962 válasz a témához

[Titok]

Fogaggyunk hogy mámegen hulla részeg vótá...

[Pottock]

ma magassarkúban vonultam le a 2. kerületi önkormányzata lépcsõjén (és mivel nem vagyok hozzászokva a magassarkúhoz, aminek amúgy is túlságosan magas a sarka és még csúszik is a talpa) jól megcsúsztam és majdnem zakóztam egy óriásit... szerencsémre kedvesem jószokása, h mindig fogja a kezem, mert õ ellensúlyozta ezt a mutatványt... ráadásul a lépcsõ alján várt édesapám, leendõ felesége, annak 2 gyereke meg még 1-2 ember, és mind ezt végig nézték... :( vicces volt, és utána nevettem is magamon :Daz elsõ gondolatom az volt, h remélem, senki nem tart fényképezõt a kezében és nem kattint éppen, amikor én esni készülök...persze, ha én néztem vna egy ilyet végig, szitkozódtam volna, h nem fényképezek

Edited by Pottock, 2006 október 14. - 19:23.

[Méz]

Ma beégtem picit.Küldeni akartam egy kör e-mailt az osztálytársaimnak. Illetve el is küldtem. Aztán jöttek az olvasási visszaigazolások. Erre az egyik ilyen egy tanártól jött. Véletlen belekeveredett a címzettek listájába. Szerencsére nem írtam bele semmi kompromittálót, csak anyagokat küldözgettem szét, amik kellhetnek a szombati vizsgához. De biztos nézett, hogy ez meg mi.

[Ernest]

Nem én voltam a károsult, csak az örömködõ. Ennek a kapcsán jutott eszembe:

Tudom hogy most nem leszek népszerû, de... Ha '56-os film, akkor sminkes arccal Nike melegítõben nem "vánszoroghatnak".

A Kossuth téri események miatt és a ruhapróbáló képviselõ miatt már felidéztem egy 26-27 éves emléket. A Mefisztóból a báli vagy milyen jelenetet (kitüntették? szégyen, de nem emlékszem) forgatták a Népmûvészeti Múzeumban. Sokan bámultak, mikor megállt egy busz a parlament elõtt a tilosban, és leszállt egy rakomány SS tiszt és dáma... Hajnali fél öt körül, mikor már mindenki iszonyú fáradt volt, kihirdették, hogy tök süket csönd legyen, mert egy jelenetet hanggal vesznek fel. Hát, félelmetes volt a némaság. Épp arra néztem, ahol egy holtfáradt estélyi ruhás hölgy bóbiskolás közben kiejtette a jobb híján kezében szorongatott üres üdítõs mûanyag poharat.... Iszonyú csattanással ért földet, majd méltóságteljesen elkezdett lefelé ugrálni a lépcsõn. Mint egy rajzfilmben, külön fájt minden hang. Szegény dámára 6829 vádló szempár meredt!

[Mézszín Sörény]

Errõl most eszembe jutott egy sztori. Valamikor nagyon régen mesélte a tubatanárom a zenesuliban. Valamelyik egyenruhás zenekarban játszott, (talán pénzügyõr, vagy rendõrségi? Már nem tudom) és a Rádió 6. stúdiójában koncerteztek éppen. Élõ, egyenes adásban. Az egyik mûsorszámban volt egy nagy generál pauza. (Zeneileg képzetlenek kedvéért: hosszú, hangsúlyos szünet minden hangszernek.)Aki nem tudná, a cintányért egy bõrszíjból képzett huroknál fogva kell tartani. Nos, ez a bõrszíj épp ezt a pillanatot választotta az elszakadásra. A cintányér leesett, és elkezdett lefelé gurulni a lépcsõn, mikor leért, pörgött még egy darabig, mire megállt. Gondolom, mindenki el tudja képzelni, milyen hangok kíséretében. Mindezt élõ, egyenes adásban. Itt is külön fájhatott minden hang.

[Filly]

Mi egyszer (vagy 16 éve) trióztunk, egy Vivaldi-darabot játszottunk, a vége kánon volt. Én értem utolsónak célba...

