3214 válasz a témához

[Kistáltos]

Tükör által homályosan, Gondolatok a lovaglásról, tanulásról, fejlõdésrõl.

[LANDGRAF]

Tükör által homályosan, Gondolatok a lovaglásról, tanulásról, fejlõdésrõl.

...EGO-ról... ;)

Edited by LANDGRAF, 2009 augusztus 17. - 7:37.

[Kistáltos]

Végülis ... Igy belefér Ego, az kell...

[LANDGRAF]

Azért fáj a legtöbb lovasnak a térde!

[Kistáltos]

És a hátfájás?

[LANDGRAF]

A hátfájás érzelmi jelentése a nehéz terhek cipelésével értelmezhető. Kifejezheti a lelki támasz hiányát, az aggodalmat a jövővel, illetve az anyagi helyzettel kapcsolatban.( idézet valahonnan a netről.)

[Kistáltos]

Kösszzz ... Távgyógyítás?

[Peter13]

..miért kell a lovazást alkoholba fojtani?..
A verseny az nem elég jó buli?
Talán akkor bulikat kéne rendezni, nem versenyeket..

Ezt az erdekes gondolatsort meg nem veseztük ki.. tenyleg.. lehet, hogy egyszerüen unalmas mar a sok verseny?
Unalmas mar a sok palyanlovaglas?
Unalmas a sok lovaglas?
Unalmas a sok lovazas?

A buli soha sem unalmas?
Gatlasoldo boditoszerek hatasa alatt razni magunkat önkivületi extazisban agyrepesztö ritmusra.. gyönyörü?

Minek ehhez lo?

Mikor meglattam Porfelhöt Bundeswehr alezredesi ruhaban a Bronco jelmezbulin.. micsoda elmeny volt.. hol van ehhez egy verseny!!!

Ha mar a lovaglassal kapcsolatos erzeseinkröl irogatunk ebben a topicban..

Edited by Peter13, 2009 augusztus 17. - 8:49.

[melodia]

Kösszzz ...
Távgyógyítás?

Pl postán küldjön neked egy kis pénzt.... ;) - vagy az e heti lottószámokat...

[LANDGRAF]

23,47,76,81,87

[Kistáltos]

nemstimmel. az eheti 4,43,61,77, 80. (mondjuk ehhez lottóznom is kellene. )

[repüló]

Tükör által homályosan, Gondolatok a lovaglásról, tanulásról, fejlõdésrõl.

??? majcsakeccer...

[sheriff]

Eccer! Tegnap a Remény utcai Anivetben megvettem Dallos Gyula könyvét, a Dallos Gyula lovasiskolája II-t, s még ott a kávézóban (bizony, nyílt ott ilyen is, s a kávéjuk is nagyon jó!) elolvastam a felét, s amint idõm engedte, be is fejeztem. Éjfél elõtt meg is voltam vele, s elégedetten tettem le. A szerzõ nálam elérte vele a célját, felkeltette a figyelmemet, s elgondolkodtatott a lovaglásról, a lovaglás tanulásáról. Ez a topic errõl a témáról szól, így itt osztom meg gondolataimat, melyek a könyv olvasása közben, illetve annak hatására fogalmazódtak meg bennem. Íme: Elõzetesként egy csepp kritika a formai megjelenéssel kapcsolatban: Sajnos ez a remek kis könyv sem mentes a helyesírási hibáktól, noha látom, hogy ketten is lektorálták. (Nyilván elsõsorban lovas szakmai szemmel olvasták, s a nyomda ördöge és az MS Word vagy a Ventura is részt vett a végsõ megjelenés kialakításában.) De szó sincs arról, hogy hemzsegnének az írásban az ilyes jellegû, formai hibák. Azt meg különösen nem állítom, hogy magam jobban vagy helyesebben tudnék írni, mint Gyula bácsi, de sajnos Szekér Bandi bácsinak, egykori magyar nyelv és irodalom tanáromnak köszönhetõen egy kicsit kényes vagyok olvasóként a helyesírásra, s nem szeretem, ha bogozgatnom kell egy-egy összetett mondat értelmét a rossz helyre került vesszõk vagy egyéb miatt. De lépjünk túl ezen, hiszen e könyv még ezzel együtt is kiemelkedik a hazai lovas szakmai könyvtermésbõl, s egyébként sem a formai értékei, hanem a tartalma miatt érdekes igazán az olvasók számára. Ezzel együtt a fotók igen jó minõségûek, s nagyságuk, elhelyezésük illetve a szöveghez képesti arányuk nagyon el van találva. A legtöbb képen Dallos Gyula és Aktion látható, s ezt esetleg akár a szerzõ egójának túlzott elõtérbe helyezéseként is értékelhetné az, aki nem ismeri Dallos Gyulát és Aktionhoz fûzõdõ speciális viszonyát. De talán pont Dallos Gyula az egyetlen ember Magyarországon, akinek az esetében az ego elõtérbe helyezése vitán felül szóba sem kerülhet. A könyv elõszavában Papócsi azt írja, hogy barátja kifejezetten tudatosan osztotta meg sikereit a lovával, s egyáltalán nem véletlenül, s különösen nem önös érdekbõl „sztárolta”, a szó jó értelmében Aktiont, sokkal inkább mint arra méltó társát emelte fel maga mellé a piedesztálra, ahová közös teljesítményük alapján õ maga méltán került az élete során. Mindent összevetve a könyv formailag magas színvonalú, igényes munka, ahogyan az Dallos Gyula nevéhez dukál. De most lássuk a fontosabb oldalt, a tartalmat! Címe és a szerzõ elõszava szerint ez a könyv lényegét tekintve tankönyv. Összefoglalója Dallos Gyula lovaglási, idomítási és pedagógiai elveinek és módszertanának. Meglátásom szerint ennek a célnak csak részben tesz eleget. Szerintem ez sokkal inkább Gyula bácsi életfilozófiája, a lovaglásról alkotott véleményének kvintesszenciája, mintsem tankönyv. Még azzal együtt is ez az érzésem, hogy helyenként valóban elemi szinten, pontokba szedve, lépésrõl lépésre vizsgálva tárgyal technikákat. (Lépés-vágta átmenet helyes végrehajtása például.) Ebben a könyvben a lényeg, a lovaglással, azon belül is elsõsorban az idomító lovaglással kapcsolatos legfontosabb dolgok tényleg le vannak írva. Akinek szeme van erre, az látja, érti. Ez faktum. De ezek nem iskolafeladatok, gyakorlási sémák, nem közvetlenül aprópénzre váltható értékek, hanem egyetemes értékek, nehezen megfoghatóak, elmélyülést igénylõek. Ilyen fogalmakkal kell megbirkózni: érzék, lendület, lovaglás benne a lóban, önkontroll, értelem, alázat, szorgalom, stb. Dallos Gyula írja egyébként, hogy nem akar senkit megtanítani lovagolni, sõt ha jól emlékszem, akkor egyenesen azt írja, hogy nem is tud megtanítani senkit erre. Õ megmutatja a lehetõségeket, bátorítást ad, példát szolgáltat, s segít elindulni a lovaglás megtanulásának útján a tanítványainak. E tekintetben a könyv maradéktalanul betölti szerepét. Legalábbis nekem bejön nagyon. Elég sok embert ismerek a lovas társadalomban, de Dallos Gyulához hasonlót nem. Szerintem õ nem is egy szimpla halandó ember, hanem egy szent. Ilyen szakmai alázat, ennyi tolerancia, ennyi elhivatottság, ennyi tisztelet hogyan férhet meg egy emberben? Nem is egyszer hallottam õt nyilatkozni, beszélni, s mindannyiszor megfogott az a tisztelet amit a lovakkal és lovas társaival szemben érez, s az az alázat, amit a lovaglás mûvészetével szemben ennyi év, tapasztalat és siker után is tanúsít. Mindig az egészre figyelt, mindig valamiért szállt síkra, soha nem parciális- vagy klikk érdekek mentén nyilvánult meg. Lovasszövetségi Közgyûléseken, szakmai fórumokon mindenki elhallgatott, ha õ szót kért, s nagyon csöndben hallgatták végig. A könyvnek az a része, ami a lovagláshoz való helyes hozzáállást taglalja, ami részletesen sorra veszi a sikeres lovassport szereplés feltételeit, remek összefoglalója a kérdéskörnek, s elhiszem Gyula bácsinak, hogy az õ elveit valló lovasok sikerre vannak kárhoztatva. Kérdés persze, hogy az ember képes-e egyáltalán az õ nyomdokain haladni? Magamat megvizsgálva találtam több olyan dolgot is, amik nem felelnek meg maradéktalanul az õ elveinek. (Mondjuk nem is vagyok sikeres sportoló. ) Nehéz egy olyan ember nyomában járni, aki minden tekintetben kifogástalan. Például nagyon sokat kell még fejlõdnöm az önkontroll tekintetében. Írtam már itt korábban, hogy hála Istennek egyre jobban látom magamat – mintegy kívülrõl - lovaglás közben, s egyre többet elemzem ezt a látványt magamban már menet közben, a nyeregben is, s késõbb, a nyeregbõl leszállva is. Dallos Gyula szerint ez kiemelkedõen fontos feltétele a lovaglás tanulásában az elõrehaladásnak. Ezt sokáig nem éreztem ennyire fontosnak. De az utóbbi, intenzív tanulással eltöltött egy év nyomán látom már, hogy mit hagytam ki korábban e tekintetben, s mennyit veszítettem emiatt. Persze a dologhoz hozzátartozik az is, hogy amíg az ember nem igazán tud a technikai nehézségein úrrá lenni (gondolok itt elsõsorban a helytelen vagy gyenge ülésre illetve a belõle adódó következményekre), addig nem ér rá „lelki életet élni” a ló hátán. Addig csak „küzd az elemekkel”.  Arról meg ne is beszéljek, hogy amíg nem volt igényem a lovaglásom minõségének revolúciójára, addig nem is nagyon kellett az önkontrollt gyakorolnom. Egy másik dolog, ami szemet szúrt nekem az, hogy a Gyula bácsi által adott definíciók szerint akár már híres-neves lovas is lehetnék, s eléggé elõrehaladottnak kellene lennem a lovaglás tanulásában, hiszen a feltételeknek többé-kevésbé megfelelek. Sajnos nem érzem így. A szóban forgó definíció szerint a lovaglás tanulásának meghatározó elemei: érzék, értelem, türelem, motiváltság, irányultság, önkontroll, alázat. Az önkontrollról már írtam, s nagyot léptem elõre a türelem terén is. Ásatag régi lovas mondás, hogy az erõszak (türelmetlenség) ott kezdõdik, ahol a tudás (értelem) véget ér. Mivel sokat és igen intenzíven tanultam mostanság, s valóban elmélyültem az elméleti alapokban is, s nem csak ösztönbõl lovagoltam, hanem egyre tudatosabban (értelem alapján) , ezért a türelmem megnõtt a lovaimmal, helyzetekkel kapcsolatban, hiszen rendszerint tudom már a megoldást a problémákra, s azt is tudom, hogy mihez mennyi idõ kell. Nincs tehát okom a türelmetlenségre. Legfeljebb az életkorom zavar egyre inkább, s ad okot a türelmetlenségre, hiszen lassan leöregszem a lovaim hátáról. Az irányultság fogalmával nem sokat tudok kezdeni, csak sejtegetem, hogy Dallos Gyula mit ért ez alatt, de nem értem igazán. Összegezve a dolgokat azzal biztatom magam, hogy van még egy meghatározó elem is, a körülmények kedvezõ együttállása. Lehet valaki bármennyire is jó érzékkel megáldva, lehet szorgalmas, alázatos, stb., ha a körülményei nem teszik lehetõvé a tanulási folyamat kiteljesedését. Gondolok itt olyan földhöz ragadt dolgokra, mint a családi kötelezettségek, megélhetési gondok generálta idõhiány, stb. Persze meglehet, az ezekre való hivatkozás csak takaró, amivel letakarhatom a kitartásom hiányát, a gyengének bizonyuló motiváltságot. Egy Tóth Lajos is feláldozott mindent, családot, egzisztenciát a lovaglás tanulásának oltárán. Állítólag még a Karácsonyi Ünnepek alatt is képes volt éjnek évadján bevinni a lovait a Tattersalba edzeni, mert csak akkor volt üres a fedeles, s csak akkor tudott ingyenesen hozzáférni. Micsoda megszállottság kell ehhez? Nem csoda, hogy Tóth Lajos istenként tiszteli Dallos Gyulát, aki szintén megszállottja a lovaglásnak. Gyula bácsinak ezer szerencséje a családja, hiszen atom biztos hátteret ad a munkájának. (Persze az is lehet, hogy a család is azért olyan amilyen, mert õ a családfõ.) Nos, én sem Tóth Lajos nem vagyok, sem Dallos Gyula, s már nem is leszek egyik sem. Tanultam mindkettõtõl, közvetve vagy közvetlenül, de mindez nem elegendõ ahhoz, hogy a nyomukba szegõdhessek. Nekem a családi és egzisztenciális körülményeim, amelyek ráadásul nemhogy nem rosszak, de egyenesen átlagon felüliek, nem teszik lehetõvé