5186 válasz a témához

[Zsubaba]

Hello mindenki!Most jövök lovaglásból, a kis bolond Millin ültem Elmesélem...Felhívtam tegnap az Erikát, hogy van-e terep ma, mondja, hogy igen. Megkérdeztem, hogy NEKEM van-e még hely... volt...Na jól van gondolom, ha az utolsó helyet kaptam, úgyis a Millire ülök - elõre örültem :eek: Megérkeztem reggel ODA és köszönök mindenkinek... Látom, hogy a Dinit már pucolják, meg az Afi is kész van, hát nekiállok a Millikémnek, pucolás, vakarás, patakaparás, fésülködés. A patikáját nem akarta feladni, de egy kicsit megveregettem a hasát, és utána képes volt egy helyben állni... érdekes Nyergeljünk... mivel én voltam a legnagyobb, nekem kellett nyergelni. Kantározni könnyû a Dinit, mert a zabla után kap, ha lóbálod elõtte A Millire felszenvedtem a kantárt, de CSAKAZÉRTSE nyúltam bele a szájába, vegye be anélkül!Szóval nyergelés... én pakoltam fel az összes nyerget, és igazítottam meg, a lányok csak fogták a lovakat. A Millire direkt a nagyobb nyerget tettem, mert az nem emel ki annyira a hátából, és az esetleges hülyeségeit könnyebben ki tudom ülni, de elfelejtettem, hogy azon nincs olyan ki karika, amibe a martingál szíját be tudom fûzni... 10kor indultunk, 10:01-kor még a hevedert húztam, és vettem le róla a martingált, aztán bedobtam a kocsiba. Kobakom nem volt, pálcám nem volt, tiszta kapkodás az egész... Kimentünk a karámhoz, ott felvettük a másik 3+1 lovat, és mentünk ki a reptérre. A reptérre menet a Porfelhõ csikója azt hitte a Millire, hogy õ az anyja, ezért mögötte ment, a Milli meg fel akarta rúgni. A lány a Felhõvel ott kergette a csikót, hogy az észrevegye, hogy a MIlli nem az anyja Az a kis bolond meg el kezdett vágtázni a Milli körül, na akkor kaptam agyvérzést Kiértünk a reptérre, végig ügetés a patakpartra, én mentem leghátul, szóval volt egy kis potyavágta is tongue.gif Elmentünk a kutyaiskoláig meg vissza, sehol semmi probléma. Jövünk vissza a reptérre és ott van az út közepén egy kidõlt fa, nem volt magasan, csak kicsit széles volt, kb fél méter. Átléptettek rajta a többiek, vagy kikerülték, én meg ügetésben nekimentem, és olyan gyönyörût ugrottunk a Millivel hogy csak néztem , nagyon megdicsértem. Felmentünk a reptérre, vágtáztunk egy kicsit, aztán mentünk haza. Otthon "fürödtünk" egyet, majd "kiraktuk a lovakat száradni". Nagyon megdicsértem az én kis angyalkámat.Néha nagyon furcsa... egyszer olyan mint egy igazi ördög (dev), máskor meg mint egy földreszállt angyal (ang), bár mostanában inkább az utóbbi... kezd megkomolyodni??? (confused)Nagyon jól éreztem ma magam, és nagyon elfáradtam, úgyhogy lehet hogy most bevágom a szunyát ... (smile) [ 09 Június 2002, 16:38: Az üzenetet átszerkesztette: Zsubaba ]

[Apple]

Apple nagy öröme Ooooollllyan nagyon boldogságos vagyok, hogy képtelen vagyok magamban tartani, ígyhát tollat ...izé, kalviatúrát ragadtam... Szóval, ma jött az örömhír, hogy Carmenanya vemhes!!! Épp múzeumban voltam (bizony, néééha én is mûvelõdök -így, mûvelõdök, K-val ), amikor sms-t kaptam. Bazstól. Carmen vemhes! Akkorát ugrottamvisítottamnevettemkönnyeztem(naaztazértmégse), hogy kicsitse néztek hülyének körülöttem... Szombaton hozzuk haza! Bazs, szóval, most már hiszel nekem? Mármint a "varázserõmben"? Nem mondom, hogy nem izzadtam meg érte... na, abbahagyom, mert majd jól nem küldhetem el az üzit a sok szmájli miatt. üdv: nagyonnagyonboldogságosApple [ 10 Június 2002, 15:16: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[Angi]

Én is örömmel jelenthetem, hogy Pejkóm vemhes.. Már eltelt huszonharmincon nap, és nem sárlott vissza. Már csak 10 hónap, és egy ujabb kiscsikó látja meg a napvilágot. tongue.gif

[Titok]

Nem akarok rizsálni órákat, csak annyit szeretnék nektek mondani, hogy ez a kedvenc topicom. [ 12 Június 2002, 22:03: Az üzenetet átszerkesztette: Titok ]

[mac]

