5186 válasz a témához

[mac]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Angi:Mac!Hogy a fityfene enne meg és tennének a kopaszok közé hajasbabának.. :mad: Életem nagy álma, hogy egy hasonló helyen lévõ tanyán éldegéljek.. Ha megépül, eljöhetsz hozzánk bármikor. És ez vonatkozik a fórumkocsma összes iszákosára Remélem legalább öreg napjaimra összejön, és ha mást nem is, de a gyermekeim gyermekeit még láthatom, ahogy a lóhátán nyargalásznak a mezõn..Hmmmm, elég erre gondolni és máris szép az élet.[/QUOTE]Szép bizony! Csak még kell egy szekérderék pénz, és még szebb lesz! De addig...

[Angi]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: mac:Ha megépül, eljöhetsz hozzánk bármikor. És ez vonatkozik a fórumkocsma összes iszákosára [/QUOTE]Elõre is köszönöm az invitálást..

[kabor]

Huculéknál Tegnap, hosszabb idõ után végre, munka után kiszaladtam Budakalászra a lovakhoz, megnézni a szaporulatot. Utoljára tán egy hónapja lehettem kint, akkor a nagyobbik csikó ([url="http://"http://kep.tar.hu/kabor/index.phtml?aid=27525752&pid=1029075"]Daru[/url]) egy hónapos, a kicsi [url="http://"http://kep.tar.hu/kabor/index.phtml?aid=27525752&pid=1029073"]Lile kanca[/url] 3 napos volt mindössze. Gyönyörû idõ volt, az aranyló napsütésben a lovak békésen legelésztek a mezõn. Futólag üdvözöltem kedvenceimet, [url="http://"http://kep.tar.hu/kabor/index.phtml?aid=27525752&pid=1029074"]Foltit[/url] , [url="http://"http://kep.tar.hu/kabor/index.phtml?aid=27525752&pid=1029077"]Zsuzsit[/url] , Virgoncot meg a többieket, majd leültem a rét szélére és vártam. A két kis kíváncsi csikó kezdetben óvatosan, majd egyre bátrabban közeledett, nemsokára Daru igyekezett mindenütt gondosan végig nyalogatni. Aztán az autómat vették szemügyre, körbejárták, kóstolgatták de nem aratott nagy sikert, sajnos nem ehetõ. Inkább visszatértek hozzám kis kényeztetésre. Egy jó órácskát voltunk így el együtt, csendes nyugalomban. Közben hirtelen egy õzike ugrott ki a mezõ széli bokrosból s szaladt át nem is túlságosan sietve a lovak között, fel a domboldalra. A lovak meg se nagyon rezzentek rá, én jobban izgalomba jöttem, mint õk, bezzeg ha egy idegen ló lett volna! Nemsoká megjött Balázs a lovak gazdája, elindultunk terepre, jó szokás szerint szõrén. Hárman mentünk, a két csikós kancával (én Virgonccal) meg a „papa” csõdörrel. Kísérõnek még hárman, a két csikó, meg egy ideiglenesen ott állomásozó paripa, Csillag. Dombra fel, majd be az erdõbe, s még feljebb a hegyoldalba. Kellemes ügetés, lépés, vágta szakaszok váltogatták egymást, a kiscsikók persze folyvást hol elõre, hol hátra, hol láb alá. Lefelé jövet lépésben ereszkedtünk, s Virgonccal hátul kissé lemaradtam, mert folyton az „idegen” Csillagot figyelte így amikor az mögöttünk megugrott mi is vágtában igyekeztünk a többiek után. Addigra már jól megizzadtunk, a ló is, én is, alig tudtam a nyakából visszamászni. Más „esemény” nem volt, a vége felé Daru már alig várta hogy anyjához férkõzhessen egy kis szopásra, úgyhogy meg is álltunk egy pár kortyra. Visszaérkezésünkkor már jó páran vártak ránk, kijöttek a Budakalászról, Pomázról családok [url="http://"http://kep.tar.hu/kabor/index.phtml?aid=27525752&pid=1029076"]gyereklovagoltatásra[/url] . Szép nap volt, remélem a mai is jó lesz, mert délután Melindához készülök Budaörsre.(A képeket egy hónapja készítettem) [ 28 Június 2002, 12:03: Az üzenetet átszerkesztette: kabor ]

[Apple]

