Van, mert õ maga is döggomba....van-e szignifikáns valószínûsége annak, hogy az pl döggomba.
A döggombák családjába tartozó, ámde ehetõ faj.
Már csak e szép család is visszatart , hogy megkóstoljam, (ill. ráharaptam, de semmi különös) az illata se volt "hûde", akkor minek kísérletezni, mikor ott a géva, meg a spájzban a kucsma, ami finomabb.
Elvileg május 15 után nem illik fogyasztani, mert akkor már megjelennek a kevésbé jóindulatú rokonok, de amilyen bolond most az idõjárás, nem lehetünk biztosak semmiben.
Itt is tele van vele a bokrok alja, de minek, hazahoztam a maradék 4 kiló gévát, azt hiszem, az elég egy darabig,.
Miután kutyáim jókat dagonyáztak benne, majd kocsiba szállás után hazáig bûzölögtek a szennyvíztõl. Nesze neked természetvédelem...
Meg sem álltam az út végéig, remélve, ott már nem lesz honnan kiengedni a szennyvizet, sikerrel jártam, olyan fajokat találtam, amit eddig nem.
Volt földtoló galambgomba, nagyon szép aranyos galambgomba, ami ritka, néhány elkésett tinóru, egy õzláb és megtaláltam életem elsõ rókagombáját. Sajnos tovább nem mehettem, mert az ég dörögni kezdett, kutyám meg nem volt hajlandó tovább menni, visszavezetett a kocsihoz. (Azirányú félelmem alaptalan volt, hogy jól eltévedek a Mártában helyismeret és túratérkép híján, mert a kutya pontosan azon az úton vitt vissza, amelyiken érkeztünk. Pedig volt rövidebb is. )
Szép nagy galambgombák láttán kedvet kaptam, hogy leszedjek egy párat, néhány dióízûvel jöttem haza, most várják, hogy étel legyen belõlük.
Szürke tölcsér, az , ami õszi gomba?
A szárítást nem kedvelem, elsõsorban idõhiány miatt, másodszor mert írták, hogy van valami molyféle, ami beleköltözik, és lám, mikor olvastam, a júdásfüle szárítmányomat zabálni kezdte a moly. 
