
Cowboyok és Jézus
#161
Közzétéve 2008 február 15. - 22:16
#162
Közzétéve 2008 február 15. - 22:32
A XVI-XVII. sz.-i angol reformáció egyik alapvetõ, kálvini indíttatású egyházi-politikai mozgalma; a puritanizmus keretei között az erõsödõ polgárság szervezkedett az abszolutizmus és az anglikán egyház ellen. Az abszolutizmus üldözöttjeként sokan vándoroltak ki Észak-Amerikába. A puritánok biztosítottak ideológiát az angol polgári forradalom számára. A forradalom idején a puritanizmus radikálls és mérsékelt irányzatokra szakadt, s ezek egymás elleni harca kifejezte az osztályérdekek alakulását a forr. különbözõ korszakaiban.
Egymás elleni harc? oszátályérdekek?... nocsak, nem szeretet és hûség és...?
...Legtöbbjük úgy érezte, hogy a királyok isteni joga nem több mint egy eretnekség, aminek I. Károly uralkodása idején nagy jelentõsége lett. (A királyt Cromwell végeztette ki 1649-ben).
hopp, ez érdekes. Kivégzés = könyörület értem én. Kivégezni egy királyt, .. itt is világos, hogy nem akart senki semmiféle hatalmat megkaparintani egyszerûen csak ott feküdt egy test a feje pedig épp egy bakon pihent. A balta ott volt és egy óvatlan pillanatban amikor legjobban tombolt a tömeg valaki felkapta a fejszét és ... ;) Nem haszonlesés miatt, egyszerûen csak valami aktuális hatalom birtoklásáért. Többnyire. Persze nem, valami más hajthatta az embereket a puritanizmus felé, valami jószándék, jobbító akarat vagy az élõ szeretet maga. Ha a puritán tömeget ez is motiválhatta a vezetõiket biztosan nem. Az agy gondolkodik a tömeg sodródik. Az okos emberek akkor is tudták a többieket motiválni és Te akkoriban régen mivel tetted volna mássa mint hittel?...
P.
Edited by Petya, 2008 február 15. - 23:51.
#163
Guest_Tom Forest_*
Közzétéve 2008 február 15. - 22:40

