433 válasz a témához

[Mézszín Sörény]

A paraszt és a csacsi Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bõgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és elõször rémisztõen üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal késõbb a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált. Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetõség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.

[Sütyi]

“Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott idõbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. … S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és késõn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis várod.” (Márai Sándor: Az igazi)

[Zarif]

"A mosoly egy görbe vonal,ami egyenesbe hozhat mindent"

[StG]

"A nagy aljasságokhoz mindig kellenek értelmiségiek is." (Az író helyes megfejtõi között majd gondolom kisorsolok valamit... )

[Mézszín Sörény]

"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hõsiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle. " Márai Sándor

[rugósbicska]

Azt hiszem zseniálisan megfogalmazta... Aki sokat mávozik, részint hazaér, az most nagyon érzi. "A merengés luxusa. Azt hiszem, ezt élvezem a legjobban a hosszú utazásokban. Ragaszkodom az egyedülléthez. Inkább végleg átülök a dohányzóba, még ha három napig kell is szellõztetni a kabátomat. Ha ott sincs hely, akkor marad az utószinkron. Hagyni, hogy az olcsó popsongok olcsó sorai ráússzanak a tájra, meg a zakatolásra. Mindegy mi. Ha akarom, értek minden egyes szót, de csak azt hallom meg, ami összecseng a látvánnyal. A könyv az elõttem lévõ ülés zsebében. Hozzá sem nyúlok. Csak azért tettem el, hogy ne legyen teljesen üres a hátizsákom. Ha nem akarok senkivel beszélni otthon, azt mondom majd, hogy olvasnom kell, nem is, készülnöm az óráimra, és felvonulok a szobámba. Nem tudok fegyelmet erõltetni az arcvonásaimra. A sínek keresztül futnak mindenen. Ott is, ahol én nem másképp járnék. Látni, ahogy a dudva felverte az elhagyott homokbányát. Vannak még elöntött rétek, ahonnan bajos lenne egyedül kikászálódni, és ezt a madarak is tudják. Ahogy a hátsó udvarok rányúlnak a sínekre. Égetik az avart, és a kinyithatatlan ablakok résein át belopózik a fojtogató füstszag. A szerszámaikra támaszkodó pályamunkások, ahogy unottan figyelik a váltón átdöcögõ szerelvényt. A régi rutinnak, hogy a leszállás elõtt néhány perccel ébredek, most nem veszem hasznát. Nem alszom el, pedig sokszor láttam már ezt a filmet. Lepukkant mozi, kis magyar Baraka, tahó közönség. Fázom, vagy melegem van." Kopipésztelve from the litera online.

Edited by rugósbicska, 2008 szeptember 30. - 22:17.

[Mézszín Sörény]

Marcus Aurelius - Rossz érzések ellenszere “Ne ijeszd el magad az élettõl azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd elõre még nem létezõ, se ne éleszd újra letûnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad elõtt is szégyellni fogod - sem a jövõ, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az elõbbi talán be sem következik, az utóbbi, pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad. Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedõ arccal csüggedned valami mulandó felett? Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szõlõvel, kõvel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szõlõhöz, kõhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen. Ha egy külsõ jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tõled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná, meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erõvel tevékenykedni, mint felette bánkódni? Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”

[Mézszín Sörény]

Emmet Fox: A SZERETET hatalma. Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne gyõzne le. Nincs olyan betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana. Nincs ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna. Nincs az a szakadék, amelyet a szeretet át ne hidalna. Nincs fal, amelyet a szeretet, le ne döntene. Sem bûn, melyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni. Nem számít, milyen mélyen gyökeredzik a gond. Milyen reménytelenek a kilátások. Milyen kusza a zûrzavar. Milyen nagy a hiba. A helyesen értelmezett szeretet mindent megold. S ha elég erõs benned a szeretet Te leszel a világ legboldogabb és legerõsebb embere.

[Mézszín Sörény]

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz. Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük. Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsõt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé. Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra. Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak, és nem lesznek magányosak. Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják õket, mert ez a szeretet ára. Boldogok, akik mindebbõl meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük. Ha tudsz így élni, vagy remélni boldog leszel.

