Hát majdnem úgy jártam, mint Te!
Elsõ ehetõ gombáim:
Szürke sötétedõpöfeteg
Remélem jól írtam a nevét.
Története is van. Szóval, már majd minden nap koslatok gombák után, tegnap is léptem volna az erdõbe, ahogy elállt az esõ, de a férjem egy nemvagynormális felkiáltással elvette az indítókulcsomat. Aztán furán nézegetett, majd kérdezgetett, hogy mi ez a nagy erdõjárás. Mérgemben a karámokban néztem körül, de semmi bizalomgerjesztõ. A fákon meg teljesen semmi. Azt is naponta kérdezem, hogy megérkeztek e már a gombás könyveim, mert alig bírom már kivárni, hogy azokkal a hónam alatt kutassak, ha lenne olyan szerencsém, hogy hvége elõtt megérkeznének, tuti, hogy az egész szombatot az erdõkben fogom tölteni.
Ma a kis veteményesembe szorgoskodtam mikor eleredt az esõ. Na mondom úgy is ki kell mosni a waxost, felkaptam, meg a túrakalapomat, azt uzsgyi a legnagyobb zuhéban a legelõre gombászni. Persze mondanom se kell combtõig vizes lettem a térdig-combig érõ rétben, de nagyon tetszett ez a lovainkan földi paradicsom. Azt már csak mellékesen, hogy miközben a mezei virágokat nézegettem eszembe jutott, hogy készítek koszorút a lánykáimnak,(mint gyerekkoromban a barátnõimmel) miközben szedtem a virágokat rájöttem, hogy kötök inkább csokrot. Nagyon örültem, hogy elõjöttek a mozdulatok, miket tanultam, belémrögzõdtek sok Nõnap, Ballagás, Esküvõ...stb során (virágboltjaim voltak régebben), így végül egy kis menyasszonyi csokor lett a vadvirágokból. A nagyobb lányomnak adtam, megköszönve a sok vadvirágot mit szokot szedni nekem. Gombát nem találtam egy szemet sem, de a csokornak örültem, annak is, hogy újra van kedvem csokrotkötni, ismét rá tudok csodálkozni a virágokra, talán eljön az idõ, hogy ismét rajongok értük. Ezt csak egy virágboltos értheti.
Szóval hazaértem gomba nélkül, kicsit késõbb megyünk felhívni a lovakat a legelõrõl. Persze a másik végébe vannak, és hiába kiabálunk meg nem indulnának felfelé, persze bolondok lennének a dagonya karámba bejönni. Így elindulok, hogy a legelõ egyik szélérõl kiabáljak nekik, és miközben állok a villanypásztor mellet meglátom a gombát. Nézd, mondom ennek alig van szára, ez biztos olyan, mit valamelyik nap a Kistáltos tett fel. Azért felveszem, és akkor látom, hogy ez bizony pöfeteg. Keresem a társait, pár darab van csak, pöfögnek is már, de tudom a lelõhelyet. 100 méterre a házunktól! Na, alapos vizsgálódásba fogtam, megnézzem a helyet jól, hogy máskor hol keressem. Nagyon jellegzetes. Legelõ széle. Fû. Bokor. Körtefák. Errõl ennyit is. Persze, hogy körbejártam a körtést, meg az út szélén is gyalogoltam oda is meg vissza is 50 métert, nagyítóval is néztem, kapartam is, semmi. A férjem azt tanácsolta keressem a lószarban.
De elõtte, meg azóta is nincs ilyen gondom. Nem tudom, milyen hülye helyeken járhattunk akkor...
), indulj el és járj nyitott szemmel!
