427 válasz a témához

[ori]

Semmiképpen, bár állításomat alátámasztja, hogy van, aki nincs tisztában azzal, hogy a Tóra = a Biblia elsõ 5 könyvével. Többek között ezért szoktunk zsidó-keresztyén kultúrkörrõl beszélni.

[Bokorugró]

Ez rendben is van, de nem látom, hogy bármilyen összefüggésbe lenne hozva a dolog a cowboyokkal...

[Csapos]

Semmiképpen, bár állításomat alátámasztja, hogy van, aki nincs tisztában azzal, hogy a Tóra = a Biblia elsõ 5 könyvével. Többek között ezért szoktunk zsidó-keresztyén kultúrkörrõl beszélni.

meg amivel több annál....

de ez már nagyon elkanyarodott a témától.

Edited by Csapos, 2008 február 12. - 11:54.

[Ernest]

...nem lehet a témával kapcsolatosan tõzsdézni, illetve tündéri lovaskislányokra hivatkozni.

Nono! A vénülõ pasik (itt magamra gondolok, exkluzíve) rém találékonyak tudnak lenni.

[ori]

Ez rendben is van, de nem látom, hogy bármilyen összefüggésbe lenne hozva a dolog a cowboyokkal...

Nem is állítottam, de a topik címe összetett, amúgy meg itt sokan kezdték kritizálni az egyházakat egészen az inkvizícióig visszanyúlva, aminek szintén sok köze volt a cowboyokhoz. Visszautalnék még a suttogás és a tõzsdei árfolyamok közti szoros összefüggésre.

Egyébként várjuk Gábor beszámolóit a topikba illeszkedõen.

[Bokorugró]

...amúgy meg itt sokan kezdték kritizálni az egyházakat egészen az inkvizícióig visszanyúlva, aminek szintén sok köze volt a cowboyokhoz.

Hát valamennyi köze azért mégis volt, amennyiben az ominózus egyházkritikák arról szóltak volna, miként terjesztették elmúlt korok a keresztény tanokat... És itt finoman azért befigyel a párhuzam is, az inkvizíció és a -fõképp református egyház által- az indiánok körében alkalmazott "hittérítõ módszereket" illetõen. ;)

Edited by Bokorugró, 2008 február 12. - 15:13.

[realcowboy]

Nono! A vénülõ pasik (itt magamra gondolok, exkluzíve) rém találékonyak tudnak lenni.

mondasz valamit Ernest, rendezünk elsõ áldozást tündéri lovaskislányoknak?

[Ernest]

mondasz valamit Ernest, rendezünk elsõ áldozást tündéri lovaskislányoknak?

Másodikat.

[Bokorugró]

off off off ...

[Ernest]

Igen, Bokor, elnézést, bár felhívnám figyelmedet, hogy az offolásra felhívó hozzászólás is OFF a topictémáját tekintve. OFF ellenes hozzászólásokat a fórum gondolatrendõri topicjában lehet megtenni. (de majd a jóságos [remélem] moderátorok kitakarítják [remélem] a dolgot, áldott legyen a nevük)

Edited by Ernest, 2008 február 12. - 16:21.

[realcowboy]

áldott legyen a nevük

felszentelt a delete-jük.

[Gábor2]