azt, hogy annyit és olyan intenzitással foglalkozzam lovaglással, amennyit és amilyen intenzitással szeretnék. Kérdés persze, hogy Dallos Gyula kinek is írta a könyvét? Nyilván más a leányzó fekvése, ha valaki hivatásaként foglalkozik lovakkal, s más, ha valaki a szabadidejében, pusztán szerelembõl lovazik. A profiknak, az amatõröknek vagy a kezdõknek szól vajon ez a könyv? – kérdeztem magamtól. Magamat a középsõ csoportba sorolom. Nekem adott a könyv. Fõleg Gyula bácsi mentális hozzáállása, elveinek szilárdsága, lovaglás iránti feltétlen odaadása és elkötelezettsége fogott meg benne. Az elsõ rész inkább ezekkel a dolgokkal, illetve a bázis munkában szakágtól függetlenül megfontolandó technikai részletkérdésekkel foglalkozik, a második pedig a speciális díjlovagló feladatokkal. Ez utóbbiakat kívülállóként, kíváncsiskodó turistaként olvastam el, az elsõ részt viszont betûrõl betûre megrágtam Találtam benne érdekes gondolatokat szép számmal, s olyanba is beleakadtam, amivel nem tudok zöldágra jutni, amit nem tudok elfogadni. Dallos Gyula a könyv elején arra biztat olvasójaként, hogy ne ijedjek meg ettõl, nem vindikálja magának a jogot, hogy csak neki lehet igaza. Ezzel együtt sem hiszem azt, hogy bármit is jobban tudnék nála, ezért vizsgálgatom oda-vissza az ilyen kérdéseket. Rá kellene jönnöm, hogy mit látok/értek rosszul. Magamban keresem a hibát, s nem a leírtakban. Az elõbbi dologra (érdekes, elgondolkodtató gondolat) példa: Állítás: Az ugrásváltás tanításának egyik alapfeltétele a korrekt vágta oldaljárás végrehajtásának képessége. Nekem egyetlen western edzõ sem mondott ilyet. Ezen elgondolkodtam, s még emésztem a dolgot. Azt látom a Bozo Rogers kazettán, hallottam Klipfel kurzusán, s egyebütt is, hogy az ugrásváltás tanításának egyik módja az, amikor a lovat az ugrásváltás elõkészítése során a külsõ lábbal a kör belseje felé oldalaztatjuk , hogy a külsõ válláról levegyük, egyenesre állítsuk. Dallos Gyula is azt írja, hogy az ugrásváltás során a lovat egyenesre kell állítani, hogy a majdani belsõ válla tehermentessé váljon. A western edzõk által elõírt oldalra mozdítás azonban mindössze egyetlen vágtaugrás erejéig tart, gyakorlatilag megfelel a Dallos féle egyenesre állításnak. De eddig szó sem volt arról, hogy folyamatos vágta oldaljárást érdemes lenne csinálni. Nem is értem egyelõre, hogy ez miért is lenne jó. De törpölök felette. A második dologra (eleve nem fogom fel, vitáznék vele szívem szerint) példa: Dallos: „A lépés-vágta átmenet technikai kivitelezése és a segítség adások módja a következõ: a./ lépésben félfelvétel, ami annyit jelent, hogy a helyesen elhelyezett lábszárakkal-belsõ a hevederen, külsõ a heveder mögött- a megkívánt, az adott lótól függõ mértékben rázárunk b./ rugalmasan kitartunk a külsõ száron c./ kifejezetten állítunk a belsõ száron és egyidejûleg a hevederen lévõ csizmával rázárunk, így elérjük azt az eredményt, hogy lovunk belsõ vállát tehermentesítjük d./ testsúlyt a belsõ oldalra helyezzük e./ amennyiben megbizonyosodtunk arról, hogy lovunk kellõképpen figyelmes, pozitív a visszajelzése, akkor a belsõ csípõvel lefelé és elõre irányuló segítségadási jellel beemeljük” Nos ezzel a témával, a western vágtabeugratással való összehasonlításával már fogllakoztam itt egyszer. Akkor páran lehülyéztek, páran megmosolyogtak, a többség meg fel sem fogta, hogy mirõl van szó. Én ugyanott tartok, mint anno. Szerintem ez nem oké. Nem logikus. Egyrészt a westernlovas trénerek erõsen különbséget tesznek mondjuk fiatal, a képzés elején tartó csikó beugratása és képzett ló beugratása között, de erre majd visszatérek, hiszen van ennél fontosabb kérdés is. Dallos Gyula mindig megemlíti, hogy a ló mozgásának minõsége a ló hátuljánál dõl el. Különösen igaz ez a vágtamunkára. Õ is leírja egy másik helyen, hogy a vágta a külsõ hátsó lábbal indul. Ezt Tóth Lajos és a többi edzõ akinek a kezei között megfordultam, vagy akinek az oktató anyagait nyálazom feszt annyira belém verte, hogy a vágtába emelésnél nekem mindig a hátulja jut eszembe elõbb, s nem az eleje. A hátuljában gondolkodok. Dallos Gyula segítségadási feladatsora ennek ellene megy, vagy nem értem az egészet.  Az a./ pont mintha oké lenne. Bár már itt megakadok. A feladatsorban nincs ugyanis definiálva, hogy mi a belsõ és mi a külsõ fogalma. Úgy vélem, hogy Gyula bácsi leírásában a belsõ láb/belsõ állítás már az új, a vágta közben értelmezhetõ pozíciót jelöli. Ha tehát az elõbbi példánál maradva bal kézre lépek vagy egyenesen, akkor oké, hogy az a./ pont az elsõ, de ha jobb kézre, akkor azért még tenni kell valamit azért, hogy az addigi belsõ (a majdani szemszögébõl nézve külsõ) lábból/állításból belsõ legyen és a belsõbõl, külsõ. A b./ pont westernben eleve szóba sem jöhet. Nem tartunk ki a külsõ száron, s nem állítunk a belsõ száron kifejezetten, ahogyan a c./ pont javasolja. Egyáltalán nem állítunk semmit szárral. Westernben mind az állítást, mind az összeszedést elsõsorban lábbal kell végrehajtani. Az ún. „második száj” igénybe vehetõ az összeszedéshez, de az már korrekció, ha a ló agyilag szétesik pl. a nézõtér zsivajától vagy egy belobogó zászlótól. Westernben a majdani belsõ állítást a majdani belsõ láb(csizma) enyhe koccolásával és a külsõ láb finom hátra vitelével és zárásával érjük el. Nálunk a ló farát el is toljuk, azaz farat be! feladatot végzünk. Ez magas szinten már a láthatatlanságig redukálódik, de ott is megvan. Az összeszedettséget a lábak koccolása váltja ki, s a szár megemelése, a második száj igénybevétele csak a koccolásra adott nem kellõen pozitív visszajelzés versenyen is elfogadott korrekciója. A belsõ láb koccolásával érik el a westernlovasok a belsõ váll tehermentesítését. Ebben tehát megvan az analógia a díjlovas technikával. Eddig tehát nincs igazán nagy baj, mindössze annyi, hogy már a felénél tartunk a segítséadási sornak, de eddig csak a ló közepével, de fõleg a szájával foglalkoztunk. Azaz nem a hátuljával kezdtünk gondolkodni, hanem az elejével. S erre tesz még egy hatalmas lapáttal a d./ pont. Hogyhogy a belsõ oldalra terhelünk? Nem értek már semmit sem! Amit én tanultam, az a következõ: a ló külsõ hátsó lábbal kell indítsa a vágtát, s ehhez nekem a belsõ vállat szabaddá kell tennem! Azaz nem terhelek a belülre, s nem zárok rá erõteljesen a hevederre a belsõ lábbal. Ezzel ugyanis véleményem szerint a belsõ elsõ lábra súly kerül, miközben a rázárással a lónak ezen testtájékán érkezik nyomás, ami alól mint tudjuk ki akar majd térni. Tetézi még a dolgot az e./ pont, ahol a belsõ csípõvel elõre-lefelé ható erõhatást fejtünk ki. Arrafelé a belsõ elsõ láb van. Minden arra mutat tehát, hogy a belsõ elsõ láb környékén és belsõ állításban dõl el a dolog sikere. A külsõ hátsó láb alig került megemlítésre, mintegy passzív szerepe van. Westernben ezzel szemben a külsõ láb olyan határozott jelet ad, annyira aktív, hogy a ló a segítségadások közül a külsõ lábat tarthatja a legerõteljesebbnek. A terhelés is kifelé-hátra történik, azaz a külsõ-hátsó láb irányába. A beemelés pillanatában a belsõ láb utat nyit, azaz elemelõdik a hevederrõl. A westernló gondolatai tehát a külsõ-hátsó lába körül járnak, s a nyomás elõl kitérési lehetõséget a kinyíló belsõ láb irányába lel. Mivel a súly a külsõ-hátsó lábon van, így nem is tud másik lábbal indítani. S a vágtába ugratás tutira a külsõ-hátsó lábbal kezdõdik, s nem a belsõ-elsõvel. Gyakran látom angol lovasoknál, hogy valamit matatnak a belsõ elsõ láb környékén a lábukkal, amikor egy ló vonakodik beugrani vágtába, s ehhez még a testükkel is próbálják a lovat belökni vágtába. Ezek a hibák szerintem onnan származnak, hogy ismerik vagy legalábbis sejtik a Dallos féle feladatsort, de nem elég jó lovasok a végrehajtásukhoz. A western segítségadások sorozata szerintem sokkal egyértelmûbb lónak is, lovasnak is, ergo sokkal könnyebben hajtják végre kezdõ lovasok is. Kezdõ lónál nekem Lajos azt tanította, hogy bátran állítsam kifelé a csikó fejét. Szöges ellentétben az a./ pontban leírtakkal. Akár az extremitás határáig is. Körkarámban ez azt jelenti, hogy a feje a karám fala felé néz a beugratás elõtti pillanatban. Ezzel fokozható a belsõ váll tehermentesítése, s nem kell a szájára ható szársegítségre (és a lábsegítségekre) még érzékenyen vagy kiszámíthatatlanul reagáló lovat állítgatni a segítségekkel. Valószínû, hogy nem értem a díjlovas vágtabeugratást. De értem a westernest. S ez alapján szerintem értenem kellene az elõbbit is. Jó lenne errõl és hasonló dolgokról értelmesen elbeszélgetni. Reményeim szerint Dallos Gyulával is lesz alkalmam ilyen dolgokról szót váltani, hiszen tanárom lesz a Lovas tanár és szervezõ szakon. Valahogy az az érzésem, hogy az a./-e./ pontokba szedett technikai kivitelezéssel egy jó lovas könnyedén beugratja a lovát helyes lábra. Ha a lovas is jó, s a ló is képzett. Minden ellenkezõ esetben jönnek a bajok. Westernben ez sokkal egyszerûbbnek, probléma mentesebbnek tûnik.