Az éppenhogycsak-lovaglás Tegnap eldöntöttem, hogy kimegyek megnézni Carmenéket a lovardában, Bazs úgysem volt kinn náluk, mióta lenn van Silveradon, és úgy terveztem, hogy ha az idõ engedi, meg is fürdetem õket (Carment, Tököt). Na, kiderült, a fürdetésbõl nem lesz semmi, egyrészt mert Bazs mondta, hogy inlább ne, másrészt az idõ sem volt barátságos.Szóval, egy kedves barátnõmet felkaroltam, hogy majd én megmutatom neki, milyen jó helyen lovazok, meg gondoltam, Carmenékrõl már úgyis annyit áradoztam neki, most itt az alkalom, hogy lássa is. Olyan 11 körül meg is érkeztünk, és hamar rá kellett jönnünk, épp a lovastábor utolsó napján jöttünk, így aztán ott rohangált 6-7 gyerkõc, akiket a szüleik befizettek a táborba, mintegy "napközis-táborba"... Persze ez azzal együtt járt, hogy a gyerekek voltak vagy' 7évesek, vagy fiatalabbak, és akkor láttak lovat elõször. MI Adrival (bnõmmel) felmentünk a legelõre, de nem azzal a szándékkal, hogy lehozzuk õket, mert most úgyse ülhettünk volna fel, és különben sem akartam kísérteni a sorsot. Szóval, kb. a felénél jártunk a legelõn, és Carmen felvágta a fejét, meglátott minket, nameg a kiló répát, és a legelõ leghátsó sarkából odavágtázott hozzánk "félárbócra húzott farokkal". Oooolyan szép látvány volt ismétcsak, hisz azonnal jött vele együtt Cirát, meg Tök-koma, aki egy lépést is csak nehezen megy Carmen nélkül. Aztán hamar elfogyott a répa, indultunk is lefelé, amikor Peti, az istállótulaj nem szólt, hogy miért nem hozom ki, és pucolom le, és akkor még szõrén is felülhetnénk rá, amíg legel. Elõször vonakodtam, mert nem akartam balhét, de aztán mondotam, hogy jó, akkor lekefélem, de semmi több. Aztán persze ebbõl az lett, hogy kb. 10 percre csakazértis felültem rá, egy icipicit ügettünk, majd vissza is engedtem a legelõre. Persze Adri unszolására még kb. 3x felmentünk hozzájuk, mert nagyon régóta nem lovagolt már, és hát imádja a lovakat, így felvittem Tökhöz, simogassa, meg mittomén, csak ne üljön fel. Így is lett. Aztán Kata, az egyik lány megkérdezte, hogy nem helyettesíteném-e egy kicsit, mert hullafáradt, és már úgyis csak 2 gyereket kellett futószáron oktatni, úgyhogy bevállaltam. Persze õk még életükben is max. könyvben láttak lovat, szóval, eléggé kezdõk voltak, amivel ugye semmi baj sincs, emrt mindenki elkezdte ugyanígy. De amikor a gyerek elkezdett szó szerint vitázni, hogy de õ nem így LÁTTA a társát, ahogy én csináltatom vele, akkor bizony nem fogtam vissza magam, persze azért egy kicsit mégis, és megmondtam neki, hogy itt jobb, ha nem vitázik, mert rossz vége lesz. Aztán Kata is rászólt, onnantól kezdve már csak a száját húzta, de hát így járt...Miután mindegyik gyereket lefutószáraztuk, akkor felültem én is egy kicsit Dollira, mert még nem ültem rajta, kíváncsi voltam. Körkarámban már jó régen nem vágtáztam, furcsa is volt, de aztán belerázódtam. Kb. negyed órát lovagoltam tehát, aztán Adri is felpattant úgy 5 percre. Vágtázni még nem tud, így aztán csak ügetett. Szerintem Dollinak maga volt a paradicsom, mikor végre nem hamis lábon ügettek rajta (mármint én, meg Adri) a rengeteg gyerek után...Aztán persze törvényszerûen eleredt az esõ... Így hazamentünk.Ez szintén inkább olyan címnélküli beszámoló, mert semmi érdemleges nem történt, csak már bizsergett az ujjam egy kis írásra. üdv: Appleps: mondjuk, ahhoz képest, hogy ez egy nevenincs beszámoló, elég hosszan írtam le [ 28 Június 2002, 17:18: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[Apple]

Teljes mértékben fekete.. Nem tudom, hallottatok-e már róla, de én most láttam a TV-ben... Az utóbbi évek egyik legnagyobb tûzvésze pusztít, és rohamosan közeledik a Hortobágy felé.A mûsorban szó volt arról, hogy amíg a forgatócsoport kint volt a helyszínen, egy helikopter vizet engedett a terület egy kis részére, ami mint tudjuk nem egy-két liter víz. Namost, az a mennyiség kb. 3-4 másodpercre fékezte meg a tüzet. És annak is csak egy kis részét. Rengeteg terület leégett már, több tanya is felgyulladt. Kérdem én, hogy amíg az ottlakókat készítik ebakuálni, illetve kimenteni, ki menti meg a rengeteg tehenet, amrhát, LOVAT?És ezt a hatalmas tüzet egy eldobott cigarettacsikk, egy el nem oltott tábortûz, vagy egy felforrósodott üveg is okozhatta.

[Huxley]

A sajt eredeteEgy legenda szerint a sajt a lónak köszönheti a létét. Egy arab nomád tejjel töltötte meg vizestömlõjét, úgy indult útnak lovával a sivatagon át. Pár óra lovaglás után megállt, hogy igyon egyet, és észrevette, hogy a tej menet közben átalakult: egy része átlátszó folyadékká, a másik fele fehér csomókká. A tömlõ egy fiatal állat gyomrából készült, amely egy rennin nevû enzimet tartalmazott. Az enzim a meleg és a ló ritmikus mozgásának segítségével savóvá és túróvá választotta szét a tejet. A nomád nem értette, mi történt, de az eredményt ehetõnek és ihatónak találta.

[Barefoot]

A dologban csak az a gyanús, hogy az emberek már akkor is ettek sajtot, amikor az arabok még azt se tudták mi az a ló...

[Cavalier]

Lehet, hogy az arabok le voltak maradva egy kicsit... Itt is... tongue.gif Cav

[BoKa]

Ez ugyan nem kisszines, hanem kisszagos (de nem _merek_ új topikot nyitni, ezért marad az off ) Találkoztatok már gyógynövény illatú lóval? Aki még nem, menjen el Blue-hoz, és kezdje el szagolgatni a lovait. Esküszöm nem lóillatuk van (bár én azt is imádom), de ennek a két állatkának kifejezetten gyógynövény, ill. fûszernövény illata van. Ott álltam, és csak szagolgattam õket Teljesen nyugodtan tûrte Lucky a ló, de nem szeretém tudni, mit gondolt közben Közelebbrõl nem sikerült beazonosítani, hogy melyik növényé, no de majd legközelebb viszek szaghatározót magammal

[mac]

