847 válasz a témához

[packa]

SU-47

Úgy voltak vele gyorsabban repülni már nem nagyon lehet, megnézzük ki tud lassabban....

[StG]

SU-47

Szép nagyon... Hasonló próbálkozásnak látszik, mint ez itt néhány évvel korábbról a konkurenciánál...

[don quihote]

Ezt nem akarják betiltatni az amik?
A MIG-ektõl is tele volt a gatyájuk, akkor mit szólnak ezekhez?

Mit szólnak-mit szólnak? A barát - ellenség felismerõ renszerük olyan fejlett, hogy a föld gömölyûsége ellenére, már akkor lelövik, amikor még takarásban van, és az ellenség, mégcsak nemis észleli a másikat.
Szásáék sárkányban mindíg is jók voltak, de az elektronika nem volt az erõs oldaluk. A SZU 27-es és a MIG 29-es is úgy lett, hogy az egyik járörözés közben megláttak egy F 14-es Tomcat-et, oszt lefotózták. Elötte minden tipusuk csak egy függõleges vezérsíkkal készült.

Edited by don quihote, 2008 április 3. - 13:17.

[don quihote]

Ez tevedes.. ennyire a ruszkik sem hülyek.. a dupla függöleges vezersik azert jött minden ruszki gepnel divatba, mert az összes tervezöiroda a nagy központi aerodinamikai intezetek altal kidolgozott es ajanlott optimalis megoldasokat hasznalja.. azaz az orosz irodak kevesbe függetlenek egymastol a megoldasaikban, mint a nyugatiak.

A szakirodalom dolgokban nem szoktam tévedni. Az viszont igaz, hogy a tervezõ irodák közel sem függetlenek egymástól, de az egyik nem zárja ki a másikat.
SÕT. Tovább megyek, egy Iraki F 14-es egyszer eltévedt. Az oroszok elfogták és lekényszerítették a földre, persze egy orosz reptérre. Naosztán elfelejtették vissza adni a sahéknak. Elvitték Moszkvába, és darabokra szedték, az amcsik nagy bánatára.
Irak az egyetlen olyan ország a világon, akik F 14-est üzemeltetnek az amcsikon kívül. Bár már ott is kitört a kanibalizmus, mert nem kapnak manapság alkatrészeket.

Edited by don quihote, 2008 április 3. - 14:24.

[don quihote]

Ugy tünik megis..
Iran..

:yeah:
Az meg földrajz és nem repülés.
Bár hülye mind a kettõ. Évekig gyilkolták egymást.

Edited by don quihote, 2008 április 3. - 14:27.

[StG]

A MiG-25 is duplavezérsíkos...

[don quihote]

A MiG-25 is duplavezérsíkos...

Anettka is ezzel repült.

A Mikojan–Gurjevics MiG–25 (Микоян–Гуревич МиГ–25) két hajtómûves, második generációs, nagy sebességû elfogó vadászrepülõgép, melyet a Szovjetunióban a Mikojan Tervezõirodában (OKB–155) fejlesztettek ki, elsõsorban az SR–71 Blackbird stratégiai felderítõ és a sorozatgyártásra nem került XB–70 Valkyrie szuperszonikus nehézbombázó repülõgépek elfogására. A szovjet légvédelemben a Szu–15 és a Tu–128 elfogó vadászrepülõgépeket váltotta le. A világ egyik leggyorsabb vadászrepülõgépe, sebességét a sárkányszerkezet felmelegedése és hajtómûveinek nagy sebességnél történõ gyors elhasználódása miatt korlátozták 2,83 Machra, de ezt a korlátot néha átlépték. Mivel repülési magassága is rendkívül nagy volt, felderítõ, késõbb légvédelem elleni változatát is kifejlesztették. A viszonylag drága és bonyolultan üzemeltethetõ repülõgépnek a Varsói Szerzõdés országai közül csak a Bolgár Légierõ alkalmazta négy felderítõ példányát, de több fejlõdõ országba, így Líbiába, Irakba, Algériába, Szíriába és Indiába is exportálták. Késõbbi gyártású példányai még szolgálatban állnak, az elfogóvadászokat a Szovjetunióban Szu–27 és a MiG–25 továbbfejlesztett változatával, a MiG–31 repülõgéppel váltották le.

