3214 válasz a témához

[bolondtraktoros]

Minek azt az állatot agyonetetni? Különben nem rohanna oda az kis gazdájához, hogy némi jutifali reményében a hátára vegye és egy cuppantásra vágtába ugorva szárnyaljon vele erdõn-mezõn. A szerves anyag nagy úr.

[börni]

na ezek mindjárt egymásnak mennek szép a fanyar humor, de nem mindenki szereti, lassan átnevezhetitek "hogyanbaszogtassukamásikat" topicnak, némi bújtatott alázással, biztos hogy ez lenne a cél?

[sheriff]

Visszakanyarodnék egy-két oldalt, ahol még beszélgetés folyt a vágtabeugratásról.

Nagyon tetszett ez az idézet (amit rútul megnyirbáltam), kedvenceim közé tartoznak a "huszáros" belovaglási, idomítási könyvek.
Mostanában ennek az értelmezésével vannak gondjaim:

Merthogy valamirevaló ánglius-tanulóként azt verték az én betonfejembe, hogy belülre terheljek vágtabeugratásnál (a ló hajlítottságához képest "belülre"). Ha jól emlékszem, az indoklásban a hajlítottság elõsegítése szerepelt, amivel a helyes lábra beugrást érhetem el biztosabban. El is fogadtam-fogadom.

Volt alkalmam hallani-kipróbálni a kívülre terheléses beugratást, s nagyon ésszerûnek tûnik az "ezzel szabadabb mozgásúvá teszed a ló vállát" indoklás is. (Suta hasonlat, de próbáld ki: tégy a bal válladra 25 kg gyereket . Haladj vele körön úgy, hogy "belül" terhel téged, aztán úgy, hogy "kívül". Melyik módon mozogtál könnyebben?)

Mindkét módon tudom a súlypontom a képzeletbeli kör közepe felé helyezni. Kedves kancám mindkettõ beugratást elfogadja.

Mivel mostanában megint ott tartok, hogy túlzóak a segítségadásaim (nem túl erõsek, egyszerûen sok, túl látványos, a ló kevesebbõl is értené), valószínûleg ezt is itt spirázom túl. Jó lovasnál (De messze vagyok még attól!), jól képzett lóval nem lehet nagy különbség a kívülre és a belülre terhelés között, ha dekában akarnám mérni..
Ráadásul ez is, mint oly sok más, ízlés meg cél dolga. Amelyik az adott párosnak jobban fekszik, azt kell használni - vagy valami harmadik megoldást.

Nincs más hátra, csak ami a zenemûvészetihez: gyakorlat, gyakorlat, gyakorlat...
A külsõ oldalra terhelés mellett szól, hogy csökevényes érzékleteim szerint oldottabban, finomabb átmenettel végzi el a beugrást a ló. Az én lovam, az én segítségeimre.
Egy nagy adag gyakorlás után majd jelentkezem, addig is irtogatom a kérdõjeleket.

Nem értem. Mi az, hogy a súlypontodat tudod úgy is a kör közepe felé vinni, hogy kívülre terhelsz? A kör közepe felé vinni a súlypontot, az azt jelenti, hogy belülre terhelni. A kör itt valóban a hajlítás által megadott kört jelenti, s annak a közepe felé ajánlja a díjlovas szakirodalom (Dallos is pl.) a terhelést. Azaz a belsõ oldalra, a belsõ lábra. Ez antagonisztikus a külsõ oldalra terheléssel. A kettõ együtt nem lehetséges. Ha jól értelek, s jól értem Dallost.

[sheriff]

Na-na... Ha a lovasok az elmélettel tisztában lennének... szánnivalóan szétgyilkolt sportló nincsen? Mert sajnos sztem a riasztó átlag ott virít csak igazán... Csak el kell menni egy népesebb mezõnyû versenyre bármely sportágban.Elég a melegítõpálya mellé odaállni, és hallgatni a recsegõ-ropogó lólábakat. Egyrészt az "elméleti tudás birtokában" ott látni csak cifra dolgokat, másrészt fel lehet emlegetni 1-2 10 év feletti lovat, de a többség már 6-7 évesen testi-lelki nyomorék. És pont ott van a nagy baj, h az '"elméleti tudás"- "olvastam/láttam valahol" birtokában egyes edzõk/versenyzõk olyan segédeszközökhöz nyúlnak, ami olyan, mint a majom kezében a borotva.
Nyilván hobbylovasoknál is elõfordul ilyesmi, de ott is általában valami "nagytudású" edzõ v versenyzõ szaktanácsa áll a háttérben.
Ja, van 4 db 16 év feletti "hobbilovunk", meg még vagy 5, aki 10 év feletti.( Olyan is köztük, aki 9 évesen befejelve került hozzánk...) SOHA nem használunk bökõt v "kapukulcsokat", kikötõ- v segédszárakat. Ezek a lovak mégis ép lábúak, átengedõek, gond nélkül lovagolhatóak mindenféle kallantyú nélkül minden jármódban.Igaz, ritkán ülünk rájuk, és akkor sem passzírozgatjuk, igazgatjuk, hajlítgatjuk õket lépten nyomon. Na persze az is igaz, h én még azt tanultam az edzõmtõl, h abban a keretben kell lovagolni, amit a ló felkínál, nem pedig abban, amibe én bele akarom nyomorítani 5 perc alatt.... De hát ez vagy 25 éve volt, azóta sokat haladt a világ....

Nincs igazad. Attól, hogy versenypályán látsz szánnivaló dolgot, neves versenyzõtõl vagy edzõtõl, még nem következik, hogy a szakirodalom ismerete egy rakás szemétség forrása lenne. Aki hülye, az hülye. Akkor is, ha vannak eredményei. Én is voltam úgy Közép-Európa Kupa gyõztes, hogy szánnivalóan lovagoltam. Szégyen, nem szégyen, de ez az igazság. Akkor kellene pironkodnom, ha megmaradtam volna azon a szinten, s nem iparkodnék tovább fejlõdni lovas tudásban.

Az, hogy ti nem használtok feszítõzablát, sarkantyút, még korántsem jelenti azt, hogy helyesen jártok el. Igaz, hogy lovacskázáshoz, terepezgetéshez nincs szükség ezekre. De egynémely lovas sportokhoz ez elengedhetetlen. Western versenyen pl. 6 éves vagy öregebb lovat kötelezõ feszítõvel lovagolni. S ha erre nem tanítod meg a lovadat, akkor nem fogsz eredményt elérni, csak kiröhögteted magad. Akkor kiváló példája leszel annak, amit írtál a versenypályákon és/vagy a környékükön viruló szakbarbárságról, érdemtelen lovasokról. A sarkantyú használata is elengedhetetlen nálunk egy bizonyos szint után. Reiningben, marhás versenyszámok némelyikében nagyon pontos és finom, láthatatlan jeleket kell adni, s mindent lábbal kell megoldani, mint írtam. Hajlítani, összeszedni, elengedtetni egyaránt. Ha ehhez nem tudsz olyan jeleket adni a lábaddal, amelyek egymástól néha csak abban különböznek, hogy 2 cm-el elõbb vagy hátrább alkalmaztad-eõket, akkor eredménytelen leszel. Márpedig lábszárral, sarokkal, bokával ez képtelenség.