#164
Közzétéve 2008 február 16. - 0:24
Gondoljunk csak bele, az elsõ õskeresztények Kr. után 70-80 évvel gondolták-e, hogy 325-ben már egy császár vezényletével az õ üldözött hitük a kereszténység államvallás lesz és 250 püspök arról vitázik majd, hogy az õ prófétájuk isten-e vagy sem, vagy éppen azon tanakodik, hogy mely iratok eredetiek-e vagy sem magyarul összerakják azt amit ma Bibliának hívunk és amit ott és akkor elvetnek annak a létezését is próbálják eltüntetni évszázadokig? Vajon a zsinat elnöke Constantinus gondolta akkor, hogy az a vallás amiért annyi mindent tett, ami morális holtponton lendítette át Rómát több áldozatot szed majd a középkorban mint a pestis a kolera és a lepra együttvéve?
Nem szerencsés ezt itt erre elvinni.
A dolgokat mindig az emberi természet alakítja. Nem tudunk elszakadni magunktól :guny: pont errõl szól a fenti bekezdés, hogy jól indulnak a dolgok és valami miatt vesznek egy, vagy jópár érdekes csavart.
P.
Edited by Petya, 2008 február 16. - 8:38.
#165
Közzétéve 2008 február 16. - 9:24
Pont ezt hívom bûnnek amirõl írtál.Az emberek nincsenek egyedül a hitükkel. Barátkoznak, beszélnek és összejárnak. Keresik egymás, fõleg a hasonlóan gondolkodók társaságát és közösséget szerveznek. A közösség bõvül és gyülekezetnek hívják, bejegyzik és máris egyháznak. A mérete akkora lesz hirtelen, hogy kellenek már rendezési elvek egy ekkora közösség szervezésére. Az elveket leírják, elkészülnek a szabályok és nini a kis keresztény közösség mely szeretetre, a család egységének megtartására vagy mittomn mire alakult egy egyre merevedõ szabályokkal rendlekezõ egyházzá válik. Egy valódi gazdasági társaság bankszámlával, profit érdekekkel majd ingatlanokkal, bel és külkapcsolatokkal, politikai ambíciókkal stb. Soroljak ilyen példákat? Hányat az elmúlt évtized érdekesebbjeibõl? Korrupció-botrány, pénz és hatalom. Pedig egy kis baráti közösségként indult mert elsõ a hit, remény és szeretet, e három és... Azért mert emberek vagyunk. Többnyire minden jó célokért jó irányba elindult kezdeményezés ide torkollik.
Gondoljunk csak bele, az elsõ õskeresztények Kr. után 70-80 évvel gondolták-e, hogy 325-ben már egy császár vezényletével az õ üldözött hitük a kereszténység államvallás lesz és 250 püspök arról vitázik majd, hogy az õ prófétájuk isten-e vagy sem, vagy éppen azon tanakodik, hogy mely iratok eredetiek-e vagy sem magyarul összerakják azt amit ma Bibliának hívunk és amit ott és akkor elvetnek annak a létezését is próbálják eltüntetni évszázadokig? Vajon a zsinat elnöke Constantinus gondolta akkor, hogy az a vallás amiért annyi mindent tett, ami morális holtponton lendítette át Rómát több áldozatot szed majd a középkorban mint a pestis a kolera és a lepra együttvéve?
A dolgokat mindig az emberi természet alakítja. Nem tudunk elszakadni magunktól :guny: pont errõl szól a fenti bekezdés, hogy jól indulnak a dolgok és valami miatt vesznek egy, vagy jópár érdekes csavart.
P.
Ez nagyon jo. En is "bot nelkul jarok",( es persze nem csak azert, mert nalunk a pap mindig avval kezdi a miset, hogy kedves HIVeim
, ami azert eleg riaszto) de azert megfordult mar parszor a fejemben az, hogy mi lesz ha kiderul hogy arra a "hegyre" csak bot segitsegevel lehet feljutni. Gondolom mindenkinek megvan a maga kis hegye, amire fel szeretne jutni.
Gabor 2, neha nem nagyon ertem, hova akarsz kilyukadni evvel az egeszel . Tetszik amit irsz, es foleg ahogy irod, de szerintem ugyanezt(mar ugy ertem azokat az emberi erzeseket) megtapasztalhatad volna akar nalunk is egy eldugotabb hegyi faluban, vagy a mezosegi tanyavilagban, ahol az emberek tudjak hogy csak egymasra, es Istenre? szamithatnak. Isten nem csak cowboyruhaban letezik. De ha te ugy erzed, hogy ott talaltad meg, amit kerestel, es ugy erzed, hogy mindaz amit ott megtapasztaltal az jezus jelenletenek koszonheto, az ottani emberek lelekvilagaban, hat legyen. Remelem feljutsz a te hegyedre. Tiszteletem.
Szia Muki!
Jó hogy bekapcsolódtál a topikba.
Nem gondolom, hogy Amerikába kellene menni ahhoz, hogy ezeket a dolgokat az ember megtapasztalhassa, szerintem a mi falvainkban, vagy akár városainkban is él, létezik a leírtakhoz nagyon hasonló gondolkodás, meggyõzõdés, stb. A topikot azért kezdtem el, mert arra jöttem rá, hogy Amerikát, és ezen belül a "Vadnyugatot" egy meglehetõsen torz tükrön keresztül láttatva tudtuk csak megismerni. Lovas körökben ezekrõl a dolgokról eddig nem volt szó. Beszámolómmal szeretném ezt a gondolatkört is megnyitni, ami egy meghatározó része a nyugat gondolati és életmódbeli rendszerének.
gábor
#166
Közzétéve 2008 február 16. - 9:39
Edited by realcowboy, 2008 február 16. - 9:42.
#167
Közzétéve 2008 február 16. - 10:06
"ecce homo", mondahatnánk erre nem kis iróniával.Pont ezt hívom bûnnek amirõl írtál.
Pedig irónia nélkül is egyszerû, ilyen az ember
P.
#168
Közzétéve 2008 február 16. - 10:30
Utunk a Vadnyugatra 5
Élet a Rainbow Bible Ranchen
Orvosként könnyen hasznosnak érezhettem magam már az elsõ napon. Nem csak Grandpa idõskori problémái, hanem a gyerekek között dúló hurutos betegségek is segítettek ebben. A hab a tortán az volt, amikor Larry megkért, hogy vegyem át Joe kezelését is. A probléma csak az volt, hogy korábban minden páciensemnek maximum két lába volt, és egyik sem volt még több, mint 400 kg. Joe ugyanis egy gyönyörû 4 éves herélt Quarter ló volt. Egy két nappal azelõtt sérült meg, mielõtt odaértünk. Egyik éjjel puma támadta meg a lovakat, akik menekülés közben a szögesdrótba akadtak, és ez borzasztó sérüléseket okozott rajtuk. Joe bal oldalán hatalmas hasított seb éktelenkedett, izmai ugyan nem sérültek, de a teljes bõr kb 50 cm hosszan lifegett. Még így is jobban járt, mint egyik társa, aki mire reggel rájuk találtak már elvérzett. Az állatorvos összevarrta, és azt mondta, hogy kb. 50 % esélye van a túlélésre. Larry azt kérte, hogy a hét során ápolgassam ezt a pacit.
