5682 válasz a témához

[Afi]

ja, viszont egy pacit le akartak vinni télen a karámba, ahová szintén ezen a lejtön lehet lejutni, és a paci a jeges lejtön megcsuszott, seggre ült, és végigszánkázott a kb 120 méter hosszu uton, és a lejtö aljáan lévö trágyadombban kötött ki és csak ott ült megszeppenve a kakiban de szerencsére semmi baja nem lett

[Afi]

Ugyaneza pacika, amikor feltöltötték a pályát homokkal, és az egyik végében fel volt halmozva ahomok, a paci arra ügetett, megbotlott, és 1enesen a homokbe fejelt és ott állt, mint 1 strucc, nem jutott volna eszébe kihuzni a fejét, ugy meglepödött haláli jo fej az a pacc ;) [ 28 Október 2002, 20:23: Az üzenetet átszerkesztette: Afi ]

[Zsubaba]

Szerencsélten! Tisztára esetlen lehet! :eek:

[Afi]

azaz, ránéz az ember, és elfogja a röhögés na, csak üljön rá terepn hehe, akkor mindjárt csak alulrol nézehti a pociját tongue.gif hát igen, én túralovam

[Aniko]

Sziasztok!Nem jártam itt néhány napja, Terembura, nagyon jó amit írtál! Azért azt el kell mondanom, hogy sok olyan dolog van, amit már sikerült megélnem Ramikával, leginkább az tetszett, hogy tényleg nagyon finom mozdulatokra reagál, és így, hogy kettesben voltunk sokszor kitaláltam, hogy mit fog csinálni a következõ pillanatban...Zsubaba: nem mondtál hülyeséget azzal, hogy megpályázod a fedelest Kistarcsára, ugyanis tényleg van erre a Széchényi tervben valami támogatás. Nézzetek utána!Afi: nagyon aranyosak a történeteid a paciról!

[Zsubaba]

A Széchenyi terv nem az elõzõ rendszerben volt? Most már nincs olyan... vagy van? :confused:

[Regélõ]

Zsubaba!Itt mindent letölthetsz, megtudhatsz:[url="http://"http://www.gkm.hu/gk/index_.alold2?d=5&k=http://www.gkm.hu/site/szechenyi/index.htm"]http://www.gkm.hu/gk/index_.alold2?d=5&k=h...henyi/index.htm[/url]

[Zsubaba]

De ez milyen már? Most írjak egy pályázatot, hogy csináljanak már fedett lovardát Kistarcsára, mert nagyon szükségünk van rá... és a fõfõfõnök, a Péter mit szólna? Hopp fél terület ugrott... fedett helyére... köszi

[Regélõ]

Szerintem örülne

[Afi]

Jé, télleg, él még a Széchenyi-terv, ha már itt tartunk?kiváncsi vagyok

[Aniko]

Megtudtam, hogy megszûnt ez a fajta támogatás a Széchenyi tervben.

[terembura]

A Széchényis pályázatokat hivatalosan átmenetileg szüneteltetik. Szerintem meg vége, de majd biztos lesz helyette valami más. A fõnök pedig biztos örült volna, mert ha jól tudom a Széchenyi csak 25-50 % támogatást adott, a többit a beruházónak kellett hozzátenni. Na most, he ezt a fõnök zsebére terhelted volna, biztos nem lett volna belõle semmi, de ha Te állod, akkor nem hiszem, hogy ellenkezett vóna. De sajnos ez a hajó már tova szállt.

[Aniko]

Sziasztok!Ma reggel már fél hatkor kipattant a szemem (nem kaptam levegõt az asztmától), és 9 körül már kint is voltunk Ritával a lovardában.Rita hirtelen kapott egy terepet, hogy vigyen ki két lovast, így csatlakoztam hozzájuk én is Ramónával. Rita ment elöl, középen a két vendég, én hátul a lovammal.Na ez marhára nem tetszett Raminak, de nem volt más választása, hátul maradtunk, mert - én a NAAAAGY lovas! - vigyáztam a lányokra, le ne maradjanak, vagy nehogy valami bajuk legyen.Ezáltal végig küzdöttem a lovammal, mert nem szeret hátul menni, amikor ügettünk, õ ezt a következõképpen adta elõ: három lépés ügetés, három vágtaugrás, három lépés ügetés, három vágtaugrás... Nem csak a lovam izzadt csatakosra! De tulajdonképpen nagyon jó terep volt, hiszen ezt is gyakorolni kell!

