3214 válasz a témához

[börni]

Hová lett az elõzõ hozzászólásod? nimá', cenzúra?

[Filly]

Öncenzúra. (Kár, mert nem láttam )

[Ernest]

...aztán a 90-es évek elején aktívan jártam díjlovas versenyekre is, mint segítõ....

Ez volt az az idõszak, mikor volt "a" Kaposvár, aztán volt egy OB Hortobágyon, és néha egy Adyliget, nem? Akkor én is jártam - fényképezni.

[melodia]

Tatter fedeles is volt..., Szilvásvárad..., aztán pár évre rá kezdődtek az 1 naposok az Aranyos Kupa mintájára.

Edited by Filly, 2009 augusztus 20. - 18:30.

[LANDGRAF]

Landgraf!

Kissé egysíkúan szemléled a lovaglást, nem? Lehet,mert számomra csak a helyes létezik.Elég unalmas,de ez van.
Ha te csak a fájdalmat látod díjlovas versenyt szemlélve, akkor szerintem elfogultan, hibásan látsz. Tehetek arról,hogy tanultam anatómiát,biomechanikát és megtanítottak látni és nem csak nézni?!Komolyan mondom! Nem lehet, hogy pont úgy túlspirázod a lógyógyászatot, ahogyan én a lovaglás tanulását? Nem spirázom túl. Nagyon nagy baj van!Akinek van szeme az láthatja!

[nuttella]

Sokan a lovazásból, a lovakból élnek. Hozzátartozik a lovak minél nagyobb szintre képzése, minél gyorsabban. LANDGRAF pedig abból él, hogy aztán ezeket a lovakat gyógyítsa. A kõr bezárul.

[Fec]

Landgrafnak van egy faintos kalapácsa, tehát 200-ból 2 ami nem szög. Most mi a rák van a berugatással? Egyik se jó, vagy mind jó, csak mennyen??

[Ernest]

Ideológia elég sokféle lehet. Hát, a ló tanulékony. Ha "félelmünkben" mindig körön ugratjuk be az elején, akkor az állítás már elég jelzés, hogy melyik lábra... (Másik része véleményemnek, hogy a csípõ - az meg univerzálisan úgy van ajánlva, ha annak vesszük a külsõ sarkantyó hátravitelét is. Igazából nem az én véleményem, de haver.) (Nem tudom, feltûnt-e, gondolom, igen. Sokan csinálják. Van egy fajta beugratási módszer, amit én haladó ugrólovas módszernek hívok magamban. Bocs az érintettektõl! Amikor vkinek már elég gyakorlata van, fizikilag elég ügyes, magabiztos a lovon, de ülni nem nagyon szeret. Beugratáskor nem azért nem marad ülve, mert elmaradna a felsõteste. Tehát kissé elõredõl, belsõ csuklóját épphogy felemeli, csettint egyet, és egy szárengedõ mozdulattal "beteszi" a lovat a vágtába. Azt akartam írni, belöki, de ez nem durva dolog, a szereplõk összehangolt játéka.)

Edited by Ernest, 2009 augusztus 20. - 20:26.

[Robina]

Nem leszek népszerû. Idézet, a szerzõ: Gróf Erdõdy Pálffy Zsigmond ( a bécsi cs. és kir. lovaglótanárképzõ intézet tanára, Josipovics Zsigmond tanítványa) A lovaglás vezérfonala - tanácsok gondolkodó lovasoknak c. könyvébõl.

" Tapasztalataim alapján a belovagolatlan lovaknál - amint csak lehet - szabadban való vágtázást ajánlok. A szabadban, jó talajon, hosszú, egyenes vonalon való vágtázás a fiatal lovak részére elengedhetetlen. (...)
Az ügetésbõl vágtába való átmenet belovagolatlan lovaknál mindig egyenes vonalon, egyenlõ támaszkodás mellett, egyenes nyakkal, nyugodt és a hatás eléréséig állandóan fokozott comb- és esetleg a szükséges pálcasegítséggel és nyelvcsettintéssel történjék.

(...)

Amint a fiatal ló az egyenes vonalon a lovasától megkívánt ütemben, engedelmesen, egyenesen és száron vágtázik és könnyen fel hagyja magát venni, a nagy körön való vágtamunkánál nyílik alkalma arra, hogy sok egyebet megtanulhasson. A vágtába való átmenet természetesen mint eddig is, rendezett ügetésbõl történjék, de most már nem csak a vágtába való engedelmes beugrás a fontos, hanem az is, hogy a ló a körvonalon az ügetésben megtanult helyes hajlítás folyományaként a belsõ lábra ugorjék be és a szükséges hajlítást a vágta alatt is megtartsa. Ennek elõfeltétele a körön való simulékony járás. E célból a lovas rendezze elõbb a körön a lovát ügetésben és csak ha ez megtörtént, ugrassa be azt - a belsõ comb határozott hajtósegítségeivel - vágtába.

Fontos a beugratásnál, hogy a belsõ combbal ne akkor adjuk a segítséget, amikor a ló törzse a meghajlításnak éppen ellenáll, és hogy a hajtósegítség ne hasson meglepetésszerûen a lóra. A segítségeket azért mindig teljes és minden kételyt kizáró határozottsággal adjuk. A lovas helyezze súlypontját a kõr közepe felé s ülése kövesse puhán a ló mozgását. Ha a ló a beugrásra felhívó belsõ combsegítséget meg nem értve az ügetés ütemét erõsíti, nyugodtan vegyük fel az elõbbi ütembe, rendezzük azt, és hajlítsuk a lovat, mielõtt a vágtába való beugratást újra megkísérelnénk. Ha elképzeljük a ló lábai tevékenységét az ügetésbõl való beugrás pillanatában, akkor meg is fogjuk érteni, hogy a vágtába való átmenet elõtt a ló mozgását feltétlenül rendezni kell. Ha az ügetés ama pillanatát vesszük, amelyben a ló a belsõ harántellenes lábpárral földet ért: a lónak a beugráshoz súlyát az elsõ pillanatban egyedül az alátámasztó belsõ mellsõ lábra kell helyeznie, mert a külsõ hátsó lábát - amely még szintén a földön van - vágtában elõbb löki el, mint ügetésben és majdnem egyszerre a belsõ hátulsó lábbal ugrik elõre az elsõ vágtaugrásba. Az ezalatt a levegõben lévõ külsõ elülsõ láb megkezdi az elõrenyúlást, hogy a külsõ hátulsó láb után de a belsõ hátulsó lábbal egyidejûleg érhessen földet.
Ne türelmetlenkedjék a lovas, ha a fiatal lónál eleinte tovább tart míg az - a belsõ combja vágtába beugrató - segítségének engedelmeskedik. Amint egyszer ez a lábszár a belsõ hátulsó lábat helyes elõreugrásra késztette, a vágtában való beugrás magától adódik és a következõ beugratásoknál nehézségek rendszerint már nem támadnak, - ha a lovas nyugalmát megtartja és lova ügetését elõbb rendezte.

