3098 válasz a témához

[vgigi]

:yeah: Vega!!!! Még, még!!!! :yeah:

[Keszi]

"Most vagy öregszem, vagy bölcsülök (valószínûleg ilyen szó nincs, a word a következõket ajánlotta helyette: bölcssülök, esetleg bölcsülõk). "Esetleg bölcs-csülök? Gratula és még sok ilyen sikert!

[Jucc]

Én is!Én is!De nekem ehhez sosem lenne bátorságom!Ezért én nem irigyellek,hanem csodállak!Írj még és rakj fel képeket!És kérd a közönség segítségét,ha kell!

[draco]

Ismeretlenül is minden tiszteletem a Tiétek! Soraidat olvasva bizsereg a gerincem, határozottabbá, elérhetõbbé válnak saját álmaim, vágyaim. Újra és újra elolvasom, távolodik, halványul a bizonytalanság, a félelem, pedig az én álmom csupán egy saját ló. Vajon hol tartanék most, ha annyi bátorságom lenne, mint nektek? Valószínûleg már jóval messzebb a szürke, monoton, általad igen találóan „rendes életnek” nevezett hétköznapoktól. Közelebb az életemet színesítõ álmaimhoz azok minden nehézségével, fájdalmával, örömével és szépségével. Gratulálok! Írj még sokat, élvezet olvasni!

[vegeta]

Remélem egy darabig olvasható lesz itt ez a blog! Valamiért érdemes legyen már ide járni, a fene egye meg!

Köszönöm Sokan mondtátok/mondták mások is, hogy bátor dolog ez a tanya. És bár nagyon felemelõ érzés, ha az ember bátornak hiszi magát, pláne jó érzéssel tölti el, ha más is annak gondolja, de valójában ez egyáltalán nem bátorság kérdése. A bátorság fura fogalom. Bátornak tartjuk azt, aki olyat tesz, amit mi nem mernénk. De vajon bátor-e a sebész? Bátor-e a hajóskapitány? Bátor-e gombaszakértõ? Valójában csak azt teszi, amiben hite van, vagy amihez ért, de legalábbis úgy érzi, hogy ért (= tehát hite van ;) ). Mi pedig, akik nem vagyunk sebészek (kiv. Õz), csodálattal nézzük, hogy hogy a fenébe van bátorsága szikével belevágni más hasába. Nem. Ez nem bátorság, hanem hit és akarat kérdése. Ha hiszel valamiben, akkor nem nagyon tudod elképzelni, hogy kudarcot vallasz, így aztán nincs is szükség bátorságra. Akarat pedig akkor kell, amikor fogyóban van a hited ;). Szélsõséges esetben persze ebbõl lehet baj, például, ha szentül hiszed, hogy jobb agyféltekéd aktiválásával meg tudsz állítani egy 170-el feléd robogó kamiont. De ennek meg aztán végképp semmi köze a bátorsághoz. Ezt egész egyszerûen hülyeségnek hívják. Hogy hol van a határ a kettõ közt, azt nehéz megmondani, valószínûleg esetenként más és más. És ha ezt sokáig boncolgatom, a végén lehet, hogy kiderül, hülyeség volt, szóval inkább abbahagyom.De ha mégis okoskodni akarnék tovább, azt mondanám: ha valamiben hiszel és célod van, azért sok mindent megteszel. Áldozatot is hozol, le is mondasz errõl-arról és a kitartás, akarat mellett szükséged van egy nagy marék alázatra. Ha ez a cél történetesen egy senior- elõtag a névjegykártyádon, vagy éppen az, hogy nagyobb targoncát vezethess, esetleg, hogy egy saját tanyán élj, az mindegy. Nincs ebben semmi. De miután én a karrierlétra egy újabb fokáért, de úgy általában emberért soha nem lennék képes alázatra, így maradtak az állatok. És mivel nem szudáni hörcsögöt tartunk...így kapcsolódik ez a kis tudathasadásos gondolat a LOVAS fórumhoz. Szóval nem is lett volna más választásunk. Na, megmagyaráztam?

[Pendemonium]

Meg. Most már nem is tartunk bátornak!

[vegeta]