[Aniko]

Hozzá kell tennem, hogy a ló úgy nézett ki, mintha egyvágtában mentem volna végig a terepet! Annyira beidegelte magát, meg ennyire nincs kondija. Egyelõre.Viszont mentünk egy rövid vágtát, amikor nagyon rendesen viselkedett!! Egy rossz mozdulata nem volt! Terep után még volt egy Mafla és egy Bíbor futószárazásunk, mentek mint az õrültek

[Afi]

Aniko, ez aranyos Ahol én lovagolok, Tordason, ott is van egy paci, aki ha terepen elöl megy, tiszta , de ha hátrateszik, addig nem nyuxik, amig elöre nem rohen a többiek elé, de mindezt olyan sebességel, hogy a lovast a menetszél fujja le a hátáról

[Aniko]

Afi: az én lovam nem "vitt el" terepen, de nagyon szeretett volna Második önálló terep Ramónával! Ma is a lovamnál voltam, természetesen.Kényelmesen pucolgattam, nem tudtam eldönteni, hogy kimenjek terepre, vagy csak pályán lovagoljak, esetleg csak futószárazzam?Végül sikerült kitalálni, hogy kimegyünk újra az erdõbe sétálni, kezdett egész szép idõ lenni.Most, második alkalommal már sokkal nyugodtabb volt a ló, nem akart folyton ügetni, összesen egyszer ijedt meg a semmitõl. Laza száron, finom segítségekkel... Kipróbáltam terembura "módszerét", ráhagytam egy elágazásnál, hogy merre menjünk tovább. Jó volt.Amikor visszaértünk a sétatereprõl, gondoltam, futószárazom egy kicsit, hadd szaladjon, hiszen egész terepen visszafogtam. Laza ügetéssel indított, elõször alig akart vágtázni, de aztán rákapott az ízére és száguldott. Hagytam, hadd élvezze. Aztán egyszercsak iszonyú jókedve kerekedett, ugrándozott kicsit vágta közben, láttam, hogy borzasztóan élvezi. Kitaláltam, hogy jutalomból mert ilyen rendes volt terepen, és hogy ennyire nagyot rohant futószáron, beteszem még egy kicsit az éppen megürült karámba, hadd hemperegjen, vagy csináljon, amit akar.Na, ezt nem kellett volna. Érdekes módon ahogy kihoztam a pályáról, már idegeskedett kicsit, de gondoltam, csak valami átmeneti para lehet.Hát nem. Olyan iramban indult vágtázni, amit még nem láttam tõle. Gondoltam, még benne van a jókedv. Tévedtem, ideges volt, próbáltam kitalálni, miért de csak arra tudtam tippelni, hogy felvitték a másik kancát aki mellette ment futószáron s emiatt aggódott.Ezt már sosem tudjuk meg. A karám túlsó végébõl ezerrel vágtázott felém, próbáltam csitítani, hogy lassuljon le, de nem nagyon hatotta meg. Megfordult és újra rohant az ellenkezõ irányba.Kezdtem érezni, hogy ennek fele sem tréfa, de a kantárt feladni rá reménytelen volt, mert ahogy odaért a karám azon sarkába, ahol én álltam, sarkon fordult és ment az ellekezõ irányba.A harmadik vagy negyedik ilyen körnél gondolt egyet, és olyat tett, hogy majdnem szívinfarktust kaptam. :eek: Nekiugrott a karámfának ott, ahol a legalacsonyabb, de nem ugrotta át. Alacsonyra sikerült az ugrása, így a két elsõ lába beleütközött a karámfába, és a lendület vitte tovább. Egy rettenetes pillanatig azt gondoltam, hogy most fejre esik (nagyon úgy nézett ki!) és összetöri magát, vagy eltörik a karámfa és felnyársalja... Rettenetes volt, nem kívánom senkinek.Hála a védõszentjeinek visszabillent a hátuljára, és rohant újra felém. Akkor már ordítottam, hogy: Katíííííííí, gyere leeeeeee! Gyorsan! (P2000 Lovasboltos Kati éppen akkor érkezett a lovardába.)A lovam megállt a sarokban, de csupa ideg volt. Megkértem Katit, hogy kantározza fel, én meg próbáltam nyugtatni, nem sok sikerrel. Így ketten már megoldottuk a dolgot, és végre a kezemben volt a ló.Eddig még nem láttam ennyire idegesnek a lovamat, de nem is szeretném még egyszer!!! :eek: Több órába telt amíg megszáradt a drágám, hiába csutakoltam... talán nem kellett volna rátenni a lótakarót, mert visszaizzadt alá.Nem tudom, de rendesen rám ijesztett Ramóna.Holnap viszont újra találkozunk!