Elterjedt szokás beugratás elõtt -annak elõkészületeként - a ló hátulját külsõ combbal befelé állítani. Ez ellenkezik a ló lábainak a beugrásnál végzendõ természetes tevékenységével és megakadályozza, vagy legalább is megnehezíti a lónak a beugráshoz szükséges súly-áthelyezését. A ló farának befelé állítása azonkívül elõsegíti a helytelen két patanyomon való vágtázást.
Egyesek szokása, hogy a fiatal ló beugratásához annak fejét és nyakát kifelé húzzák. Ennek magyarázataként rendesen azt adják indokul, hogy ilyen módon a belsõ váll elõrenyúlásának szabad teret adnak és így a ló belsõ lábra való beugrását biztosítják. Ez az elmélet úgy hiszem nem éri meg hogy vita tárgyává tegyük, mert az olyan lovas, aki csak azt látja, ami elõtte történik, de még csak nem is sejti, hogy mi történik alatta és mögötte, jobb ha nem állít fel semmiféle elméletet.

(...)

Beugratás lépésbõl
Miután a ló ügetésben nagy körön megtanulta, hogy a belsõ lábszár elõrehajtására és testsúlysegítségre be kell ugrania, az ugyanezen segítségekre való beugrás lépésbõl sem fog neki nehézségeket okozni. Az elsõ kísérleteket megkönnyíthetjük, ha a lovat beugratás elõtt lépésben, egy kisebb körön rendezzük úgy, hogy az erõsebb hajlítást legyen kénytelen felvenni. ... "

Hozzátartozik, hogy a képzés felépítése során a körön való vágtázást megelõzi a fordulatok és a hosszhajlítások precíz megismertetése lépésben és ügetésben. Tehát ekkorra a ló elvileg tisztában van a belsõ csizma szerepével. Csak az még 40 oldal.

És az ügetés fokozás v vágta kérdéskörhöz Müseler:
" Ha most a hajlított lóval nem ügetésben hanem rövidvágtában akarunk elindulni, akkor a lónak a lábsorrendjét kell megváltoztatnunk. Ezt elsõsorban a belsõ ülõcsont elõretolásával és derékizomzatnk egyoldalú meghúzásával érjük el. Ezzel egyidejûleg a lovat mindkét alsócombbal elõrehajtjuk, azonban fõképpen a belsõvel. A belsõ oldalra kifejtett nyomást még azáltal is fokozhatjuk, hogy a külsõ szárral a külsõ csípõnk felé kissé kitartunk. Itt is a lovas derékizomzatának egyoldalú meghúzása játssza a fõszerepet annyira, hogy ezzel az idomítás magasabb fokán álló lovat már be is ugrathatjuk ..."

[Ernest]

Vajon miért írtad az elsõ mondatot?

[Robina]

Mert ellentmond pár kedvelt teóriának, mint külső csizma vagy külső állítás.

[Fec]

