3214 válasz a témához

[Peter13]

Amen. (Porfelhö szerint ez helyesen: ENTER) Gondolkodj el kedves QS a következö jelensegen.. ha megerted az okat, azt is megertetted messzemenöen, miert esnek itt egymasnak egyesek.. es miert nem masok. Miert van az, hogy a Te terjedelmes irasaidat mindenki szivesen olvassa es soha, senki nem tamadott meg ertük.. tudtommal. (legalabbis a lovakrol-lovaglasrol szolok miatt) Masok viszont irasaik miatt tamadtatnak es tamadnak.. miert?

Edited by Peter13, 2009 augusztus 28. - 13:01.

[QuarterSister]

Amen.

(Porfelhö szerint ez helyesen: ENTER)

Gondolkodj el kedves QS a következö jelensegen.. ha megerted az okat, azt is megertetted messzemenöen, miert esnek itt egymasnak egyesek.. es miert nem masok.

Miert van az, hogy a Te terjedelmes irasaidat mindenki szivesen olvassa es soha, senki nem tamadott meg ertük.. tudtommal.
(legalabbis a lovakrol-lovaglasrol szolok miatt)

Masok viszont irasaik miatt tamadtatnak es tamadnak.. miert?

Kedves Peter13, oszinten szolva, foggalmam sincs, menyien olvassak el, vagy nem az en irasaimat.
Amit irtam, azert irtam, mert amikor probalunk elolvasni tapasztalatokat, utana masik 20 vagy 50 veszekedo, lehuzo , serto vagy csak hatsoszandeku piszkalodas olvashato..
S ez azert szomorit el, es jott ki belolem, mert MINDEN topicban ez lesz az eredmeny...
Mar lassan egyre tobb embert ismerek meg errol a forumrol szemelyesen, es latom, hogy mindenkinek van igenis pozitiv oldala, valamilyen tapasztalata, ami a masiknak nincs, mindenki nagyszeru ember, es elkepeszto jo csapat lehetne osszetartassal, megha egyik angolos a masik westernes is..
Most amikor ott voltam pl a Hidegveru versenyen, bemutaton, anyira jo volt latni eloben Mez lovat, Szoket, es a regi tortenet utan , ahogyan a dolgok indultak szamara , milyen csodalatos vege lett... nincs vege, hanem milyen milyen nagyszeru parost lattam..
Ez csak egy pelda a sok kozul..
de latom, milyen szethuzas, lehuzas , negativ hozzaallas van a lovasok kozott..

Ezert eppen megemlitettem Csikaszeknak, nagyon felnek hazamenni, es otthon dolgozni lovakkal, lovasokkal..
Mert csak a hibat keresik szinte, csak azt latom, ki hogyan dobalozhat kokemenyen...
ha pedig elolvassak az en torteneteimet, azt tisztelettel megkoszonom, es orulok ha valaki oromet talal benne!! Jo erzes megosztani..
Csakhogy szerintem masnak is... mas is ezert irja le, vagy akar mas okbol... Szerintem az teljesen mindegy...

Nem haraggal irtam, vagy felindulva, csak szomorusaggal, csendben...
hogyan is lehetne maskent az interneten... bar megtephetnek valakit

[Api]

Hát igen! A kulcszsó: Magyarország! Itt sajnos az lett a divat, hogy mindenki baromi nagynak képzeli magát, mert hisz mindent tud és ért, és majd õ megmondja/ írja a frankót. Vagy a nem tudását próbálja mások lefikázásával leplezni. Sajnos jobban élvezi a magyarok többsége a rombolást az alkotásnál, de hisz ez érthetõ. Az alkotás tudást, energiát, és rengeteg idõt igényel, míg valakit megsérteni, lehülyézni csak egy-két pillanat. Ezt legalább már profin csináljuk, abból ûzünk sportot, hogy minél cifrább mondatokkal alázzuk egymást. Mindenki Dr. House akar lenni, csak a mögöttes tudás nélkül. Jó lenne, ha változna ez a hozzáállás! Próbáljunk meg õszintén együtt örülni, beszélgetni, tanulni egymástól! Nem attól vagy kevesebb, hogy valamit nem tudsz, hanem attól, hogy nem is akarod tudni. Legyen szivacs az agyunk és szívjunk fel minél több infót, ez csak jó lehet! Különben is minél többet tud valaki, annál butábbnak érzi magát! Bocs, hogy belepofáztam! Cép napot mindenkinek!

[QuarterSister]

Különben is minél többet tud valaki, annál butábbnak érzi magát!

No ezt az erzest itt hamar megtanultam... es ez egyre fokozodik.. akar a helyzet

Csak a tükör tisztítása végett: a kép május 1.-én készült.
Aki még csak 4*4 m en boxban tartott állandóan ugyan azon a kaján tartott lovakat látott annak ez a tény nem jelent semmit. Ezért, aki esetlegesen ebbe a kategóriába tartozik,hogy ne haljon meg hülyén elmagyarázom:
A ridegtartású lovak bizony nem mindíg ugyan abban a sújban vannak.
Nálunk, de szerintem máshol is, álltalában a legtöbbet, meglepõen nem télen, hanem a tavasz elején adnak le (akkor a leg soványabbak), ennek pedig az az oka, hogy "kiéhezve" a zöldre, ahelyett, hogy normálisan ennének, a pár miléméteres elõbújó zöld sarjakat keresik, csipegetik.
Ilyenkor hiába tennél/teszel be nekik bármilyen szénát csesznek rá. Így mire rendesen feljön a zöld, addig elég sokat képesek leadni.
Hozzátenném még ilyen "szar kondiban" is gondnélkül megtesznek ha kell napi 40-80 km-es távokat nem könnyû terepen is.

Ezt a jelenseget 100% -ig alatamasztom
Foleg ha a lovak meg rendszeresen vannak terepen lovagolva, foleg hegyi fol-le nehez terepen, akkor aztan... No meg hat igen, a szorvaltas az hirtelen nagy vizualis gondot okoz
Jon a para "nezessuk meg a fogait ... " stbstb

[sheriff]

