5186 válasz a témához

[Zsubaba]

Na gyerekek most már jól elkapom Porfelhõt, felugrom a reptérnél a HÉV-re és elmegyek Kistarcsára és megnézem JÓL Porfelhõ lovát. És lehet hogy megszeretgetem és ellopom a lovát

[Bazs]

Pontosítás:Kistarcsán az én lovaim vannak. Prfh-é Csömörön van. De az enyémeket is nyugodtan megnézheted, szívesen látunk Meg olvass magánüzit is. [ 19 Május 2002, 19:29: Az üzenetet átszerkesztette: Bazs ]

[Apple]

Zsubaba: eljöhetsz, szeretgetni csak annyira, hogy Cirát még mindig engem imádjon ( ) , és el nem lopod, mert halott vagy. még mindig akarsz jönni? ;) üdv: Apple, aki védi Cirátot, duLván

[Bazs]

Epöl: nemazér, hogy belédkössek, de fentebb Csillagról volt szó, nem pedig Cirátról..

[Apple]

Bazs: ismered a móccerem: csírájában elfojtani a gondolat leghalványabb árnyalatát is.

[Zsubaba]

Jó... megyek ellopom Tököt meg Cirátot is meg az összes lovat! Nem, azért úgysem tudom magam annyira megszerettetni a pacikkal. Most nincs almám meg répám se De azért megengeditek, hogy kirpóbáljam majd?Meg a wescot is? Neutáljatok!

[Apple]

Zsubaba: cirátot nehezen próbálod ki ugyanis 10-én volt 1 éves a kis tündérkém. szívemcsücske miegymás

[Zsubaba]

Kipróbálom akkor is! Vezetgetni, simogatni lehet, nem?

[Apple]

A felügyeletem mellett természetesen Figyelnem kell, nehogy túlzásba vidd

[Zsubaba]