[Mézszín Sörény]

A köv. sztori velem esett meg. Ifjúsági bérletes matiné ment a Zeneakadémián, a mûsoron déli országokkal kapcsolatos darabok mentek. Az egyik ilyen a Szicíliai vecsernye nyitánya volt. A kottaállványom szárán a csavart nem húzták meg rendesen a színpadmesterek. Egy jó vaskos, nehéz kottatartó volt. A teteje egy darabig küzdött a gravitációval, aztán feladta és hatalmas csattanással leesett. Mondanom sem kell, hogy a vonósok legszebb piano állása közepén. Hogy utána mit kaptam...

Edited by Mézszín Sörény, 2006 december 8. - 21:35.

[Neduddki]

Ha már zene:Fõpróba után a kottaállványon hagytunk minden kottát bekészítve, a megfelelõ helyekre lapozva. Az egyik tétel hosszú volt, és trükkösen voltak összeragasztva a lapok. Nem úgy kellett benne lapozni, mint egy könyvben, mert 3 vagy 4 oldal volt összeragasztva, és a 2. jobb szélét kellett megrántani, hogy lapozni tudjunk gyorsan a következõ tételhez.Koncert: M. Á., operaházi karmester vezényel, évzáró koncert. Karmester keze fenn, mindenkinek a hangszere fent, én meg szenvedtem a lapozással, már a mellettem ülõtõl kértem segítséget. Karmester békésen mosolyogva vár. Ez felért egy teljes föld alá süllyedéssel.A megfejtés: valaki leverte a kottákat, és ezt a kottát ellapozódva tette vissza.Másik, ez az alapfokú zeneiskolai tanulmányaimat záró vizsgán volt. A hegedû hátának alsó felére lehet erõsíteni egy hídpárnának nevezett kütyüt, ami a hangszer oldalaihoz van rögzítve. Ez megemeli a hangszert és kényelmesebb tartani is. Tök szép kettõsversenyt játszottam a tanárommal, az elsõ tétel felénél jött a bibi: laza volt már ez a párna, és leesett a hegedûrõl. Ez nem lett volna nagy gáz, de kifordult, a nyakam és a hangszer közé. Ez már gondot okozott, mert elvileg csak az állammal és a bal vállammal meg kéne tudni tartani a hangszert, de most a kezemmel is kapaszkodni kellett bele, hogy ne essen ki. Amikor vége lett a tételnek, elemeltem a hegedût a nyakamtól és leesett a földre a párna - akkor jött rá mindenki, hogy mi történt, és két tétel közötti tapsot kaptam

[Mézszín Sörény]

Az ütõs barátnõm mesélte anno. Lübeck, Szt. István Zenekar, Carmina Burana. A záró tétel elõtt van egy gongütés. A fõpróbán ezt a bizonyost elég rendesen elrontotta, karmester a fejét fogta, stb. A lányzót bosszantotta a dolog és a koncerten nagyon odafigyelt. Jön az ominózus rész, lányzó a gongba belecsap, ez a rész jól is sikerül, de... olyan szögben találta el a gongot, hogy az ütõ visszapattant róla és a homloka közepén találta el a kolleginát, aki legott le is rogyott a háta mögött álló székre, és néhány percig nem tudta magáról, hol is van. A kürtösök nem tudtak fújni a röhögéstõl, csak valami bugyborékolás jött ki a hangszerbõl, a közönség pedig nem értette, miért rázkódik a karmester válla.

[Titok]

Hát ezen felnyihogtam.

[Mézszín Sörény]

Hát ha már ilyen sikerem van, íme egy másik történet. Egy másik barátnõm mesélte. A párjával egy Carmen elõadást néztek meg az Operában. Az utolsó felvonás végén Don José tudvalevõleg kiránt egy halefot a ruhája alól és azzal szúrja le Carment. Feltéve, ha minden klappol. Hát ezúttal volt egy kis bibi: nem lehet tudni, miért, hogyan, és kinek a hibájából, de hiányzott a kellékkés a színpadról. Szegény Don José nem tudott mit tenni, kínjában megfojtotta Carment, közben fuldoklott a röhögéstõl az éppen haldokló Carmennel, a karmesterrel és a közönséggel együtt.