Utolsó nap, elsõ hóTegnap délután lovagoltunk. Lett volna mit csinálni a tanyán: kimérni az új tetõ helyét, kupacokba hordani a lomokat, kitakarítani az épülõ nyergest a vakoláshoz, leszigetelni a kerti csapot, a lovak elõl elkeríteni azt a részt, ahol az ácsok dolgozni fognak, kiásni az újra felhasználható akác oszlopokat. Ehelyett ebéd után egyszerûen lóra ültünk Hugival. Elég ritkán fordul ez elõ mostanában. Kint az egész társaságnak elment az esze valószínûleg: zászlós farokkal, nagyokat horkantva föl-le rohangáltak, volt kézenállás, függõleges rúgás, ágaskodás, talán csak dupla szaltót nem ugrottak. Úgy fénylett még a téli szõrük is, mintha ki lennének vaxolva, az orrukból szilárd, kézzel megfoghatónak tûnõ, fehér felhõk hömpölyögtek, ahogy fújtattak, és bár most némi túlsúly takarja idomaikat, így is vad erõt sugalltak a feszülõ izmok. Gyönyörûek voltak. Nem hiszem, hogy az Appassionata szebbet tud mutatni, mint a szabadon, féktelenül, pusztán a mozgás öröméért mozgó lovak látványa (de azért várom már ;) ). Aztán felnyergeltünk. Rehab-túra Bendegúzzal, Hugi a pónival kísért el. Bendegúz meg van kergülve, amióta nem dolgozik. Egyfolytában kereste a lehetõséget, hogy valamitõl megrémülhessen és legyen újabb és újabb oka egy termetes bakugrásra, vagy cikk-cakk irányú vágtára. A tudtára adtam, hogy jobb szeretem, ha idõnként érinti a lába a talajt, de magamban borzasztóan örültem, hogy nagy a menõkedve, tobzódik a párnás hátsójában összegyûlt energiában és nem igazán érdekli, hogy úgy lélegzik, mint Darth Vader. Valami hasonlót érezhet az apa, amikor az óvó néni arról panaszkodik, hogy a fia verekszik a társaival: titokban büszke és boldog. Megpróbáltam én sem foglalkozni a légzésével. Néha úgy érzem, a fülem helyén egy kocsányon lógó fonendoszkóp van, ami állandóan a ló tüdejére tapad. Ez – amellett, hogy bizonyára nagyon hülyén nézhetek ki vele – valószínûleg nem használ semmit. Folyton hangokat hallok, felerõsödött pulzust vélek érezni és minden nagyobb sóhajtásnál én kapok szívbajt. Bendegúz beteg. Nem hiszem, hogy valaha is visszakapja teljes erejét, de ezt sajnos el kell fogadnom. Ha azzal nyomasztom magam, hogy mi lett volna ha, akkor hamarosan egy komfortos kis bélelt kényszerzubbonyt találok magamon chaps helyett. Valószínûleg Bendegúz betegségének is oka van, mint mindennek, ami mostanában történt velem, csak még nem értem. Ezzel együtt jókedvû. Szóval nem kéne nyomasztanom az állandó aggódásommal. Vigyázok persze, hogy ne terheljem túl, de ahelyett, hogy erõszakos korlátokat szabok neki, azt hiszem, inkább megtanulom érteni a finom jelzéseit is és rábízom magam, saját magát õ érzi a legjobban. Virág, a póni nagyon jófej kis ló. Egy kislány szokott rajta lovagolni, aki ügyesen ül ugyan, de nem érzi még, hogy mi az engedés. Ha érzi is, fél tõle. Hugival a hátán ez kis törpe hálásan nyújtogatta a rövid nyakát és olyan elengedetten vágtázott odaadott szárral, hogy öröm volt nézni. Jókat mentünk, találkoztunk lovasokkal, elég nagy itt a pata-forgalom. Kedves és kevésbé barátságos emberek, de az õ orruk is ugyanúgy kipirult a száraz hidegben, mint a miénk, ha egy irányba vitt az utunk, olykor csapódtunk, beszédbe elegyedtünk velük. Valamiért mindenki tudta, hogy hol lakunk. Fogalmam sincs honnan, az emberek többségét még életemben nem láttam. Hazafelé Hugi megjegyezte, hogy szereti, ha Bendegúz hátán ülök, mert ilyenkor jókedvûnek lát és...úgy általában: embernek...máskor meg inkább valami depressziós múmia-szerûségnek. Igen, ezt én is észrevettem. Sok olyan dolog történt, amire azelõtt Bendegúz mindig vigasz volt, most pedig õ szomorúságom legfõbb oka. De tegnap fantasztikusan jó volt. Hazafelé kényelmesen sétáltunk, és végre beszélgettünk Hugival. Egy házban lakunk, mégis alig-alig adódik erre alkalom. Beszélünk persze arról, hogy megjött-e már megrendelt sóder, volt-e kint az asztalos, ettek-e már a lovak vagy hogy mit hozzon a pékségbõl, de nagyon ritkán tudunk beszélgetni egymással. Az õszi nap végelgyengülése elõtti utolsó erejét összeszedve vakított, melege már nem volt, csak fénye, az erdõ pedig még kétségbeesetten kapaszkodott rohamosan hulló színeibe. Földöntúli hangulata van ilyenkor az erdõnek, nem hiszem, hogy képes lennék szavakkal megfogalmazni, tudjátok milyen, lovagoltatok már õszi erdõben. Olyan, mintha a természet érezné közelgõ halálát és megpróbálná a testét a legszebb formájában átadni a hónapokig tartó másvilágnak. Tombolva táncol az árnyalatok örvényében, káprázatos kontrasztokkal próbálja palástolni vészesen erõsödõ kopaszságát. Lenyûgözõ. De már tegnap is éreztem a tél szagát. Nincs otthon egyelõre se tévé, se internet, nem hallottam idõjárás-jelentést, de biztos voltam benne, hogy reggel fehér egyenruhában fogadnak a diófák. Nem tudok kinõni a hó okozta izgalom érzésébõl. Utálom, mert hideg és nemsokára latyakos lesz és úgy általában jobb szeretném, ha a mediterrán irányba mozdulna el a klíma idehaza, de valahogy, amikor elõször meglátom a havat, mindig elfog valami kellemes érzés és elszomorít, ha a Karácsony hó nélkül múlik el. Gyerekkoromban igazi telek voltak. Olyan nagy hó esett egyszer, hogy nem tudtuk kinyitni a bejárati ajtót és nem mentünk iskolába. Ma reggel mikor kinéztem a szoba ablakán, az elsõ gondolatom az volt, hogy aztaaa, milyen jó lesz az elsõ patanyomokat otthagyni a szûz hóban...A második, hogy bassszus...nem rakattam fel a téli gumikat. A harmadik pedig, hogy mit fognak szólni a macskáim, meg a kisebbik kutya a fehér lepedõhöz, mert õk még sosem láttak havat. Hát, viccesek voltak. Az egyik parkolóban talált panelcicám olyan sliding stoppot nyomott a bejárati ajtón kiesve, hogy csak úgy porzott alatta a laminált padló. A lovak meg egyszerûen nem jöttek reggelizni. Hugi felmászott a bálák tetejére, onnan szoktuk betájolni, merre vannak, hogy ne fussunk felesleges köröket. Egész messze, a hátsó kerítésnél voltak. Imádják a havat. Örömmel futnak és hemperegnek benne, kitúrják alóla az ehetõ zöldet és patájukkal betörik a hóval borított jeget az ivóvíz tetején. Ennek így kell mûködnie, bár engem ráz a hideg, ha csak ránézek egy jégdarabra. Amúgy már megtanulták, hogy ha hívjuk õket, akkor be kell jönni, ma reggel viszont rekedt kiabálásunkra a fülük botját sem mozdították (hogy néhez ki egy fül botja :confused: ). Mivel velük ellentétben mi elég nyápicok vagyunk, kocsival mentünk ki értük. Nálam volt a telefon (hiszen dolgozni indultam), így készítettem pár fotót. Aztán ott ragadtam és megint 11-re értem be. Lehet, hogy kirúgnak, mielõtt felmondanék...Viszont gyorsan letöltöttem a reggeli képeket a gépre és a kávét még téli hangulatban ittam meg. Komolyan sajnálom, hogy el fog olvadni.Elsõ hóBende és Zsurmó havat takarít a motorháztetõrõlBendegúz benézRömi is benézBende yiháááBecsvágyó Telivér. De már egész ló formája van Na, mostmár jönnek kajálni