Nyugi, nem szokásom

[Porfelhõ]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Zsubaba:Na gyerekek most már jól elkapom Porfelhõt (...) És lehet hogy megszeretgetem és ellopom a lovát [/QUOTE]Ahogy érzed, Zsubaba. Tudnod kell azonban, hogy nem velem játszol. Az életeddel. A két agyasPiszmogok, matatok, szöszmötölök, pepecselek, ténfergek vasárnap az istállóban és -körül. Jó szokásomhoz híven álló nap ott lebzseltem. Napoztam, olvastam, beszélgettem ezt-azt a lovakkal. Az enyémmel jelesül azt, hogy ne fordíts hátat nekem, Te utolsó némber, ha hozzád beszélek, aki arkangyalát a süket fejednek! –, végül is mindegy, nem akarok untatni senkit a részletekkel, a lényeg, hogy simán hátat fordít. (Apropó, egyetlen szakkönyv sem írja, hogy ez a gazda iránti érdeklõdés non plusz ultrája lenne? Nem? Hmmm... Kár. Sebaj. Illetve dehogynem baj, de megbékélek elõbb-utóbb a gondolattal. Vagy írok egy szakkönyvet, amiben majd bennefoglaltatik lelkem nyugodalma végett.)Amikor kissé lehanyatlott a Nap, s a sákányrepülõs exhibicionizmusa is alábbhagyott (vagy szimeringes lett a sárkánrepülõjén a kuplungtárcsa, netán csapágyas a propeller), elõvezettem a Némbert egy kis tréningre. Ímmel-ámmal nyergelek, amikor föltûnik egy lovas a mezõ felõl, a pálya alsó felénél. Mondok magamnak, ki ez a vakmerõ, lerúgom a fejét. Hiszitek, nem hiszitek, a langaléta Lidérc ballagott be a pályára nagy alázattal. A hátán Meggyessel. Volt fejük, mit ne mondjak. Úgy néztek bele a világba, mint két egymáshoz bilincselt rabszolga, vagy a szökött fegyencek - kinek melyik hasonlat jön be jobban, válasszon. Jó szokásukhoz híven éppen utálták egymást. Meggyes szerint Lidérc szívatta, Lidérc felesküdött az egy igaz Xenophónra, hogy Meggyes tette vele ugyanezt, mondom, ez a két gyanús alak tetõtõl talpig duzzogott. Egyik a másikra.Meg kell jegyeznem, hogy Meggyes egy kõkemény lovaglópálcát rendszeresített Lidérchez. Teljesen félelmetes eszköz lenne, ha... Ha a vége is meglenne, de bizony feleim, a valaha még brutális pálca vége hiányzott a helyérõl. Megtudtam a frankót: Lidérc lerágta. De nehogy azt higyje bárki is, hogy csak úgy, minden indok nélkül! (Megtenné, ez igaz, különösebb ok nélkül is, de most nem ez az eset forgott fönn.) Meggyes alkalmasint azzal bosszantja Lidércet, hogy megpiszkálja az orrát a pálcával. Egy ilyen alkalommal vetett véget Lidérc a pálcának. - Anyádat szívassad, jó? - és hamm, csüdközépig rágta az egyébként, valaha, fénykorában még, az ántevilágban oly félelmetes eszközt.Szóval ott állt a két agyas a mi pályánk kellõs közepén, Meggyes mondja, hogy bosszús és alélt, nincs kedve semmihez. Mondom, pályázzon velem, ha már rám nem. Jó, mondja Meggyes, és szól Lidércnek, hogy Lidérc, vágta! És lássatok csudát! Lidérc úgy állt tovább egy helyben, mint a cövek! Okos ló. Szpin, meg törn, meg szlájding stop? Ugyan már, kismiska ahhoz képest, amit Lidérc tud. Lidérc pl. tud duzzogni. Ja, hogy nem mondtam még, min vesztek össze? Persze, persze. Bíró legyen a talpán, aki igazságos verdiktet mond. Ez az évszázad ügye, kéremszépen. A tényvalóság dióhéjban: Lidérc nem volt hajlandó elmenni egy lapulevél mellett. És ezen úgy összevesztek, mondom, hogy még fél óra elteltével is orroltak egymásra. Csillagbársonyosrózsaszirmom azt kérdi tõlem, Te Omega, mi bajuk van ezeknek? Tudod, kis egyetlenem, szívem csücske, rajongott szirénem, szerénkém, bálványozott álomszépem, Lidérc nem viselkedett rendesen. Meggyes sem. Erre indítványozta a nõm, hogy öljük meg õket. S rendkívül kifinomult, az ökoszociológusok által oldalak ezrein át taglalt jelzések egyik legegyértelmûbbjét mutatta, illetve nem mutatta, sõt, direkt elrejtette: a füleit. Hozta a formáját a szívem, mit tegyünk vele? Ilyen. Enyhén rigolyás. Egy-két emberre. Meg egy-két lóra. Na jó. Minden emberre. Meg minden lóra.Beléptetés alatt még mindig reménykedtem, hogy Meggyes hajlandó dolgozni kicsinykét Lidérccel a pályán (és vice versa), ha már odaette õket a fene, de nyolc perc után Meggyes közölte, hogy elballagnak. Kikísértük õket jó messze, a lucernaföld végéig. Meglepõen kellemes érzés volt, hogy Csillagvirágbársonyosmiegymásom egy percig nem ellenkezett, hogy ki kell mennünk a tanyáról, szépen bandukoltunk, elengedetten úgy, ahogy a nagy könyvek azt leírják vagyon. Már a patakmenti nagy fák alatt jártunk, elbúcsúztunk szépen (Csillagbogárszentemgyémántstb.-im is sunyított egy hat métereset az elválás tiszteletére). Meggyes megkérdezte, lesz-e gáz, ha most nekiállnak galoppozni. Nem, de ha igen, akkor sem lesz, mondom. És szép összeszedetten elvágtáztak. Mögöttük épp kihúnyófélben volt a Nap, egyik oldalukon a nagy fák kísérték õket, balról a derékig érõ búza lengett, mentek ügyesen, bele az alkonyatba. Kibékültek egymással vagy mi.Mi meg szépen a pályára vissza. Kicsi bemelegítés, kicsi vágta. Legvégén pedig az a mutatvány, amivel nem dicsekedtem még el, de amire iszonytatóan, mit iszonytatóan, bõdületesen büszkék vagyunk: kiveszem magam alól a nyerget, majd lekantározom a lovat, s úgy járunk-kelünk, kiskörözünk, nagykörözünk, nyolcasozunk, szóval: kavarunk, egy szem szerszám nélkül.Utána mosdás, pizsamaosztás, a viszontlátás reményében egy-két altatódalt még eldúdolok a kis rimának vigyázva, hogy legnagyobb igyekezete ellenére se rúgjon homlokközépen, s miután egy profi boxolóhoz méltó elhajlássorozattal kikerülöm a fülem töve mellett el-elsuhanó hátsó patákat, rázárom a boxajtót.