Edited by sheriff, 2009 augusztus 19. - 12:20.

[LANDGRAF]

Jómagam kb. 20 évig a belsõ csizmával ugrattam be a lovat vágtatásba. Aztán Ernest átküldött egy anyagot a ló lábsorrendje és az átmenetek közötti összefüggésekrõl. Elolvastam.Kipróbálta(tta)m. Ma azt mondom,hogy a külsõ lábbal ugratnám a lovat,ha lovagolnék...logikusabb. A többin meg túl sokat gondolkodsz! Csináld! Egyszerûbb!

[Sütyi]

Ernest nekem is átküldhetné ezt.

[sheriff]

Jómagam kb. 20 évig a belsõ csizmával ugrattam be a lovat vágtatásba. Aztán Ernest átküldött egy anyagot a ló lábsorrendje és az átmenetek közötti összefüggésekrõl. Elolvastam.Kipróbálta(tta)m. Ma azt mondom,hogy a külsõ lábbal ugratnám a lovat,ha lovagolnék...logikusabb.

A többin meg túl sokat gondolkodsz! Csináld! Egyszerûbb!

Csinálom én. Soha ennyire még nem csináltam.

De azért ma már gondolkodom is.

[Kistáltos]

Hmmm.A ma hajnali lovaglásnál én is a vágtabeugratáson gondolkoztam.Na persze addig tiszta, hogy külsõ csizmával ugratom be, stb. A fiatal lovamon lovagoltam,aki nagyon érzékeny, rettenetesen figyel a segitségekre, rögtön, pici csizmasegitségre is reagál, szóval imádom lovagolni. Egy pár hónapja már annyira meg akart felelni,hogy (mivel kicsit lusta, u.h. tolni kell - pasiból van, ugyebár ) az ügetés intenzitására erõsebben odatett csizmára is ugrana be rövidvágtába. Mostanság egy pár napja pedig mintha a hátsókkal toporogna,mielõtt emelné az elejét a vágtához. Ez már furcsa a számomra. Lehet, hogy keresgéli a "helyes" lábát? Lehet, hogy én nem csinálok valamit jól? Mivel nincs edzõm,igy rá kell jönnöm, elõbb- utóbb...

[sheriff]

Meglehet egyszerűen elsietésről van szó, ami üldözendő szokás, s nem szabad beleszokni hagyni. Fiatal lovaknál elég gyakori az ilyesmi. Azonnal vissza kell venni az így végrehajtott beugrás után vágtából, s Dallos Gyula előírása (Tóth Lajos detto) szerint sokkal jobban és pontosabban kell előkészíteni, a segítségeket tisztábban kell adni! Nem szabad kompromisszumot kötni tehát, hogy: "Na, de hát vágtat, s ezt akartam ugye. Jól van tehát így." Ha én tiszta átmenetet akarok, márpedig azt akarok, akkor csak azt fogadom el. Reiningben pl az 5-ös pattern álló helyből kezdődik az aréna közepén. Az első feladat vágta bal kézre nagykörön, nagy sebességgel. Ha úgy edzenek egy lovat, hogy helyből vágtába ugratják, akkor a végeredmény egy olyan ló lesz, amelyik beleugrik a vágtába, s nem belesímul. El kell érni, hogy 1-2 lépés után ugorjon csak be, s a vágtába emelés puha és természetes legyen. A ló a fejét ne emelje fel, testtartása csak a fokozott összeszedettséghez szükséges mértékben változzon meg. Kb. úgy kell kívülről az egésznek látszania, mintha simán, lustán belefolyna a vágtába. Semmi faxni, semmi extrém mozdulat, ideges toporgás, lábsorrend keresés, önálló véleményformálás a ló részéről. Készséges, nyugodt és hibátlan végrehajtást várunk el, s csak azzal lehetünk elégedettek.

Edited by sheriff, 2009 augusztus 19. - 16:41.

[sheriff]

Jómagam kb. 20 évig a belső csizmával ugrattam be a lovat vágtatásba. Aztán Ernest átküldött egy anyagot a ló lábsorrendje és az átmenetek közötti összefüggésekről. Elolvastam.Kipróbálta(tta)m. Ma azt mondom,hogy a külső lábbal ugratnám a lovat,ha lovagolnék...logikusabb.

Most akkor már legalább ketten tudjuk jobban a dolgot, mint Dallos Gyula? Ez nem valószínű, ugye te is elismered. Akkor? Ne gondolkodjunk el azon, hogy mi a talány megoldása? Csak csináljuk a dolgot, anélkül, hogy értenénk? Dallos Gyula az említett könyvében ezt nagyon nagy hibának tartja. Szerinte (szerintem is) a tudás ott kezdődik, amikor tudjuk a választ a MIÉRT?, a HOGYAN? és a MENNYIRE? kérdésekre. De ha még a MIÉRT?-re sincs válaszunk, akkor a többire már eleve nem is lehet. 20 év múlva esetleg vissza fogsz állni a belső lábra, ha kiderül, hogy Dallos Gyulának van igaza? Vagy rájössz egy újabb videó nyomán, hogy a kezeddel kell mégis operálnod? Szarban vagy lovasként, Öregem, ha nem vagy biztos a legalapvetőbb kérdésben sem! Én konkrétan abban vagyok. (mármint szarban, s nem biztos a dolgomban. ) Mert ha csak Tóth Lajosra hallgatok, akkor rendben vagyok. Értem a dolgot, tudom az összes kérdésre a választ. De Dallos Gyula sokkal nagyobb név, sokkal eredményesebb versenyző, még ha más szakágban is, s röhejes lenne azt feltételezni, hogy nem tudja a lépés-vágta átmenetet sokkal jobban, mint akárki más idehaza, sőt, legalább olyan jól, mint a legjobbak szerte a világban. Akkor meg neki higgyek? De ez esetben nem értem megint csak az alpkérdést, s onnantól kezdve összedől az egész tudásfelépítményem, mint valami kártyavár. Lovacskázni persze lehet ettől, én is lovacskáztam évekig úgy, hogy nem tudtam még a kérdések létezéséről sem, nemhogy az azokra adandó válaszokat.

Edited by sheriff, 2009 augusztus 19. - 17:41.

[sheriff]

Hmmm.A ma hajnali lovaglásnál én is a vágtabeugratáson gondolkoztam.Na persze addig tiszta, hogy külsõ csizmával ugratom be, stb. A fiatal lovamon lovagoltam,aki nagyon érzékeny, rettenetesen figyel a segitségekre, rögtön, pici csizmasegitségre is reagál, szóval imádom lovagolni. Egy pár hónapja már annyira meg akart felelni,hogy (mivel kicsit lusta, u.h. tolni kell - pasiból van, ugyebár ) az ügetés intenzitására erõsebben odatett csizmára is ugrana be rövidvágtába. Mostanság egy pár napja pedig mintha a hátsókkal toporogna,mielõtt emelné az elejét a vágtához. Ez már furcsa a számomra. Lehet, hogy keresgéli a "helyes" lábát? Lehet, hogy én nem csinálok valamit jól? Mivel nincs edzõm,igy rá kell jönnöm, elõbb- utóbb...

Sok ellentmondást látok a soraidban. Kicsit kötözködök, ha nem bánod. (Akkor is, ha bánod. )

Azt írod, hogy rettenetesen figyel, a legkisebb jelre is azonnal reagál. Ez nagyon jó érzés. De azt is írod, hogy lusta és nógatni kell. Ez meg nem oké, mert ha nógatni kell, akkor nyilván ez fokozottabb intenzitású segítségek igénybevételét jelenti. Azaz nem figyel rettenetesen, s nem reagál a legkisebb jelre, hiszen még a nagyobbra sem reagál jól. Megfogtalak! ;)

Az elõremenési kedv felkeltése alapvetõ lovaglási feladat. Ha ez nincs meg a lóban, akkor nem szabad tõle szinte semmit elvárni, nem lehet idomítani. (Lásd Dallos Gyula fentebb emlegetett könyve!)

