Én nem értek az autókhoz.
Katona voltam, pontonos dandár, törzsszázad, búvár-műszaki felderítő szakasz.
A Tisza partjára nem csak napsütésben fürödni mentünk ki, a Csepel mindig kivitt és visszahozott bennünket, mindegy, milyen viszonyok voltak.
Volt egy bódés ZIL-ünk, volt olyan normája, hogy 100 km/100 l - persze hogy benzin.
Hogyne röhögtünk volna rajta! Aztán az öregek mondták, hogy inkább köszönjünk előre neki...
Előző éven volt egy nagy Maros-áradás, partfalat kellett rőzseborítással erősíteni nekik.
Merülni, dolgozni a félnehéz ruhákban csak úgy lehetett, hogy ott a keszonkamra. Ez a ZIL pótkocsija.
A bódéjában két kompresszor, meg csak ólomsúlyból vagy öt mázsa...
Nna, ez a jószág úgy ment be a fölázott ártéren a partig - és jött is ki - hogy közben ötszáz métert ment csörlőkkel, hason csúszva.
Steyr: osztrák vadászok lőttek egy nagy szarvasbikát a Fertő-tó mellett egy elég meredek, bozótos részen.
Nem bontják ott föl, a terepjárójuk után kötik, hogy majd úgy kihúzatják.
Hát nem, bennmaradt a kocsi is.
Szóltak a volt méntelepvezetőnek, - aki máig nagy vadász - az kiment az UAZával, ráfogott és kihúzta a Steyrt szarvasostól.
Edited by N.C., 2014 augusztus 19. - 23:10.