Hátkérem...Jelzem, (és már írtam is valahol), hogy nnekem csak a szám nagy, de lovagolni még csak alig...A régi emlékeket felelevenítendõ, pár alkalom óta újra lovaglóleckéket veszek. Egy nagyon aranyos magyar félvér csõdörrõl van szó, akit nemrég vettünk. Eddy a rendes neve, amerikaiasan Eddye, Magyarul Ödönnek hívjuk, minden cirkalmasság nélkül. Ödönke egy tizenkét éves pacc, rendesen belovagolva. Mivel kis termetû (cca 160 cm), a régi gazdája is rövid, ezért ügetésre egészen hátrahúzott lábakkal lehet csak bírni (hogy mér', azt nem tom). A mai lovaglás alkalmával sima ügetésben és noszogatva a lovat egyszercsak azt vettem észre, hogy a jobb lábamról eltûnt a kengyel. Ez nem kellemetlen amúgy, csak éppen rövid futószáron kanyarodtunk éppen, egy enyhén lejtõs szakaszon. Mac pedig, ahogy kell, egyensúlyát vesztve Ödönke jobb oldalán hanyatt esve (de köben erõsen figyelve, hogy a lábaim (amik hosszúak ám!) ne gabalyodjanak be Ödönkéi közé), akkorát tanyázott, hogy rengett a föld. A kersztcsontomra estem, teljes súlyommal (90 kg), majd az energia még a fejem búbját is odaverte. Szerencsémre mélyen poros a talaj. Mindenesetre felállni egy darabig ne tudtam, amikor kérésemre felsegítettek (mint egy tohonya búzászsákot), minden elfeketedett. A hangok egy mély doboz belsejébõl értek el hozzám, erõs sípolással kísérve, a lábaim alig bírtak el. Szerencsére jóféle konyak volt éppen elérhetõ távolságban.Amíg az megérkezett, én még gyorsan visszaültem a lóra, mivel nem õ volt a hibás, hanem én. Meg amúgyis, vissza kell ülni.Szóval kicsit nehezen hajlok (nem a koromtól), de szerencsére egyéb bajom nincs. De legalább átestem a tûzkeresztségen. A konyak jó volt, jelenleg egy üveg behûtött söröcskét szopogatok, szigorúan az ijedtségre mac, aki felszántotta a földet

[Gumilovas]

Egy hétig nyugodtan hívhattok Balfék Juliskának! :( A múltkori lovagláskor én egy akkora balfék voltam. Fedeztetni vittük a kancákat. Beleléptem egy gödörbe, elgombáztam az egyik akadályt, majd levertem a fejemmel egy bazi nagy ágat, ami ránk esett és letépte a pólómat, Lenke megijedt, rohangászott mint egy õrült a hátán velem aztán odaértünk és a kanca felrántott a fedeztetõ palánkra, lenyúztam a karomat, aztán zárásként lefejeltem az istállóajtót. Teljes dráma. Szép az élet.

[piaffe]

Jujj! :( Ilyeneket én szoktam! Lehetnénk névrokonok. Milyen jól jött volna most, ha tényleg gumiból lennél, nemde?

[Gumilovas]

Hát néha tényleg elgondolkodom rajta, milyen speciális védõfelszerelést tudnék fabrikálni egy-egy ilyen esetre. Kellene egy nagymama nagy dunnyhája, össze kéne varrni kezeslábas formára kapucnival, biztonság kedvéért még egy jó adag szivacsot is bele, arcrészen kivágva, oda beillesztve egy plexidarab álltól homlokig. Jól mutatnék benne. Holle anyó lovagol.

[Saby]

Ejjj A múlt héten, asszem csütörtökön nekem is "rossz" napom volt. Vagyis nem csak nekem, hanem a loviban az egész lovastársaságnak Az edzésem még tök jól sikeredett, de aztán valamiféle hirtelen jött gondolat folytán szõrén, kötõfékkel kivittem legelni a lovat (én rajta ültem). Egy ideig minden szép és jó volt de aztán a paccot megcsípte valami mocsok bogár, õ odakapott, majd megijedt attól, hogy odakapott a saját oldalához. Megugrott, és a szokások módon fél sec alatt 100-ra gyorsulva elindult befelé az istállókhoz. Én még a mûsor elején elvesztettem a ritmust és lecsúsztam, méghozzá talpra! De hogy ne érezzem magam túl szerencsésnek a sors ismét belekontárkodott. Ahogy a lovacska vágtázott, belerúgott a bokámba, ami rövid idõ alat kétszeresére dagadt. Utána miközben etettem, rátaposott a lábamra, amit nem vett észre (én persze igen) és csak fél perc után volt hajlandó leszállni róla.Volt aki leesett, az edzõtársam pedig (szintén szõrén akart kimenni legeltetni) amikor felkászálódott a lóra amin ment, az elkezdett alatta forogni, de õ bölcsen, az esést megelõzendõ, leszállt a paciról Már elõre félek a következõ csütörtöktõl

[piaffe]

Csak csütörtököt ne mondj!!

[Zsubaba]

Végre! Itthon vagyok! Net- és Fórumközelben! Múlt héten tábor volt hétfõtõl péntekig.Nem volt semmi különös dologEgy lány esett kétszer, egyszer a Millirõl, szerintem nem figyelt rá és azért.Másodszor pedig a Davosról, amikor le akart szállni róla, és lefordult a lóról, méghozzá a lábai közé Pénteken pedig, amikor vittük haza a lovakat, összetaposott a Porfelhõ nevezetõ ló...Én a Felhõ mögött voltam, fogtam a Davost, meg a Szandrát. Felhõ megijedt valamitõl állt egy helyben, nem gondoltam volna, hogy elindul hátra... de elkezdett hörögni és tolatott 1000rel... persze a lónak sincs hátul szeme így hát jól rálépett a lábamra, és zúzódott, vagy begyulladt a csonthártyám... biztos, hogy nem tört el, mert nem fáj annyira. Fekve szép, de ha felállok, és elönti a vér, akkor nagyon csúnya kék lesz...hát így jártam

[Zsuzska]

Nem akartok ezeknek egy "Horror" elnevezésû topikot nyitni? :eek: És Sheriff még azt hitte, Silverado van elátkozva. [ 02 Július 2002, 18:11: Az üzenetet átszerkesztette: Zsuzska ]

[Zsubaba]

Jó ötlet! najóazért még sem, de azért annyira nem horroros ez, mert nem jön a ló a szabjával a szájában, és felszállás közben nem szurkál halálra vele, és nem fürdik a véremben, majd hogy eltüntesse a nyomokat belehempereg a homokba...