Sziasztok! A kérésnek eleget téve néhány részletben olvassatok egy szubjektív utibeszámolót. elsõ rész: Utunk a Vadnyugatra Az elmúlt nyáron, mivel hála Istennek túléltem egy életbiztosításomat, lehetõségem nyílt gyermekkori álmom megvalósulására, és családommal együtt elutazhattunk Dél Dakotába az amerikai nyugatra. Chicagoból korán reggel indultunk útnak. Zsúfolt, fizetõs autópálya, sebességkorlátozás. Ha ez így megy az elõttünk álló 1600 km-en – gondoltam – akkor nem lesz túl sok örömünk ezen az úton. Ahogy kezdtük elhagyni a város vonzáskörzetét, a forgalom egyre elviselhetõbb lett, és átérve Wisconsin államba az úthasználatért sem kellett már fizetnünk. Kezdett megcsapni a „Nyugat” szabadságának a szele. Lakóautók sokasága haladt velünk együtt, kalandvágyó családok, akik szintén keresték azt, amit a nagyvárosok nyüzsgõ forgatagában egyre jobban hiányolunk, a szabadságot, a természet vad szépségeit, a nyugalmat, ahol az ember felfrissülhet. Haladtunk a 90-es úton nyugatra, és ahogy magunk mögött hagytuk a wisconsini tóvidéket a forgalom egyre csökkent. Már sokkal kevesebb lakóautót láttunk, inkább magányos kamionok, és egy-egy motoros társaság volt az útitársunk. La Cross-nál keltünk át a Mississippin. A nyári hõségben megmártóztunk a hûs vizében, és elképzeltük, milyen lehetett 100-150 éve, amikor a kocsikaravánok keltek át ezen a fenséges folyón. A folyó túlpartján Minnesota államba értünk. Kis kitérõvel észak felé a 14-es útra tértünk, amit Lora Ingels Historical Highwaynek is hívnak, mivel a Farm ahol élünk, és sok más regény szerzõje családjával ezen az úton haladt nyugatra, és telepedett meg Walnutgroveban, majd ment tovább Dél Dakotába. Sleepy Eye-ba estére értünk. A kis 3000 lakosú városka kényelmes moteljében töltöttük az éjszakát. Másnap gyönyörû reggelre ébredtünk. Sleepy Eye, a békés, mûvelt és mégis elüldözött sziú fõnök emlékére nevezték el a városalapítók településüket. Jó példa arra, hogy a fehérek és indiánok érdekei, és útjai sokszor keresztezték egymást, mégis volt és lesz minden idõben olyan jó szándékú, szelíd hang mind a két oldalon, amely kifejezheti a tiszteletet a másik iránt. Megnéztük útközben Walnutgrove-t, amelynek fõutcája a huszadik század elsõ éveit idézi ma is, ha nem lenne aszfaltozva, akár ma is forgathatnának ott western filmet. Nagy meglepetéssel fedeztük föl a térképünkön Balaton nevét. Na nem tévesztettük el ennyire az irányt, hanem ahogy a kis 600 lelkes városka táblája büszkén hirdette megtaláltuk az „Igazi és Egyetlen Balatont”. Valóban kisebb - nagyobb tavak veszik körül a kisvárost, még némi hasonlóságot is felfedeztünk, ami a honvággyal küszködõ új hazát keresõ telepeseket emlékeztethette a Magyar Tengerre, de mi tudtuk, hogy az igazi Balaton azért szebb, és azzal mi, magyarok dicsekedhetünk. Az álmos nyugati városka épp hétfõ reggelre ébredt, amikor odaértünk. Az egyetlen fõutca sarkán középkorú hölgy söprögette a járdát. Megkérdeztem tõle merre találjuk a városházát. Az utca szemközti oldalán volt, kb. 30 méterre tõlünk, de a kedves hölgy olyan részletesen magyarázta el, felhívva figyelmünket, hogy a közelben biztosan találunk parkolóhelyet is (ezt könnyel elhittük, mivel egyetlen egy autó sem volt az utcán), hogy magyarázata alapján azt hihettük volna, hogy egy világváros forgatagában kell megtalálnunk célunkat. A polgármesteri hivatalban két idõsebb hölgy dolgozott. A házban volt a városi könyvtár és az óvoda is. A hölgyek kedvesen fogadtak, tudtak a magyar Balatonról, örömmel fogadták az ajándék könyvet, amit adtunk, és rögtön riasztották a helyi sajtót. Mivel épp semmi nagyobb esemény nem történt a városban nem csoda, hogy 2 percen belül ott volt a riporter, és a gyanútlan látogatókból riportalanyokká váltunk. Látogatásunk végén, mint a világ legtermészetesebb dolga imádkoztunk együtt Balaton város önkormányzati alkalmazottjaival és újságírójával áldást kérve további utunkra, és az õ városukra. Meg kellett ígérnem gyermekeimnek, hogy több városba nem megyünk be… folyt köv

Edited by Gábor2, 2008 február 13. - 16:21.

[Gábor2]

