16411 válasz a témához

[Gaga]

Szeretik a kivit? :confused: Erre most én vagyok kíváncsi, de nagyon!!!!!

[NauTiLUS]

ööö ... miért nem próbálsz egyszerûen adni nekik? :confused:

[realcowboy]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Gaga: Szeretik a kivit?[/QUOTE]Gaga!Ne úrizálj itt nekem! :mad: És az afrikai éhezõkre nem gondolsz?Egy plöttyedt kivi ára kb másfél kiló zab, fél kiló szép sárgarépa, kb annyi alma, öt zacskó szotyi,öt szárított zsemle, fél kiló cukor.Nézz körül a spájzba!

[Eni13]

Sziasztok!Nekem lenne pár kérdésem. Én nagyon szeretem a lovakat és ha minden jól megy akkor nemsokára egy paci boldog tulajdonosa lehetek. De megszeretném kérdezni, hogy kb. mennyibe kerül a bértartás, mert én nem tudnám eltartani, mert nincs hol. És hogy mennyibe kerülnek a szerszámai?(kb.) :confused: Amugy én még csak most kezdtem el lovagolni és olyan lovat szeretnék ami már be van lovagolva. Ti milyen lovat ajánlotok? :confused redface.gif Ezeket azért kérdeztem, mert én még az ilyen dolgokban nem vagyok jártas. :confused: De mostmár próbálok minnél többet megtudni a lovakról és a tartásukról. Segitségeteket elõre is köszönöm.

[Cavalier]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Eni13:Nekem lenne pár kérdésem. Én nagyon szeretem a lovakat és ha minden jól megy akkor nemsokára egy paci boldog tulajdonosa lehetek. De megszeretném kérdezni, hogy kb. mennyibe kerül a bértartás, mert én nem tudnám eltartani, mert nincs hol. És hogy mennyibe kerülnek a szerszámai?(kb.) :confused: Amugy én még csak most kezdtem el lovagolni és olyan lovat szeretnék ami már be van lovagolva. Ti milyen lovat ajánlotok? :confused redface.gif Ezeket azért kérdeztem, mert én még az ilyen dolgokban nem vagyok jártas. :confused: De mostmár próbálok minnél többet megtudni a lovakról és a tartásukról. Segitségeteket elõre is köszönöm. [/QUOTE]Én azt mondanám, hogy ne vegyetek MÉG lovat. A felestartás jobb lenne, egy saját ló tartása bértartásban drága, csak úgy szabad belekezdeni, ha havi 40 ezret az ember mindig rá tud szánni. 30 körül van általában, de mindig kell pár apróság. Ha felesben tartasz egy lovat valakivel, akkor bele tudsz kóstolni abba a felelõsségbe amit majd egy saját ló tartása jelent. Hol tanulsz lovagolni? Itt Pákozdon, ahol tartom a lovamat van lehetõség ilyesmire is.. Cav

[Eni13]

Sziasztok!Cavalier köszi a tanácsokat! Én Székesfehárvárra járok lovagolni, a VOLÁN lovardájába. Pákozdon is voltunk, de úgy döntöttünk, hogy inkább ide fogok járni Fehérvárra mert ez közelebb van. Megkérhetnélek, hogy írd le nekem részletesebben azt, hogy mit is értesz azon, hogy elõszõr felesben tartsak lovat? :confused: Köszi.

[Gaga]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: realcowboy:

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Gaga: Szeretik a kivit?[/QUOTE]Gaga!Ne úrizálj itt nekem! :mad: És az afrikai éhezõkre nem gondolsz?Egy plöttyedt kivi ára kb másfél kiló zab, fél kiló szép sárgarépa, kb annyi alma, öt zacskó szotyi,öt szárított zsemle, fél kiló cukor.Nézz körül a spájzba! [/QUOTE]Nem, nem akarok kivit adni nekik, csak kérdeztem. Csak úgy, kíváncsiságból. Baj?

[Gaga]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: NauTiLUS: ööö ... miért nem próbálsz egyszerûen adni nekik? :confused: [/QUOTE]Azért, amit realcowboy is írt. Inkább almát, répát, stb... veszek nekik. De azért szeretném tudni.

[Cavalier]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Eni13:Én Székesfehárvárra járok lovagolni, a VOLÁN lovardájába. Pákozdon is voltunk, de úgy döntöttünk, hogy inkább ide fogok járni Fehérvárra mert ez közelebb van. [/QUOTE]De Pákozd jobb hely. És nem utolsó sorban van terep. Na jó, elfogult vagyok, mert utálok a pályán körözgetni, a terep miatt vagyunk itt.

idézet:

---

Megkérhetnélek, hogy írd le nekem részletesebben azt, hogy mit is értesz azon, hogy elõszõr felesben tartsak lovat? :confused: [/QUOTE]Valakinek van 1 lova, de nincs sok ideje kijárni hozzá. Akkor megbeszélhetitek, hogy együtt fizetitek a bértartást, és felváltva lovagoljátok. Sokaknál mûködik. (valakinél meg nem, de érdemes megpróbálni) Így át lehet érezni kicsit, hogy anyagilag, felelõsségileg mit jelent a lótartás. És ha többet jársz lovagolni, akkor még meg is éri, havi 15e körül van, annyi mint egy 10 órás bérlet, és akár naponta mehetsz lovazni. Cav

[Gaga]

Marha jól néz ki most a paci.hu! Nem?

[Csutka]

Hát itt meg mi történt? Fél napig nem jövök, és mindjárt ilyen szép lesz a lap!!!!!!!! Hát gratulálook a designernek, és valaki csukja be a szám, mert leesett....