[Zsubaba]

Szia Porfelhõ! Én lehet hogy tényleg az életemmel játszom? Miért ilyen a te kis Csillagocskád? Engem nem fog bántani ugye? Visszaütök!

[Bazs]

De mivel ütsz vissza, amikor már hiányzik a karod vállból?..

[Zsubaba]

A másikkal! tongue.gif

[Apple]

engem specc imádott Csillag

[Apple]

nem kis színes, de azért mégis: elkészült a honlapom. nem véglegesen, lesznek még finomítások, kiegészítések. [url="http://"http://www.iwb.hu/apple"]http://www.iwb.hu/apple[/url]üdv:Apple

[Zsubaba]

közremûködött: én najó, csak 1-2 képet kerestem Szerintem nagyon jó lett, bár vhol zavaró a háttér (nekem)... [ 21 Május 2002, 15:51: Az üzenetet átszerkesztette: Zsubaba ]

[Bazs]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Ken Tacky:Apple!Én már régebben kinéztem magamnak Cirátot, láttam a fotóját Bazs képei között. Annyira-annyira-annyira édes azon a fotón......De nem veszem el tõled, amúgy sem lenne rá lehetõségem! Honnan kapta a nevét?[/QUOTE]Egy kedves író-költõ cimborám egyik [url="http://"http://www.versrovat.hu/cikk.php3?rovat=32&alrovat=32&cikkid=419&dire=fabulak&rovatnev=Fabulák"]meséjének[/url] a szereplõje volt Ciráta. És én eldöntöttem, hogy ez lesz a csikó neve, merthogy kanca lesz, ha a fene fenét eszik, akkor is. Aztán mén lett. Új nevet kitalálni már nem volt idõ/ötlet, így lett a Cirátából a jóval férfiasabb Cirát. Ennyi, röviden.

[Titok]

Porfelhõ, le elõtted az összes kalapom. Ennyire kegyetlenül jól emberi - porfelhõi - képtelenség alkotni!!(Sheriff, csukd be a füled! Ja nem is, inkább a szemed! )Ilyen jót már nagyon rég nem olvastam, meg merném kockáztatni hogy jobb volt mint a Vadnyugat Urának tollából származó egy-egy gyöngyszem... De ez csakis az én szerény véleményem, Porfelhõnek már csak a mennyiséget kell növelnie, a minõséget lehetetlen! Köszi hogy ilyen szépet olvashattam Prflh!!! [ 22 Május 2002, 19:17: Az üzenetet átszerkesztette: Titok ]

[Porfelhõ]

Köszönöm, Titok. Kicsit zavarba hoztál. De azt hiszem, hogy Te a Bazs által belinkelt mesére gondolsz, amit sajnálatos módon nem én követtem el, hanem bizonyos T-Rex. Ezzel együtt, ami a Sheriff–Porfelhõ párhuzamra vonatkozik, az tökéletesen megáll a lábán.

[Bazs]

Hát valóban, egész gyûjteményem van író-költõ cimborákból. Ez a bizonyos T-Rex (polgári nevén ifj. Horváth György Viktor), a mese írója mondotta volt azt is, hogy (hadd idézzem): Azért, ha jól utána nézünk, szépek vagyunk. És jók.Csak ritkán dobáljuk kõvel a repülni még nem tudó kiskacsákat. [OFF OFF]

[Apple]

Ken Tacky: nézd, amint elküldöd nekem emilben (adataimnál) az egyik szöveget, teszem fel Bazs: Nem volna kedved elküldeni nekem T-rex versét, hogy feltegyem honlapra jól? vagy inkább ne, mert személyes? üdv:Apple

[Titok]

Prflh! Ne akarjáá belém kötni! Ez a TE írásod, a nõddel és Lidérc duzzogásával együtt! BEST! ;)

[Bazs]

Te Titok! Te a mesére gondolsz, vagy a Lidérces írásra?

