Most hallottam, hogy Ózdra és környékére egy bomba sem esett a második világháborúban, mert angol tulajdonban volt - míg Diósgyõrre potyogott rendesen. Szóval, ennek is lesz elõnye. Szarkasztikus smiley...Az angoloké Ferihegy
Repülés, katonai, sport, polgári
Indította:
don quihote
, 2005 szept 29. 12:07
847 válasz a témához
#121
Ernest
-
- Fórumtag
- 13.706 hozzászólás
Tele van a levelesládája
Közzétéve 2005 december 15. - 15:43
#122
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2005 december 18. - 20:02
Az nem repül, de katonai.Mert az repülni is tud :confused:Ha bocknyeregre gondolsz az akad.
#123
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2005 december 21. - 20:39
Szeptember 26-án az olaszországi Milánó Linate repülõterén egy Cessna-560-as Citation V sugárhajtású üzleti gépnek a leszállási manõvert megszakítva, átstartolást kellett végrehajtania, amikor egy Beechcraft King Air 350-es kigurult elé a leszállópályára. Ugyanezen a repülõtéren négy évvel korábban már több mint 100 ember halálát okozta az az eset, amikór egy Skandináv MD-87-es összeütközött egy Cessna Citation géppel, ugyanazon a pályán.Ezen a napon az ukrajnai Kiev repülõterén leszálláskór madarakkal ütközve megsérült a MALÉV B-737-es jobb oldali hajtómûve.
#124
LeO
-
- Moderátor
- 5.091 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2005 december 27. - 9:55
Off: Bocknyerges hozzászólásokat töröltem, aki kifogásolni valót talál ebben keressen privátban. ;)
#125
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2005 december 27. - 11:11
Engem nem zavar.Off: Bocknyerges hozzászólásokat töröltem, aki kifogásolni valót talál ebben keressen privátban. ;)
#126
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 január 19. - 21:56
Most kaptam a hírt!!!Szlovák katonai szállító repülõgép zuhant le a Borsod megyei Telkibánya közelében, este 19.38-kór. A fedélzeten 48 utas tartózkodott. Az Antonov An-26-es tipusú gép a kassai repülõtéren akart leszállni, és már megkezdte a megközelítést ezért már csak 3500 feet-en repült. A szlovák és a magyar kutató-mentõ helikopterek már a helyszinen vannak. Sajnos a gép kigyulladt. Az erdõs, hegyes területen a helyszin nehezen megközelíthetõ. További hírek holnap.
Edited by don quihote, 2006 január 20. - 11:11.
#127
dumdum
-
- Kizárt tag
- 1.267 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 január 19. - 21:59
*****
Edited by dumdum, 2006 szeptember 16. - 6:44.
#129
Luigi
-
- Fórumtag
- 438 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 február 4. - 7:24
Don!Van valami híred a sajtóban megjelenteken felül, hogy mi történhetett Hejcén?
#130
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 február 4. - 17:24
Persze. Pilóta hiba. Igaz, ezt a legkönyebb mondani. Ott, akkor, 2 embernek van 1 perce dönteni, vagy még annyi sem, aztán ezt sokan hónapokig vizsgálják, hogy jó döntést hoztak-e?Esetleg eljegesedtek a szárnyak, de ezt utólag, már nehéz lesz kideríteni, pláne a tûz miatt.Ilyenkór 3 dolgot vizsgálnak1, emberi tényezõ2, mûszaki hiba3, idõjárási viszonyok.Az össz balesetek 8 %-nál, sohasem derûlt ki a katasztrófa valódi oka.Majd meglátjuk.Többnyire azért szokták a személyzetre fogni a dolgot, mert, ha meghaltak, már nem tudnak védekezni. Az egyébbként hibázók, esetleg még, pozicióban akarnak maradni.Don!Van valami híred a sajtóban megjelenteken felül, hogy mi történhetett Hejcén?
#131
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 február 9. - 14:20
Akit érdekel: Ma este, az MTV 1-en a híradóba beszélek a repülés rejtelmeirõl.
#132
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 február 16. - 12:36
Ma este is a Duna TV esti híradójába 18 órától.Akit érdekel: Ma este, az MTV 1-en a híradóba beszélek a repülés rejtelmeirõl.
