Volt ma egy dok. film az irakba küldött amcsi katonákról, felderíteni küldték 8-ukat, de aztán felfedezték õket, és körbevették az irakiak, menekülni akartak volna. Az egyikük mesélte, hogy akkor kellett elõször ölnie. Látszott rajta, hogy megviselte a dolog, és x évvel késõbb is nehezen beszélt róla, mondta, hogy vallásos családban nõtt fel, és nem tudta összeegyeztetni a dolgokat. Mégis megtette, mert menteniük kellett a saját életüket. Nem tudom, azóta mit csinál. Mindenesetre a hitet, vallásosságot máshogy éli meg mindenki, és lehet jól, meg rosszul is.
Kis dolgokban nagy különbség lehet. Pl. 'adj uram erõt, hogy kijussak innen' vagy 'adj uram erõt, hogy elviseljem a szenvedést, megalázást'.
A különbség egy túlélõ, és egy halott között.
Gábor, örülök, hogy írtad, hogy 'Nem dogmákkal, hanem személlyel.' Amikor azt írtam, hogy sokan csak a szertartások által hívõk, pont arra gondoltam, hogy már-már szokás, hogy templomba járunk, imádkozunk, de a lelki, emberi oldala már valahogy nincs annyira meg. Talán azért, mert régebben a hit összetartozást, és kapcsolatokat is jelentett, a mise a dolgos hétköznapok után egy ünnep, mára az embertökegekbõl kioltotta ezt az igényt a tévé meg internet, inkább mennek teszkóba vasárnaponként, pap helyett meg pszichiáterhez. Vidéken _még_ szerencsére nem így van.
Na, de ha valaki ott van a személynél, lehet Jézus, vagy Buddha is, a földanya, vagy a szellõ ami hozza a madárcsicsergést.
Istent valahogy úgy fogom fel, hogy néha odamegy az emberhez, megveregeti a vállát, és bíztatja. Vagy ha végignézel a tájon, akkor mondja, hogy nézd meg milyen szép, én csináltam! Ha az ember alkot valamit, odajön, és megdícséri, hogy huhh, te is tudsz ám szépet csinálni!
Nem hiszem, hogy kötött szavakkal imádkozni kéne neki, hogy kérjünk valamit, vagy megköszönjünk, elég egy sóhaj, vagy egy gondolat. Kell, hogy értsen belõle, hiszen mindenható, vagy mi. ;)
Nem a felhõkön csücsül, és villámokat szór, nem lesi, hogy mikor vagyunk jók, vagy rosszak, ezt az emberek találták ki, mert könnyebb megszemélyesíteni, mint felfogni, hogy nem személy, csak van, mint egy végtelen energia.
Azért írtam vala, hogy mi van, ha Isten teremtette az evolúciót, mert ezzel egy csapással meg lehet oldani az ellentéteket, evolúció, kreáció között. Szintén csak emberi léptékben gondolkodva vannak problémák, a könyv ugye írja, hogy 6 nap alatt teremtette a földet, de lehetne ez isteni 6 nap, nem emberi. Emberi mértékkel lehet, hogy pár millió év alatt népesítette be a földet. Szóval ilyesmikben hiszek. És szerintem, ha Jézus ma élne, azt mondaná, hogy emberek, gondolkodjatok, tanuljatok, figyeljetek, ne higyjetek vakon!
Porosnak lehet, hogy igaza van, hogy ezeket a dolgokat kis asztaltársaságnál kéne megbeszélni, de ha már felmerült, miért ne itt? Vagyunk annyira intelligensek, hogy nem kezdjük írtani egymást. 
HÚ Cavalier, ez nagyon tetszett. A teremtés történetben szerintem sem a napok, idõszakok hosszán van a hangsúly, hanem a személyes teremtõ intelligencián, és szereteten (ez az Isten).
Elfogadom Gábor2 válaszát arra a kérdésre, hogy mi vezette aennek a topicnak a megnyitásakor. De továbbra sem tartom elegendõnek mindazt, amit eddig hozzátett a témához. Nem tartom valószínûnek, hogy pusztán egy mélyen hívõ amerikai farmer család ihlette. Valamit nyilván ki akar hozni ebbõl az egészbõl.