[Mézszín Sörény]

Még mindig zene. A Zeneakadémián élveztem épp egy koncertet, mikor is azt láttam, hogy az egyik hegedûs kicsit túl nagy elánnal játszik, minek következtében kiugrott a kezébõl a vonó, és egy szép ívû röppálya megtétele után egy szék alatt landolt. Szegény hegedûsnek a székek alatt négykézláb csúszva-mászva kellett összeszedni a nyirettyût. Még jó, hogy a kakasülõrõl láttam ezt az egészet, és akik velem együtt ott voltak, hozzám hasonlóan reagálták le a történteket. (Székrõl lecsúszva fetrengeni a visszafojtott nevetéstõl.) Így nem zavartuk meg a koncertet.

[Neduddki]

A pénteki napom kissé cikis volt :1. Énekórát tartottam, be is akartam tenni a CD-t a lejátszóba, hogy beállítsam - a tok üres volt, otthon maradt a számítógépben, mert a tanárunk azt mondta, este hallgassam még meg párszor. Tanárunk mentette a helyzetet, átszaladt a közelben lévõ fõiskolára és elhozta a saját CD-jét (én nem akartam, hisz majd a nagybetûs életben nem fog helyettem elszaladni senki). Jövök majd neki egy csokival.2. Még óra elõtt be akartam állítani az írásvetítõt, tologatom finoman, erre kiesik az állványból az egyik kerék. Két kézzel tartom a cuccot, és vagy 3 gyerek ugrott segíteni nekem, az egyik lefeküdt a földre és úgy tette vissza a kereket, ami állítólag ki szokott néha esni .3. Esti koncert, srác zongorán szólózik, mi kísérjük. Elszúrja, a zenekarnak éppen szünet van. Megáll kicsit, aztán valahonnan folytatja, de csak egy kézzel me nem is tudom, hogyan. Mi nem jöttünk rá, hova ugrott. Megálltunk (ilyenre nem emlékszem, mióta az eszemet tudom), karmester mondta a srácnak, honnan kezdje. Én hallottam, a többiek állítólag nem. A szólamok egymás után lépkedtek volna be, de csak mi, akiknek harmadjára kellett volna, léptünk be elõször. Innentõl kezdve ez a darab már baki nélkül lement-4. Két Bach korált is játszottunk egymás után közvetlenül. Minden szólamhoz be van rakva egy mikrofon, a koncerteket CD-re veszik. A mi szólamunkban a mikrofon az én hangszeremet figyelte, ez már épp eléggé feszélyezett. Elkezdtük az elsõ korált, kb. a 2-3. ütem környékén megadta magát az egyik húrom. Nem szakadt el, de iszonyúan elhangolódott, amit feltûnés nélkül nem tudtam helyrehozni. "Csak" 3-4 hangnyival csúszott le. A mellettem ülõ csaj megijedt, mert a mögöttünk ülõ kislányból soha nem hallunk semmit, õ meg észrevette, hogy marha hamisan kezdek hirtelen játszani. Ha egy húr leenged, a másik 3 magasabb lesz, így innentõl kezdve a vonóm úgy járt, mint a többieké, de nem játszottam semmit. Innentõl kezdve baki bakit követett. Ez van, ha a 3 emberes szólamból 1 kiesik.Este hazaértem és inkább gyorsan lefeküdtem aludni, nehogy történjen még valami. A nap folyamán volt még 1-2 kisebb apróság, de azok már nem is számítottak szinte

[Mézszín Sörény]

Megint eszembe jutott egy történet, de az nem annyira vicces, viszont állati ciki volt. A Váci Szimfiben játszottam akkoriban. Jött egy amatõr kórus Németországból, akikkel együtt kellett koncertezni. A koncert a Mátyás-templomban volt. Mendelssohnt, Mozartot és a Fauré-requiemet játszottuk. A fõpróbáig nem játszottunk együtt a kórussal. Akkor szépen beültünk, behangoltunk az orgonához, és próbálni kezdtünk. Oké volt minden, egészen addig a pillanatig, amíg a kórus be nem lépett a zenekari elõjáték után. Fogalmam sincs, hogy csinálták, de végig egy negyed hanggal a zenekar és az orgona alatt énekeltek a fõpróbán és a koncerten is. Borzalmasan szólt. A templom ráadásul tele volt japán turistákkal, akik meglehetõsen meredten hallgatták a produkciót. A végén iszonyú kínosan éreztem magam, igyekeztem villámgyorsan összepakolni és a lehetõ leghamarabb eltûnni a színrõl.

