2021 válasz a témához

[smoft]

"....Kinek kedvéért a halál, öles kondérban fõz babot..."

...verséért...

[smoft]

asztemmátéllegrejtvény

[Babszem]

Ne fõzzetek meg senki kedvéért léccíí

[Bokorugró]

válasz Jónás Tamásnak: "sokat gondolok magára mostanában ott rejtõzött valahol agyam rejtett zugában és most megcsillant mint tócsa a napsütésben ki hitte volna még tegnap nem gondoltam én sem hogy így lesz életem spirituális része lett ez az egész olyan váratlan annyira meglepett hogy válaszol majd nem is reméltem magával igy reményt fájdalmat cseréltem észrevétlenül bõröm alá költözött ráfonódott a csontjaimra nem tudom a közelség mire ad módot ne féljen nem kérek semmit magától amit érzek gondolok néha röpít néha meg gátol azt mondja Nietzsche más a szó és más a tett egy költõ pedig hogy csak az van ami lehet úgy gondolni magára ahogyan én gondolok talán tapintatlanság de jó okom van rá minden kis gesztusát dekódolom merész felismerések mocsaráig jutott az ész elképzelem és ez olyan jó hogy megfogom a kezét „ha Istent ismer gondolatban se vét” hát jó visszafogom magam csak az legyen de az nagyon ami van elhasználódik elvásik az ember míg eljut a tündöklõ pillanat peremére – a vágyig melynek sötétlõ mélyén ott a másik " "sose kérdeztem még volt-e valaha boldog körültáncolták-e szívét örömök kis koboldok voltak-e vannak-e álmai a boldogság tudom mindig egy fûszál éjjelében tûnik tova ami emberi csak annyira örök mint vízbe dobott kõ nyomán hangtalanul gyûrûzõ vízkörök egy perc sem telik belé és elsimulnak ránctalan víztükör rejti a mélyt a múltat a kezdet nem ezt igérte sokat veszítettünk de azért még így is megérte sok szép lett általunk megélve mindazért amit kaptunk és kapunk még itt vagyunk cserébe" "néha úgy gondolom hogy megszökött innét és falura költözött ahol csönd van és nyugalom szívét szelíden körbefolyja az idõ tûnõdve gondol az elmúlt és jövendõ napokra kicsiny szigetének uralkodója foglya ki tudja mit visz és mit hoz a holnap semmi sem múlik el egészen lesz ami volt és lesznek akik valaha voltak" Fecske Csaba

[Bokorugró]

Jónás Tamás: Önérdek nélkül

nincsenek gonosz népek,
megírt jövõ vagy rontás,
lélek van, néha téved,
mesét koldul, ha nincs más,
gyíkot nagyít az elme,
sárkány minek is lenne,
sorsot karmol az agyba,
miért ne, ha karmolhatja.

nincsenek manók, egy se,
bûbáj sincs, csak rögeszme,
nincsen gonoszság, jóság,
csak véletlen, s hajlandóság,
persze csodák még vannak,
de titokban maradnak,
s nincsen mûködõ rendszer,
mire hatnának egyszer.

bûn sincs régen, csak bûnös,
senki senkit nem üldöz,
csak megbízottak vannak,
és zsoldok, seggek, talpak,
de van valami érdek,
félik vagy tõle félnek,
és szellemi nomádok
zaklatják ezt a stábot.

de vannak tündérek. vannak.
szagosak, mint a hajlakk.
köztünk élnek. itt-ott.
isten elõtt is titkok.
minek élnek, ki tudja.
hasznuk kereken nulla.
érzékenyek és félnek.
figyelnek. vannak. végleg.

ajánlás:
hercegem, tudnod muszáj:
hazudtam, a semmi fáj.
tündérbõl sincsen egy se,
se dongót se legyet se,
se kolibrit, se lepkét
ne fogj meg és ne szedj szét.
költõd e verssel elhagy:
jó hercegem, te sem vagy.

Edited by Bokorugró, 2007 szeptember 2. - 10:10.

[Porfelhõ]

Ez az ami most jutott eszembe hirtelen egyszerûséggel a világ folyásáról
Antivers. Vagy: Ellen-.
Írta: Porfelhõ tündérlény verse

Nem érdekel, ki, mit írt.
Elhallgatták elõlem Shakespeare-t.

Túlvirágzik minden jellem,
s túl- minden virág.

De b.assza meg a ló!
Hát nem színház az egész világ?

Lottó ötöst, hatost -, s mit még nem kérek!
De az a maximum - állítólag -, hogy beérek.

[kt-gyu]

Nagyon rég jártam erre, gondolom mindenkinek szörnyen hiányoztam is.

