2021 válasz a témához

[Xiren]

Nemrég készültem Broncóba, és vártam a vonatomra. Gondolkoztam a régi terepeken, amikor csak Bársony, és én mentünk, és visszajöttek az érzések is, így leírtam. Kis rövid, de a lényeg szerintem bennevan. ÉrzésekLovaddalvágtatsz sebesen,Dombok,fölmész, avagy sem?Suhansz, repülsz csendesen,Fákzúgnak hevesen.Sasszárnyal feletted,Õzbaktat melletted,Fényövez tégedet,Hang hívja lényedet!Õsöknéznek le rád,Büszkék,õsi e vágy!Menj hát,utad már vár!Szárnyalj,vágtass tovább!

[smoft]

"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek..."

[smoft]

(Ne haragudj, nem szeretnélek megbántani, sem Téged, sem másokat, de...) Olyan öregasszony-hangulatom van ezektõl.

[Jucuus]

Kedves verseket író,s olvasó fórumosok! Most szeretném a segítségeteket, pontosabban a véleményeteket kérni, és, ha esetleg tudnátok, még ma jelezzetek nekem vissza! Elõre is köszönöm! A kritikákat mindegy, hogy pozitív, vagy negatív várom, és kérem, és nem bántódok meg, különben, miért kérném a véleményeteket? ;)Cím nélkül...Csendet parancsoló téli szél, Lelkeket megmelengetõ illat, A gyertyáról lecsorduló mézÍzét éltetõ viasz…A Holdat átölelõ fények, A fákat díszítõ angyalok, sAz kit mindig magányosnak érzek,Most társra találhat…A meséket mondó angyalok,A szíveket ölelõ kis manók,A lelkekkel játszó tündérek,Miket csak nektek adhatok.Lassan lehunyom szemem,A méz illatát érzem, sA gyertya lángja mögöttEgy karácsonyfát látok.Szaloncukor díszíti,És sok színes gömb.Játszanék még egy kicsit,Hogy szebb legyen a jövõ…Álmot látok, s Csodás világot ébredek,S egy tündérkeSúgta – búgta, hogyKívánjak nektek.De nem mondhatok egyebet,Hogy legyen veletek a szeretet,S legyen szép ünnepetek! 2006-12-14

[smoft]

Ha ajándéknak készült, akkor biztosan nagyon fognak neki örülni, igen kedves darab. "Versileg" a közepe nekem kicsit sántít, valahogy nem látom benne az egységet (rímek, ritmus, hangulat hiánya - ez egyébként már a második versszakra is igaz). Nagyon jól indul, az elsõ versszak és a második elsõ fele kifejezetten tetszik, aztán jön egy meredek lejtõ, és a végén (utolsó két versszak) megint felkúszik a mutató. :)Szóval szerintem - ha van idõd, meg kedved, meg egyáltalán... - a közepén érdemes lenne még kicsit dolgozni, hogy az egész olyan színvonalon haladjon, mint az alfa és az omega. Persze, ez is egyfajta keretes szerkezet. ;)

[Jucuus]

Most kicsit offolni fogok!Smoft, nagyon szépen köszönöm. Én is érzem, hogy kicsit sántít a közepe, de ez is már egyfajta átirat. Tudom, még alakítgatnom kell, ezért kértem ki a véleményeteket. Amúgy egész héten érlelõdött bennem, és nem született meg teljesen. SZóval, ha van ötlelt, várom szeretettel, holnap szeretném, illetve holnap tudom már csak átadni, és úgy is lesz stilszerû.

[smoft]

Ötlet?... Azt nehéz adni. Annyit talán mondhatok, hogy próbálj meg kicsit elvonatkoztatni a hétköznapi szókapcsolatoktól és szavaktól. Kicsit emeld a közepét is "ünnepi hangulatba". - Gondolok itt pl. arra, hogy "egy karácsonyfát látok", "szaloncukor díszíti", "hogy szebb legyen a jövõ". Ezeket a sorokat kicsit átformálva máris sokat dobnál az egészen. De Te érzed. :)Tutnak pedig: ne hallgass el azért, amit írtam!

[Jucuus]

Kicsit átírva... Errõl is érdekelne a véleménye(tek)d. ;) Igyekeztem megfogadni a tanácsod, és más lett kicsit a közepe, remélem jobbra sikerült. :)Csendet parancsoló téli szél, Lelkeket megmelengetõ illat, A gyertyáról lecsorduló mézÍzét éltetõ viasz…A Holdat átölelõ fények, A fákat díszítõ angyalok, sAz, álmokat, mikre vágyunk,Mindent örökre megtarthatunk.A jégen táncoló népek,A vásárt keresõ nagyok,Mikor a gyermeki lélek,Nem csak gyermekünkben lapul.Mesét hallok egy csodáról,Az ünneprõl, s a varázsról,A szokásról, a néprõl,S arról a csodálatos ékrõl!Csillogó kis gömbök,Miket reá akasztunk,Csodálkozik a gyermek,Együtt álmodozzunk!Álmot látok, s Csodás világot ébredek,S egy tündérkeSúgta – búgta, hogyKívánjak nektek.De nem mondhatok egyebet,Hogy legyen veletek a szeretet,S legyen szép ünnepetek! 2006-12-14

[smoft]

Na, ez már sokkal jobb - ha lehet ilyet mondani. ;) A szavakban is egszületett a hangulata, nekem tetszik így.

Edited by smoft, 2006 december 15. - 9:38.

[Babszem]

egyet értek!! Ez sokkal jobb!!!! Nekem jobban tetszik, ez megfogot. Az elõzõ nem volt ilyen kellemes.

[smoft]

Leírnál néhány kritériumot? Kíváncsi vagyok, de Catal Hüyük meg az "Ex Oriente Lux" nem hagynak most verstant olvasni.

[Artin]

Lehet, de egyszer volt szerencsém néhány kortárs "profi" versíró írását meghallgatni, és meg kell mondjam az amatõr fül számára azokhoz képest az ebben a topicban található legrosszabb írás is gyöngyszem.Hogy ez hol és mikor volt azt diekt nem írom le, nem lenne fer.

[Jucuus]

Köszönöm szépen a segítséget, pontosabban a tanácsot. Szerintem, meg ezt a mi a vers, és ki ír jó verseket témát nem kéne feszegetni. Eleink, és nagyjaink, kik koruknak leg megfelelõbben írtak egyetemeken kitanultákk ezt a "mesterséget". És amit Artin is írt - én errõl már korábban hallottam -, meg ugye Feribácsi is feszeget... Hát, szóval... Én úgy érzem, hogy nem igazán "fer" ilyet kijelenteni, hogy prózai vers, vagy nem tudom, hogy fogalmaztál. Valami vagy próza, vagy vers! És szerintem innentõl kezdve a téma lezárható. Más a versmondat is, és nem kéne feszegetni, bár eszmét cserélhetünk. Jaj, most bunkóra sikerült a stílus, pedig nem az akart lenni, és jó zavaros lett, de remélem azért érthetõ. Ha nem, bocsesz, majd tisztázom, és újra leírom.

[smoft]

Akkor jól gondoltam, hogy erre gondolsz.Sokáig nem szerettem a kötött versformákban való verselést, mivel nem kenyerem az erõlködés. Én például csak akkor tudok írni, ha "jön", és olyankor nem (vagy csak nagyon ritkán) tartom szem elõtt a metrikát. Szótagszámot viszonylag sokszor számolok, de csak azért, mert nekem ez kell az "egységélményhez".Ma már kihívást látok egy "szabályos vers" megírásában, de eddig még nem vitt rá a lélek, hogy így is tegyek. Amikor próbáltam, vért izzadtam fölötte, és az kicsit olyan, mint önmagam megerõszakolása.Sokan azt mondják, jó költõ/versíró csak az lehet, aki minden létezõ mûfajt alaposan ismer és zsigerbõl tudja azokat alkalmazni. Én nem ilyen vagyok. Én érzésbõl írok, akkor ha "kell".Ha mindig csak a már meglévõ korlátok között alkotott volna az emberiség, nem születtek volna új mûfajok. Ettõl függetlenül minden tiszteletem azé, aki a kisujjából kiráz egy hendecasyllabust.

[Mézszín Sörény]

(Ne haragudj, nem szeretnélek megbántani, sem Téged, sem másokat, de...) Olyan öregasszony-hangulatom van ezektõl.

Nekem nagyon tetszenek.