Sokan hiszik azt, hogy nekem a technikai kivitelezés áll a figyelmem központjában, amikor lovaglástanulásról, a lovas tudás fejlesztésérõl illetve idomításról beszélek. Pedig nem egészen így van. Dallos Gyula, Istenes Csilla és mások könyvei elolvasása, DVD oktatófilmek megnézése nyomán bizonyosra veszem, hogy szinte mindenkinek többrétegû dolog ez az egész. Az egyes rétegek egymásra rakódnak, átjárják egymást. A technikai réteg talán azért a legnyilvánvalóbb, azért kerül elsõként a figyelem középpontjába, mert a helyes technika nélkül semmi sem megy. A lovaglás a helyes üléssel kezdõdik, a helyes szárkezeléssel folytatódik, s egyre bonyolultabb és finomabb dolgok rendszerévé válik. Az, hogy eddig elég sok szót ejtettünk körök lovaglásáról, súlypont ide-oda helyezgetésérõl, segítségek sorrendjérõl és idõzítésérõl, nem jelenti azt, hogy csak ezek a fontosak, ezeken túl már nincs semmi. Megfigyeltem magamon is példának okáért, hogy a tanulásom elõrehaladásával egyre inkább a lovaglás filozófiai oldala kezd izgatni, illetve nagyon sok változást veszek észre magamban a lóhoz való hozzáállásom tekintetében. Soha nem voltam egy babusgató lótartó. Most sem vagyok az, nem váltam azzá a tanulás révén sem. Nem tartom ugyanis az ilyesmit igazán normálisnak, bár nem is ítélek el emiatt senkit. Van, akinek szüksége van arra a pótcselekvésre, hogy az összes szeretetét a lovára zúdítsa, vagy attól várja a saját szeretetéhsége kielégítését. Nekem a lovaim szeretete mást jelent. Cseh Tamás felesége nyilatkozta épp tegnap a tv-ben, hogy a férje hihetetlen jó, egyszersmind hihetetlen rossz apa is volt. Egyrészt ugyanis olyan varázslatokat tett a gyerekeivel, amire talán senki nem lett volna képes rajta kívül, másrészt rendkívül kevés ideje volt rájuk, s a fontossági sorrendjében Cseh Tamás állt az elsõ helyen, ugyanõ a másodikon, s csak azután jött mindenki más, így a gyerekek is. Egy anya, egy nõ egészen máshogy viszonyul szeretteihez, mint egy férfi. S ez igaz az állataikra is, igaz a lovaglás megélésére is. Egy férfi ne tutujgassa a lovát! Nos, ezúttal azzal páváskodom itt, hogy elmesélem, milyen változásokat okozott nekem, bennem a lovaglás tanulása.  Elõször is megfigyeltem azt, hogy hatalmasat nõtt a türelmem, sokkal toleránsabb vagyok a lovammal szemben. Ez azért fura nekem, mert ugyanakkor sokkal következetesebb is vagyok, s nem fogadok már el akármit tõle teljesítésnek. Tóth Lajos többször mondta nekem edzésen – nem szó szerint idézve -, hogy „Ez nem valami, hanem csak olyasmi, mintha valami lenne. Csak maszatolás, alibizés.” Ma már elég jól felismerem a lovamnál ezeket a pillanatokat, s halált megvetõ nyugalommal teszem a dolgom, korrigálom a lovat vagy magamat. Régen is nyugodt ember voltam, nyugodtan bántam a lovaimmal, de ha valami nem ment, nem úgy ment, ahogy elvártam, akkor esetleg felugrott bennem a pumpa. Régebben nem igazában voltam tudatában annak, hogy a ló nem egy tökéletes gép, egy mindig, mindenkor, mindenhol azonosan teljesítõ, reagáló élõlény. Amit egyszer megcsinált, különösen ha sokszor megcsinált, azt legközelebb magától értetõdõen elvártam tõle, s fel sem merült bennem, hogy ne kapnám meg, amit kérek. Most Gödön pl. bementem Joshuával az üres pályára, amikor vége volt ott a trailnek vagy minek, s elkezdtem vele reiningre edzeni. Kíváncsi voltam, hogy a lassan oszladozó tömeg jelenléte, a hangos zene, az idegen pálya mennyire változtatja meg, hol is tartok vele? Megdöbbentem kicsit azon, hogy nagyon, alig valahol. Igen rosszul ment az edzés. Kicsit meg is hõköltem attól, hogy nyakamon a KEK amatõr reining versenye, s ennyire hitványul, az otthoni színvonalat ennyire alulmúlva teljesítünk idegen környezetben. Pedig még a versenydrukk sehol nem volt, teljesen tétnélküli volt a dolog. A máskor eminens lovam ezúttal húzott a kijárat felé a körökön, a run down-ok kígyóvonallá váltak, a stopok kecskebakugrásokká, a speed kontroll során egyszer kirúgott a sarkantyúra, s az egyik ugrásváltás tökéletes elõkészítés után sem valósult meg. De a lóra egy szemet sem haragudtam. Visszavettem a feladatok nehézségébõl, s igyekeztem lenyugtatni õt is, magamat is azzal, hogy van azért olyasmi is, amit tudunk. Kicsit rendeztük sorainkat, s néhány szép manõvert is sikerült azért abszolválni. Annyit leszûrtem tapasztalatként, hogy a lovam versenyszintre való biztonsággal számon kérhetõ kiképzettségéhez még kell nekünk kettõnknek vagy fél év, s majd csak jövõre rúghatunk labdába reining versenyen egyáltalán. Nem eszik olyan forrón a kását, mint reméltem. Ma már nem úgy nézek a lovaglásra, hogy vagyok én, aki tudja a tutit, s van a ló, aki vagy igen vagy nem. Ma már az az elvem, hogy vagyunk mi ketten, s együtt tudunk valamit, vagy nem. Néha õ segít ki engem, amikor nem kellõ elõkészítés után kérek pl. egy ugrásváltást, s annak ellenére, hogy joga lenne ilyenkor hibázni, mégis megcsinálja jól. Máskor meg én segítek neki, s nem erõszakoskodom vele pl. edzésen, ha valamit nem ért, hanem több oldalról közelíttetem meg vele a dolgot, adok neki több idõt, jobban elõkészítem a feladatot, vagy egyszerûen elnapolom máskorra, ha nagyon messze vagyunk a megoldástól. Ma már engedni is tudok ilyesmiben, képes vagyok látszólag alulmaradni az elvárásaimmal szemben. Ami persze nem egyenlõ azzal, hogy bármit is feladnék vagy ráhagynék a lóra. Hiszen csak rövidtávon lehetek vesztes ilyen mentalitással és gyakorlattal. Hosszú távon ez a nyerõ stratégia ugyanis. Ezt ma már kristálytisztán látom. Mondhatja persze bárki, hogy mindez olyan evidens, hogy tök felesleges ilyesmirõl beszélni, de én nem így gondolom. Az evidenciák elméleti szinten könnyen azok, de a gyakorlatban sokszor másként mennek a dolgok, másként viselkedik az ember. Ahhoz is kell tanulni, hogy az emberfia ne csak tisztában legyen az evidenciákkal, hanem szinkronban is. Egyre inkább érzem azt is, hogy a rendszeresség és folyamatosság mennyire fontos a tanulásban. Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy heti 3-5 alkalommal , ideális esetben a hét 6 napján tartsak edzést, mint azt, hogy havonta egyszer eljussak egy-egy kurzusra. Persze ez sem ilyen egyszerû azért, hiszen lovagolhatok én egy évtizedet is magamban, mégsem haladok annyit, amennyit trénerek, edzõk segítségével haladhattam volna. Mindkettõre szükség van tehát, az áruk miatt a legtöbbünknek ritkán elérhetõ kurzusokra is, de a magányos, kitartó gyakorlásokra is. Az ideális az, ha a rendszeres gyakorlások nem magányosak, hanem edzõ felügyelete mellett történnek. Áldom az eszemet, hogy nem adtam oda a lovaimat Lajosnak vagy Viktornak belovaglásra, s kikötöttem, hogy csak velem együtt képezhetõek. Szárnyakat kaptam a közös munka során, s még ma is abból a fél-egy évbõl élek, amit együtt tölthettem Tóth Lajossal. Hamarosan kifogyok persze abból a munícióból, amit elutazásáig adott, ezért nagyon jó lenn megint valami hasonló konstrukcióban fejleszteni tovább magamat. Jó ez a sok magányos gyakorlás is, de lassan már gát lesz, s nem dobbantó. Ezt a spin és különösképpen a stop tanítása során érzem. Elmondta nekem Lajos anno, hogy ezeket hogyan kell tanítani a lónak, s megyeget is. De a korrekcióikra már nem jutott idõnk, s túlságosan elbizonytalanodom akkor, ha valamit nem érzek jónak. Nem vagyok biztos abban, hogy a fejlõdésünk üteme megfelelõ-e, s elfogadhatóak-e az idõnkénti visszaesések ezeknek a manõvereknek tanulásánál. Egyelõre azt a taktikát választottam, hogy igyekszem nagyon lassan haladni ezek tanításában, s ha hibát tapasztalok, akkor elõbb megpróbálom visszaidézni Lajos odavágó tanácsait, és/vagy megnézem Fappanit, Rogerst, Loomist, hogy említik-e a problémát, s mit ajánlanak rá. Régebben gondolkodás nélkül küzdöttem volna a lóval, magammal a sikerért. Ma ehelyett elõbb elemzek és gondolkodom. Igyekszem megfogadni Dallos, Flarida és a többiek tanácsát: Ne ott oldd meg a problémát, ahol szembekerülsz vele, hanem az elõzõ, alacsonyabb szinten! Sokszor azonban elég nehéz rájönni, hogy minek mi az elõzõ szintje, s mit mivel kell korrigálni. Sajnos van egy nagy hátránya annak, ha az ember elõrehaladt a tanulásban. Jelesül az, hogy felnagyítva látja mások hibáit. Meg kell tanulni együtt élni azzal, hogy a mai magyar westernlovas versenysportban hemzsegnek a nemhogy versenyzésre, de még a lovaglásra sem kellõen felkészült lovasok. Régen talán észre sem vettem azokat a mások által elkövetett hibákat, amelyek ma már kiszúrják a szememet. A szívem szakad meg egy-egy lekötött fejû, forgó szemû, beejtett háttal menekülni igyekvõ vagy kétségbeesetten megfelelni akaró ló láttán. Összefacsarodik a szívem, amikor látom, hogy olyan egyszerû feladat, mint a lóra felszállás, a pályára besétálás is meghaladja nagyon sok lovas társam tudását. A trail kapu kinyitása maximum 30 lovasnak nem okoz gondot, miközben biztosan fel tudnék sorolni legalább 300 western nyeregben lovagló lovast. Márpedig aki nem tud egy kaput lóháton kinyitni és becsukni, az nem tud még alapszinten sem lovagolni. Az igazán elszomorító az, hogy az alapvetõ dolgok megtanulásához alig kell valami. Elegendõ ha a lovas felismeri a hiányosságát, félreteszi alaptalan büszkeségét, s megkér valakit, hogy segítsen neki. Két edzés, s az elõbb említett 300-ból 200 rájönne, hogy hol vannak a legsúlyosabb hiányosságai, s pár hét alatt túl tudna azokon jutni. Nem lenne nehéz nagyot fejlõdni tömegbázis méretben, hiszen nagyon alacsony szintrõl lehetne elindulni. Mindössze annyi a probléma, hogy az emberek nem akarnak tanulni, nem akarnak szembenézni saját hibáikkal. Ehelyett megmagyarázzák a bizonyítványukat, hivatkoznak a szabadságra, pénzhiányra, idejük szûkösségére, a mi kell annál több, mint holdfényben vágtatni a barátaimmal érzés egyedüli fontosságára és más marhaságokra vagy nem marhaságokra. De ki mondta azt, hogy az már nem élvezi többé a hajnali párában csatangolást az erõben, a lófürdetést, a friss tarlón szerteszéjjel heverõ szalmabálák vágtában kerülgetését, aki már bármikor helyes lábra tud vágtatni, aki a kanyar elõtt egyenes vonalon tud ugrásváltást csinálni, aki centirõl centire kontrollálja a lova minden porcikáját? Jut eszembe: Dallos Gyulánál olvastam, hogy az idomító munkában feltétlenül hasznosnak tekinti a tereplovaglást. Elképzelem, ahogyan Dunakeszin kisétál Druppyval Fót irányába, hogy majd a dombok között egy jót vágtasson. Nem, mégsem képzelem el. Nem tudom ugyanis elképzelni. Dallos Gyula egy értékes versenylóval terepen? Van olyan, aki ezt el tudja képzelni? Pedig nyilvánvalóan igaza van, s helyes amit mond.