A „páciensem” az istállóban állt ellentétben a többi lóval, akik mndig szabadban töltötték az éjszakát. Oldalán a hatalmas seb, és olyan mennyiségû váladék, amit csak állatorvosok tudnak elképzelni.....
Átöblítettem a sebet, majd amennyire tudtam friss kötést helyeztem rá, és le voltam nyûgözve, hogy Joe milyen türelmesen viselte ezt a kezelést. Másnap ez már nem ment ilyen könnyen. Kis barátomnak mûködött a memóriája, hogy a hidrogén peroxid meglehetõsen csípte. És megmutatta, hogy nevelés ide, vagy oda az ösztönöknek nagy az ereje. Közeledésemre õ is kétlábon kezdett járni. Kértem a wrangler (lovászok fõnöke) és az egyik cowboy segítségét, de õk sem tudták maradásra bírni a mi Jóskánkat. Távgyógyítással pedig nem tudtam a sebet kezelni. Ekkor szégyen vagy nem Larryt hívtuk segítségül. Megdöbbentõ volt, hogy amint belépett az istállóba Joe kezdett megnyugodni. Larry megsimogatta homlokát, majd két fülét szarvként lefelé csavarva szembe nézve a pompás állattal, megtartotta annak a fejét, és szólt, hogy akkor most már kötözhetem. A ló úgy állt ott egyhelyben, mint Hadik András bronzlova a Budai Várban. A két vagány lovász fiú kimondhatatlan tisztelettel nézett Larryre. A kezelés után Larry elment, és Joe ismét megmutatta, hogy van benne még erõ. A srácok látták megdöbbenésemet, és lazán közölték: -„hát igen ezt így szoktuk csinálni...” (elsõ lecke tekintélyrõl, a valós teljesítményrõl és a fülekrõl (a zöld fülekrõl is)).
Délután felbolydult a tábor. Megkérdeztük a gyerekeinket, hogy mi ez a nagy sürgés-forgás. Aznap kint fognak aludni a prérin tudtuk meg. Ja, hogy mi nem hoztunk hálózsákokat Magyarországról? Na ez nem lehet akadály, Robin, Larry felesége talált mindannyiunknak egyet. Vacsora után indult a csapat. A hatalmas John Deer egy akkora platós utánfutót húzott, amire fölfért kb 40 gyerek csomagostul. (Ezt használják széna hordásra egyébként.) A legsportosabbak futva indultak, a kisebbeket, és kényelmeseket Larry vitte az utánfutón. A cél a „Peak” volt, vagyis a legmagasabb domb, amire ujjal rábökve mutatták az irányt. Piri, a legkisebb lányunk a futókkal tartott. Feleségem, Gabi azt javasolta, hogy mi sétáljunk föl a dombra. Én, ahogy szoktam mondani nem lottón nyertem a lábaimat, nem vagyok egy kifejezett távgyalogló, de a kettesben tölthetõ séta, és a táj szépsége miatt belementem. Larry fölajánlotta, hogy fölvisz minket, de mi udvariasan visszautasítottuk.
„Biztos, hogy gyalog akartok menni?” kérdezte mégegyszer.
„Igen” volt a határozott válaszunk.
„Rendben, de figyeljetek a kígyókra és a kaktuszokra”.
Elindultunk. Igen ám, de közöttünk és a csúcs között volt még jó néhány domb, amik lentrõl föl sem tûntek. A harmadik, negyedik után már bizony nem csak hogy besötétedett, hanem rendesen ki is fáradtunk. Sehol az út, és egyre kevésbé tudtunk figyelni a kígyókra és a kaktuszokra, mivel már teljesen sötét volt. Nekem nagyon tetszett a dolog vadsága. Rájöttünk néhány dologra út közben:
1. A távolság csalóka
2. A western csizma nem divatcikk
3. Ezek az emberek komolyan veszik a kimondott szavak súlyát. („Biztos, hogy gyalog akartok menni?” kérdezte mégegyszer.
„Igen” volt a határozott válaszunk.) Szabadság és felelõsség két mozgatórugója az életüknek.
Mennyire tud örülni az ember a civilizáció legõsibb megjelenési formájának a tábortûznek, amikor megpillantja a távolból. Gabi meg volt gyõzõdve, hogy már expedíciók keresnek minket, de a tûz körül gyermekeink a táborozókkal és a cowboyokkal énekelgettek, beszélgettek. Õk tudták ugyanis, hogy mennyi ideig tart fölérni a Peakre. (második lecke a fülekrõl (ismét a zöldekrõl)).
A tábortûz körüli beszélgetésben olyan természetes volt az Istenrõl való tanítás. A teremtõ fennségéhez, a csillagok szinte természetellenes ragyogása csodálatos illusztrációt adott. Jézusró, mint „fényes hajnalcsillagról” beszélt az egyik fiatal. A kisebbek közül voltak akik féltek, hiányolták szüleiket, velük személyesen foglalkoztak a vezetõk, vígasztalták, bátorították õket, majd két táborban fiúk illetve lányok lefeküdtünk a fûbe hálózsákjainkban. Káprázatos volt a hely, a levegõ illata, az éj hangjai. Éjszaka lódobogásra ébredtem. Megérkezett a vágtató ménes. A holdfényben közel száz ló robogott el mellettünk, és tanyázott le táborunk mellett. Ott hevertek tõlünk 20-30 méterre. Idõnként megriadtak valamitõl, akkor körbevágtatták a hálózsákjainkat, amitõl mi riadtunk meg, majd visszatérve legelésztek körülöttünk. Amikor a nap felkelt a préri fûszálain harmatcseppek ragyogtak, mint megannyi gyémánt. A lovak a vezérkanca vezetésével elballagtak. Késõbb tudtuk meg, hogy mindig meglátogatják a kint táborozókat, szeretnek ott lenni az emberek közelében. Tûzön sütöttük a reggelinket, néztük a völgybe leereszkedõ ménest, ahogy megélik társasági életüket: a tapasztalt, a rosszalkodó, a jólnevelt. Nagyon közel éreztem magam Istenhez és szívbõl adtam hálát neki azért, amit átélhettem.
Aznapi kilovagolásunkkor arrafelé mentünk, ahol az este jártunk. Clint a wrangler megállt, balra mutatott csendben. Kb 1 m-es csörgõkígyó feküdt a fûben, mögötte egy nagyobb bika kígyó. Örültem, hogy nem az éjjel találkoztunk.