A feszítõzabla és a sarkantyú egyaránt a pontosság és még véletlenül sem a durvaság eszköze. Te abban tévedsz mind a feszítõzabla, mind a sarkantyú megítélésében, hogy kínzóeszközöknek véled õket. Ez nyilván abból adódik, hogy igazából nem tudod helyesen használni õket. Bocsáss meg, eszem ágában sincs megsérteni téged! Egyszerûen ez a véleményem, így tudom csak megmagyarázni, értelmezni a szavaidat. Dallos Gyula szerint az egyik legfontosabb kérdés a lovas számára a MILYEN MÉRTÉKBEN? Hidd el nekem, hogy sem nekem, sem semmelyik nálam képzettebb westernlovasnak a kezében a feszítõzabla, lábán a sarkantyú nem kínzóeszköz, s nem tudsz nekem a köreinkben képzett, tanult westernlovast mutatni, akinek a lova szája vagy az oldala akár csak érzékeny lenne, nemhogy véres lenne, mint írjátok többen. Western versenyen szinte kötelezõ bemutatni a felszerelést a bírónak, s az szigorúan és rendszeresen ellenõrrzi is azokat. Akinek véres lenne a lova oldala a sarkantyútól vagy akár csak a bíró által szubjektíven megszabott határon túl alkalmazna sarkantyú vagy szár segítséget, azt még a melegítõpályáról is lezavarják, s azonnal kizárják a versenyrõl. Az, hogy rengeteg westernlovast látni, aki nem tudja helyesen kezelni a zablákat, sarkantyút, az nem a szakirodalmat, s nem is ezen eszközök használatát kérdõjelezi meg, hanem csak annyit jelent, hogy az illetõ lovasok nem képzett lovasok. Sajnos nem mind képzett lovas, aki használja ezeket az eszközöket. De garantáltan képzett lovas az, aki helyesen használja õket. S az ilyen eredményesebb is az elõbbieknél, hiszen képzettebb náluk.

Elhiszem, hogy jól western-lovagolni vagy profin ûzni a természetes lovaglást ugyanolyan nehéz, mint jól angol stílusban lovagolni. De ezeknek is megvan a jól kiépített, logikus és bevált elmélete, nem?

Biztos van szétgyakott sportló is. Még magas szinten is. De ott még magyarázható (ha elfogadható nem is) lenne a teljesítmény kényszerrel, viszont egy hobbilónak nincs igazából sietni valója sehova. Bõven lenne idõ a gazdájának belovagolni. (De írtam: biztos nem mind.) A magyar átlag sportoló pedig nem példa: a zöm felkészületlen és brutális a lovaival. Nyilván nem mind; de a sport esetében a nemzetközi élmezõnyre gondoltam. Ott nem engedhetik meg azt a luxust, hogy 3 év alatt tönkretegyenek egy gebét, amire annyi idõ/pénz ment.
Másrészt az elméleti tudás használata nem egyenlõ a láttam-valahol zablahasználattal; talán ott van az önkritika és a miértek környékén.

Vágtabeugratás: A külsõ v. belsõ oldal esetén még a legnagyobbak közt is van vita. Talán többen ajánlják hogy külsõ oldalra terheljen a lovas; ez tûnik egyszerûbbnek és könnyebben kivitelezhetõnek. Az is lehet, hogy az egész nem annyira statikus: Terhelek belülre, míg meghajlítom, és átteszem kívülre a beugratáshoz.
Mint kompromisszum, ez is felbukkant már.

Ez egy nagyon jó hozzászólás. Minden betûjével egyet tudok érteni.

Parelli pl. úgy tanítja a fiatal csikónak vagy a vonakodó lónak a vágtabeugratást, hogy nyúlj hátra a külsõ/ hátsó oldalon, s csapj egy picit a ló farára. Ez szerintem igen jó módszer. Evidens, hogy ekkor kívülre és hátra terhelsz, s a belsõ lábad elõre és befele utat nyit a belsõ vállnak. Logikus és atom egyszerû módszer. Nyilván nem versenylovak számára találta ki, de ha valakinek gondja van a vágtabeugratással, s megvan az ülésbiztonsága, akkor olyan eredményes és egyszerû eszköz ez, mint amilyen egy ék pl. Kis hibája a módszernek, hogy a testsúly túlságosan hátra kerül így, s elmarad a lovas a lovastól, ezért nem alkalamzandó sokat és sokáig. De egy-egy kezdeti beugratáskor, vagy a kezdõ lovassal kibaszarintó öreg iskolalónál igen eredményes.

[sheriff]

Tipara, le a kalappal.
Példaértékű

Mármint ez?

"Vágtabeugratás: gondolok egyet aztán szólok a lónak, hogy vágta.
Nálunk így megy.
Vissza ügetés: szólok, hogy lassssssssssan, üget.
Lépés: szólok lép a ló
Megállás: hopp hóóóóó.
a szár meg a nyeregkápára akasztva."

Ez nem az. Ez magánügy, ha csak maga csinálja. De nagy baj, ha ezt így is oktatja.

Elárulom, hogy én is vallottam egykor ezt az elvet, amit Tipara. S a gyakorlatom is ez volt. Nálam még szár sem volt a nyeregkápára akasztva, több száz kilométeres túrákat tettem meg nyakkarikával, keresztül autópályák felüljáróin, forgalmas városok utcáin, terein, arató kombájnok és permetező traktorok mellett. Nem volt soha semmi bajom a lovaimmal. Boldog voltam így. S ma sem szégyellem, hogy egykor ilyan voltam. Csak sajnálom, hogy nem találkoztam hamarabb a megfelelő emberekkel, s nem találtam rá hamarabb a tanulás útjára. Sajnálom, hogy nem vettem leckéket Klipfeltől Rzepkától, Tóth Lajostól (s rajta keresztül a teljes európai western elittől), hogy nem olvastam Dallos Gyulát, nem beszélgettem képzett lovasokkal igazán részletesen szakmai dolgokról. Sajnálom már, hogy elvesztegettem ennyi időt a tudatlanságom leplezésére épített Patyomkin falura. S nem akarok én másokat bántani az elvei miatt, pusztán szeretném elmondani, hogy hibásan gondolkodtok, s jobb esetben rájöttök majd erre magatok is. Én próbálok szólni, hogy ez a jobb eset egyáltalán bekövetkezzen, s ha lehet, akkor minél előbb. Aki elolvas, az elolvas, aki nem az nem. Nem vagyok kötelező tananyag! Nem is nagyon érdekel, hogy hallgat-e rám valaki. Én megyek a magam útján, s mindenki mehet a magáén. Senkit nem tartok alábbvalónak azért, ha megelégszik a hobbylovaglással, a lova szeretgetésével. Kedvelem pl. Lombardót, aki alig-alig lovagol a lován. Neki így jó, a lónak jó, miért ösztönözném őt arra, hogy versenyezzen, idomítson, gyűrje magát vagy a lovát? Mi közöm nekem ahhoz, hogy ő mitől érzi magát jól? Semmi.

Nekem ahhoz van közöm, hogy én szeretek ma már tanulni, szeretek a dolgok mélyére leásni, élvezem a megszerzett tudás gyümölcseit, élvezem a lovammal kialakuló, a korábbinál sokkal több szintű és mélyebb kapcsolatot, élvezem azt, hogy egyre inkább tudom a választ a MIT?, a MIÉRT? és a MILYEN MÉRTÉKBEN? kérdések többségére. Élvezem azt, hogy sokkal nagyobb biztonságban, sokkal gyorsabban és sokkal magasabb szintre tudok csikót, lovat kiképezni, mint valaha is reméltem. Élvezem azt is, hogy egyre eredményesebben tudok oktatni, tanítani,edzeni is lovasokat ma már. Leszarom, hogy a Péter13-ak hörögve ugranak majd, hogy nicsak, tegnap még a körök lovaglásával volt baja, ma meg már oktatónak, edzőnek képzeli magát. Nekem mindig volt, s mindig is lesznek problémáim. Lesznek kérdéseim, amikre keresem majd választ ezután is. Abban viszont ma már biztos vagyok, hogy ezeket a problémákat ezen túl -köszönhetően az eddigi és a jövőbeni, nyilvánvalóan vég nélküli - tanulásnak, biztosan meg fogom tudni oldani. (Magam erejéből, a magam tudásából megszerkesztett megoldással vagy a megfelelően kiválasztott segítséggel, a tőle kapott instrukciók alapján.), illetve abban is biztos vagyok, hogy a kérdéseimre meg fogom találni a válaszokat. Hiszen ez csak akarat, elszántság, kommunikáció, tanulás, szakirodalom, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás kérdése. Az, hogy hova juthat el az ember ezen az úton, a legkevésbé sem foglalkoztat. Nem oklevelekben, díjakban mérhető eremény a cél, hanem a saját maga által felállított mérce megütése. Egyre emlem a lécet, s így soha nem lesz vége a történetnek. Csak a betegség vagy az öregség szállíthat le a lóról, ember erre nem képes. A többi ember céljai, útválasztása meg a többieké. Van akivel egyfelé megyek, egy cél irányába törekszem. velük nyilván egyre szorosabb lesz a kapcsolatom. S lesz akivel korábban volt szoros a barátság, de elválunk, mert ő másfelé megy, leül pihenni, esetleg visszafordul, mert azt hiszi, hogy rossz irányba megyünk.

Edited by sheriff, 2009 augusztus 25. - 20:49.

[sheriff]

Kevered a hobbi lovast a faszkalap emberrel. A leírásodban szereplő egyének az én szememben nem lovasok.

Hobbi lovas vagyok, nem is akarok más lenni, de nem fekszem le úgy aludni, hogy ne nézzem végig a lovainkat, hogy renben van-e velük minden. Mikor komolyabb túrára készültünk, nem számított, hogy világosban nem értem haza, akkor sötétben nyergeltünk, fejlámpával mentünk ki lovagoni, hogy kondiba jöjjenek,........................
Amíg az álataink nincsennek ellátva addig még reggelizni sem szoktunk,........................
És hasonlók.
Ne keverd a hobbi lovast az igénytelen, állatát nem szerető/becsülő emberrel. ;)

Eszem ágában sincs keverni. Valóban két külön fogalom. Rád sem mondtam, hogy faszkalap vagy. Ha így jársz el, ezt teszed, akkor te rendes gazdája vagy a lovaidnak.

A beidézett írásban sem a hobbilovasokat an bloc ítéltem el, csak azt állítottam, hogy a sporlovaglást komolyan vevő westernlovasok zömét komoly lovasnak tartom, több közöttük a nem faszkalap, mint a faszkalap, míg a hobbylovasok között ez arány nem ilyen jó. Láttam én persze versenyen, OB fordulón is faszkalapot, nem is egyet, rajtszámmal, licenccel, cifra gúnyában, drága felszereléssel. S látok ma is. A szakág elnöki tisztemről való lemondásomnak is az a részbeni oka, hogy a versenyzők között is megneveztem a faszkalapokat, a fejlődni nem akarókat, az érdemi tudás nélkül páváskodókat, s ezzel a westernlovasok ezen részét magamra haragítottam, s az amúgy is gyér létszámú westerntábort tovább sikerült szabdalni. Eredetileg úgy indultam neki a western szakág létrehozásának, mint olyan ember, akit a hobbylovasok és a sportolók is el tudtak fogadni tárgyaló partnernek, akitől a sportlovasok azt várták, hogy segítek a többieket felemelni magasabb szintre, akitől a hobbysták azt várták, hogy a lenézettségükből elfogadottakká segíti őket válni. A faszkalapok meg talán azt, hogy mivel engem is maguk közé számítottak (számíthattak is részben), segítek mindenkivel elhitetni, hogy faszkalapoké a világ. Három év alatt oda jutottam, hogy a faszkalapok meggyűlöltek, mert nem akarok már közéjük való lenni, s őket sem akarom meghagyni faszkalapnak. A hobbysták megorroltak azért, mert a helyzetük mit sem változott, s ma már oda sem tartozom, hiszen nem járok "ereszd el a hajamat" terepekre, nem megyek el akárkivel, akárhova, egy szombati kocsmatúra helyett szívesebben földről munkázom egy csikóval. Szerintük túl sokat bíbelődöm az edzőpályán, túlságosan mélyre ásom magam a versenysportba. A sportolók közé meg változatlanul nem tartozom, hiszen még soha nem vettem részt színvonalas versenyen, soha nem mértem össze magam velük, nem is tudják, hogy nem ugyanaz a faszkalap vagyok-e, aki három évvel ezelőtt.

Most is megerősítem, hogy nincs hobbylovas kontra sportlovas ellentét. Nincs értelme szembeállítani ezt a két tábort. A szembeállításra a jó lovasok és a rossz lovasok esetében érdemes sort keríteni. Az tény, hogy a sportlovasok között jobb a jó lovas/rossz lovas arány, mint a hobbylovasok között. De ez természetes adottság, ez egy helyzet. De lehet ezen a helyzeten valamit változtatni. Nem leszünk rövid időn belül a világ lovas nagyhatalma, de még akár lehetünk is. De ehhez ki kell állni sokunknak akár ide a fórum elé is, s viselve a hülyék köpködését arra buzdítani az embereket, hogy lovagoljanak tudatosabban, törekedjenek magasabb szintre a lovaglás terén, tanuljanak, képezzék magukat, olvassanak szakirodalmat, nézzenek oktató dvd-ket, járjanak kurzusokra minél többen, minél többet! Sok lúd fog majd disznót győzni. Most a ludak toborzásának ideje vagyon!