Az ügetés fokozására odatett csizmára kéretlenül ugrik be vágtába - írod. Ebbõl nyilvánvaló, hogy nem lovagolsz elég jól. Nem bántásból írom ezt, hidd el, hogy segíteni akarok. (Lásd Önkontroll szerepe a lovaglás tanulásában ugyanabban a könyvben. S most én leszek az önkontrollod, jó? ) A fokozás akkor megy végbe jól, ha a ló egyértelmû elõkészítést kapott, pontosak és idõben érkezõk a segítségek, nincs lehetõsége a félreértésekre. Nem keverheti össze a vágta kérését a fokozás kérésével. Nem keverheti össze, mert másképp kell elõkészíteni, s más segítségeket, más intenzitással adunk hozzá. Márpedig az esetedben a lovad félreért téged. Te ügetést fokozni, nyújtani akarsz, s õ meg vágtatni kezd. Õ nem lehet hibás, annyit tud, amennyit képes voltál megtanítani neki. így csak te maradsz. Nem készíted elõ pontosan, nem oké a segítségadás. Ez van. De ha már gondolkodni kezdtél a miérten, akkor elõbbre fogsz jutni, az biztos. A legjobb az lenne, ha legalább párszor lovagolnál egy jó edzõ felügyelete alatt, mert akkor sokkal hamarabb megleled a megoldást! De jól válassz, mert iszonyú sok a kókler!

A toporgása már kifejezetten rossz jelnek tûnik. Egyre kevésbé érti, hogy mi a fenét akarsz tõle, s azért reagál így szerintem. Beszélgess el valaki hozzáértõvel részletesen errõl a dologról, mutasd be a lovat nyereg alatt, s fogsz segítséget kapni! Ha azonban tovább folytatod az idomító munkát a jelenlegi kerékvágásban haladva, akkor elrontod a kezdõ lovadat, s csinálsz belõle egy alapvetõen lusta, de a feladatoktól idegessé váló, tipikus hobby lovat.

[PozitívFeri]

szentek kórháza, megy az axn is.

[PozitívFeri]

e./ amennyiben megbizonyosodtunk arról, hogy lovunk kellőképpen figyelmes, pozitív a visszajelzése, akkor a belső csípővel lefelé és előre irányuló(....)* segítségadási jellel beemeljük”

namármost. igy kicsit értelmetlen, mert mit is emelünk, ha letoljuk?
kiegként:
....majd a hát mozgását követve felfelé és előre a csípőnk.... segitségadási jelével beemeljük.
vagy valami hasonló lehetséges

* ami hiányzik szerintem

tudom ez nem a sheriff szösszenete .

Edited by PozitívFeri, 2009 augusztus 19. - 18:46.

[LANDGRAF]

Szarban vagy lovasként, Öregem, ha nem vagy biztos a legalapvetõbb kérdésben sem! Én konkrétan abban vagyok. (mármint szarban, s nem biztos a dolgomban. )

Az FN szerinti kiképzési skála úgy kezdõdik,hogy
Ütem
Elengedettség
Támaszkodás
Lendület
Egyenesre igazítottság
Összeszedettség

A "szar" meg ott kezdõdik,ha értesz hozzá és bekérdezel a "nagy" lovasoktól!
pl. Ütem:Az ütem idõbeli és az adott mozgáson belül térbeli egyenletességet jelent mind a három alap jármódban.
Na ez szerintem csak ortopédiai értelembe vett szimmetrikus lovon érhetõ el. Minden egyéb csak látszólagos.Az eddig megvizsgált kb 200ló közül 2 volt talán ortopédiai értelemben szimmetrikus!( arról nem is beszélve,ha egy ló természetesen ferde ,akkor hogyan beszélhetsz ütemrõl...)
Elengedettség:A ló minden fizikai és pszichikai nyomástól mentes.
Ahol fájdalom ott nem beszélhetünk elengedettségrõl. Hányszor hallottam már,hogy "fáj a lovam háta,de ma annyira elengedetten ment!" Mivan?!

A gondolkodást elõször itt kell elkezdeni, aztán jöhet,hogy hogyan is kell beugratni vágtába!

Edited by LANDGRAF, 2009 augusztus 19. - 19:48.

[Kistáltos]

Sherif,köszi. ;) Tudom,hogy nem lovagolok jól.És tudom, hogy ennél jobban már nem is fogok. Sajnos. De azért még próbálkozom. Elõször is , a kondiját javitgatnom kellene,mert lehet, hogy ezért is lusta. De azt sem bánom,a másik rohanós lovam mellett kész felüdülés, hogy vele nem kell harcolnom. Szerintem attól még lehet készséges,mert néha lusta (értsd: nem lendületes, de mint emlitettem,ezt a kondihiányra is foghatom... ) Másrészt meg: belõle sosem lesz "versenyló". Csak (remélem, nem elrontott) hobbyló.

[sheriff]

Tudom,hogy nem lovagolok jól.És tudom, hogy ennél jobban már nem is fogok.

Dehogynem fogsz! Ha akarsz, akkor fogsz. Lásd Dallos Gyula könyve, Motiváltság bekezdés.

[Kistáltos]

Motiváltság az van,de Gyulabácsi sem tud levonni huszat a koromból!

[sheriff]

namármost. igy kicsit értelmetlen, mert mit is emelünk, ha letoljuk?
kiegként:
....majd a hát mozgását követve felfelé és elõre a csípõnk.... segitségadási jelével beemeljük.
vagy valami hasonló lehetséges

* ami hiányzik szerintem

tudom ez nem a sheriff szösszenete .

Igen, elsõre én is valami hasonlóra gondoltam. Ha lefelé és elõre irányuló segítséget adunk, akkor az vágtába betolás inkább, mint beemelelés. De valószínû, hogy valamit félreértek én is, te is. Dallos Gyula nem beszélhet a vakvilágba. Talán ott van a különbség, hogy õ egy felsõfokra kiképzett lovat és lovast vesz alapul, én (mi) meg saját magunkat, vagy még a nálunk is képzetlenebb kezdõket. Ahogy westernben pl. a fiatal csikónál leírt módszer és a kiképzett lónál leírt módszer közötti létezik lényegi különbség a vágtabeugratás esetén, talán van ilyen szignifikáns különbség a képzett lovas és a képzetlenebb lovas között is. Mindenesetre nem igazán értem a dolgot magam sem.

Motiváltság az van,de Gyulabácsi sem tud levonni huszat a koromból!

Nem elégséges, ha kishitûsködsz.

Én 3 éves koromtól 51 évesig lovagoltam, s csak akkor kezdtem el ténylegesen tanulni a lovaglást. Az elmúlt egy-másfél év eredményeként ma összehasonlíthatatlanul jobban lovagolok, mint elõtte. Soha nem késõ tehát elkezdeni. Nálam öregebb nem lehetsz!

Az FN szerinti kiképzési skála úgy kezdõdik,hogy
Ütem
Elengedettség
Támaszkodás
Lendület
Egyenesre igazítottság
Összeszedettség

A "szar" meg ott kezdõdik,ha értesz hozzá és bekérdezel a "nagy" lovasoktól!
pl. Ütem:Az ütem idõbeli és az adott mozgáson belül térbeli egyenletességet jelent mind a három alap jármódban.
Na ez szerintem csak ortopédiai értelembe vett szimmetrikus lovon érhetõ el. Minden egyéb csak látszólagos.Az eddig megvizsgált kb 200ló közül 2 volt talán ortopédiai értelemben szimmetrikus!( arról nem is beszélve,ha egy ló természetesen ferde ,akkor hogyan beszélhetsz ütemrõl...)
Elengedettség:A ló minden fizikai és pszichikai nyomástól mentes.
Ahol fájdalom ott nem beszélhetünk elengedettségrõl. Hányszor hallottam már,hogy "fáj a lovam háta,de ma annyira elengedetten ment!" Mivan?!