Kis séta Hát igen... Éppen egy hete írtam, hogy készülve a nagy eseményre, bénává tettem a bal mutatóujjamat.Kissé begyulladt, de a vízhójag már kiszakadt. A lovak jól vannak, köszönik szépen. Átvittük õket az új helyre.Elmesélném röviden a történetet.Délután kettõ óra körül összegyûlt a társaság, hogy magunk alá gyûrjük azokat a fránya kilométereket. Elég sokan jöttünk össze, heten. Nekem a gyomrom pingponglabdát játszott, de azt hiszem, a résztvevõk is hasonlóan érezhettek. Nem tudtuk ugyanis, hogy mi lesz, csak azt, hogy ha most elindulunk, bármi is történik, vissza már nem fordulhatunk a kialakult hadiállapotok miatt. Nagy szerencsénkre eljött az akkor még leendõ istálló lovásza, aki jól tud bánni a lovakkal. Az egyik srác megnyugtatásképpen közölte, hogy ne nyugtalankodjak, elõzõ nap lejárták az utat, de nem hat, hanem kb 12 kilométer vár ránk. No, mondom magamnak, ezzel az izgága, ideges, még-sosem-járt-kint hároméves csikóval éppen elég lesz ezt megtenni. Gyorsan felkantároztuk a nagyokat, a csikóra kötõféket tettünk, és mindannyiukra futószárat, hogy ha balhéznak, legyen helyünk.Az elindulás végül is eseménytelen volt. A lovak jól kiléptek, mintha tudták volna, hogy el innen, de gyorsan, mi pedig élénken követtük õket. Elöl ment a Fergeteg, az "öreg" kanca, bár ezen az egész út folyamán Fõnixke állandóan változtatni akart. Három-négy kilométert tettünk meg az elsõ pihenõig, ahol legeltettünk. Az elsõ meglepetés itt ért, mivel a terepet elõzõ nap felderítõ srác ekkor közölte, hogy ez csak a gyenge harmada az útnak, de lehet, hogy kevesebb. Kissé elgondolkodtam ezen, és akárhogy szoroztam, tizenöt kilométer jött ki per saccra. Ez nem vidított fel minket.Mentünk erdõben, félig elfeledett, benõtt ösvényeken, melyeket sûrûn betakart a sok fenyõtoboz és letört ág, mezõn, ahol a vetésben utat kellett törni magunknak, és arra vigyázni, hogy lehetõleg a szélén menjünk, minél kisebb kárt okozva. A lovak folyamatosan legelni akartak, suttyomban téptek innen-onnan egy-egy pofára valót, amit aztán jókedvûen elszopogatak. Fõnixke töretlenül ment elõre, és ezen mindannyian csodálkoztunk. Hiszen ez a csikó még sohasem járt kétszáz méternél messzebbre a szülõ istállótól, a két hónappal ezelõtt történt balesete óta pedig csak elõzõ nap, egy húsz percre. Egy rezzenése sem volt, ment elõre, szinte erõvel kellett visszatartani. A fák között néha elõvillant a Kõszegi hegy kékben játszó gerince, amint átbotlanak rajta a felhõk, és azok lassan, kényelmesen beterítik felettünk az eget...Izgultunk, hogy ne essen az esõ. Néha itt-ott tartottunk rövidke, szinte röpke pihenõket, alig pár harapásnyi legelést engedve. Siettünk. Fergeteg jó iramban ment elõre, a futószárral csak arra kellett vigyázni, hogy ne lépjen bele, mikor lehajol egy kis fûért, Fõnixke megállás nélkül követte, eszébe sem jutott, hogy balhézzon. Concur zárta a sort, a maga egykedvû, flegma viselkedésével egyáltalán nem nehezítette meg a dolgunkat. Elértük a bucsui régi utat, egy keskeny, töredezett, kanyargós utat, amit még most is élénken használnak azok, akiknek nincs kedvük az osztrák autósokkal vetélkedni. Az utat két oldalról mély, cirka méteres árok szegélyezi, két oldalát pedig szántóföldek. Kénytelenek voltunk kimenni az útra, mert a túlsó oldalon, körülbelül 1 kilométerrel feljebb kellett átmenni egy átereszen. A kirándulásnak ez egy elég izgalmas része volt. Elölrõl és hátulról is jöttek autók, akiknek integettünk, hogy lassabban-csendesebben. A Fergeteg ugyanis rühelli a géperejû jármûveket. Egy motoros gyerek még a motort is leállította, amíg elmentünk mellette.De ez nem volt elég. Az út mellett egy szedd-magad eperföld húzódott, sok érdeklõdõvel. Ezek az érdeklõdõk pedig autókkal érkeztek, amiket egy földúton parkoltak le nem messze tõlünk. A Fergetegnek ez felettébb gyanúsnak tûnt. Minden bizonnyal az õ életére törni jöttek össze ezek az emberek. Elõször horkolni kezdett, majd a Gyõri balett elõadásait megszégyenítõ lépéseket tett minden irányba, izgatottan. Mac, aki én vagyok, éppen a futószárát tartotta, és ennek éppen ebben a pillanatban nem tudott örülni. Ugyanis a ló, izgatottságában mit sem törõdött holmi emberkével a válla mellett, õt csak a vérére szomjas eperszedõk érdekelték, valamint a sokszínû, szinte tarka autófalkájuk. Nagy nehezen sikerült elérni, hogy elmenjünk mellettük. Nagy nehezen.Az út túloldalán egy kiskert ültetvénye mellett kellett elhaladni, aholis az ültetéseket karókon libegõ-lafogó mûanyag szalagokkal határolták el. Ehhez képest a hirosimai atombomba egy ovis esti mese volt. Ezek a lobogó-zizegõ szalagok csakis lovakkal táplálkoznak! Eddig nem tudtam, de most egy életre megjegyeztem. Alig tudtam szegény lovat elõrefelé vonszolni. Fõnixke a fülét se billentette ezekre a veszélyekre, Concur meg szerintem észre se vette... Az út egyik kritikus szakaszához értünk. A bucsui úton kellett áthaladni. Ehhez tudni kell, hogy a határ forgalom miatt itt állandó az autók közlekedése. Azt találtuk ki, hogy ketten elmegyünk az áthaladási helytõl úgy harminc-harminc méterre le illetve fel, aztán kiállunk a felezõvonalra és integetünk. No nem zsebkendõvel és könnyezve, nem, hanem szigorú tekintettel és határozottan. Érdekes módon az autósok jól vették az adást, egy osztrák nõ vissza is mosolygott a kocsijából rám, pedig esküszöm, nagyon marcona akartam lenni! Az áthaladás fél perc alatt lezajlott. Egy kis utcában mentünk felfelé a dombon, aminek a vége betorkollott a Perkerdõ nevû rengetegbe. Ez a parkerdõ valaha gyönyörû, karbantartott, hatalmas kiterjedésû volt. Mára már csak a kiterjedése maradt. Sose felejtem el, hogy ifjú koromban ezen a környéken gyújtottam fel életem elsõ és utolsó szalmakazlát...véletlenül. De ez más történet.A Parkerdõ valaha nagyon szép volt. Széles, tisztán tartott utak hálózták be, az alját rendszeresen tisztították, új fákat telepítettek, kazlakat gyújtottak..izé, azt nem szervezetten...Nos, kis csapatunk még mindig jól kilépve haladt át az erdõn (hogy pontosabb legyek inkább azt kellene írni, hogy keresztül-kasul), mivel a vezetõnk, mint aki a terepet remekül ismeri, úgy, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, az elsõ fordulónál nem balra, hanem jobbra fordult. De a lovak még mindig hittek bennünk, és szó nélkül követtek. Olyan úttalan utakon mentünk, mint például egy elhagyott illegális szemétlerakó, ahol egy lóbelezõ szõnyeg is kiterítve várta az áldozatait, Fergeteg ötméteres kerülõvel haladt át az akadályon, Fõnixke fél méteressel, Concur pedig, miután átgyalogolt rajta, feleszmélve csak annyit kérdezett: ez mi volt? Az út egyre hosszabbnak tûnt, a fák ágai sûrû mennyezetként fonódtak össze a fejünk felett. Egy meredek lejtõhöz értünk, és ez már jó jel volt: közeledünk. Kb négy órája indultunk el, jól kilépve és a pihenõket, megállásokat leszámítva 20-22 kilométert tettünk meg. Elfáradtunk. A lovakon is látszott a gyalogút, egyre fáradtabban lógatták a fejüket.Az utolsó métereken még volt egy kis afférunk egy izgága Suzukis sofõrrel, akinek hiába integettünk, inkább rágyorsított. Nem akarom elismételni az ott elhangzottakat, a baromarcú vizidisznó volt a leggyengébb...Több, mint húsz kilométeres sétát tettünk három lóval. Ha lehet, nem szeretném megismételni.A lópacik jó helyre kerültek. Kaja, pia mindig akad, nagy, tágas karámok, fenyõfákkal, árnyékkal, egész napos kinntartózkodással és szénával...Jobbat nem is kívánhatnék.Csak annyit mondhatok: megérte!

[Porfelhõ]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: mac:[b]Csak annyit mondhatok: megérte![/QUOTE]... és megírni is. Nagyon nagy élvezettel olvastam a beszámolót, köszi!Prflh

[Barb]