2. rész
Néhány óra múlva értük el Dél Dakota keleti határát. Az addig végeláthatatlan kukoricaföldek itt már ritkásabbak lettek, egy – egy füves rész látszott, és a forgalom egyre kisebb lett az autópályán.
Ebédre egy benzinkút melletti büfénél álltunk meg. Amint beléptünk a ránk szegezõdõ tekintetekbõl éreztük, itt bizony idegenek vagyunk. Családunk a közel 40 fokos hõségre való tekintettel rövidnadrágban, papucsban volt, az ott levõk kivétel nélkül hosszú farmert és western csizmát viseltek. A pénztártól kedves félszemû (fekete szemtakarót viselõ) cowboy mosolygott hatalmas kalapja alól.
Ebéd után a kormányt nem kellett sokat használnunk, hiszen a 90-es út nyíl egyenesen haladt nyugat felé, egyre jobban hullámozva a lekerekített dombokon. Nemsokára elértük a Missourit, ami fantasztikus látványt nyújtott. Mély, kanyonszerû völgyben zöldeskék színben pompázott. Átkelés elõtt megálltunk gyönyörködni a látványban. A pihenõ helyen (mint Dél Dakota minden autópálya pihenõjében) önkéntesek segítik a turistákat, de itt egy nagyon színvonalas kiállítást is megnézhettünk (ingyen) Lewis és Clark expedíciójáról, és a korabeli indián kultúráról. A parkban felirat figyelmeztetett a mérges kígyók jelenlétére.
A Missouri kettészeli az államot. Átkelve a folyón nem csak egy új idõzóna határát léptük át, hanem egyértelmûen éreztük, hogy megérkeztünk oda, ahova vágytunk. Nem látszott már több kukorica föld, hanem csak a végtelen hullámzó füves dombok, a kerítések mögött pedig ló és helyenként bölény csapatok. Itt kezdõdött a préri. Más utazó talán unalmasnak találta volna, de minket izgalom és öröm töltött el, hiszen ezt akartuk látni.
Kis skanzent találtunk az út mellett. 41 fok árnyékban, viharos forró déli szél. 1 perc múlva úgy éreztük, hogy szomjan halunk, felforr az agyunk. A házak mind eredetiek az 1880-as évekbõl. Megnézhettük Ciscot, a Farkasokkal Táncoló c. film fõszereplõ paciját, aki 32 évesen is még egész jó állapotban van. http://www.1880town.com/
1-2 órás autózás után értük el a Badlands nemzeti parkot, ami páratlan addig soha nem látott élményt nyújtott. A délutáni nap erõs sugaraiban a szivárvány minden színében pompázó csipkés homokkõ sziklák, közöttük füves völgyek, amíg a szem ellát. Itt pillantottuk meg az elsõ igazi musztáng csapatot. http://www.nps.gov/badl/
Mivel még hosszú út állt elõttünk nem tudtunk sokáig idõzni, estére meg akartunk érkezni a Lone Tree Ranchre.
Sturgisig mentünk az autópályán, ez a város motoros találkozójáról híres. Egy parkolóban mi is átvedlettünk nyugati jelmezbe (farmer + csizma).
Túlzottan elbizakodott voltam tájékozódási képességemet illetõen, vagy nem vettem komolyan az amerikai léptéket, de szó ami szó eltévedtünk. Egy morózus „szomszéd” igazított végül útba, hogy még kb. 30 km-t kell mennünk a földúton és akkor érjük el a Lone Tree Ranchet. Az út olyan tökéletesen jó állapotban volt, hogy 100 km/h sebességgel lehetett rajta menni, a kanyarok döntve voltak, így ott sem kellett nagyon lelassítani.
A hold világított a prérin, amikor végre megláttuk a két hatalmas oszlopot, amelyek a ranch bejáratát jelezték.
Folyt köv.

Edited by Gábor2, 2008 február 15. - 12:02.

[Filly]

Tom! Az európai és amerikai bölény azért nem ugyanaz.

Gábor! Folytasd! :yeah:

[Barefoot]

Persze hogy nem ugyanaz, mert az európai bölények énekelnek, az amerikaiak meg csak bután hallgatnak

[Filly]

Figyu, te az ilyenekre hogyarákba' találsz rá???

[Barefoot]

Isteni szikra!

[Gábor2]

Megérkezésünk a Vadnyugatra 3

A Reinhold család (Larry, Robin és öt gyermekük) nagy örömmel fogadott minket. 29 éve nyaranta 10 héten át gyermek és ifjúsági táborokat tartanak, amelynek neve Rainbow Bible Ranch. Alkalmanként 40-50 lány és fiú vesz részt. Megérkezésünkkor a kis táborozók rögtön körülvettek és sorban mutatkoztak be próbára téve maradék névmemóriámat.
A késõi érkezés ellenére kaptunk még vacsorát, majd az esti öszzejövetelen Larry bemutatott minket hivatalosan is. Meglepõen sokat tudott Európáról, Magyarországról, leginkább az ’56-os forradalom érdekelte. Nagyon megható volt, amikor a gyerekeknek elmondta, hogy a szabadságért, ami nekik amerikaiaknak olyan természetes, Magyarországon sokan adták az életüket.
Gyermekeinket beosztották a különbözõ csoportokba, elfoglalták szállásukat.
Egyszerûen, mégis otthonosan berendezett épületben laknak a táborozók. Rusztikus emeletes ágyakban alszanak, kandallós társalgó, közösségi terem, étkezõ, és természetesen zuhanyozók. A padlástérben tornaterem is van rossz idõ esetére. A közösségi teremben a ranchen gyûjtött kövületeket, az ott élõ állatokat és egyéb leleteket mutatják be.
Feleségemmel a nagypapa házában szállásoltak el. A 80 év körüli bácsi az elsõ pillanattól fogva megragadott szelíd, kedves érdeklõdõ stílusával, vonzalmam az ott töltött napok alatt csak tovább mélyült. Mindig is szerettem idõs emberek társaságában lenni, de „Tige” Reinhold (megengedte ugyanis, hogy becenevén szólítsam) életre szóló élményt jelentett. Egy ember, akinek a kisujjában van minden, amit lovakról, marhákról, földmûvelésrõl, állattenyésztésrõl, gyermeknevelésrõl tudni lehet. Egy idõs ember, aki testi gyengeségei ellenére a legfontosabb része a családnak, aki ugyan sokszor szomorú, mert felesége már nem él, de látja élete célját, és családi szerepein kívül pótolja a nagyapai szeretetet sok-sok kis táborozó számára is.

Tige szülei 1913-ban telepedtek le Dél Dakotában. A kormánytól a telepesek ingyen kaptak egy kevés földet (kb. 50 Ha), ami alig volt elég a túlélésre. Ha valaki 5 évet kibírt, a tulajdonjog már megillette, a földet szabadon eladhatta. Tige szülei formálisan keresztények voltak ugyan, de személyes hitre ott, új hazájukban jutottak akkortájt, amikor a kis Tige megszületett. Komoly erõforrást jelentett azokban az embertpróbáló idõkben a család számára a Istennel és a többi hívõ családdal való közösség. Ennek is része volt abban, hogy az öt éve elteltével gyökeret tudtak ereszteni a „kemény talajba”, és menekülõ szomszédjaik földjeit is megvásárolva megteremtették generációk jövõjét a Lone Tree Ranchat a maga 1200 Ha-os területével. A farm nevét arról a környék egyetlen fájáról kapta, ami az egyik völgyükben csobogó kis forrás mellett nõtt. Tige édesanyja arról volt ismert, hogy minden arra járó vándornak friss vizet és egy szelet kenyeret adott. Tige felnõve folytatta szülei munkáját, családot alapított Vickeyvel, megszülettek sorba gyermekeik, és az õ idejében lett híres a ranch nagyszerû minõségû Hereford marha és Quarter Horse tenyészete.

Egy váratlan családi tragédia változtatta meg a Reinhold család életét.
Folyt köv.

Edited by Gábor2, 2008 február 15. - 11:47.

[Gábor2]

amíg elkészül a következõ rész nézegessetek egy-két régi képet:

[Gábor2]

OK

[Gábor2]