[Fakó]

Elég ijesztõ történet, Anikó! Remélem nem sérült meg Rami a sikertelen karámfaugrási kísérlet során.

[Aniko]

Szerencsére semmi baja nem lett! Azon kívül, hogy nagyon leizzadt.

[Andika001]

Anikó:A Rammcsira nagyon vigyázz ezzel,mert a b.nõm lova ezt megcsinálta és neki sajnos nem volt ilyen szerncséje... :( eltört a karám fa és a ló oldalát felszedte.megmütötték.túlélte...errõl inkább nem irok többet nehogy a barátnõmnek gond legyen...A lényeg hogy ezzel nagyon vigyázz,tudom hogy vigyázol...ne értsd félre.érrezétek jol magatokat.Puszi:Andi

[Andika001]

Szijoka!Itt egy vidámabb téma is:Ugy néz ki mától Csömörre járok lovagolni és felesben bérelek egy Tetrisz nevû pacit-))Tökre örülök. Igaz még jo sokat kell tanulnom-))De ügetésben már egész barátilag vagyunk,tehát megoldható azthiszem.Na most már majd én is beszámolok neked-))De azért egyszer már bemutathatod Rammcsit meg magadat-))Puszi:Andi

[Dodó]

Na sziasztok!Nagyon régen írtam már, gondolom nektek nem hiányzott , de nekem nagyon.Higyjétek el, folyamatosan követem a fórumot, csak nincs sok idõm hozzászolni. De most megteszem.Aniko:Eléggé megfogott az a történet, amit írtál, hogy alig bírtad megfogni a lovad annyira ideges volt a karámba.Na ehhez szeretnék írni:Vmelyik szombaton kint voltunk a lovardába csak úgy segiteni (nem volt vmi jo idõ) stb...!Aztán gondolkoztunk, hogy ki kéne menni egy sétaterepre, persze kaptunk az ötleten, de elõtte volt egy "bibi".Jöttek vendégek és hát persze lovagolni, így vinni kellett ki nekik lovat.Választottunk: egy 3 és fél éves csikót kapnak -Jázmint- mert valamennyire tudtak lovagolni és Jázmint is le kellett volna lovagolni vkinek.Õk szerették volna felszerszámozni és hagytuk, mert tudtuk, hogy Jázmin bébi nem csinál semmit.De szerencsétlenségükre túl hátra került a nyereg és azt kell tudni, hogy Jázmin eléggé csikis a fenekére.Addig nem volt baj még kivezették, edzõm mondta neki, hogy várjanak meg nemsokára segít hevederthúzni és fölszállni.De õk nem vártak.Föl ült egy gyerek.Jázmin megéreszte szokatlan helyen a súlyt és mintha kilõtték volna akkorát ugrott.A gyerek persze azonnal lerepült róla, Jázmin meg ugrált és rugdalózott össze-vissza a karámban, mint a magasiskolában.mi már csak a gyereksírásra meg az üvöltésre mentünk ki (persze megijedtek) .Láttuk, hogy a ló ott veri magát nyereggel a hátán és kantárral persze.A ló egy kis idõ után megnyugodott (mikorra fölborított "mindent" a karámba) igy meg birtuk fogni...!Azonnal átnéztük a lovat, csak a két mellsõ lábán találtunk sebeket, de nem vészes szerencsére.Persze újranyergeltük. Persze ebbõl az esetbõl is tanultunk és sokkal elõvigyázatosabbak leszünk legközelebb.Na ennyi az én történetembõl remélem nem volt unalmas. Na szióka, majd jelentkezem.Dodó [ Június 21, 2004, 11:09: Az üzenetet átszerkesztette: Dodó ]

[terembura]

Anikó! Az ilyen probléma megismétlõdését próbáld megelõzni. Ne menj vissza a lovaddal, amíg rendesen nem fárasztottad el. Ha õ egy menõs ló, menj vele egyedül és hagyd, hogy menjen. Nem tudom, mennyire mersz vele vágtában menni, de engedd addig gyorsulni, amíg biztonságban érzed magad. Váltogasd az ügetést és a vágtát. Csak akkor menj vissza az istállóhoz, amikor már érzed, hogy nyugodtan viselkedik. Nem futószárazni kell õt, hanem nyereg alatt dolgoztatni.