[Apple]

De' megnéznélek már titeket, tesó!

[vegeta]

De' megnéznélek már titeket, tesó!

Hát álltam én a kapuban, colttal a vállamon, almavadászat itt feliratú táblával a nyakamban? ;)

[Apple]

Aztat nemtom, mert nem voltam ott

[Keselyüstök]

De jó volt ezt olvasni! Örülök, hogy végre lóra tudtál ülni, és ismét élvezhetted szerelmed társaságát.Az elsõ hóval én is így vagyok. Ahogy reggel kinéztem az ablakon (fél 6kor) javában szállingóztak a hópelyhek, fehérbe borultak a fák, és a szomszéd háztetõk. Tényleg elfogott az az ismeretlen, de jó érzés, és elkezdtem várni a karácsonyt, a karácsonyi hangulatot.háháá... Bendérõl jó ez a jííháá-zós kép!! :yeah:

Edited by Keselyüstök, 2005 november 21. - 20:15.

[El Kormányzó]

Gratulálok, és sok-sok sikert kívánok.Ha tehetek egy javaslatot: a tanulópénzt - amit sokan megfizettünk már -, hagyd meg másnak: kérdezz azoktól akik megfizették. Vagyunk páran, és nagyon szívesen segítünk...Szeretni evidens - megtartani mûvészet. Ne félj kérdezni...

[laan]

én is egy farmon élek sok-sok állattal, csak még a nagy vágya m a LÓ hiányzik. Tavasztól szeretnék otthon tartani lovat karámban ridegtartással. de!! sajnos dolgozni kell mennem kb 9-5 ig nem lehetek otthon. ellátható így a ló? jól megtömött szénarács + idõkapcsolós önetetõ ha kell.otthon tartott ló körüli teendõket (etetés, járatás stb) hogyan osztjátok be, aki ugyanezen cipõben jár?kérdezem attól aki szintén így oldja meg.

[andy-ka]

Becsvágyó nem csak egy telivér, hanem a legszebb dögi a vidéken!Anikó szerint is! BECSVÁGYÓJAJDEGYÖNYÖRÛKISJÓSZÁG!!!!!!!!! :guny:

[vegeta]

Gratulálok, és sok-sok sikert kívánok.Ha tehetek egy javaslatot: a tanulópénzt - amit sokan megfizettünk már -, hagyd meg másnak: kérdezz azoktól akik megfizették. Vagyunk páran, és nagyon szívesen segítünk...Szeretni evidens - megtartani mûvészet. Ne félj kérdezni...