[Zsuzska]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Zsubaba:szabjával a szájában[/QUOTE]Ez zablával? Vagy szablyával? Az utóbbit még érteni is vélem. Lehet, hogy nekem gyenge a gyomrom, de így ebéd után egy laza kedd délután valahogy sok volt ez az utsó nemtomhány így egyszerre.

[Haflingi]

Különben is a topic címe az, hogy kis színesek, nem az, hogy feketébbnél feketébb történetek. Vagy a fekete is szín?

[Zsubaba]

egyértelmûen szabjára gondoltamvagy az szablya?... nem úgy hujen néz ki a fekete is színde végülis a vér az piros-bordó-vörös tongue.gif

[BoKa]

Akkor még egy fekete Legalábbis a hüvelykujjam szine legközelebb a feketéhez, vagy inkább a zöldes-lilához áll. Eddig nem tudtam mennyit használja az ember a hüvelykujját.. Múlt péntek, tereplovaglás. CSodálkoztam, hogy arról a napról nem minden beszámoló a megvadult, mehetnékes lovakról, és sok lepottyról szólt. Tudjátok, az volt az a nap, amikor a hosszú ideig tartó hõség után bejöt a hirtelen lehülés. Mielõtt kimentünk, kérdeztem a többieket, hogy a pac, akivel megyek, mennyire hajlamos a bakolásra, és elrohanásra. Azt mondták, hogy ááá, már nem, vagy csak picit, és néha.Jött velünk egy a lovaknak idegen, szintén elég jó erõben lévõ ló is.. Elsõ vágtaszakasz.. Tökély. Második szakasz: elõre mentem, egymás mellett az elsõ két ló. Aztán persze az enyém kicsit elhúzott, nem nagyon, hagytam, hadd menjen, tök jó volt. Leálltunk legelni, akkor már éreztem, hogy na ez jól felhúzta magát, nem nagyon akart megállni még enni sem... Megint elindultunk, könnyû kis ügetés. A mögöttünk lévõ "idegen" ló produkált egy olyan szép helybõl 1.5-2 méteres 4 lábas felugrást, és közben kétlábas hátrarúgást,(na menjünk már, menjünk már!) hogy komolyan sajnáltam, hogy ezt nem örökítette meg senki Ettõl persze a többi hátul lévõ lóra ráhozta a szívbajt, meg teljes bizalomvesztést ért el, de sebaj, szép látvány volt. Nem tudom a spanyol lovasiskolában mit vannak annyira oda maguktól, itt ugyanolyanokat láthatunk, csak itt a lovas rajta van közben a lovon Ezután persze a hátul lévõk kicsit harcolhattak Következõ vágta: kezdõdõ idegbaj. Elõrerohanás, és bakolgatás. Az utána lévõ vágták már csak abból álltak ki, hogy vhogy visszafogjam, meg felvegyem a fejét. Minden vágtaugrásnál le akarta tenni.. Ebbõl minden másodiknál sikerült is neki Fogggalmam sincs, hogy maradtam fent Közben vmikor egyszercsak azt éreztem, hogy hûha, hol az ujjam, mi volt ez? Nem tudom pontosan hogy történt, meg mi történt.. VAlószínûleg az, amiért Blue mindig rágja a fülem, hogy szabálytalanul, nem jól fogom a szárat. Csak egy éles és hirtelen fájdalmat éreztem a kezemben. Azóta már szép. Már nem is dagadt. Csak lila. Mondom: szép Kis szines

[Zsubaba]

A szárfogásnál néha én is elbizonytalanodok, hisz sokan vannak, akik a hüvelykujjukkal nem fognak rá a szárra, hanem mellette tartják... már próbáltam, de nekem nem áll úgy az ujjam én mindig ráfogok a hüvelykujjammal is a szárra, így még kevésbé tudja a ló kihúzni a szárat a kezembõl...de akkor most hogy kell?? :confused:

[Hajnalcsillag]

Egy kicsi színes:Timi (kolléganõ) ebédnél, megszólalt: Én egyszer ültem lovon. Volt rajta egy pokroc, meg két fül amiben kapaszkodtam..... Erre barátnõmmel neki álltunk vizuálisan megjeleníteni azt a képet, hogy van egy ló pokróccal, és két füllel a hátán született..... jóvot...

[Deryl]

Szép halál volt az enyém pár hete:Kimentünk (ezt a szót harmadik nekifutásra sikerült leírnom) terepre, no egy kis vágta, de csak úgy komótosan, hogy az újoncok is tudják tartani a lépést.Próba: megy-e a ló akkor, ha vágtában csak csípõvel irányítják? Mûdösik a dolog, szépen, csak ha szintkülönbség van a pályán, akkor van bibi.Ló megijed, ló bakol, lovas elõrefelé leesik (ja, persze, közvetlenül a ló elé). Még szerencse, hogy a 680kg-os ló is viszonylag nagyot ugrik. A lábait úgy kb. 30cm-re láttam a fejem fölött elmenni. Nos, akkor újjászülettem. A paci megállt, mintha elhagyott volna valamit, én visszaültem (bár a levegõvétel egy kicsit akadozott az elsõ pár másodpercben).Csont nem törött, csak egy kis bõrhorzsolás. Jó volt és tanúlságos.