Hát akkor folytassuk a történetet. Utunk a Vadnyugatra 4. rész Nagypapa háza egy kiszáradt tómeder partján állt. Az elmúlt hét év szárazságának köszönhetõen egy csepp víz sem volt a mederben Szinte elképzelhetetlennek tûnt, hogy nem is olyan régen nagy víztükör csillogott a kis ház terasza elõtt, benne sokféle halakkal. A családtagok elõszeretettel úsztak, csónakáztak, horgásztak szabadidejükben. Egyik este a tóra nézõ kis szobában mesélte el Tige a következõ történetet. 1979 tavaszán egy vasárnap délután hosszú, borús, hideg idõ után csodálatosan sütött a nap. Nagy nap volt, az utolsõ családi délután Lyle másnapi elutazása elõtt. Távoli egyetemen tervezte folytatni tanulmányait. Õ volt a legaktívabb a gyülekezetben, élt halt a fiatalok közötti szolgálatért, azért is jelentkezett az egyetemre, hogy egykor lelkészként szolgálhasson. Az öccse Lee érettségi elõtt állt, nagyszerûen trombitált, õt a zenei pálya vonzotta. Élvezték hogy együtt lehetnek, tudva, hogy akár hónapok telhetnek el, amíg újra találkozhat az egész család. Az asztalnál a régi emlékekrõl, és Lyle terveirõl volt szó. Elmondta, hogy egy olyan táborról álmodik, ahol a természet közelében tud fiatalokkal együtt lenni, és Istenrõl tanítani õket, beszélgetve felkészíteni õket a felelõsségteljes életre. Ebéd után a három Reinhold fiú, és egy barátjuk horgászni mentek, a szülõk és húguk a tó partján voltak. Hirtelen támadt föl az orkán erejû északi szél, pillanatok alatt megváltoztatva az idilli képet. A szelíd tó háborgó, tomboló örvénnyé változott. A két kis horgászcsónak nem tudott a viharral dacolni, felborultak. A pár fokos hideg vízben Lyle segítségért kiáltott, majd csak a keze látszott. Lee ahelyett, hogy a part felé úszott volna bátyja segítségére sietett. A partról Larryt sikerült kihúzni a jeges vízbõl, két testvérét, és barátjukat viszont elnyelte a víz. -„Sokan kérdezték, hogy tudtuk túlélni ezt a tragédiát- folytatta Tige, és láttam hogy könnycseppek gyûlnek az idõs rancher tiszta kék szemeiben- de igazából büszke vagyok fiamra, Leere, hogy az életét adta oda testvéréért. Azt mondja Jézus: Van-e nagyobb szeretet, mint ha valaki aki életét adja oda barátaiért? A fiam nem habozott ezt megtenni.” -„Isten ezen felül is megsegített minket. Családunk nem hogy szétesett volna a tragédia után, mint ez sokszor megtörténik, hanem jobban összefogtunk. Megértettük, hogy nincs idõnk várni, minden perc egyszeri és megismételhetetlen alkalom, hogy kifejezzük szeretetünket, és betöltsük hivatásunkat. Elhatároztuk, hogy itt a mi ranch-ünkön valósítjuk meg Lyle álmát. A szomszédok, akiket szintén megdöbbentettek az események egy emberként álltak mellénk. Munkával és adományokkal segítettek, hogy fölépíthessük, és elindíthassuk Rainbow Bible Ranchet.” Így indult a Rainbow története, és azóta közel 30 éve évente többszáz gyermek és fiatal találkozik azzal az erõs hittel, ami a Reinhold családot megtartotta, aminek forrása számukra az Istennel való személyes kapcsolat. Folyt. Köv.

Edited by Gábor2, 2008 február 15. - 17:23.

[Petya]

És szerintem, ha Jézus ma élne, azt mondaná, hogy emberek, gondolkodjatok, tanuljatok, figyeljetek, ne higyjetek vakon!

Honnan tudjuk egyáltalán, hogy ki volt Jézus? Összeállt egy jó nap csapat ember, többnyire a történelem legromlottabb korának, a 4. évszázad akkori pénzügyi elitjének alakjai akik egy hajszállal sem voltak jobbak korunk "pénzügyi és hatalmi oligarcháinál".
Összehordtak egy csomó önjelölt próféta, munka nélkültévelygõ "evangélista" és még jó néhány szent ember, vándor prédikátor által legjobb vagy leggyengébb pillanataikban összeírt-pergamenre vetett történetet. Olyan irományokat melyek két-háromszáz éve szájról szájra, iratmásolóról másolóra szövõdtek és többnyire egy zsidó ácsról és néha népes néha csak pár tagú kíséretérõl, a történeteikrõl és tanításaikról szóltak. Ahányszor másolták annyiszor át is írták a történeteket, nem kevésbé mint a népmeséket az eltelt párszáz év alatt.
Majd a negyedik században az összeült "urak", és miért tételezzük fel, hogy jobb emberekbõl állt az a zsinat mint a mai vezetõink átlaga, vagy azok akik Barefoot által oly jókor megemlített szegény G. Brunot és még milliókat megégettek.. szóval az összeült csapat a 4. században kiválasztotta a sok iromány közül azon könyveket amikrõl eldöntötték, hogy az akkor tény, úgy volt és az isten szava. A többi pedig pamflet, apokrif...
Ha azt mondanák nekem ma a "hatalmak" hogy amirõl õk úgy gondolják, hogy az rendelet arról kénytelen kelletlen elhiszem, hogy az. Ha azt mondják valamirõl, hogy törvény hát nyögve-nyelve és kiutakat keresve (és szerencsére ahol kell ott találva) kénytelen és kelletlen elfogadom, hogy jó, ti mondtátok legyen akkor törvény. De "urambocsá" (jó mondás jó helyen :-) ) ha mai vezetõink azt mondanák valamirõl, akármirõl, bármirõl, hogy az törvény, minden betûje igaz és az isten szava akkor ma 100 emberbõl száz a képükbe röhögne, tudomást sem venne róluk, legyintene, leszélhámosozná, esetleg hazaárulózná vagy letökfilkózná õket felcserélhetõ sorrendben.
De félre ezekkel, ihletet kapott a zsinat és tényleg valami igazságot is sikerült összeszedni a különc írástudók álmaiból. Más idõk voltak így higyjük el, hogy létezett az a bizonyos ács is. Soha egyetlen embernek a nevével ennyi hazugságot nem fémjeleztek, soha egyetlen ember nevében ennyi életet ki nem oltottak, soha ennyi gyûlölet és ostobaság egy igaz ügy nevében nem indult útjára.