Én nem azt vettem le. Csupán a "hol terheljünk éppen a beugratás pillanatában" körül van némi bizonytalanság, illetve mi legyen a "jel". Az elõkészítés, belsõ állítás, az egyoldali csípõaktivitás sztem evidens. Na, a külsõre terhelõk serpenyõjébe Kósa-Reznik-Máchánszky jegyzet idevágó írása szerint: "A beugratáshoz kissé a belsõ oldalra állítjuk a lovat, testsúlyunkat a külsõ ülõcsontunkra helyezzük át, s a szárakkal is ennek irányába tartunk ki. A he­veder mögé fektetett külsõ lábszár elindító nyomása egy gondolattal meg­elõzi a belsõ csizma erõsebben ható elõrehajtó segítségét. Mindkét lábszár elõrehajtó segítségével egy idõben a külsõ ülõcsontunk elõreirányuló nyo­másával is támogatjuk az indítást. Amint a ló a beugráshoz emeli elejét, ki­tartó hatását abbahagyva mindkét szár enged, s felsõtestünkkel együtt a ló mozgását követi.Az ügetésbõl történõ beugratásnál ügyeljünk arra, hogy a ló az átmenet elõtt ne tartson vissza, de el se rohanjon, hanem jó tartásban, vonalon, ütem­ben és iramban maradva, nyugodtan menjen át vágtába. Célszerû a lovat beugratáshoz a külsõ hátulsó láb irányába adott félfel­vétellel elõkészíteni." Nekem tetszik, mindenféle további indoklások is fellelhetõek hogy miért így. Magyar I. és GyõrffyVillám "Helyezzük testtömegünket a külsõ ülõcsontunkra, aa külsõ szárral tartsunk ki a külsõ csípõ irányába. A belsõ szár fokozza a fej állítását, a belsõ oldalra, de ne túlzottan. A belsõ csizmával a hevederen, a külsõ csizmával a heveder mögött könnyedén ütögessük a ló oldalát, ugyanakkor ülõcsontunkkal végezzünk lökésszerû mozdulatot elõre. A testtömegsegítséggel egyidõben mérjünk kis ütést a külsõ csizmával a ló oldalára. A belsõ oldalra hajlítás elõsegíti a belsõ hátulsó láb fokozott hajlítását, a külsõ comb pedig leköti a külsõ hátulsó lábának lendületé, mellyel a ló a vágtaugrást meg fogja kezdeni." . Lehet másképp is szerintük, de az ilyesmi majd máskor, pl. az ugrásváltás tanításánál köszön vissza negatívan. Endrõdy Ágoston: Adj esélyt.. "Ha a beugratáshoz szükséges alapállapotot elértük (egyenesen, vagy a beugratás irányában hajlítva megy, vállak oldalirányú szabadsága megvan) (stb.) következhet maga a beugratás. Elõször kissé hajlítsuk meg a lovat, majd félfelvétel(ek) alkalmazásával "toljuk össze" a ló testét. Ezután a könnyedség pillanatnyi hiányát, amelyet a hajlítás okozott, szüntessük meg a belsõ kézzel való engedéssel. Ugyanakkor könnyítsünk a ló belsõ oldalán úgy, hogy súlypontunkat kissé áthelyezzük a külsõ oldal felé, és ezen oldalon kissé erõsebben tartjuk lábunkat a ló horpaszán. Az elõkészítõ munkálatok után, melyek biztosítják a ló számára a megfelelõ helyzetet, a lovas beugrathatja a lovat. A belsõ láb elõrehajtó érintése a külsõ láb nyomásával a leghatásosabb jelzés, de ugyanolyan jó, ha a lovat más jelre való beugratásra tanítjuk meg, pl. a külsõ láb kifejezettebb nyomására." Némthy Bertalan: "Még a beugratás elõtt a lovat elõször is -félfelvétellel- figyelmeztenünk kell, hogy odafigyeljen és felkészüljön fizikailag, lelkileg egyaránt, hogy a vágtához adott segítségeket elfogadja. A lovas tegye finoman a súlypontját a külsõ ülõcsontra, s enyhén hajlítsa meg a lovat befelé a hevederhez tett belsõ csizma körül, mindkét szárral a külsõ csípõje irányába hatva. Ezután mindkét csizmával hajtson elõre, de a külsõvel kissé aktívabban, a heveder mögött. Amikor a ló elindul, mindkét szárat nyugodtan tartjuk: a belsõ elõremegy a ló belsõ vállával együtt, míg a külsõ finom kontaktust tart a ló szájával. Amikor a ló beugrik vágtába, a belsõ vállának tehermentesnek kell lennie, különben a ló másik hátuljával ugrik el. keresztez.Vigyázzunk, hogy a belsõ száron ne akadjon el a ló a vágtába való átmenetnél, mert ez meggátolja a belsõ vállának szabaddá tételét is. A ló sohasem hajlítható kifelé a beugratásnál."

[Ernest]

Ez mi ez a Kósa, Reznik, Máchánszky? Valami háború elõtti? Jahogy Kósa-Reznek!

Edited by Ernest, 2009 augusztus 21. - 17:58.

[LANDGRAF]

Landgrafnak van egy faintos kalapácsa, tehát 200-ból 2 ami nem szög.

Nem dolgozom kalapáccsal. Egy osteopath a kezén kívül nem használ semmi egyebet!

Nutella! Bár ilyen egyszerû lenne. Tudom figyelmedbe ajánlani Dr. Heuschmann néhány könyvét és dvd-jét! Kb. hasonló okok miatt nyitom én is ki a számat!

[stipistopipi]

és most bárki is megtanulta a vágtába beemelés(ugratás) technikáját? Nem hiszem, de sok jót írtatok az bizony szerintem ennyi erõvel a nullás lisztbe is bele lehetett volna szellentenetek, és a kialakult ködrõl vitázni ;)

Nem dolgozom kalapáccsal. Egy osteopath a kezén kívül nem használ semmi egyebet!

Nutella! Bár ilyen egyszerû lenne. Tudom figyelmedbe ajánlani Dr. Heuschmann néhány könyvét és dvd-jét! Kb. hasonló okok miatt nyitom én is ki a számat!

mert levegõt szeretnél venni, ha az orrod eldugult
Nem mindenki lógyilkos aki díj lovagol,
viszont egy jó psychopata használja a kalapácsot

[Ernest]

Én nem röhögném ki Kósa-Rezneket, Máchánszkyt, Müselert, Némethyt, Endrõdyt, Pálffyt, Müselert, Podhajskyt...

[stipistopipi]

Én nem röhögném ki Kósa-Rezneket, Máchánszkyt, Müselert, Némethyt, Endrõdyt, Pálffyt, Müselert, Podhajskyt...

Õket én sem nevetem ki, csak amit egy témából elefántcsonttornyoztok,( ) az egy mosolyt megér

[börni]

Hogy más-más mesterek mást-mást tanácsolnak, az is azt mutatja, minden út Rómába vezet, de lassan nyithattok könyvajánló topicot, ennyi dézetet...

[Ernest]

Azt nem értem, ha valaki rosszalja a beszélgetést, miértnem marad ki? Hogy most erõt vegyek, és ne határozzam meg, hol. Fáj a betû? Hol? Miért?

Edited by Ernest, 2009 augusztus 21. - 20:27.

[Burzsujok]

Azt nem értem, ha valaki rosszalja a beszélgetést, miértnem marad ki?
Hogy most erõt vegyek, és ne határozzam meg, hol.
Fáj a betû? Hol? Miért?

"
Nem rosszalom a beszélgetést, megmosolygom
Azért nem maradok ki, mert érdekesnek tartom, hogy Te akivel igazán konfliktusmentesen levelezgetünk már vagy 6-7 éve, aki magad is azt mondod hogy ló nélkül lovagolni nem lehet, belemész egy eszmei futtatásba, ami a saját lexikális képzettség bemutatásán kívûl sehova és semmire nem vezet!
Ezt nem elitélõen, hanem megmosolygósan olvastam, és olvasom most is.
Hogy hova küldenél az valóban nem ide való, csak azt nem értem hogy miért gondolod hogy ott is maradnék, ha egyáltalán oda mennék?
A tobbire is válaszolva:
Nem fáj a betû!
Itt és most!
Csak!
;)

Hogy más-más mesterek mást-mást tanácsolnak, az is azt mutatja, minden út Rómába vezet, de lassan nyithattok könyvajánló topicot, ennyi dézetet...