[Petshu]

Én is nagyon meglepõdtem. Nem rossz csak kissé még szokatlan az új dizájn.

[Xiren]

Sziasztok! Csak gondolom, szólok, h élek! ...már ha érdekel... Csak kicsit vissza vagyok fogva a nettel. :(

[állatbarát]

Sziasztok!Olvastam egy-két levelet itt, és látom hogy sokan jártok a szfvári Volános lovardába. Csak szólo.. én is oda járok.

[állatbarát]

Lenne mindenkihez egy kérdésem, fõleg azokhoz, akiknek van lova: Hogy lehetne rábeszélni a szüleimet, hogy kaphassak lovat??????? :confused:

[Gumilovas]

Kiscsikóim! Hadd nyerítsek ide.Nem írom le az egész életemet (annál is inkább, mert itt hever a fórumon minden perce), csak amolyan általánosságokat.A legtöbb fórumost überelem azzal, hogy én már 2 éves koromban ültem lovon. Ez egy csepp kis embernek akkora boldogság volt, hogy innentõl az életem radikálisan megváltozott. Ha azt mondom, állandóan a lovak jártak az eszemben, akkor keveset mondok. Minden gondolatom a ló és a lovaglás volt. Lovat akartam, saját lovat, ami csak az enyém. Semmit de semmit nem akartam jobban a világon.10 éves korom óta tulajdonképpen rendszeresen lovagolok. Minden helyet kipróbáltam, ahova csak el tudtam jutni. Rengeteget tanultam az évek során. A lótartásról is, másról is.És mégsem akarok saját lovat. Tizenéves koromban minden baromi egyszerûnek tûnt. Pikk-pakk, megvesznek nekem a szüleim egy több százezer forint értékû lovat, én meg majd lovagolok, amikor kedvem tartja. Hogy ki eteti, itatja, "tárolja" vagy gyógyítja, az mindegy.Csikókáim! Sok példa akad itt a fórumon ennek ellenkezõjére. Saját lovuk van, vagy otthon, vagy bérben tartják. Szülõi segítséggel, mitöbb áldozattal. Kérlek benneteket csak abba gondoljatok bele, mi pénzbe kerül minden. Mennyi munkába, idõbe.Ha szüleiteknek vagy nektek van erre pénzetek, azért akkor is meg kellett dolgozni. Hogy a szülõk egy szem gyereküknek lovat vesznek, nagyon szép dolog. De meddig lesz érdekes? Jó, most hallom a felzúdulást, hogy jaj én nem, én örökké, meg mindig, és ápolom, meg minden. Ne hiddjétek, hogy minden esetben így van. Bár így lenne, hogy egy gyerek felelõsséggel, komoly hozzáállással neveli, szereti, gondozza lovát. De sajnos úgy van ez, hogy új a dolog, nagy a lelkesedés, aztán egyre nyûgösebb lesz a korai kelés, a sok rohangászás. Aztán ritkulnak a látogatások, minden a lovászra marad, csak lovagolni jártok ki, elõbb kétnaponta, majd hetente, végül egyszer egy hónapban. Serdültök, jön a középiskola, vagy a fõsuli, jönnek a csajok, pasik a ló meg le van ejtve. Láttam ilyet. Senki sem hibás ezért. Azért viszont igen, ha felelõtlenül, ifjonti hévvel lovat vesz, vetet, és nem rágja meg ezerszer mibe is fog ez neki kerülni. Ha eddigi életetek nem volt berendezkedve lótartásra, akkor elõbb át kell gondolni mindent, az utolsó szögig.Egy ló nem csak négy lábból, édes Bambi szemekbõl és egy szép szerszámból áll.Annak a szerencsétlen párának nem az a legnagyobb öröm, hogy csillogó kantárral a fején vágtázhat eszeveszetten körben a pályán. Annak a lónak ennie kell, innia kell, aludnia kell valahol (nyugalomban, nem részeg lovászok zaklatásától riadtan) egy rakás vakcina, kencefice kell neki, állatorvos, patkoló kovács. Akik tartanak lovat szinte forintra pontosan meg tudják mondani, mi mennyi, el fogtok borzadni. Annak a lónak nem mondhatod, hogy ecsém, most nincs kedvem enni adni, ott dögöjjé meg, majd kapsz holnap, ha ráérek, vagy ha van mit adnom. Vagy ha bértartod, akkor is rendszeresen ki kell járni hozzá, hogy igazán a sajátod lehessen. Olyan helyen kell tartani, ahol biztosan etetik, gondozzák, szeretik és nem vasvillával reszelnek a boxajtó rácsain. A lótartás olyan felelõsség, amit egy gyerek komoly segítség és felelõsségvállalás nélkül nem tud megvalósítani.Nem, senkit nem akarok lebeszélni. Csak arra gondoljatok, mekkora áldozat ez a szüleitektõl, magatoktól, a barátaitoktól, akikre kevesebb idõ jut, mert új jövevény érkezett. És mekkora áldozat ez a lótól. ;)

[állatbarát]

Köszi Csikasz , hogy adtál tippeket! ajd megpróbálom!