Edited by Gábor2, 2008 február 16. - 11:38.
#169
Közzétéve 2008 február 16. - 11:40
Hát igen. Ezért van szükség a megváltásra. (Fizikában is csak a rendszeren kívüli erõ tudja annak egészét megváltoztatni.)"ecce homo", mondahatnánk erre nem kis iróniával.
Pedig irónia nélkül is egyszerû, ilyen az ember
P.
#170
Közzétéve 2008 február 16. - 14:00
Köszi a figyelmeteket!
Utunk a Vadnyugatra 6.
Élet a Rainbow Bible Ranchen + Epilógus
A hét során igyekeztem minél jobban megismerni a ranch hétköznapjait.
Egyik nap Larry és Robin leterelték az összes lovat a karámba, hogy kiválogassák a kiképzendõket.
Kb. 70 jól képzett tábori lovuk van, õk külön csoportban legelésznek. Minden reggel a wrangler behajtja õket, és közülük annyit fölnyergelnek, amennyi táborozójuk van. A pacik egész nap felnyergelve, a tûzõ napon várják a munkát. Vizet csak este kapnak, amikor visszamennek a legelõre. (Nincsenek elkényeztetve) Abrakolás csak különleges esetekben van, a préri fû fehérje tartalma 10 %. A lovakat évente 1x körmölik, a többit elvégzi a köves talaj, igaz a musztángokat sem szokták körmölni. 3 lócsalád él szabadon, a mének háremükkel együtt legelésznek, nem tudják pontosan , hogy mikor fedeznek, csak a csikók megszületését észlelik. A kiscsikókat megszületésüktõl kezdve rendszeresen meglátogatják, a csapat békésen fogadja a látogatókat, néhány hónaposan elvégzik az emberhez szoktatást, amikor még nem nem túl erõs a bébi. Egy éves korában lehozzák a legelõrõl, és kap 1 hónap kiképzést, majd vissza megy a csikó ménessel kétéves koráig. Akkor ismét iskola következik, 2 hónap képzés. Három éves koruktól már rendszeresen foglalkoznak velük. 7 éves kor elõtt nem alkalmazzák a lovakat tábori lóként. Összesen kb 200 ló él a ranchen.
A cspat vágtatva érkezett a karámba. Larry és Robin profi módon teelték õket. A karámban levõ lovakat Grandpa szakértõ szemei és Robin pásztázták, az õ javaslataik alapján szelektálta õket Larry, aki nyeregben dolgozott. Mi a kapukat kezeltük. Egyik alkalommal a kiszemelt 3 lóhoz még néhány csatlakozott. Larry végtelen természetességgel vágott be a csapat közepébe, és mielõtt azok a kapuhoz értek egy kb 5 méteres sliding stoppal vágta el a két fölösleges ló útját. Soha nem láttam õt legénykedni lóháton, ezt sem a magyar vendégek szórakoztatására csinálta, hanem ezt a feladatot épp így kellett megoldania. Az igazi cutting.
Egyszer egy kis csapat növendék borjú beszabadult a lucernásba. Délutáni hõség volt, Larry megkérte 11 éves lányát, hogy rendezze el a dolgot, és ha akarunk mi is csatlakozhatunk hozzá. Molly vezette a kis csapatot. 8-10 kis bika volt a lucernásban. Lovaink tökéletesen tudták a dolgukat, hogy kell onnan kiteelni az elkóborolt állatokat. A mezõre kiérve, kicsit megfuttattuk nevelési céllal a csapatot, majd egy itató helyhez tereltük õket.
Az egyik legnagyobb élményünk az volt, amikor a válogatás után a ménest kellett egy távolabbi legelõre hajtani. A hátasok is ezt élvezték a legjobban. Ezek a munkalovak mindig a legideálisabb íven vágtak a csapat mellé, fantasztikus volt, ahogy kiszáradt vízmosásokon, dombokon völgyeken át vágtattunk ezekkel a csodálatos állatokkal.
A hét végén házi rodeon mutatták be a táborozók tudásukat szüleiknek. Az ünnepség megnyitóján a Reinhold család belovagolt, hatalmas sávos csillagos lobogó alatt. Larry az aréna közepén állt, és az a megtiszteltetés ért hogy engem is oda hívott. Miután elmondták a zászló tiszteletére vonatkozó fogadalmukat (a mi Hímnuszunknak megfelelõ szokás), Larry elnézést kért, hogy nincs magyar zászlójuk, de megkért énekeljük el a magyar himnuszt, hogy megtisztelhessék a mi hazánkat is. Majd arra kért, hogy mondjam el a kezdõ imát. Én behunytam a szememet, hogy jobban tudjak koncentrálni. majd mikor végeztem és kinyitottam láttam, hogy ez a kemény, tagbaszakadt rancher, térden áll mellettem az aréna porában. (Lecke a hazaszeretetrõl, más nemzetek és az Isten tiszteletérõl)
Az idõ gyorsan ellszállt, nehéz volt a búcsú. Életre szóló barátság szövõdött a Reinhold családdal.