Igazad van
Érdekesség! Balassa Konstantin, 200 évvel ezelõtt azt írta, hogy az õseink természetes lovasok voltak!
Amióta a különbözõ iskolák megalakultak, azóta nem természetes a lovaglás, hanem a különbözõ irányzatok képviselõi versnegnek egymással! és ez már 200 évvel ezelõtt is igaz volt ;)

[PozitívFeri]

"
...aki magad is azt mondod hogy ló nélkül lovagolni nem lehet, ;)

Kivéve, Ernest

[Ernest]

Megjött a butaság hirdetõje is.
Bár nem nézem, mit ír, csak gondolom, megint én volnék mûsorán.
Még hiányzik lelkes tapsolója.

...aki magad is azt mondod hogy ló nélkül lovagolni nem lehet, belemész egy eszmei futtatásba, ami a saját lexikális képzettség bemutatásán kívûl sehova és semmire nem vezet!...

Nem hinném, hogy e kettõ együtt lenne igaz. Ló nélkül lovagolni nem lehet. De mindenkinek saját magának kikisérletezni, hogy vajon a piros bogyó mérgezõ-e, az az, amin az emberiség túlhaladott már. Mutass rá azokra, akik naturálok, akik felültek a lóra, és jól csinálják, anélkül, hogy valaki mondott volna nekik valamit. Ilyen biztosan van vagy kettõ. A többinek meg valaki mondott valamit. Mint a többi szakmában. Régen a legények elmentek külföldre, ahelyett, hogy maguk, majd fiaik, majd unokáik, és azok lemenõi kitalálták volna azt, amit odakint ezen a folyamaton át már kikristályosítottak mások, és egy pár év alatt lényegét megértve késõbb akár még tovább is fejlesztették.
A vén mestereknek voltak elképzeléseik. Vagy jók, vagy nem. Megismerni azokat hasznos lehet, vagy jó mulatság lehet.
S van, akinek nem.

Hogy hova küldenél az valóban nem ide való...

Menjél Gödre.

Edited by Ernest, 2009 augusztus 22. - 7:38.

[Robina]

A bötüt nem a lovacskázás helyett hanem mellette ajánlgattuk.

Edited by Robina, 2009 augusztus 22. - 8:13.

[Burzsujok]

Megjött a butaság hirdetõje is.
Bár nem nézem, mit ír, csak gondolom, megint én volnék mûsorán.
Még hiányzik lelkes tapsolója.

Nem hinném, hogy e kettõ együtt lenne igaz. Ló nélkül lovagolni nem lehet. De mindenkinek saját magának kikisérletezni, hogy vajon a piros bogyó mérgezõ-e, az az, amin az emberiség túlhaladott már. Mutass rá azokra, akik naturálok, akik felültek a lóra, és jól csinálják, anélkül, hogy valaki mondott volna nekik valamit. Ilyen biztosan van vagy kettõ. A többinek meg valaki mondott valamit. Mint a többi szakmában. Régen a legények elmentek külföldre, ahelyett, hogy maguk, majd fiaik, majd unokáik, és azok lemenõi kitalálták volna azt, amit odakint ezen a folyamaton át már kikristályosítottak mások, és egy pár év alatt lényegét megértve késõbb akár még tovább is fejlesztették.
A vén mestereknek voltak elképzeléseik. Vagy jók, vagy nem. Megismerni azokat hasznos lehet, vagy jó mulatság lehet.
S van, akinek nem.
Menjél Gödre.

A természetes lovaglás nem azt jelenti hogy FKK, és meztelenûl csak úgy lovagolni, hanem azt hogy a felesleges firlefranctól megszabadúlva az egyszerû, "természetes" jelrendszert használjuk.... pld nem akar vágtázni? jó fenékbebillentem osz megy :yeah:

[PozitívFeri]

Megjött a butaság hirdetõje is.
Bár nem nézem, mit ír, csak gondolom, megint én volnék mûsorán.
Még hiányzik lelkes tapsolója.

örülök, hogy olvasod ne izéjj már hiszen sztárollak!

[nuttella]

Supersensitív embereknek lovaskurzus indul! Természetes lovaglás, felesleges felszerelések nélkül. Haladóbbak már ló nélkül is! A profik lovas nélkül ... Számlaszám:....

Edited by nuttella, 2009 augusztus 23. - 13:32.

[stipistopipi]

Sajna nem olvasható a számlaszámod:D küldtem volna psychopharmakára pénzt Neked

[sheriff]

A természetes lovaglás nem azt jelenti hogy FKK, és meztelenûl csak úgy lovagolni, hanem azt hogy a felesleges firlefranctól megszabadúlva az egyszerû, "természetes" jelrendszert használjuk.... pld nem akar vágtázni? jó fenékbebillentem osz megy :yeah:

Ezt te sem gondolod komolyan? Nyilván nem ezt oktatod, nyilván nem ezzel a technikával készültök a superhorsera? Ebbõl nem tudom, hogyan lesz ugyanis sorozat ugrásváltás.

[Chilly]

Sheriff, ha elég gyorsan tud sorozni a lovas, akkor megy az.