[Barefoot]

Komolyan kezd lelkiismeretfurdalásom lenni a Silveradoi vizitúra miatt. Lehet hogy mégis miattam volt? Ha igen, akkor ma megáztattam egy egész díjugratóversenyt miközben Filly lován lovagoltam Otthon mondom hogy milyen jól eláztam - úgy néztek rám mint egy ûrlényre, otthon nem esett egy csepp se!

[Apple]

Barefoot: segáz, Bazs is ilyesformán van ezzel

[Titok]

A két agyasby: PrflhA mesére még nem szántam idõt... :(

[Poiuyt]

A mostani idõkben már csak az számít hírnek, ha valaki kezét, lábát töri :mad: , azért én mégis megosztanám veletek a szürke és egyhangú szombat délutánomat. Hol volt, hol nem volt, volt egy nagyképû billentyûzet, történetesen elõttem hever a galád, és azt merte írni a múltheti akasztói/silveradoi látogatásom ürügyén hogy személyem hamarosan a kiskunsági napfelkeltét fog szemlélni méghozzá lóhátrúl! Na, gondoltam, nékem harangoztak, nemsokára alulról szagolom az ibolyát…. Hogy ezt megakadályozzam, gyorsan felhívtam Melindát és megegyeztünk egy szombati duplaterepben, ha már ez lesz az elsõ terepem, akkor legalább legyen duplaélvezet. Szombaton 2-re értem ki Budaörsre a megbeszélt 1 helyett. Reméltem partnerem Milton már felnyergelve vár. Mivel közismert tény hogy Miltont nyergelni, pucolni mûvészet, vagyis egy tucat ember is kevés lenne a lefogásához a fenti mûveletek alatt. Hát a fityfenét, bent hûsölt a karámban. Miután Melinda megnyugtatott, hogy kedven kancám a héten ki se mozdult az istállóból, s mivel fogytán van a zöld, árpa meg zab egyáltalán nincsen, ezért egész héten kukoricával etette a kis ’édest’. Barefoot és Gyémánt páros esetére gondolva, elhatároztam, hogy már az elsõ engedetlenségre lecsapok, nem hagyom magamat. Erre nem is kellet sokat várnom, mert Melinda kihozta, a hátast hogy lecsutakoljam. Amint hozzáléptem, azonnal elkezdte a menetrendszerû hisztit. Kis kötöfékráncigálás, óbégatás, szidás után kiegyeztünk hogy mégis lepucolom. Aztán a nyereg is elõkerült ezt Melinda vállalta, újabb hiszti, a heveder utánhúzása rám hárul. Kafa. Séta körbe, most már munka van, ez a húgyos kanca meg már ne higgye, hogy azt tehet, amit akar, ergo nem hagyom /hagynám/ hogy innét-onnét zöldet tépjen. Egy fa körül sétáltunk, egy helyen hívogatóan éppen fejmagasságban belógott egy finom leveles ág…. Az elsõ négy körben az ágnál Milton étkezik én meg nemtetszésemnek adok hangot. A következõ körökben az ágnál halálra dicsérem mikor nem eszik. Aztán megpróbálok a hevederen utánhúzni, meglepõdve konstatálom, hogy megadóan tûri, vagyis nagyobb figyelmet szentel az elõtte növõ fûnek, mint nékem. Melinda érkezik a kantárral. Újabb hiszti, Milton farol, toporzékol, Melinda már egy virsligyártócég telefonszáma után érdeklõdik a tudakozó plusznál mikor végre konszolidálódik a helyzet. El se hiszem, végre elindulunk, a szívem majd kiugrik. A helyem a menetsor végén, pedig a hátasom amolyan mehetnékes fajta. Állandóan vissza kell fognom. A mai program séta terep, egy kis ügetéssel megspékelve, mivel egy nyámnyila kezdõ is van a csapatban…. Igen, rólam van szó. Útközben több zöldet fogyasztok mint lovam. Néha jól kupánvág egy belógó ág. Bár pontosan nem tudom merre kerültük, de a reptér fele is járhattunk, gondolom. Ugyanis egy nagyobb tisztáson hirtelen arra lettünk figyelmes, hogy egy kis sportgép, a Stukákat megszégyenítõ zuhanórepülésben közeledett felénk, és csak úgy 100, 150 méterrel felettünk húzta fel a kávédarálóját a pilóta majd olyan hirtelen eltûnt a következõ domb mögött, mint ahogy megjelent.A végére igen jól összerázódtam a pacival. Sikerült rávennem hogy csitítgatásra lassítson, füttyre pedig megálljon legelni. Végre nem kellet birkóznom vele, hanem amolyan laza szárral mentünk, s ha lassítani akartam csak szóltam. Valójában az egész úton beszélgettünk, vagyis beszéltem, õ meg hallgatott. Ha éppen sikerült rávenni hogy lassítson vagy amit éppen akartam, megdicsértem, különben meg virsli alapanyagnak tituláltam. Szerencsésen visszaértünk, remegõ lábakkal kászálódtam le. Eddig nemigen ültem lovon fél óránál többet, most meg úgy 2 vagy 2 ½ órát ültem rajta hegynek fel és le. Szóval fülig ért a szám, mikor végre lekászálódtam a nyeregbõl. Mindennek a tetejébe elsõre sikerült a földrõl oldalra- és hátraléptetni a hátasomat /a Csillától ellesett módszerrel próbálkoztam, és láss csodát Milton is ugyanúgy reagált mint Kokó/ mikor az teljesen elállta az utamat.Most már nem látom olyan kilátástalannak a helyzetemet a kiskunsági napfelkeltével kapcsolatban, végre felcsillant valami remény elõttem hogy talán még a napnyugtát is láthatom. ;)