[Nádor]

A hobby tereplovasoknak nincs szüksége a pályamunkára! Nyár derekán volt szerencsém 10 napig lovastúrázni. A csapatban voltak olyan lovasok is, akik sokat dolgoznak a lovukkal pályán, nagy hangsúlyt fektetnek az idomításra. Túra alkalmával óhatatlan, hogy a lovat vezetem s én elõtte sétálok. Jobb esetben elõtte. Rosszabban, zászlóként lengedezek, és izomból próbálom fegyelmezni a dögöt.A "pályamunkás" lovasok lazán minden gond nélkül megoldották a feladatot.A lovuk szó szerint árnyékként követte õket.Ha kellett elõre, ha kellett hátra léptek.A kötél nem feszült meg, de nem is taposta le a ló a sarkukat. Vért izzadtam! Tört elõre a lovam. Elkönyveltem, hogy az enyém az egy telivér apaságú magyar félvér, és hát mint ilyen, "van benne élet". A hatodik nap felé, kezdtem unni. Megkérdeztem egyiküket, hogy ezt hogy érték el a lovukkal.(hozzáteszem addig egyikük sem "okoskodott", és nem akarta korrigálni a bénaságomat.pedig lett volna mit) Elmondta és még sok más lovas dologról is beszélgettünk. Hazajöttem és kipróbáltam.Egy hét után a lovam árnyékként követett. Lassan felléphetnék ezzel a számmal a cirkuszban! Hobby tereplovasoknak nagy szükségük van a pályamunkára! kössz..... ;)

[Peter13]

Sheriff irasa tetszett.. a tied (Nador) nem.. beee..

Mert van benne egy logikai hiba: ugy teszel, mintha engedetlen, fegyelmezetlen, bizalmatlan, tanulatlan lovadat csakis palyan lehetne megnevelni.. ez nem igy van, bar igaz, hogy palyan könnyebb.

Az alapokat ott könnyebb letenni, de ez nem eleg ahhoz, hogy terepen is tisztelettudo es kooperativ legyen a lovad: ott mas ingerek erik, mas helyzetbe kerül.

Szamtalanszor lattam, pl Isaszegen, hogy palyan nagyon engedelmes lovak terepen kezelhetetlenne valtak.. a palyan egyszerüen megszoktak egy ritualet.. nem ertettek, hogy terepen ugyanezt varjak el tölük.

Mondhatnam idomitasuk csak a felszint valtoztatta meg.. nem hatolt melyre.
Ez olyan, mint amikor a hadgyakorlaton mindenki hös.. aztan az elsö puskalövesre elszalad az igazi csataban.

A loneveles tehat (szerintem) komplexebb.. aki terepen rosszul csinalja, rosszul csinalja palyan is.
Csak ott nem latszik..

Ezt talaltam:

http://www.buschreiter.de/klimke1.htm

"Von allen habe ich eine konsequente Ausbildung erfahren, die ausgerichtet ist, ein intensives Vertrauensverhältnis zwischen Pferd und Reiter zu entwickeln und die Pferde niemals zu überfordern. "

Leforditom: "Következetes kepzest kaptam; ez föleg arra iranyult, hogyan kell intenziv bizalmi viszonyt kiepiteni lo es lovasa között es a lovakat soha sem tulterhelni."

Igen: a bizalom.. a lo hite, hogy lovasanak atadhatja magat.. hogy lovasara bizhatja magat.. nem lesz semmi baj.
Terepen magasabb szintü a vizsga.. könnyebb megbukni.

Mellesleg: Ingrid kijar a felkeszülesi szünetekben terepre versenylovaival is.. csak egy kis agyszellöztetesre.
Es akkor legeleszni is hagyja öket..

Edited by Peter13, 2009 augusztus 28. - 15:56.

[QuarterSister]

Egy anya, egy nõ egészen máshogy viszonyul szeretteihez, mint egy férfi. S ez igaz az állataikra is, igaz a lovaglás megélésére is. Egy férfi ne tutujgassa a lovát!

Meg az a szerencse, azert egy nyelvet beszelunk

A hobby tereplovasoknak nincs szüksége a pályamunkára!

Nyár derekán volt szerencsém 10 napig lovastúrázni. A csapatban voltak olyan lovasok is, akik sokat dolgoznak a lovukkal pályán, nagy hangsúlyt fektetnek az idomításra.

Túra alkalmával óhatatlan, hogy a lovat vezetem s én elõtte sétálok. Jobb esetben elõtte.
Rosszabban, zászlóként lengedezek, és izomból próbálom fegyelmezni a dögöt.A "pályamunkás" lovasok lazán minden gond nélkül megoldották a feladatot.A lovuk szó szerint árnyékként követte õket.Ha kellett elõre, ha kellett hátra léptek.A kötél nem feszült meg, de nem is taposta le a ló a sarkukat.
Vért izzadtam! Tört elõre a lovam. Elkönyveltem, hogy az enyém az egy telivér apaságú magyar félvér, és hát mint ilyen, "van benne élet". A hatodik nap felé, kezdtem unni. Megkérdeztem egyiküket, hogy ezt hogy érték el a lovukkal.(hozzáteszem addig egyikük sem "okoskodott", és nem akarta korrigálni a bénaságomat.pedig lett volna mit)
Elmondta és még sok más lovas dologról is beszélgettünk.
Hazajöttem és kipróbáltam.Egy hét után a lovam árnyékként követett. Lassan felléphetnék ezzel a számmal a cirkuszban!

Hobby tereplovasoknak nagy szükségük van a pályamunkára!
kössz..... ;)

Itt egy lo sem megy elottunk, vagy lobogtat minket. Ha van ilyen problemaja a lonak, azt azonnal orvosoljuk, par nap mulva nyoma sincs a "repulosarkany" effektusnak .
De ehhez semmi koze nem szokott lenni a palyamunkahoz..
Ebben Peter13-al maximalisan egyetertek!



"A trail kapu kinyitása maximum 30 lovasnak nem okoz gondot, miközben biztosan fel tudnék sorolni legalább 300 western nyeregben lovagló lovast. Márpedig aki nem tud egy kaput lóháton kinyitni és becsukni, az nem tud még alapszinten sem lovagolni."

Ez tok kool .. akkor en tudok alapszinten lovagolni... Az osszes lovunk szinte iranyitas es segitsegadas nelkul tudja a dolgat, amint kozeledunk barmilyen kapuhoz, s ezt igyekszunk elerni minden betanitando lonal ...
No most buszke vagyok magamra /magunkra
Ez pozitiv... ugyertem YO erzes

[Nádor]

Kedves Q.S. Én nem azt írtam le, hogy nálatok hogyan történik ez, hanem azt, hogy nálam hogy történt. Ez nem ugyanaz! Egyébként terepen ELKEZDENI valami újat, az mindíg sokkal nehezebb, mint pályán. Szerintem.