[sheriff]

Érdekes és rendkívül tanulságos volt számomra ez a pro és kontra. Köszönöm mindazoknak, akik ezeket ide idézték. Robinának igaza van. Ez nem a lovaglás helyett szolgál, hanem mellé. Aki nem olvas, nem műveli magát, az szakbarbár lesz. Azután mondhat bármit, lehetnek bárminő tapasztalatai, nem lesz elég hiteles. Nem tudja ugyanis magát rendszerben, másokkal összehasonlítva látni és láttatni. Emiatt azután válhat belőle esetleg elég jó lovas, de nem valószínű. Az meg különösen nem az, hogy kiváló oktatóvá váljon, alkalmas legyen magas szinten átadni a tudását. Meghökkentő, hogy az egyik szakmai atyaisten gyakorlatilag lehülyézi azt, aki kívülre és hátra terhel, miközben más atyaúristenek meg kifejezetten ezt ajánlják. Fura, hogy van aki lökőmozdulatról tesz említést, miközben mások ezt elvetik. A sokféleség gyönyörködtet, de nehezíti is a magamfajta tanonc dolgát. Amit én tapasztalok e tárgyban: A westernlovaglásban lépés-vágta átmenet során nincs szársegítség abban az értelemben, ahogyan azt a klasszikus (díjlovas) lovaglási stílusban értik. Van viszont hajlítás és összeszedés (a ló rendezésének hívták fentebb). Ezt lábakkal érjük el. Az első a hevederen koccol, a hátsó pedig a heveder mögött. Nagyon enyhe ez a koccolás, de koccolás és nem folyamatos nyomás. Westernben az az ige, hogy a ló a nyomás elöl ki akar és ki is fog térni. A koccolás ilyenformán bizonyos fokig a klasszikus lovaglás nyomásának (odazárásnak) a megfelelője. A koccolás elkezd valamit (odazárni), de azonnal abba is marad, nem válik folyamatos nyomássa. De mégis csak folyamatos jel a koccálás, hiszen nem egyetlen rövid jel jel, hanem állandó jelsorozat. A belső láb koccolására a ló a fejét adja be, a hátsó külsőére a farát. Ezzel jön létre a hajlítás. A koccolás olyan erős, amilyen mértékű hajlítást akarunk. Ha csak az egyik lábunkkal koccolnánk, akkor a ló nem válna összeszedetté is. De a westernlovat arra is megtanítják, hogy a két láb együttes koccoló jelére és a szár felvételére össze is kell magát szednie (fentebb gombóccá gyúrást említett valamelyik szakíró). Ez a westernben is megtörténik. A szárak és a lábsegítségek együttes alkalmazásával. Összeszedett és meghajlított lovon ülünk tehát. Ekkor kellene azt elérni, hogy a belső váll szabaddá váljon! Ez a legfontosabb momentum szerintem, hiszen az összes többi szükséges előfeltétel megvan már. Ehhez szerény kezdőlovas létemre azt vélem a legalkalmasabbnak, ha kívülre terhelek, s nem a vállra. Annál is inkább így érzem helyesnek, mert maga a vágtába ugratás is jelre megy majd nálunk westerneseknél, s az arra szolgáló jel ezzel a külső terheléssel áll szinkronban. A jel maga testsúly segítséget nem agyon tartalmaz. Szerintem helyesen. Én nem szeretm látni azt, ha valaki a testtömeg súlypontjának látható mozdításával taszítja a lovat vágtába. Nem elegáns dolog, s szükségtelen is. Westernben a vágtába ugratás jele kisebb mértékben szár-, nagyobb mértékben lábsegítséggel adott jelre történik. 1. A hátsó láb abbahgyja a koccolást, nagyon enyhén zár a heveder mögött. 2. A hátsó láb enyhe felfelé mozdításával a sarkantyúnak a ló oldalán történő felfelé gördítésével indítjuk a jelsorozatunkat, miközben a belső láb szintén abbahagyta már a koccolást, s kicsit elvesszük a hevederről, ezzel adva egyértelműen a ló tudomására, hogy a belső válla felé szabad az útja. A szárat kissé megemelve előrefelé tartjuk (előre mutatunk a kezünkkel), ezzel kérve a fokozást. Westernben ugyanis a szárak előre vitele a fokozás, hátra vitele a lassítás jele (rendszerben használva a lábsegítséggel). A kívülre terhelés azért fontos szerintem mindehhez, mert a belső lábamat csak akkor tudom elvenni a hevederről, ha enyhén meg tudom emelni. Ehhez nem ülhetek a belső ülőcsontomon, csak a külsőn. Még egy dolog, amit mostanában kezdek megérezni. Mindez, amit fentebb leírtam, nagyon markánsan végrehajtva nemhogy segíti, egyenesen zavarhatja a lovat, azaz gátolhatja a helyes beugratást. Valóban nem tartom nagyon szerencsésnek például azt, ha a farat nagyon betoljuk, vagy a belső lábat túlzottan használjuk. Ha túlhajlítjuk a lovat, abból nem sok jó sül ki. Amíg ismerkedtem ezzel a technikával (néha még most is) hajlamos voltam túllihegni ezeket a segítségeket. Kezdő lónak a túlfeszítés érzését adja az ilyesmi, képzett lónak meg felesleges is, zavaró is ez. Nekem magamnak volt szükségem arra, hogy érezzem a jeleket, érezzem azt, hogy aló valóban meg van hajlítva, valóban össze van szedve, valóben emelem a külső sarkantyút, s valóban elveszem a belső lábam. Egy idő után már nem szabad kisarkítva csinálni, a jeleknek nem kell nagyon markánsaknak, a kívülálló számára láthatónak lenniük. Innentől már csak kettőnk dolga, a lóé és az enyém, lovasé az, hogy értsük egymást. Persze mindez nagyon sokismeretlenes egyenlet. Mennyire képzett (esetleg pont elrontott) a ló, mennyire a lovas. A kiképzés mely szakaszában vagyunk épp. Egyenes vonalról ugratunk be, körön ugratunk be, ellenvágtába ugratunk be? Sok tényező befolyásolja a lovas jeladásait. A lovaglás művészete valahol ott kezdődik, amikor a lovas valóban kristálytisztán tudja a választ a Dallos féle főkérdésekre: Mit? Miért? Milyen mértékben? Ezeknek a kérdéseknek a feltevése nagyon fontos minden kezdő számára. A válaszaiból tudhatja meg ő maga is, oktatója is azt, hogy hol tart épp a delikvens. Ezért volt nagyon előremutató a fenti idézethalmaz, mert egy témakörben elég jól körül lehetett általa járni a három kérdést. Lovagolni persze nem fog senki megtanulni attól, hogy elolvasta ezeket. De aki már tud lovagolni, az esetleg van olyan szinten, hogy felmérje, mennyire is tud? Érti egyáltalán az egyes szakírók okfejtését? Felfogja, hogy miért írták amit írtak?, S el tud azon gondolkodni, hogy ő maga, a saját lovaglása mennyire felel meg egyiknek vagy másiknak? Mi a különbség, s annak mi lehet az oka? Aki ide eljutott már, az kicsit fellélegezhet. Már nem tekinthető totál amatőrnek, kívülálónak. Minimum halad a tanulásban. Mondjuk rá tehát azt, hogy haladó lovas! Egyszer úgyis kérdés volt az, hogy ki a haladó lovas. Hát szerintem ez egy meghatározás lehet rájuk.