Persze felhasználták a nevét mondhatnánk, a nevében követtek el tetteket ezt is mondhatnánk, ha õ nem lett volna akkor más nevében követték volna el ugyanezeket ezt is mondhatnánk. De nem így történt. Ha benyszülöttek, rabszolgák, más hitû szerencsétlen milliók, missziók áldozatai, más hitû papok és követõik, boszorkák és eretnekek, tudósok és feltalálók még élnének és kérhetnék akkor talán mind azt kérnék, hogy hagyjuk már, elég ! .
Nem a hitbõl, nemis a zsidó ácsból hanem abból a rengeteg marhaságból, ostobaságból amit valami megfoghatatlan hittõl vezérelve az emberek elkövetnek, elkövettek és el is fognak még követni. Mennyi tévútra futott lélek, ember és gondolat alakul még ki valamilyen hitbõl kifolyólag? Hány emberi élet veszik még el feleslegesen valamilyen vak vagy fanatizált hit, vallás, ostoba hitbõl fakadó hazugságok, szekták és ostoba tézisekre és önjelölt tanítók tanmesének is gyenge tanítására hallgatva?
A követõik sem tudják még de már a holnapi gyülire, a hajnali müezzin énekére, bibliaórára, sabbatra, a hajnali gongszóra kezdõdõ imára vagy a vasárnapi misére készülnek, hogy megint szerezzenek valami mennyei "töltetet". - ötletet ? ? ?

Mindenki leírta itt amit a témáról gondol én pedig nem szoktam sokáig kertelni ha errõl a témáról van szó. Úgy gondolom most sem tettem. (semmi rosszat ;) )

Számos érdekes kérdést felvet még a téma. Nem lenne egyszerûbb elfogadni, hogy csak mi emberek létezünk ezen a földön (bár lehetne több fóka :-) ), mi élünk, azok akiket látunk érzünk és azon dolgok fontosak amiket megélünk, látunk érzünk és tapasztalunk és nincs rajtunk kívül más? Hogy nincs sem elõttünk és utánnunk sem semmi és csak magunknak kell elszámolnunk azzal amit teszünk és gondolunk? Rossz belátni azt, hogy ha lejárt a nem eleve elrendelt idõnk akkor magunknak kell elszámolnunk és csak annyi idõvel és tettel amit megtenni és átélni sikerült? Baj az ha nincs utána semmi, nem marad sem lélek sem gondolat amit bárkinek õriznie, követnie kéne ? Ha teszünk olyat amit követni és tisztelni érdemes akkor akadnak majd akik követik, emlékeznek és tisztelnek akkor is ha a biológiai lét már végetért. Flusztrálná a hivõket a gondolat, hogy nincs külsõ segítség a nem láthatótól? Hogy nincs senki aki a reménytelen pillanatokban is ott van és átsegít a folyton érkezõ rossz dolgokon.
Hiba lenne elfogadni végre, hogy nincs mennyei királyság ahol jutalamat kap az ember és nincs pokol sem ahol hasonlókért büntetést? Hiba lenne belátni végre hogy azok vagyuk akiknek megszületnünk sikerült és életünket nem determinálja és nem irányítja más mint a születésünk (ahová sikerült), a tetteink amiket elérni sikerült és az a folyton, néha hektikusan változó környezet amiben életünket éljük?
Engem nem zavar a gondolat hogy így van és éppen abban hiszek, hogy így van.

P.

ui: a történet érdekes, folytasd !
a képek is szépek, jobbak mint egy Rubjov ikon ;)

Edited by Petya, 2008 február 15. - 19:27.