[Aniko]

Sziasztok!Terembura: amikor egyedül megyek terepre, nem akarok vágtázni meg ügetni, mert félek, hogy elvisz, vagy nem tudom megfogni, vagy a fene tudja. Majd ha már jobban ismerem, akkor megyünk majd nagyokat is, de most még nem.Dodó: elég ijesztõ történet, de tanulságos... igaz, bármikor megtörténhet bárkivel.Tegnap egy jó kis terepet mentünk, heten, mint a gonoszok Nagyon jókat vágtáztunk!! Amikor visszaértünk a tereprõl, még kb. 1 órát sétáltam Ramikával, mire leszáradt annyira, hogy nyugodt szívvel tegyem be a boxba.Ma is voltam nála egy kicsit, arra már nem volt idõm, hogy lelovagoljam, csak futószáraztam megint. Azt gondolom, hogy a rendszeres munka meghozza majd a gyümölcsét.Andika: a meghívásom érvényes, gyere ki valamikor a lovardába, és nézz meg minket!

[Aniko]

Sziasztok!Ma végre újra kijutottam a lovamhoz, vasárnap ültem rajta utoljára, azóta csak egyszer tudtam kiugrani hozzá 10 percre, hogy megsimogassam.Ilyenkor, amikor napokig nem jutok ki hozzá, lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem foglalkozom vele, nem mozog, stb.Úgyhogy reggel boldogan repültem hozzá!Ritával gyorsan lovat pucoltunk, nyergeltünk és irány a terep.Tök jó fej volt a lovam újfent! Imád elöl menni, ezt már kitapasztaltam, Rita sokszor elõreengedett, hadd gyakoroljam az ügetés iramát megtartani (ne rohanjon de ne is essen vissza nagyon lassú ügetésbe). Aztán kerestünk egy vágtaterepet, és megkértem Ritát, hogy õ menjen elöl, mert úgy biztonságosabb.De a második vágtánál azt mondta, hogy akkor most menjek elöl én.Így is volt, és szuper volt! Ramika nagyon rendes volt, szépen normálisan, rövid vágtában mentünk végig a gyümölcsfák között. Ahogy közeledtünk az ösvény végéhez, kezdtem felvenni ügetésbe, ebben a pillanatban felbukkant egy motoros is, amitõl ugyan egész picit meglepõdött Ramóna, de különösebben nem izgatta.Szóval nagyon szuperül viselkedett!! Teljesen megnyugodtam, hogy nem fog elvinni, csak észnél kell lennem És persze még lovaglóleckéket venni Rita barátnõmtõl, mert ha látná a vágtámat egy lovagolni tudó ember, sírva elrohanna! Annyira jó fej lovászaink vannak, hogy mire visszajöttünk tereprõl, egy vödör sárgarépa várta a pacimat az etetõjében! ;)

[Aniko]