Enélkül a magyar lovastársadalom marad abban mocsolyában, amiben van. Valamit igenis tenni kell, hogy feljebb keveredjünk. Egyes emberek kiemelkedése nem hozza meg a teljes lovas társadalom felemelkedését. Azt csak a szakmai képzés, a tömeges színvonal emelkedés, az igényes tömegsporttá válás felé tett elmozdulás hozhatja meg. Igényes tömegsportról meg a jó marketinget, a bőségesebbé váló anyagi erőforrásokat megelőzően a jó termék, a vonzó végeredmény felmutatása esetén lehet majd esetleg beszélni. A vonzó végtermék egy elegáns, ugyanakkor laza, a szabadság és a természetközeliség érzését keltő, mindeközben biztonságos, jól szervezett, infrastruktúrával jól megtámogatott lovaglási lehetőség. Ez csak igényes lehet, ez csak jól kiképzett lovakkal lehetséges, ez csak képzett oktatókkal és edzőkkel valósulhat meg. Aki ez ellen a folyamat ellen egy szalmát is keresztbe tesz, az a magyar lovas társadalom ellensége. Aki nem ennek a szellemében jár el, az nemhogy nincs hasznára a lovaséletnek, de egyenesen kárt okoz hosszú távon. Ezért szomorít el az, ha lovasoktatótól olyasmit hallokk, látok leírva, amiket fentebb. Legyünk igényesek! Sokkal igényesebbek, mint eddig! Először mindig magunkkal szemben, hogy azután másokkal szemben is azok lehessünk. Ez a kötelező feladata mindenkinek, aki segíteni akar a magyar lovaglás felemelésében. Minimum annyit tyegyen meg, hogy tart egy önvizsgálatot: Jól csinálom én azt amit csinálok? Nem tudnám én ezt jobban is? Mit tudnáék én tenni azért, hogy jobb legyek, miáltal hasznosabb lehetek talán?

Edited by sheriff, 2009 augusztus 25. - 21:44.

[Hosszúhomlok]

A tudas szallt lovasrol lovasra Gutenberg elött.. szakirodalom hianyaban verbalisan.

Azt állítani, hogy az írásba foglalt tudás csak Gutenberg óta létezik legalább annyira nehezen magyarázható, mint a 10000 év.

Ha csak olyan forrásokig utalunk vissza, melyek ma is, bárki számára (magyarul is) elérhetõk, pl. Xenophonra, akkor nem csak azt kell belátnunk, hogy volt szakirodalom már több, mint kétezer éve is, de azt is fel kell ismernünk, hogy amikor Xenophon tanácsot ad, akkor vitázik másokkal, más iskolák hirdetõivel. Nem elõzmény nélküli a munkája, s nem céltalan. Vagy az asszírok. A harci szekereik, az egymás mellett(!) járomba fogott négy ló idomtása, irányítása egyáltalán nem volt kis tudomány. Ezek és hasonló, történelmileg is igazolt tények mind arra mutatnak, hogy a lovaglással, hajtással kapcsolatos tudást az emberiség más, számára fontos ismeretekhez hasonlóan kezelte: folyamatosan megosztotta, átadta, kisérletezett, felbontott és asszimilált, építette a tudást.

Ami pedig az egész elmúlt néhány oldal legfontosabb gondolata: amit nem tudsz megfogalmazni, azt nem tudod megismételni, azt nem tudod. A lovaglás minden perce tanítás. Tanítod a lovadat minden egyes feléje intézett kéréssel. Ha nem tudod mit kérsz, akkor azt sem tudod mit tanítasz.

[LANDGRAF]

Ami pedig az egész elmúlt néhány oldal legfontosabb gondolata: amit nem tudsz megfogalmazni, azt nem tudod megismételni, azt nem tudod. A lovaglás minden perce tanítás. Tanítod a lovadat minden egyes feléje intézett kéréssel. Ha nem tudod mit kérsz, akkor azt sem tudod mit tanítasz.

Na, ezért a mondatért megérte fennmaradni!

[melodia]

Nincs igazad. Attól, hogy versenypályán látsz szánnivaló dolgot, neves versenyzõtõl vagy edzõtõl, még nem következik, hogy a szakirodalom ismerete egy rakás szemétség forrása lenne. Aki hülye, az hülye. Akkor is, ha vannak eredményei. Én is voltam úgy Közép-Európa Kupa gyõztes, hogy szánnivalóan lovagoltam. Szégyen, nem szégyen, de ez az igazság. Akkor kellene pironkodnom, ha megmaradtam volna azon a szinten, s nem iparkodnék tovább fejlõdni lovas tudásban.

Az, hogy ti nem használtok feszítõzablát, sarkantyút, még korántsem jelenti azt, hogy helyesen jártok el.

- ebben nem értünk egyet. Én meg vagyok gyõzõdve arról, h helyesen tesszük. Nagyon komolyan úgy gondolom, h ha ezek nélkül nem tudom megcsinálni, amit akarok, akkor vagy szálljak le és ismerjem be, h kevés vagyok, vagy keressek egy igazi edzõt, és tanuljam meg tõle. Amikor idegenforgalmazni kezdtem, az elõdömtõl megörökölt, feszítõvel hajtott/lovagolt lovak szájából elsõ dolgom volt kiszedni a kapukulcsot, és síma vastag csikózablát tenni a helyére. És valóban, terepre jártam velük (egyedül).Biztos kocalovas vagyok és balfék, de azért ezek a lovak ezután 3 évig (amíg meg nem szûnt a tanya) eredményesen, baleset és probléma mentesen dolgoztak mindenféle lovas alatt.

Igaz, hogy lovacskázáshoz, terepezgetéshez nincs szükség ezekre. De egynémely lovas sportokhoz ez elengedhetetlen. Western versenyen pl. 6 éves vagy öregebb lovat kötelezõ feszítõvel lovagolni.

-na itt megint nagyon eltér már az alapoknál az elképzelésünk. Mi általában ennyi idõsen kezdjük el lovagolni õket.

S ha erre nem tanítod meg a lovadat, akkor nem fogsz eredményt elérni, csak kiröhögteted magad. Akkor kiváló példája leszel annak, amit írtál a versenypályákon és/vagy a környékükön viruló szakbarbárságról, érdemtelen lovasokról. A sarkantyú használata is elengedhetetlen nálunk egy bizonyos szint után. Reiningben, marhás versenyszámok némelyikében nagyon pontos és finom, láthatatlan jeleket kell adni, s mindent lábbal kell megoldani, mint írtam. Hajlítani, összeszedni, elengedtetni egyaránt. Ha ehhez nem tudsz olyan jeleket adni a lábaddal, amelyek egymástól néha csak abban különböznek, hogy 2 cm-el elõbb vagy hátrább alkalmaztad-eõket, akkor eredménytelen leszel. Márpedig lábszárral, sarokkal, bokával ez képtelenség.

- hajlítani, összeszedni, elengedtetni - ezeket a dolgokat egy vastag gumis zablával, bökõ nélkül is meg lehet csinálni. Lehet, h tovább tart, lehet, h macerásabb, de hosszú távon a lónak is, a lovasnak is csak javára válik a türelem.

A feszítõzabla és a sarkantyú egyaránt a pontosság és még véletlenül sem a durvaság eszköze. Te abban tévedsz mind a feszítõzabla, mind a sarkantyú megítélésében, hogy kínzóeszközöknek véled õket. Ez nyilván abból adódik, hogy igazából nem tudod helyesen használni õket. Bocsáss meg, eszem ágában sincs megsérteni téged!