[Gumilovas]

Milyen tippeket kaptál? Azt, hogy mennyi meló meg ugrabugra van a lovak körül? Csikasznak családja is van már, felnõtt ember. Neki még nehezebb. Saját erõbõl, saját elhatározásból vett lovat és nem sajnált sem idõt sem pént az álmaira.Komolyan elgondolkodtam én is a lóvásárláson. Van munkám, pénzt keresek, nincs gyerekem. És mondd, te hogy képzeled el a lótartást? Nem akarok beléd kötni, meg senkibe sem, csak kíváncsi vagyok.Tök eccerû lesz, nem?- Kinézed a lovat, hej be szép. Monnyuk úgy 5-600 ezer forintba kerül. Szüleid kiköhögik a zsetont, mer mér ne?- Keresel helyet a lónak, (Mert feltételezem, hogy te is valahol a városban laksz, nem kint tanyán. én pl. a város szívében lakom egy bérház 3. emeletén) szép box, tágas legelõ, állatbarát kiszolgáló személyzet. Ha mákod van. Ha nincs, akkor úgy jár a lovad, mint az itteni istállóban: egy baromarcú lovász hergeli, veri, ijesztgeti a lovakat és nem tudod elképzelni, mitõl lett a te csodalovad egy idegbeteg. - miután megvan a hely (ahol bátran ott mered hagyni) megállapodsz a tulajjal a bértartást illetõen: csak neked baráti áron úgy 30 és 40 ezer között bemondja a frankót. Havonta! - Ettõl a szüleid elájulnak, de kifizetik, mert a gyerekük imádja a lovat.- Szerszámok egyenlõre nem kellenek, mert jó esetben kapsz a lovardából. De azért elõbb-utóbb csak nem ártana, mert a lóra illõ nyereg nagyon fontos, és különben is nehogymá százan használjatok egy nyerget, csak amortizálódik az edzések alatt, szétülik, nyüstölik, tönkre teszik. A megfelelõ lovasruházat sem utolsó, nem egy vagyon, de azért lehet pöngetni érte egy jó pár ezrest. - 13 évesen ugyebár nincs még jogsid. Elmondanám, nekem sincs. Rohadt sok kilométert bringázok ki a lovardába. Hû de mocsok aljas téli reggeleken a kihalt úton biciklizni, a szél a szemembe fújja a havat, serceg a neon és mínusz 100 fok van. Vagy két alternatíva: szüleid mindig hadrendbe vannak állítva és hoznak-visznek kocsival, vagy mámmegen mákod van és a lovarda bejáratánál tesz le a helyijárat.- s jaj beüt a krakh: a ló bekólikázik vagy lesántul. A jó személyzet azonnal hívja az állatorvost, de van amelyik aszongya: majj gyün a gazdája, oszt majd eldönti. Állatorvos ki, ló megnéz, számla kiállít. Sérülés esetén hosszú hetekig semmi strapa, elõfordul, hogy egyáltalán nem lehet lovagolni. Akkor hátasod evõgéppé alakul, mert más dolga sincs. - gyógyszerek, vakcinák, kenõcsök, patkolás, általános vizsgálat, vitamin, táplálékkiegészítõ, nasi, körmölés (most így hirtelen ennyi jut eszembe)- Tegyük fel, hogy szüleidnek tele a hócipõje azzal, hogy egy árva buznyákot nem hoz a ló. Ha legalább kanca lenne! Akkor lehetne valamicskét kaszálni a csikóból. De ha herélted van, akkor semmi bevétel. Õk persze nem érzik át, hogy mennyire fontos neked ez a lóügy, csak a kiadások rovatban virítanak a súlyos számok. Akkor jön az, hogy vége a mókának, ló elad.- De feltételezhetjük, hogy ismét mákod van és a szüleidet nem érdekli a kiadás, megéri nekik, hogy boldognak látják a gyermeküket.- Vagy tegyük fel, hogy egyszer csak másik városban fogsz tanulni. Vagy jön a nagy szerelem. Vagy akármi más. Te szeretnéd ha több idõd lenne, de egyszerûen nem lehet megoldani. A lovad hetekig áll, nem dolgozik, vagy kiadod, hogy lovagolják. Vagy fájó szívvel, de jön az, hogy vége a mókának, ló elad.Ha megbántódtál, akkor gondolj arra, hogy ez bennem ugyanígy végig játszódott és sóhajtottam egy akkorát, hogy a szívem majd kiesett és rájöttem arra, hogy lehetetlen nekem lovat tartanom. Egyszerûen az én életem nincs lótartásra berendezkedve. Nagyon szeretném, ha leírnád, hogyan gondolod a lóvételt és tartást, mert ha az elképzelés jó, a többi lelkes lóravágyó is meríthet belõle ötleteket vagy elgondolkodhat rajta, vajon õ mibõl és hogyan tartja el a lovát. Vagy inkább egyenlõre úgymond gyakorolj a lovardában lévõ lovakon, szeresd és óvd õket, állj ki értük bátran, õket is pont úgy lehet szeretni, mint a sajátodat. Figyeld meg hogyan ápolják, gondozzák, hogyan dolgoznak velük a profibbak, tanulj és kérdezz ha nem tudsz valamit.Szeretettel és aggódón: GLps: ha édesapádnak vagy nagybátyádnak vagy keresztapádnak saját lovardája van akkor úgy sokkal könnyebb lesz! Én sajnos rossz helyre születtem. ;) ps2: kívánom neked, hogy ha felnõsz te is boldog és felelõsségtudó komoly lótartó legyél! [ November 28, 2003, 10:38: Az üzenetet átszerkesztette: Gumilovas ]

[Old Shatterhand]

Gumilovas, van egy Edda szám.... "Ha feladod álmaid meghalsz, élve halsz meg!"Miért adod fel az álmaidat?Ha egy lehetetlen helyzetben lévõ kisfiú feladta volna - ahogy tanára tanácsolta -, ma nem tudnánk ki az a Monty Roberts.