Mac javaslatára következzék hétvégi mesém. Cím nélkül...Június 7-8-9-re Bozsokra (Vas megye) egy, sokak által már ismert western bemutatót harangoztak be ismerõseim. Mivel Csengõd, Szentes, Akasztó nekem messze van, így érthetõ, hogy élénken érdelkõdtem a téma iránt. Vasárnap felkerekedtem, és kimentem tehát Bozsokra. Azzal fogadott a tulaj, hogy túl kevés lovas jelezte részvételi szándékát, igy a tervezett program, bemutató és egyéb elmarad. :( Azért, ha már elautóztam 80 km-t, körülnéztem. Egy srác épp lovat óhajtott venni, amit ki is próbált. A ló mozgása szép volt, de a gyerek kivánságai idönként összezavarták.Mivel nap nem múlhat el lovaglás nélkül, ha lóközelben vagyok, még ugyanaznap kimentem lovagolni rég elhanyagolt lovardámba. Öten mentünk: a tulaj (Laci), a felesége (Andi), egy lány (nem ismerem), egy kis barátnõm (Zsuzska - 12 éves) meg én. Kettõnk számára rendelkezésre álló lovak: egy kezelhetõ kanca (Donna), valamint egy hatalmas, fék nélküli, önfejû herélt, Ferdinánd. Én - rendes - vigyázok a kislányra: "menj te a Donnán"...Elindulunk, átkelünk a Zalán, majd rövid ügetés után egy mély árkon - egyesével. Ferdinánddal mi zártuk a sort, ebbõl következõen mi maradtunk egyedül az árok innensõ oldalán. Frédi bepánikolt, de meg kellett várni, míg az elöttünk lévõ leér. Kavarogtunk, ágaskodtunk, rágtuk, rángattuk a zablát, szárat, kapáltuk a földet... majd átkeltünk: felfelé bakos vágta, meg ami kell a "felszabadulás" örömére Aztán egy nem kevésbé eseménydús vágta következett - Laci számára, aki legújabb szerzeményén ült, egy négyéves sárga Kisbéri herélten, melyet huszárlónak kíván betanítani, de az "aranybogár" mindentõl fél: a sötéttõl, a világostól, ha hadonászol körülötte (mintha karddal harcolnál), ha nem hadonászol, ha egyedül van, ha nincs egyedül, ha árok, ha kaptató, ha mozog, ha nem mozog... Férfias küzdelmek árán, habosan és izzadtan keveredtek elö mögülünk. Visszafelé, már "hazai réteken keverve" még egy vágtát beiktattunk - én naiv, azt gondoltam, szépen, csendesen, élvezve a nyarat, "elvágtázgatgatgatunk" a réten oda meg vissza... na nem: egy hatalmas GYÁÁÁÁ!! kiáltással Andi bedobta a szárat, és nekiiramodott... és senki nem maradt le tõle! Mondom, nem baj, ha nincs fék, ugyis elmegyünk a többi mögött... Szépen, egy kupacban haladtak a lovak, majd a rét végéhez közeledve beálltak egymás mögé. Frédi ezt a pillanatot használta ki egy tökéletes Forma-1-es elõzés bemutatásához: visszakapcsolt kettesbe, és az egész sort, úgy ahogy volt, lehagyta. Ha húztam a szárat: elõre tolta a fejét, és rákapcsolt; ha félfelvételeket csináltam, ugyanez; ha lefelé tettem a fejét, bele a szügyébe, bevitte a fejét a szügyébe, majd rákapcsolt. A rét végén nagy dzsumbuj van, elõtte egy bokorral, melyet meg lehet kerülni, és visszafordulva még egyet lehet vágtázni. Volt már, hogy nem lassított Ferdinánd, és befordult... majd kifordult a kanyarból - lovas nélkül, aki a centrifugális erö hatására félúton a kanyarban kirepült. Vasárnap ez szerencsére nem történt meg, de nem sok hiányzott... Hazafelé vettük az irányt, leléptettünk... az istálló alatti réten varjak százai keresték a betevõt. Közéjük érve sem zavartatták magukat, fel-felröppentek, majd mögöttünk ismét leszálltak - Hitchcocktól a Madarak jutott eszünkbe.Ezek után még várt ránk egy 7 km-es biciklitúra, ami szinte meg sem kottyant. Azért jó volt otthon leülni Barb

[Bazs]

[cím nélkül.. ] .. merthogy még annyit se ér meg. Tegnap hazajött Carmen anyaló a ménesbõl. Egy hónapig állomásozott ugyanis Kerteskõn, csikógyártás céljából találkozott élete éppen aktuális párjával, My Colttal. Szét van pihenve, ugyanis jóformán boxfogságra volt itélve ezalatt az egy hónap alatt (hogy ne bunyózzon össze a legelõn a többi kancával), csak félórát mozgatták naponta a fedett lovardában. Füvet csak messzirõl látott, viszont körülbelül ötször annyit evett, mint itthon, hiába mondtam, hogy csökkentsék az adagját. (Mint a lovászbácsi elmondta, nagyon szimpatikus volt neki Carmen, ezért az esti etetésnél még plusz két fándli zabot rátett az alapul vett 4-5 fándlira.. ) Nos ezek után nem lepõdtem meg, de kissé megrázó volt a ló látványa. Olyan kövér, mint egy disznó. Ha nem hízott 60-80 kilót, akkor egy dekát sem. Alig fért bele a lószállítóba. Tegnap este még tisztába tettem, mert egyhavi mocsok volt rajta, majd fürdés után beraktam a körkarámba, hadd hemperegjen meg a homokban. (Ezt a körkarámot alig két hete az egyéves csikónk törte rommá.) Most viszont Carmen határozott úgy, hogy õ nem kompatibilis ezzel az új körkarámmal, ezért hamar megtalálta a kiutat, kibújt a sorompó alatt, eltörve a reteszeket. Ezek után beengedtem a legelõre, ahol hamar tisztázta a rangsorban elfoglalt régi, elõkelõ helyét a többiekkel, majd bevette magát a nádasba, és onnantól kezdve föl sem emelte a fejét, tömte magába a zöldet, amire már nagyon ki volt éhezve.Ezek után elhatároztam, hogy ma mindenképpen ráülök, és lemozgatom egy kicsit. Csak sétát terveztem, elsõre épp elég neki. Meglepõen nyugodtan viselkedett, ahhoz képest, amit vártam, hajlandó volt lépésben haladni, de szemlátomást nem gyõzött betelni a hazai tájjal: nem tudta eldönteni, legeljen, rohanjon, vagy nézelõdjön; ennek következtében megpróbálta mindezt egyszerre csinálni. Egy szakaszon volt csak kissé ideges. Ez a szakasz közvetlen az út mellett vezet, és itt mindig vágtázni szoktunk, az autókkal versenyezve. Elég nehezen bírta fegyelmezni magát, így itt piaffban mentünk végig, majd engedélyeztem neki egy kis ügetést is, hogy megnyugodjon. Hazaérve ismét megfürdettem, és hogy letudta velem kapcsolatos kötelezettségeit, már látott is halaszthatatlan dolgai után, t.i. rohant legelni ismét. Megértem, van mit bepótolnia:o)

[sheriff]

Az ilyen semmilyen élmények hatására szoktam Porfelhõi magasságokba emelkedni, s rám is rámtör az éccerû székely embör tisztasága és békéje.Élni jó! Lovazni jó! Es meg csikó is lészön hamarást! Erre innunk kéne!

[Bazs]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: sheriff:Es meg csikó is lészön hamarást! Erre innunk kéne![/QUOTE]Ne igyunk elõre a csikóm bõrére! Bármi másra szivesen. Mondjuk arra, hogy élni jó, lovazni jó.

[Bazs]

A két csodálatos lovam A mai napra nem volt kész edzésterv Carmen anyaló számára. Gondoltam, majd kialakul.Hát, hamar elkezdett alakulni. Elindultam a legelõre, hogy kifogjam a lovakat. Persze az elmaradhatatlan csalizab segítségével, mert Carment muszáj megvesztegetni, hogy hagyja megfogni magát. Meg is lett az eredménye, ugyanis mind a huszonakárhány ló körémsereglett, Carment és Tököt kivéve. Õket kellett keresgélni egy darabig, mert nem látszottak ki az embermagasságú nádasból. Kisebb-nagyobb huzavona után végül sikerült elõkeríteni õket a susnyából, majd a szokásos fürdetés közben felötlött a gondolat. Így hát Tököt felnyergeltem, Carment pedig futószárra vettem, és vezetéken vezetve õt, elindultunk. El voltam bûvölve a lovaktól! (Eszembe is jutott, hogy felhívom valamelyik kedves cimborát, Sheriffet vagy Prflht, hátha éppen meló közepén találom õket, és direkte örülni fognak, ha elújságolom. De nem volt szabad kezem, hogy telefonáljak.) Nyugodtak és készségesek voltak, egyetlen cuppantásra azonnal, egyszerre ugrottak vágtába, majd elég volt egy halk 's' hangot kiejtenem, és máris újra sétáltunk. Érezhetõen mindketten élvezték a terepet, gömbölyû nyakkal, felvágott farokkal ügettek-vágtáztak, nagyokat szippantottak a szélbõl, és néha haraptak néhányat a hasig érõ fûbõl. Carmen olykor-olykor úgy érezte, neki lassú Tök megfontolt tempója (pedig a fakó kitett magáért), és megpróbált elõzni. Tök ezt egy darabig tûrte, majd amikor megunta, odaszólt a másiknak, hogy:"nehogymá', Anya, viselkedjél, ha egyszer nekem jutott a nehezebb feladat, legalább versenyezni ne kelljen!". És nagyobb nyomatékot adandó a véleményének, hátrasunyta a fülét, odacsípett Carmennek, aki erre vette az adást, és visszatért helyére, engedve, hogy a nyerges vezessen. Mindkét ló dekákat fogott, mind Tök a zablán, mind Carmen a kötõféken. Hol építkezés, hol egy zakatoló traktor, hol zajos gyerekcsapat mellett haladtunk el: nem idegeskedtek, megnézték, és mehettünk is tovább. Végezetül, hogy megkoronázzuk az élményt, úgy gondoltam, átkelünk egy patakon is, amely az istállótól kb.50 méternyire átjárható. Nem lehetett megfogni õket ezzel sem. Elsõre, mindenféle hiszti és tétovázás nélkül mentek bele a vízbe mindketten, majd a túlparton megfordulva átjöttek mégegyszer. Ehhez a naphoz úgy érzem, nem is lehetett volna mást hozzátenni.