[smoft]

A mûvészet szubjektív.(Az egész emberi lét szubjektív... Még jó. )

[smoft]

Szerintem meg nem a ruha teszi az embert. A lényeg belül van, és hogy az mennyire átérezhetõ mások számára.És a világon semmi sem fekete vagy fehér.Hogy József Attilát idézzem - lehet, hogy elsõ olvasatra kicsit egoistának tûnik, de a lényeg nem itt van:"Én csak arról beszélhetek, amit tudok. - És azt az egyet tudom, hogy amikor verset írok, nem költészetet akarok csinálni, hanem meg akarok szabadulni attól, ami szorongat. Engem csak ez érdekel. Az életem."

[smoft]

Háromszor töröltem ki, amit elkezdtem írni.Azt akartam megfogalmazni, hogy nem érzem magamat ilyesmire hivatottnak (megállapítani egy írásról, hogy vers-e vagy sem). Aztán rájöttem, hogy mivel alapból más fogalmaink vannak a "versségről" és mivel minden vélemény szubjektív, egy álláspont nem hivatás kérdése.Az Arcom arcodon szerintem zseniális. Ritmusos, lüktető - és épp a szabálytalanságában van a szépsége. Hogy vers-e? Nekem mindegy, mert akár az, akár nem, tetszik. A másodikhoz nem tudok hozzászólni, első olvasatra számomra inkább agytorna.Mellesleg én nem szeretem versnek nevezni azt, amit írok. Szerintem nem is azok.Amikor az első - még jóval prózaibb - írásaimat megmutattam a magyartanáromnak, azt mondta rájuk, hogy "szabadvers". Na, mondom, ez egy jó kis szemetesláda - minden belefér, ami máshová nem jó.Ezután egyszerűen csak irkafirkáknak neveztem őket, és ezt a "műfajbéli körülhatárolást" sokkal közelebb érzem magamhoz, mint bármi mást.

Edited by smoft, 2006 december 15. - 23:03.

[Jucuus]

Le a kalappal! Az elöttem szólók mindent leírtak. Az, hogy ki milyen formán tudja "kiönteni a lelkét", az egyénenként változik. Mint ahogyan hiába ikrek az ikrek, és hasonlítanak egymásra, még is mást szeretnek, és belsõleg nem biztos, hogy olyan egyformák. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy akármennyire is úgy tûnik, hogy van, NINCS két egyforma ember, két egyforma stílus, két egyforma érzés, két egyforma gondolat. Csak nagyon hasonlóak. Így nyithatnánk vitát is, de szerintem teljesen felesleges, hiszen nagy egyetértésben megtudjuk ezt beszélni.Köszönöm szépen a mindent! (Bocs már kissé magyartalanra sikeresednek a mondataim, és kuszára a gondolataim...)

[Artin]

NEM a ruha teszi az embert! Az ember teszi,h.MILYEN ruhát ölt!!! és EZ,BAROMIRA ÁRULKODÓ TUD LENNI ;)

Evvel egyetértek, mind átvitt, mind szoros értelmében, bár itt most csak az elõbbi a lényeg. Ennek ellenére elhamarkodottan így sem szabad dönteni, mert az embert érhetik komoly meglepetések.

"amatõr fül"...te mondád :yeah: és szépen,mondád,és JÓL(HELYESEN) mondád :yeah: :kocc:

Ami tény, az tény, minek takargassam?A költészet egyfajta mûvészet, s így véleményem szerint felesleges keretek közé szorítani. Nem szabad mindig a megszokotthoz ragaszkodni. Így példáúl szerintem egy vers onnantól vers, hogy a megalkotója azt mondja rá, a többi a fantázia mûve. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindenbe bele lehet magyarázni mindent, és annak az ellenkezõjét is. Ezt egyszer megkérdõjelezte a mûvészettörténet tanárnõm gimnáziumban, de rosszul járt, mert 15 perccel késõbb kénytelen volt elismerni az igazamat.Persze azt sem állítom, hogy nem fontosak a keretek. Sõt! Ismerni kell õket, hogy túl lehessen rajtuk lépni. Anál talán kevés roszabb van, mikor egy törvény (értsd ezalatt most a versírás bátmely szabályát) csak félig van megszegve. Lehet, hogy ez az egyik, ami megkülönböztet egy amatõrt egy tanult mûvésztõl.Részemrõl jellemembõl is talán adódóan nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni aszabályosságtól. Az elsõ írásaimban fõleg, de többiben is megfigyelhetõ, hogy szeretem a szabályosságot. De ettõl még nem lesz jó egy írás, mint ahogy azt sokszor késõbb visszaolvasva magam is konstatálom. Pehet rögtön utána lehet remeknek tartom. Erre nagyon jó példa az elsõ verspróbálkozásom. De akárhogy is, az a lényeg, hogy az embernek magának megelégedést okozzon a leírása és esetleg közzététele, és ha ez megvan, akkor nem számít, ki mit mond.Ezek után már csak azt nem tudom eldönteni, hogy kíváncsi vagyok-e Feribácsi véleményére ezen elsõ próbálkozásokról, vagy jobb, ha nem.