[Gumilovas]

Jaj OSH hagyjuk ezt az elcsépelt szöveget. Nem csak álmok vannak, hanem van józan ész is. Csikasz azért könnyebben beszél, neki szakmája a lótenyésztés. Én csak egy irodakukac vagyok egy béna állással. Csikasz képes volt megteremteni a feltételeket a saját ló tartására. Meg neki is mákja van. ;) Nem kell az álmokat feladni, csak gondolkodni kell. Félek, mindig félek attól, hogy ezek a frissen lelkes fiatalok úgy járnak, mint körülöttem sokan: el kell adniuk a pacit, mert vagy nem érdekes már, vagy nincs rá idejük, vagy nincs rá pénz. Hányszor mondjam még, nem akarok senkit lebeszélni a lótartásról, csak gondolja át.Próbálok egy kicsit nevelni az idõsebb jogán, nem kötözködni, cinkelni akarok. Részemrõl nem kívánok több "okosságot" hozzá fûzni. GL ps: MR-nek meg mákja volt. Jó helyen volt ott, jó idõben. Neki pl. alkalma volt megfigyelni a lovakat természetes környezetükben tizenévesen.Átszerkesztés oka: elvettem a mad szmájlit a nevem mellõl. Valamint egy kis olvasmány:Monty Roberts: Az igazi Suttogó(Részlet)A bokor közelébe érve megláttam, hogy néhány prérifarkasnak sikerült leterítenie egy szarvast, és most éles metszõfogaikkal a még élõ állat oldalát próbálták felhasítani, hogy hozzáférjenek a belsõ szerveihez. Közéjük rontottam; szerencsére volt a nyergemen egy kötél is, amelyet levettem és feléjük hajítottam Barewalls.com Rémülten iszkoltak el, észak felé futottak, egy kicsit feljebb a domboldalon, aztán megálltak és visszanéztek. Tovább kergettem õket, aztán amikor már elég messze voltak, visszatértem a szarvashoz és megvizsgáltam. Öreg ünõ volt, nagyon sovány és fogatlan, a súlya talán csak fele lehetett a hasonló nagyságú szarvasokénak. (…)Úgy éreztem, muszáj megmentenem az öreg ünõ életét, így aztán leügettem a hegyrõl, és a farm mûhelyéhez siettem. (…) Magammal hívtam a farm két alkalmazottját, és hármasban aztán nagyjából öt méter átmérõjû drótketrecet építettünk a szarvas köré, és felülrõl is lezártuk, hogy a prérifarkasok ne mászhassanak be. Betettem, neki egy kis gabonát és szárított lucernát, meg egy vödör vizet is. (…)Igyekeztem minél kevesebbet zavarni, és a következõ négy-öt napban csak annyi idõre mentem oda hozzá, amennyi alatt pótolni tudtam az elfogyasztott takarmányt és vizet.az ötödik délelõtt aztán állva találtam, sõt tett néhány bizonytalan lépést is a ketrecen belül. Úgy döntöttem, hogy még mielõtt visszanyeri az erejét és nekilát a kerítés lebontásának, az lesz a legjobb megoldás, ha megpróbálom hozzászoktatni a jelenlétemhez, így talán nem esik majd pánikba, ha felbukkanok.Ettõl kezdve gyakrabban léptem be a ketrecbe, többször is fölé hajoltam, és ügyeltem rá, hogy mozdulataim óvatosak legyenek, ne tûnjenek fenyegetõnek - azt a kommunikációs rendszert alkalmaztam, amit "Equus"-nak nevezek. Mint késõbb legnagyobb meglepetésemre kiderült, a két nyelv szinte teljesen egyforma.Az ünõ megmentése egy olyan kaland kezdetét jelentette, amely immár csaknem húsz éve tart, és életem egyik legörömtelibb foglalatosságának bizonyult. A Grandma nevet adtam a szarvasnak. Csupán két vagy három hetet töltött a ketrecben, de már annyira megerõsödött, hogy megkockáztathatta a szabadba való kilépést. Amikor szabaddá tettem számára az utat, a szarvasokra jellemzõ méltóságteljes léptekkel indult el, de látszott rajta, hogy nem akar túl messzire kerülni tõlem. (…)Továbbra is minden nap kijártam arra a területre, és az elõrenyomulás és visszavonulás elveit alkalmazva dolgozni kezdtem vele. Valahányszor úgy viselkedett, mintha nem akarna a közelemben maradni, én szándékosan elûztem magamtól, olykor négy-öt kilométeren át gyalogoltam utána. Amikor aztán éreztem, hogy visszakanyarodna, vagyis a horpaszát mutatta felém és jelezte, kész a feltételekrõl tárgyalni, akkor megfordultam, és az eddigivel ellentétes irányban haladva távolodni kezdtem