[sheriff]

Azonnal szabadulj meg tõlük! Olyan unalmas így az élet! Két, egymást kifejezetten gyûlölõ, belovagolatlan csõdört, vagy csõdör-sárló kanca párost ajánlanék neked. Vagy ugorj ki ejtõernyõ nélkül 1500-on, s szólj hátra az ajtóból: Azé' kapjon el valaki, jó?!Ezek már izgisebbek kicsit. De ne is haragudj, az ilyen kis izé lovaglásokkal nem szokás itt a fórumon vigéckedni.A frász vert volna ki, amikor a telefon az eszedbe jutott! :mad: Gonosz!

[Porfelhõ]

Csak halkan jegyzem meg, hogy a Fórum 700. regisztrált tagja biz. serif. De nem baj. Kivárok. Lesek. S, ha legalább feleannyira nem jó, mint az oridzsin Sheriff [így ám, nagybötûvel, mint a köztiszteletre méltó Kisbérit], tüzet nyitok. De dulván.

[mac]

idézet:

---

Ezek már izgisebbek kicsit[/QB][/QUOTE]Lehet fokozni. Oda kell állni Seriffünk elé és aszondani:Te sheriff! Lóg a seggeden a tatteros gatya, igazicsd má' meg!Na, az izgis lenne!

[Apple]

Mr. Speed, avagy Tök Alcím: a fejetlen ló. Ma elterveztük Bazzsal, hogy megyünk egy kisebb terepet. Nagyobbra nem volt idõnk, de ha már itt a lehetõség, kimegyünk, és kész.Reggel felvett Bazs, kinyargaltunk (vagy kinyergeltünk? fene se tudja ilyen gatyarothasztó hõségben...) a lovardába, és lám-lám ott rohangászik sok-sok apró, de annál jobban idegesítõ gyerme-kecske...De nem tizenvalahányan, hanem úgy jócskán, harmincvalaháyan. Megkérdeztem Timit, egyik lányt a loviból, hogy "Mi van itt, uramisten?" Mire válaszolja, hogy kész katasztrófa szabadult a lovardára, a gyerekek személyében. Ezen mondjuk nem is csodálkozom.Persze rögtön jött a le...szás, hogy hogy van képünk ideállítani, amikor a gyerekek már menni készülnek? Akkor már lettünk volna itt az elejétõl kezdve, szenvedtük volna végig mi is... /nem tudom, kirí-e a szavaimból, hogy nem éppen óvó-, tanárnõnek készültem.../Na, amint felocsúdtam a sokk alól, rájöttem, hogy ha lovagolnánk, nem jön rosszul két ló, ugyebár...Bár, ki tudja. A két ló személyében Carment, és Tököt tisztelhettük. Persze kezdõdött Carmenanya levadászása, aki Bazs tegnapi írására most erõsen rácáfolt... Legalábbis ami a levadászást illeti a legelõrõl... Én buta elindultam egy szál (izé, kettõvel, mert ha már ottvagyok, Tök urat is le kõne hozni....) kötõfékkel/vezetõszárral a kezemben. Tököt simán megfogtam, szinte majd elaludt, de Carmen láthatóan játszott velem, amit a végén egy kicsit már nagyon nem komáltam, mert rekkenõ hõségben bizony-bizony nekem is elegem lesz abból, hogy a legelõ egyik végébõl a másikba sétafikáljak, Tököt magam után vezetve.Na, harmadjára próbálkoztam, most már természetesen zabbal, de arra is fütyül... Nagy nehezen vééégre megfogtam...Mintegy negyed óra alatt... Bár, ha meggondolom, ez nála rekord...Lovakat megfürdettük, megszárítottuk, kicsit még néztem erõsen a Napra, hogy hátha megriad a tekintetemtõl, és egy-két randa felhõ mögé bújik, ne legyen már olyan meleg, de az istennek sem ijedt meg...Ez a fránya Nap nevû csillag... Pedig, azt hittem, befolyásolható...Nodemindegy is...Szóval, Carmenanyáék megszáradtak. Most én ültem Tökre, aki azóta már szerintem megtanult nyitott szemmel is aludni...Nagy nehezen elindultunk, de elõtte még megtekintettünk egy eksönt á'la Karesz és egy igás ló elõadásában... Carmen bizonyára nosztalgiázott ezalatt, visszagondolt arra a My Colt nevû jópasira, akivel összeeresztették Kertesõn. Tök meg csak nézte-nézte, nem jött rá, mit csinálnak ott azok, mert hát ugye õt erre senki nem tanította meg, lévén, hogy õ herélt. Így járt... Aztán ráhagyta, hogy ha ezt õ nem tudja csinálni, akkor nyilván vmi gagyi dolgot mûvelnek. Ugorjunk, mert így sosem lesz vége...Lassan-lassan elindultunk.Amúgy hihetetlen: Életemben elõször kb. 1 hete ültem westernnyeregben, de most megint az angolnyerget kaptam meg, és hihetetlen nagy különbségeket éreztem... Egyszerûen nem tudtam benne kényelmesen lovagolni... Rövidnek éreztem a kengyelt, teljesen más a "fogása", de ami a legrosszabb volt -amit mondjuk a nadrágomnak is köszönhettem- csúsztam benne. Ezt nehezítette, hogy a hevedert épp egy fél lukkal kellett volna meghúzni, de min. egyet lehetett rajta húzni, úgy meg Tök koma nemigen kapott volna levegõt...végülis nem is fontos... Így zötykölõdtem, finnyáskodtam (azt a nemjóját, micsoda Pálfordulás! Figyelsz sheriff? ), minden bajom volt... Tök sem volt épp a legjobb formájában. Minden 7-ik lépésnél megbotlott...Na, elérkeztünk egy részre, ahol egy lassú vágtát terveztünk. Carmenanya Bazzsal ugye elõl, mi meg Tökkel hátul. Na, elkezdtünk vágtázni. Épp gyönyörködtem a tájban, mezõt virágok borították, kék volt az ég, szóval, minden együtt volt az ocsmány giccs-feelinhez. Szóval, nagyban nézelõdöm, amikor is hirtelen azon kaptam magam, hogy atyaég, ez a ló, mármint Tök begyorsult. Komolyan mondom, mintha Carmenen ültem volna! Legalábbis, ami a sebességet illeti, mert amúgy a botladozások természetesen nem maradtak el. Egyszer csak azt veszem észre, hogy jóval lehagytuk Carment, aki amúgysem egy lassú ló, mint tudjuk. El voltam ragadtatva. Aztán persze le kellett állnunk, mert a nyereg erõsen kezdett jobbra dõlni, én meg nem akartam ledõlni... És hogy mit jelképez az alcím? Hát, kéremszépen, sétálunk, sétálunk, megint csodálkozom a táj szépségéb....bocsánat, giccsességében, meg hogy Tök hogyan radarozik a fülével, egyszercsak nincs elõttem Tök feje. Teljesen nyakon öntött ez a dolog, annyira bele voltam feledkezve a nézelõdésbe. Hidegzuhanyként ért, hogy Úristen, eltûnt a feje. Aztán amikor kicsit jobban körül, azaz lenéztem, megnyugodhattam: Tök csak a [url="http://"http://www.egsys.hu/~bazs/BozseKrinyo/modell02.jpg"]szokásos módon legelt[/url] , csak anyira hirtelen vágta le a fejét, hogy csak néztem. Pedig már épp fel akartam kiáltani Bazsnak, hogy Jesszusom, de aztán végiggondolva elég gáz lett volna. Így hallgattam, és nagyon nevettem magamon/-ban. Amúgy HIHETETLENEK az emberek... 2 hónapja még ameddig a szem ellátott (és ameddig a mûút engedte) rét, fû, miegymás volt. Most meg tele van egymás hegyén hátán családi házakkal. Mintha nálunk, Zuglóban sétálnék az utcán... Mi a csudáért kell mindenhova házakat építeni? De hamár építenek, miéért egymás hegyén-hátán építik õket, hogy legalább ne city-feeling üsse fel a fejét????!!! 1-2 év múlva a lovarda ajtajába is építkeznek, vagy mi?! Aztán persze majd jönnek a tulajdonosok, hogy a lovak szarnak (miért, tartsák vissza??? ), és nehogy mégegyszer ide jöjjünk, mert magánterület...!Megáll az ember esze!Na, most hogy így a végére kitomboltam magam, zárom is ezt a mai kisszínest.Azért, nem bántam volna, hga egy kis nyári zápor elér minket...De ez is Bazs hibája: Minek hozott a nyeregre kötve esõkabátot magával?! Üdv: Apple [ 18 Június 2002, 17:50: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[sheriff]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Apple:[b]Amúgy hihetetlen: Életemben elõször kb. 1 hete ültem westernnyeregben, de most megint az angolnyerget kaptam meg, és hihetetlen nagy különbségeket éreztem... Egyszerûen nem tudtam benne kényelmesen lovagolni... Rövidnek éreztem a kengyelt, teljesen más a "fogása", de ami a legrosszabb volt -amit mondjuk a nadrágomnak is köszönhettem- csúsztam benne. Ezt nehezítette, hogy a hevedert épp egy fél lukkal kellett volna meghúzni, de min. egyet lehetett rajta húzni, úgy meg Tök koma nemigen kapott volna levegõt...végülis nem is fontos... Így zötykölõdtem, finnyáskodtam (azt a nemjóját, micsoda Pálfordulás! Figyelsz sheriff? ), minden bajom volt... [/QUOTE]Naná, hogy figyelek. Ez a vajúdási szakasz. Most lesz a bábból, pillangó.