#133
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 március 18. - 19:45
www.pilotamagazin.hu Csak erõs idegzetûeknek. Ez hazai videó a B 474 LHBP
#134
tötõ Zsó
-
- Fórumtag
- 12.966 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 március 19. - 11:31
Donki!Áldjon az ÉÉG érte :yeah: :kocc: azóta ezeket nézem. :kir:Nagyon nagyon nagyon jók.Fõleg a helis (Eurocopter). MEg az összes. Télleg :yeah:
#135
Barefoot
-
- Fórumtag
- 5.421 hozzászólás
A megvilágosodott
Közzétéve 2006 március 19. - 12:41
Lehet hogy ezt a helikopterest nem itthon vették fel? Valahogy nem rémlik a környék 
A Mountain flight címû is döbbenet. Az a sípályás fel-le szállás elég meredek a szó szoros és távitt értelmében egyaránt. Ha felszállásnál beszarik a gép, csak a felvonó fog meg.
A Mountain flight címû is döbbenet. Az a sípályás fel-le szállás elég meredek a szó szoros és távitt értelmében egyaránt. Ha felszállásnál beszarik a gép, csak a felvonó fog meg.
#136
tötõ Zsó
-
- Fórumtag
- 12.966 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 március 19. - 12:49
Naná hogy nem rémlik, a kertembe nem engedek be sokmindenkit:dev:Lehet hogy ezt a helikopterest nem itthon vették fel? Valahogy nem rémlik a környék
#137
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 március 19. - 17:53
Azért amikór a heli beleesik a tengerbe, az eléggé durva, nem?
#138
Barefoot
-
- Fórumtag
- 5.421 hozzászólás
A megvilágosodott
Közzétéve 2006 március 19. - 18:13
Az is, meg a másik helikopteres is, a 80-as. Hihetetlen hogy kiszálltak belõle.
#139
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 március 19. - 19:34
A svájci légierõ éles lövészete sem semmi, nameg a Blue Angels bemutató csapata.Az is, meg a másik helikopteres is, a 80-as. Hihetetlen hogy kiszálltak belõle.
#140
tötõ Zsó
-
- Fórumtag
- 12.966 hozzászólás
Törzsvendég
#142
tötõ Zsó
-
- Fórumtag
- 12.966 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 8. - 17:38
Utána meg még a gyenge lepkepuki is gyorsabb volt a motornálHiába, gyorsulásban verhetetlenek vagyunk..hmm... http://www.ingyenfil...videok/f125.php
#143
mano83
-
- Fórumtag
- 2.510 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 8. - 17:47
Miután a motorost lehagyta a repülõ, nem csavarta már abszolút a gázkart.. Ezt onnan lehet látni, hogy az autó játszva leelõzi a motorost, ami ugyebár kizárt.... 
#144
aroon
-
- Fórumtag
- 1.679 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 8. - 17:51
Nem kizárt, annó éngem is megelõzött, mikor fékeztem. 
:yeah:
:yeah:
#145
tötõ Zsó
-
- Fórumtag
- 12.966 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 8. - 17:52
Már mérlenne kizárt?Miután a motorost lehagyta a repülõ, nem csavarta már abszolút a gázkart.. Ezt onnan lehet látni, hogy az autó játszva leelõzi a motorost, ami ugyebár kizárt....
Mert ti vagytok a Zistenek mi?
#146
aroon
-
- Fórumtag
- 1.679 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 8. - 17:56
ZsóHa láttál volna, az R1 nyergében, más véleményen lennél. :yeah:
#147
mano83
-
- Fórumtag
- 2.510 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 8. - 17:59
KÖSZÖNJÜK...ti vagytok a Zistenek
#148
tötõ Zsó
-
- Fórumtag
- 12.966 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 8. - 18:01
Jó, hát éjjé' csak a kis rózsaszín világodban. Aztán majd átmegyek rajtad háromszor a Hummeremmel, azt is köszönd meg légysziKÖSZÖNJÜK...ti vagytok a Zistenek
#149
aroon
-
- Fórumtag
- 1.679 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 8. - 18:14
Zsóelöször utolkéne hogy érjed!!!!!!
Edited by aroon, 2006 április 8. - 18:22.