[Arodoet]

Na most nekem is eszembe jutott egy.20 éves lett az iskolánk, ennek örömére az összes osztálynak be kellett mutatni valami produkciót. El is jött a nagy este, a terem tömve volt tanárokkal, különbözõ helyi politikusokkal, no meg persze az érdeklõdõ szülõkkel. Az osztályoknak így aztán csak a színpad mellett jutott hely.Az egyik csapat egy színdarabot adott elõ, amiben egy paraván is szerepelt. Szépen ment a darab, mászkáltak föl-alá, mikoris azt láttuk, hogy az egyik csaj bemasírozik a paraván mögé, majd lendületbõl leesik a színpadról. A közönség nem vett észre semmit, csak mi dõltünk a visszafojtott nevetéstõl...De a legrosszabb azt volt, hogy magamra ismertem benne. Mert ugyebár mi még csak utánuk következtünk...

[Unicorn]

elmentünk moziba pamkával. mondta a jegyeladó csaj, hogy leszünk vagy 25en egy 500as teremben, oda ülünk, ahova akarunk. megjegyeztem, hogy óóóóóóó, képes vagyok kiszúrni a 25 foglalt helyet. ne mondjam. mégis mondom.leültünk. jön egy pár, szólnak, hogy ööö az az õ helyük, de odébb ülnek kettõvel, nem gond, maradjunk. jön egy 4es csoport. az õ jegyük szólt oda, ahova a pár ült. OK, akkor mi megyünk és rendezõdjünk. átültünk máshova. oda is jöttek. aztán nem oda ültünk, ahova én mondtam volna, hogy üljünk, hanem kettõvel odébb. jól tettük: oda is ültek (mármint amit kinéztem helyet). a végén jöhetett az ugyeénmegmondtam...

[Mézszín Sörény]

[Titok]

Elsõ sor legszéle. Tuti hogy üres.

[Mézszín Sörény]

Te Mézes! Milyen hangszeren játszol?(ha már a cikinél vagyunk)

Tubán kezdtem, aztán mikor felvettek a konziba, zongorázni is elkezdtem, mert az konzitól felfelé már kötelezõ tárgy. Késõbb hangszert váltottam, és elkezdtem oboázni, (nem röhögni, nem úgy ) majd furulyán is megtanultam, mert az meg kellett a tanításhoz. Közbe-közbe néha kórusokban is énekelgettem, amíg egy "jótét lélek" tönkre nem tette a hangomat. De hogy jön ez ide?

[Mézszín Sörény]

Mi jött be? :confused:

[Taxis]

És bejött, és bejött.....

És tényleg

[Mézszín Sörény]

Nekem egyáltalán nem ciki, hogy ennyiféle hangszeren meg tudok nyilvánulni. Viszont ha Mongol errõl így gondolkodik, az szerintem sokkal cikisebb és ráadásul még szánalmas is.

[Unicorn]

biztos vagyok benne, h rosszul ismerted meg mongolt, ha ilyet feltételezel róla

[Mézszín Sörény]

Megint eszembe jutott egy. Fõiskolás koromban történt. Tanszaki koncertünk volt, és többek között egy kamaradarabot is játszottunk fuvola, oboa, fagott, zongora felállásban. Mindenki legalább két mûsorszámot játszott, és hogy ne kelljen kiszaladgálni a kottákért, a zongorára tettem az összeset. Elkezdtük játszani a kamarát, és mikor a második oldal végére értem, és félrehúztam a lapot, alatta, ahol a harmadik oldalnak kellett volna leledzenie, nem volt semmi. Akkor vettem észre, hogy a többi lapot nem fogtam hozzá a stóchoz, és azok még mindig a zongorán fekszenek. Szerencsére volt egy elég hosszú szünetem, így felálltam, odamentem a zongorához a kotta további részeiért, majd visszaültem. A többiek közben játszottak tovább, és elõször nagyon csodálkoztak, hogy hová megyek darab közben. Aztán utána se vége, se hossza nem volt a szurkapiszkáknak... Elég sokáig felemlegették.