Hoztam két kis versikét... amolyan éjszakai agymenések... amilyen tőlem jönni szokott. És nem kifejezetten a vidámabbik fajtából. :(

Eszmélet

Felébredek,
Álmodtam
Messzi vidéken jártam, Veled...
Egy látomás, egy emlék újra feldereng
Kezed kezemben érzem, arcod arcomhoz ér
Könycsepp hull karomra...
A tiéd?
Az enyém?
Nem tudom,
Nem látom,
Nem értem, de valamiért én Téged...
Féltelek.

Álmodtam, majd
Ébredtem
Magam idegen szobában leltem
Idegen a fal, a bútorok,
Idegen a szúnyog (nyom) a plafonon
Az ágy melyben keltem,
-S mely oly hideg.-
A saját szobám, most mégis idegen,
Rideg
Nem,
Nekem nem itt kellene lennem.
Félek,

Elveszhetek,
Elveszhetsz,
Vesszünk, hát együtt,
De el is veszíthetlek, tudom
Bámulom a szúnyogot a plafonon
S várom az éjt,
Most kezed megfogom,
Nem eresztem, amíg Te úgy nem akarod
Félek,
Féltelek
Várok...

Rád...

2007.09.02.-03.

Álom

A hajnali nap első sugarai
Félénken,
Óvatosan surrannak át a redőny apró résein
Karom zsibbadtan hever párnádon,
Nem érdekel, tűröm,
Hisz kezem fogod,

Felpillantok, s látom
Te még alszol,
Csendesen figyellek,
Minden lélegzeted,
Azt a lüktető kis eret a nyakadon,
Hallgatok és várok,

Hogy ébredj, hogy hangod halljam,
Már csupán percek kérdése...
Lehunyom szemem,
Mozgolódni kezdesz, felülsz
Úgy hiszed alszom, betakarsz,
Hisz tudod fázom...

Kinyitom szemem, de Te eltűntél
Már nem is ott vagyok, ahol pár perce még...
Nem látlak,
Egyedül vagyok, a hidegben,
Az egyetlen, mi valós, karom sajgó zsibbadása
Álmot láttam,

Újra, ugyanarról...

Az utolsó reggelről,
Mikor Melletted ébredhettem.

2007.09.05.

Edited by kt-gyu, 2007 szeptember 5. - 21:26.

[Babszem]

Zsibbadó fájó érzés Sok a szó a kérdés… A köd az elmém miért nem borítja el? Ahogy a házak az utat, s zöldet lepik el. Mert ott burjánzik a gaz minden szívben. S a te szíved én nagyon féltem! Akarom, hogy fájjon, Hogy belõlem mindent kiszakítson, Vérezzen, hogy érezzem, Ahogy a penge megcsúszik a kézen Mert minden, ami bennem van most, a mennyekbe repít és a föld alá tapos! Mert újra át akarom élni, Fájnia kell még, hogy eltudjam mesélni Mert õrült büszke az ember Ahogy a szél süvít hideg fejjel. Ki tudja, mit gondol, mit érez Csak rohan, rohan, majd megtéved. Csak annyi kell, hogy hozzám érj, Hogy rám nézz, s végül elérj. Mert ilyenkor a lelkem simogatod. Ahogy a téli fagy a virágot. Mert fáj ez nekem, s mégis várom Hogy a kezed a kezemre rátaláljon. 2007-09-06

[kt-gyu]

Csak egy látomás?

Nem sírok... na jó, épp csak egy picit
Egy könnycsepp, kettõ, hé...
Most már aztán... ennyi legyen elég.
Erõs leszek, kell, hogy az legyek
Magamért,
Egy foszladozó emlék képért,
Mosolyodért, Érted...

Futnék... a széllel versengenék
Egy hangra, egy hívószóra,
Mindent félbehagynék, feladnék,
Szaladnék,
Rohannék, át a ködön, át a fagyon
Magamért,
A mosolyodért, Érted...

A csend ölel, magához húz...
Selyem lepedõje betakar,
Bõrömhöz simul,
Mint tetted nemrég magad is.
Nem kell a csönd, a hangod akarom
Magamért,
Érted...

És ma újra láttalak, csak picit
Hozzám értél... egyetlen apró pillanatig
Hangod hallottam, rám néztél,
S én Terád,
Néztem magamat szemedben,
A mosolyodat, Téged
Majd a látomásnak vége lett...

De négy szó még mindig visszhangzik bennem:
Holnap... ugyanitt... újra, Veled.

2007.09.07.