- nem sértõdöm meg, nem is akarom használni õket. Egyébként feszítõt egyszer használtam, akaratom ellenére, pont egy "prominens" westernesnél, ezelõtt tizensok évvel. Azzal a rosszul titkolt szándékkal tukmálta rám az egyik lovát, h ledobasson vele. Barátaim mentek ki terepre nála, és õ az utolsó percben "mégse tudta kivinni õket". Nekem kellett felülni és vezetni a túrát az ágaskodós, elszaladós lován. Amikor mondtam, h ezzel a zablával nem, közölte, h nincs más...A mai napig jól érzem magam, ha erre az esetre gondolok. A 2 órás terepen a ló szépen megnyugodott, elkezdett támaszkodni, ettõl megkerekedett, meghajlott a tarkója és feljött a háta. Baromi jó érzés lett rajta. És mikor visszaértünk, a kedves gazdáját majdnem megütötte a guta. Pedig semmit nem csináltam, csak baromi óvatosan elõre lovagoltam. Pont ez volt a lényeg. Viszont akkor abban mégsincs igazad, h nem tudom helyesen használni, nem?

Egyszerûen ez a véleményem, így tudom csak megmagyarázni, értelmezni a szavaidat. Dallos Gyula szerint az egyik legfontosabb kérdés a lovas számára a MILYEN MÉRTÉKBEN? Hidd el nekem, hogy sem nekem, sem semmelyik nálam képzettebb westernlovasnak a kezében a feszítõzabla, lábán a sarkantyú nem kínzóeszköz, s nem tudsz nekem a köreinkben képzett, tanult westernlovast mutatni, akinek a lova szája vagy az oldala akár csak érzékeny lenne, nemhogy véres lenne, mint írjátok többen. Western versenyen szinte kötelezõ bemutatni a felszerelést a bírónak, s az szigorúan és rendszeresen ellenõrrzi is azokat. Akinek véres lenne a lova oldala a sarkantyútól vagy akár csak a bíró által szubjektíven megszabott határon túl alkalmazna sarkantyú vagy szár segítséget, azt még a melegítõpályáról is lezavarják, s azonnal kizárják a versenyrõl. Az, hogy rengeteg westernlovast látni, aki nem tudja helyesen kezelni a zablákat, sarkantyút, az nem a szakirodalmat, s nem is ezen eszközök használatát kérdõjelezi meg, hanem csak annyit jelent, hogy az illetõ lovasok nem képzett lovasok. Sajnos nem mind képzett lovas, aki használja ezeket az eszközöket. De garantáltan képzett lovas az, aki helyesen használja õket. S az ilyen eredményesebb is az elõbbieknél, hiszen képzettebb náluk.

Abban viszont igazad van, h az eredeti funkciójában - pl marhaterelésnél v lovas közelharcban - volt és van helye ezeknek a segédeszközöknek; azaz amikor a lovas minden mást is csinál, és nem ér rá a lóra figyelni. Csak ott már nem a ló a fontos, ott a ló eszköz, és ha tönkremegy, megy a levesbe. Illetve nincs idõ sz..akodni a kiképzésével, sürget az idõ, sok ló van, stb.stb. De arról meg vagyok gyõzõdve, h ha van idõ és türelem, megy ezek nélkül is.

[Burzsujok]

Kedves HH!
Szerinted Nagy Sándor (a hadvezér) olvasta a korabeli írásokat a lovaglásról, és abból tanult meg lovagolni?
Áropád apánk milyen írást ismerhetett? Magyar rovásírást? És ógörögbõl volt fordítása Magyarra rovásírásos? Ugyan már! Péter 13-nak igaza van!
Ha belegondolsz abba, hogy a Te, vagy mi gyerekkorunkban is csak a telefonálás egy másik városba, nem éppen egyszerû volt!

Sheriff most ismét egy dicséretes fejlõdési stádiumának euforikus szakaszát éli, és heves szellemi akcióival felborzolja mások mindennapjait, de ez így van jól, mert ugye tudjuk, hogy úgy tanul az ember a legjobban, ha tanít! és így van jól, mert szakmailag helyes állásponton van, mi meg csak "csináljuk hozzá a tücsökherélést" hogy az ókorban, vagy a középkorban hogyan tanultak, vagy tanítottak lovagolni, ez tényleg nem releváns, ma vannak könyvek, internet és néhányunknál ló isvan!
Megváltozott a lovaglás értelme, sokaknak csak heti 2-3 alkalommal, vagy napi egy-két órára van lehetõségük a kedvenceikkel együtt lenni, ugratni, díjjlovagolni is tudnak ...sokan ;) de bealmolni, vagy etetni reggel, este délben, vagy megitatni amikor szomjasak már nem képesek, mert nem csinálják, ott van a lovász, vagy mert nincs idejük erre.
Amire idejük van, az pedig nem más mint olvasni, innét aztán a vita, olyanokkal szemben, akik az elméleti helyett a gyakorlati oldalában aktívabbak..........
Lovagolni csak lóval lehet, és csak akkor ha magad csinálod!
(by Sárffy)
ettõl még senki sem jobb vagy kevésbé jobb lovasember, csak máshol vannak a súlypontok ;)
Na jöhet a Csecsen traktoros

[maugly]

Nem értem. Mi az, hogy a súlypontodat tudod úgy is a kör közepe felé vinni, hogy kívülre terhelsz? A kör közepe felé vinni a súlypontot, az azt jelenti, hogy belülre terhelni. A kör itt valóban a hajlítás által megadott kört jelenti, s annak a közepe felé ajánlja a díjlovas szakirodalom (Dallos is pl.) a terhelést. Azaz a belsõ oldalra, a belsõ lábra. Ez antagonisztikus a külsõ oldalra terheléssel. A kettõ együtt nem lehetséges. Ha jól értelek, s jól értem Dallost.

Szerintem kétféleképpen értelmezzük a súlypont kör felé vitelét.
Az eredetileg idézett mondatban ott volt a ló mozgásának puhán-követése is.
A segítségek sosem statikusak, mindig alkalmazkodniuk kell az adott mozgáshoz, helyzethez - én így tanultam. Azt is mondták, hogy egyetlen segítség sem állandósulhat, hiszen akkor nem épül bele a ló mozgásába, inkább akadályozza azt, idõvel ellenkezést, értetlenséget válthat ki.
Bármelyik oldalra terhelek, ha követem a ló mozgását, a súlypontommal tudok "mutatni" a kör közepe felé.

Például, ha ügetésben megyek széép nagy körön, akkor a hátsó lábak mozgásának ütemére kell billenjen a csípõm - és ezzel együtt valamilyen mértékben a súlypontom - balra-jobbra. (Tudom, ha pontosan akarnék fogalmazni, akkor a végtelen-jel csípõvel történõ leírását kellett volna felhoznom.. )

Ha belülre akarok terhelni, akkor a körívhez viszonyított belsõ oldalra terhelek hangsúlyosabban (így mutat a kör közepe felé a súlypontom). Az eddig fejbenragadt okosságok szerint ilyenkor külsõ szár megtart, belsõvel finoman dolgozik, lábakkal korrigál a szükséges oldalon, amennyiben kell.