[Jucc]

"Nincs melódia, ami gyönyörûbb, felemelõbb és meghatóbb, mint egy nagyszerû giccs, ha idõszerû lesz bennünk valamiért." Rejtõ

[Borcsa]

Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott õrjíteni. Mindig jókedvû volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.. Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta: - Ha jobban lennék, kettõ lenne belõlem. Született optimista volt. Ha valamelyik ismerõsének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: - Ezt egyszerûen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt? Sándor azt válaszolta: - Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetõséged van. Választhatsz,hogy jó- vagy rosszkedvû akarsz-e lenni. Minden alkalommal,ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedõje legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belõle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, Elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam. - Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerû. szóltam közbe. - De, egyszerû. - mondta Sándor , az élet csupa választási lehetõségbõl áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különbözõ helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el,hogy hogyan éled az életed. Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idõvel késõbb elhagytam a Vagongyárat, hogy önálló legyek. Szem elõl tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel késõbb megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás mûtét és sok hetes intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta: - Ha jobban lennék, kettõ lenne belõlem. Szeretnéd látni a sebemet? Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy MI játszódott le benne a baleset pillanatában. - Nos, az elsõ, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetõségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok. - Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni. Sándor folytatta: - Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgõsségire, láttam az orvosok és nõvérek arckifejezését, ami azt jelentette: ‘Halott ember’ És Tudtam, hogy át kell vennem az irányítást. - Mit csináltál?- kérdeztem tõle. - Nos mikor egy felvételis nõvérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és a nõvérek csendben várták a válaszom. Mély levegõt véve visszaordítottam: - A gravitációra! Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: - Az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élõ lennék és nem halott. Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetõen maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is. Tõle tanultam meg, hogy mindennap lehetõségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért NE aggódj amiatt, MI lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma AZ a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.

[Mézszín Sörény]

"Egy bölcs ember egyszer azt mondta, bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára, így mielõtt csatába szállsz, jó, ha átgondolod, mit vagy hajlandó veszíteni. (...) A legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk elõre. Van, hogy nincs idõnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteséget. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni. "

[Mézszín Sörény]

"Kockáztatnunk kell. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre. Ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. A boldogság sokszor áldás -- de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy, megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, és sok csalódás ér, de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. Amikor pedig túl vagyunk mindenen, emelt fõvel tekinthetünk vissza. Szerencsétlen, aki kockáztatni nem mer. Lehet, hogy soha nem csalódik, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint -- hiszen mindannyian visszatekintünk egyszer-, meghallja, amit a szíve súg: Mit tettél azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed. Szerencsétlen aki -- élete vége táján -- hallja e szavakat. Mert ettõl kezdve már õ is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette. Kockáztatnunk kell." (Paulo Coelho).

[Mézszín Sörény]

Reményik Sándor: Egy lélek állt... Egy lélek állt az Isten közelébe' S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserûn kelt ajkán a "miért", Mikor az Isten intett neki: "Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni, Neked szõtték e színes porhüvelyt: Pici kezeket, pici lábakat; És most hiába, le kell szállanod, Öröktõl fogva te vagy kiszemelve, Hogy e testet betöltsd, Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng. Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!" S szólt a lélek: "Én nem akarok menni! Én boldog vagyok Veled, Istenem; Mit vétettem, hogy egedbõl kivetsz? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S elhagynom búsan és reménytelen Az angyalokat, testvéreimet? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S felöltenem a gyötrõ Nessus-inget, A meghasonlás örök köntösét, A nekem szabott hitvány rongy-ruhát? Ki bor vagyok: a Végtelennek vére, S láng, mely üveg alól is égig ér: Mit vétettem, hogy bezársz engemet Kehelybe, amely megrozsdásodik, S ampolnába, mely romlandó cserép?!" És szólt az Isten szigorún: "Elég! A törvény ellen nincsen lázadás! Ha milliók mentek panasztalan, Talán te légy kivétel? Mint a fiókát az atyamadár: Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni, S jobban becsülni meg az örök fészket!" S az Ige alatt meggörnyedt a lélek. Szomorún indult a kapu felé, De onnan visszafordult: "Ó Uram, Egy vágyam, egy utolsó volna még; Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt, Szerettük egymást véghetetlenül, Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet, Szeretném viszontlátni odalenn, Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot." S felelt az Úr: "Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

[Mézszín Sörény]