Köszönöm. Tudom, tudom, az okos ember a más kárán tanul Sajnos én szeretek mindent a saját bõrömön tapasztalni, csak akkor hiszem el. De majd igyekszem. Azért a lovak, a lótartás nem hiszem, hogy sok meglepetést okoz majd, 10-15 év alatt volt már kasza meg vasvilla a kezemben höhö De lovardánk még nem volt. Saját vállalkozásunk sem, csak a hasznaltnyereg.hu tavaly óta ;) Tudom, hogy tele van buktatóval és azt is, hogy nem leszek milliomos. De egyáltalán nem is ez a célom. És fogok kérdezni. Ha minden kötél szakad, kivágom az összes diófát, lebetonozom a helyét és nyitok egy repülõteret

[agrobe]

Diófáitok is vannak? :eek: Irigykedek... Na nem úgy, hogy ne legyen nektek ilyen, hanem, hogy nekem is lehetne egy hasonló tanya...Vigyázat a diófa levele mérgezõ és csírázásgátló anyagot tartalamz, azaz, ahol diófa van, ott nem sok minden nõ alatta, ha ott maradnak a levelek.

[Pendemonium]

Ha minden kötél szakad, kivágom az összes diófát, lebetonozom a helyét és nyitok egy repülõteret 

Betonozunk? Waóóóó! :yeah:

[Chilly]

Bende yihááá

Bende egy dagadék. De ez jót is jelent.Nem menekülsz,megyünk hozzátok háztûznézõbe nemsokára.

[Luigi]

Vizsgáljuk meg a hasznosságot: a lebetonozott repülõtérnek van e nagyobb hasznossága, vagy a diófák éve termésének :DEgyébként így ismeretlenül, jó Bendérõl látni a képet, figyelemmel kísér(t)em a betegséges topicját. ZÖLDDIÓPÁLINKA

Edited by Luigi, 2005 november 22. - 14:34.

[sheriff]

én is egy farmon élek sok-sok állattal, csak még a nagy vágya m a LÓ hiányzik. Tavasztól szeretnék otthon tartani lovat karámban ridegtartással. de!! sajnos dolgozni kell mennem kb 9-5 ig nem lehetek otthon. ellátható így a ló? jól megtömött szénarács + idõkapcsolós önetetõ ha kell.otthon tartott ló körüli teendõket (etetés, járatás stb) hogyan osztjátok be, aki ugyanezen cipõben jár?kérdezem attól aki szintén így oldja meg.

Kérdéseidbõl kiûnik, hogy bizony neked még sokat kell tanulnod. Keress valakit, akinek vannak tapasztalatai lótartás terén, s személyesen beszélgess el vele! Neked annyi mindent tudnánk mesélni, hogy arra itt sem hely, sem vállalkozó kedv nem akad elég. De nincs semmi baj, mindenki úgy kezdte, mint te. Vega is, én is, mindenki. Megnyugtatásul egyelõre csak annyit, hogy 9-17-ig tartó munkaidõ mellett vígan tarthatsz lovat ridegtartásban, s még idõrelés önetetõre sem lesz szükséged.

[vegeta]

én is egy farmon élek sok-sok állattal,

mindenki úgy kezdte, mint te. Vega is, én is, mindenki.

Sheriff, Te nem is élsz farmon

[Csapos]

Én viszont igen, a melóhelyemen annyi, de annyi állat van...Vega, mehetek majd hozzád bulizni? (viszek bort!)

[maugly]

Ha lehet, én is meg szeretném nézni az otthonotokat - igen, sárgaság hiányom van.. Írj még, öröm olvasni.

[vegeta]