[Zsubaba]

Szia Mindenki!Voltam ma lovagolni... a Millin ültem... szõrénKicsit furcsa volt, mert rajta még senki sem ül szõrén, és ebbõl következik, hogy én sem ültem rajta még csupaszon... Elöször nagyon kényelmes volt, mert jó kerek a háta, és a marja sem áll ki annyira.Lépés... jó hát azzal semmi gondÜgetés... meglepõdtem... meglepõen könnyeden ügetett, és inkább elõre lépett, mint felfelé, pedig nyeregben van, hogy lefordulsz, mert nem tudod kiülni az ügetését...Vágta... röhögõgörcs... az elején jó volt, aztán jött a két csikó, és hát a Milli 6 éves múlt, így megvannak még a csikós dolgai, és fel akarta rúgni a kicsiket. Meg valahogy biztos nagyobb szabadságot is érezhetett, hogy nem volt rajta nyereg, és nem ölelte át olyan szorosan a heveder.De ez a bakolás nem tetszett nekem... nem volt semmi baj, mert két nevetés közt könnyen kiültem... az is olyan volt, mintha vigyázott volna rám...Mielõtt elindultunk, én mondtam, hogy bízom benne...Egy másik lány mondta, hogy pedig õ az, akiben nem szabad... én akkor is bízom benne... ismerem már......

[Zsubaba]

SZIASZTOOOOOK!Ma is voltam lovagolni, de nem otthon, kicsit távolabbra mentem...Kistarcsára mentem Bazzsal és Porfelhõvel, kérésükre megpróbálom 2 oldal hosszúságúra nyújtani beszámolómat, de ez úgyis lehetetlen Reggel 10kor rámtelefonált Porfelhõ, hogy tipegjek ki a házból, mert itt tobzódnak a ház elõtt a kocsiban, és csak rám várnak. Gyorsan felkaptam a gatyámat, kobakomat, telefonomat, és kirohantam a ház elé. Furcsa módon tényleg ott voltak... beugrottam a kocsiba, köszöntem, és már mentünk is.Mentünk szépen komótosan, 120-szal az úton, de hát bazs nem nagyon idegeskedett, én meg olyan vagyok, hogy nem érzem a sebességet kocsibabn, és a hátsó ülésen nem tudtam mennyivel megyünk. Porfelhõ kicsit idegesebb volt, s néha néha rá is sikított bazsra, hogy nem kéne úgy menni, mint egy ágyúgolyó...Útközben megálltunk vásárolni, pontosabban Porfelhõt, az egyetlen férfit belöktük az ABC-be, hogy vegyen valami magas tápértékû reggelinekvalót... Vett is egy kiló kenyeret, sonkát, szalonnát, kólát, lónak répát, meg mindent amit csak talált... nos ezt mind belepaszírozta egy szál zacsiba, majd be próbált szállni a kocsiba... Be is fért nagynehezen a "zacsi-pocakjával", majd kifakadt, hogy neki milyen hányattatott élete van, hogy mindig zacsikkal az ölében kell utaznia a kocsiban... Megmentettem és elvettem tõle a zacsit, mire õ elégedetten szétterült az anyósülésen. (Kénytelen voltam fogni az ölemben a zacsit, mert mellettem egy western nyereg lapított csendben és folyamatosan arra a pillanatra várt, mikor elcsenhet tõlem egy darab kenyeret, de hõsiesen megvédtem az egészet )(Ja a csomagtartóban lapult a másik két nyereg, meg kantárok, akik le akartak fogni engem, de hát ez sem jött be tongue.gif )Megérkeztünk a lovardába, már messzirõl kiszúrtam Tököt, mondjuk nem is nehéz a fury színével... Kiugráltunk a kocsiból, kipakoltuk a kaját, majd nekiálltuk reggelizni... Miután jóllaktunk kipakoltuk a nyergeket-kantárokat is, majd összefogdostuk a lovakat (vagy fordítva volt?)Bazs lemosta a három lovat; Carment, Tököt és Sárgát.(és ezután ültünk le enni??? már szenilis vagyok)Miután megszáradtak, felnyergeltünk és felkantároztunk(ez tuti ilyen sorrendben volt ).Felugráltunk a lovakra; Porfelhõ Tökre westernnyereggel és kantárralBazs Sárgára angol nyereggel és kantárralÉn pedig Carmenanyára angol nyereggel és western kantárral... fury volt ez isKiképegettünk a földútra, majd Bazs mondta, hogy itt akkor egy kicsit vágtázunk... el is indultunk, de azt senki sem mondta, hogy ilyen iramban megyünk... én a "saját" lovainkkal ilyen tempót sosem mentem, hosszú szárral sosem mentem, és pláne egymás mellett tilos nekünk menni, mivel a lovak 50%-a versenyló volt, ígyaztán