Ha külsõ oldalra terhelek (vagyis ez az oldal kapja a "nehezebb" terhelést), akkor (remélem, jól jegyeztem meg) a ló által felajánlott összeszedett, meghajlított állapot elérése után a belsõ szárral adom a hajlítás mértékét, a külsõvel engedtetek. Ha szükséges, inkább a belsõ lábsegítséget használom, a többi a testsúlysegítség dolga. Mivel mozgásban vagyunk, a terhelés mértékének megfelelõ ponton való finomításával tudok a kör közepe felé "mutatni" a súlypontommal, drasztikus szóképet használva arra lendülök. (Optimális esetet, gyakorlott lovast véve példaként, nem a magamfajta gyakornokot, ilyenkor nem terhel belülre. )

Hát így képzelem, a gyakorlat meg majd megmondja a tutit.

Edited by maugly, 2009 augusztus 26. - 9:09.

[PozitívFeri]

tök érdekes minden alapvetõ hiba, hogy tulságosan elvesztek a részletekben

Bocsánat Maugli de a te irásod az egyik legjobb példa rá. Baromira bonyolitjátok/tod az egészet. Amig a hasonló dolgokat tudatosan próbálod 'helyzetbe hozni' és nem megy 'csípõböl' addig nem fog rendesen sikeredni, inkább rosszabbul mint jobban, szerintem. késõbb ugyis magátol bonyolódik az egész de akkor már talán kezd a dolog tisztulni és helyre rázódni.

,Például, ha ügetésben megyek széép nagy körön, akkor a hátsó lábak mozgásának ütemére kell billenjen a csípõm - és ezzel együtt valamilyen mértékben a súlypontom - balra-jobbra. (Tudom, ha pontosan akarnék fogalmazni, akkor a végtelen-jel csípõvel történõ leírását kellett volna felhoznom.. )

ezt például nem tudom értelmezni ami persze az én szegénységi bizonyitvényom. ne olvass semmit, dobj ki mindent és csak lovagolj az érzésed szerint és ne himbálozz jobbra-balra. sulypontod meg fõleg ne himbálózzon

[Tom Forest]

Én sem tudok fejjel lovagolni. Maugly írása hihetetlen absztrakciót igényelne tõlem. Néha úgy érzem a Mona Lisa megfestésének térgeometriai egyenleteit feszegetjük. Érzés, összhang, egyensúly. Ezek fontosak számomra. Akinek a gondolatait a nyolcaspályán futó popsija elosztott paraméterû súlypontátlagának eltolódása köti le, az pont a lényegre nem fog koncentrálni.
Kíváncsi volnék például, hogy mit jelent a "lóban ülni". Bizonyára ez is egy érzés nem annyira térgeometriai paradoxon. De hogy mit kell éreznem, azt félek nem tudja senki leírni.

[Peter13]

Baromira bonyolitjátok/tod az egészet.

Eljuttok odaig, hogy a vagtabeugratas hihetetlenül bonyolult problemaja tulköveteleskent benitja meg mozgaskoordinacios agyközpontjaitokat es nem lesz mar magat a koszos tükörben billegve nezegetö forumos, aki egy egyszerü, termeszetes mozdulattal beugratja lovat vagtaba.. es elszelel.

Edited by Peter13, 2009 augusztus 26. - 10:02.

[tipara]

Kíváncsi volnék például, hogy mit jelent a "lóban ülni".

Trója?

[Robina]

Megváltozott a lovaglás értelme, sokaknak csak heti 2-3 alkalommal, vagy napi egy-két órára van lehetõségük a kedvenceikkel együtt lenni, ugratni, díjjlovagolni is tudnak ...sokan ;) de bealmolni, vagy etetni reggel, este délben, vagy megitatni amikor szomjasak már nem képesek, mert nem csinálják, ott van a lovász, vagy mert nincs idejük erre.
Amire idejük van, az pedig nem más mint olvasni, innét aztán a vita, olyanokkal szemben, akik az elméleti helyett a gyakorlati oldalában aktívabbak..........

Amennyire az itt megszólalókat ismerem, (ha nem is minddel értek egyet) a zöm maga meri a lószart a lovai alól... Tipara, Melodia biztos, PF szintúgy nem ismeretlenként néz a vasvillára, és a traktoros ember is talicskáz kb. tucatnyi ló alól. Nálam pedig 14 gyártja hozzá az alapanyagot, és lovászom nincs, ámde van munkahelyem...
És lehet hogy Sheriffnek van lovásza, de hogy felismeri a szomjas lovat, arra bármit fel mernék tenni. Valószínûleg a túráin, versenyein sk. látja el a saját (esetleg szerettei) hátasait, az is valószínû.

A szarmerés nem érdem, hanem szükséglet.

[tipara]

Én nem merek szar. ;) Meg helyettem senki sem, széteszi a szarrágó bogár. ;) Régen mikor istállóztunk még, akkor én mertem a szart, de az utóbbi idõben már nincs rá lehetõségem :-) Itatni is egyre ritkábban (bár addig rengeteget hordtuk lajtal a vizet, vödröztük a kútból,... ), a brancs nagy részének most már saját forrása van, alatta pancsoló. Így lassan a lovakkal eltöltött idõm már újra a lovakkal tudom tölteni és nem az ellátásukkal. Míg egy lovam volt rengeteget voltam nyeregben, aztán hogy sok lett, az ellátásuk vette el az idõt meg az energiát, akkoriban kicsit visszasírtam azokat az idõket mikor még csak 2 lovunk volt, bár lelkesen vödröztem a kútból a napi 7-800 liter vizet a bandának. Most hogy így kifogtuk a területet,meg optimalizáltuk az álltalunk ellátott lovak számát, a lovaknak is jó életük van, meg nekünk is . És végre újra több idõt töltök a lovakkal, mint a vizes vödörrel

[Burzsujok]

Amennyire az itt megszólalókat ismerem, (ha nem is minddel értek egyet) a zöm maga meri a lószart a lovai alól... Tipara, Melodia biztos, PF szintúgy nem ismeretlenként néz a vasvillára, és a traktoros ember is talicskáz kb. tucatnyi ló alól. Nálam pedig 14 gyártja hozzá az alapanyagot, és lovászom nincs, ámde van munkahelyem...
És lehet hogy Sheriffnek van lovásza, de hogy felismeri a szomjas lovat, arra bármit fel mernék tenni. Valószínűleg a túráin, versenyein sk. látja el a saját (esetleg szerettei) hátasait, az is valószínű.

A szarmerés nem érdem, hanem szükséglet.

Felesleges volt a megnyílvánulásod ;)
Hol látod az ellentétet ? Az említett öt ember veled együtt jelenti a sokakat ??
Ők nem a sokak közé hanem pld. a kivételek közé tartoznak
és most hol van még csomó a kákán? mert van rajta elég

Edited by Burzsujok, 2009 augusztus 26. - 10:36.

[Tom Forest]

Trója?

:yeah:

[Peter13]

Azt állítani, hogy az írásba foglalt tudás csak Gutenberg óta létezik..

Nem ezt allitottam. Olvasd el megegyszer.

Jol van.. megkimellek ettöl.

Azt allitottam, hogy szakirodalom letezik Gutenberg ota.
Szeles körben elerhetö szakirodalom.

A farao koporsojat diszitö felirat nem szakirodalom.
Az asszir lovasok tömegei nem szakirodalmat tanulmanyozva jutottak hozza a tudashoz.