tõle. Elõbb szembefordultam vele, a szemébe néztem és elkergettem magamtól, aztán lemaradtam, és elfordultam tõle, ezzel hívogatva, hogy csatlakozzon hozzám, pontosan ugyanúgy, ahogyan a lovakkal tettem.Kiderült, hogy ezzel a módszerrel közelebb tudom csalogatni magamhoz.A csatlakozás azonban nem volt tökéletes, sokkal bizonytalanabbnak és törékenyebbnek tûnt, mint a lovak esetében. Évekbe telt, mire sikerült elérnem, hogy akár a csordából kiválva is odajöjjön hozzám, és engedje, hogy olyan szoros kapcsolat jöjjön létre kettõnk között, amilyenhez a lovaknál már hozzászoktam.Egy nap aztán megtörtént, amire vártam. Már jó ideje hajtottam magam elõtt, és a jelekre vártam, amelyek azt mutatják, hogy szeretné, ha abbahagynám ezt a fegyelmezõ magatartást. Felém fordította a horpaszát, és az egyik füle is az én irányomba fordult, a szájával pedig rágcsáló mozdulatokat tett felém: így akarta szavak és hangok nélkül tudtomra adni, hogy õ csupán egy növényevõ, és szeretne megbízni bennem. Aztán mélyen lehajtotta a fejét, és lépkedni kezdett, közben az orra alig néhány centiméterre volt a talajtól.Hátráltam néhány lépést, aztán elfordultam, és a tekintetemet is levettem a szemérõl. Gyönyörû, napsütéses idõ volt, és éppen a farm fölé emelkedõ egyik hegyoldalban jártunk, úgyhogy leheveredtem a fûbe, és arcomat a nap felé fordítottam.Aztán mintha csak a semmibõl tûnt volna elõ, Grandma odalépett közvetlenül mellém, és õ is lefeküdt. Végre sikerült elérnem a csaknem tökéletes csatlakozást. Megbízott bennem. Ott feküdt mellettem a kaliforniai hegyoldalban, a nap fényesen ragyogott az égen, a völgybõl felszálló meleg légáramlatok szárnyán pedig egy sas keringett a magasban.Megindított ez a hosszú idõ alatt, lassan kifejlõdõ barátság kettõnk között, amelynek csúcspontja ez az egyszerû, izgalmaktól mentes pillanat volt a telep fölött.rengeteget tanultam Grandmától.Felfedeztem, hogy a szarvasok menekülési mechanizmusa sokkal, de sokkal érzékenyebb a lovakénál. Elég volt egyetlen elhibázott mozdulat, és a tévedésemet nagyon hosszú idõ, olykor hetek vagy hónapok alatt tudtam csak helyrehozni.Idõvel arra is rájöttem, hogy e túlérzékeny menekülési mechanizmus segítségével még pontosabbá és egyértelmûbbé tehetem az Equus nyelvben szerzett ismereteimet.Egy alkalommal például arra akartam rábírni Grandmát, hogy jöjjön oda hozzám, ezért a vállamat 45 fokos szögbe fordítottam hozzá képest, és levettem róla a szememet. Mivel azonban kíváncsi voltam rá, mit csinál, a szemem sarkából lopva odapillantottam rá. Grandma persze azonnal észrevette, hogy megszegtem a szabályokat, ezért rögtön elhúzódott onnan, és fél kilométerre távolodott tõlem. Ezután három napig nem engedett közel magához.Ekkor jöttem csak rá, hogy gyakran elkövettem ugyanezt a hibát a lovakkal is, hiszen sokszor elõfordult, hogy a szemem sarkából feléjük pillantottam olyankor is, amikor nem lett volna szabad.Visszatértem a körkarámba, és kísérletezni kezdtem egy lóval: kíváncsi voltam, hogyan hat rá a tekintetem mozgásának a sebessége. Rájöttem, hogy ha lassan mozgatom a szememet, akkor a menekülési kényszert is enyhíteni tudom. E felismerés pillanatától kezdve sokkal könnyebbé vált a Grandmával végzett munka is.Azt is felfedeztem, hogy ha széttárom az ujjaimat, megmozdítom a karomat vagy túl gyorsan váltok át a visszavonulásról elõrenyomulásra, azzal megriasztom õt, és ez lelassítja a kettõnk közötti kommunikációt is. (…)Grandma segítsége nélkül soha nem tanultam volna meg e nyelv legapróbb, legárnyaltabb kifejezéseit. Olyan volt, mintha ez a törékeny, idõs hölgy haladó szintû nyelvórákat adott volna nekem: finomra hangolta a reakcióimat, és végül magasabb szintû diplomához juttatott. Talán így akarta visszafizetni azt, hogy megmentettem az életét a kanyonban. [ November 28, 2003, 11:55: Az üzenetet átszerkesztette: Gumilovas ]