Elsõ önálló VÁGTÁS terep Ramónával! Nos, nem egészen 6 hete van nálam a lovam, és ma volt az elsõ önálló "menõs" terepünk. Sokszor eszembe jutott terembura lovaglás közben, mert kipróbáltam, hogy laza száron sétálva ráhagyom a lóra, válasszon ösvényt az erdõben. És választott egy újat, ami nagyon kellemes volt! Befordultunk az ösvényre, rögtön ügetni támadt kedve. Itt egy picit visszafogtam lépésbe, nehogy azt gondolja, hogy mindig az történik, amit õ akar, de fél perc múlva elindítottam ügetésbe, és felfedeztünk egy szép kis ösvényt az erdõben. Hosszú ügetés után újabb séta, és eljutottunk a kedvenc vágtaösvényünkhöz. Ramóna már tudta, hogy itt most aztán megyünk! Hagytam, vágtázzunk, az õ és az én örömömre. Az ösvény végénél simán meg tudtam állítani, visszafordultunk, és mentünk újra. Hideg volt, zúgott a szél a fülem mellett, csorgott a könnyem, de éreztem, hogy a ló borzasztóan élvezi, hogy együtt szágudunk!! Egyetlen rossz mozdulata sem volt, beleálltam a kengyelbe, hogy ne verjem a hátát a béna vágtastílusommal, adtam neki szárat, és repesztettünk! Isteni volt!!! Valami hihetetlen békességben sétáltunk haza, teljes összhangban. Általában laza száron sétálunk, de úgy, hogy azért résen vagyok, hogy ha bármi történik, akkor ne legyen baj.Jött is szembe egy motoros, akinek eszébe sem jutott lassítani a láttunkra... de az én lovam nem ijedt meg, nem ugrált, semmit nem csinált, lehúzódtunk és utat engedtünk egymásnak.Aztán séta tovább hazafelé. Egyszer csak a nagy békességünkbe bevágtázott egy ló a hátunk mögül!Persze megint laza száron voltunk, de kb. 1 mp alatt szedtem össze a szárat és ugyan ugrottunk 2-3 vágtaugrást, de ezt Ramóna sem gondolta komolyan. Aztán a lovas velünk sétált vissza a lovardába, bár eddig nem ismertük egymást, õ régebben tartotta a lovát ott, ahol most én az enyémet.Jó kis sodrott szürke heréltje van a pasasnak, masszív darab, bár a lovas is kb. 100 kilós férfiember volt.Visszaértünk a lovardába, Ramika rávetette magát a répára, amit újfent bekészítettek neki a figyelmes lovászok az etetõjébe. (Kényeztetik ám!)Aztán Maflával együtt irány a karám. Gondoltam, most Mafla is lemozogja magát, Ramóna pedig meghempereghet, vagy játszhatnak, ha akarnak.Hát ebbõl összesen a hempergés jött össze, mert egyébként a két ló csak ácsorgott a karám közepén.Amikor Ramóna már kellõen bepanírozta magát sárral, visszavittem a répájához, Maflának hoztam egy futószárat, és õt is megdolgoztattam egy kicsit.Aztán már csak egy kis pepecselés, patamosás, lábkezelés, és újra vissza a városba... Kisimult lélekkel, boldogan!

[Dé]

Szijó Anikó! Gratulálok a kalandjaidhoz! Az tuti, h a legfrankóbb érzés a világon egyedül terepezni, hálistennek volt már benne részem, igaz nem saját lóval, hanem a barátnõmékével, de nagyon csípem a dögöt, úh jó volt (bár 2X le akart tenni - cirkuszolt, h nem hazafelé megyünk, dehát ez benne van a pakliban, tulajdonképpen vicces volt, ahogy próbálkozott )! Tényleg az a klassz benne, hogy totál azonosulsz a lóval, meg a természettel, meg mindennel... Ahhh... Na, viszont kicsit feljebb ezt írtad : amikor egyedül megyek terepre, nem akarok vágtázni meg ügetni, mert félek, hogy elvisz, vagy nem tudom megfogni, vagy a fene tudja. Majd ha már jobban ismerem, akkor megyünk majd nagyokat is, de most még nem. Csak annyi, hogy szerintem tök nyugodtan próbáld meg a többi jármódot is, mert a legtöbb ló attól pörög be, hogyha többedmagával van terepen, akkor éled fel benne a versenyszellem! Ha ketten vagytok, szerintem nem vinne el, inkább hajtani kéne, haza ne forduljon, vagy ilyesmi. Szóval én azt mondom, nyugodtan ügess vele, és ha nem vandálkodik, akkor uccu neki, vágtázzatok csak, nem fog csinálni semmit a világon! De persze te érzed, a világért sem akarok beleszólni, v tanácsokat osztogatni, ezt csak az "óriási" élettapasztalatom mondatja velem. Pl az én kedves drága kincsem, szerelmetes madárfüttyöm és kiscicám (egyébként van neve is és egy lóról beszélek) ha többen megyünk, akkor visz, mint a huzat, versenyezni meg egyenesen imád (bár a telivérekkel szemben sajnos mindig csak második lehet), de egyedül nem pörög be, max addig, amíg tele van, de egy gyorsabb vágta alatt kiengedi a gõz javát... Na, a lényeg, hogy próba-szerencse!.. Ami ezt a karámos sztorit illeti-csak ledöbbentem, semmi értelmeset nem tudok hozzászólni, de annyira el tudok képedni a lovbaknak ezeken a vélt/valós okokból kiinduló idegrohamain!.. Félelmetes, kísérteties, ilyenkor érzem igazán, hogy csak a jóüindulatunkon múlik, hogy megtûrnek a hátukon+közelükben, mert akkora erõ lakozik bennük,hogy nem telne sokba jól helyben hagyniuk akárki emberfiát!.. Ugyanez van, amikor úgy elvisz, hogy már nem is tudod, élsz-e halsz-e... Ilyen csak 1X volt velem, de köszi, elég is volt! Na jó, tudom, milyen baromi intenzív és hasznos hozzászólogató emberke vagyok én, most biztos a pokolba kívántok, hogy megint bepofátlankodtam ide, dehát akkor is megtettem!.. Pussz!Dé