Írj még

Jawohl. Írok. Már írtam is egy csomó mindent (abba a bizonyos virtuális naplóba), de direkt nem másoltam ide õket egyszerre, egyrészt mert elunjátok a farm-koncentrátumot, másrészt meg, mert mi van, ha nem történik egy hónapig semmi? Akkor nem lesz mivel kitöltenem, és a topic elhalálozik, ti meg elfeledkeztek rólam, és senki sem látogat meg, és ha nagy melankóliámban felkötném magam netalán, tavasszal már fel sem ismernétek az idõjárás szélsõségei által eldeformált vázamat. Így kimúlni...na nem.Szóval: Október 17 (Direkt nem lesz semmilyen kronológiai logikája az ide másolt eseményeknek. Lehet, hogy az esemény kifejezés a tanyanapló bejegyzéseire kissé felülértékelt, de ha egy kereskedelmi televízió hírként közölheti: Görög Zita felhajtotta a nadrágját, mert esett az esõ, akkor én is azt mondom: esemény ;) )Sütött a nap és délelõtt a konténert pakoltuk tele a ház felújítása után keletkezett hulladékhegyekkel.Aznap megmentettem 3 egeret és egy cinkét (= esemény).Az egereket felesleges volt, panel börtönébõl frissen szabadult macskám eddig elfojtott szadizmusát nem tudom kordában tartani. Tízesével hordja a bejárat elé az rágcsáló tetemeket...soha nem eszi meg õket, csak büszkélkedik az áldozatokkal. Néhányat kivettem a szájából, volt amelyik csak sokkot kapott, aztán elfutott. De minden esélye megvolt, hogy fél órán belül kiterítve heverjen a lábtörlõn. A cinke viszont nagyon kiszúrt magával. Az ideiglenes karámban vastag mûanyag csöveken fut át a villanypásztor zsinór (rangertõl kaptam kölcsön, örök hálám érte, nagyon práktikus kis megoldás). Szóval ezek az oszlopok üregesek...vagyis lyukas a tetejük. Az ostoba szárnyas meg valószínûleg addig tipegett az élén, míg beleesett. Nos, a cinke ugyan szép madár, de egyáltalán nem okos. Nem tudja például, hogy õ nem helikopter, mert ha tudná, akkor nem képzelné magáról, hogy vertikális irányban egy mini rotornyi (10 cm átmérõ) helyen, nyíl egyenesen fel tud szállni. Nem is tudott. Csapkodott a 2 méteres oszlop alján, és erre Bendegúz (neves kisbéri ornitológus professzor) hívta fel a figyelmemet. Ott hallgatózott, néha elferdítette a fejét, és nem értette a dolgot. Persze hogy lebontottam a pásztort, kihúztam az oszlopot és megpróbáltam a tehetetlenségi erõ segítségét kihasználva kiborítani a madarat. Viszont, nem túl szembetûnõ elmekapacitását újra bizonyítandó, a cinke kapaszkodott, mintha meggondolta volna magát. Na de azérnemár, ha ennyit küzdöttem érte, legalább mûködjön együtt. Jött ki a lyukon föld, szénadarabok, a madár sehol én meg kezdtem aggódni, hogy mi van, ha nem is madár, hanem egy hatalmas pók. Néhányszor még erõbõl jól felráztam csövet és úgy voltam vele, ha most nem jön ki, akkor visszaásom, mert lehet, hogy tényleg pók. Aztán végre kijött. Cinke volt...bár elsõre azért ezt így nem mertem volna határozottan állítani. Egyöntetû barna volt ugyanis, a szárnya, a farka merõ sár, meg sem bírt mozdulni. Megfogtam, jól megcsípett és úgy is maradt a csõre, aztán elvittem zuhanyozni. 10 percig öblögettem a szárnyait a kerti csap alatt, elég szarul nézett ki. Aztán – még mindig veszettül csípett a kis dög – a napon madár formájúra fújkáltam, egész beleszédültem. Végül felraktam egy macska által nehezen becserkészhetõ helyre és kicsit késõbb már láttam repülni egy cinkét. Lehet, hogy õ volt.

[vgigi]

vega!!!Remek az összes írásod!!! Lenyûgözõ. :kocc:

[agrobe]

Vegát meg kéne jelentetni. Valamiféle könyv formájában:Vega Jones naplója, vagy Vega Potter és a titkok tanyája...Vagy Vega best zellereVega, lécci munkanapokan minimum egy "esemémyt" megírni, jó?

Edited by agrobe, 2005 november 24. - 8:49.

[Dé]

Ilyen felbújtást, aztán meg ha folyton naplót ír, még tényleg elõbb repül az útra, mint ahogy kilépne ;)Almács rokonlátogatási ingeréhez csatlakozom, bár szokás szerint távlatilag sincs dunsztom sem, hogy mikor jöhet ez szóba... :( Persze, ha nem "Tilos a Dé!" :gm:Azért valóban csak írogass még, meg fotózgass is, jó volt nézni az öreglányt, meg a kerek Bendét

[Kocka]

Vega!Dolgozhatnál hétvégén is . Most nincs mit olvasnom :mad: . Remélem hétfõn lesz idõd beszámolni errõl arról.Sok sikert a munkákhoz, meg amihhez még kell.Csé!

[kjudy]

Vega!A farm-koncentrátumot soha de sohasem lehet megunni! Folyton várom mikor írsz megint, nagyon tetszenek! És szeretnék gratulálni is!

[Barefoot]

Dolgozott a hétvégén. Legalábbis nekünk azt hazudta, de mi persze nem nagyon hittük, hogy össze akarja szedni a levelet az 500db diófa alól...

[Keselyüstök]

Na de Barefoot! Ne féltételezzünk semmi olyat ami biztos! :gm:Remélem lesz mit mesélnie!

[Kocka]

Nem kell mindent félreérteni!Azt gondoltam, hogy otthon dolgozott, fogadjunk még a lovakat, meg a macskákat is megetette .Szasztok!Kocka

[Ágimam]

Bocsi, hogy ideoffolok, de Vega, jönnél kicsit a nyerges topicba? Segítségre lenne szükségem! :o (Mingyá adom vissza nektek, csak egy kicsit rabolom el! )

Edited by Ágimam, 2005 december 1. - 19:28.

[Keselyüstök]

Vega!!!Mi történik nállatok mostanság!!?? 1 hete nem is hallottam felõled!!! :eek: Remélem, hogy pont most írsz egy jó kis beszámolót!

Edited by Keselyüstök, 2005 december 1. - 19:40.

[vegeta]

Dolgozott a hétvégén. Legalábbis nekünk azt hazudta, de mi persze nem nagyon hittük, hogy össze akarja szedni a levelet az 500db diófa alól...