[Old Shatterhand]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Gumilovas: ...sóhajtottam egy akkorát, hogy a szívem majd kiesett és rájöttem arra, hogy lehetetlen nekem lovat tartanom. Egyszerûen az én életem nincs lótartásra berendezkedve... [/QUOTE]Csikasz, ezt persze lehet "reális látásnak" is nevezni. De ha ezt elhiszi bárki magáról, elfogadja, akkor így is marad. Ha valaha álmodott saját lóról, de azt, hogy nem lehet lova realitásként kezeli, soha nem is lesz. És az álma nem válik valóra. Persze nemcsak lóra igaz ez. Bármire.Ha nagyon durván leegyszerûsítem a fentieket, úgy értelmezhetem: belátható idõn belül - esetleg soha- nem lesz olyan helyzetben, hogy vegyen 3 kilóért egy lovat és havi tervezett 45 rúgót költsön az álmaira. És ebben ez utóbbi a legdurvább. Mert ha valaki az agyát így állítja be - hiszen ott fent dõl el minden - gyakorlatilag végignézi, ahogy az élet elmegy mellette.

[Gumilovas]

Az életem nem megy el mellettem! Mert ezt most magamra vettem. Gyönyörú, tartalmas, boldog életem van! Minden pénzemet a lovaglásra költöm. És ebbõl a pénzbõl én elutazom szépen, elmegyek Silveradoba, vagy ki a tanyára a barátomhoz vagy a lovardába, ahova csak tudok, és együtt vagyok a lovasokkal és boldog vagyok. Csodás édesanyám van, testvérem, võlegényem, szép nagy családom. Õk megértõek és lehetõségeikhez mérten segítenek nekem mindenben. Ha lovam lenne akkor sem lennék boldogabb. Sõt a folytonos aggodalom és pénzhiány mardosna inkább. Jobb nekem így hidd el. És jobb a potenciális lovamnak is.

[Gumilovas]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Csikasz: Mák, mák, mák - na ebbõl kell sok!!!!Szerintem mi megmutattuk a jó és rossz oldalt is, meg hogy, van más megoldás is! "öregeim" össze ne kapjunk :eek: ! [/QUOTE]Nem kapunk össze. Csak úgy érzem hiába nyerítek itten. OSH itt ideologizál én meg rárontok a témára. Amit írtam, nem a biblia, csak az én álláspontom. És ha kell ezerszer leírom, hogy nekem is vannak álmaim, de néha fel is kell ébrdeni.

[Old Shatterhand]

GL, sajnálom, ha nem értetted meg, amit mondani akartam. Ha azt gondolod bántani akarnálak, vagy véleményt mondani valamirõl, amit egyáltalán nem ismerek, bizony nagyon rossz nyomon jársz. A segítség nem mindig kézzel fogható, jóllehet az eredmény az. Az igazi segítség pedig olyan valami, amirõl észre sem veszed, hogy segített valaki.Csikasz, a fent említett növényben semmilyen szempontból nem hiszek...

[Gumilovas]

Megértettem, hidd el. Élek minden lehetõséggel, segítséggel. Erõmhöz mérten teszek meg mindent azért, hogy gyerekkori álmom közelébe jussak. S ez nem más, mint a ló. Álmaim megvalósítására irányuló törekvéseim részemrõl kimerülnek abban, hogy amikor csak tudok, lóközelben vagyok. Anyagi kereteim végesek, folyton kimerülõben, de lelkesedésem töretlen. Ha valaha úgy történne, hogy lehetõségem lesz az egész életemet átdolgozni, s saját lovat tartani, akkor tudni fogom, hogy van Isten.

[Old Shatterhand]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Csikasz: ...tenni, tenni kell" - ezt kell megérteni a "Csikóknak"![/QUOTE]IGEN! Ez alap. Sültgalamb nem esik az égbõl. De a hogyan nagyon nem mindegy...

[Old Shatterhand]

GL, ne akkor tudd...

[Gumilovas]

Segítség! Bunyó van a csikókarámban! Istennel kapcsolatos kijelentésem végsõ kétségbeesésemben bújt ki. Van Isten. Van, mert van családom, barátaim, élek és virulok. És van, mert itt vagytok ti és itt a fórum, és mert csak azt veszem észre, hogy mámmegen itt lógok és csak olvasok, olvasok s csak írok és írok hülyeségeket és még el is olvassák. OSH: kösz a "térj észhez Gumilovas" megjegyzésedet. Magamhoz tértem. Elégedetlen vagyok, mindent akarok és nem teszek érte semmit. Biztosan tehetnék valamit, hogy legyen saját lovam, csak oly nehéz és hosszú folyamat lenne, hogy inkább csak sóhajtozom és minden marad így. Tudod mit? Azé nem bánom ám. ;)

[Old Shatterhand]

GL, ;) Pont 10 éve egy pályakezdõ fiú elhatározott valamit. 25 ezret keresett, igen jó pénz volt ez akkor. De a nagy fekete Pick-up terepjáró két millába került. Volt neki 300 dugi rúgója és 1993 szeptemberében elhatározta: 94 májusában megveszi álmai autóját. Feketét, krómfelnivel, vadráccsal. Hallott egy technikáról és hitt benne. Leírta akkor szeptemberben az érzést amit ebben a csodában át fog élni. Leírta egy 10X10-es papírra, pár szóban és minden reggel elovasta. És minden este is újra és újra átélte az érzést . Véletlenül a cég ahol dolgozott épp akkor vezetett be egy új teméket. Versenyt írtak ki decemberig. Kitalált sok furfangot, hogy minél többet adhasson ebbõl el és ezért minél nagyobb jutalmat kaphasson. Kitalálta, hogy hogy is adja el a január-februári forgalmat is decemberben. Eladta. Ahányszor csak tehette beleült a szalonban az autóba, szagolgatta és újra átélte az érzést . De februárban még mindig hiányzott több mint 400 ezer álmaihoz. Igaz, akkor már 30-at keresett. De nem adta fel, keresett, kutatott, érdeklõdött. Véletlenül rábukkant egy jogszabályra, ami a teherautók körüli ÁFA visszaigénylésre vonatkozott. Elkérte 2 hónapra ezt a pénzt egy barátjától, csinált egy Bt-t 2 hónapra rá visszakapta az Áfát és a kocsi forgalmijában a forgalomba helyezés dátuma 94 április 29. Ennek a történetnek a matematikai esélye nulla. De megtörtént. Mint azóta nagyon sokszor. Nem kell összefüggést keresni -jóllehet lehetne - agykontrollal, meg bármi mással. Ez azért mûködik, mert tiszták a célok. Nem megyünk el a lehetõségek mellett, ha a "céljainkban" élünk. Nem "véletlenül" bukkanunk rájuk. Nem "szerencsénk" van.Ami ma irreális, holnap reális lesz. Csak ki kell próbálni és csinálni. Semmibe sem kerül.Viszont tényleg nem a lóval kell kezdeni. Mert õ így pikk-pakk ott fog nyeríteni és el is kell tudni tartani.Az a kis 10X10-es papír pedig a mai napig megvan a fiúnak...