[QuarterSister]

Mondom en hogy legalabb egy nyelvet beszelunk ))) Amit irtam, ezert irtam (hogy magyarazkodjak eheh : "Hobby tereplovasoknak nagy szükségük van a pályamunkára!" A masik mondatomban pedig ott volt az egyeterto valasz, melyet Peter 13 fogalmazott meg )))

Edited by QuarterSister, 2009 augusztus 28. - 18:16.

[Nádor]

Sheriff irasa tetszett.. a tied (Nador) nem.. beee..

Mert van benne egy logikai hiba: ugy teszel, mintha engedetlen, fegyelmezetlen, bizalmatlan, tanulatlan lovadat csakis palyan lehetne megnevelni.. ez nem igy van, bar igaz, hogy palyan könnyebb.

Az alapokat ott könnyebb letenni, de ez nem eleg ahhoz, hogy terepen is tisztelettudo es kooperativ legyen a lovad: ott mas ingerek erik, mas helyzetbe kerül.

Szamtalanszor lattam, pl Isaszegen, hogy palyan nagyon engedelmes lovak terepen kezelhetetlenne valtak.. a palyan egyszerüen megszoktak egy ritualet.. nem ertettek, hogy terepen ugyanezt varjak el tölük.

Mondhatnam idomitasuk csak a felszint valtoztatta meg.. nem hatolt melyre.
Ez olyan, mint amikor a hadgyakorlaton mindenki hös.. aztan az elsö puskalövesre elszalad az igazi csataban.

A loneveles tehat (szerintem) komplexebb.. aki terepen rosszul csinalja, rosszul csinalja palyan is.
Csak ott nem latszik..

Ezt talaltam:

http://www.buschreiter.de/klimke1.htm

"Von allen habe ich eine konsequente Ausbildung erfahren, die ausgerichtet ist, ein intensives Vertrauensverhältnis zwischen Pferd und Reiter zu entwickeln und die Pferde niemals zu überfordern. "

Leforditom: "Következetes kepzest kaptam; ez föleg arra iranyult, hogyan kell intenziv bizalmi viszonyt kiepiteni lo es lovasa között es a lovakat soha sem tulterhelni."

Igen: a bizalom.. a lo hite, hogy lovasanak atadhatja magat.. hogy lovasara bizhatja magat.. nem lesz semmi baj.
Terepen magasabb szintü a vizsga.. könnyebb megbukni.

Mellesleg: Ingrid kijar a felkeszülesi szünetekben terepre versenylovaival is.. csak egy kis agyszellöztetesre.
Es akkor legeleszni is hagyja öket..

Kivételesen van igazság abban amit írsz.

Pálya nélkül is lehet idomítani, csak nehezebb, lassabb. Ezzel Te is egyetértettél.
Ha valami könnyebb és célravezetõbb, akkor miért ne alkalmaznám? :confused:
Vagy Te is azon honfitársaink közé tartozol, akiknek a szlogenjük, hogy " ami kerek azt cipeljük, ami szögletes azt gurítsuk"?
Neeeem.Te nem vagy ilyen .


(csak mint érdekesség jutott eszembe, hogy hónapok óta ez a hozzászólásom volt az egyetlen, amiben õszintén írtam a saját fejlõdésemrõl.tudom kis semmiség, tudom alap dolog már régen tudni kellett volna, tudom amerikában ezt pik-pak azonnal orvosolják , akár marhaterelés közben is, de nekem ez is eredmény.
kellett nekem õszintéskedni.persze tudom, hogy ez építõ jellegü pozitív kritika. :yeah: na sebaj én õrülök neki, hogy ha kis léptekkel is, de fejlõdök. :kocc: A maraton futása is egy kis lépéssel kezdõdik!
Péter! A kedvemért írsz majd Te is valamit a fejlõdésedrõl?! Tudom, hogy rég volt, meg hogy már lezárult, de ha visszaemlékeznél, és írnál róla, megköszönném. Biztos sokat tanulnék belõle. Köszönöm

[QuarterSister]

NemNemNem Leci ne menj igy aludni Felreertettel, s ha tul kemenynek tartod amit irtam, hat elnezest kerek!! Amit irtam, azt a fontebb levo HSZ-emben latod... miert... Az hogy leirtad a fejlodesed, az jo... s hidd el, talan van , aki tanult belole, ha mast nem, elgondolkozott.. Palyamunka kontra terep.. ez nehez tema, ha valaki egyiket nem csinalja, vagy egyiket sem... legalabbis ritkan. S ne hidd, mindent orvoslunk itt pikkpakk.. s nem amerikaban, csak itt.. mi.. Van aki maskent csinal dolgokat mint mi, ez igy jo. De latom a sikereket, s szerencsemre, nekem is sok sikerelmenyem van, megha nem is versenyben, mert en nem vagyok versenyszellemu.. en csak imadom amit csinalok, es imadom latni a lovakat, ahogyan valtoznak, s a gazdaik csillogo szemet amikor latjak a valtozast, es elkezdik elvezni ok is a sajat lovaikat... Csak egy pelda; Mekkora tukor volt szamomra, amikor volt egy lo, akit ujra megkellett tanitani lonak lenni ... De szoszerint.. errol a tortenetrol irtam regen, mar nem emlekszem hol, de a tet az volt, ha nem lesz valtozas sajna rovid idon belul, akkor vagohid!! Azt az agyalast, probalkozast, eletveszelyes helyzeteket kovetelo tortenetek.. neha osszetrottyoltam magam, mert azt mondtam, kesz... innen nincs tovabb.. S ha mar Cseh Tamas.. Akkor megosztom veletek azt az egyik tortenetet, ami az O egyik kedvenc tortenete volt tolem, mert rendszeresen kert tolem leirast, mit csinalok stb.. S igazabol, a Lo volt az inspiracio.. mert megakartam tudni.. mert tanultam altala.. s ez is egy tukor volt.. Szoval Nador, ird meg ha valami tortenik, miert ne irnad le.. A felreertesek sokszor adodnak az internet arctalansaga es szemelytelensege miatt.. Csak eszre kell venni Ezt a leirast , "tukrot", vallomast varazslonak irtam, amikor megkerdezte emailben, mit erzek, amikor elviszik a lovakat, akikkel dolgozunk nap mint nap.. De Fust Nagyapo midig akarta tudni mi zajlik, mi hogyan tortenik, ezert neki is kuldtem masolatot.. S ez volt az egyik legemlekezetesebb, legnehezebb feladat, vagy akar "tukor" szamomra, miota lovakkal "dolgozom" s nem csak lovagolGATOK. Sajnos utolag rajottem , nehany reszlete , ami fontos lehet nehany tortenetben , kihagytam belole, de azt mar Nagyapo nem olvashatja.. :( Mint azt, ugy tanitottuk meg sajat labon jarni azt a lovat, akit ket evig osszekotott elso labakkal tartottak legelon, mert nem volt kerites!! /egy sheriff volt az illeto/ hogy az egyik szarat lazara kotottuk, a masikat rovidre huzva kotottuk a western nyereg szarvahoz, igy elkezdett JARVA koroket tenni, es hasznalni normalisan az elso ket labat. Amugy csak szokellt mint egy antilop... vagy meg az sem.. mert elso ket labaval ugralt mint egy beka!!!! s nem tulzok.. az a lo nem volt lo.. "Hogy hogy viselem a lovak elvitelet?? ROSSZUL :-) Volt olyan lo, akit mikor elvittek, nem szoltam senkihez 2 napig utana... Mikor reggel kimentem a hazbol, vartam hogy "O" is ugyanugy jojjon es dugja az orrat felem mint a tobbiek... es rosszulesett hogy nem jott... Volt olyan lo, akit terdreesve sirattam meg, mert elotte 2 honappal ugy hoztak hozzank, hogy ha nem tudunk valamit kezdeni vele, megvaltoztatni , megy a vagoba. /persze tobb ilyen lovat is hoztak hozzank, de ez a kanca kulonleges volt szamomra/ Ot egy ehezo Arab lovak farmjarol mentettek ki par honaposan, nehany masikkal egyutt , Arab lovakat tartottak. Ezt a kis arab kancat kesobb , 2evesen az uj gazdaja kivitte egy oriasi teruletre , ha jol emlekszem talan tobb mint 40hektar? nem biztos.... de a lenyeg, egyedul volt. Egymagaban egy olyan helyen, ahol neki kellett egymaga keresni vizet, keresni elelmet, es a kornyeken vadallatok eltek. Puma, Hiuz , prerifarkas, feketemaci, stb... es 2 evig tartottak ott. Telljesen egyedul egymagaban, egy olyan allatot, amely tarsaslenylenynek teremtetett , es ugye "predaallatkent" menekuloallat, a reflexei , idegrendszere, menekulesre vannak "kodolva" . Igy teljesen elvadult. Nem volt semmifele szocializalodasa, mint akar egy vad Mustang menesben, s ezert rosszabb is volt mint egy Mustang. Felt mindentol, osszerandult , osszeallt a negy laba, a farkat a feneke ala huzta, ha csak hozza szoltunk, fele mentunk. Foldhozvagta magat, bantotta sajat magat, csak eltudjon menekulni. Remegett!! Sem a lovak, sem emberek kozott nem talalta a helyet. 2 honapig volt itt, es mivel nagyon ugyesen tanult, egyre rajott dolgokra, jol kezdte magat itt erezni, megtalalta Lo-mivoltat. Nagyon erdekes volt latni, naprol napra, hogyan valtozik. 4-5 akar 6 orat is toltottem vele, megszakitasokkal persze, de ez a sok ora nem mindig munka volt, csak sokszor odamentem hozza, befogtam, simogattam, kefeltem, pucoltam, probaltam neki mindent mutatni, tenni venni korulotte, hogy ne feljen tobbe. Sister , az akkor meg igen fiatal kancam, nevehez meltoan azonnal patyolgatta, ha igy lehet nevezni a lovak kozotti azonnali befogado kommunikaciot, de hat Sister mindig ezt teszi, minden uj jovevennyel... Mig a tobbiek eloszor zavargasztak, O azonnal odament megszagolgatta, es hivta magaval legelni, fej fej mellett kisergette.. Meg hozza kell tennem, nagyon csendes lo volt. Soha egy bobogest, nyihogast, egy hangot nem lehetett tole hallani!! Ami neha persze nagyon is aggaszto volt szamomra... Azutan egy napon, mikor kinn voltam vele kettesben az arenaban, Gary ott ult a karamfa szelen, nezte mit csinalok vele. Arabyn nem volt sem kotofek, semmi, s az uton jottek marhacsordahajtok. Hirtelen elvonta a figyelmunket, az enyemet azert, mert neztem melyik szomszed az. Csak ugy... S ahogyan elfordultam, Araby ott volt a hatam mogott. S egyszer csak ereztem, ahogyan a meleg orrabol jon a levego a vallam folott, s a fejet a vallamon keresztul csusztatta, s lepihentette rajta. Mindez masodpercek alatt tortent. Hirtelen elontott a forrosag, majd a hideg razott a meglepetestol, boldogsagtol, mutattam Garynek, latja ezt... uristen latja ezt :-)) Majd osszecsurrantottam magam a gyonyortol :-) De nem mertem hangos lenni, vagy hirtelen mozdulni, nehogy megijesszem es azt higgye ez rossz... Nagy dolog volt ez tole akkor par het utan... Aztan felnyergeltuk, dolgoztunk vele, iszonyat gyors volt, nem lehetett lefarasztani, s mint a villam ugy fordult perdult minden segitsegadasra. A munka sokat segitett meg rajta, elvonta a figyelmet a rossz dolgokrol, es olyankor "ott volt" . De azert meg gorcsos volt, nehezen lehetett ellazitani. Legalabbis beletellett mindig vagy 20 percbe ... Nagyon szerette volna csinalni a dolgokat jol, ez latszott rajta, ahogyan figyelt, s dolgozott, csinalta es figyelt... minden jelzesunkre figyelt... reakcionkra... nagyon erdekes volt.. ugyanakkor melyen belopta magat a szivembe.. Azutan eljott a nagy nap. A gazdaja jott erte, mert nem tudott tobb penzt aldozni ket honap utan ra, hogy tanitsuk. Amikor ertejott, nem hitt a szemenek, mas lovat talalt mint akit idehozott. Kertuk, hogy meg egy honapot adjon meg neki, mert alakul, de 2 ev utan a vadonbol nem egyszeru atnevelni, tanitani, igazi bizalmat ultetni bele ugy, hogy szivesen dolgozzon gorcs nelkul. A lo erdekeben kertuk, volt nekunk eleg munkank. Nagyon feltem, hogy a gazdaja elkuldi vagoba, mert nem adott hatarozott valaszt, mi lesz a sorsa. Felvezettem hat Arabyt a loszallitoba, vittem neki szenat, nagyon latszodtak a szemein, nem erti mi lesz... hatalmasra nyilt szemekkel, fejet kapkodva fordult utanam barmerre mozdultam, mentem.. Felt. Latva a mozdulatait, mozgasat, szemeit, anyira megsajnaltam, patakokban omlott a konnyem. A gazdaja megkoszonte a munkankat , es elindult a farmrol kifele, en egy darabig setaltam mogottuk, hogy a farm kapujat bezarjam mogottuk. S ekkor, ekkor Varazslo, ekkor tortent az meg, amit meg most igy , ahogyan leirom , megsiratok.. Az az arab kislany, akitol 2 honapig egy hangot nem hallottunk, aki ugy jott oda hozzank, hogy csak hozzakozeledve, hozzaszolva osszeallo 4 labbal es farkat magaalahuzva remegett, es csendes volt akar a sir... Az a lo ekkor, amint a loszallito kifordult a nagy kapun, hirtelen nagy hanggal elkezdett nyihogni, de ami belefert.... Folyamatosan, s lattam ahogy forgolodik visszafele, es nez ... es nyihog... No ekkor volt egy nagy cernaszakadas nalam, ott helyben leultem a foldre, es zokogtam, s kozben hallottam, az uton ahogyan haladtak, folyamatosan nyihogott... Sokaig ott ultem, nem volt kedvem felallni, semmit sem akartam hirtelen akkor csinalni. A kapu is nyitva maradt... Az a nap szamomra ott veget ert. Azutan erdeklodtem kozos ismerosoktol, mit tudnak rola, kiderult , vegul tenyeszkancanak tartotta meg a tulaj. De a tobbi arab lovat elkuldte a vagoba. hat ez volt egy tortenet a sok kozul... Amely lovakkal dolgozom, kapcsolatom van veluk, mindegyik elvisz egy darabot a szivembol. "

Edited by QuarterSister, 2009 augusztus 28. - 19:45.

[packa]

Egy hét után a lovam árnyékként követett.

Valamit rosszul csinálhattál.

[packa]

Kivételesen van igazság abban amit írsz.

Pálya nélkül is lehet idomítani, csak nehezebb, lassabb.

Idomítani lehet, hogy lassabb, de, hogy terepen a társaddá váljon.....
Társaddá, aki nem ugrik helybõl 6 métert ha majdnem rálép egy fácánra, Nem ugrik a bokorba ha elsütnek mellette egy pisztolyt, nem veti magát az árokba ha a füle mellett szól a karikás, egy pisszentésre ugrik vágtába, majd ugyanígy áll vissza a "csumából" is. Ott és akkor amikor én akarom.

[Varázsló]

QS, ez nem ér ... Ugyanazzal a történettel kétszer is megríkatni ...

[QuarterSister]

QS, ez nem ér ...
Ugyanazzal a történettel kétszer is megríkatni ...

Ooo Draga Varazslo
Ha csak ra gondolok...
S azota a tulaj eladta.. hogy hova.. kinek... a Szellemek tudjak...

off vege

[sheriff]

QS! :yeah:
(És köszi a patakaparót!)

Kiszámítható – kiszámíthatatlan

Felteszek egy találós kérdést, s kérlek, hogy válaszolj rá kapásból! Ne nézd meg elõre, hogy nekem mi a véleményem, nem akarlak befolyásolni! A válaszodhoz a hozzászólásom címének két szavát használhatod csak! Semmi más szót nem.

Tehát a kérdés: Milyen legyen egy lovas?



Folytatás, válasz lejjebb...























Nos? Mit válaszoltál?
Gondolom azt, hogy kiszámítható. Helyesebb, mintha a másikat választottad volna. De rosszul válaszoltál. Gondolom most meghökkensz,elgondolkodsz, s arra a döntésre jutsz, hogy hülye vagyok. Hiszen nyilván jobb az, ha egy lovas kiszámítható, mintha kiszámíthatatlan lenne. A ló nyilvánvalóan sokkal rosszabbul tûri az utóbbi lovas tulajdonságot, mint az elõbbit. Ezzel ugyan én is egyetértek, de a válasz akkor is rossz. Elmagyarázom, hogy miért.

A helyes válasz nem az egyik vagy a másik szó, hanem a kettõ együtt. Érdekes módon a lovasok számottevõ része a gyakorlatban valóban a két szóból álló választ adja, persze tök rosszul. A kezdõ és/vagy képzetlen lovasok ugyanis kiszámíthatóan kiszámíthatatlanok. Emiatt a lovuk mindig feszült alattuk, feje örökké fenn, háta beesve, s mindig kész a menekülésre. Nem tudja, nem érti, hogy mi miért történik, mit akarnak tõle valójában. Csak abban biztos, hogy ha a lovas a hátán a van, akkor az nem jó neki.