[Bogyó]

Jó fej, és szééép ez a Milton ló, egy ideig párom is lovagolta, nagyon tetszett neki, jól megvoltak (ekkor nem Budaörsön volt a pacc). Édesen tudott szaladni, a többi ló már vágtázott, õ meg kényelmesen szedte a lábait - muris látvány volt - Olyan volt a paci mint a kisangyal . Kicsit különcködött, nem nagyon érdekelte a másik két ló akivel együtt volt- micsoda egyéniségek?! sohasem gondoltam volna róluk-, és nem nagyon tetszett neki mikor terepen ácsorogtunk egymás mellett, ilyenkor elõszeretettel nyikorgatta a zablát.Egyébként miért csap ilyen hisztit a pucolás és szerszámozáskor? Rossz emlékei vannak róla?

[Porfelhõ]

Poiuyt! Elérkezett a Te idõd. Nyomás Silveradoba, hogy kicsikét helyrerakd a lovak agyát. Két és fél órás elsõ tereplovaglás az nem babapiskóta! Titok, ha az agyasokra gondoltál, akkor még a kötõszavaiddal, a szóközökkel, minden egyes központozással maximálisan egyetértek, dagad a májam, nõ a keblem, s nem értem, hogy ezek után a Sheriff nevû egyed hogy veszi magának a bátorságot, hogy ujjbegyeit a klaviatúrához érintse? Ja és ez esetben nem volt fölösleges zavarba jönnöm és elpirulnom, zakógombot csavargatnom, köszönöm.