Dolgoztam, na. Ahelyett, hogy a néhány potyacowboy-al ékesített Csepin Péter karaván érkezését csodáltuk volna Várpalotán, otthon nézegettük a diófákat. És ahogy nézegettük, a szemünk láttára egyre több lett belõlük! Hihetetlen jelenség volt! Aztán a becsült darabszámukat (ami akkorra már a millió felé tendált) beszoroztuk azzal a munkaórával, amit egy fa alól a lehullott levelek összegereblyézése és felszedése jelent. Syntax Error....ez jött ki. Úgy döntöttünk, hogy a levélfelszedést elhalasztjuk. Nem olyan vészes munka egyébként, a fák ugyanis az elsõ igazán hideg napon egyszerre dobták le az összes levelüket, tehát nem kell heteken át korzózni és halott lombkoronára vadászni. Majd kitalálunk valami gépesített megoldást (van egy használaton kívüli turmixgépem, lehet, hogy a motorjából és két gereblyébõl összerakunk egy kertész R2D2-t ).Nade tényleg dolgoztunk is. A diófákat (elsõre elszámoltuk valószínûleg, ahogy most elnézem, megvan az kétmillió fa is, semmi értelme nem lett volna már hozzákezdeni, hiszen alig 7 óra múlva sötétedett volna úgyis) sorsukra hagyva átballagtunk a félig lebontott birka-aklokhoz. A bontás helyszíne továbbra is egy munkamániás vadászbombázó által karbantartott mini-rezervátumra hasonlított leginkább, nem kis szomorúságot okozva ezzel nekünk. Csüggedten ácsorogtunk a munkaterület peremén, és hangosan sajnálni kezdtük magunkat amiatt, hogy még mindig micsoda kupleráj van, hogy mennyi kupac lom csúfítja a kertet, hogy még mindig tartja magát az egyik tetõszerkezet, hogy mennyire nincs pénzünk megfizetni valakit, aki nekiállna végleg eltüntetni azt, és hogy bank még mindig úgy hallgat a megigényelt hitelünk állapotáról, mint az Oktatási Minisztérium az érettségi tételekrõl (illetve annál jobban, sajnos). Az önsajnálat mocsarában magunkat egyre mélyebbre taposva, racionális érvekkel próbáltuk megmagyarázni, hogy az a nap miért nem alkalmas a munka folytatására:1) Jön lovagolni a Flóra.2) Ebédet kell fõzni..3) ...meg takarítani kell.4) Amúgy is gyengék vagyunk a gerendákat leütni,5) el sem érjük õket...6) ...és egyáltalán. Vasárnap van. Csúnya, esõs, szürke, pihenõs, teázós, bugyuta filmek üveges tekintettel való bámulására és szundításra alkalmas idõjárással. Olyan pihenni való vasárnap, ami rég volt már.De míg gyõzködtük egymást, egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy igazságosan elosztottuk a létrát és a tetõszerkezet alatt nekiálltunk kidolgozni a munka menetét. A gerendák magassága és a mi alacsonyságunk közötti nem jelentéktelen differenciát ügyesen kiküszöbölõ stratégia birtokában egy fél létrával a hónom alatt és egy kalapáccsal elvonultam az egyik végre, Hugi a saját fél létrájával és egy másik kalapáccsal a másik végébe. 10 perc után tele volt a szemünk porral, a hajunkat bogarak és forgács díszítették, ütöttük a gerendákat felfelé és valami képtelen módon a szerkezet egyre kopaszabb lett, a súlyos oszlopok szép sorban hullottak a földre. Korábbi megtörtségünket egészséges vandalizmus váltotta fel. Aztán egyre kevesebb ruha volt rajtunk (neeem, november hónapra és a közepesen szitáló esõre való tekintettel a "bikinis parasztlányok kalapáccsal" címû autószerelõ mûhely falára illõ naptárfotó ezúttal nem került megrendezésre), viszont az esõ egyre jobban mosta szét az amúgy sem épp kisimult arcvonásainkat. Eleve vicces látványt nyújthattunk, ahogy az alsó gerendákkal folytatott harc során minden egyes ütéskor felugrottunk, mert hiába az erõkifejtés, ha nem érünk fel a kitûzött magasságig. Vagy amikor egy-egy elkottázott lendítéssel szinte a kalapács után szálltunk. Végleg akkor fulladt röhögésbe a munka, amikor Hugi a vége elõtt 2 gerendával, mocskosan, csapzottan állva a létra tetején, beavatott a nagy titokba: "én úgy csinálom, hogy elõször leütöm az elejét, onnan átnyúlok és a következõ gerenda végét is meglazítom és csak aztán jövök le és teszem át a létrát, mert így kevesebbszer kell föl-le mászni". Nem ez volt a vicces, hanem az, hogy ezt csak a végén mondta. Nehogy én is rájöjjek és utolérjem . Sõt, azt is csak a közepe felé árulta el, hogy az õ kalapácsa 20 dekával nehezebb. Vagyis relatíve sokkal-sokkal könnyebb dolga volt . Mondtam neki, nem az a cél, hogy õ elõbb végezzen az õ oldalával, hanem hogy minél gyorsabban tüntessük el a föld színérõl ezt a randa tákolmányt. Na persze. Onnantól kezdve az utolsó 10 méter már kõkemény verseny volt. Ütöttük a gerendát, a létra olykor elbillent az esõtõl csúszós oszlopokon, az esõ egyre jobban esett és mi egyre kisebb csapásokat mértünk az egymáshoz egyre inkább ragaszkodó gerendákra. Az utolsó ütéseknél már zsibbadt a karunk, úgy fújtattunk mint két haláltusáját vívó gõzmozdony és a tetejébe még nagyon röhögtünk is. Nem tudom, melyikünk nézett ki szarabbul egyformán pókhálós, zilált fejjel, retkes farmerban, egyformán elgyötört vigyorral a képén, de leszedtük az összes keresztgerendát!