Szerintem a jó válasz ez: A lovas legyen kiszámíthatatlanul kiszámítható! Jó hülyén hangzik, de szerintem ez fogja meg a lényeget.

Nekem Tóth Lajos sokszor elmondta, hogy ne lovagoljak kottából. S ne hagyjam, hogy a ló kottából teljesítsen. Pl. ha én ugrásváltást kérek nagykörrõl az aréna közepén, akkor a ló egy idõ után levágja, hogy mirõl van szó, s elkezd az ugrásváltás után az új belsõ vállára esve behúzni a kör belseje felé. Kiszámíthatónak gondol engem, s próbál megfelel, elébe menni a következõ feladatnak. Nem hibázik õ, csak akar. S ezzel mégiscsak hibázik. A vége ugyanis az lenne az ilyen ugrásváltásoknak, hogy a két szabályos körbõl álló nyolcas helyett egy elnyújtott, az aréna két átellenes sarka felé kitüremkedõ nyolcas lenne az eredmény. Egy idõ után pedig az ugrásváltás pillanata elõbbre kerülne, a ló hamarabb akarna ugrást váltani. Még be sem fejezi az egyik kört, túl hamar egyenesre állítja magát, s még javában a félpálya elõtt megcsinálja az ugrásváltást, s máris kezdi levágni a következõ kört. Ennek az ellenszere az, ha az elsõ erre utaló jelet követõen azonnal (még inkább ennek bekövetkezése elõtt) változtatunk a feladaton. Pl az ugrásváltás után nem kezdjük meg a másik kört, hanem szembe egyenes vonalon a falig megyünk, s ott megállunk. S ezt a két technikát kiszámíthatatlanul váltogatjuk. Ekkor a ló nem tud kottából teljesíteni. Mert vagy megkezdjük a következõ kört, vagy megállunk. S õ az utolsó pillanatig nem fogja soha tudni, hogy mi is lesz a döntésünk. Ugyanakkor kiszámíthatóak is vagyunk számára, hiszen az ugrásváltást elõkészítjük, adjuk a segítséget jó helyen, jó ütemben, azaz a ló pontosan tudja, hogy ugrásváltást kell csinálnia. De nem tud helyettünk elõre dönteni, nem tudja a saját akaratát ránk erõltetni. De ugyanez a helyzet pl. a stopok esetében is. A stop tanításakor nekilovagolunk a falnak, vagy még inkább a saroknak, a végén kissé gyorsítva, s a lovat hagyjuk magától megállni. Így nem kell a szárral tépkedni, nem kell semmit csinálni, magától megtanulja, hogy a seggét le, maga alá kell engednie, különben felkenõdik a falra. A ló ebbõl hamar azt veszi ki, hogy a fal felé lovaglás tuti megállás lesz. Ezért idõnként, számára teljesen kiszámíthatatlanul mégsem állunk meg, hanem a fal elõtt körre váltunk. Vagy egyszerûen nem lovagolunk el mégsem a falig, hanem sokkal elõbb kérjük a stopot. Ekkor is kiszámíthatatlanok vagyunk abból a szempontból, hogy mi után mi következik. Csak annyiban lehet bizonyos a jószág, hogy a stop segítségre neki meg kell állnia. Mert különben mehet hátra, rollback-elhet, s újra mehet hátra. Egyszerûbb már akkor neki csinálni egy rendes stopot, s kicsit álldogálni a jutalmul kapott szbadidõben.

Hát valami ilyesmi jutott ma reggel az eszembe. Átírtam párszor a kottát, nem kis zavart okozva a kottaolvasásban jelentõs elõmenetelt tanúsító Joshua fejében.

Ma nagyon jó napom volt eddig. Joshuával igen jól sikerült az edzés, a fenti taktika nagyon jól bevált. S egy ideje elkezdtem Bobbyt is lovagolni, s ma valami frenetikus elõrehaladást tapasztaltam nála. Lajos azt tanácsolta nekem, hogy adjam el, mert nem lesz igazán kordában tartható, annyi az energia benne, olyan féktelen szenvedély tombol benne, ami gátja lesz a komoly munkának. Nem hittem neki igazán, s mindig azt mondtam, hogy én még adok esélyt ennek a lónak. Erre azért hajlottam, mert a féktelen természete ugyan számomra is megnyilvánult a földrõl munka során, de nyereg alatt soha. Földrõl dolgoztatva is megtett nekem is, Lajosnak is mindent, de szemmel láthatóan alig-alig tudott magán uralkodni olyankor. Egy hajszál választotta el mindig attól, hogy rohanjon, tomboljon. Ha nyereg került a hátára, akkor viszont mintha kicserélték volna. Kezes báránnyá vált alattam mindahányszor. Lajos ezt nem igen tapasztalta meg, õ jobbára csak a kezdeti, valóban féktelen Bobbyt lovagolta. Ma olyan gyönyörûen ment alattam, olyan szépen reagált a neck reiningre, hogy leesett az állam. Ráadásul világszép, valóságos gyöngyszeme a fajtájának. Kicsit féltem tõle korábban, hogy testi adottságai miatt messze nem lesz olyan hajlékony, mint Joshua. Bobby sokkal vaskosabb, tömörebb. A nyaka olyan alõttem, mint egy vasgyúróé. Egyzserûen úgy éreztem, hogy ilyen vastag nyakat, ennyire izmolt felsõtestet, nem is lehet jól hajlítani. De lehet!  Óriásit haladtam vele ebben az utóbbi 2-3 lovaglás során, s ma különösen éreztem az elengedettségét, odaadását.

[Burzsujok]

[quote name='sheriff' date='2009.08.29, 13:23' post='736669']
QS! :yeah:
(És köszi a patakaparót!)

Kiszámítható – kiszámíthatatlan

Én a változatos, találékony, ötletdús és rugalmas, érzékkel reagáló, barátságos, de határozott, figyelmes, gondos , elõrelátó, követzetes, fokozatos és türelmes tulajdonságokra tanítom a végzõseimet ;)

[QuarterSister]

Nagyon szivesen! Igaz , kicsit eles, de meg disznek is szep Igy magamnak is beneveztem egyre (bar neha nem art ha eles) hja, es a magamreszerol en a kiszamithatatlanra szavaznek... vagy kiszamithatatlan de valahol megis kiszamithato?? valami ilyesmi.. de en ugy erzekelem, ha itt nezem a korulottem levo idoseket, hogy kiszamithatatlanok de a leirasod most csak este lesz idom elolvasni hozza ;)

[Csikasz]

Idomítani lehet, hogy lassabb, de, hogy terepen a társaddá váljon..... Társaddá, aki nem ugrik helybõl 6 métert ha majdnem rálép egy fácánra, Nem ugrik a bokorba ha elsütnek mellette egy pisztolyt, nem veti magát az árokba ha a füle mellett szól a karikás, egy pisszentésre ugrik vágtába, majd ugyanígy áll vissza a "csumából" is. Ott és akkor amikor én akarom. User is offlineProfile CardPM Go to the top of the page +Quote Post Melyik is ez a lovad, õt még nem ismerem?

[QuarterSister]

Sheriff, lehet megeCCer el kell olvasnom ezt de a leirasod szerint, ez csak jol belovagolt, tapasztalt lovakra ertendo.. Nem?? felreertek valamit?? Mert a kiszamithato lovas kell legyen a fiatal, eppen velovagolando , vagy nem sok tapasztalattal aldott szepseg hatara.. mert kulonben a lo osszezavarodik.. vagy varjal.. en is osszezavarodtam Eppen megyunk ki terepre, es en most Sisterrel megyek.. Megfigyelem ezt , mert sokan megyunk.. es terep elott arenaban leszunk kicsit.. Azutan lehet megjobban osszezavarodom

[packa]

Melyik is ez a lovad, õt még nem ismerem?

Ismered... ;)

[sheriff]

Burzsujok! "Én a változatos, találékony, ötletdús és rugalmas, érzékkel reagáló, barátságos, de határozott, figyelmes, gondos , előrelátó, követzetes, fokozatos és türelmes tulajdonságokra tanítom a végzőseimet " Ezt mondom én is, csak két szóba sűrítve.

Edited by sheriff, 2009 augusztus 30. - 18:21.