[Zsoci]

Babszem, tudom,hogy nem most írtad,kissé elkéstem a dícsérettel De nagyon tetszik a versed,ezen nagyon jól látszik mennyit fejlõdtél!Emléxem mikor az elsõ verseidet másolgattad be,hát persze azok sem voltak rosszak,de le a kalappal tényleg! :yeah: ;)

[Babszem]

hát köszönöm.. de nekem eddig még egyik sem jó se a régi se az új.

[Bokorugró]

"Gyönyörû jel, Sose hagyj el, Kérlek, hogy engem szabadíts fel..."

[Zsoci]

"olyan szókimondók lettünk,hogy már alig van mit kimondanunk" (ez egy kedvenc idézetem,sztem nagyon igaz)

[Babszem]

'Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra' (Weöres Sándor) hogy az idézeteknél maradjunk.

[La Bamba]

"Nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát, mindenkinek!"

[Kislovas]

Sziasztok!! Keresem Weöres Sándor Priapos címû kötetét! Nem ismeritek esetleg?? Vagy nincs meg vkinek? 2 helyen találtam csak meg, de az egyik cég Hamburgból szállítaná ki a másik meg nem hajlandó válaszolni Ha megvan vkinek, akkor azt szeretném kölcsön kérni, h kiírjak belõle 1-2 verset köszi, pussz!

[smoft]

Melyik verseket keresed?

[Jucuus]

Talán megéreztem valamit... Már majdnem elfelejtem Szemednek fényét, Már majdnem elfelejtem Testednek reményét. Már majdnem elfelejtem Csengõ hangodat, Már majdnem eltemetem Búskomor arcodat. Már elbúcsúztam tõled Vadonnak gyermeke, Már elbúcsúztam tõled Lelkek megtérítõje. Már elbúcsúztam tõled Álmok tudója, Már nem búcsúzom tõled Angyalok utódja. Bennem él az arcod Akárhol is járj, Bennem él az arcod A hangod fülemben cseng már. Bennem él az arcod, S összes mozdulatod, Bennem él az arcod Feledni sosem fogom… 2007-10-21 Talán reménykedtem egy kicsit... Talán Talán hiszek a mesékben, Talán élek egy reménnyel, Talán ölelem a hitet, Talán varázsolok vele. Talán szárnyat bontok egyszer, Talán lábra állok kétszer, Talán földhöz nyomnak az erõk, Talán legyõzöm az erõt. Talán megvívom a harcom, Talán letészem a kardom, Talán csatát nyerek, Talán a tiéd leszek. Talán magához szólít az ég, Talán élek, s halok még, Talán boldog leszek még, Talán igaz lesz, s szép… Talán nem hazug a szó, Talán átölel a jó, Talán mosolyog a fény, Biztos, így kell, hogy élj! 2007-10-27 03:44 De a valóság fáj...

Edited by Jucuus, 2007 október 29. - 8:49.

[Zsoci]

..."A torkom összeszorul Járni alig bírok Az útra napfény borul Ha rád gondolok sírok Nincs már miben hinnem Ráuntam a tájra Nekem senkim sincsen Most látsz utoljára"

[Jucuus]

Zsoci! Ez nagyon szép, és egyben nagyon szomorú... Remélem, rám nem ez a sors vár... Mert, ha akkor láttam utoljára, akkor tényleg megteszem, amit ígértem. Fõleg, mert megígérte, hogy nem tûnik el, mint régen...

[Zsoci]

Elképesztõ,még a hozzászólásodban is rímelsz Jó volt,írj belõle verset! ;)

[favory]

Jég dupla viszkivel valahol ottfelejtett eszmélet mohamancsú tegnap láttalak ott ahol elvisz szelleme lebegett -haladéktalanul. Szõke reggel pécsmegyeijogúváros barna este, hétfõ meg nem mûtött gondolat. Bosszús felütés fûtelen koliszoba, gyenge próbálkozás s az utolsó haiku, elhull a virág, eliramlik az élet -haladéktalanul. Elég szabadon értelmezett szabadcucc, nem? Spontán, az tény, most, itt, a gép elõtt.

[favory]

na de ilyet...

[Babszem]

Nyekem teccik :yeah:

[favory]

Hát van még, aki értékeli mûvészetem Egészen sajátos ízlésrõl árulkodik...