#150
aroon
-
- Fórumtag
- 1.679 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 10. - 10:09
Mivel a topic cime, repülés......, feltételezem, mást is érdekel. Ha esetleg valaki tudná, mikor lessz Pozsonyban a repülõnap(ilyen tájt szokott lenni) nagyon megköszönném!!!Már egypár éve nem voltam! 
De amikor Pavel Kvocsur a SZu-27-sel megcsinálta, a Pugacsov kobrát, még a sör is kiesett a kezembõl. :yeah:
De amikor Pavel Kvocsur a SZu-27-sel megcsinálta, a Pugacsov kobrát, még a sör is kiesett a kezembõl. :yeah:
Edited by aroon, 2006 április 10. - 10:48.
#151
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 10. - 10:37
Na, az R1, na az brutál, egy jószágZsóHa láttál volna, az R1 nyergében, más véleményen lennél. :yeah:
.
#152
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 10. - 10:41
Itten most ki gyõzött, mert a repcsinek ha eléri a V1-et fel kell szállnia... utána meg gyorsabb mindenkinél. Csak egy másik göbzi érheti utól.Utána meg még a gyenge lepkepuki is gyorsabb volt a motornálHiába, gyorsulásban verhetetlenek vagyunk..hmm... http://www.ingyenfil...videok/f125.php
#154
Dia01
-
- Fórumtag
- 1.319 hozzászólás
Csikó
Közzétéve 2006 április 12. - 18:09
Melyikre gondolsz?Tudom,h szokott itt lenni...SLOVAK INTERNATIONAL AIR DISPLAY 2006?Tudom,h ez lett volna,de le lett fújva.Amúgy június 10.-11. lett volna a dátum.Hogy lesz-e egyáltalán repülõnap,arról még tárgyalnak.Ha jól látom,nem lesz semmi.Ha esetleg valaki tudná, mikor lessz Pozsonyban a repülõnap(ilyen tájt szokott lenni) nagyon megköszönném!!!
Edited by Dia01, 2006 április 12. - 18:10.
#155
aroon
-
- Fórumtag
- 1.679 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 12. - 18:12
Basszus, pedig készültem rá!!!! :mad: Kösz az infót!
#157
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 április 29. - 19:13
Akit érdekel: érdemes figyelni az Index - fórumok - pilóta topicot. Sok-sok infó!
#158
Ernest
-
- Fórumtag
- 13.706 hozzászólás
Tele van a levelesládája
Közzétéve 2006 május 15. - 15:17
A "Squawk"-ok a U. S. Air Force pilótái által a földi mûszakiSzemélyzet számára feljegyzett problémák, amelyeket a következõ repülésre ki kelljavítaniuk. Néhány aktuális feljegyzett hiba és a karbantartó személyzetválaszfeljegyzései: (P) = Probléma(M) = Megoldás (P) A fõfutó bal belsõ gumiköpenye majdnem cserére érett.(M) A fõfutó bal belsõ gumiköpenye majdnem kicserélve. (P) Teszt repülés OK, kivéve, hogy a landoló automatika igen durva.(M) Landoló automatika nincs a gépen. (P) 2. sz motor üzemanyag fogyasztása magas.(M) 2. sz motor üzemanyag fogyasztása normális - 1. 3. és 4. motorüzemanyag-fogyasztása alacsony. (P) Valami meglazult a mûszerfalon.(M) Valami meghúzva a mûszerfalon. (P) A jobb fõfutón olajszivárgásra utaló egyértelmû bizonyíték.(M) Bizonyíték eltüntetve. (P) A DME hangereje hihetetlenül nagy.(M) A hangerõ beállítva hihetõbb szintre. (P) Robotpilóta magasságtartás üzemmódban 50m/perces süllyedéstprodukál.(M) Hibát a földön nem sikerült elõidézni. (P) IFF nem mûködik.(M) IFF soha nem mûködik OFF (kikapcsolt) állapotban. (P) Gázkar rögzítõ használatakor a gázkar beragad.(M) Ezért van.
Edited by Ernest, 2006 május 15. - 15:19.