Gondold at ujra a különbseget "írásba foglalt tudás" es "szakirodalom" között.

A lovaglasban döntö szerepet jatszanak az erzesek.
Nem erzelmek!!! Erzesek!!!

A lovas erzes kialakitasa döntö a lovaglasban.. a vagtabeugratasban is.. ezt csak a gyakorlatban lehet megtanulni.

A beteges tetszelges szavakban fetrengve.. ez a Selbstdarsteller*-ek dolga.

Nekik a forum csak szinhaz.

Ne legyünk statisztak egy ilyen darabban.

*Selbstdarsteller: nehezen lefordithato nemet kifejezes.. önszinesz.
Olyan ember, aki egy sajat maga altal elkepzelt szerepet jatszik, sajat hiusagat kielegitö pozban tetszeleg.
Egyszemelyes szinhaz.. a becsapott közönsegnek.

[Tom Forest]

*Selbstdarsteller: nehezen lefordithato nemet kifejezes.. önszinesz.
Olyan ember, aki egy sajat maga altal elkepzelt szerepet jatszik, sajat hiusagat kielegitö pozban tetszeleg.
Egyszemelyes szinhaz.. a becsapott közönsegnek.

Szóval pojáca.

[Peter13]

Olyasmi.

[Burzsujok]

Nem ezt allitottam. Olvasd el megegyszer.

Jol van.. megkimellek ettöl.


A beteges tetszelges szavakban fetrengve.. ez a Selbstdarsteller*-ek dolga.

Nekik a forum csak szinhaz.

Ne legyünk statisztak egy ilyen darabban.

*Selbstdarsteller: nehezen lefordithato nemet kifejezes.. önszinesz. =önmutogató, vagy pojáca
Olyan ember, aki egy sajat maga altal elkepzelt szerepet jatszik, sajat hiusagat kielegitö pozban tetszeleg.
Egyszemelyes szinhaz.. a becsapott közönsegnek.

vagy modern lófilozófus

[Peter13]

Vagtabaugratasfejlödesfilozofus.

[tipara]

Elárulom, hogy én is vallottam egykor ezt az elvet, amit Tipara. S a gyakorlatom is ez volt. Nálam még szár sem volt a nyeregkápára akasztva, több száz kilométeres túrákat tettem meg nyakkarikával, keresztül autópályák felüljáróin, forgalmas városok utcáin, terein, arató kombájnok és permetezõ traktorok mellett. Nem volt soha semmi bajom a lovaimmal. Boldog voltam így. S ma sem szégyellem, hogy egykor ilyan voltam. Csak sajnálom, hogy nem találkoztam hamarabb a megfelelõ emberekkel, s nem találtam rá hamarabb a tanulás útjára. Sajnálom, hogy nem vettem leckéket Klipfeltõl Rzepkától, Tóth Lajostól (s rajta keresztül a teljes európai western elittõl), hogy nem olvastam Dallos Gyulát, nem beszélgettem képzett lovasokkal igazán részletesen szakmai dolgokról. Sajnálom már, hogy elvesztegettem ennyi idõt a tudatlanságom leplezésére épített Patyomkin falura. S nem akarok én másokat bántani az elvei miatt, pusztán szeretném elmondani, hogy hibásan gondolkodtok, s jobb esetben rájöttök majd erre magatok is. Én próbálok szólni, hogy ez a jobb eset egyáltalán bekövetkezzen, s ha lehet, akkor minél elõbb. Aki elolvas, az elolvas, aki nem az nem. Nem vagyok kötelezõ tananyag! Nem is nagyon érdekel, hogy hallgat-e rám valaki. Én megyek a magam útján, s mindenki mehet a magáén. Senkit nem tartok alábbvalónak azért, ha megelégszik a hobbylovaglással, a lova szeretgetésével. Kedvelem pl. Lombardót, aki alig-alig lovagol a lován. Neki így jó, a lónak jó, miért ösztönözném õt arra, hogy versenyezzen, idomítson, gyûrje magát vagy a lovát? Mi közöm nekem ahhoz, hogy õ mitõl érzi magát jól? Semmi.

Miért vagy ebben biztos? Mert nálad ez így mûködött, másnál másképp.

Nálam fordítva volt. Helybõl profi voltam, aztán jól esett felejteni
Viccet félretéve:
Kezdetben vala az angol nyereg az oktatók, a szakirodalom, a segédeszközök,.................
Aztán elkezdtem díjjugrató versenyre készülgetni, és belenéztem a tükörbe én mást láttam mint te, az az én hibám volt, meg az én jellemem. Mivel konok vagyok és célorientált voltam, az eredmény, a teljesítmény lett a legfontosabb. Már akkor is nyeregbe szálltam, amikor semmi kedvem nem volt hozzá, mert edzeni kellet, gyakorolni, mert feladat van.
És akkor egyszercsak azt láttam a tükörben, hogy az addigi feledhetetlen lovas "bohóckodást" felváltotta a már nem is annyira élvezetes munka.
( hozzátartozik hogy mindíg utáltam a 4 fal közötti tevékenységet/sportokat, ezért is hagytam abba annyi mindent: úszás, cselgáncs, karate, röplabda,.......... és kezdtem el inkább biciklizni, túrázni)
Így letettem a versenyzésrõl, benti munkáról és irány a szabadság az erdõk, mezõk, folyópartok és boldog voltam és élveztem és rájöttem nekem nem kell más/ "több" hisz számomra nincs ennél több.

Vagyis lett: a holdfényben vágtázni kézenfogva a párommal, miközben az éj csendjét a lovaink patáinak dübbenése veri fel.

Nem akarok már profi lenni, nekem jó ez így, jó ahogy látom a csikókat felnõni a mezõn, addig kezelhetetlen, emberben bizalmát vesztett lovaknak, visszaadjuk a bizalmat. És lovagolunk nem a legtökéletesebb tartással igaz, de szabadon erdõn mezõn, hegyen völgyön keresztül.

A tiéd is egy út, jó út. A miénk egy más út, ami nekünk jó, másnak meg máshogy jó.
És ha az ember szívbõl csinálja akkor mindegyik helyes, nincs egyedüli üdvözítõ. ( Szerintem)

Edited by tipara, 2009 augusztus 26. - 12:03.

[Peter13]

Hibat követsz el!!! Rosszul csinalod!!! Nincs rendben a gondolkodasod!!! (mellesleg: bravo!!!)

[maugly]

tök érdekes minden alapvetõ hiba, hogy tulságosan elvesztek a részletekben

Bocsánat Maugli de a te irásod az egyik legjobb példa rá. Baromira bonyolitjátok/tod az egészet. Amig a hasonló dolgokat tudatosan próbálod 'helyzetbe hozni' és nem megy 'csípõböl' addig nem fog rendesen sikeredni, inkább rosszabbul mint jobban, szerintem. késõbb ugyis magátol bonyolódik az egész de akkor már talán kezd a dolog tisztulni és helyre rázódni.

Hátezaz. Most jön az a rész, hogy agy kikapcsol, oszt gyakorolgyakorol, terepel, karámol. A végére majd letisztul, és ha már nem gondolkodom, csak utólag végiggondolva meg tudom fogalmazni, akkor lesz jó. Addig még egy adag görcs, csak hogy legyen mit bogozni..