[Apple]

Ilyetszól, vajúdási szakasz! [ 18 Június 2002, 18:07: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[Zsuzska]

Merre van az arra? avagy ki is ez a Rettegett Iván Hát ez számomra kedden derült ki. Összetalálkoztunk ugyanis. Persze akkor még nem tudtam hogy õ a Rettegett. Csak hogy õ az Iván, akivel 10 éve együtt sétáltattuk a kutyáinkat a lakótelep árnyas panelházai alatt. Aztán kiderült, hogy van neki lova, kettõ. Az egyik Carmen, a másik egy zsufafakó herélt. Gondolkodom, gondolkodom... hol hallottam én már ilyen lovakról? Ja! [url="http://"http://www.paci.hu"]Itt![/url] -Te az vagy...? Télleg...?-Ja... és te meg az...? Télleg?-Add meg gyorsan címed-számod, jövök hozzád lovagolni. -(döbbenet) Mér...?-Nemérhogytejárodlóvalagyerekkoridombokaténmegnem.-Ja, az más. Ok. -De mostazonnalizibe.-Azé várjunk kicsit...(...)-És milyenek a lovak?-Ó, édesek. Fõleg Milton, akire ülni fogsz. Ha ismered Porfelhõ Csillagját már tudod is hogy milyen édes.-(ezkomolyhogyénarraarc)Ok.És ma volt az izibe. És tök jó volt. És Milton aranyos, kezelhetõ, milyen édes, már puszizkodunk! Mikor jövünk erre a rétre piknikelni lóval? Biztos látni fogunk vágtázni? Nincs túl sötét? Mikor vágtázunk még? Már megyünk haza? (Ezeket nem én mondtam.)Az utsó annyira bejött, hogy Indián is elfelejtette, merre van a haza. Arra? Nem. Akkor arra! Nem. Hát amarra...? Sem. Akkor irány vissza az elágazáshoz, de akkor már vágtázzunk még egy utsót, ha már úgyis van arra is haza, amerre a vágta. (Hogy én miért nem tudtam merre van az arra? Mert tele volt minden fenyõvel és csak nem akart elõbukkanni az az ösvény. A fene se érti ezeket az ösvényeket. De az utolsó 2 kérdésbe belegondolva tán mégis.)Hát ez Rettegett Iván, és majd legközelebb megnézzük, merre van az arra. Nagyon jó lovaglás volt ez a mai, csak ennyit akartam mondani.

[Gumilovas]

Khm... izé Sziasztok!Csodálattal adózom elõttetek. Minden nap nagyobb lelkesedéssel olvasgatom a fórumot. Sajnos nekem se saját lovam, se hatalmas tudásom, se semmim. De talán valami azért van. Lovagolok, amire mindig is vágytam. Amolyan mûkedvelõ hobbi szinten. Ha belegondolok, úgy 18 éve. És soha nem unom meg. Itt nagyon sok jó tanáccsal szolgálnak, sokat ki is fogok próbálni.Na de hagy fürödjek én is egy kicsit dicsfényben. Hosszú elõkészületek után, jól megfontolt, körülményes szervezéssel (fejetlenség, ezer kérdés, probléma felmerülés fennforgása) végre összeáltt a "Második Nagy Honfoglaló Nomád Túra". 12 lovas és a kisegítõ személyzet (takarmánycipelõ és bográcsvigyázó autósok)Július 7-én gyülekezõ, elõkészületek, könnyes búcsú az itthonmaradottaktól.8-án indulás Kisszállásról Jánoshalmán át, Kéleshalom érintésével Hajósra. Tervezett szabadidõs program pincelátogatás tongue.gif 9-én Hajósról le Fajszra, kompátkelés (már elõre látom mit fognak csinálni a lovaink a kompnál)onnan a Gemenci Duna-Dráva Nemzeti Parkba, a 2. éjszaka ott ér majd minket.10-én tovább megyünk egészen Mecseknádasdig. Ott rövid leltár, ki maradt életben, izomlazító fetrengés a sátorban, heveny önsajnálat,ha valaki még nem unja, rövid túrák a környéken, felkészülés a visszaútra. Remek lesz. Az "Elsõ Nagy Honfoglaló Nomád Túra" Ópusztaszeri végállomással volt, felejthetetlen élményekkel. Üdvözlet minden lovasnak egy mûkedvelõtõlcsé: Gumilovas

[sheriff]

Te Gumilovas!Te heccelsz minket? Szórakázol a fórum fenegyerekeivel? Honnan veszed, hogy itt nagytudású lovasok vannak? Ja, hogy õk mondták magukról? Ja, az más! Akkor biztos úgy is van.18 éves lovasmúlttal, meg ilyen több napos lovastúrákkal a hátad megett szerintem a top akárhányban vagy. Úgyhogy ne szerénykedjél, mert jól kardélre hányunk! Vagy elmegyünk a túrátok egyik éjszakai állomáshelyére meglátogatni benneteket, berúgunk veletek, s máshova hányunk!Na, te szerény ibolya, most jól megkaptad!