[Zsuzska]

Kedves Bogyó, Milcsi egy kupectõl lett sajnos (? szerencséjére ) megmentve, és ahhoz képest, amilyen akkor volt, most egy földre szállt angyal. De talán az is belejátszik, hogy Porfelhõ Csillagvirágjával kezet foghatna, mint húgyos kanca. ;)

[Ferenc]

Poiuyt!Csak így tovább, lesz még ebbõl naplemente, ha nem viszel kobakot, még csillagok is. Ferenc

[Bogyó]

Hatalmas, hatalmas, hatalmas a paci ágaskodva . Még nem láttam lovat közelrõl a két hátsó lábán állni, de az utóbbi 1 hónap alatt sikerült egy párszor megszemlélnem a hasa alját, a legutóbbi lovazásunk alkalmával is. Nem akarom hosszú lére ereszteni, a lényeg hogy hárman, egy csõdör, és két kanca társaságában elmentünk terepezni. Útközben bementünk a tulaj egyik lovas barátjához, ahol két szép fiatal pej kanca volt.(megjegyzem az itteni pej kanca nagyon imádja a csõdit ) Bementünk a kapun a két kancánkkal, és a csõdivel le teljesen az istállóig, így ott már 4 érett szép kanca volt, + a csõdör. . ., ekkor még csak a hangjukat próbálgatták, nézelõdtek egymásra, hatalmas szimat a levegõbe, és csõdi rájött hogy hova is került õkelme. Megérezte a csajszik bódító illatát, és mikor messzebbre akarták vinni a kancáktól, teli torokból nyihaházni kezdett, és hátsó lábára állni, nyihaha, ágaskodás, a nyihahára válasz a csajsziktól, csõdör-újabb ágaskodás, nyihaha. . .Csak ültem nyugodt lovamon kerek szemekkel figyeltem mit mûvel ez a hatalmas állat :eek: . Nem volt nagyon messze tõlem a csõdi, ezért azon rimánkodtam magamban, jaj csak nehogy nyugis pacim is begõzöljön a mûsor láttán, vagy ide ne huppanjon csõdi két elsõ lába, a hátsókról nem is beszélve. . .Csõdi hatalmasakat dobbantott ahogy földre ért, félelmetes, és hatalmas volt így két lábon. Meg sem mertem mozdulni addig mígnem láttam hogy ez az ugráltatósdi már direkt mutatvány a tulaj által, megnyugodtam, ezt már láttam a kertben, ez már csak móka. Huhh, nem volt még ilyen helyzetben részem, nagyon meglepett a dolog . Egy pillanatra tele volt a gatyó .

[zsezse]