A gondolkodást elõször itt kell elkezdeni, aztán jöhet,hogy hogyan is kell beugratni vágtába!

Nem igazán értem, hogy jön mindez ide?

Az ütemnek szerintem semmi köze a szimmetriához. Inkább szabályos ritmusnak lehet felfogni, s nem szabályos térbeli elhelyezkedésnek. Szabályos ritmust meg szabálytalan test is képes követni. Nemdebár?

Azt meg végképp nem értem, hogy miért beszélsz fájdalomról az elengedettség kapcsán. Egyáltalán, hogy került ide most a fájdalom? A lovaglás ugyanúgy nem jár fájdalommal a ló számára, mint ahogyan az atlétikai számok, pl. a 800 méteres futás sem az ember számára. Legalábbis akkor biztosan nem, ha Dallos Gyula szellemében lovagolunk. Fantasztikus érzés az elengedettséget megtapasztalni a ló hátán. Az embernek a fájdalom lenne az utolsó szó, ami ilyenkor az eszébe jutna.

[Kistáltos]

Nem kishitûsködés,hanem fizikai korlátok. Reálisan csak akkor hasonlithatjuk össze fizikai mivoltunkat,ha elmondhatod, hogy Te is szültél egy gyereket. De a részletekbe innen ne menjünk bele. Bár terveim között szerepel még legalább 20 évig lovagolni, remélem, legalább ennyire menni fog, és az is jó lett volna,ha én is 3 évesen kezem

[sheriff]

A profilod szerint lovasoktató vagy. Akkor meg legyél nekem motiváltabb, a mindenségit! Gyereket meg nem szülök. (Belebuknék. A szülés kőkemény és hősies dolog, egy férfi ahhoz nem elég erős. )

[Ernest]

Meglepetésemre a Wikipédia angolul olvasható oldala is azt írja, mint Dallos. Pontosabban, azt mondja, hogy a ló lovagoltsági fokától függ a beugratás módja, s kezdõ lónál külsõ csizma, külsõ szár, középfokon külsõ csizma belsõ szár (belsõ ülõcsont), magas fokon meg belsõ csizma, belsõ szár (belsõ ülõcsont). Kissé egyszerûsítve, persze, mert vannak még sallangok a leírásban, a külsõ láb hátrébb van, stb. Ilyen kategorizálást még sosem hallottam.

[LANDGRAF]

Nem igazán értem, hogy jön mindez ide?

Az ütemnek szerintem semmi köze a szimmetriához. Inkább szabályos ritmusnak lehet felfogni, s nem szabályos térbeli elhelyezkedésnek.A lovaglásban az ütemet így definiálják,mert a végcél az egyenes ló. Szabályos ritmust meg szabálytalan test is képes követni. Nemdebár?
Ja,azt nevezik sántaságnak!

Azt meg végképp nem értem, hogy miért beszélsz fájdalomról az elengedettség kapcsán. Egyáltalán, hogy került ide most a fájdalom? A lovaglás ugyanúgy nem jár fájdalommal a ló számára, mint ahogyan az atlétikai számok, pl. a 800 méteres futás sem az ember számára. Legalábbis akkor biztosan nem, ha Dallos Gyula szellemében lovagolunk. Fantasztikus érzés az elengedettséget megtapasztalni a ló hátán. Az embernek a fájdalom lenne az utolsó szó, ami ilyenkor az eszébe jutna. No akkor...miért nem hajlik pl jobbra a lovad uo. könnyen ,mint balra? Miért ellenkezik? Miért nem csinálja lehelet könnyen?
Hozzáteszem egy díjlovas verseny láttán nekem a fájdalom jut eszembe,mert LÁTOM,hogy a lovaknak amit mûvelnek velük fáj!

[Kistáltos]

Sheriff,a tanitványaimat motiválom, tessen nekik jobban lovagolni, mint én teszem Ez eddig sikerült is néhány esetben. (Tudod,ez az a példa: aki tudja, csinálja,aki nem tudja, tanitja ) Örni,most jól összevissza zavartál mindenkit. Itt kezdő lovasok fordulnak elő,nagyrészt azon a szinten, ahol én próbálkozom. Ezek az emberkék örülnek, ha egy világos utasítást kapnak - nemhogy hármat!!! Ettől függetlenül én úgy ugratom be,ahogy tudom. Meg ahogy sikerül Landgraf, Te pedig kimondtad,ami már egy jó ideje motoszkál bennem. Szép a magasszintű dijlovi,tetszik a Spanyol iskola, a 8 méteres sliding stop, de milyen áron jutnak el oda,ahova eljutnak? Kezdve az álladzólánctól és feszitőzablától véres szájú lovakkal, (nincs ellenvetés! - egy régebbi lovasujság elején levő fotó döbbentett meg) a durva sarkantyúk, a kiképzésben használt módszerek,feltuningolt, de ezekkel az eszközökkel visszafogott lovak... A lovam gyönyörűen oldalaz, szabályosan perdülget, de nem ám önszántából. Csakis akkor tökéletesen,ha épp megbüntetem valamiért. Ezen elgondolkozva azok a lovak sem jókedvükben dolgozhatnak. És itt beszélhetünk a természetes lókiképzésről,stb. Mi a célja az egyes gyakorlatoknak? Mert ha van értelme (akár az ember céljainak megfeleljen), akkor megértem,hoyg megtanitjuk. De ha céltalan, haszontalan dolog? Akkor nem különb az ostorral- fájdalommal betanitott cirkuszi mutatványnál.

Edited by Kistáltos, 2009 augusztus 20. - 7:15.

[Ernest]

Abban nem értek Véled öggyet, hogy... több mindenben. Vagy mittudomén, mindenben egyet. Akiket én láttam (asszem van róla super 8-as filmem digitalizálva), például piaffe-ot tanítani, az úgy mûködött, hogy az edzõ a ló 5 órájánál egy ustorral idõnként megérintette a lovat. Lehetne akár ezt is erõszakosnak nevezni, azonban én nem nevezném. Nem szeretnék arról elmélkedni, hogy a fájdalom, mint revans/visszacsatolás/jutalom általi tanulást azt nem az ember találta ki, hanem az õsanyatermészet a maga végtelen bölcsességében - de azért ez meg csak így van. Hogy ki miként prostituálja és szentségteleníti meg a saját szakágát, az egy dolog. De a díjlovaglás az elvileg öröm. Is. Attól eltekintve, hogy a ló, mint tudjuk, 6000 évvel ezelõtt leginkább legelni szeretett. Lásd Devecseri a gyolcs inggel. Az éjjel nem folytattam, pedig számomra fontos lett volna, hogy van, aki másképpp látja a dolgokat, és szerintem (saját személyes jogi megalapozatlan gyanúm szerint) a kettõ egy és ugyanaz. Ez pedig az lenne, hoy a vágtához a lovas csípõjének állítása kell (nemcsak beugratáshoz, hanem végig "ferdén" kõ maradni). Megemlítettem már ezt a váll a vállhoz, csípõ a csípõhöz igazodik elméletet. A gyanúm ott jön, hogy a külsõ láb hátrébb rakása az alighanem automatice ezzel a külsõ csípõ hátrébb kerülésével jár. (Én, mikor lovagoltam, nem volt tükör, és nem voltam kettõ, video sem volt, fényképezni csak én szoktam, magamat e szempontból nem figyeltem, úgyhogy passz.)

Edited by Ernest, 2009 augusztus 20. - 7:32.

[sheriff]

Meglepetésemre a Wikipédia angolul olvasható oldala is azt írja, mint Dallos. Pontosabban, azt mondja, hogy a ló lovagoltsági fokától függ a beugratás módja, s kezdõ lónál külsõ csizma, külsõ szár, középfokon külsõ csizma belsõ szár (belsõ ülõcsont), magas fokon meg belsõ csizma, belsõ szár (belsõ ülõcsont). Kissé egyszerûsítve, persze, mert vannak még sallangok a leírásban, a külsõ láb hátrébb van, stb. Ilyen kategorizálást még sosem hallottam.

Na, ettõl tartottam. :confused:
Ezek szerint egy ilyen alapvetõ dologgal sem vagyok tisztában, mint a vágtabeugratás. S én sem hallottam még errõl a kategorizálásról. Ami azért baj, mert eddig eszembe sem jutott kérdezni, s nem tudom meg a választ a miértre, nem vagyok tisztában az elmélettel annak teljes mélységében. Ha meg nem értem elméletben, akkor hogyan csinálnám jól a gyakorlatban? Maradok örökre a kezdõ/lovas kategóriában.

[Kistáltos]

Örni. Na ja.Hát igen. Kezdő kutyás koromban egy szintén kutyás megkérdezte, mire tanitom a suliban a kutyám. Merthogy az "életre" kell nevelni,amit majd hasznositok vele. Akkor még értelmileg korlátozottnak gondoltamaz ipsét,mostanában már nem annyira. Bár a kutya ( persze,lehet, a ló is) a zárt tartásnál unatkozik,és igy inkább örömét leli, ha a gazdi mindenféle marhaságot megtanit neki, csak ne kelljen bent rohadnia... Ez néhány ló álláspontját biztosan tükrözi is. Ja,igen Sheriff: ne legyél kishitû!

Edited by Kistáltos, 2009 augusztus 20. - 7:36.

[sheriff]

Landgraf!

Kissé egysíkúan szemléled a lovaglást, nem?
Ha te csak a fájdalmat látod díjlovas versenyt szemlélve, akkor szerintem elfogultan, hibásan látsz. Komolyan mondom! Nem lehet, hogy pont úgy túlspirázod a lógyógyászatot, ahogyan én a lovaglás tanulását?

Sheriff,a tanitványaimat motiválom, tessen nekik jobban lovagolni, mint én teszem
Ez eddig sikerült is néhány esetben. (Tudod,ez az a példa: aki tudja, csinálja,aki nem tudja, tanitja )

Örni,most jól összevissza zavartál mindenkit. Itt kezdõ lovasok fordulnak elõ,nagyrészt azon a szinten, ahol én próbálkozom. Ezek az emberkék örülnek, ha egy világos utasítást kapnak - nemhogy hármat!!!
Ettõl függetlenül én úgy ugratom be,ahogy tudom. Meg ahogy sikerül

Landgraf, Te pedig kimondtad,ami már egy jó ideje motoszkál bennem. Szép a magasszintû dijlovi,tetszik a Spanyol iskola, a 8 méteres sliding stop, de milyen áron jutnak el oda,ahova eljutnak? Kezdve az álladzólánctól és feszitõzablától véres szájú lovakkal, (nincs ellenvetés! - egy régebbi lovasujság elején levõ fotó döbbentett meg) a durva sarkantyúk, a kiképzésben használt módszerek,feltuningolt, de ezekkel az eszközökkel visszafogott lovak...
A lovam gyönyörûen oldalaz, szabályosan perdülget, de nem ám önszántából. Csakis akkor tökéletesen,ha épp megbüntetem valamiért. Ezen elgondolkozva azok a lovak sem jókedvükben dolgozhatnak.
És itt beszélhetünk a természetes lókiképzésrõl,stb.
Mi a célja az egyes gyakorlatoknak? Mert ha van értelme (akár az ember céljainak megfeleljen), akkor megértem,hoyg megtanitjuk. De ha céltalan, haszontalan dolog? Akkor nem különb az ostorral- fájdalommal betanitott cirkuszi mutatványnál.

Jajj, jajj! Azért van a magyar lovaskultúra azon a szinten, amin van, mert ilyen véleménnyel van egy lovasoktató a magas szintû lovas tudásról. Ennyire fogalma sincsen a segítségadás eszközeirõl, a kiképzési technikákról. Egy olyan lovasoktató ítélkezik itt elítélõen a magas szintû versenysportról, aki saját bevallása szerint is úgy ugrat be vágtába, ahogyan sikerül.
Kistáltos!
Dallos Gyula szerint a lovaglás tanulásának alapvetõ momentumai az eddig tárgyaltakon túl még az Alázat és az Értelem is. Egyre több alapvetõ feltétellel látszik baj lenni az esetedben. Már megbocsáss, de hátborzongató az, hogy te a fent leírt véleményeddel lovasoktató vagy.

[börni]

"Szép a magasszintû dijlovi,tetszik a Spanyol iskola, a 8 méteres sliding stop, de milyen áron jutnak el oda,ahova eljutnak? Kezdve az álladzólánctól és feszitõzablától véres szájú lovakkal, (nincs ellenvetés! - egy régebbi lovasujság elején levõ fotó döbbentett meg) a durva sarkantyúk, a kiképzésben használt módszerek,feltuningolt, de ezekkel az eszközökkel visszafogott lovak... A lovam gyönyörûen oldalaz, szabályosan perdülget, de nem ám önszántából. Csakis akkor tökéletesen,ha épp megbüntetem valamiért. Ezen elgondolkozva azok a lovak sem jókedvükben dolgozhatnak. És itt beszélhetünk a természetes lókiképzésrõl,stb. Mi a célja az egyes gyakorlatoknak? Mert ha van értelme (akár az ember céljainak megfeleljen), akkor megértem,hoyg megtanitjuk. De ha céltalan, haszontalan dolog? Akkor nem különb az ostorral- fájdalommal betanitott cirkuszi mutatványnál" Bocs, hülye vagyok a linkeléshez meg az idézéshez Nézzétek csak meg a Nevzorov házaspár weboldalán Nevzorova fotóit, a véresszájú, szügyüket harapó, krágliba kényszeritett lovakról. annak idején, mikor ezt a sok kacatot kitalálták, már a kora középkorban, a lovon ülõ mással volt elfoglalva mint a ló kényelme és anatómiája, sokszor egyetlen szabad keze lévén, a másik tele dárdával, pallossal, mindegy mivel, a lovas kényelmi szempontja volt, hogy minél kisebb erõfeszitéssel, egyetlen, jól beidegzõdött reflexmozdulattal forgassa, megállitsa, stb. a hátast. el tudom képzelni, hogy a huszárnak ugyanolyan jól jött mindez, ott is a huszárlovon a feszitõvas... S akkor még nem esett szó a lovaspólóról s az eredeti westernrõl, mármint a munkában használt westernlovakról, nem a verseny,- vagy a show világáról... na de például nem értem, az ugrólovasnak akinek ott van két szabad keze, minek a pólóból átvenni a gag-et, s a dijovakra miért parancsolja fel a szabályzat M osztálytól a nagykantárt a bökõvel Abbahagyván a versenyzést, némi "bugajakabkodás" után úgy érzem, bizony, sokszor az állatkinzással határos, ami a pályákon folyik, miért nem az a cél, hogy minél kevesebb, a szó szoros értelmében vett eszközzel, egy szál csikózablával s nyereggel, orrfékek, segédszárak, bökõk nélkül igyekezzünk együttmûködésre birni a lovat - amelyik félelembõl engedelmeskedik, az a döntõ pillanatban magára hagyja a gazdát, a lovast - ezt sajnos a saját bõrömön is tapasztaltam... A "nagypályás" lovaknak sajnos legtöbbször semmi közük már a kiinduláshoz, a ménesben bandázó szõrös négylábúakhoz, az ösztöneiket s a viselkedésüket az ember saját izlése szerint kifacsarta, hogy aztán a saját örömére - dicsõségére játsszon szerencsétlenekkel... :( B ps. a ló "minden hülyeségben benne van", ha lén azt tanitom a lovamnak, hogy a marját a bal hüvelykujjammmal megnyomva balvágta, jobb hüvelykujj jobbvágta, s ezt a négyszögben mint láthatatlan segitségadást produkálom, rögvest "elveszik" a szabályok jelentõsége, elfogadható, hogy valamit - azonos végeredménnyel - értem itt eltérõ segitségadás alatt - más módon ér el - valaki azt mondta nekem egyszer, a lovassegitségek ötven százaléka etológia, a maradék ötven meg fizika

Edited by börni, 2009 augusztus 20. - 9:19.

[melodia]

Még csendben hozzátenném, h mielõtt Dallos Gyulát szentté avatjuk, azért picit vegyünk vissza a lendületbõl. Mondom ezt úgy, h a 80-as évek elejétõl a Tatterban nap-mint nap láthattam tevékenykedni, aztán a 90-es évek elején aktívan jártam díjlovas versenyekre is, mint segítõ. Elhiszem, h azóta nagyon sokat fejlõdhetett, nem errõl van szó. Azt is elhiszem, h nagyon sokat tud. Meg eredményes. Meg jól ír.Meg minden. De nem szent. ;) Valamiben viszont egészen BIZTOS vagyok : a magasszintû sport egy lónak sem esik jól, egy sem szívesen csinálja, és hosszú távon így vagy úgy bele is rokkan.( Akárcsak a humán sportolók.) Ha szétnézünk bármely lovassport házatáján, minimális kivételtõl eltekintve a ló sporteszköz, semmi más. Ehhez mérten karbantartva, "tankolva", "generálozva".( -és persze kihajítva, amikor már nem üzemképes...) És ehhez mért elvárásokkal, amiket az elõttem már említett kapukulcsok, bökõ, és egyéb segédeszközök "segítenek" teljesíteni. Lehet ezek köré bármilyen ideológia, körítés, a lovak attól még ugyanúgy érzik magukat...

Edited by melodia, 2009 augusztus 20. - 12:14.

[börni]

Én is láttam a régi Dallos Gyulát - s az "újhoz", pár évvel ezelőtt még, látszólag megbecsült tagja lévén a dijlovasvilágnak, egyszer-kétszer betehettem a lábamat edzésre. Érdekes volt, sokat "szelidült" a lovakkal szemben és emberileg is, s amikor ott álltam Athén előtt ló nélkül, s látott egy idegen lóval menni, még az is megfordul a fejében, hogy rábeszéli a tulajt hogy indulhassak. Majdnem megkönnyeztem, azon kevesek egyike volt, akinek megfordult a fejében, én nemcsak ott szeretnék lenni valahol, hanem méltóképp szeretnék szerepelni, ha már egyszer megkaptam a lehetőséget. Soha nem felejtem el - Kaposváron ott ült a melegitőben, én lovon, s mesélte nekem az elfolyt olimpiai lehetőségeit, s próbálta elhitetni velem, becsüljem meg magam... halottam, hogy zsörtölődik, mikor a lovasok "kézzel lovagoltak", ugyanakkor a kis arabomat egyből lecikizte, mikor bementem vele a négyszögbe edzésre. Azért kellemesen csalódtam, bevallom, gyermekkorom személyes tapasztalataira támaszkodva féltem, hogy hogyan fog velem viselkedni. (kicsit a mai napig furdal, vajon a fontos versenyre készülőnek vagy nekem személyesen szólt az emberi szó, azonban sokszor egyértelmű volt, hogy nekem. s én bementem egy szál nyereggel, kantárral, semmi flanccal, egy kis filléres lóval, s nem csak én, sokan még csömöriek, akik közül volt aki ugy kuporgatta össze az odavalót, hogy ott lehessen) Tudom, ő is kénytelen alkalmazkodni a sport és az élet szabályaihoz - az élet szabályai meg ma azt sugallják, rakd össze a lovat bármi áron, mutasd magad, mutasd a lovat is... Négyéves lovaktól kráglit és halálos fegyelmet várnak el a négyszögben, büntetik a lovat ha "legyes", ha a kanca "hugyos"... (Az eset, amit emlitettem, a nagykantárra befaroló ló emléke - szintén Tatteros. ) Ugyanakkor a emlékszem, a Tatterban "fehér ember" nem nagyon tehette be a lábát a dijlovak istállójába, még a legutolsó' - bocs a kifejezésért - hobbitartó is, akinek ott állt a lova (név nélkül, ha megengeditek), kiüvöltött minket az istállóból ha csak a fejünket is bedugtuk az ajtón. S emlékszem, sokszor álltam ott a négyszög szélén, és puffogtam, na, én miért nem? S olyan lovasok, akik évekkel utána a birói székben ültek, mig én a port vertem a négyszögben a kis arabommal, annak idején ott néztem őket irigykedve, s az orrukba bizony beleesett az eső. Akkor arra gondoltam, ha Gyula bácsi igazán szereti azt, amit csinál, miért nem adja át minél több embernek, hogy ha ő elmegy egyszer, ne haljon mindez vele... akkor még nem tudtam, a pénz az úr... Azért köszönhettem neki sok kellemes percet, sokszor elfeledtette velem, hogy a szegény ember legkisebb fia vagyok edzőtáborban, versenyen. Minden hivatásban van egy pont, ahol a hivatás iparrá válik, mikor már nem szerelemből van, hanem kenyérkeresetből, vagy presztizsből, aki megteheti (s nem elsősorban anyagilag, lelkileg - szellemileg képes elszakadni), ilyenkor egyszerűen becsapja maga mögött az ajtót. Azt hiszem, vele is ez történt, s néha elgondolom, a sokak között, aki megengedhetik maguknak, hogy ott edzzenek s versenyezzenek nála, van-e olyan, akit, mikor először látott, megmozdult benne valami, hogy na igen, ez az'... megtehetné-e még... vagy pörög vele is a mókuskerék) A saját mezőnyömben is sokszor láttam, ha valakinek van egy extra lova, vagy ami egyszerűen csak nagyon passzol hozzá - az egekbe emelik és addig le sem esik amig a ló el nem pusztul, s nincs pénze hasonlóra. Nézzétek csak meg, guglizzatok pédul' Lee Pearson nevére, aki sokszoros parabajnok, egy automata lovon, egy olyan lovon, amiről épp mindig azt mondtam, ha Gyula bácsi alatt lenne, olimpiai bajnokunk lehetne. s nem egy ilyen volt... állócsillagnak akkor lehet lenni, ha a tudásod magasan a többiek fölé emel, vagy nincs méltó ellenfeled. Az, hogy Gyula bácsi nemzetközi szinten is jól közlkedett a négyszögben, ugyanakkor itthon nem nagyon volt ellenfele, a magas technikai (s most tekintsünk el az eszközöktől) felkészültség mellett azt mutatta, a többieket vagy nem engedik oda vagy gyerekcipőben jár a dolog itthon... Sajnos ez a szakág fokozottan a pénzről szól, enm győzöm elégszer a saját fejembe is beleverni. S az idő is pénz - de nem tudom, miért nem mindegy, hogy a lóba mondjuk hétévesen vagy tizenegy-két évesen gyűri bele XY maestro' az M-osztályt, s miért nem, hogy hónapok vagy netán évek alatt... na de ugróban is van ilyen, megint név nélkül, egyik jeles ugrólovasunk eladásra adta fejét, jó szemmel megveszi a csikókat külföldön, s gyorstalpaló tanfolyam végeztével eladja őket. kérdem én, mit vesz a kedves vásárló, milyen sportló az, amibe a cél érdekében minden eszközzel van beletéve a piacképes teljesitmény? Mielőtt azt mondanám, uff, beszéltem, gondolkodjatok el rajta, vajon miért nem engedték Nevzorovot versenyezni a szokásos segédeszközök nélkül? talán mert a mezőny belepirult volna a szégyenbe s a biró az asztal alá süllyedt volna, mikor nem tudott volna mit irni az "acceptance of the bridle", magyarul tán "szájtevékenység" rublikába ps. nekem gyűjtsetek, szétrágta az egér a nyergem és k.... drága a javitás

Edited by börni, 2009 augusztus 20. - 13:33.