[Babszem]

Tényleg tetszik..biztos perverz de ez van Akkor már én is..bár ez is érdekes lett.. Szerintem érted, Hogy a végzet Nem olyan, mint az élet. Mert ezt a sok képet, Lassan összerakni képes. Ez az élet. S a végzet, Valami, ami máshol éget. Ott, ahol a sors nevet, Nevet, kinevet téged. Csak bukdácsolsz régen. Az élet szélen, S a végzet még nem, Nem keres, téged. Hiába a vége, Nem vesz el végleg, Hiába a sok rege, Hogy eljön az eke, A csuklyás, kaszás vele. Nyakad fekteted bele, S elveszi életed vele. Egy apró csók lehelete, S megvette a lelked. Elvitt tõlem örökre. Nem ennyi az élet, A végzet várat téged. A sors kinevet. Újra és újra, Pedig mindig várnak! Valakik, akik máshol járnak Hagyd, a sorsod úgyis követ! Indulj útnak, hívnak téged. Valami elindul veled, Feléd és neked! Amik vártak, Most feléd szállnak. Neked suttognak. A Meleg szavakat A húsodig érzed. Itt a végzet. De nem a halál csókja, Lehelete nehéz S szívedig ér. Mert nem véget ért, A kusza életed Halál helyett hozott Örök életet. 2007-11-05

[favory]

Ejnye, ez rímel is...

[herites]

Herites update /hosszu lesz / Unsong poem of the forsaken Take a step forward Or turn back time No matter what My tears go dry. Whatever you choose Whatever you say No matter what I'll feel the pain. Our time is running out Whatever we choose Whatever we decide No matter what Our love already died With hearts bleeding Arms raised too the sky It doesnt matter what u say, what u show, what u whisper in lonely nights This scar will never fade This pain will never vain No matter what u say How you say Why you say This is just over, just over And now is the time to step further Into the unknown dark. There will be no light No pain And no gain. You'll be alone With your mind And while succumbing to darkness inside Remember something: outside is the blue sky Ever if you choose to step out You'll be alone in the cold, black night And then you realise This night Is your pain inside Denied of love, denied of feelings, Nor me or else will say greetings To you, milady. Time to move on, Time to change Time to get rid of the pain. Fading into the dark Getting further from the light The pain evolves Your mind revolts But with no chance, So well you fed you mishappen feelings. Succumb to the darkness at least. Get rid of pain, get rid of life Let there be peace In minds, in hearts. Forever Feltámadás Felállni és továbbmenni Tudni könnyebb mint tenni Fekszek a porban es sírok Miattad gyötörnek a kínok. De csitt! Jön valaki! Talán életem lángját akarja kioltani? Fölém hajol, megcsókol Felráz lidérces álmombol. Mi véggre szenvedsz itt, ember? Azt hiszed az Isten mást nem ver? Állj fel végre és élj Kegyelmet, szerelmet ne kérj. Nézz körbe e puszta tájon Van rá okod hogy fájjon? Karolj belém és menjünk tovább Hív, visszavár a nagyvilág. Fõnix Elhamvadni újra és újra A szerelem tüzében Mindig újjászületni Megint szeretni Hiába Ez vagyok én A fõnix Fájdalmam naplójába Fájdalmam naplójába szánom e verset Kérlek, ember, ezért ne vess meg Ember vagyok én is Bár lehet csak félig Másik felem ûr, fájdalom Szomorún cseng újabb gyászdalom Életem fala ledõlni látszik Pedig csak egy dolog hiányzik Te, Kedvesem.

[favory]

Tanyablues olyan sok minden múlik egy vörös talicskán ragyog az esõvíztõl körötte fehér csirkék. Na ne.

[Gumilovas]

Pierrot: A hintaló álma A játékbolt már végleg bezárt Karácsony elõtt s a kifosztott kirakatokra hullott a hó senkit nem zavart, hogy az üres polcokon ottmaradt egy szürke hintaló Árván állt a korom sötétben, csak egy könnycsepp csillogott üvegszemében Az összes társát becsomagolták szépen: az autót és a zenélõ virágot, hogy mindannyian mint ajándék a fenyõfa alatt lássák meg újra a napvilágot Milyen szép! - gondolta s lecsukta szemét, keserû könny áztatta fûrészpor-szívét Álmában egy nagy szobában állt a hintaló Egy csöpp kisfiú a hátára ült s õ érezte, adni olyan jó! Csillogott a két üvegszem, mert a kisfiú örült s az emeletes ház ablakára hullott a hó vígan járta monoton ide-oda táncát s boldog volt õ a szürke hintaló Elaludt, mint máskor, a koromsötét boltban egyedül volt szörnyen, pedig tudta, holnap Karácsony van Álmában ...

[Orcus]

Távolba meredõ,néma tekintettel
áll saját árnyékában
a semmi embere
A köd szétfolyik kezei között
ujjai tétován szorítanak
S a hegy felel:ez itt a semmi
Semmi-és senki-ember.

[favory]

megtanultam tegnap tudom már jól ilyenkor miniszoknya csupán idétlen öngól ezért kell most fékeznem lassítani hogy még engem se érjen övön alul egy nyomi felfázás - oly váratlanul.

[favory]

zeigenschauen walzer aber oder nur