Egy túrázó tatteros három napja Múlt héten túrázni voltunk Csütörtökön reggel indultunk Bankházáról, az úti cél Sarlóspuszta volt. Négyen vágtunk neki, két osztrák barátunk, Sigrid és Rudi,Pali meg én. Rudiról tudni kell, hogy félig magyar szinte már, és jobban ismeri a tanya körüli terepet kb. a Varga-tanyáig, mint mi. Igazi kalandkeresõ, soha nem megy a legrövidebb úton és minden akadály megtalál, legyen az nádas, tó, dübörgõ híd, csatorna vagy mély árok vagy bármi. Természetesen az õ lova, Ritus, a leghülyébb, legkezelhetetlenebb, legijedõsebb stb. A rövid pihenõket felesleges idõhúzásnak tartja. Õ volt a túravezetõ… Kocsival az út kb. 33 km, de mi úgy mentünk, mint a vitorlások szembe szélben, és így kb. 50km-t lovagoltunk.A lónévsor: Csibész, Vezér, Fakó és Ritus volt. Kezdetben Csibésszel volt egy kis probléma, mivel otthon a többi ló állandóan piszkálja, így nem szereti õket. Elindulás után az elsõ egy óra azzal telt el, hogy megértessem vele, hogy most pedig három napon keresztül kénytelen lesz elviselni a másik három ló társaságát. Az elsõ tízperces ügetés után aztán lenyugodott és megtaláltuk a helyünket a csapat háta mögött, így mindenkit szemmel tudtunk tartani.A táj gyönyörû errefelé. Mindenféle látnivaló van: szürke marha gulya, fekete bivaly csorda, liba telep , a csatornák partján töménytelen vízimadár, a réteken meg virágmezõ. Nyílik az árvalányhaj és az írisz, az ember nem gyõz odafigyelni, hogy lehetõleg ne tapossa el a szép lila virágokat. Az utakon haladva szinte már tömény az akác és az olajfák illata. Ligetek és füves puszták váltogatják egymást, a mûveletlen parcellákon vöröslik a pipacstenger, szóval igazi giccs Elõször valahol Ürbõpuszta mellett álltunk meg egy kocsmánál. A többiek ittak egy-két üveg sört én meg megmaradtam az almaitalnál, mivel a sört nem szeretem. Sajnos ez késõbb komoly gondot okozott. Lemostuk a lovak lábát, megitattuk õket, aztán indultunk tovább, pont a legforróbb déli órákban. Egyszer még megálltunk egy [url="http://"http://www.greffm.vnet.hu/sigrudmez.jpg"]szép mezõ[/url] közepén néhány percre, de nem szálltunk le a nyeregbõl, csak a lovak ettek egy kicsit. Aztán már csak Sarlóspusztán. Az utolsó kb. 5 km számomra már maga volt a kínszenvedés. Hétágra sütött a nap, és én egyáltalán nem bírom a meleget, szerencsére volt kalapom és így nem kaptam napszúrást. Nagyon szomjas és fáradt voltam, pedig menet közben lóháton is ittam, de a többieknek ott volt a "sörelõnyük". A túra elõtti egyik lovaglás alkalmával a nadrág feltörte a lábamat térdhajlatnál és bár indulás elõtt leragtapaszoztam, a végére már nagyon fájt. Szóval alig vártam már, hogy leszállhassak és ihassak egy nagyot. :( Megérkezés után lenyergeltünk, szépen rendbe raktuk, megetettük a pacikat. Csibész hátát egyik oldalon megnyomta a nyereg, bekentük hûtõgéllel, de már látható volt, hogy másnap nem fogok rajta lovagolni.A lovak után magunkat is életre keltettük, sajnos a medence még nem mûködött, pedig szívesen úsztam volna egyet. Mivel kevés volt a vendég, vacsorára egyéni kívánságunk szerint összerakott fatálas-mindenféle-sülthúsos-köretes-savanyúságos finom hamit ettünk. Aztán kiültünk a teraszra, néztük a naplementét, a kellemes esti hûs szellõben, kortyolgattuk a tokaji szamorodnit és emelt fõvel tûrtük a sors eme súlyos csapásait.Pénteken reggel hétkor már az istállóban kezdtük a napot, Csibész háta nem lett jobb. Aznapra a terv Lajosmizse és a Tanyacsárda meglátogatása lett volna, egy ebéd erejéig. Közben felmerült, hogy béreljünk egy lovat, meg is kérdeztük, de csak egy telivér lett volna, abból meg nem kértem . Csibészt sem szerettem volna egyedül hagyni egész napra egy ismeretlen helyen. Így Palival a maradás mellett döntöttünk. Rudiék pedig átlovagoltak Lajosmizsére. Közben az istállómester adott egy ötletet, hogy egy zacskó jéggel nyergeljük vissza Csibészt, várjunk egy kicsit és nyugodtan menjünk el vele. Ezt ugyan nem tettük meg, de kértünk egy zacskó jeget és majdnem egy órát nyomtuk a hátára. Az eredmény fantasztikus volt, majdnem teljesen visszahúzódott a dudor. Ennek örömére szépen kiraktuk a két