[Burzsujok]

Burzsujok!
"Én a változatos, találékony, ötletdús és rugalmas, érzékkel reagáló, barátságos, de határozott, figyelmes, gondos , elõrelátó, követzetes, fokozatos és türelmes tulajdonságokra tanítom a végzõseimet "

Ezt mondom én is, csak két szóba sûrítve.

Na akkor eggyel több az amiben hasonlóan látjuk a helyzetet
;) :yeah:

[Varázsló]

Sheriff, lehet megeCCer el kell olvasnom ezt

Én úgy értem, Sheriff arra gondol, hogy egy reining versenyen akkor várhatja el a lovától, hogy pl. stop után rá figyeljen, a jelet várva, hogy rollback, hátralépés, vagy nyugodt ácsorgás következik-e, ha a mindennapokban nem szoktatta hozzá ezek valamelyikéhez, kiszámíthatatlanul mindig mást kér. Akkor fog tudni szabályos köröket lovagolni, ha az ugrásváltást nem (vagy legalábbis nem mindig) a két kör metszéspontjánál gyakorolja, mert ha igen, akkor esetleg olyankor is átugrik a lova, ha folytatni szeretné a kört. Mindemellett nagyon következetesnek kell lennie, hogy az alkalmazott segítségek tisztán érthetõek legyenek a ló számára.
A hétköznapokban persze nem ilyen éles a helyzet, de ha pl. minden alkalommal vágtát kérünk a lovunktól a karám sarkától a kiserdõig akkor elõbb-utóbb magától kezd vágtázni azon a szakaszon, kérés nélkül. Persze leáll, ha mást kérünk, nincs is abból semmi baj, viszont ha versenyen "önállóskodik" a lovunk, az kizárást eredményez. De még ebbõl sincs semmi baj. Ám mi van akkor, ha a lovunk "megszokásból" vágtázni kezd egy bizonyos helyen, balról pedig jön egy teherautó?
(Sheriff majd leírja, ha nem ilyesmire gondolt ...)

[Burzsujok]

Én úgy értem, Sheriff arra gondol, hogy egy reining versenyen akkor várhatja el a lovától, hogy pl. stop után rá figyeljen, a jelet várva, hogy rollback, hátralépés, vagy nyugodt ácsorgás következik-e, ha a mindennapokban nem szoktatta hozzá ezek valamelyikéhez, kiszámíthatatlanul mindig mást kér. Akkor fog tudni szabályos köröket lovagolni, ha az ugrásváltást nem (vagy legalábbis nem mindig) a két kör metszéspontjánál gyakorolja, mert ha igen, akkor esetleg olyankor is átugrik a lova, ha folytatni szeretné a kört. Mindemellett nagyon következetesnek kell lennie, hogy az alkalmazott segítségek tisztán érthetõek legyenek a ló számára.
A hétköznapokban persze nem ilyen éles a helyzet, de ha pl. minden alkalommal vágtát kérünk a lovunktól a karám sarkától a kiserdõig akkor elõbb-utóbb magától kezd vágtázni azon a szakaszon, kérés nélkül. Persze leáll, ha mást kérünk, nincs is abból semmi baj, viszont ha versenyen "önállóskodik" a lovunk, az kizárást eredményez. De még ebbõl sincs semmi baj. Ám mi van akkor, ha a lovunk "megszokásból" vágtázni kezd egy bizonyos helyen, balról pedig jön egy teherautó?
(Sheriff majd leírja, ha nem ilyesmire gondolt ...)

Nocsak, nocsak mi mindent megtanul egy anyuka a pálya mellõl :yeah: ;) kibicként

[QuarterSister]

Én úgy értem, Sheriff arra gondol, hogy egy reining versenyen akkor várhatja el a lovától, hogy pl. stop után rá figyeljen, a jelet várva, hogy rollback, hátralépés, vagy nyugodt ácsorgás következik-e, ha a mindennapokban nem szoktatta hozzá ezek valamelyikéhez, kiszámíthatatlanul mindig mást kér. Akkor fog tudni szabályos köröket lovagolni, ha az ugrásváltást nem (vagy legalábbis nem mindig) a két kör metszéspontjánál gyakorolja, mert ha igen, akkor esetleg olyankor is átugrik a lova, ha folytatni szeretné a kört. Mindemellett nagyon következetesnek kell lennie, hogy az alkalmazott segítségek tisztán érthetõek legyenek a ló számára.
A hétköznapokban persze nem ilyen éles a helyzet, de ha pl. minden alkalommal vágtát kérünk a lovunktól a karám sarkától a kiserdõig akkor elõbb-utóbb magától kezd vágtázni azon a szakaszon, kérés nélkül. Persze leáll, ha mást kérünk, nincs is abból semmi baj, viszont ha versenyen "önállóskodik" a lovunk, az kizárást eredményez. De még ebbõl sincs semmi baj. Ám mi van akkor, ha a lovunk "megszokásból" vágtázni kezd egy bizonyos helyen, balról pedig jön egy teherautó?
(Sheriff majd leírja, ha nem ilyesmire gondolt ...)

Koszonom Varazslo!
Igen, en ezt ertem, (szerencsere) , vakahogyan ez meg logikus is .. (azt hiszem eheh ) de gondolom ez a pelda csak egy a sok(k) kozul, mert a kerdes az volt,
"Tehát a kérdés: Milyen legyen egy lovas?" , szoval ezert en ezt altalanosra vettem, miszerint ez minden teruletere szolo kerdes ..
Ezert gondoltam azt, ezt a "kiszamithatatlan de kiszamithato" dolgot mar jol belovagolt, tapasztalt lora ertenem.. De az ember mindig tanul, ha nem, akkor bisztosan megtudom miert nem.. nem hasznalom elegge a Zagyam most, es jelenleg a vizualis keszsegem is alabbhagyott
Koszonom megegyszer

ui: ez is persze teljesseggel logikus, amit irtal
""A hétköznapokban persze nem ilyen éles a helyzet, de ha pl. minden alkalommal vágtát kérünk a lovunktól a karám sarkától a kiserdõig akkor elõbb-utóbb magától kezd vágtázni azon a szakaszon, kérés nélkül. Persze leáll, ha mást kérünk, nincs is abból semmi baj, .......................... ""

Edited by QuarterSister, 2009 augusztus 30. - 19:59.

[maugly]

OFF

Idomítani lehet, hogy lassabb, de, hogy terepen a társaddá váljon.....
Társaddá, aki nem ugrik helybõl 6 métert ha majdnem rálép egy fácánra, Nem ugrik a bokorba ha elsütnek mellette egy pisztolyt, nem veti magát az árokba ha a füle mellett szól a karikás, egy pisszentésre ugrik vágtába, majd ugyanígy áll vissza a "csumából" is. Ott és akkor amikor én akarom.

..meg a vízen is úgy megy át, mint a pitypalatty.
OFF off

[Szami]

Hû de nagyon gázul hangzik, de az összes lovam megcsinálja ezeket. Ezek akkor most nagy dolgok? Lehet, hogy fásultak?

[Porfelhõ]

Hû de nagyon gázul hangzik, de az összes lovam megcsinálja ezeket. Ezek akkor most nagy dolgok? Lehet, hogy fásultak?

Tuti, hogy azok.
Olvasnak? Sorolnak neveket Bucephalosztól Druppiig (akit állítólag Gyula bácsi lovagol? ) Nem? Szart nem érnek.

Edited by Porfelhõ, 2009 augusztus 30. - 23:38.

[sheriff]

Látom vágod, hogy Druppyt (és nem Druppi, ahogy te nevezed)versenyen a lánya lovagolja. Ezt még a hülye is tudja. De mégsem írhattam Aktiont, hiszen ammegmá meghótt. Ezek szerint te biztos forrásból tudod, hogy az öreg soha nem ül fel arra a lóra. Jól értesült (is) vagy. Szami pedig nyilvánvalóan Packa lovának tudását véli felfedezni a sajátjaiban, s nem az én hozzászólásaimra reagált. A többi stimmel. (Nekem jó, nem fáj az élet, nincs okom senkibe belerúgni. Néha úgy vagyok már, mint Eördögh András. Megkérdeztem tõle egyszer, hogy: - Hogy vagy András? Közelebb hajolt és súgva mondta: - Jajj, nagyon szégyellem magam, úgy vagyok. - Nocsak, mi a baj? - így én. - Semmi a világon, csak manapság nem trendi, ha az ember nagyon jól érzi magát a bõrében, s igen elégedett a sorsával. - mondta határtalan derûvel és lelki nyugalommal Köszönöm hát kérdésed Poros. Nagyon szégyellem magam, úgy vagyok!)

[Porfelhõ]

Mellesleg jogos. . U. i. Bár nem rúgás.