Fabiny Tamás Kyrie Megszólítottál, Istenem, de nem hallgattam rád. Útnak indítottál, de állva maradtam. Azt kérted, forduljak vissza, de a magam útját jártam. Azt mondtad, rád bízhatom magam, de csak önmagamban hittem. Könyörülj rajtam! Megérintettél, Istenem, de én elhúzódtam tõled. Nevemen szólítottál, de én nem válaszoltam. Társakat akartál mellém adni, de én elszakadtam tõlük. Azt mondtad, te vagy az út, de én nem indultam el rajtad. Könyörülj rajtam! Megijesztettél, Istenem, de rémületemben sem menekültem hozzád. Kínok kötelékével vettél körül, de megbéklyózva is dacoltam veled. Betegségekkel próbáltál meg, de nem törõdtem a figyelmeztetéssel. Azt mondtad, nincs már sok idõm, de én nem szálltam magamba. Könyörülj rajtam! Türelmes voltál, Istenem, és egyszer csak megadtam magam. Csendben megálltál mellettem, és nekem sem kellett szólnom. Jóságodat, mint subát rám terítetted, és nem vacogtam többé. Azt mondtad, fiam, szeretlek, és ekkor felfogtam végre: Megkönyörültél rajtam.

[gyöngyi]

Tisztelgés a ló elõtt A ló:önteltség nélküli nemes jellem; irigység nélküli barátság; hiúság nélküli szépség. Szolgálatra kész,mégsem szolga. (Ronald Duncan)

[vvkatalin]

Tanítás Aki szeret,annak varrd föl a leszakadt gombját, mert könnyen lehet,hogy felvarrja más. Aki szeret,annak hallgasd meg a baját,gondját, mert könnyen lehet,hogy meghallgatja más. Aki szeret,azzal szelíd légy,ne goromba, mert könnyen lehet,hogy megsimítja más. Aki szeret,szeresd,s öleld meg naponta, mert könnyen lehet,hogy megöleli más. És akkor hidd el-nem õ a hibás.

[messi]

Egy pár napja meghalt kedves ismerõsöm fórumos aláírása volt ez, szerintem gyönyörû, a szerzõjét nem tudom:

“Ne sirass a fejfámnál állva!
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
Ezernyi fúvó szél vagyok.
A hó gyémántragyogása vagyok.
Az érett magba zárt napsugár vagyok.
Õszi esõ vagyok.
Ha nyugodt reggelen felébredsz,
Az égre kelõ madarak
Fürge szárnycsapása vagyok.
A csillagok égi fénye vagyok.
Ne sirass a fejfámnál állva!
Nem vagyok ott.
Nem alszom.”

(és milyen igaz, túrázás közben szakadékba zuhant, az imádott hegyei közt...)

[StG]

...a szerzõjét nem tudom

Akárki is, eszembe jut róla ez a vers:

Reményik Sándor: Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az õszi verõfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

[Bogár]

\"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekrõl beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tûnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többrõl van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzõként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.\" /Stephen King/

[forkissima]

"A nagy aljasságokhoz mindig kellenek értelmiségiek is."

(Az író helyes megfejtõi között majd gondolom kisorsolok valamit... )

Konrád György?


"Lám, gyönyörû állat a szerelem,
hószín kanca, legel égõ gyepen."
(Ladányi Mihály)

[Mézszín Sörény]

Három negatív szó Nincs Semmi Baj. (Fodor Ákos)

[Zsoci]

Magamban bíztam eleitõl fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb. Nem dicsõ harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már. József Attila: Kész a leltár

[Mézszín Sörény]

"Az állatok csodálatos barátok - nem tesznek fel kérdéseket, és nem bírálják az embert." "A kutya a legállhatatosabb barát - az elsõ, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez!" "Nem számít, milyen kevés pénzed vagy vagyonod van. Ha kutyád van, gazdag vagy!!!" "Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van!" "A kutyám jön, hogy kitöltse a hûtlen barátok által hagyott ûrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyûlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban.!"

[StG]

"A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg olyan sötét van, hogy úgysem lehet olvasni..."

[vvkatalin]

Ez jóóóó! "A kutya az egyetlen a világon,aki jobban szeret téged saját magánál."