[smoft]

Feribácsi, Te nyelvmûvelõ is valál? Esetleg filológus? Vagy talán bajnok helyesíró? Mert ha igen, akkor emelem a kalapom Nagyságod elõtt, és tolerálom az igényedet a formabontásra. (Értsd jól. ;))Megint rengeteg gondolatom támadt, de úgy érzem, fölösleges eme meddõ vitába belefolynom.Azt viszont mégis megemlíteném, hogy egy nem épp szabályos (jelen esetben "versnek nem nevezhetõ") írás is lehet igényes. Ugyanakkor egy szabályos vers is lehet igénytelen, "mûvészietlen", sõt egyenesen borzalmas. Szerintem nem (csak) a formán van a hangsúly.

[Artin]

Szerintem itt nem is volt feltétlen szó arról, hogy a formán van a hangsúly, hisz szó esett a formabontás "kereteirõl", illetve a keretek átszabásáról is. Inkább csak arról, hogy meg kell-e mindennek feltétlen adni a módját, vagy lehet-e fejetlenül. Viszont Feribácsi a felhozott példádba szeretnék belekötni (sokak tudom itt most elmosolyodnak rögtön, hisz mi az, amibe én nem kötök bele... ), ugyanis nem tartom helytállónak. Ha rólad (tegyük fel csak a vicc kedvéért ) én azt állítom, hogy hülye vagy, akkor az nem feltétlen igaz, de téged nem is én "teremtettelek". Az írást (szándékosan nem a vers szót használva) magam alkotta olyanná, amilyen, részben-egészben magamat adom benne vissza, egyenest, vagy görbe tükörként, így ha arra mondom, hogy rossz, vagy jó, vagy hogy vers, akkor avval magamat jellemzem, a saját elvárásaimat, kereteimet mutatom meg vele. A te példád véleményem szerint arra az esetre illene, hogyha a te versedre mondanám pl, hogy nem az. Attól ugyanis az még nyugodt lélekkel lehet mégis egy vers.A másik a "mûvész" kérdése. Honnan mûvész valaki? Lehet van rá megfogalmazás, de gondoljunk bele. Hány meg nem értett alkotó volt már a történelemben? Olyanok, akik korukban még akár üldözöttek, vagy éhenkórászok is lehettek, ma meg dollármilliókban mérik a mûveiket néhány amellett, hogy sokan esetleg csak pacákat, zajokat, betûhalmokat látnak/hallanak belõlük.Persze ebbõl nem arra szeretnék következtetni, hogy lehet sok itt leírt verset gyorsan meg kéne venni, hanem egyszerûen hogy sokminden megeshet. Sokszor tévedésekbõl, hibákból születnek a legnagyobb dolgok.Smofttal abban egyetértek, hogy sokszor a szabályosság közel sem takar igényességet, de ez az élet minden területére is igaz szerintem. Az meg, hogy ez meddõ vita lenne? Lehet hogy meddõ, de nem érzem, hogy én pl most bárkivel vitáznék. Ha már szóba került, engem is érdekelne, hogy mit értesz Feribácsi a képzettség alatt. Jó tudni kivel cserél eszmét az ember, kerültem már ugyanis kellemetlen helyzetbe amiatt, hogy nem tudom kivel beszélgetek.Másrészrõl nem szoktam a nyílt kártyás helyzeteket se kerülni, így bevállalom, hogy elõször terítek (bár eddig se rejtegettem végülis ezeket a lapokat): http://www.freeweb.h...tin/versek.htmlBemásolni azért nem akarok közülük, mert ismétlés lenne. Ha jól emlékszem egy kivételével az összes jelen van már a topicban korábban és csak egy van, ami benn van a topicban, de itt még nem szerepel, ez pár oldallal korábban található.