[Burzsujok]

A tiéd is egy út, jó út. A miénk egy más út, ami nekünk jó, másnak meg máshogy jó.
És ha az ember szívből csinálja akkor mindegyik helyes, nincs egyedüli üdvözítő. ( Szerintem)

Sheriff! a fentebb említettek közül kifelejtetted Istenes Csillát ui. az említettek közűl, csak Neki és Dallosnak van maga írt könyve!
A Tóth Lajos "mesterei" közűl sincs egynek sem kiadott könyve ajajjj
Amúgy tanulni nem szégyen, de nem tanulni sem fáj!

és mit ér a rengeteg tudás, ha az időskori agylágyulásban ugyis elfelejtünk mindent?

Edited by Burzsujok, 2009 augusztus 26. - 12:50.

[PozitívFeri]

... fentebb említettek közül kifelejtetted Istenes Csillát ui. Csak Neki és Dallosnak van maga írt könyve!

és Szűcs-Gáspár Kingának is van. Dallos irt hozzá ajánlót, a XXI. sz. kihagyhatatlan tananyaga. valami ijesmi.

Edited by PozitívFeri, 2009 augusztus 26. - 12:44.

[Burzsujok]

és Szûcs-Gáspár Kingának is van. Dallos irt hozzá ajánlót, a XXI. sz. kihagyhatatlan tananyaga. valami ijesmi.

és a Sheriff tanult tõle is??

[PozitívFeri]

Hátezaz. Most jön az a rész, hogy agy kikapcsol, oszt gyakorolgyakorol, terepel, karámol. A végére majd letisztul, és ha már nem gondolkodom, csak utólag végiggondolva meg tudom fogalmazni, akkor lesz jó. Addig még egy adag görcs, csak hogy legyen mit bogozni..

ezért nem érdemes összevissza kapkodni
azt olvasd el mankóként a könyvekből amit már tudsz is csinálni és olvasatkor beugrik a 'tuti'
Ne kövesd sheriff bonyolultságát, neki jó neked meg káros.

egyébként meg könyvből soha nem tudsz ugy haladni, mintha van egy segitőd. sőt, könyvből tanulni lovazni csak rosszabb lesz.

Edited by PozitívFeri, 2009 augusztus 26. - 12:55.

[maugly]

Van segítõm, csak betûfüggõ vagyok.

[akszakal]

részletekben elveszni nem hiba, valóságos mámor az elmélet próbaköve a gyakorlat tudod csinálni? csináld, ne agyalj! nem tudod csináni??? elmélkedj, hátha azután tudod...

[akszakal]

tipara! Lenne egy kérdésem hozzád! Lovaglás-e az, ha az ember "beszélget" a lóval? (verbális kommunikáció, utasítások szóban) Csak a félreértések elkerülése végett: ezt én idomításnak nevezném inkább, ami szintúgy izgalmas, megtapsolandó, értékes trükk. Persze, sok múlik a használt fogalmak értelmezésén, más néven a definíción.

[Nádor]

miért nem mered vállalni a régi nevedet???? amúgy van igazság abban amit írsz.

[akszakal]

A név a fontos? :eek: Nem a haj?

[melodia]

Eljuttok odaig, hogy a vagtabeugratas hihetetlenül bonyolult problemaja tulköveteleskent benitja meg mozgaskoordinacios agyközpontjaitokat es nem lesz mar magat a koszos tükörben billegve nezegetö forumos, aki egy egyszerü, termeszetes mozdulattal beugratja lovat vagtaba.. es elszelel.

De... én ma du pont ezt csináltam... Bár mire végiggondoltam, h mit is csináljak, már nyargaltunk... ;)

[packa]

Amig a hasonló dolgokat tudatosan próbálod 'helyzetbe hozni' és nem megy 'csípõböl' addig nem fog rendesen sikeredni, inkább rosszabbul mint jobban, szerintem. késõbb ugyis magátol bonyolódik az egész de akkor már talán kezd a dolog tisztulni és helyre rázódni.

Hát ez a napnál is világosabb. Mondhatnám, ennél egyértelmûbb már nem is lehetne.
De inkább azt mondom: Ezt jól elmagyaráztad bameg....

Szerintem kétféleképpen értelmezzük a súlypont kör felé vitelét.
Az eredetileg idézett mondatban ott volt a ló mozgásának puhán-követése is.
A segítségek sosem statikusak, mindig alkalmazkodniuk kell az adott mozgáshoz, helyzethez - én így tanultam. Azt is mondták, hogy egyetlen segítség sem állandósulhat, hiszen akkor nem épül bele a ló mozgásába, inkább akadályozza azt, idõvel ellenkezést, értetlenséget válthat ki.
Bármelyik oldalra terhelek, ha követem a ló mozgását, a súlypontommal tudok "mutatni" a kör közepe felé.

Például, ha ügetésben megyek széép nagy körön, akkor a hátsó lábak mozgásának ütemére kell billenjen a csípõm - és ezzel együtt valamilyen mértékben a súlypontom - balra-jobbra. (Tudom, ha pontosan akarnék fogalmazni, akkor a végtelen-jel csípõvel történõ leírását kellett volna felhoznom.. )

Ha belülre akarok terhelni, akkor a körívhez viszonyított belsõ oldalra terhelek hangsúlyosabban (így mutat a kör közepe felé a súlypontom). Az eddig fejbenragadt okosságok szerint ilyenkor külsõ szár megtart, belsõvel finoman dolgozik, lábakkal korrigál a szükséges oldalon, amennyiben kell.

Ha külsõ oldalra terhelek (vagyis ez az oldal kapja a "nehezebb" terhelést), akkor (remélem, jól jegyeztem meg) a ló által felajánlott összeszedett, meghajlított állapot elérése után a belsõ szárral adom a hajlítás mértékét, a külsõvel engedtetek. Ha szükséges, inkább a belsõ lábsegítséget használom, a többi a testsúlysegítség dolga. Mivel mozgásban vagyunk, a terhelés mértékének megfelelõ ponton való finomításával tudok a kör közepe felé "mutatni" a súlypontommal, drasztikus szóképet használva arra lendülök. (Optimális esetet, gyakorlott lovast véve példaként, nem a magamfajta gyakornokot, ilyenkor nem terhel belülre. )

Hát így képzelem, a gyakorlat meg majd megmondja a tutit.

Kérdezhetek valamit mau? Szóval..., khmmm..., szóval hová terhelsz, hogy ne vigyen el a gebe?

[Peter13]

..a hasonló dolgokat tudatosan próbálod 'helyzetbe hozni' és nem megy 'csípõböl' addig nem fog rendesen sikeredni, inkább rosszabbul mint jobban, szerintem. késõbb ugyis magátol bonyolódik az egész de akkor már talán kezd a dolog tisztulni és helyre rázódni...dobj ki mindent és csak lovagolj az érzésed szerint és ne himbálozz jobbra-balra.. sulypontod meg fõleg ne himbálózzon

Fejlödnek a magyarazatok is.. ezt holnap kiprobalom az irodaszekemen..

Edited by Peter13, 2009 augusztus 26. - 21:56.