úgy elindulnának hogy ihaj-csuhaj, és csak Kistarcsán fognának meg lepkehálóval...No de ez most teljesen más volt... Bazs mondta, hogy nyugodtan mellé mehetek Carmenanyával, mert Sárga úgysem rúgja fel, versenyre meg nem fognak kelni, mert megszokták, hogy egymás mellett mennek... de a hosszú szár még mindig furcsa volt...Szóval vágtáztunk egy jóízût... Porfelhõ rendesen lemaradt Tökkel, attól féltünk, hogy elalszik a ló, és eldõl vele... majd egy nagy csatakiáltás (tipikus YYYYYYEEEEEEEEEHHHHHAAAAAAAAWWWWWW!!!!)hallattszott, és jött szélsebesen Tök Porfelhõvel.Carmen is ment mint egy galoppló, rendesen meg is dicsértem érte, de mivel hozzá vagyok szokva a huje Millihez, így féltem, hogy kibakol, de Bazs elmagyarázta, hogy ilyen lesz... na akkor megnyugodtam.Közeledtünk a Naplás-tó felé, és akkor esett le, hogy itt vagyunk... Megálltunk a büfénél (vagymiaz) és ittunk egy üdítõt, meg kávét. Majd megkérdeztem, hogy elmegyünk-e hozzánk, mert innen két köpésre van... Mondták, hogy menjünk, mert meg akarják nézni Davost, így hát elindultunk a patak partján hozzánk.Volt ott egy kicsi beömlés... Sárga szépen átment, kicsit beleakadt egy faágba, de átment... jöttem Carmennel, de nem akarta a jót, megfordult, én meg attól féltem, hogy beleborulunk a patakba (kicsit víziszonyos vagyok). Porfelhõ átment Tökkel, majd nagynehezen rávettem Carment, hogy átmenjen a gyilkos patakon, ami le akarja harapni a lábát...Mentünk tovább, az útig megeresztettünk egy könnyû ügetést, majd átcsámpáztunk az úton... utána még egy laza vágtát nyomtunk.Megmutattam Bazsnak, hogy hol szoktunk lovazni, majd elkóvájogtunk a lovakig. Megnézték a Davost, és megdicsérték, hogy milyen jól néz ki. A csikót (Hádész lett a neve) pedig õk is betegnek titulálták. Elindultunk visszafelé, de becsöngettünk az Erikához (pótmamám, övé a Milli), és õ megkínált mindket egy vödör vízzel... vagyis a lovakat Visszaindultunk...Ugyanazon az úton mentünk vissza, a patak mellett, majd a tó mellett átmentünk egy másik útra, ahol hosszabb, és egyenesebb vágtát tudtunk menni... ott szintén egy kicsit megijedtem, mert Carmen ment elöl, és érezte, hogy hazafelé megyünk, és megint begyorsított, de nem lett semmi baj.Mentünk felfelé az út irányába, ahol rengeteg gyilkos zacskó, gumiabroncs és gödör volt. Áttipegtünk az úton, majd megint vágtáztunk egy sort felfelé, de a búza és zabtábla közepén. Egy darabon le volt aratva, de a közepén még nem...Bazs késõn vette észre, és nem tudtunk volna megállni elõtte, így hát nyugodtan átnyargaltunk rajta... ez mind szép és jó, csak Carmen pont annyira maradt le Sárga mögött, hogy az összes mag, amit Sárga patájáról felverõdött, az mind az én arcomba pattogzott... Sebaj...Porfelhõ ismét lemaradt, de már jobban... És ismét hallottuk a csataszót, és már ott is volt mögöttünk Tökkel... Carmen nagyon be volt sózva, és éreztem rajta, hogy jól esett neki ennyi, és ilyen gyors vágta. Megdicsértem rendesen... Innentõl már hazáig sétáltunk. Találkoztunk rengeteg gyilkos, és lóevõ zacsival, piros autókkal, fehér nyikorgó minibusszal, és egyéb tárgyakkal, amiknek a foga csak lóhúsra fáj.Beértünk, lenyergeltünk, -kantároztunk, majd pancsiztunk egyet... mármint megmostuk a lovakat.Megettük a lovak répáját, amíg azok megszáradtak, majd bedobtuk õket a karámba...(mármint a lovakat)... Tök ment egybõl verekedni Ezek után még átmentünk Csömörre, megnéztem Porfelhõ gyilkos emberevõ lovát. Majd Bazs hazahozott, és most itthon punnyadok...Nagyon szépen köszönöm nektek ezt a csodálatos napot, csókoltatom a pacikat, és nagyon megszerettem Carment! Remélem majd máskor is elmegyünk egyet lovazni, persze, akkor majd nem beszélek ennyit, és addigra megtanulok lovagolni is Zsubaba [ 06 Július 2002, 20:03: Az üzenetet átszerkesztette: Zsubaba ]