#159
don quihote
-
- Fórumtag
- 5.437 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2006 május 17. - 8:50
Megtörtént eset:Mi 24-es harci helikopteres kiképzési repülés során az üldözõ megtévesztésére a gép leszállt egy szerinte jól álcázott területre. Rádióban megszólal a kötelék parancsnok: 107-es jelentse a helyzetét. Jelentem két szénabogja között vagyok. Parancsnok: na ez egy derék válasz.
#160
Guest_Haf-Shire_*
Guest_Haf-Shire_*
-
- Guests
Közzétéve 2006 május 29. - 21:22
Nem vagyok jó hittérítõ és egyetlen lovast sem szeretnék nagyobb magaslatokba csábítani, ezért a következõk csak egy kezdõ siklóernyõs élményei, gondolatai: "A kisbusszal kanyargunk felfelé Olaszország hegyi útjain. Színes ernyõk tucatjai kavarognak a levegõben. De hát én utálom a tömeget! De hát már Monaco-ban sem utáltam… Nem mondom, hogy megszerettem, egyszerûen eltûnt a differencia és mindeggyé vált a dolog a hívogató közegben. Igen, még élvezni is képes voltam. Mint rendesen, pár száz méter felett most is történik valami. Kinyílik a lelkem, és csak bámulom az alattunk elterülõ végtelen mélységet. Minél magasabbra megyünk, annál erõsebb a hívó szó.Végre itt vagyunk fenn a hegyen. Persze a starthely nem annyira tökéletes, mint Monte Carlo-ban, de még számomra is startolhatónak tûnik. Meredek, kissé szakadozott szõnyeggel, de hely van bõven minden irányban. Átmászom a szalagkorláton a zsákommal. A kinyitott csomagból ügyetlenül gurulnak szét a cuccaim – kapkodok a variom és a kigöngyölõdõ ernyõm után. Lennék már a levegõben. Öltözöm, aztán megint az aggodalom, hogy sikerül-e a startom, vagy szedegethetem össze a ledõlt ernyõt és teríthetek újra. Nem is tudom honnan ez a para: utálom, ha mások néznek, vagy minden elhibázott kísérletet idõveszteségnek érzek, ami csalódást okoz? A belefutót elszúrom, de másodjára egy kifordulóssal a levegõbe emelkedem. És mindig ugyanaz az érzés, amit az elsõ tandemrepülésemnél a Baba Dag-on éreztem. Ezernyi kõ gördült alá a lelkemrõl, hogy végül teljes felszabadultságában érezhessem: az élet minden percében velünk van valami fel nem ismert szorongás, amitõl itt fenn megszabadulhatok. Az elsõ felismerést a döbbenet kísérte. A második már csak visszaigazolás volt, bizonyosság. Talán a földi terhek lelkekrõl legördülõ mázsás kövei alkotják alattunk a tiszteletet parancsoló hegyeket? „Ismerkedõ repülés, nem ma kell megváltani a világot…” – pont jókor jön a mondat a Pétertõl. Oké, persze, jobb ez így. Végül is nincs ciki, ha lerohadok. Innen még egy sima lecsuszi is jól esne most. De azért jó lenne egy kicsit fennmaradni. Néhány gyatra emelés, körözés után érzem, hogy szép lassan süllyedek. Miközben mások a felhõket harapdálják. Persze vannak olyanok is, akik velem együtt veszítik lassan a magasságukat. Nem is kevesen. Tök nem érdekel. Forgolódom hátra, hátha megpillantom a starthelyen a bulót, hogy némi segítséget adjon abban, melyik rész emelhet a legjobban. Azt hiszem ilyen hülye is csak én lehetek, hogy egy pár száz méterrel mögöttem lévõ rongyot keresek, ahelyett, hogy valami tényleg elõrevivõt találnék ki. Átvillan rajtam, hogy talán elfelejtettem termikelni. Ennek van némi realitása, miután még nem is tudtam. Eddigi tapasztalatom kimerül abban a három nap Monaco-ban. Két hónapja. Meg az Eged a múltkor, amivel nem dicsekednék, és nem is nevezném termikelési tapasztalatnak. Durva szélben katapult ’némi’ segítséggel, majd gyorsítón ácsorgás a hátrasodródás