat nyújtott ügetésben vagy passage-ban látom. Világszép, elegáns, gyönyörû.
Rossz hallgatni azonban, ahogy a világ díjlovaglásának jelenlegi elsõ számú favoritjáról, egész egyszerûen csodájáról beszéltek itt. A tenyésztõje milliárdos lett, mert Totilas sikerei után még a boxából kitalicskázott lószart is nagy pénzekért vették meg tõle, nemhogy Totilas vérrokonait. Az egész világ a ló lábainál hever. Megnyert az idén mindent. Õ a világbajnok. S nem éppenhogy, hanem 84 %-os teljesítménnyel, ha jól emlékszem. Ti meg olyan magas lóról nyilatkoztok felõle, mintha csak egyéb fontosabb teendõitek miatt nem érnétek rá, hogy minduntalan tönkreverjétek versenyeken ezt a nyomorék, felemásan mozgó, a szpíker által is mentegetni szükséges bogót. Ti értitek magatokat?
Ha mindenki szembe jön az autópályán, akkor az ember azt valószínûsíti, hogy õ megy a rossz irányba. De ha nem így van? Csak azért dõljek a kardomba, mert Landgraf és Ernest más gondoltok egy lóról és a teljesítményérõl, mint én? Nem dõlök! Még akkor sem, ha Landgraf szomorkodni kezd miattam, hogy végzõs hyppologus létemre nem vagyok tisztában a hátsó lábak szerepével a lovaglásban. Tisztában vagyok. S azzal is, hogy Totilas a világ jelenlegi legjobb díjlova. Még ha nem is vagyok díjlovas. Úszó sem voltam a legutóbbi olimpia idején, mégis pontosan tudom, hogy Phelps volt a világ legjobb úszója akkor. Egyszerûen csak az eredmények alapján szûröm ezt le. Mert a verseny erre való. Megmutatja az erõviszonyokat. Aki gyõz, az a jobb. Az lehet, hogy egyszer-egyszer valaki kiugrót teljesít, de máskor mindig a futottak még kategóriába tartozik. Ekkor vitatható, hogy tényleg õ-e a legjobb? Ha azonban egy versenyzõ szarrá ver mindenkit, megnyer mindent, éveken át, akkor nincs mirõl beszélni, vitatkozni. A verseny a teljesítményt méri és kész. Totilas eredményei vitathatatlanná teszik kvalitásait, oszt annyi! Ti meg hiába helyezitek elé x-et vagy y-t, engem nem tudtok meggyõzni. Én nézem a lovat, ahogy bejön a pályára, s már attól padlót fogok. A királyok tudtak így színre lépni. Ez a ló tudja, hogy kicsoda. Valószínûleg nincsenek önértékelési problémái. Tetszik nekem, na!