[Gábor2]

Szia Petya! Hát az biztos, hogy nem kertelsz... Nem célom a hitvita, bár sarkos megfogalmazásaidat olvasva bizony lenne számos érvem! Most csak egy felsorolás ami ateista barátaim számára is talán pozitívumként értékelhetõ: a könyörület, mint érték eredménye elsõ kórházak, betegekrõl, elesettekrõl való gondoskodás (Európában és a távoli kontinenseken) pl. Teréz anya elmebetegekrõl való gondoskodás (Amerika "Moral treatment") Tudományos eredmények (magyar példák: prof.Freud Tamás, dr. Csókay András) Assziszi Szt. Ferenc egyszerûsége A protestáns puritánok Boenhoffer evangélikus lelkész Sztéhlo Gábor stb, stb. stb Nem célom a gyõzködés és a vita, csak a tisztesség kedvéért a hívõ emberek történelem elõrevivõ, vagy éppen enyhítõ szerepét se tagadjuk el. Amit a fanatizmusról írtál azzal teljesen egyetértek. Van azonban sajnos ateista fanatizmus is (az is lehet vallás), ld Mao kultúrális forradalma.

Edited by Gábor2, 2008 február 15. - 19:10.

[realcowboy]

Szia Petya!
Hát az biztos, hogy nem kertelsz...

mint a penge. elevenbe vág... ;)

[Ernest]

Jehehe. Most aztán végképp nem tudom, lutheránusként hogy állok. Bûnrészes vagyok, vagy áldozat? Én, ha van ilyen, vallástalan gyermekkorral rendelkezem, Komlón az 50-es években titokban tartották, ha megkereszteltek valakit... 17 évesen a másik végén kezdtem, Graves és Bulgakov olvasásával. Szerintem van azért ennek az egy ácsnak vonzereje a forgács illatán kívül is. Bár, az kétségtelen, mindenki kimazsolázhatja magának a neki tetszõ változatot. Gábor2, ami miatt leginkább utállak, az az, hogy nem én voltam ott, hanem Te.

[Petya]

Szerintem van azért ennek az egy ácsnak vonzereje a forgács illatán kívül is.

Hát nekem róla a gyülekezetek túláradó vendégszeretete, a templomok hidege, a képek nélküli templomok (Luther után szabadon) képmutatása, a hamis szeretet mind elõbb jutnak eszembe mint a forgács illata.

Teréz anya az egyik kedvencem. Kölcskönkérte a pápa luxuslimuzinját mikor a ....atya Indiában járt. Õ természetesen jó keresztény módjára kölcsönadta Teréz anyunak aki eladta az autót és a pénzt szétosztotta a szegények közt.
Ha az autó mely Péter egyetlen jogos utódját szállította és az egy igaz hitet képviselõ egy igaz isten egyházának tulajdona azt Teréz anya lopással szerezte meg. A lopás bûn akkor is ha nem az "egy ház" tulajdonát lopod el hanem a szomszédét. Így pedig ha áttételesen is de istentõl lopsz akkor ez súlyosbító körülmény (lenne ha logikusak akarunk mradni) Nevén nevezett bûntettként félreérthetetlenül fel van sorolva a Könyvben a 10 között. A tett jó volt szerintem ha Teréz anya szegényeken segített az érte kapott pénzbõl és ha csak két napra is de éhhaláltól kímélt meg sokakat. De ha bûn akkor ki és mivel fizet érte ez esetben.
Teréz anya szerintem ez esetben nem tett mást mint látott egy helyzetet, számbavette azt, hogy adott helyzetben mi a lehetõ legtöbb amit megtehet és õ megtette. Megtehette volna apácaruha és isten említése nélkül is és senki nem lenne ma sem aki kevésbé tisztelné ezért.

Assziszi Szt. Ferenc egyszerûsége

Miért baj az ha valaki szerzetes de mellette gondolkodik is? Semmiféle egyház, felekezet vagy gyülekezet nem követi az elveit és soha nem is követte ha nem tévedek. Többet olvastam Tõle mint hinnéd.

A protestáns puritánok

Megtehettek volna mindent protestantizmus nélkül is. Nekik nem jött be a tömjénfüst és nem fértek elég közel a hatalomhoz és más utat kerestek. Megtalálták, azaz találtak egyet.

Nem célom a gyõzködés és a vita, csak a tisztesség kedvéért a hívõ emberek történelem elõrevivõ, vagy éppen enyhítõ szerepét se tagadjuk el.

Sosem tagadtam. A hitnek legalább akkora építõ mint amekkora destruktív ereje van. Azért mert "hit", nem evilági tényekbõl táplálkozik és nincs ellene és nincs mellette döntõ érv. Ha hiszel az olyan erõt ad amit hitetlen megingatni nem tud, megcáfolni észérvekkel nem tud. Ez a legnagyobb ereje és pont ez a legnagyobb baja is egyben. Mi emberek emocionálisak vagyunk, kell az a valami. Mindenki hisz valamiben, én is. Van aki a tettek, van aki egy tetteken túli erõ vagy erõk létében és erejében. Dönteni mindekinek joga van miképp ahhoz is, hogy másoknak elmondja, hogy ebbéli igyekezetében mire jutott. Baja még lehet belõle de szerencsére manapság már nem "égnek mágják a téren".
P.