ellen. Még tekerni sem lehetett az erõs szélben 1000 fölött sem. Ja, és csukások sorozatos korrigálása. Azt, hogy mindezt még élvezetem is talán csak az õrangyalomnak köszönhetem és nem szabad rá büszkének lenni. Szóval mit is akarok azzal a 17 repült órámmal, amibe rettentõ jóindulattal beleszámoltam a kisdombos startokat is? Tényleg azt hiszem, hogy nekem majd menni fog a madarak meg Darwin-nal együtt elmehetnek a francba? Mindeközben egészen alacsonyra kerültem. Kinézem a leszállót. Nem, még van egy-két köröm, végigegerészem a hegy mentén, hátha… Elmegyek a kisstarthely felõli végéig. Közben semmi. Egészen a sarkon viszont ott van a ’hátha’! Kicsit megemel, de irtó szûk ez a rész, mégsem fordulhatok a heggyel szembe. Már az út egyik alsó hurkát látom magam alatt. Nem baj, nem ma kell megváltani a világot… Legalább még kapok egy kis idõt. Nagyon szeretném. Nyolcasozva próbálom kihasználni az emelést, egyre bátrabban húzódom a hegyre. Néha olyan, mintha a fenyõk csúcsa tartana. Tágítgatom erre-arra, hogy lássam, hol emel a legjobban. Felbukkan alattam az út egy újabb kurflija. Azután még egy. Azután egy kereszt a sarkon. Hurrá! Mit is mondott a Ferenczi Csaba? A kereszttõl még vissza lehet girhelni, alól már nem sok esély van… Jó, akkor talán már van esélyem, ha eddig nem is volt. Most elõször merül ma fel bennem, hogy talán még visszajuthatok és nem csak idõt nyertem. Persze kijózanít a valóság. Szinten tudom magam tartani, de ezzel a koncepcióval egyszerûen nem jutok feljebb. Mintha kicsit fordult volna a szél. Vajon hová kellene átmennem? Továbbsiklom a hegy mentén, mert tudom, hogy ezt a biztos kis nullázós helyet el kell hagynom, ha magasabbra vágyom. Persze megint veszítek a magasságomból. Annak a csinos kis hajlatnak a belseje megemel. Öööö… azt hittem itt fogok besüllyedni. Visszafordulok és megkérdezem, mennyire stabil ez? Emel, de eléggé be kell húzódni. Jó ez nekem? Nekem való ez? Nem érdekel a válasz a felmerülõ kérdéseimre, mert ha araszolgatva is, de emelkedem. Végre közel fél óra tornázás után elkapok egy 3-as liftet. Hamarosan felülrõl nézem a starthelyet. Hú, ez is megvolt. Már van energiám keresni a többieket. Végre meglátok egy ismerõsnek vélt ernyõt! Az alatta lógó kis csomag németül kiabál át egy másiknak. Sebaj, csak jó lett volna látni valakit. A starthely felett egész jó kis lift van, beszállok a többiekhez körözni. Vagy 6-8-an vannak benne. Néha kicsit lassúnak érzem magam. Látom, hogy valaki a gyorsítón áll. Hát, ez még nem jutott eszembe termikelésnél… Nem is próbálom most ki. Nem áll bennem össze az értelme, hogy mit nyerhetnék vele. A termik szépen dõl rá a hegyre, hátrébb egy másik helyen 2-3 kiterített ernyõt látok startra várakozva. Néhány szót elkapok a rádión, ami Ancsának szól. Jé tényleg! Léteznek a többiek is. Valahogy egészen kiment a fejembõl, mégis jól esik a tudat. Néha már felpillanthatok, figyelve hogyan közeledik a felhõalap. Egyre kevesebbet gondolkozom. Nézelõdöm, tekerek… De valahogy nem tudatból és nem csak szemekkel. A belsõm lát és visszajön a Monaco-i érzés. Ismét szívesen látott vendégnek érzem magam a levegõben. Mint aki felé sugárzik a szeretet és a meghívás õszintesége: „Gyere csak, addig maradsz, ameddig jól esik! Tényleg…” Homályosodik a táj, megjelennek az elsõ felhõfoszlányok körülöttem, de még mindig rendesen emel: fület csukok és siklom kifelé egy picit. Amikor ismét kirajzolódik alattam a térkép, visszanyitom a