[Artin]

...non est disputandum!A honlapot már elkezdtem nézni. Hát legyen, ha akad idõ rá kérlek írj a jellegzetesebbnek érzettekrõl pár gondolatot! Szépíteni nem kell, ha arról van szó, a kritikákat mindig úgy veszem, hogy azokból és a saját véleményembõl összegyúrható egy reálisabb kép (ahhoz képest, amit külön-külön mutatnak).

[Babszem]

Sok nekem az az eszme futtatás. Nagyon követlek titeket, sokszor egyet értek, sokszor nem, de én kevés vagyok még az ilyenekhez. Bár nem nézem azért annyira le magam, de biztos ami biztos nem nagyon fejtem ki a véleményem. Azt hiszem nem is tudnám még hagyom formálódni. Azt viszont tudom, hogy a magam nevében akarok beszélni, az én v"verseim" vagy nem tudom minek kéne nevezni õket..érzelmi kitöréseknek. Nem igazán versek persze tisztában vagyok vele. Azzal is, hogy a nagy költõknek biztos, mikor ilyen kitörésük volt lazán lefirkantottak egy egy mûremeket, na de hát hol vagyok én még ettõl.Még csak zsenge próbálkozások kitörések amiknek nem is tudok és nem is akarok egynelõre határt szabni. Majd eljön az ideje, mert tudom, hogy el fog mikor fogom magam és úgy érzem itt az ideje bevezetni azokat a bizonyos "határokat"Lehet nagyon nehézkes lessz, de az is lehet hogy nem ,az is lehet, hogy nem nyújt majd akkora örömöt, vagy megkönnyebülést, de az is lehet hogy igen. Viszont, mivel még számomra nem jött el ez az idõ, csak ilyen kis szörnyûségek születnek. Hát ez van, remélem azért nem szúrja a szemetek nagyon, mert örömmel osztom meg veletek.

[smoft]

Feribácsi, mint versileg nálamnál képzettebbet kérdezlek: van a "hapax legomenonságnak" feltétele vagy kritériuma? - úgy mint ahogy a vers is csak bizonyos szabályok között vers - ahogy mondod.

[Babszem]

Hátigen, valóban én tudom ,hogy õk is átírták ezerszer és sokat ücsöröghettek egy két mûremeken, de biztos, nem mehetett nekik annyira nagyon nehezen, vértizzadva, mert hát akkor nem biztos, hogy csinálták volna. Vagy akkor annyira oda voltak a mûveiktõl, hogy megérte a fáradozás.

Edited by Babszem, 2006 december 17. - 13:54.

[smoft]

Arra gondoltam, hogy keletkezhet-e egy-egy furfangos szóösszetétellel vagy csak abszolút új, tuladjonképpen értelmetlen kitaláció nevezhetõ h. l.-nak? Tehát formabeli megkötései vannak-e?Az egoncentrikus f***ság alatt azt érted, mint én az értelmetlen kitaláció alatt?

[smoft]

Hogy az eszmecserén túl kicsit hû maradjak a témához, hoztam néhány "formás" (szabályos ) irkafirkát. Lehet, hogy némelyikük már szerepelt itt - ha így lenne, azért elõre is és utólag is elnézést. ***olvadó viasznádam hegyét emésztõillanó csodatüzet szül a tûzölelkezés nélküliistenszerelem***eloldom batyummert egyedül hagytatoklevetem kendõmvisszafordulokés leoldom vállamrólnehéz terhemetcsipp csöpp csöpögnekbúcsút intõ vízcseppekbiz' velük megyekalattuk futoknem maradok egyedülbennük rejtezemelüldöztetekhol tûzvirágot láttoktaláljatok meg***Emezek meg csak úgy vannak. Egy barátom azt mondta rájuk, hogy gyerekesek. Én meg fittyet hányok rá. Egy törött lélek darabjai...Epedõ lelkem ne kergesdZavaros szómat ne nevesdEleven tûzzel ne égessSzép szavaiddal ne kéressKésed szívemben ne forgasdGyönge életem ne sorvaszdKét szemedtõl nem nyughatomAjakadtól nem alhatom***Nincsen szív, mi szeressenNincsen szem, mi nevessenNincsen kar, mi öleljen,Nincsen test, mi befedjenFarkas jön, hogy kergessenOrdas jön, hogy temessen***Száz sebet tép néma ajkadMég arcod is eltakartadRongyos lelkem tûzbe dobtadKitárt szívem megtapostad***Ezüst könnycsepp az orcámon legurulEsõ után még a nap is kivirul