Edited by sheriff, 2009 augusztus 24. - 6:51.

[stipistopipi]

Ezt te sem gondolod komolyan? Nyilván nem ezt oktatod, nyilván nem ezzel a technikával készültök a superhorsera? Ebbõl nem tudom, hogyan lesz ugyanis sorozat ugrásváltás.
ha a ráverek a fenekére beírásomra gondolsz, akkor valóban nem így oktatok

Jól látod a helyzetet! De ugye ne csodálkozz, ha én egy provokatív hozzászólásra,( kérdésre) buta választ adok, jelezvén hogy nevetséges az amit tudatos elferdítéssel bele akarnak magyarázni abba amit én képviselek. Hogy annak amit tanítok, mekkora gyakorlati haszna van, és eredményes-e vagy sem, lehet-e ugrásváltást sarkantyú és zabla nélkûl végrehajtani(tanítani) azt Kun Petitõl kérdezd vissza, talán Neki elhiszed amit megtapasztalt... ;)

Kedves Sheriff! Ne feledd a hangsegítséget, mert egy jól képzett (western(naturál) ló a hangsegítségekkel még finomabban és láthatatlanabbul kezelhetõ mint anélkül

[sheriff]

Hogy annak amit tanítok, mekkora gyakorlati haszna van, és eredményes-e vagy sem, lehet-e ugrásváltást sarkantyú és zabla nélkűl végrehajtani(tanítani) azt Kun Petitől kérdezd vissza, talán Neki elhiszed amit megtapasztalt... ;)

Beszélgettem vele erről (is). Valóban nagy tisztelettel és elismeréssel beszél mindig rólad.

Ne feledd a hangsegítséget, mert egy jól képzett (western(naturál) ló a hangsegítségekkel még finomabban és láthatatlanabbul kezelhető mint anélkül

Igaz, erről eddig nem volt szó. De mint tapasztalhattad, a komolyabb versenyeken igen nagy hangzavar van, a versenyzőket zajosan biztatják. Ez ugyanúgy igaz reiningre, working cowhorsera, marhás számokra. Nem tudom, hogy milyen hatása lenne, ha egy reining lovas a hangzavart túlüvöltve ordítana rá a lóra, hogy: cupp!, mondjuk az Americana jövő évi versenyén.
Emiatt a hangsegítségeknek versenysport esetén nem tulajdonítok nagy jelentőséget. A kiképzés során, edzésen azonban én is segítek ezzel a lovaimnak.

Edited by sheriff, 2009 augusztus 24. - 7:45.

[stipistopipi]

Beszélgettem vele errõl (is). Valóban nagy tisztelettel és elismeréssel beszél mindig rólad.
Ne rólam kérdezd, hanem arról amit csinálunk
Igaz, errõl eddig nem volt szó. De mint tapasztalhattad, a komolyabb versenyeken igen nagy hangzavar van, a versenyzõket zajosan biztatják.
Hidd el meghallja, Te közelebb is vagy, Õ jobban is hall, és szerintem, a ló a fülével is "lát" akkor ha az egyik fülét rád irányítja (és ezt teszi, ne is tagadd ) akkor "látja " hogy szopósra áll a szád a cupp cupp-nál

Ez ugyanúgy igaz reiningre, working cowhorsera, marhás számokra. Nem tudom, hogy milyen hatása lenne, ha egy reining lovas a hangzavart túlüvöltve ordítana rá a lóra (berekedne! suttogjon, az jobb:D), hogy: cupp!, mondjuk az Americana jövõ évi versenyén.
Emiatt a hangsegítségeknek versenysport esetén nem tulajdonítok nagy jelentõséget. A kiképzés során, edzésen azonban én is segítek ezzel a lovaimnak.

:yeah:

[tipara]

Sok-sok szabály, leírás. Nem mindegy, hogy mire ugrik be a lovam vágtába, vagy csinál meg ezt azt? A lényeg, hogy én is értsem, meg a ló is. Ha kettõnk között kialakult egy jelrendszer és az mûködik, az szerintem úgy jó, ahogy van. Egyik ismerõsöm akart betanítani magának hobbi célra egy lovat, de mondta, hogy el van veszve, annyi tanács, elv, szabály, fél, hogy valamit félreidomít neki. Egygazdás lónak kellett a pacmák. Megnyugtattam, hogy szerintem (lehet megkövezni) tök mindegy, hogy a lova arra ál meg, hogy azt mondja neki hogy bikmakk, vagy arra ugrik be vágtába, hogy tüsszent, a lényeg hogy következetes legyen és tudja, hogy mit akar, meg a ló is értse. Szerintem a legtöbb dolog fejben dõl el, sokszor a ló annyira rátud hangolódni a lovasra, hogy szinte a gondolatait követi. Nálunk a sorrend: kigondolom ( sokszor ez is elég), szólok neki, és ha szükséges adom a segítséget. Hobbi szintrõl beszélek, azt ismerem csak, de még egyszer sem hagyott cserben a lovam, sõt sokszor õ húzott ki nehéz helyzetekbõl. Igaz mi együtt élünk velük, nem 4*4m en álnak, hanem tizen sok hektáron legelésznek, forrásból isszák a vizet, mikor kedvük tartja, és viszonylagos szabadságban vannak tartva, mégis szeretnek velünk "dolgozni". Nem értek egyet azzal, hogy a ló, ha tehetné nem is menne az ember közelébe. "Vad" lovakat is úgy szoktatunk magunkhoz, hogy szabadon engedjük õket nagy területen és sokat járunk köztük, viszonylag rövid idõn belül õk veszik fel velünk a kapcsolatot. Igaz, a hasukon keresztül könnyû õket megfogni .