[Angi]

Megmérettetés Már jó ideje kb. 1 hónapja kijárok terepezgetni a csikómmal. Kb. 4 hónappal ezelött ültem elõször a hátára.Eddig csak úgy jártunk kinnt, hogy mindig volt velünk valaki. Szuperul viselkedett, egy rossz mozdulata nem volt. Jöhetett traktor, autó, vonat, mentünk el híd alatt az M5 ös autópálya alatt, a szántóföldeken locsolhattak.. szóval bármi volt, Pejkóm ügyesen, határozottan csörtetett elõre. Persze füleltünk ezerrel, mindent megnéztünk erõsen, de sosem okozott még csak kisebb izgalmat sem. Nem rohant el, ha más ezt tette, mindig rámbizta magát, és fegyelmezetten követte amit kérek.De, a mai nap más volt, mint a többi. Ma egyedül mentünk a járt úton, és mégjobban megerõsítette a kapcsolatunkat ez a tereplovaglás. Eleinte nehezen távolodtunk a tanyától, biztattam erõsen lábbal, hanggal. Ahogy kezdett a látószögünkbõl kikerülni az utolsó ház teteje is, éreztem, hogy egyre inkább átadja magát nekem a lovam, és egyre határozottabban lépkedünk. Majd bekanyarodtunk az erdõ mellett és lassú vágtában mentünk át a lucernáson. Egyszerûen fantasztikus volt, hogy nem rohant, nem ijedezett, pedig a lucernás melletti földön keményen dolgoztak. Traktorral húztak egy keresztbe helyezett rudat, ahol 5 nõ ült egymás mellett és lassan haladva szedegettek a földrõl valamit. Mellettük a következõ földet közben öntözõkkel locsolták. Elhagyva a lucernást, lépésben megkerültük Õket, és jól szemügyre vettük a bagászt. Néhol megálltunk, hogy az öntözõ vízsugara elérjen minket. Már máskor is fürödtünk így, hogy útközben hûtsük magunkat a nagy melegben.Majd tovább sétáltunk be az erdei útra, ahol a szokásos eperfánál megálltunk dézsmálni. Nem sokat idõztünk. Elkezdtünk ügetni, szépen tempósan. Két hosszabb egyenes szakasz volt, ahol lassú nyugodt vágtát mentünk. Az egyiket földúton, a másikat visszafelé az akácosban. Útközben egy kocsi szembejött, szépen félre álltunk, és minden izgalom nélkül mehettünk tovább. Egyszer álltunk meg hosszabban vizsgálódni, amikor az egyik szántóföldön a távolban egy ember ládákat cipelt. De különösebb izgalmat ez sem okozott.A hazafelé vezetõ úton már gyorsabban lépkedett Pejkóm. Megismerte az utat. De nem rohant el, ha kértem megállt. Hazafelé a lucernásban megint egy szép lassú vágtát mentünk, a végétõl meg szépen hazasétáltunk. Minden alkalom után egyre inkább imádom a lovamat. Fantasztikus ez a csikó. A nyugodtsága, a kezelhetõsége egyre jobban lenyûgöz. Büszke vagyok rá, egy picit magamra is a kitartásomért, és Blue-nak örök hála a segítségéért, hogy mellettem állt, és bíztatott.

[sheriff]

Melléd állni így az éteren keresztül nem tudok, de egy kis biztatás kitelik tõlem is. Jók vagytok, csak így tovább!A beszámoló is nagyon jó! Olyan jó kis seriffes!

[Porfelhõ]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Angi:Megmérettetés A hazafelé vezetõ úton már gyorsabban lépkedett Pejkóm. Megismerte az utat. De nem rohant el, ha kértem megállt.[/QUOTE]Jó nektek - mondom keserûen. A múltkor másfél órásra tervezett túránkat röpke 15 perc alatt teljesítettük. Mondhatni: Megismerte az utat. De elrohant, ha kértem nem állt meg. Nehezen találtam bele a kávéval a csészébe, úgy remegett a kezem. Nem az izgalomtól. Az idegességtõl.

[Zsubaba]

Angi! Mennyi idõs most a Pejkód?

[Zsubaba]

Pancsi-party Ma délelõtt megfürdettem a pacikat, de csak úgy jelképesen, szóval csak vízzel... Megyek hátra hozzájuk, hogy teszek rájuk kötõféket és kikötöm õket, látom hogy Afikánk úgy fekszik a homokban, mint egy "döglött ló" Viszek kötõféket mindegyikhez, kipakoltam õket a kerítéshez, álltak ott szépen anya és lánya.De az Afi még mindig halott volt... Viszem a kötõfékét... felnéz, hogy mi van - Heló, én vagyok az, szeretnélek lehûteni egy kicsit... Erre semmit sem szól visszaejti a fejét...Rárakom a kötõféket, és kihajlítgatom a lábait, hogy felálljon... semmiAkkor elkezdtem a kötõféknél fogva felfelé-magamfelé húzni, hátha feláll... semmi(Eközben a másik két ló a kerítés mellett nyugiban állt...)Hozom a slagot...közeledek felé... felnéz megint... aztán visszaejti a fejét...Rálocsolok egy kicsit... "felfekszik", de nem akar az Istennek sem felállni...Megint kihajtogattam a lábait, húztam, locsolta, és végre felállt...menekülta víz elõl, pedig már majdnem teljesen vizes volt, szóval nem volt sok vesztenivalója...fél órát kergettem a másik két ló körül-között, mire megfogtam...kipakoltam a kerítés mellé és lelocsoltam megint, látszott rajtuk a végén, hogy jól esik nekik...kb. 1,5 méterre voltak egymástól a lovak, ezért, ha az egyiket el kezdtem locsolni, és átfordult a másik oldalára, akkor fordította magával a másikat is, mint a dominó nagyon aranyosak voltak... A Dini jellemzõ tulajdonsága, hogy fürdés elõtt innia kell, de nem akárhogy, hanem oldalt be kell vezetni a csövet a szájába, ott ahol nincs foga és úgy kortyolja a vizet, hogy egy csepp sem meg mellé... Imádom õket

[Angi]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Zsubaba:Angi! Mennyi idõs most a Pejkód?[/QUOTE]Májusban múlt 3 éves.

[Angi]

A 3 órás túra Dél körül mentem ma ki a lovakhoz, mert a lányom az istennek nem hagyott lustálkodni. Késöbbre terveztem, mert a nagy hõségben nincs szívem a lovamat csesztetni, hogy a hátán kelljen hordoznia.3 óra körül még tétováztam, hogy egyáltalán lóra üljek e, de a lányokat nem engedik ki idõsebb - khmm.. - tehát felnõtt kisérõ nélkül, így megállapodtunk, hogy 5 - kor lóra pattanunk.Nyergeltem immel-ámmal, mert még mindig 36 fokot mutatott a hõmérõ, és ennek megfelelõen magam is kínlódtam. De aztán csak elindultunk.Az egyik lányzó kérte, hogy nem megyünk e új utakat felfedezni. Belementem, de persze feltételeket szabtam, hiszen féltem a csikóm lábait nagyon. Hát azt a poklot amin átkellett mennem, amit a lányok persze veszettül élveztek, azt nem kívánom senki nyugodt lelkû egyénnek. A lovak számára teljesen kímélõ volt. Rengeteget sétáltunk, de olyan járatlan utakon, hogy sokszor a lovam nyakában lógtam, mert az ágak a hátamat karcolták, a pókhálókat nem gyõztem szedegetni magamról.Rájöttem öreg vagyok én mán ehhez, így leszálltam a lóról és sétálgattam mellette amíg nem értünk normál útra. Hát rengeteg póktól kíméltem meg magam így, a lányok viszont annál inkább sikoltoztak, így végül elértem amit szerettem volna. Hatott a lelkiterror és visszafordultunk. Miután kikecmeregtünk a rengetegbõl besétáltunk Felsõpakonyra, ahol nem kis érdeklõdéssel néztek minket az emberek.Végre én irányítottam, így az úticél a lovász lány tanyája lett, ami Pakony után van pár kilóméterre.Gyönyörû lovai vannak Krisztának. Ittunk egy jót, majd az idõmúlására rádöbbenve roham gyorsasággal hazaindultunk. Ugyanis a lányokért este fél 9 - re jöttek a szülõk. Hát negyed annyi idõ alatt értünk haza mint oda. Átügettünk a falun, beérve vissza az erdõbe vágtáztunk, majd a szántóföldek mellett újra ügettünk, végre elérve a lucernást ujabb vágtát mentünk. Hát keményen elfáradtam hazafelé, de visszaértünk idõre.Még gõzöm nincs, hogy a csikómnak hogy hálálom meg ezt a rohanós tempót, de asszem a holnapi nap a séta jegyében fog eltelni, azután pedig egy jó kis pihenõ napot tartok neki. Cefet jó kis lovam van, na..