füleket és belelépek a gyorsítóba. Jól esik a fokozódó menetszél. Letekerem a fékeket, és egy kézbe veszem õket. Felváltva pihentetem a kezeimet. Ahogy csökken a magasságom, visszafordulok, és pont szembe jön egy emelés. Egész jó. Megtekerem. Hamarosan vagy 10-en köröznek velem együtt benne. Ismét a felhõ – most egészen eltûnik a táj egy rövid idõre – a tejfehér valóság egy másik dimenzióba repít. Ahogy kiérek, látom, hogy több pilóta a sárkányos leszálló sarka fölött fordul egyet. Na jó, odamegyek én is. Csak úgy. Csak, hogy csináljak valamit. Utána vissza a hegyre, megint jön az emelés – már rég nem én keresem õt, hanem egymást keressük… Illetve nincs is szó keresésrõl. Minden erõfeszítéstõl és akarattól mentes az egymásra találás. Csak úgy egyszerûen létrejön, mert létre kell jönnie. Amíg emelkedem újra, látom a katlanon oda-vissza átsuhanó ernyõket. Vajon én is mehetnék? És mi van, ha van arra valami meglepi? Vagy ha nem érek vissza? Megkérdezzem, rádión, hogy átmehetek-e? Nem kérdezem. Magam sem tudom, hogy a nemleges választól félek, vagy javíthatatlanul bízom az égiekben. Kitekerés közben még megfigyelek egy-két ernyõt, melyik merre, hogyan mozog, majd nekiindulok. A szikla sarkához érve egy teraszos kis épület fölött alám rúgnak. Hirtelen 4-5-tel emel. Kicsit ráz is. Na jó, nem kicsit. Mindenesetre ezt nem lehet itt hagyni! Vajon jó nekem, hogy e fölött az éles szikla fölött körözök egy bár-shaker-ben? Bizony jó! Rászánom magam, átkelek életem elsõ katlanján! Furcsa a hatalmas völgy magam alatt. Néha süllyedek, néha emelkedem. Próbálok valami koncepciót felfedezni a dologban, aztán feladom. Ugyanolyan magasságban érek át a túloldalra, mint ahonnan elindultam. Körözök néhányat – már megint egy emelés – kitekerek és elindulok vissza. Utána megnézem fölülrõl a starthelyet. Megint ismerõs hang üti meg a fülem a rádión. Egy másik valóság foszlányai. Tulajdonképpen csak egy tiszteletkört teszek, miközben felmerül bennem, hogy természetes dolog-e hogy képtelen vagyok már egyhelyben maradni. Valami hív. Kitekerek, és újra indulok a katlan felé. Próbálok magamba nézni, hogy mit szeretnék ezzel a mai repülésemmel. Nem találom a vágyaimat. Legalábbis abban a hajtó-maró értelemben nem. Úgy érzem, összeolvadok a természettel, és ameddig átengedem magamon a szelet, befogadom a törvényeit, ma mindent megkapok. Elõbb születnek a válaszok, mint a kérdések.Ismét a katlan túloldala, egy kiváló emeléssel. Most ilyen magasságból induljak vissza? De még mások vannak arra elõttem. Csak egy kicsit… Továbbindulok. Zöld fennsíkok, kis épületek, utak, újabb hegyek, emelések. Valaki elõttem rendesen rohad le. Elképzelem a momentumot, amikor néhány óra gyaloglás után visszacaplatok a leszállóba. Elég gáz. Valami megemel. Megtekerem. Megint a felhõ. Itt persze lejjebb lóg, szinte folyik be két hegy közé, így sûrûbben van szükségem az égi ajándékra. Halad elõttem még néhány pilóta. Amíg van elõttem valaki és van magasságom, megyek én is. Aztán felmerül bennem, hogy ez egy hülyeség. Felhõalapig kitekerve egy termiket innen még integetni sem tudnék a leszállónak. Valahogy mégsem érdekel. Igazán komolyan fel sem merül bennem a lerohadás lehetõsége. Az elõttem haladó erõsen jobbról kerül egy szakadékot. Nem tulajdonítok neki jelentõséget. Illetve csak tudatom hátterében konstatálom egészen addig, amíg egyenesen haladva odaérek, és valami összecsomagolja az ernyõm. Oké-oké, értettem. A bambaság nem