Sajnos az én eszméim csak józan paraszti észre és minimális anatómiai ismeretekre támaszkodnak, úgyhogy egyelõre csak kettõ.
Nem ismerem eléggé ezeket a módszereket, angolul csak nagy vonalakban értem, hogy mirõl van szó.
Ha találsz érdekesnek látszót, linkeld be és szívesen megnézem mirõl van szó.
Gondolom, ebbõl is ahányan csinálják, annyiféle irányzat. Viszont láttam olyat fényképen, hogy annyira körbereszelték a szarufalat, hogy nem is maradt talajjal érintkezõ része. Ezen mondjuk csodálkoztam egy kicsit, de nem tudom, miért csinálták így, úgyhogy akár még oka is lehetett.
Hát igen, vannak különbözõ nézetek, nyilván. Mindenesetre mezítláb legalább van lehetõsége a lónak némileg korrigálni, illetve a kopással, növekedéssel megmutatni, ha az ember valamit esetleg benéz.

Illetve a talp és nyír békénhagyásában azért nagyrészt szerintem egyetértenek a különbözõ irányzatok képviselõi. Kénytelenek, anélkül nem nagyon mennének el a lovak mezítláb.
A patafal erõteljes körbereszelésének lehet számos oka. Például valamiért fontos jelentõsen befolyásolni az átfordulási pontot, vagy az irháról le kell venni a terhelést pl patairhagyulladás miatt "süllyedõ" patacsont okán (azért idézõjel, mert nem a patacsont mozdul el, hanem a szarutok). Én személy szerint egyre inkább a kevesebb több elvet vallom, de van amikor lehet létjogosultsága. És valószínûleg még ha nem is épp létszükséglet, akkor is kevésbé káros, mint túl hosszúra hagyni, illetve puha talajon gyakorlatilag jelentõségét is veszti.
Na igen, a patacipõt nem jutott eszembe számításba venni. Nálunk olyan minimális az információ róla, hogy általában fel sem merül, mint lehetõség. Fõleg ilyen Pista bácsi szinten. Elképzelem, ahogy minden reggel feladogatja Babára meg Sárira a cipõcskéket, és közben morog magában, hogy ilyen úri huncutságot meg ki talált ki.
Nekem, ha szükségem lenne rá, biztos eszembe jutna, de még így internet birtokában is eléggé gondban lennék méret, minõség, tartósság kérdésekben. Meg persze az ára miatt. 
Hát igen, egyben soknak tûnik. Ki kell számolni mondjuk két-három évre a patkolás és a patacipõ hónapra leosztott árát, az elég meggyõzõ.

Szerintem ha már kipróbálja az ember, úgyse lehetne visszavinni, tehát hogy honnan rendeli, már részletkérdés. Van ahol segítenek is egyébként, ha az ember küld méreteket, képeket.
No me ha elkezdene terjedni a használata, akkor használtat is lehetne adni/venni, és azt akár ki is lehetne próbálni.
A könyvre jelentkeznék egynek. ;)
Az még nem elég. :(
A patacipõ engem is érdekelne, de itthon sztem nincs még olyan, ami igazán jó lenne.
Egy barátnõmék voltak néhány éve több hetes lovastúrán Új-Zélandon. Ott már akkoriban is sokkal fejlettebbek voltak a témában. Minden lónak volt cipõje és ha nagyon sziklás/köves talajhoz értek, felcsatolták. És az egy stabil valami volt, amit nem hagyott el a ló úton-útfélen.
A méretkérdés az ami számomra érdekes még. Jó lenne, ha ezt is fel lehetne próbálni vásárláskor.
Távlovasok is használnak patacipõt, ez számomra elég meggyõzõ. Ha nem lenne megbízható dolog, akkor nem tennék. De fontos a méret, az biztos.
Nálunk is kapható egy típus, ami alkalmas már a feladatra, hallottam olyanról, aki használja és elégedett vele. Én külföldi oldalakon találtam számomra szimpatikusabbakat, de hát ízlések pofonok.
Ez a kép nagyon tetszik!