[Bazs]

Jesssz!Ez aztán túra volt, a javából. Igaz, csak egy kis félnapos (se), de olyan, amit Sheriff is méltán megirigyelhetne. 10-es skálán 11-es. Olyan lovakkal, olyan társakkal, akikkel nyugodt szívvel elindulnék három napra, vagy egy egész hétre is.Igenigen!!!! Überlovaglás volt ez a mai.

[Zsubaba]

Oké!Jövõ héten ráérek Ja... és a terjedelemmel meg vagy elégedve? tongue.gif [ 06 Július 2002, 20:13: Az üzenetet átszerkesztette: Zsubaba ]

[Kátya]

A sok sztorin felbátorodva én is leírom mai élményemet. A reggeli madárcsicsergés helyett a telefon iszonyú hangja ébresztett 7 órakkor. Éppen arró álmodtam, hogy egy hatalmas fekete lovon, wesko módra lovagolok hegyen völgyön át, a hajunk (az övé meg az enyém) lobog a szélben, és minden a legboldogabb körülöttem. Gondoltam visszafekszem még 10 percre, csak hogy befejezzem az évszázad vágtáját álompacimon, amibõl végül az lett, hogy 8kor verejtékben úszva ébredtem, tudván, hogy nekem 8.00kor találkozóm van lovas barátaimmal. 8.10- kor már ott is voltam, kissé szedett vedetten, ormótlan karikákkal a szemem alatt, a fél felszerelésemet otthon hagyva. De ott voltam. Végre kiértünk, amikor kaptuk a hírt hogy sajna még várni kell, mert van egy csapat elöttünk, akik kivinnék a lovakat. Hát mi vártunk. Sokáig vártunk. Kb 1kor mi is szedelödzködhettünk. A lovardában 1 csödör van, az összes többi kanca. Az én szivem nagyon mindig a csödörökhöz húz, így megkértem, hogy õt vihessem ki, mint már egyszer korábban is. Hát elindultunk egy 4 órás terepre, és kicsi Effendi velem az élen . Efi nagyon szép ló, szürke mint a szûz hó , és gyönyörû izmos szépen ívelt nyakára úgy hullik a sörénye mint egy hófehér vízesés. Volt velünk egy kezdõ terepezõ, ugyhogy szerényebb iramot diktáltunk Efivel, de szupi helyeken jártunk. Betévedtünk többek közt egy olyan ösvényre, amelyet machetével kellett volna használhatóvá tenni, de szerszám híján saját testünket használtuk fel a bozótírtásra. Nem látván a következõ lépést sajnos egy kicsit belecsúsztunk farral egy mély árokba, de Efi lélekjelenlétének köszönhetõen kipattatnt a lukból, mint a nikkelbolha. A késöbbi beszámolókból hallottam, hogy a legutsó lovas is belecsusszant a fenekével, de megfogott a feje felett egy ágat, lógott rajta egy kicsit, közben a lába közt tartotta a lovat, visszalendítette a magaslatra, és mintha misem történt volna folytatták az utat . Kár hogy a szertornában nem jelent pluszpontot, ha az ember lába közt egy ló van, és úgy csinálja a mutatványokat! Máris nevezném Vivit! Miután kiértünk valahogy úgy keveredtünk, hogy utolsó lettem. Efi ezt nem tolerálta, és mindenféle mutatványt hajtottunk végra két lábon. De ezt egy nagyon szép, kicsi, fehér sörényû izmos arabbal kell elképzelni. Ha a hátammögé lehetett volna montírozni a Szaharát... hát pazar látvány lett volna. Végülis elõre verekedem magam, és folyatódott a túra. A hátralevõ idõben a fenekem azzal volt elfoglalva, hogy minnél több bõlt húzzon le magáról, úgyhogy mire visszaértünk már kellemesen rózsapiros volt . Csak úgy csípte a farmer amikor felhíztam rá. Összepakoltunk, és indultunk hazafele. A többiek a lovaglásról beszélgettek, de én a fáradtságtól elaludtam a hátsó ülésen. Egy gyönyörû hófehér arab lovacskával álmodtam, akivel a sivatagban vágtatunk, miközben hajunkat fújja a szél, s a hátunk mögött a lábnyomaink a végtelenbe futnak.

[sheriff]

Mind a két beszámoló elnyerte semmivel ösze nem hasonlítható, exluzív elismerésemet. Csak így tovább! csak így tovább. Ha ezt tudjátok még egy kicsit fokozni, akkor az elsõ bordatörés után átjöhettek a Vadnyugatos topicba!Na milyen vagyok hozzátok?

[Zsubaba]

Olyan mint egy igazi Sheriff... könyörtelen!

[BoKa]

Fülig Jimmy terep Segítség, függõ lettem. Péntekenként ha nem kapom meg a szokásos lóadagomat, (nem virsli, hanem még élõ formájában, lehetõleg terepen) heveny elvonási tünetek jelentkeznek a kedélyemben. No ezt megelõzendõ (és hirhedt kiváncsiságomat is kielégítendõ), elmentem egy új helyre. Már a kezdet is jó volt. Mire megérkeztünk, éreztem, hogy az izmokat itt már nem kell bemelegíteni. Még a kapuban õrt álló vérmes fenevadnál is jobban lóg a nyelvünk, csak nekünk a felfelé vezetõ kaptatótól, neki meg szimplán (ugye mennyivel jobb nekünk) a melegtõl Mikor végre szét tudtam nézni, megállapítottam, hogy de jó, falun vagyok. A város szélén, mégis mintha messze mögöttem lenne a zaj, a nyüzsgés, a kocsitülkölés. Itt csend, béke, béka, kecske, fecske, lovak, cicák, minden. A gyerekkorom (mármint az elsõ..) hétvégéi rendszerint arról szóltak, hogy a Bakonyban vhol kirándulgattam. Hegyek, erdõk, fel, le. Nagy szerelem. A mostani (igaz, még viszonylag új), meg a lovak. De hogy ezt a kettõt ötvözni is lehet? Na ne, ahhoz biztos sokat kell utazni. Hogy mégsem? Lehetséges? Lehetséges! Budaörsi hegyek, Milton, Indián, Zsuzska, Donna, Szamóca (kicsit bug-os a felsorolás, bocsi ;) )Régen éreztem már ezt a nyugalmat, amit a környék, az erdõ, a hegyek, a teljesen megbízható ló a tök kényelmes bock nyereggel tudott nyújtani. Az utóbbi idõk terepei, amiken részt vettem már kezdtek arról szólni, hogy túlélõ terepen megyek.. Ez is jó tud lenni persze, értékelem is, ha nem visszük túlzásba..De ez a mostani _igazi_ gyógyír volt. Még az akadálypályás rész is, amikor az egyik fölénk hajló faág gyorsabban közeledett, mint azt a reflexemmel követni bírtam (azaz sikerült fejbe kólintania) Szóval még egy jó kis pörgös rész is belefért, de csak hogy megmutassuk, ilyet is lehet azért Viszont a nyugalom, és béke végig ott tudott lenni. Számunkra. Mert szegény vaddisznóknak nem volt menekvés, nekik bizony rohanniuk kellett, ha már felriasztottuk õket, és végig velünk párhuzamosan kellett nekik menekülni elõlünk.. Aztán egy vezércsellel eléjük kanyarodtunk, hogy hagyják végre abba ezt az ostobaságot, és átrohanhatnak elõttünk (na jó, ez nem a mi áldott jó szivünknek, hanem az útnak köszönhetõen volt ) Két felnõtt, és vagy 10 apróság volt. Érdekes, de a lovak is tök nyugodtan vették a dolgot, semmi riadozás...Nem bírtam abbahagyni a vigyorgást az egész terep alatt, végig fülig ért a szám, igen bárgyún nézhettem ki Köszi Zsuzska, tényleg nagyszerû volt.