[Angi]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: sheriff:Melléd állni így az éteren keresztül nem tudok, de egy kis biztatás kitelik tõlem is. Jók vagytok, csak így tovább!A beszámoló is nagyon jó! Olyan jó kis seriffes! [/QUOTE]Heeej, ezt nem hagyhatom szó nélkül. Elismerésnek veszem, és egyben köszönöm is.

[Sac]

Zsubaba! Én is hasonló pancsi-partikat szoktam rendezni a lovaimnak ... Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem a tisztelt nagyérdemûhöz (OFF) lehet az hogy a lovak még most is vedlenek? Ugyanis én attól félek, hogy a múltkori fürdetés alkalmával talán túl sokáig "áztattam" õket a hideg vízzel és megfáztak volna, amitõl most hullik a szõrük ... (tudjátok, mint a "ne menj vizes fejjel ki, mert kihullik a hajad!" c. történet) bár utána jó alaposan lehuztam róluk a vizet ...Esetleg a hirtelen jött nagy meleg miatt még mindig/már megint vedlenek? Noss?Üdv, Sac

[Gumilovas]

Sheriff!Az ég áldjon hat kopasz kölökkel! Az lehet, hogy régóta lovazok, de az biztos, hogy sosem fogok kilépni a gumilovas fajtából. Álmaimban talán. Nem kell neked elmesélnem, hogy nem az a legfontosabb, hogy iskolaszerûen megtanuljak lovagolni, hanem az a lényeg, hogy olyan harmónikus kapcsolatot alakítsak ki a lóval, hogy azt higgyék összenõttünk. És nem gyõzõm elégszer mondani a többi gumilovasnak, az nem úgy van aranyapáim, hogy te elmész a lovardába azt kivezetik a lovat, ellötyögsz rajta, leporolod a ruhád, és iszol egy sört, a lovászgyerek meg le és felnyergel helyetted, leápol, satöbbi. Ennél több kell. Én már nem járok lovardába. Régen talán tetszett, de a világon a legszebb dolog kint a szabadban messze mindentõl, és csak én vagyok és a ló. A túrákról meg annyit, hogy nem én vagyok a legbénább, csak annyira fáj a szívem, amikor azt látom, hogy a mellettem lovagló kisklambó, a maga 16 évével helybõl be tudja a lovát ugratni vágtába, és szinte egy helyben tud toporogni vele, a másik õrült lehajol egy sörért a földig, és még egyébb iszonyatok, én meg örülök ha 40 km után levegõt kapok. Saját tulajdonú lovam sincs. Nem is lesz, mert nem értek hozzá. És igenis nagytudású lovasok vannak itt, mert ezermindent olvastam és sokmindenrõl gõzöm sincs, de itt tudok tanulni egy s mást. És téged is azért nyaggatlak, mert KELL, hogy tudjak. Én lennék a legboldogabb ha valaha engem kérdeznének lovas ügyben és én tudnék okos tanácsokkal szolgálni. Üdvözlet mindenkinek, légy türelmes hozzám Sheriff :( Gumilovas az Alföldrõl

[BoKa]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Angi:Már jó ideje kb. 1 hónapja kijárok terepezgetni a csikómmal. Kb. 4 hónappal ezelött ültem elõször a hátára.Büszke vagyok rá, egy picit magamra is a kitartásomért, és Blue-nak örök hála a segítségéért, hogy mellettem állt, és bíztatott.[/QUOTE]Angi, gratulálok, és tényleg örülök mikor olvasom a Pejkós élményeidet. Majdnem az elejétõl nyomon követhettük hogy fejlõdik-fejlõdtök, hogy szoktok teljesen össze. Tök jó. Olvasni is. THX.

[Angi]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: BoKa:

Majdnem az elejétõl nyomon követhettük hogy fejlõdik-fejlõdtök, hogy szoktok teljesen össze. Tök jó. Olvasni is. THX.        

Nagyon köszi Boka, és jól esik olvasni, hogy más is örül a mi sikerünknek.. Terepvezetés avagy a tûzkeresztség.. Ma kétszeres próba zajlott le nálunk. Egyrészt Pejkómmal terepvezetõt játszottunk 4 másik lovassal a hátunk mögött, másrészt ami számomra most kicsit fontosabb, hogy a 10 éves lányom a saját csikójával elõször járt terepen.Lánykám kb. akkor kezdett lovagolni tanulni, amikor Pejkómmal kezdtem el foglalkozni. Vagyis úgy 4-5 hónapja. Magam figyelgettem, tanítgattam, bár sokszor akasztottuk össze a bajszot amikor nyafogott, és makacskodott. Mára már igen ügyesen ül a nyergében, a magaáltal belovagolt Welsh B póni csikóján. Nem kevés ugrálást ült ki, amit meredt szemekkel néztem, hogy vajon mi lesz a vége. Mindig kiülte, pedig isten a megmondhatója, rettenetesen féltettem.De, ma igen nagy esemény zajlott a házunk táján, hiszen eljött az Õk megmérettetése is. Már tegnap közöltem Vele, hogy holnap kiviszem magammal egy nagyon laza kis terepre. Fõleg séta, pici ügetéssel. Este alig bírt elaludni, még a lovardába menet is mondogatta, hogy mennyire izgul. Kértem, hogy a pályán ha lehet azért dolgoztassa meg a lovát, és ha úgy érzi felkészült, nyergelek és indulunk. Egy másik kislányka is csatlakozott hozzánk, és az Õ mamája, plussz egy kezdõ lovas, aki szintén nem rég ül lóháton.Pejkóm terepvezetõnek is kitûnõen bevált. Remekül vezetett, biztonságot nyújtva a kis lónak, aki végig a fenekében sétált. Türte, mert türnie kellett.A lánykám írányította a tempót, szólt amikor kész volt arra, hogy ügessünk. Az egész terep alatt talán ha 50 méter ügetés volt, a többi sétával telt. De elsõ lépésként, lóháton a nagyvilág felé éppen elég.Egyszer volt egy apró riadalom, amikor egy szûk erdei úton szembejött egy kisteherautó. Pont egy kis tisztás volt az egyik oldalon, így oda beálltunk mind, kivéve a kislovat, aki az istennek nem akart odébb sétálni, a kocsi meg csak jött. A lányom már majdnem pityergett, amikor visszasétáltam eléjük, így bevezetve a tisztásra. Megvártuk míg a kocsi elhalad, és tovább sétáltunk hazáig.A kisló fantasztikusan viselkedett, egy rossz mozdulata sem volt. A lányzó végig elég bátortalan volt, de amikor már a tanya melletti úton haladtunk azt kérdezte,: " Anya, holnap is kijövünk?"Ekkor már tudtam, hogy izgalom ide, félelem oda, õt is sikeresen megfertõztem.. [ 24 Június 2002, 21:00: Az üzenetet átszerkesztette: Angi ]

[Zsuzska]

Angi, erre tényleg csak azt lehet mondani, hogy gratula, és én is szívbõl örülök, hogy így bevált mindkettõtök lova.

[Angi]

Köszi Zsuzska. Asszem én is kellõképpen elégedett vagyok minden tekintetben..

[Gumilovas]

Lóverseny ehh... Az egyik volt edzõm mániája volt az ugrás. Mindenkinek bele kellett kóstolnia. Hogy majd amatõrködünk valami versenyen. Hiába mondtam neki, hogy engem csak annyiban érdekel, hogy ne kelljen kikerülnöm egy eldõlt fatörzset az erdõben, és egyébként is tehetségtelen nímand vagyok. Amirõl késõbb õ is teljes mértékben meggyõzõdhetett. Voltam viszont más jellegû versenyeken. Egy távlovas versenyen, vadászlovagláson és egy tájékozódásin is.Na hát az óriási volt.Az elsõ rémület akkor ért, amikor kivezették a "lovamat". Egy kis arab kancát kaptam. Remek. Ez egy varrógép, már egyszer ülten rajta. És ezzel kell mennem? Mindegy, nincs más választás.A lovainkat leszállították a verseny helyére, nevezés után kaptunk egy fénymásolt térképet és indulás. Kétpercenként indították a lovasokat, a térkép alapján 10 ellenõrzõ pontot kellett megtalálni, ha megvolt egy-egy pont, bebélyegeztek a "menetlevélbe" és uzsgyi tovább. A táv úgy 15-20 km volt. Azzal indítottam, hogy a startvonaltól 100 méterre megállt a ló és onnan sehova. Nem látott se maga elõtt lovat se maga mögött, kétségbeesetten nyerített társ után. Nagy nehezen elindultunk. Fél kezemben a szár, a másik kezemben a térkép, arcomon tanácstalanság. Na most merre? Bokrok, tanyák, ösvények, olyan egyforma minden. Ténferegtem a jónak ítélt irányba. Ujjé, az elsõ két ellenõrzési pont megvan. A térkép szerint a harmadik egy tanya. Na de melyik? Van itt vagy hét a látóhatárban. Ekkor találkoztam két másik versenyzõvel, kedélyesen beszélgettek, mitsem törõdve a versennyel. Majd behozzák, mondták. Mindegy én tovább megyek. Aztán észrevettem az egyik tanyánál, hogy a szokásos tyúkseregen kívül emberkék is mocorognak. Ahha, az lehet a következõ pont. Ez is megvan. Most kicsit visszaveszek, mert nagy az iram. Aztán megint egy lovas velem szemben! Azt mondta, vissza kell mennie, mert elvesztette a nagy száguldásban a térképét. Annyira "gyorsan mentem", hogy utolért az utánam indított lovas. De égés. Na mindegy. A 6. 7. pont között már csak a poros nyomában tudtam menni. De az az egy elõnye megvolt, hogy ha õ is eltéved akkor én is. És a 10. utolsó pontnál megelõztem. A pontot viszont alig találtam meg. De beértem! És idõtúllépés nélkül. A lovacskám pulzusa egy kicsit magas volt, így a versenyen "csak" 3. lettem. Földöntúli volt a boldogság.Mindenkinek ajánlom az ilyen kis játékot, bárhol bárki meg tudja csinálni, csak egy kis szervezés kérdése és lehet mókázni.Üdv: Gumilovas

[Angi]

Az 5 órányi csoda Hej, biza nem is tudom mikor lovagoltam ennyit utoljára. Már régen voltam utoljára 1 hetes lovastúrán, de edzem magam keményen, mert remélem nem olyan sokára, talán jövõre terveznék ilyesmit.Olyan helyeken lovagoltunk ma, hogy bizony igen kellemesen éreztem magam. Ha lovaglás közben autót kell látnom, hányni tudnék az undortól, mert semmit nem szeretnék jobban, mint ezeket a tárgyakat magam mögött tudni, és azt is elfeledni, hogy ilyenek léteznek.Biztos sokan jártatok már az M5-ös autópályán. Ha mégsem, de egyszer Kecskemét felé mentek egyszer, és nem vezetõként ültök a volán mögött, fordítsátok a fejeteket jobbra az M0-ást elhagyva.Kicsiny, de csodás maradéka az ott a természetnek, és bizony ellehet andalogni lóháton akár 5 órán keresztûl is. És még így sem jártuk be minden zugát ennek a csodának.Van benne folyó, tó, hatalmas térdigérõ füves rét, erdõ. Egyszerûen csodás, és én ma Pejkómmal ott lovagoltam közel 5 órán át..

[mac]

Szia Angi!Akkor most én mondok egy ilyen helyet.Hunyd le a szemed (és közben olvass ), és képzelj magad elé egy hatalmas parlagon heverõ szántóföldet. Mindenfelé derékig érõ fû és õsgyep a maga színes vadvirágaival, a szirmok között lepkék ezrei cikáznak; mikor lemegy a nap a szemközti, nyugati dombok (Velemi dombság) mögé, a bal oldalon szeszélyesen kanyargó patakot szegélyezõ fasor csúcsain még villan a fénye, de lejjebb már sötétzölben játszik lomb; a kõris, éger, tölgy, fûz, nyárfák leveleivel lenge szellõ játssza millióéves fogócskáját; a madarak kergülten énekelnek, fütyülnek, turbékolnak, kakukkolnak; körülötted a békés természet elzsongató duruzsolása, szinte úgy érzed, hogy te is benne vagy, részévé válsz. Odébb a pacsirta pár még énekli szerelmi dalát a magasban, a több száz égerfa csemete lombjainak üde zöldje alig nõtt nagyobbra a fûnél, de mégis kinyújtóznak belõle, tízes-húszas csopotjaikkal õzeket rejtve. A dombok lábánál csöppnyi, alig kivehetõ ház fehér falai villannak egyet utoljára, hogy az est és a párás homály elõtt még egyszer mutathassa magát; mögöttünk a falu templomja harangját kondítja éppen, végicsengve-bongítva hangját a mezõn; valahonnan gyerekek nevetése hallatszik, csak épp kivehetõn; a fasor alja egészen sötétté válik, lehajló ágaik alatt álomba fordul a természet.Mac és családja fog itt lakni.

[sheriff]

Jajj de jó, hogy valakinek legalább jó!Na de majd én is!

[Apple]

Azt a hétszázát, hogy egyeseknek (izé, sokaknak) milyen jó... Egyik elköltözik valami mennyországba, vagy tudomisén, lényeg, hogy jó neki , a másik Silveradoban "unatkozik" holmi lóháton egész nap, a harmadik vagy ötödmagával a hétvégén vmi kisebb 10perces 3napos túrára megy, én meg itt görnyedek a gép elõtt, és várom a holnapot, hogy legalább lepucolni kimehessek Carmenékhez... :( Bár, ahogy ismerem ezt a hölgyeménylovat, épp elég élvezetes lesz az is, hogy kifogom a karámból. Hogy egyeseknek milyen jóóó...sheriff! Sz*r nekünk... [ 27 Június 2002, 10:49: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[Angi]

Mac!Hogy a fityfene enne meg és tennének a kopaszok közé hajasbabának.. :mad: Életem nagy álma, hogy egy hasonló helyen lévõ tanyán éldegéljek.. Remélem legalább öreg napjaimra összejön, és ha mást nem is, de a gyermekeim gyermekeit még láthatom, ahogy a lóhátán nyargalásznak a mezõn..Hmmmm, elég erre gondolni és máris szép az élet.