[Burzsujok]

Mellesleg jogos. .

U. i. Bár nem rúgás.

A felebaráti szeretet az nagy úr

[Porfelhõ]

A zárjeles részre, érdemben. Tényleg fos a kedvem - sokszor. A lovaglás miatt is. A westernlovaglás miatt konkrétan. Van-e, vagy nincs kellõ mértékû tudásom, tapasztalatom hozzá, hogy megítéljem, nem tudom, pillanatnyilag szinte totális inkompetenciát látok mindenütt. Szinte semmi nem az, ami. Röpködnek a szavak, sokszor öncélúan, a száraz tudástól majd meggyúl a papír és mindebbõl a gyakorlatban szinte semmi nem manifesztálódik. Gondolok itt arra, hogy tíz éve vajmi kevés változás történt a pályákon. (Nem szervezeti szinten, hanem a versenypályán.) Ma is ugyanaz az öt-hat ember lovagol pl. reininget úgy, ahogy azt kell. (Erre szokott az a replika jönni, hogy akkor gyere és mutasd meg! Nem tudom megmutatni, mert nem tudok "úgy" lovagolni. Vélhetõen nem is fogok.)

[packa]

OFF..meg a vízen is úgy megy át, mint a pitypalatty.
OFF off

Gondolod, hogy elmúlna a víziszonya, ha jó pénzért fogadnék egy edzõt és olyan ugrásváltásokat produkálnánk, hogy láttára még sheriff is elismerõen csettintene?
(Különben is, ha nem tud mellette elmenni, akkor átmegy, akár vágtában is. Okos ló, na!) ;)

Hû de nagyon gázul hangzik, de az összes lovam megcsinálja ezeket. Ezek akkor most nagy dolgok? Lehet, hogy fásultak?

Most látom, hogy rendesen félreérthetõ voltam és te félre is értettél.
Mau bezzeg nem.
(Nyilván ösmer....)

[tipara]

Maugly és Packa hozzászólása felvet egy újabb kérdést. Mennyire hagyjuk gondolkodni, dönteni a lovunkat, mennyire kezeljük társként? Pl: az én lovam is kerüli, ha teheti a pocsojákat, de rábízom, az õ dolga miért kellene bele mennie minden egyes pocsojába, ami elõtte van. Õ ilyen, nem szeret belemenni én ezt elfogadom. Ha arról van szó, folyón simán átmegy, tóba belemegy, a pocsolyába is, ha rálovagolom, de nem várom el tõle, hogy "agytalanúl" mennyen elõre. Egyébként én ebben is látom a különbséget a pálya és a terep ló között. Nálunk terepen én adom a tempót és az irányt, a ló meg választja a legoptimálisabb utat. Szélsõséges példa, de tapasztaltam már ilyet: profi pálya ló elveszlik terepen mert minden döntést a lovasától vár, de nem kitaposott földúton, hanem ha az ember tényleg árkon bokron megy, a ló sok esetben, szinte mindíg jobban meg tudja ítélni, hogy mi a biztonságosabb, hol mi van a talajon/talaj alatt, mert gondolkodik, õ is odafigyel magára és a lovasára, a kimondottan pályán lovagolt ló, aki mindíg kontrol alatt van (lenevelik az "önálló gondolkodásról" ilyen terepen (ahol a lovas nem mindíg látja elõre a buktatókat) képes botlani, elesni egy sima galyban is, mert nem figyeli annyira a terepet, azt csak a lovasától várja. Ui: jó szarul fogalmaztam meg, de értsétek jól. Ui 2 : Pocsolyára levetítve, süllyedtek már mellettem hasig, egy sima pocsolyának látszó, vízzel telt gödörben.

Edited by tipara, 2009 augusztus 31. - 8:44.

[Burzsujok]

A zárjeles részre, érdemben.
Tényleg fos a kedvem - sokszor. A lovaglás miatt is. A westernlovaglás miatt konkrétan. Van-e, vagy nincs kellõ mértékû tudásom, tapasztalatom hozzá, hogy megítéljem, nem tudom, pillanatnyilag szinte totális inkompetenciát látok mindenütt. Szinte semmi nem az, ami. Röpködnek a szavak, sokszor öncélúan, a száraz tudástól majd meggyúl a papír és mindebbõl a gyakorlatban szinte semmi nem manifesztálódik. Gondolok itt arra, hogy tíz éve vajmi kevés változás történt a pályákon. (Nem szervezeti szinten, hanem a versenypályán.) Ma is ugyanaz az öt-hat ember lovagol pl. reininget úgy, ahogy azt kell. (Erre szokott az a replika jönni, hogy akkor gyere és mutasd meg! Nem tudom megmutatni, mert nem tudok "úgy" lovagolni. Vélhetõen nem is fogok.)

Sajnos igazad van!
A baj oka talán abban rejlik, hogy a reining és azok "képviselõi" egy külön kasztot alakítottak, ahová a bejutás csak az õ általuk kiválasztottaknak lehetséges! "Exclusiv" club ahova nem lehet csak úgy bejutni!
Így volt ez az Iwiw-el is, csak azok meghívót adtak az embereknek, akik az Õ barátaikat meghívták... itt a meghívót nem osztogatják. -Jöhetsz, de.....- ez itt a baj, hiányzik a TÖMEGBÁZIS! :(

[Porfelhõ]

Ezt én nem gondolom így. Ha van lehetõséged és áldozni is tudsz rá, isten igazából oda mész tanulni, akihez akarsz. Ha már konyítasz a dolgokhoz annyit, hogy tudd, "hányas szinten állsz" ( ), akkor még az esélyed is meg van rá, hogy olyantól tanulj, olyat válassz, aki tud is és ne fuss lyukra.

[Burzsujok]

Maugly és Packa hozzászólása felvet egy újabb kérdést.
Mennyire hagyjuk gondolkodni, dönteni a lovunkat, mennyire kezeljük társként?

Pl: az én lovam is kerüli, ha teheti a pocsojákat, de rábízom, az õ dolga miért kellene bele mennie minden egyes pocsojába, ami elõtte van. Õ ilyen, nem szeret belemenni én ezt elfogadom. Ha arról van szó, folyón simán átmegy, tóba belemegy, a pocsolyába is, ha rálovagolom, de nem várom el tõle, hogy "agytalanúl" mennyen elõre.
Egyébként én ebben is látom a különbséget a pálya és a terep ló között.
Nálunk terepen én adom a tempót és az irányt, a ló meg választja a legoptimálisabb utat.
Szélsõséges példa, de tapasztaltam már ilyet: profi pálya ló elveszlik terepen mert minden döntést a lovasától vár, de nem kitaposott földúton, hanem ha az ember tényleg árkon bokron megy, a ló sok esetben, szinte mindíg jobban meg tudja ítélni, hogy mi a biztonságosabb, hol mi van a talajon/talaj alatt, mert gondolkodik, õ is odafigyel magára és a lovasára, a kimondottan pályán lovagolt ló, aki mindíg kontrol alatt van (lenevelik az "önálló gondolkodásról" ilyen terepen (ahol a lovas nem mindíg látja elõre a buktatókat) képes botlani, elesni egy sima galyban is, mert nem figyeli annyira a terepet, azt csak a lovasától várja.

Ui: jó szarul fogalmaztam meg, de értsétek jól.
Ui 2 : Pocsolyára levetítve, süllyedtek már mellettem hasig, egy sima pocsolyának látszó, vízzel telt gödörben.

Tipara!
A Bala-Sa Természetes lovaglás elve kéne hogy érvényesüljön a ló/lovas együttmûködésekor!
1: Mindkettõ vigyáz a biztonságra!
2: A lovas megadja az irányt, a ló tartja az irányt
3: a lovas megadja a jármódot, a ló tartja a jármódot
Ha ez így van, akkor a helyzet megitélése szerint lép bele, vagy kerüli a ló a pocsolyát!

Ma még nem veszélyes, de idõvel akár édesvízi krokodilok/ (Nyaligátorok by Üvegtigris )/ is lehetnek a folyóinkban... ;) tehát ott is döntsön a lovas, hogy bele kiván menni, vagy sem

[Csikasz]

Tipara - hogy te mekkora hülyeséget írtál!!!!
Mert akkor azt "állítod", hogy az összes militarys ló kész katasztrófa, hiszen mindnek kötelezõ pályán, díjlovas feladatokból is megméretteni!
Egyébként a lovaglás az amikor a lovas határozza meg a jármódod, a sebességet és at irányt...szrt a többi csak lovacskázás, amit én is szeretek, de a kettõ nem összetévesztendõ! ;)