Másokkal együtt engem is meglep a sok ellenérzéssel reagáló hozzászólás. Miért kéne pl. ezt a témát a satöbbibe számûzni, ahelyett, hogy megtárgyalná az, akit érdekel? Egyáltalán miért kell bármit is számûzni? Attól jobb lesz itt valami? Én már annak sem örülök, hogy témák vannak. Pláne nem annak, hogy Fórumok. Engem bármi érdekelhet, s ha igen, azzal foglalkozom, ami nem azzal nem. Elfogadom, ha másoknak jobban megfelel ez a tagolás, szétszabdalás, de nekem bõven elegendõ lenne egyetlen fórum, egyetlen témával: Lovak és lovasok. Errõl a témáról akár az ördöggel is hajlandó vagyok eszmét cserélni. Ha felkelti a figyelmemet egy hozzászólás, amelyik a cowboyok és Jézus kapcsolatát javasolja megvizsgálni, akkor részt veszek ebben a vizsgálódásban, ha a téma érdekel. Ha nem, akkor lapozok.
Ez a téma most valamiért megfogott. Pedig nem vagyok vallásos. Még talán istenhívõ sem. De szeretem, ha valaki nem támad, nem adja a megfellebezhetetlen bölcset, nem akar lenyomni semmit a torkomon, hanem kíváncsian rám néz, s megkérdi: Mi a véleményed errõl vagy arról? Ha észreveszem, hogy valóban érdekli a véleményem, akkor elõször is elgondolkodom, hogy van-e véleményem? Ha van, akkor meg azon, hogy el tudom-e mondani? Ha igen, akkor azon, hogy tudom-e vitatni? Ha mindenre igen a válasz, akkor odaállok/ülök én is a társasághoz, s belefolyok a társalgásba. Nem akarok erõvel senkit megtéríteni a magam véleményére, de magamat sem hagyom könnyen. De teszek az elõbbiért, mert hiszek az igazamban. És nem zárom ki eleve azt sem, hogy én fogok megtérítõdni. Ezzel a témával az a bajom, hogy nem háromigenes a népszavazásom. Egyelõre ugyanis még azt sem tudom, hogy érdekel-e engem ez a dolog, hiszen nem is tudom, hogy mirõl beszélgetünk, mire kíváncsi Gábor2?
No, Gábor2! Hát mire vagy kíváncsi a cowboyok és Jézus kapcsán? Mesélj még arról a meghatározó élményrõl, azokról a meghatározó emberekrõl és a hozzájuk vezetõ útról! Akkor talán megértem, hogy mi célja az eszmecserének, s talán bele is tudok kapcsolódni.
A témát számûzni akaróknak pár elképzelés a kapcsolódási pontokról:
1. Jézus a szeretet, a megbocsátás és az elfogadás. Tudsz-e úgy lovat belovagolni, idomítani, képezni kedves lovas barátom, hogy ezeket nem gyakorlod magad is? Ha cowboy vagy, akkor - közkeletû szóval - suttogod a lovadat. A suttogás ebben az esetben persze nyilván nem holmi hanghatás, hanem ezeknek az erényeknek a gyakorlatban történõ - részben tudatos, részben ösztönös - alkalmazása.
2. Az arab lovak a világ összes lovában jelen vannak. Így a cowboyok lovaiban is. Az arab lovak azok, amelyeknek a származása Mohamed lovaihoz visszavezethetõ. Mohamed pedig a mohamedánok Jézusa, ha jól tudom.
3. Mire jutottak volna az amerikai létformát meghatározó pionír farmer családok a vad indiánok, útonállók, kapzsi nagybirtokosok és a természet szeszélyei által körülvéve az egyént erõsítõ vallásos hit és a közösséget szervezõ hitélet nélkül? Egyáltalán lehetne-e cowboyokról beszélni, amerikai kultúra, s az amerikai kultúráról az amerikaiak és a vallás kapcsolatának emlegetése nélkül? Persze ilyen alapon vizsgálhatnánk a Ford T-Modellek és Jézus kapcsolatát is, az igaz. De mi lovasok vagyunk, sokan westernlovasok, így inkább a lovak és Jézus, a cowboyok és Jézus kapcsolata érdekel minket. Már akit, persze. Hiszen nem kötelezõ a téma iránti érdeklõdés.
SZia Seriff, nagyon örülök a soraidnak, tisztellek a lovastudásodért és a megfogalmazott gondolataidért is. Most sajnos iszonyúan kevés az idõm, de amint tudok egy kicsit többet írni vissza jövök!
Nem veszitek komolyan ezt a napjankban nagyon is fontos és idõszerû kérdésfelvetést... :nem:
