Tisztelt Rónai Attila!
Köszönöm szavaid, jól esnek, így tényleg van értelme beszélgetni. Figyelünk egymásra, tiszteljük egymás érzéseit, gondolatait, akkor is, ha nem feltétlenül értünk egyet.
Bennem volt, hogy kellemes végszóként meghagyom hozzászólásod, de packa, akinek érzelmeit minimum megértem "visszaszólt".
Én a magam részérõl örülök válaszodnak, és nem kekeckedésbõl, akkor már szintén idézgetve válaszolok rá.
" kérnék valamit. Továbbra is segíts nekünk a közös, középsõ út keresésében, megtartásában."
Nem ígérhetem, hogy véleményem mindig tiszta, és sokat segíthet egy középsõ, helyes út megtalálásában, hisz természetesen magam is szubjektíven, a saját érzelmeim és gondolataim mentén tudom azt megosztani Veletek, de azt ígérhetem, hogy õszintén, és lehetõleg nem elõítéletekbõl kiindulva igyekszek majd-e kérésnek eleget tenni.
Tettem eddig inkább keseredetten kérés nélkül, teszem örömmel kérésre eztán is. Akit nem érint, akit nem érdekel, annak nem kell olvasnia. (Tehát örömmel maradnék e topik oldalain, ha nem ebrudalnak ki. Kapcsolódik az eredeti témához.)
"Keveset tettem azért, hogy büszke lehess magyarságodra."
Nem, nem hiszem. Szerintem mások tettek túl sokat azért, hogy ne legyek, s közben õk is a magyarság büszkeségét emlegették, emlegetik.
Mivel õk ma a meghatározó politikai tényezõ, illetve a szélsõ jobboldal, így ha valakinek nagyon hangzatossan hasonló a céljuk, (a nemzet felemelése, megvédése, a tisztelet kivívása, és az ország megújítása, szintén csupa nemzetinek hívott programmal,) könnyen gondolható, hogy szólamaik mellett szándékaik is hasonlók.
Igen, ez lehet elõítélet, de "kívülállónak" nehéz különbséget tenni.
Mielõtt valaki rámsuhint, hogy hogy miért "szapulom a Fideszt", sajnos még azt sem tudom válaszolni, hogy azért mert szeretem. Nem szeretem, nagyon nem, de nem volt ez mindig így, korábban közönyt, sõt néha némi szimpátiát is éreztem, de mára elérték, hogy csak nagyítóval találok egy két rokonszenves megnyilvánulást. Egy kormánynak persze nem az a legfõbb feladata, (sõt!), hogy rokonszenves legyen, de amit csinálnak, az szememben egy ámokfutás baljós kezdete. Csak remélni tudom, hogy okom lesz megváltoztatni látásmódom.
Bocsánat, kitérõ volt. ( Természetessen azt is meg tudnám indokolni, VELÜK mi a bajom, de egyszerûbb volna azt, hogy mi nem. Meg nem is ide tartozik.)
"Ha a Gondolataid Szabadsága végett bárki elnáspángolásodra készülne, szólj, köréd gyûlünk és felfogjuk a Neked szánt ütleget"
Köszönöm, ez tényleg jól esik! ;) Mondjuk, nem vagyok az a félõs típus, azaz igen, de bátorsággal, néha kis vakmerõséggel leplezem

!
Fenyegetettséget egyébként sem fizikailag érzek, és nem is veletek szemben. Sokkal jobban féltem a lelkem, ha nem mondom el, ha tovább magamba folytom érzéseim, kételyeim, indulataim, melyeket fõ forrása a körülöttem megváltozó világ és emberi kapcsolatok, viselkedések rendszere. Ebben, ha nem is meghatározó, de része van a "nemzettudat" építésnek is, s szõr mentén itt ez a téma karca elég volt, hogy kipukkanjon bennem az a bizonyos lufi. Valójában, szívem szerint ennél sötétebb tünetekrõl vitatkoznék, de arra úgysem találok megfelelõ partnert. Valaki vagy hisz, vagy nem, s nehéz véleményt formálni egy hívõvel, de azt hiszem, ismét kitérõt tettem.
Végezetül egy kis összefoglaló az egész témát érintõ "gondolatmenetem"-bõl, ha szabad ilyen nagyképünek lennem. (Köszönöm.)
A hagyományõrzés, a hagyományõrzõ rendezvények, a hagyományõrzõ lovas rendezvények, és maguk a HAGYOMÁNYÕRZÕK, csupa nagy betüvel igen igen nagy tisztelettel bírnak szememben.
Akik szerényen teszik napról napra dolgukat, hogy kis, vagy nagyobb közösségüket, és így TÁGABB ÉRTELEMBEN szeretett hazájukat, nemzetüket is szebbé tegyék, gazdaságilag, szellemileg is a virágba borítsák, azokat is tisztelem. (Nekem ezt saját magamnál se sikerül elérni, nemhogy egy nemzetnél.)
Pont.
Kissé félve írom le, hogy a pont valójában vesszõ, mert jön egy de:
azok, akik a nemzet felemelése ürügyén, bizonyos idegen szívûekben-, vagy nemzetségüekben ellenséget keresnek, (és persze akkor találnak is,) akik a felemelkedéshez más szuverén országok kárát elfogadhatónak tarják, vagy akik akik a kilátástalanságukra és saját nyomorult lelkiállapotukra keresnek csak gyógyírt szélsõséges eszmékhez akár, azokban nem tudok bízni, nem tartom nagyra õket.
Ha ez a két dolog összekeveredik, ott nekem valami nem tiszta.
A Magyarok Szövetsége látszólag össze szeretné ezt a két dolgot mosni, s nyíltan politizál is. Ez nem baj, én is ezt teszem most, de a nyíltságban az lenne számomra kívánatos és elvárható, ha mindenki meg tudná fogalmazni hol vannak a lelki és a fizikai határok, ameddig elmennének céljaikért. Kiaz, akikkel még vállalható szövetség, kiaz akivel nem. Ki az, aki véleményével, cselekedeteivel, szellemiségével meghatározó, irányító vezetõ, akinek szava, gondolatai, nézetei kifelé és befelé egyaránt jellemzi a közösséget.
Mindez akkor számít, és az ad okot aggodalomra ennek hiánya, hogy a jószándékú és nemes magyarok, akik példamutató kisközösségi élettel, hagyományaink ápolásával tényleg pozitív példát sugallhatnának, összemosódnak a szélsõséges jobboldali (idegenekben ellenségkeresés pl.), a "konzervatív jobboldali" "néppárt", a megélhetési politikusok, a lázongó, vagy hõzöngõk csoportjai, egyes egyházi csoportok, az alternatív történészek, turulisták, szittyák és az egyszerû sík hülyék (máshol is van elég) csoportjai vagy tagjai keverednek, s akarnak egy szervezetet alkotni. Sokáig gondolkodtam, hogy be merjem-e majd linkelni a 168óra cikkét,
http://www.168ora.hu...urta-80856.html mely ugyan kissé elõítéletes, és gunyoros, így sértõ is lehet (s ezt kívántam elkerülni,) de némi elgondolkodásra is adhat okot, jól van-e így.
Nekem az a legnagyobb kérdésem, hogy a szélsõjobb nézetektõl tud-e akar-e elhatárolódni, illetve a napi politikához milyen szálak fûzik. Most szidják, de a rendezvényen lelkesen megtapsolják a miniszteri képviselõket?
Ha mindez meghatározható ideológia mellett zajlik, nincs gond, de amíg sokan csak a "magyarkodást" használják ürügynek vagy a zavar, vagy egy másféle rend elérésére, akkor érdemes ezeken gondolkodni.
Szerintem. ;)
Már megint elragadtattam magam.
Szerintem.
Tisztelettel: Simon Ervin