[Zsuzska]

Mivel magam elõtt csak a terepet láttam, nem tudom, hülyén néztél-e ki fülig érõ szájjal. Mikor hátranéztem épp moderálhattad magad, mert "csak" egy boldog ember képét mutattad. Mikor rájöttem, hogy épp a vaddisznókkal versenyezünk, ki vágtázik gyorsabban, én is meglepõdtem kicsit, hogy nem ijedtünk meg; dehát hiába, mindig mondom, hogy a mi lovainknál okosabb-ügyesebb-szebb a világon nincs.

[Porfelhõ]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: BoKa:[b]Mikor végre szét tudtam nézni, megállapítottam, hogy de jó, falun vagyok. A város szélén, mégis mintha messze mögöttem lenne a zaj, a nyüzsgés, a kocsitülkölés.[/QUOTE]Semmi fika? Minden töckéletes, mint a bocknyereg? A csudiba! El kell már végre mennem oda, hogy valami rossz is legyen végre, olyan nincs, hogy mindenki ódákat zeng errõl a se falu, se városról!

[Zsuzska]

Rajtad múlik. A tiszeteletedre akár a patracot is elõvehetjük. tongue.gif

[BoKa]

Akár fikázhattam volna is, olyan jó volt, hogy azt is simán elbírta volna a "papír", csak erõsen kilógott volna a lóláb (mondjuk fikázni pont úgy jó ;) )

[mandula]

Nem volt eddig szokásom élménybeszámolót írni ide, de mindíg lelkesen olvastam a történeteket.Ami most következik, abban nincs talán semmi extra, de az elfogultságom persze nem ismer határokat...Egyszer volt hol nem volt, egy szép munkahelyi délután (tegnap)úgy döntöttem, hogy kívételesen nem áldozom fel magam amunka oltárán este 10ig, hanem átkelek Bpest túloldalára, és meglátogatom a lovaimat. Útközben beugrottam anyukámért, és a 2 kutyáért biztosítandó az izgalmakat, amire a kutyák garanciát jelentenek.Eredeti szándékom a legeltetés, karámozás lemosás volt, de hirtelen elhatározásból nyerget raktam Mandulára, és kivittem futószárra. Szokásától eltérõen remekül viselkedett: semmi acsa az istálló felé, helyes lábra vágtázás mindkét kézen stb. Már éppen kezdett fenn ragadni az üdvözült vigyor az arcomon, amikor Csucsu kutya nekiállt a bozótosban bújócskát játszani anyukámmal. Mivel rá nemnagyon hallgatott a játékos kedvû eb, és kint futkározott az úton, ezért tûzoltásképpen nem volt mit tenni, utána eredtem. Ez csak azért volt gond, mert 1 belovaglás alatt álló csikót, 1 futószárazásban enyhénszólva nem járatos családtagnak átadni komoly aggodalmat okozott nekem. És láss csodát: Mandula szépen masírozott körbe-körbe. Ezek után szépen felültem rá. Elõzményként meg kell említeni, hogy kb 1 éve (most lett 4éves) viszonylag rendszertelenül futószárazom, neha futószáron ültem rajta, majd pedig múlt és azelõtti vasárnap mentünk szabadon, elõször - Bonitao, a tenyésztõje segítségével.Tehát leszedtem a futószárat, és segítség nélkül felmásztam rá. Eszébe se jutott, ami a másik lovamnak 9éve szokása, hogy elinduljon mielõtt erre segítséget kap. Sétáltunk pár kört, majdpedig 1 alig érezhetõ csizmasegítségre, már ügetésben száguldoztunk tovább. Ami a legjobban tetszett, hogy szó se volt nagy szársegítségekrõl, kacsázásról. Mint a nagyoknál: pici csizma, finom szár, és máris átlóváltottunk, nagyköröztünk, sarkot kilovagoltunk. Jobb ötlet híjján nekiálltam ügetésben élénkíteni, meg rövidíteni: ment. Majd lépés-ügetés átmeneteket: az is ment simán - semmi szárhúzás, csak derékra.Gyorsan abbahagytam a munkát, mielõtt felébredek. És búcsúzásképpen hosszuszáron lépésben 3ívû kígyóvonalakat lovagoltam. Legközelebb asszem terepre megyünk, bár nemtom nagyon megviselte-e az agyonidomítás. Leszálltam, és a hüje vigyor még most is a képemen ül...A tanulság, ha már egy ilyen igazából semmi érdekeset fel nem vonultató történet után ezt megengedhetem magamnak:eddig is úgy gondoltam, hogy nem szabad elsietni 1 ló belovaglását, de eddig igazából a fizikai érvekre gondoltam: nincs kifejlõdve az izozat, csontozata stb.Ezekután úgy gondolom, hogy ennél sokkal fontosabb, hogy 3évesen Mandula mindentõl meglepõdött, mindenhová odafigyelt csak rám nem, egyszóval inkább a karámban rendetlenkedett volna. Most viszont magától rám figyelt, érdekelte amit csinálunk, és amint megértette amit kérek tõle, már meg is csinálta.

[Kátya]

A kellemes elõadásmód már majdhogynem feledtette az eset karámszagát .

[Kátya]

Akartam volt mondani: pályaszagát.