[sheriff]

Valaminek a leírása, nem feltétlenül szabály is egyben az adott dologra. Fentebb azt írták le (idézték be), hogy a vágtába ugratásnak mi a módja. Senki nem azt állította, hogy feltétlen így kell, különben halál fia vagy. Valamit leírni egyenlő azzal a képességgel, hogy tudod vagy legalább tudni véled a MIT? és a HOGYAN? kérdésekre a választ. Ha valaki erre csak annyit mond, hogy ez felesleges, zavaró vagy hülyeség, annak nincs igaza. Mert vagy nem is tud vágtába ugratni egy lovat, csak sikerül neki egyszer-másszor, s az elméleti alapok félresöprésével igyekszik leplezni tájékozatlanságát és képzetlenségét. Vagy nem tudja leírni az ő ezektől eltérő módszerét - megint csak azért, mert lényegében nincs is neki ilyenje, vagy nem képes annak korrekt megfogalmazására, azaz bizonytalan a dolgában. Az elmélet tisztázása rendkívül fontos! Nem helyettesíti persze a gyakorlatot, de tiszta elméleti alapok nélkül nem lehet eredményes a gyakorlat. Megtanulnak rengetegen lovagolni persze anélkül is, hogy szóra érdemes elméleti képzést kaptak volna. Én is ezt az utat jártam be. S rajtam kívül a magyar lovasok zöme, azt hiszem. Meg is lehet nézni, hol tart ma a lovastársadalom, a magyar lótenyésztés, lovassportok, lóhasználat ügye Magyarországon. Mennyivel könnyebb úgy gyakorolni, a lovaglást megtanulni, hogy az ember alapvető dolgokkal tisztában van, mint a saját esetleges és gyér tapasztalataira támaszkodva, hibák tengerén átevickélve, a spanyol viaszt minduntalan újra feltalálva előrejutni. El lehet olvasni az én korábbi véleményemet is ezekről a dolgokról. Ugyanolyan elítélően nyilatkoztam a magas sportokról, mint most mások. Ugyanúgy nem is volt igazam. A hobby lovas vs. sportlovas különbségtételnek semmi értelme. Jó lovas van és rossz lovas. Aki az elméleti képzettség fontosságát tagadja, az nem lehet jó lovas. Akármennyit is lovagol. Mert egy életen át lehet nagyon rosszul lovagolni. Láttam én mongol pásztorokat is nagyon szarul lovagolni filmeken. Attól, hogy valaki valamit nap mint nap csinál, még az lehet rossz. Az valószínű, hogy aki naponta lovagol, az óhatatlanul fejlődik azért. De ha ugyanez az ember alapos képzést kapott volna, időben és jó lovasoktól megkapta volna a szükséges tanácsokat, segítséget, akkor meglehet egy év alatt többre jut, mint anélkül egy élet alatt. A tanulás kihagyhatatlan. Izzadsággal jár, időigényes, pénzigényes, fárasztó, stb. Ez mind igaz rá. De nem lehet kihagyni, eltekinteni tőle, ha valóban előbbre akarunk jutni. Mert anélkül csak papol az ember a lovaglásról, mint ahogyan én is papoltam évekig. Lehet ezt humorosan, olvasmányosan, élvezetesen, szórakoztatóan is csinálni, de addig, amíg az ember meg nem tanulja a megtanulhatót, el nem mélyed az elméletben, s nem veti azt alá a gyakorlat próbájának, addig csak mese az egész. Karl May regényeit sokan olvastuk. Sokunknak még ma is az ott olvasottak jelentik a Vadnyugatot, az indiánokról azt tudjuk, amit ott olvastunk. De ha valaki komolyan meg akarja ismerni az indiánok kultúrtörténetét, akkor felejtse el Karl Mayt, s kezdjen el könyvtárakba, kiállításokra, rezervátumokba járni, keresse meg a tényleges szakirodalmat, mélyedjen bele! Tanulja meg azt, ami ismeret rendelkezésre áll, s építse be a saját rendszerébe, vesse egybe a saját személyes tapasztalataival, s majd kiderül, hogy mire jut, tud-e valamit hozzátenni. De arra biztatni embereket, hogy higgyék el, hogy az az indián, aki félmeztelen járkál a prérin, nyillal lövöldözi a fehér embereket, lovakat lop, csatabárdot ás el a homokba, vagy onnan elő, mindig UFF felkiáltással fejezi be a mondandóját, s vagy szuper gonosz és ostoba, vagy szuper bátor és intelligens, mint Karl may regényeinek szereplői, nos az ilyen ember helytelenül cselekszik. Ezt egy gyerek talán elhiszi. De egy az indiánok iránt érdeklődő felnőttnek ez kevés. S a legegyszerűbb és legolcsóbb ismeretszerzési forrás a szakirodalom. A lényeg megragadásához ez szükséges, de természetesen nem elégséges. Ló nélkül nem lehet lovagolni - ez faktum! De lovastudás nélkül sem lehet lovagolni. Csak fenn lenni egy ló hátán. A lovaglás ott kezdődik, ahol a lovaglás valódi, tényleges tanulása. Ehhez pedig nagyon nagy szükség van a Dallos Gyula által megfogalmazott kritériumokra: Alázat, Értelem, Érzék, stb. Lovastudásról addig nem beszélünk, amíg nincsenek válaszaink a legalapvetőbb kérdésekre. S én ezek közé sorolom a jármódok ismeretét, s azok megválasztásának képességét. Aki nem tudja leírni azt, hogyan kell egy lovat beugratni vágtába, az hiába vágtatott már ezerszer is az életben, az nem tudja a lovat bármikor, bármely körülmények között megfelelően beugratni vágtába, hiszen nincs tisztában a dologgal. Tehát számomra nem tud még igazán lovagolni. Felülni képes, ott maradni is képes, A-ból B-be eljutni is képes, s még sok mindenre képes. De a lovastudása még nagyon gyenge lábakon áll. Még nem lovas, csak az szeretne lenni, azzá szeretne válni. Ha a nyitottság és a tanulási vágy feladása, a tanulás elhagyása jön, s a további tanulás helyett tagadni kezdi a tanulás fontosságát, akkor nagy bajban van. Akkor ő már nem is lesz lovas, hacsak meg nem változik újra. Szerencsére erre mindig mindenki esetében van remény. Nekem is változnom kellett. Ezt a szememre is hányták, s sokan árulással vádoltak, vagy azt vetették a szememre, hogy elfelejtettem, honnan is indultam. Nem felejtettem el! Nem árultam el semmit és senkit. Csak többet látok ma már, s megváltoztam. Szerencsére.