[Dé]

Ó, EZ NEM IGAZ, BOCS, MIALATT MEGÍRTAM A NYAMVADT HOZZÁSZÓLÁSOMAT,MÁR ÍRTÁL IS!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁ, EZT UTÁLOM, AMIKOR EZ TÖRTÉNIK, BOCSÁÁÁÁNAT!!!!! :( :( :( VISZONT GRATULÁLOK A VÁGTÁS TEREPHEZ!!!!!!

[Dé]

Tényleg gratula, és tényleg bocs, csak kis ideig eltartott, amíg megírtam ezt a hosszút, mert közben mást is csináltam és mire befejeztem, már ott volt, ami elõtte még nem; a remek új hír!.. Gondoltam, hogy nem bírod már sokáig! Ramiról nem is beszélve... Na jóvan, mostmár tényleg hagyok másnak is helyet (nem mintha nem lenne épp elég hely)!..Fú, most tisztára hülyének néztek engem itt mind, mi?! Nem vagyok ám ilyen pancser, csak most... Vhogy ez nem jött össze... Ma semmi sem jött össze, ez már csak a hab a tortán.

[Baba]

szép ló tényleg!Gratula! [ 08 November 2002, 23:45: Az üzenetet átszerkesztette: Zsuzska ]

[Afi]

Aniko, a karámfás történetet csak most tudtam elolvasni, de komolyan halálra izgultam magam, úgy izgultam érte de örülök, hogy ekkora mázlija volt

[Aniko]

Mára két történetem van, kivételesen Maflával kezdem.Mivel délelõtt Ramónát lovagoltam, Maflára csak délután jutott idõ. Róla annyit kell tudni, hogy egy barátnõm lova, Ramóna melletti boxban áll. Pej herélt, 8-9 éves, kényelmes, néha önfejû de általában nyugodt, kedves kis paci. Nagyon szeretem, tavaly télen csak õt lovagoltam, jól összeszoktunk, szeretjük egymást.Amikor vittem neki délután a nyerget és a kantárt, látom ám, hogy fekszik a boxban, pihenget.Nem volt szívem felébreszteni... gondoltam, olyan édesen heverészik, hátha megengedi, hogy odaóvakodjam mellé és megsimogassam a nyakát.Megengedte!!!!Teljesen meghatódtam! Ennyire megbízik bennem, hogy odaenged magához, amikor védtelen, kiszolgáltatott helyzetben heverget, teljes nyugalomban a helyén.Simogattam a nyakát, a fejét, és nyöszörgött! Õ mindig horkol, ha alszik, így arra a következtetésre jutottam, hogy félig alszik, azért nyöszörög ilyen édesen. Végül odaheveredtem mellé, a vállára hajtottam a fejem, és így pihengettünk pár percig... el tudtam volna aludni... Imádom az illatát! És nagyon kényelmes párnám volt! De igazából ez az egész történet a kölcsönös egymás iránti bizalmunkról szól. Teljesen meghatódtam tõle.Biztosan vannak köztetek hozzám hasonlóan érzelmes lelkületûek, nekik ajánlom Vavyan Fable új könyvét, Ezüstegér a címe.Lovas-szívvel írott könyv! Az ötlet, hogy a ló mellé heveredjek, tulajdonképpen innen származik... De majd ha jó idõ lesz, kint fogok aludni a pacimnál, remélem, õ is elvisel majd! ;)

[Zsubaba]

És mi volt ma Ramival?

[Aniko]

Ramónával ma nem egyedül mentünk ki terepre, hanem hárman, plusz egy csikó Nagyjából végig én mentem elöl, kb. 2 órás terepet mentünk, és szerencsénk volt, mert néha még a nap is kisütött! Nem volt semmi különös esemény, kicsit rendszabályoztam a lovamat, mert István lovát, Bíbort nem viselte, emelgette rá a farát, sunyított. Egészen addig, amíg helyre nem raktam az agyacskáját, utána rögtön elviselte... Most viszont rettenetesen álmos vagyok, és holnap is lesz nap! Remélem, esni nem fog.Holnap bepótolom a mai élménybeszámolót.