[Fõnix]

A ló az emberek önmagukról alkotott vágyainak megtestesülése- erõs,kitartó,gyönyörû-képes kiragadni bennünket szürke, idõleges életünkbõl. (P.Brown)

[Babszem]

"(...) A rokonszenvek, melyek emberek között szemem láttára kialakultak, végül mindig belefulladtak az önzés és a hiúság mocsarába. A pajtásság, a cimboraság néha olyannak látszik, mintha barátság lenne. A közös érdekek néha megteremtenek emberi helyzeteket, melyek hasonlítanak a barátságra. Aztán a magány elõl is elmenekülnek az emberek mindenféle bizalmasságba, melyet legtöbbször megbánnak ugyan, de ideigóráig azt hihetik, ez a bizalmasság már a barátság egy válfaja. Mindez persze nem az igazi. Az ember úgy képzeli - s apám még úgy értette - , hogy a barátság szolgálat. Mint a szerelmes, úgy a barát sem vár jutalmat érzéseiért. Nem akar ellenszolgálatokat, nem látja valószínûtlen lénynek azt, akit barátjául választott, ismeri hibáit, s így vállalja, minden következménnyel. Ez lenne az eszmény. S csakugyan érdemes e élni,embernek lenni ilyen eszmény nélkül? S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk e õt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hûséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit és mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hûtlen barátot, mint az önfeláldozót és hûségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentõl többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másik a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hûtlen és aljas, van-e joga megsértõdni, bosszút követelni? S ha megsértõdik, ha bosszútért kiált, barát volt-e õ, a megcsalt és elhagyott? Látod, ilyen elméleti kérdésekkel foglalkoztam, mikor egyedül maradtam. (...)" /Márai Sándor; A gyertyák csonkig égnek/

[vvkatalin]

"Azt viszont már réges-rég tudom,hogy ha valami túl szép,hogy igaz legyen,akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égrõl,amikre vágyom,akkor hazudik." /Laurell Kay Hamilton/

[vvkatalin]

"Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel."

[Peter13]

"Olyanok a kecskerimek, mint mikor a kecske ri: mekk!!!" (by Sanyi bacsi.. nem azt hiszem Jozsi bacsi volt)

Edited by Peter13, 2008 november 10. - 16:40.

[vvkatalin]

"Szeretni annyi, mint sebezhetõvé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megõrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzõséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz. " / Clive Staples Lewis /

[Peter13]

nem tehetek rola, en inkabb a hazaiakat szeretem: "szep öcsem de nagy kar, hogy apad paraszt volt, s te is az maradtal".. meg ilyesmi..

[vvkatalin]

"Az élet sohase igazságos - és talán legtöbbünkre nézve jó, hogy nem az. " /Oscar Wilde /

[Mézszín Sörény]

Emlékeket nem tud más ember kiölni belõled csak úgy - azok olyanok, mint a Lelked: senki nem veheti el tõled! Az emlékek csak elfelejtõdhetnek, de akkor is, mindig ott lesznek benned, s egy hang, egy illat, egy terület, egy akármi elõhozhatja õket belõled. Rajtad múlik, milyen érzéssel gondolsz vissza a veled történtekre; de jobb, ha tudod: semmi, ami történik veled, nem történik véletlenül. Higgy ebben és boldog leszel! Higgy az élet szépségében, higgy a világ jóságában, higgy a boldogságban, hidd, hogy boldog vagy! A hited alakítja világodat. “Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; ..amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod õrizni lelked békéjét.” (Tatiosz) “Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétõl végig boldogtalan, de csalódások nélkül!” (Müller Péter)

[Fõnix]

"Az emberi szív olyan,akár a ló: Ide-oda vágtat,nem törõdve tövissel,sarkantyúval!"

[vvkatalin]

"Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettõnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehetõ legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki gyõz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI! " / Csernus Imre /

[Peter13]

Ennyi hamisitvanyt!!! Szellemi orgazdak lettünk..

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel
inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétõl végig boldogtalan
(Müller Péter)

Julius Caesar-tol lopott, kicsit butan atfogalmazott gondolat.. Caesar valaszolta az eleteert aggodoknak: kisebb szenvedes egy perc alatt meghalni, mint allando felelemben es bizalmatlansagban elni.

akár a ló:. nem törõdve tövissel,sarkantyúval!"

santit a hasonlat.. a lo törödik a "tövissel, sarkantyuval"

Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI! "
/ Csernus Imre /

Jezustol lopott, kicsit butan atfogalmazott gondolat.. Jezus az elvetett gabonaszemet hasznalta hasonlatnak: elöbb meg kell halnia, aztan lesz belöle termes.