Nem értem a bevédést.
De közben eszembe jutott, hogy kihagytam: ha a vendéget elzavarják azzal, hogy nem lovagolhat, mert nem ült fel valamelyik lóra, akkor biztos, hogy nem megy arra a helyre vissza. Azt csak néhány hónapig lehet mondani, hogy "lesz helyette másik", mert elfogynak az odajárók. Régen meg lehetett ezt tenni; manapság is meg lehet, csak akkor felkopik a tulaj álla.
És ezt, meg a fentieket azért írtam, mert ez a régi lovardás szokás lett elõvéve, továbbá ott volt a "Én nem tudom, hogy manapság hogy mûködnek..." és erre válaszoltam. Támadásnak érzõdött?
Tényleg nem, nyugi:)
Arra értettem, hogy épp más aspektusát vettük elõ a lovarda témának.
Reagálva erre, meg Vezérre is, én em bírom a spártai módszert. Legyen szigorú az edzõ, addig okés, de ahogy azt sem tûrném el, hogy a lóval durván bánjanak, úgy azt se bírom, ha velem üvöltenek. Egy ilyen edzõvel találkoztam - rövid ismeretség volt:P Amúgy is, rám rosszhatással van lovaglás alatt a stressz, nem tudok koncentrálni, abból meg könnyen lehet esés, hogy visszakanyarodjunk a fõ csapáshoz