[Keselyüstök]

:yeah: Ezaz Vega!!! Üsd-vágd nem... :DOlyan jót röhögtem!

[Dé]

Én csak mosolygok... :)Valami bajom van, mostanában mindenkit irigyelek egy-egy dolgáért (lásd Napló)...

[vegeta]

...és egyéb állatfajtákAlapos népszámlálást követõen arra jutottam, hogy az állat-ember megoszlás a tanyán nagyon nagy aránytalanságokat mutat...az állatok javára hála a jóégnek. Jelenleg 2 embernek és a mi akaratunkból 14 állatnak, akaratunkon kívül legalább egy állatnak állandó, valamint 1 embernek és 5-10 állatnak ideiglenes lakcíme a hacienda. Az 'állandó lakcím' maga is eléggé körülményes eset volt:Helyszín – Õrbottyán Önkormányzata- Jó napot. Szeretnénk bejelentkezni állandóra arra címre, ahová most költöztünk.- Rendben. Cím?- Ööööö...hát az erdõ mellett, a régi birka tanyán.- Ott lehet lakni? (õszintén megdöbbent arc, felhúzott szemöldök)- Most már igen. - Rendben. Cím?- Hát...helyrajzi számunk van.- Rendben. Az is fog kelleni. A címe? (kicsit ingerültebben)- Az a helyzet, hogy...nincs címe. (szemlesütve)- Csakugyan? Jólvan. Akkor csinálunk neki. Mihez van a legközelebb?- A Kvassay-telep-hez, 1 km. - Akkor ez is Kvassay-telep lesz. Hány szám legyen? (és már elõ is került a gyûrött térképszelvény)- Az utolsó szám ott 4, ha jól tudjuk.- Igen, igen...hümmmm....hmmmm...itt nincs utca. - Tudjuk. Ez egy tanya. - Legyen akkor az utcanév, ami a tanya neve. Mi a neve? - Hát...az még nincs (a lakcímkártyára mégsem írhattuk, hogy ...ide jön majd a neve 2/b...)- Jó, akkor legyen a helyrajzi szám a házszám. Mennyi az?- 066/5.- Hümmm...hmmm...a lakcímkártyára nem lehet 0-val kezdõdõ számot írni.- Akkor..?- Legyen Kvassay-telep 66/5.Így is lett. Most persze úgy tûnik, hogy egy hatalmas, népes telepen lakunk, ahol legalább 66 épület van, és több bejárat, amelyek közül az 5-ös a miénk. Valójában pedig közel s távol nincs egy árva szomszédunk sem. De szerencsére a biztosítót nem érdekli a légbõl kapott lakcím, vidéki lakosként így is annyira esett vissza a kötelezõ biztosításom éves díja, amennyit eddig egy negyedévre fizettem. Jó itt lakni! Szóval 2162 Õrbottyán, Kvassay-telep 66/5. De levelet ne nagyon küldjetek, mert igencsak ráncolná a homlokát a postás ;).Visszatérve a tanya demográfiai adataira.Az állandó emberek: Hugi és énÁllandó állatok: Bendegúz, Römi, Ouzo, Dió, Virág, Becsvágyó, Zsurmó, Juci (lovak); Nutella, Minitrini (kutyák); Sace, Etelka, Kamillka, Muffi (macskák) + egy betolakodó...illetve valójában õslakos: A Róka (róka). Õ mondjuk kicsit távolabb, a terület túlsó végében lakik, valószínûleg a 66/8 szám alatt. Valamelyik nap lejött a kapuig. Nem bánom, körülnézhet, ha akar, de ha bajt csinál, feljelentem, hogy nincs építési engedély a lyukára. Mármint a rókalyukára. Odújára, na.Ideiglenes emberek: Norbert Ideiglenes állatok: Pepe, Giznyó (kutyák); Nagyfekete, Csíkos, Nagykandúr, Foltos (macskák); plusz egy furcsa hangú állat, ami nem tudom mi lehet, de itt lakik és esténként ordít (kicsit aggódom is, hogy vérfarkas. Vagy óriáspók :eek: ). Az egereket nem számoltam, mert ez a szám a macskák jóvoltából minduntalan változik...leginkább csökken. Esetenként osztódással nõ, de akkor pedig már nem nagyon szaladgálnak. Szóval ez nem tényezõ.A népesség nemi aránya egyértelmûen a nõi nem életrevalóbb mivoltát bizonyítja. Gyakorlatilag az állandó lakosokból csak Bendegúz hímnemû (õ is már csak úgy-ahogy), az ideiglenes lakók közül pedig 3. A Róka szerintem nõnemû...olyan a szeme. Meg a bátorsága. Tehát az ismert lakosok férfi-nõ aránya: 4-14. Ez így helyes, valószínûleg ez a természetes megoszlás. Nem, ne ijedjetek meg, nem fogom bemutatni az összes élõlényt egyesével. Talán a lovakat, hiszen ez egy lovas