"Túl nagy a csend..."
Mert tapasztalat alapján nincs sok eredménye a vitának.
Évekkel ezelőtt a furioso-ban is volt ilyen vita. Ott felvetettem, hogy befektetőként érdeklődve, győzzenek meg a fajta kedvelői, hogy érdemes és miért érdemes a fajta tenyésztésébe komolyabb tőkét fektetni. Csak Anikótól kaptam egyedül választ. Így hogyan lesz újabb tenyésztő, befektető.
Ugyan ebben a sorozatban erősen körvonalazódott, hogy a tenyésztők, versenyeztetők nem igazán befektetőt, hanem mecénást kerestek. Itt is ezt érzem.
Megy a vita a génmegőrzésről, őshonosságról, vele párhuzamban a sportteljesítményről. A kettőt együtt maradéktalanul nem lehet egyszerre teljesíteni. A nemzetközi szintű eredményeket elérni a hagyományos állománnyal nehéz, nagyon hosszadalmas, lassú folyamat ahhoz képest, hogy az élvonalban szereplők a cél érdekében a fajtát az igényekhez alakították "vérfrissítéssel", ami a gyorsabb "fejlődést" segítette. A szűkebb állományon belüli szelektálás és a nyitottabb, célirányos "célszerszám" tenyésztés közti olló nem szűkül, inkább nyílik. Az őshonosságról meg jó példa Széplak '40-es évek beli bevonása.
A tenyésztőknek el kellene dönteni, mi a fontosabb. Ha génmegőrzés is és a magasszintű sportteljesítmény is, akkor érdemes lenne a tenyésztést két vonalra helyezni. Az egyik szigorú génmegőrzés (amihez később bármikor vissza lehet nyúlni), a másik viszont kimondottan a sportteljesítményt előtérbe helyező, ahol bátrabban lehetne (korlátozásokkal) idegen vérhez nyúlni. Ez nem zárná ki az őshonos vonalból való kiemelkedést a sport terén, csak kicsit lassabb a folyamat.
A fajta sportkipróbálásának elősegítésére nem a magasabb díjazásban látom az egyedüli lehetőséget. Ez a jelenlegi formájában (magasabb kategóriából a bevételért visszalépők hatása a "feltörekvők" ambícó növelésére) nem a leghatásosabb, sőt! Ha egy nemzetközi szinten induló páros vérkomolyan (díjért) elindul egy B4-es páyán ("A3 egy - két- három-négy- öt csillagon versenyzés - szereplés helyett B4 es pályán "Gyakorol,""), akkor az az adott párost, lovat, fajtát oda is pozicionálja.
Elfogadható megmérettetésnek tartanám, ha a Kupában mindenki azonos vonalvezetésű, azonos akadályokból, azonos alapidejű pályán menne, csak az akadályok magassága a minősülés osztályának megfelelően változna. (A pályaépítés a különböző kategóriákra érvényes távolsági, darabszám... előírások alapján a szigorúbbat vennék figyelembe.) Az értékelés pedig hibapont és idő alapján történne, így lehetőséget adva mindenkinek a szintjén megmérettetni. A különböző szinteken elért eredmény alapján a szintek első három helyezettje a következő két évben csak eggyel magasabb szinten indulhat. Az alap besorolás (első esetben) az azévre vonatkozó minősülések alapján történhetne (pl.: megyei 125 cm, országos bajnoki 150 cm, nemzetközi 160 cm).
A sportkipróbálásnak több lehetőséget adna, ha a díjazásra adott támogatás egy részéből a "profik" (tenyésztő, tréner, edző, versenyző...) egy-egy kurzuson (hétvégén) a Kupában résztvevők számára nyilt edzést tartana, ahol segítenének a szintfelmérésben, edzéstervek, módszerek átadásában.
...az elért eredményeket pedig meg kell becsülni és azokra támaszkodva dolgozni tovább a sikerért. Hogy most egy olyan ember és ló példáját említsem, aki velem szinte semmiben nem ért egyet (bianko) nem hitt volna lovában (Mytoc) sose jutottak volna oda ahova! Elismerés neki/nekik érte! (remélem nem baj, ha őt hoztam fel példának)