Edited by Petya, 2008 február 15. - 20:20.

[Gábor2]

Megtehette volna apácaruha és isten említése nélkül is és senki nem lenne ma sem aki kevésbé tisztelné ezért. Megtehette vona, de nem úgy tette! Számára az volt a természetes. Nem azért volt apáca ruhában, hogy az emberek jobban tiszteljék.

[Petya]

Villám Géza és a megtérés. (fontos kérdéseket érint a pappal folytatott telefonbeszélgetés, úgymint isten fája, mennyibe kerül áttérni, milyen gyorsan megy?....
Meghallgatni kötelezõ, a jókedv itt nem hit kérdése, jön magától.


bocs de ez nem Off volt csak némi témába vágó irónia. Lehet tetszést nyilvánítani :-) (de ne itt mert az már off !)
P.

Edited by Petya, 2008 február 15. - 20:19.

[Muki]

A Dalai Láma szerint több út vezet a célhoz. A lényeg, nem a valláson van, ha az csak egy bot, amit eldobunk a hegyre felérve. A baj az, ha csak tévelygünk össze vissza és egyre vadabbul hadonászunk a botunkkal. (Mert nem minden út vezet ám "Rómába" .)

Én bot nélkül járok, de nem ítélem el azokat, akiknek erre szükségük van, mert sosem tudhatom mikor töröm el megint a lábam.

Ez nagyon jo. En is "bot nelkul jarok",( es persze nem csak azert, mert nalunk a pap mindig avval kezdi a miset, hogy kedves HIVeim , ami azert eleg riaszto) de azert megfordult mar parszor a fejemben az, hogy mi lesz ha kiderul hogy arra a "hegyre" csak bot segitsegevel lehet feljutni. Gondolom mindenkinek megvan a maga kis hegye, amire fel szeretne jutni.
Gabor 2, neha nem nagyon ertem, hova akarsz kilyukadni evvel az egeszel . Tetszik amit irsz, es foleg ahogy irod, de szerintem ugyanezt(mar ugy ertem azokat az emberi erzeseket) megtapasztalhatad volna akar nalunk is egy eldugotabb hegyi faluban, vagy a mezosegi tanyavilagban, ahol az emberek tudjak hogy csak egymasra, es Istenre? szamithatnak. Isten nem csak cowboyruhaban letezik. De ha te ugy erzed, hogy ott talaltad meg, amit kerestel, es ugy erzed, hogy mindaz amit ott megtapasztaltal az jezus jelenletenek koszonheto, az ottani emberek lelekvilagaban, hat legyen. Remelem feljutsz a te hegyedre. Tiszteletem.

Edited by Muki, 2008 február 15. - 21:48.

[Ernest]

Én úgy hiszem, hogy ha 99 magyar a tanyavilágban felfedezi ezeket az érzéseket, egy elmehet Amerikába is, inspiciálni a dolgot, ezen sokat nem veszthet a magyarság és bármi más ügye. Minden ember hisz, ki valamilyen vallásban, ki valamilyen vallás tagadásában. Ja, én ebben is különbözöm, én elfogadom mindkettõt. Az alábbi idézetet ennek értelmében átírnám: Isten cowboyruhában is létezik.

Edited by Ernest, 2008 február 15. - 21:59.

[realcowboy]

Isten nem csak cowboyruhaban letezik.

azt hiszem ennél nem lehet jobban összefogalni azt amire magam is gondoltam. értem ezt az egész hozzászólásra, csak nem akartam mindent idézni.
tiszteletem.

[Ernest]

Kissé megfeküdte a gyomromat a vallásos emberek osztályozása haszonlesõ geci állatokként. ÉSPEDIG pont azért, mert igazából nem vagyok az, de látom, hogy a ROSSZ osztályozás nem tesz jót.

[Petya]

Kissé megfeküdte a gyomromat a vallásos emberek osztályozása haszonlesõ geci állatokként

Miért, ki sorolta õket ide?

Isten nem csak cowboyruhaban letezik

Melyik isten ? 10 emberbõl 9en nem is tudják még a nevét sem. Már ha egyre gondolunk egyáltalán (Villám Géza után szabadon ;) )

P.

Edited by Petya, 2008 február 15. - 22:20.