ugyanaz, mint az eggyéolvadás… Mosolyogva korrigálok. Szél Apó még egyszer megkérdezi, hogy rögzítettem-e a leckét (újabb csukás), aztán lerendezettnek tekintjük ezt az ügyet. Az elõttem lévõ ernyõ fordul egyet, jelentõsen veszít a magasságából és már szembe tart velem. Engem ismét emel valami. Haladok tovább. Visszapillantok: nyoma sincs a leszállónak, a starthelynek, az elsõ katlannak… De valaki még jön mögöttem. Odaérek három erõsen barázdált hegyvonulathoz. Néha visszatekintek a szemem sarkából, azért nem szeretnék teljesen egyedül maradni. A rádió hangjai már rég megszûntek. A kék ernyõ még mindig jön mögöttem. Hamarosan felfedezem, hogy követi a mozgásom. Ahol ráhúzódom a hegyoldalra, õ is ráhúzódik, ahol távolodom, távolodik, minden megtekert ajándék emelésbe alám helyezkedik. A felismerés kijózanít. Ez követ engem. Nem tudom, hányan kódorognak még ezen a hegyen most 17 repült órával, de most nekem kellene valaki vezetõ, és nem engem kellene, hogy kövessen valaki! Nem is tudja, mennyire nem bízhat bennem. Ennek az egésznek semmi teteje. Ketten vagyunk már régen, visszanézve is csak porszemnyi játékernyõket látok. Mit akarok még mára? Ma nem szabad megváltani a világot! Akkor mi marad holnapra? Visszafordulok. Siklom nyugodtan visszafelé, a kék ernyõ a nyomomban. Haladunk a többiek felé. Immár ismerõs tájak suhannak el alattam. Amikor kell, mindig emel valami. Ez ám a nagy tudomány. Sima ajándék. Valahogy mégis tudok vele élni. Vagy nem is én, hanem valaki bennem, aki kiszabadult, felszabadult és eljutott oda, ahová tartozik. A harmónia és az energia csatornája most az enyém. Elérem az elsõ katlant. Egy ragadozó madár köröz benne. Hoppá, õ biztosan jobban tudja hol az emelés! Nem tudom megállni, hogy ne menjek oda. Rengeteg magasságot vesztek, miközben lelki szemeimmel már kezdem látni, hogy a madár – szárnyait a csõre elé tartva – röhög a markába… Kívülrõl kerülöm a hegyet, felette ugyanis már nem érek át. Tulajdonképpen miért mentem oda? Szükségem volt arra az emelésre – ami egyébként ott sem volt? A válasz határozott nem. A madárra volt szükségem. Látni akartam. Közelebbrõl. Sebaj, ismét itt süllyedek az út fölött a hegyoldalban. Ismét kinézem a leszállót. Még van egy-két köröm, végigmegyek a hegy mentén. A vége megemel. Rájövök, hogy erre már nincs energiám. Illetve lenne, ha tétje lenne, de nincs. A végén még megváltanám ma a világot, az meg milyen ciki lenne. Ma eddig volt jó. Teljesek a vágyaim mára. Nem foglalkozom a reményként fellebbentett emeléssel. Kifordulok a leszálló fölé. Azért még szívem szerint húznék egy spirált. De itt egy csomó ember én meg utálom mutogatni magam. Fõleg, hogy õk a profik. Meg lehet, hogy alacsonyan is vagyok. Talán majd holnap. Biztos. Ahogy a leszálló fölé érek, változik minden. A leszálló elkezd beszivárogni a közel két órára kapott égi valóság réseibe. Egy másik valóság. Keresem az ismerõs ernyõket, arcokat. Sehol semmit nem látok. Behelyezkedem, landolok. Föld a lábaim alatt. Én vagyok az elsõ magyar, aki leért? Nem baj, nekem ma ez így jó volt. Teljes a kép. Akkor is az lenne, ha a világmegváltás lett volna a tét. Azután mégis: Ancsa jön szembe, és hamarosan felfedezek szinte mindenkit a kis csapatból. Tényleg jó nagyot köszöntem a hegynek. Feltöltõdtem, egy kicsit otthon voltam. Bepillantottam valamibe, mert engedték. Mert én is engedtem. Azért mégiscsak furcsa, hogy ismét talajt érzek a lábam alatt a levegõ biztonsága helyett…"