pacit a karámba, ahol úgy döntöttek, hogy még egyszer [url="http://"http://www.greffm.vnet.hu/furdes.jpg"]megfürdenek[/url] .Napközben megnéztünk egy csikós bemutatót, amit valami tanfolyamosoknak szerveztek. A kedvencem a [url="http://"http://www.greffm.vnet.hu/koch.jpg"]Koch-ötös[/url] volt. Kacsasültet ettünk ebédre, és intenzív semmittevéssel töltöttük a nap nagy részét.Rudiék este 7 körül értek vissza, hulla fáradtan. Alig találtak oda, minden felé lekerített területekbe, kerítésekbe akadtak, rengeteget kellett kerülni. Este még egyszer fél órát hûtöttük Csibész hátát, már alig lehetett érezni a púpot.A könnyû vacsora után ismét a teraszon próbáltuk emelt fõvel elviselni a sors csapásait, most éppen egy 5 puttonyos aszú társaságában.Szombat reggel még volt egy kis dudor Csibészen, és úgy döntöttük Pali jön vele haza, mivel nekem nagyon csúnya lett a seb a lábamon, és Vezér lényegesen könnyebb lovaglású ló mint a másik. Mivel elõzõ nap csak pihentek és ettek, a két ló tele volt energiával. Vezér már induláskor rájött, hogy hazafelé tartunk és bekapcsolta a GPS-t. Piszok gyorsan tud lépni, ha akar és simán lelépi a többi lovat, így már az elején megkezdtem a birkózás vele a lassabb tempó elérésére. Csibész hátának kímélése miatt úgy döntöttünk, hogy nem ügetünk szinte semmit, csak lépünk és galoppozunk. Leszámítva azt, hogy a lábam fél óra alatt megadta magát és a fájdalomtól el is zsibbadt, az út nagy része nagyon jó volt. Nem tûzött a nap, nem volt annyira meleg sem, a táj most is csodálatos volt.Ürbõpusztánál most is megálltunk, de most lenyergeltünk. Csibész háta teljesen rendbe jött, a reggeli kis pupli is eltûnt, visszanyomta a nyereg. Ettünk, ittunk, pihentünk egy kicsit aztán indultunk tovább haza. Már úgy tünt, hogy „unalmasan”, telik el túra, amikor néhány kilométerre otthontól történt egy elég komoly baleset. Csatorna partján vágtáztunk, mégpedig teljes gázzal, Pali és én fent a gáton, Rudi és Sigrid pedig kicsit lejjebb, a víz partján, amikor Ritus kikerült egy földbuckát és félrelökte Sigrid lovát, Fakót. A ló megbillent, Sigrid elvesztette az egyensúlyát és leesett a vágtató lóról. A lovas nélküli Fakó rohant tovább, Rudi Ritussal a nyomába, én is Vezérrel, mivel képtelenség volt megállítani, amíg látta maga elõtt a vágtató lovakat. Megfordítani sem tudtam a vékony gáton. Néhány száz méter futás után Rudi elkapta a vágtató lovat és sikeresen meg is álltak, én is Vezérrel. Sétálva elindultak visszafelé, én meg vágtatva, a baleset helyére. Palinak sikerült Csibészt hamarabb megállítania, õ már ott volt és segített Sigridnek, aki még mindig ült a földön. Szegény elég rosszul nézett ki, szerintem egy kicsit el is kábult, a hátán már látszott, hogy meg fog kékülni. Kicsit pihent, aztán már vállalkozott a lóra ülésre. Vágtattunk még néhány percet, aztán már csak léptünk hazáig. Vezér és Csibész úgy nézett ki az öt és fél órás út után, mintha egy lépést sem tettek volna. Tele voltak energiával.Bár rendesen elfáradtam, de nagyon élveztem ezt a három napot . Jó kis erõfelmérés volt a tervezett nyári túra elõtt. Az idõpont már biztosan megvan: július elsõ hete. Szeretnénk Bugacig lemenni, majd meglátjuk mi lesz belõle. ;) [ 27 Május 2002, 17:15: Az üzenetet átszerkesztette: zsezse ]

[Lobengula]

Zsezse, irígy vagyok! Nem csak rád, általában azokra, akiknek jut idejük többnapos túrákra. Nekem sajna jó régen volt részem ilyesmiben, és mostanában sem lesz. A lovacskám, akinek annyi lenne a dolga, hogy terepre meg túrákra járjon, foglalkoztatottság hiányában éjjel-nappal a karámban tömi a hasát. Szegény még nálam is boldogabb, ha néha jut idõm rá is, és elmegyünk valamerre. De nem adjuk fel egyszer eljön a mi idõnk!

[Zsubaba]

Hát akkor rólam ne is beszéljünk! Én irigy vagyok arra, aki minden nap lovagolhat, akinek van lova, aki elmehet többnapos túrára, aki versenyen dobogós helyet ért el... stb... tongue.gif

[Apple]

zsubaba: As good as it gets! (lesz ez még ígyse!)

[Lobengula]

Köszi Zsubaba, mindjárt jobban érzem magam! Nekem a sok lovaglás miatt nincs idõm a saját lovamra.

[Zsubaba]

Lelovagoljam neked? ;)