Közzétéve 2008 március 2. - 11:32
Egyszer egy keresztény ember elment a fodrászhoz.Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta:„Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!”
„Miért mondod ezt?” – kérdezte a vendég.
„Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egybõl rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyûség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szeretõ Isten, akirõl szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerû megválaszolni.”
A keresztény kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit. Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a keresztény férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete elõtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta:
„Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek!” – mondta a fodrászának.
„Te meg hogy mondhatsz ilyet? Szerinted akkor ki csinálta meg az elõbb a hajadat, ha nem egy fodrász?”
„Nem! Ha létzenének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted elõtt álldogál.”
„Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerûen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!”
„Pontosan ahogy mondod!” – vágta rá a választ a keresztény férfi – „Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik elõle. Maximum, kiált egy „Jaj Istenemet!” és kész. Ezért van a világban sok szenvedés és fájdalom, mert Isten senkit sem kényszerít arra, hogy õt kövesse!”
"Vannak akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz, még a rossz dolgokhoz is , hogy nem mernek változtatni.Az ilyen emberek feladják, és ha õk feladják, mindenki veszít.... Tudd, hogy van miért élned és van miért dolgoznod. Egyszer Neked is el kell számolnod és azon a napon, bizony lesz néhány megválaszolatlan kérdés... Nem az lesz a fontos, hogy milyen autód van, hanem az, hogy hány embert vettél fel az autódba. Nem az számít majd, hogy mekkora házad volt, hanem, hogy hány embernek adtál otthont. És akkor már nem a ruha tesz Téged, hanem a tudat, hogy mennyinek segítettél felöltözni...És akkor már nem számít se pénzed, se aranyad, de számít hogyan éltél hogy azokat megszerezd. És ott nem az lesz a kérdés mi volt a munkád. A kérdés az lesz, tettél-e elegendõ jót. Nem az lesz a fontos, hány barátod volt, hanem az, hogy Te hány embernek voltál igazi barátja. A bõröd színe és a külsõd akkor már nem lesz fontos. De a mosolyod és a szemed csillogása elárulja majd ki vagy. Reménykedj, hogy lesz ott majd valaki aki megfogja a kezed és szeretettel elvezet Téged oda, ahová vágysz. Legyél jó barát! Tegyél jót!"
274-275. oldal nálam.
Vagy öregszem.... 
(Az elõzõ mibõl, MS.? )