[Gumilovas]

Ez jó történet! Asszem szerzek egy 10x10-es papírt és jegyzetelni kezdek rá. ;)

[Zsuzska]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Old Shatterhand: vegyen 3 kilóért egy lovat és havi tervezett 45 rúgót költsön az álmaira. [/QUOTE]Az a baj, hogy a lótartás szerintem nem errõl szól! Én teljesen Gumimacival értek egyet. Mert tegyük fel, hogy a fenti összegek rendelkezésre állnak (bár én azt mondom, ma az én környékemen az én igényeimnek megfelelõen nem jön ki ennyibõl a lótartás, ha mindent beleszámolok. És akkor még nem tettem meg a szokásos havi körömet a lovasboltban és nem vettem meg csak azt a cuccot, ami a legjobban megtetszett és kéne is, legyen az felszerelés, ruha, táp, akármi...). Azért kell még legalább 3-4 kiló a bármi eshetõségre, kólikamûtét, ilyenolyan baj, akár munakhelyváltás, amikor nem csak a saját megélhetésemre kellhet a tartalék, hanem a lóra is. Az autós történet nagyon szép, tényleg minden elismerésem. De. Az autónak nem lesz semmi baja, ha akár csak egy hétig nincs pénzed megtankolni és leállítod a parkolóba. Attól se lesz baja, ha elromlik egy alkatrésze és csak pár héttel késõbb van pénzed megcsináltatni. Magyarul nem akkora felelõsség, mint egy ló. Ebben a lényeg a vételár biztosítása, míg a lóvásárlásban (tartásban) messze nem ez a lényeg.Aztán egy átlagembernek szerintem baromi sokat kell dolgoznia ahhoz, hogy ezek a bizonyos összegek a rendelkezésére álljanak. Akkor mikor megyek ki a lóhoz, mikor foglalkozom vele? Persze lehet, hogy találok egy helyet, ahol tényleg nyugodt szívvel hagyhatom akár hetekig is úgy, hogy rá se tudok nézni rajtam kívül álló okok miatt, vagy épp azért, hogy el tudjam tartani. De én (hangsúlyzom, ez csak rám vonatkozik) úgy érzeném igazán magaménak az állatot, ha legalább kétnaponta ki tudnék menni, de inkább azért hatszor egy héten. Így látnám értelmét lovat venni. (Ez persze nem jelenti azt, hogy valóban így is fog történni, ha eljön az ideje a lóvásárlásnak, mert abban biztos vagyok, hogy el fog jönni elõbb-utóbb.)Addig itt a félló, akinek nem lesz baja ha pár napig nem lát, de mégis kijárok hozzá többet, mint idõm engedné, rá is tuti elköltöm azt a havi 45-öt így is, de nincs (akkora) felelõsség, nem kerül eladásra, vágóba, ha bármi történik és nem tudom tovább vállalni, max éli tovább életét egy legelõn. Gyerekkoromban én sem értettem, hogy az én szüleim miért nem vesznek lovat, mikor annyi mindenkinek igen, mi olyan bonyolult ebben? Most már úgy gondolom, sokkal jobb, hogy nem vettek. Úgyis max. hobbilovas maradtam volna, és akkor mit csinálnék vele akár most? Ennyi idõsen már nyilván nem várhatnám el a szüleimtõl, hogy még mindig õk tartsák el a lovam. Olyan kompromisszumokat kéne kötnöm, amikkel nem érezném jól magam a bõrömben, hiába vagyok lótulajdonos és hiába volt ez az álmom.Szóval persze, néha én is felsóhajtok, de aztán egybõl eszembe jut, ahogy Gumilónak is, hogy most ez így jó, sõt tulajdonképpen úri dolgom van, és biztosan teljesülni fog az álmom is, ha eljött az ideje és már maradéktalanul lehetek boldog vele. Újraolvastam, és kicsit pontosítok: az én álmom, és talán nem tévedek, ha azt mondom, Gumilovasé sem az idézett részrõl szól. Ettõl függetlenül lehet, hogy másra viszont abszolút érvényes OSH véleménye. [ November 28, 2003, 19:19: Az üzenetet átszerkesztette: Zsuzska ]

[Old Shatterhand]

Zsuzska, senki nem írta, hogy a lótartás szól errõl. Azt írtam, hogy a fenti ellenvetések szólnak csak és kizárólag a pénzrõl. Nyilván amiket írtál, abban teljesen igazad van. A pénz oldala oldható így meg, a többi nem. Ez egyértelmû. Ezért is írtam a végére, hogy ne lóval kezdjük. Mert a biztos háttér az elsõ. Utána jöhet a többi. A 45 pedig a lótartásról szólt csak. Mert lótartás - most havi 35-bõl a legtöbb helyen kijön- + évi 120 rúgóba azért csak belefér a doki, patkó és némi nasi...Nyilván ruhára, nyeregre és a többire bármit el lehet költeni, de 100 millás tanyavásárlást nem sorolnék a lótartásba bele.Az pedig hogy ki mikor tud kimenni, hát megint más kérdés. Ebben is igazad van, nem a pénzrõl szól, ha már van mivel kimenni, (bár benzin)inkább elhatározásról. De ha valaki megy lovazni szélben, esõben, sárban, valószínû fog menni a sajátjához is. Azért hétközben többnyire én is dolgozom. Megoldom, de ha nem, múlt héten kedden pl 8 körül mentem ki futószárazni. Se lámpa, se semmi. Pislogtunk a sötétben Mentollal egymásra és csinálta a pislogások közt amit kértem. Szóval ezek a dolgok megoldhatóak és valóban nem (csak) pénz kérdése...

