Az oszmán törököknél létezett a távlövés mint sport. Átlõtték a Boszporuszt (is), az pedig 800 méter. A hivatalos rekordjuk valahol 900 méter körül volt. De! Ezt speciális távlövõ felszereléssel érték el: nagyon rövid, nagyon erõs (akár 140#-os), nagyon erõsen reflexelt íjjal, túlhúzóval, húzáshossznál rövidebb, nagyon könnyû nyílvesszõvel. Kering olyan anekdota, miszerint a távlövõ bajnok megfeszített íjának húrja és szarva közé egy aranyat tettek, azzal, hogy aki meg tudja feszíteni annyira, hogy kiessen a pénz, az viheti. Senki nem tudta megcsinálni, pedig az ahol a húr elemelkedik még messze nem a húzáshossz vége.Egy harci íjjal, ami szükségképpen sokkal masszívabb, stabilabb íj (a távlövõ íjak nagyon érzékenyek), ugyanakkor kisebb húzóerejû, nem lehet ekkorát lõni. A harci nyíl is sokkal nehezebb. Egy jó hatásfokú 80# körüli íjjal sem igen lehet 250 méternél messzebb lõni. Maximum 300, de az már nagyon könnyû vesszõt jelent. A 80#-ot persze nem könnyû kezelni, de nem is lehetetlen olyannak aki gyerekkorától gyakorolja az íjászatot, meg egyébként sem kényezteti nagyon az élet :)A szélirány nem számít olyan sokat ha nincs kifejezetten vihar, viszont a jpe szerint mûködik, azaz hátszélben messzebbre száll a nyíl. Ezt sokszor volt alkalmam megfigyelni, mert egy íjász barátommal egy idõben sokat távlõttünk, sok íjat bemértünk mindenféle szempontból. A lõtávot pl sok lövés átlagából számítottuk és egyértelmûen látszott, hogy a széllel szembeni lövések átlaga alacsonyabb mint a hátszeles lövéseké.Hogy mit üt át a nyíl és mit nem, az sokmindentõl függ. Nem lehet kijelenteni, hogy a nyíl átvitte a páncélt és pont. Egy merõleges találat egy másfeles acéllemezt egy 45#-os íjból már jó eséllyel kilyukaszt. De nem biztos. Akkoriban (a honfoglalás korában) a lemezpáncél még nem volt mûsoron. Leginkább a lamellás páncélok változatait hordák, esetleg láncpáncélt. Az utóbbi nyilak ellen nem a legjobb, de jól alápárnázva megfogja a gyengébb lövéseket. A lamellás páncél viszont kifejezette jó a nyilak ellen, de egy jó lövéssel ezt is át lehet azért lõni. De hát voltaképp errõl szól a haditechnika jelentõs része: ha csinálnak egy erõs páncélt, hamarosan megjelenik egy fegyver, amivel át lehet lõni, mire csinálnak egy mégerõsebb páncélt...Éppen ezért aztán ha biztosra akart menni az egyszeri honfoglaló, akkor erõs íjat használt, hogy ha eltalál valakit, az már ne lõjön vissza (mert ettõl szörnyen frusztrált lett volna és járhatott volna évekig a táltoshoz beszélni róla
).A mongolok titkos történetében Dzsamuka ezt mondja Dzsocsi-kaszarról:"Haragra gerjedveHa angkua-nyilát kilövi: Hegy túlsó felén állókat Húsz embert, nem tizet, nyila felnyársal. Ellenség ha szemben áll véle: Ellövi rájuk kejbür-nyilát, Puszta túlsó végén álljanak bár, Pattan az íj s felfûzi õket. Keményen ha íját felajzza, Kilencszáz ölnyire küldi nyilát;Õ ha íját megfeszíti, Ötszáz ölnyire száll el a vesszõ."Ez persze túlzás, épp azért mondja ezt Dzsamuka, hogy ráijesszen az ellenfélre, de az jól látszik beleõle, hogy a lövés erõssége szempont volt.Ami a magyarok taktikáját illeti, nem szabad elfelejteni, hogy az nem a nyugatiak ellen vívott harcokban alakult ki, hanem a nomád népek egymás közötti háborúiban. Ennek megfelelõen soha nem álltak fel zárt alakzatokba, maximum egyes vonalba, mert egy zárt alakzat a legjobb célpont az íjászoknak. Ezenkívül a zárt alakzat egy statikusabb hadviselés része, gyalogosok és nehézlovasok taktikája, mert nekik nem probléma ha beragadnak. Ezzel szemben a könnyûlovas a szellõs felállást részesíti elõnyben, hogy legyen helye manõverezni, kihasználhassa a gyorsaságát, fordulékonyságát. Filmekben persze a lovasság legtöbbször egy tömbben rotyóvágtában áttöréses lovasrohamot hajt végre, de a valóságban az ilyenek rendszerint kudarcba fulladtak.Bölcs Leó a taktikában írogat a türkökrõl (magyarokról) eleget. Egy bizánccal vívott csatát is leír. Nagyjából az volt a lényege, hogy a besenyõ fõsereg mellett kétoldalt felállított magyar lovasok váltásban lõtték a bizánciakat, úgy, hogy ellovagoltak az ellenséges arcvonal elõtt. Mikor a bizánciak látták, hogy folyamatosan lövik õket, támadást indítottak. A magyar lovasok utat engedtek nekik a besenyõ fõsereg felé és bekerítették õket. Na itt vége is lett gyorsan a harcnak.
csináltam volna különbözõ vesszõket, kipróbálva melyik mire jó. 
) A taktikának szerintem valóban része volt a nyílzápor, a csapatok rotációs mozgása, a menekülés színlelése, az ellenséges csapatok rosszul védet pontjaira koncentráló támadás, és még sok minden. Egy szóval a dolog nem olyan egyszerû, mint ahogy a középiskolás történelemkönyvem írja: "Õseink menekülést színlelve lovaikról hátra félé nyilaztak, ezzel lemészárolva az õket üldözõket"Az angol long bow és a magyar íj lõtávolságáról, a veszõ mozgási energiájáról, a lövésgyorsaságról pedig van egy komplett összehasonlításom, persze nem én csináltam, egy magyarokkal kapcsolatos könyvben van benne.Elég hosszú és tele van mechanikai számításokkal úgyhogy csak pár adatot írok ki belõle, ezek megmutatják a különbségeket:Az adott korban készült angol íj:Max lõtávolság:115,8mA becsapódó veszõ mozgási energiája:18,2JMagyar íj:Max lõtávolság:645mA becsapódó veszõ mozgási energiája:101,3JEzek nem légbõl kapott számok, mechanikai számításokon alapulnak. Ez a könyvben végig van vezetve.Azért írtam le mind ezt, mert ezekbõl a számokból talán jobban látszik a két fegyver közötti különbség.