[Aniko]

Teljesen lemaradtam az élménybeszámolóimmal...Szombaton voltunk hármasban terepen, nagyon jót mentünk, leginkább sétáltunk (cuppogtunk a bokáig érõ sárban) illetve vágtáztunk, ahol tudtunk. Persze nagyon kevés vágtához jó talajt találtunk... Most már én is utálom az esõt!Összességében nagyon jól éreztük magunkat, bár Ramóna sajnos hazafelé már erõsen nyomott a fájós lábára... Mostanában ez van, sajnos. Kifelé még nem fájlalja, hazafelé már igen. Szerintem ez a dagonya sem tesz jót neki.Nem is meséltem még nektek!Érkezett hozzánk egy shire kanca!! 2 éves csikó még! Tündéri helyes "kis" állat! Szombaton Csongor meg is látogatta a lovardát, hogy láthassa a tüneményesen gyerekfejû kancát.Sajnos neve még nincsen, vagy csak én nem tudom, hogy hívják... Ja, és van egy barátnõje is, õt Pokoltáncnak hívják... gyönyörû kis fekete ló!!Vasárnap nem volt senki, aki kijött volna velem terepre, mert rosszkor érkeztem... a délelõtti terepesek már visszajöttek, a délutániak meg még nem érkeztek meg Így újra egyedül mentünk Ramónával, de nem igazán bántam, mert nagyon jól megvagyunk. Néha megpróbál visszaélni a bizalmammal... akkor is másik ösvényt akar választani, amikor én nem. Nos, ezt nem hagyom. Pedig vágtában is megpróbálta! ;) Nagyon kis menõs a drágám, de ügyelek rá, hogy bõven lesétálja a vágtáját...Hazafelé megint nyomott a lábára. Pedig direkt kerültem a dágványos részeket. Már azon gondolkoztam, hogy leszállok és hazasétálunk, de mégsem tettem. Muszáj mennie, ha már karám nincs... Így ma csak sebkezelés volt, már csak az esõre való tekintettel is... nagyon szépen gyógyul a sebe! Még 1-2 hónap, és rendbejön.

[Zsubaba]

Aniko! Most már valamikor tényleg kimegyek hozzád, hogy megnézzem ezt a Te csodalovadat! ;) (Meg persze a shire is érdekel )De sajna sztem csak téli szünetben tudok menni, de akkor is bonyolult lesz :(

[Afi]

Zsubaba, bocsi, de keresem, csak nem találom azt a részt, hogy mi történt Ramóna lábával... Felvilágositanál lécci? [ 12 November 2002, 19:37: Az üzenetet átszerkesztette: Afi ]

[Zsubaba]

Hú én nem tudom, Anikotól kérdezd... én mindent elfelejtek, meg összekeverek, de azt hiszem vmi vágás volt a lábán... vagy az Mafla volt? :confused:

[Mámor]

Szia!!!Gratulálok a lovadhoz,nekem még csak lovacskám van(csikó),de hihetetlen milyen nagyon jó érzés!!!Legyetek nagyon boldogok...és nagyon aranyosak vagytok a képen...szia

[Afi]

Aniko, mi történt Ramóca lábával?Juj, kedves Szultán nevü paci az rúgott bele vmibe, amitöl a jobb hátsó lábán vmi iszonyatos méretü seb lett...Az ember kisujja belefért, és iszonyúan büdös volt, hiába kötözték át gyakran,és tökre fájt szegény párának.íez kb 1 hónapja történt, és a sebet pár napja láttam, mert segitettem a kötözésnél, és még most is vmi iszonyuan néz ki...Hosszú, rózsaszin, még mindig elég mély seb.És kötözni is csak ugy lehet, hogy a szájában ojan izé pipát tesznek, vagy felpipálják, vagymi. :( és szegény pacinak a másik hátsó lába volt eltörve pár éve,hogy fog szegény tök egészséges életet élni És ráadásul imádom ezt a lovat, végtelenül barátságos kis paci,szegénykémnek:JOBBULÁST!!!

[Afi]

Egyébként ez a paci ugyanaz a Szultán, akiröl föntebb aranyos történeteket meséltem.Mondom, hogy haláli édes pofa