Epilógus:
Hazafelé vezetõ utunkon elmentünk Washingtonba. Tele voltunk még a nyugat ízével. Az indián múzeum rézbõrû mûvészek adtak koncerteket. Egy jó kis blues trió játszott, apa két fiával. Odébb a Capitolium elõtti nagy füves téren afroamerikai gyülekezet tartotta szabadtéri istentiszteletét. Fantasztikus zene, Gospel, tánc. Majd legnagyobb meglepetésünkre az imént látott indián trió lépett a színpadra. Kiderült, õk is keresztények. A fekete gyülekezet szinpadán egy indián trió. Mennyit ártottak az õ õseiknek a fehérek? Jézus Krisztus akirõl énekeltek, a szeretõ Isten, akit személyesen ismertek mégis örömet, megbocsájtást, célokat és reményt adott nekik.
#171
Közzétéve 2008 február 16. - 15:44
Akik pedig elõtte éltek, hogy megváltásról szó eshetett volna egyáltalán azoknak annyi, rosszkor születtek rossz helyre. Akárcsak azok akik távoli országban élve eleve nem hallhattak semmiféle megváltásról. Pech, nem volt szerencséjük. Mi bezzeg örülhetünk.Hát igen. Ezért van szükség a megváltásra
P.
#172
Guest_Tom Forest_*
Közzétéve 2008 február 16. - 16:09
#173
Közzétéve 2008 február 16. - 16:18
Mennyit ártottak az õ õseiknek a fehérek? Jézus Krisztus akirõl énekeltek, a szeretõ Isten, akit személyesen ismertek mégis örömet, megbocsájtást, célokat és reményt adott nekik.
valamint megismertette, megszerette velük a sört is.
két éve mikor összegyûltünk beszélgetni Molnár László Miklóssal a néhai vadnyugatról, akkor mesélte, hogy bizony mára az indiánok a rezervátumokban bizony sokan, elhízva hörpintgetik a budweisert.
;)
Edited by realcowboy, 2008 február 16. - 16:22.
#174
Guest_Tom Forest_*
Közzétéve 2008 február 16. - 17:07
#175
Közzétéve 2008 február 16. - 19:13
Arra gondoltam, hogy a kaktuszok, kövek, és kígyók között sétálva nagyon praktikus viselet, és nem "csak divatcikk".
Egyébként a ranchen az un. "cowboy csizmát" hordták, ami viszonylag magas szárú, emelt és döntött sarokkal, és a varrásánál elől a sarkantyúszíjnak megfelelő bőrerősítés van.
Gábor
valamint megismertette, megszerette velük a sört is.
két éve mikor összegyûltünk beszélgetni Molnár László Miklóssal a néhai vadnyugatról, akkor mesélte, hogy bizony mára az indiánok a rezervátumokban bizony sokan, elhízva hörpintgetik a budweisert.
;)
Igen. sokan szörnyü állapotban vannak.
#176
Közzétéve 2008 február 16. - 19:35
Edited by Petya, 2008 február 16. - 19:43.
#177
Közzétéve 2008 február 16. - 19:46
#178
Guest_Tom Forest_*
Közzétéve 2008 február 16. - 21:45