[Mézszín Sörény]

Háát, a hangszereket és a cikit így együtt emlegetni legalábbis félreértésekre adhat okot. Ettõl persze a barátság nincs kizárva, ha M. tudomásul veszi, hogy bizonyos dolgok nálam a szent és sérthetetlen kategóriába tartoznak és ezt tiszteletben is tartja. (Mondjuk: nem cikiskedik velük kapcsolatban... )

[smoft]

Ennyi ciki sztorival kész öngyilkosság zenekarban játszani...

[Ernest]

Háát, a hangszereket és a cikit így együtt emlegetni legalábbis félreértésekre adhat okot. Ettõl persze a barátság nincs kizárva, ha M. tudomásul veszi, hogy bizonyos dolgok nálam a szent és sérthetetlen kategóriába tartoznak és ezt tiszteletben is tartja. (Mondjuk: nem cikiskedik velük kapcsolatban... )

Ne olvass Boccacciot.

[Mézszín Sörény]

Pedig néha szoktam.

[smoft]

Minden évben betlehemezni járunk a barátaimmal, és annak ellenére, hogy majdnem ugyanazt adjuk elõ, mindig szükség van egy kis próbára, a szöveg felelevenítésére, csiszolására, miegymásra.A tavalyi próbánkon esett meg az eset: már a szöveg végefelé jártunk, a pásztorok épp betérnek a bethlehemi istállóba:Koredó (öreg pásztor): Mi az a nagy fényes Betlehemben?1. pásztor: Gyertyaláng az, Öreg!Koredó: Hát, az a gyapjas szõrû?1. pásztor: Kis bárány az, Öreg!Koredó: Hát, az a nagyfülû?1. pásztor: Kis szamár az, Öreg!Koredó: Hát, az a nagyfarkú?1. pásztor: Kis Jézuska, Öreg!

[Mézszín Sörény]

Lehetett volna rosszabb is, pl. ha ez élesben történik meg...

[Amira]

Lehetett volna rosszabb is, pl. ha ez élesben történik meg...

az lett volna az utolsó fellépésük, színészi pályafutásuk alkonya, az biztos

Edited by Amira, 2006 december 23. - 11:07.

[smoft]

Na, az egész mai napot betlehemezéssel töltöttük. Hét vagy nyolc helyre voltunk hivatalosak, egy családhoz fél négy és négy óra között. Külön kérték, hogy ne késsünk, mert összehívják a családot, hogy mindenki lásson minket.Elõttük szintén egy nagy családnál voltunk, sok kis unoka rosszalkodott. A legnagyobb kislánynak ma van a névnapja, így énekeltünk neki egy áldást.Csak egy utcányira laknak a másik helytõl, ahová pontos idõre voltunk hivatalosak, és mivel alig pár perccel fél négy elõtt végeztünk, gondoltuk, telefonálunk, hogy megkérdezzük, mehetünk-e már.Azt mondták, nagyon sajnálják, de nem alkalmas: megelõztek minket - épp most ment el egy társaság és most már családi körben névnapoznak.Na, mondtuk is: jól kitoltak velünk... Miért ment a másik csapat is pont ahhoz a családhoz, amikor be volt osztva, ki hol betlehemezik?...Hát, ha már így alakult, pihentünk egy órácskát, ki-ki hazaszaladt ezért, azért, amazért és már épp készültünk egy társunk bátyjának családjához, amikor is csörög a telefonja: a család, akihez fél négy-négy között voltunk hivatalosak, kérdezte, hogy hol vagyunk már?... Tûkön ülve várnak.Szép lassan kiderült a turpisság: azt a családot hívtuk fel egy órával korábban, akiktõl éppen eljöttünk, és akik a kislány névnapját ünnepelték. Még fel is köszöntöttük a leányzót. :DAztán persze égett a bõr a képünkrõl (fõleg, hogy a város egyik végébõl szaladtunk át a másikba)...

[Mézszín Sörény]

[tötõ Zsó]

És mit szóltak?