[BoKa]

Frankón elbeszéltek egymás mellett..Aki nem gondolja át elõtte, hogy mivel jár mind anyagilag, mind felelõsségileg, mind idõileg a lótartás, az nem érdemli meg, hogy lova legyen.Ezt a csikóknak is tudniuk kell. Szerintem Gumilovas elsõre csak ennyit mondott, és ezzel egyetértek én is (de szerintem te is ). Az álmokról való lemondáshoz ennek nem sok köze van.

[Gumilovas]

Boka, édös egy komám!Na, ezt nyerítem én is! ;) Álmodhatok ezerrel, ábrándozhatnak a csikók is. Amit írtam, pont azért írtam, hogy fontolják meg, gondolkodjanak el, rágják meg elõbb. GLps: elõbb az ól, aztán a malac, nemde?

[Kriszti2]

GL,Maximálisan egyet értek veled. Pedig nekem ott van Mirza. Mirza egy üzleti közremûködés ügynöki jutalékaként lett az enyém, azzal a megállapodással, hogy a lovat nem viszem el sehova (nem is tudnám és nem is akarom sehova vinni) viszont a ló sorsáról én rendelkezem. Én nem akartam lovat venni, de Mirzát annyira szerettem, hogy azt akartam, hogy amikor én nem vagyok Németkéren, neki nyugta legyen. Ez így nagyon jól mûködött. Jutányos bértartást fizetek érte és csak én használhatom, senki nem ülhet rá a távollétemben. Mellesleg nem is nagyon akar senki, mert gazdis ló, potyognak róla az emberek (ráülsz ?)De. Most beteg, és majd belehalok, hogy néznem kell, ahogy szenved. Ez az, amit nem kívánok az ellenségemnek se. Ezt nagyon meg kell gondolni, mert a ló betegen is az enyém....

[BoKa]

Gumilovas:

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Kriszti2:. Jutányos bértartást fizetek érte és csak én használhatom, senki nem ülhet rá a távollétemben. Mellesleg nem is nagyon akar senki, mert gazdis ló, potyognak róla az emberek [/QUOTE]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: [url="http://"http://www.paci.hu/cgi-bin/lovas/paciforum/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic;f=1;t=000175;p=2#000080"]Kriszti2[/url] Rendben Boka, Németkéren játszuk le. De akkor a lovamra is rá kell ülnöd, csakhogy valami elismerést is lássak majd a szemedben . [/QUOTE]Na szééépp, mondhatom!! Tudtam én, hogy valahol vmi nem stimmel ebben, gyanús is volt, erõsen

idézet:

---

De. Most beteg, és majd belehalok, hogy néznem kell, ahogy szenved. Ez az, amit nem kívánok az ellenségemnek se. Ezt nagyon meg kell gondolni, mert a ló betegen is az enyém.... [/QUOTE]Mi van vele? :(

[Old Shatterhand]

Francba. Én ezt ezek szerint nem gondoltam eléggé át. Ennyire nagy felelõsség ez a lótartásdolog? Pénz és idõigényes... Hm... Még beteg is lehet és akkor is az enyém. Hm... Van itt valaki, aki pályakezdõ és fixbõl él? Mert a következõ 25 évben gyerek eszébe ne jusson!!! NA aaaaz költség. Meg felelõsség. Plussz beteg is lehet. Brrrrrrrrr. Foglalkozni is kell vele, há arra kinek jut a meló mellett ideje? Áááááá, kellisa fenének. No meg a Asszony! Hühûû, a má mekkora költség, bár felelõsségnek nem annyira! Na, ezért gondolom, mégis jó döntés a lú. Mesét sem kell modanom neki (semmilyet sem )és a trendi kávéházra sem pezseg.

[Old Shatterhand]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Csikasz: " Ha belõlem két egyforma lenne, egyikõnk feleslegesé válna" - Kínai közmondás [/QUOTE]Ez tök jó! Szeretem a csájníz mondásokat, ezt még nem ismertem!

[Csutka]

Kedves araignée!"ELADÓ ÜGETÕ LOVAK" ügyben írok. Az ok, hogy felhasználod a képeim, de legalább egy 'szabad'-ot megejthettél volna. Én senkinek a dolgait nem használom -bejelentés nélkül. Most még nincs, baj, csak úgy szólok. Légyszíves legközelebb ha kell egy kép, kérdezd meg, (biztos megengedem, hogy használd, mert mér ne?...)és annyi... OK? Vagy nem kell használni... UI: Most még nem vagyok mérges. ;)

[Kriszti2]

BoKa,már alig várom, hogy kipróbáljátok (ott egye fene, ha lepotyogtok ) mert az azt jelentené, hogy jól van. Nem tudjuk, hogy mi a baja, a doki kólikára kezeli már 4. hete, de én már valami egész másra gyanakszom. Mindenesetre kólikás tüneteket produkál, de tud trágyázni, éhes is. Nem tudom. Egyik pillanatban még pörög ezerrel, ahogy szokott, bohóckodik, ugrabugrál, következõ pillanatban viszont elfekszik, nyög. Majd feláll és nézegeti a hasát. Ma jön hozzá egy másik állatorvos, hátha õ mást lát. Hát...szorítsatok nekünk.