#179
Közzétéve 2008 február 16. - 21:52
Nagyon haragszol az "ácsra".
Pont azoknak a büneiért haragszol Jézusra
Dehogy haragszom rá, ez teljes félreértés. Az elvakult hitbõl kifolyólag megtett ostobaságokra sem haragszom csak meghökkenek rajta. Elcsodálkozom azon, hogy mekkora lelki válságban kell lenni ahhoz, mekkora tudatlan és betöltetlen ûr kell hogy tátongjon valakinek a fejében ahhoz, mekkora testi vagy lelki traumán kell átesni ahhoz, vagy mennyire kilátástalan életszituációba kell kerülni ahhoz, hogy annyira vágyjon az ember valami "megváltóra" hogy a legtöbb hitközösség, gyülekezet vagy vallás által terjesztett ostobaságokat elhigyje.
Az egyén szintjén valóban megtörténik a csoda legyen az bármilyen hit, tanítás... A tátongó ûr egyszerre megszûnik és elõremutató lelkesedés, pozitív életérzés lesz úrrá az egyénen aki új utakat és célokat talál magának és legtöbbjük élete valmóban minõségileg is rengeteget javul. Ez a hit fegyvere és legnagyobb ereje.De hogy ehhez az egyébként igen üdvözítõ változáshoz ekkora marhaságokat, gyülekezeteket, felkezeteket és hittételeket-tanításokat kelljen õszintén tiszta szívvel és tudattal elhinni, követni és terjeszteni egyszerûen nevetségesnek tartom.
Az ember aki így tér meg nem azzal választja a nehezebb utat, hogy megtér és "elfogadja Jézust" stb. mint anno kétezer éve Jézus követõi akik tényleg vérüket és gyakran életüket áldozták (vitatható, hogy jó 5let volt-e de õk döntöttek így) azért, hogy a kereszténységet követhessék. Az ilyen elveszett lélek aki megtér az menekül és ezt a kaput, a hitet a legkönnyebb ajtónak találja a boldoguláshoz és legtöbbször szakít mindennel és mindenkivel a régi és szükség szerûen rossz életébõl ahelyett, hogy felvenné a kesztyût és megpróbálna szembenézni a problémáival akármilyen kilátástalan is a helyzete. De nem teszi, adódik a könnyû út és õ rálép. Többnyire.
P.
Edited by Petya, 2008 február 16. - 21:53.
#180
Guest_boomsly_*
Közzétéve 2008 február 16. - 22:39