fórum. Azt sem igazán tudom, miért írtam ezeket le. Talán azért, hogy majd legyen mihez viszonyítanom a jövõ évi népszámláláskor. Lehet, hogy alapos statisztikát fogok készíteni a tanyasi népesség alakulásának jellemzõirõl és a tanulmányt eladom a KSH-nak. A lovakÉrdekes adat, hogy a kanca lovak mindegyikét valamiféle kötelék fûzi Bendegúzhoz (nem elfogultságból vagyok ilyen elfogult, Bendegúz központi személyiség ;) ). Ez lehet rokoni, családi, szerelmi vagy csak pusztán érzéki. Vagy mind egyszerre. Szóval, a ménes (2005 október havi felmérés), rangsor szerinti sorrendben:Römi (Bendegúz anyja, vezérkanca, hivatásos szipirtyó)Don Bendegúz (családfõ, vezér, vajda, hormonális egyensúly karbantartó...überló)Ouzo (Bendegúz nõvére, Römi lánya, a közönyös, a család egyik esze)Zsurmó (Bendegúz jelenlegi szeretõje, a madám, a csoport másik esze)Dió (Bendegúz nõvére apáról, a kötekedõ lázadó, ostoba provokátor)Juci (Bendegúz szerelme, barátnõje, tûzrõlpattant, elmeháborodott)Virág (Bendegúz elsõ nõje, õ vette el a Don szüzességét és viszont)Becsvágyó (Bendegúz volt felesége, paranoiás, klasszikus zsákmányállat)Zsurmó (egyébként Csinosnak hívják, nemrég láttam az útlevelében, de valószínûleg indítványozta a névváltoztatást, mert õ is tudja, hogy egyáltalán nem illik rá ez a plebejus keresztnév)Zsurmóra azt mondta a gazdája, hogy antiszociális. Szerintem nem, bár tény, hogy furcsa dolgai vannak. Rövid jellemrajz:- Nem barátkozik valakivel csak azért, mert egy fajhoz tartoznak.- Szereti alaposan megvizsgálni a dolgokat, ok-okozati összefüggésekben.- Olyan, mint egy bicikli: bárhol letámasztod, úgy marad, míg nem mész érte. Illetve sok szempontból jobb, mint a bicikli, mert például nem lyukad ki benne a belsõ, viszont rosszabb, mert nincs rajta szelep és így nem lehet csak úgy leereszteni belõle a felesleget - Rendkívül intelligens.- Szórakoztató.- Nem egy gurman, inkább a mennyiségi étkezés híve.- Túlsúlya viszont semmiféle komplexust nem okoz neki.- Nem titkolja érzéseit: ha szerelmes, akkor a szerelmes testrését egyszerûen a kiválasztott férfiú arcával szembesíti. És nimfomán. - A kudarcot viszont agresszióval kezeli (ha kiszemeltje ügyet sem vet rá, néhány jól irányzott rúgással könnyen elintézi, de komolyabb csalódás esetén fel is falja talán).Ha két szóval kéne ábrázolnom: Fekete özvegy...õõõ...szögsárga. Szóval szögsárga özvegy Beilleszkedése a társaságba: Zsurmó közel két héten keresztül ügyet sem vetett a társaságra. Kint csatangolt, evett, sétált, evett, nézelõdött, evett. Aggódtunk is érte, sajnáltuk is, hogy szegényt nem fogadja be a csapat. Azután egy napon, mikor úgy érezte, hogy már elegendõ ön- és környezetismeretre tett szert magányos meditációi során, a ménesi etika valamennyi elõírására fittyet hányva egyszerûen odasétált az éppen szomját oltó társasághoz. Hátramenetben közelített és körülbelül 3 perc alatt lerúgott mindenkit, közölte hogy õ is itt fog lakni és attól kezdve a ménes tagja volt. Mindenki tiszteletben tartja, kitérnek az útjából, de mégis Römi maradt a vezérnyanya.mosmá' haza, mer' mökankulok

[pega]

Hajrá " Bikinis paraszlányok" Én is igy kezdtem nektek is lessznek majd olyan napjaitok mikor majd csügedtek s elmegy a kedvetek az erötök el hagy de akkor majd vegyetek magatokon eröt és lebegjen a szemetek elött az hogy a magatokét csináljátok.És mikor esténként kiültök és végignéztek a tanyátokon azt fogjátok mondani : MEGÉRTE! És ha nagy a baj.A gombai csikosokra is számithatok.Mi lovasok tartsunk össze :kocc: jo egéséget kiványunk a tanya épitéséhez, váljon minden álmotok valora.Vega rajongo pegák ;)

[Dé]

Vega rajongo pegák ;)

Nanézzemegazembör! Fánklubbod is van mán!