Edited by sheriff, 2009 augusztus 24. - 10:57.

[tipara]

Vagy éljen az indiánok között, lehet hitelesebb képet kap, mint a múzeumban. Ne érts félre, egyetértek veled sokmindenben, csodálom az utat amit választottál és az elszántságodat hozzá. Sarkosan fogalmazok, de az utóbbi kezdõ lovasokkal történt tapasztalataim inspirálnak arra, hogy azt írok amit. Sokan elvesznek a szakirodalomban, tanfolyamokban, tanácsokban. És egyetlen egy dologról feledkeznek meg közben, a lovukról. A kapcsolatról az ember és a társa között. Ezért vallom én azt, hogy a hobbilovasnak nem az az elsõdleges, hogy tökéletesen üljön, adjon segítséget, hanem, hogy ismerje és megértse a társát. Mert minden ló külön egyéniség. Nem ruházom fel õket emberi tulajdonságokkal, de igen is megvan a külön érzelem világuk, rigolyáik, hülyeségeik. A baj az, hogy sokan elfeledkeznek errõl és a tanult skatulyákba akarják behúzni minden áron a lovukat és nem látnak azokon túl. És ezért is nem tudnak "dolgozni velük". Én nem tudok jól lovagolni, csak ismerem a lovakat amikkel foglalkozok. De így is rengeteg csodálatos idõt tudok eltölteni velük. És szerintem egy hobbi lovasnak ennek kellene az elsõdlegesnek lennie. ezért választom szét a hobbi és a verseny lovasokat, az utóbbinál telljesíteni is kell, ez elõbbinél, elég, ha élvezetes az együtt eltöltött idõ.

Edited by tipara, 2009 augusztus 24. - 10:58.

[Peter13]

Nem értek egyet azzal, hogy a ló, ha tehetné nem is menne az ember közelébe.

Igazad van!!!

Lovak es emberek nagyon jol kiegeszithetik egymast valami normalis, termeszetes rendszerben, es ezt a lovak is eszreveszik.

Ha normalis, termeszetes hajlamaikhoz közelalloan "hasznaljuk" öket, akkor szivesen hagyjak hasznalni magukat.. es hasznalnak minket, amit mi szivesen megengedünk.

A mindket fel szamara elönyös együttelesröl szivesen elfeledkeznek azok, akik megprobaljak a lovat mint primitiv zabagepet beallitani.. a lovaknak nagyon sokretü igenyrendszerük van, ezt kell figyelembe venni.

Az igenyek nem mindig direkt materialis jellegüek.. gondoljunk pl. az elmenyek iranti igenyre.

Hogy a lo legszivesebben sose latna embert, az kb. annyira igaz, minthogy a gyerek legszivesebben sose latna felnöttet.. ostobasag.

A jatszoteren ez lehet igaz, de ha jön a veszely.. ha jön a betegseg.. ha hajt az ehseg.. ha kellene egy kis biztonsagos kucko.. vagy eppen egy jo kis kaland.. akkor a gyerek keresi az felnöttet.

A lo persze nem az ugrosport berkeiben, vagy a dijlovas edzesen keresi az embert.. talan nem 6 meteres sliding stop-rol almodozik.. erre kenyszeritik, akik eszközkent hasznaljak.. de gyermekrabszolgasagrol is hallottunk mar.. es ez nem jelenti azt, hogy altalaban a gyermekek legszivesebben felnöttek nelkül elnenek.

Sokan elvesznek a szakirodalomban, tanfolyamokban, tanácsokban.
És egyetlen egy dologról feledkeznek meg közben, a lovukról.
A kapcsolatról az ember és a társa között.

Edited by Peter13, 2009 augusztus 24. - 11:02.

[tipara]

A gyereknevelést sem lehet könyvbõl megtanúlni. Az ovónõknek pedagógusoknak szükségük van a szakirodalomra is. Édesanyámnak meg csak arra, hogy engem ismerjen és tudjon a jó irányba terelni, nem kell neki oktatni tudni. Valahogy ilyen nekem a lovazás is.

[Peter13]

Benjamin Spock nagy gyermeknevelö-guru szakkönyveivel több amerikai generaciot neveltek leki nyomorekka.. valahogy igy van ez a szakirodalmakkal. Aki nem tud önalloan megfigyelni, elemezni, ertekelni, helyes megoldasokat talalni, annak a szakkönyvek sem hasznalnak.. a szakkönyvek aru.. vannak jok, rosszak.. aztan jön a makarenkoi pofon. Annak, akinek faj, ha a lova elidegenedik töle.. akinek nem, az meg ugysem igazi lovas.. csak cirkuszi ember, aki a cirkuszi mutatvanyok trükkjeit beszeli meg mas cirkuszosokkal.. jobb lenne, szimulatoron versenyeznenek.. legalabbis termeszetesebb. Nem a szakirodalom tanulmanyozasa ellen szolok.. mert hasznos lehet. Ha tulteng es tulsulyossa valik, akkor viszont elvesz a lenyeg.

Edited by Peter13, 2009 augusztus 24. - 11:12.