#181
Közzétéve 2008 február 16. - 22:50

#182
Guest_Tom Forest_*
Közzétéve 2008 február 16. - 23:45

#183
Közzétéve 2008 február 17. - 0:32

#184
Közzétéve 2008 február 17. - 0:41

#185
Közzétéve 2008 február 17. - 0:45

#186
Közzétéve 2008 február 17. - 0:49

#187
Guest_boomsly_*
Közzétéve 2008 február 17. - 5:38
Ez nem tetszik!Akkor mormon vagy.
Ez sem tetszik!vagy önsanyargató
Ez már jobb!vagy kielégíthetetlen perverz
Ez egyenesen hízelgõ!és meglehetõsen jómódú is...
Van benne igazság, de ha van mire!szerintem meg szimplán felvágós.
NE!hoppá! akkor halljuk az asszonyokat is.
Hallgattam már eleget!
#188
Közzétéve 2008 február 17. - 13:47
mekkora tudatlan és betöltetlen űr kell hogy tátongjon valakinek a fejében ahhoz, mekkora testi vagy lelki traumán kell átesni ahhoz, vagy mennyire kilátástalan életszituációba kell kerülni ahhoz, hogy annyira vágyjon az ember valami "megváltóra" hogy a legtöbb hitközösség, gyülekezet vagy vallás által terjesztett ostobaságokat elhigyje.
Erről egy tudatlansággal igazán nem vádolható francia tudós (ha jól tudom Descartes) azt írja, hogy minden emberben tátong egy Isten alakú űr, amit csak ő tud betölteni.
#189
Közzétéve 2008 február 17. - 15:46
#190
Közzétéve 2008 február 17. - 15:53
#191
Közzétéve 2008 február 17. - 16:39
Erre sokan úgy gondolják, hogy akkor kénytelenek is választani egyet (vagy többet) a sok isten közül és betölteni vele az a bizonyos ûrt.
Én minden esetre nem feledem, hogy sabbat napján Allah az egy igaz isten és Mohamed az õ prófétéja de õ is csak akkor ha kincset rejt a lótusz és nem a Via Dolorosa hanem a tao az az út melyen Jézus a keresztet a vállán hordozta és melynek végén megfeszítették, értünk meghalt azon a napon melyet Ízisz keltett fel és melyet Ozirisz hagyott lenyugodni majd harmadnapon feltámadt a Siva uralta pokolból melyben Zarathusztra tüze égeti a bûnös sámán lelkeket és mindeközben Hare hare !
P.
Hú Petya! Most már csak az érdekel, hogy Zarathusztra tüze tud e lobogni oxigénhiányos környezetben? ;)
#192
Közzétéve 2008 február 17. - 17:17
És? Ezzel mi a baj?
semmi, mindenki azt csinál amit akar, tõlem aztán ... ;)
Most már csak az érdekel, hogy Zarathusztra tüze tud e lobogni oxigénhiányos környezetben?
Sosem mutattam be égõ áldozatot, nem füstöltem izzó tömjénnel, nem égettem sem eretneket sem boszorkányt semmiféle máglyán, nem tápláltam Zoroaszter tüzét sem de az biztos, hogy oxigényhiányos környezetben csak izzik, lágra akkor lobban ha hirtelen oxigént kap. (már ugye az amit égetünk)
Így lobbannak lángra a kiszáradt tõzeglápok is.

P.
#193
Közzétéve 2008 február 17. - 17:51
#194
Közzétéve 2008 február 17. - 18:41



Edited by Petya, 2008 február 17. - 18:42.
#195
Guest_Csinos_*
Közzétéve 2008 február 17. - 19:33




#196
Közzétéve 2008 február 17. - 19:52
Errõl egy tudatlansággal igazán nem vádolható francia tudós (ha jól tudom Descartes) azt írja, hogy minden emberben tátong egy Isten alakú ûr, amit csak õ tud betölteni.
Lord Kelvin pedig azt mondta, hogy a levegõnél nehezebb repülõ szerkezetet lehetetlen csinálni. Õ is tévedett.
#197
Közzétéve 2008 február 17. - 20:13
En ezt nagyon remelem, mert en ezt a kinlodast megegyszer vegig nem csinalom, az biztos.végtére is csak egyszer élünk
![]()
![]()
:yeah:
P.


Edited by Muki, 2008 február 17. - 20:15.
#198
Közzétéve 2008 február 17. - 20:21
Ezt nagyon nem kellene! Ne próbáld kisajátítani, mert ezeknek az értékeknek (egészen biztos vagyok benne, hogy Petya számára is értékek) semmi közük sem valláshoz sem a hazug egyházakhoz. A félrevezetettek ostoba gõgjével azt képzeled, hogy az ateistáknak nincs hitük, miközben kioktatsz és lesajnálsz másokat. Jó tanítvány vagy.
Csak pár erény, a teljesség igénye nélkül: állhatatosság, hûség, szelídség, türelem, alázat, irgalmasság...stb. Szerinted semmit nem érnek?
"Az összes keresztény egyház ezt tanítja..."
Miközben folyamatosan az ellenkezõjét teszi.
Szerinted akarná még valaki közületek azt a "rendet"?Aszem minket mar maga Jezus sem tudna meg egyszer egy rendbe allitani. Sajnos.
A kettõnek semmi köze egymáshoz.ez a mai vadkapitalizmusnak nevezett akarmi, amelyben az emberi erzeseknek igazan keves keresni valoja van.
#199
Közzétéve 2008 február 17. - 20:32
Ezek értékek számomra is, sõt igazán ezek a valódi értékek számomra. De ezeknek semmi köze sem a keresztény egyházhoz vagy gyülekezethez sem más történelmi egyházhoz. A képmutatás és gõg az emberi természetbõl fakad és egyetlen megtért keresztényt sem ismerek aki megtérése után emberi természetébõl kifordulva levetkõzte volna azt.Az összes erkölcsi értéket tagadod? Valószínûleg, mivel a keresztény egyház, vallás ezt tanítja Az összes erkölcsi értéket tagadod? Valószínûleg, mivel a keresztény egyház, vallás ezt tanítja.
Csak pár erény, a teljesség igénye nélkül: állhatatosság, hûség, szelídség, türelem, alázat, irgalmasság...stb. Szerinted semmit nem érnek?.
Senkivel sem állok harcban jelenleg, magammal sem.Te nem vágysz a békére?
ah jó a leírtak után ez hülye kérdés. vegyanis Gábor2 nyitott egy topikot, te meg a szájad íze szerint az egészet lefikázod és hitvita jelleget csinálsz belõle.
Nem. Elindult egy téma, ami akár szólhatott volna bármi másról, akármirõl és lehet, hogy ide sem kattintok. De felhozott egy olyan dolgot ami ellen bármikor felveszem a kesztyût. A "keresztény" hiten alapuló ostobaság bekerült egy lovas fórumra. Ez egy szabad hely volt eddig, a lovak szabadsága pedig nem egyeztethetõ össze azon emberek képmutatásával és gõgjével, hideg számításával és ostobaságával. Sajnos túlságosan belülrõl láttam egy gyülekezetet, túlságosan sokáig ahhoz hogy mára ne emlékezzek mindenre amitõl akkor és ma is irtózom. Marketing, megtévesztés, anyagi haszonszerzés és hideg stratégia. Gõgös képmutatása annak a szeretetnek ami legalább annyira számító mint azoké aki érdekbõl kedvelnek másokat. Közben látni kell a gyülekezetek "népét" is, a félrevezetett embereket, a faltörõ kos hittel rendelkezõ csõlátókat, a boldog friss megtérteket... Mennyire mások õk mint a vezetõik, és mégis mennyire ugyan olyanok ha jobban megismered õket.
Össze lehet hordani itt mindenféle sületlenséget és nem állítom hogy én gyakran nem azt teszem. De nem tetszelgek valamivel, nem hivatkozok képmutató álarcot öltve a megváltásra és a lovaglás Jézushoz való kapcsolatára.
Lehetünk keresztények, muszlimok, hinduk, szerintem amikor lóra ülünk a legkevésbé aktuális kapcsolatunk Jézussal és a megváltással, a hinduizmussal vagy bármelyik vallással lesz. Kovbojok is lehetünk, akármekkora kalapot felöltetünk sõt gospellt is énekelhetünk lóhátról de én amondó vagyok, hogy hagyjuk meg a lovaglást azért a szabadságáért amit épp a lovaktól kapunk.
P.
Edited by Petya, 2008 február 17. - 21:12.
#200
Közzétéve 2008 február 17. - 20:36
Lord Kelvin pedig azt mondta, hogy a levegõnél nehezebb repülõ szerkezetet lehetetlen csinálni. Õ is tévedett.
Bocsánat, javítanom kell az idézet Pascaltól származik.
Szerintem technológiai kérdésekben sokat fejlõdött a civilizáció, de az alapvetõ, a lét értelmét érintõekben inkább csak visszafejlõdés tapasztalható. Míg Lord Kelvin állítása az elõbbire, a spiritualitás törvényszerûségeire vonatkozó Pascali tézis az utóbbira vonatkozik.