[StG]

Anettka is ezzel repült.

Valóban...

[don quihote]

MiG-25 FOXBAT A MiG-25-öst vadászváltozat a nagyteljesítményû ellenséges támadó és felderítô gépek elfogására lett kifejlesztve a '60-as évek végén a Szovjetunióban. A vele párhuzamosan fejlesztett felderítô változat feladata az ellenséges légvédelem által el nem érhetô nagy sebességû és magasságú felderítés. A MiG-25-ös tartósan képes a hangsebesség fölötti repülésre és utazósebessége 2500 km/h. A MiG-25 16 változatából 1984-ig, a gyártás befejezéséig mintegy 1200 db-ot gyártottak. Az család összes gépét a Volga menti Gorkijban ( Nyizsnij Novgorod ) gyártották. Sok változat csupán egy-két részegységben különbözik egymástól, még sok esetben ilyen jelentéktelen változtatások miatt nem vezettek be új változatot.

[StG]

Egyébként ezzel csak arra akartam volna utalni, hogy a MiG-29 elõtt is volt már dupla függõleges vezérsíkos szovjet gép... Ha jól gömbészem, ennek a prototípusa elõbb repült, mint az F-14-é...

No, úgy látszik, jó pénzért MiG-31-gyel is felviszik a jelentkezõket:

[repüló]

Mindenesetre, néhány éven belül mi is vehetünk majd bármelyikbõl, amikor is az egekbe szökik a megmaradt kõolaj ára és senki sem tudja majd üzemeltetni õket. Jó lesz a kertbe madárfészeknek, esetleg a pacik ugrálhatják majd át õket önfeledten. Sajnos az átmenet valamilyen másfajta üzemanyagra szerintem korántsem lesz zökkenõmentes. Csak még nem vesszük tudomásul, hogy minden a kõolajra, plusz gázra épül. Okosabb országok már próbálkoznak mással is. Mi megint lemaradunk.

[don quihote]

Okosabb országok már próbálkoznak mással is. Mi megint lemaradunk.

Kikre, mire gondolsz?

[repüló]

Kikre, mire gondolsz?

Arra, hogy gondolom nem lehet majd mindenféle üzemanyagot (borból, komposztból, kakukkfiókából..) beletuszkolni a mostani hajtómûvekbe, anélkül pedig csak kiállítási tárgyak lesznek kedvenc repcsijeink. Sajna.

[don quihote]

Értem, de kik az okosabbak akik elõre gondolkodnak, és mi pótolhatja a mostani üzemanyagokat? Vagy csak én maradtam le valami infóról? A „berlini cukorkabombázókra” emlékeztek A 60 évvel ezelõtti berlini légihíd emlékére szervezték meg a Phoenix Rallyt Az amerikai szállítóparancsnokság közremûködésével minden évben lebonyolítják a Phoenix Rally nevû eseménysorozatot, amellyel a múlt és a jelen „légi fuvarosainak” kívánnak emléket állítani. Az idei évben, március 24–28. között a 60 évvel ezelõtti berlini légihíd volt a megemlékezés témája. A hidegháború elsõ nagy megpróbáltatásakor 2 millió polgári személy ellátását kellett biztosítani. Ebben nagy szerepet játszottak azok a bátor pilóták is, akik „cukorkabombázásaikkal” nagy népszerûségnek örvendtek a nélkülözést szenvedõ német gyermekek körében. A berlini légihidat 1948-ban, amerikai, angol és francia összefogással indították meg, miután a szovjetek blokádot vontak Nyugat-Berlin köré. Ezzel gyakorlatilag mintegy 2 millió embert vágtak el a külvilágtól, illetve mindenfajta ellátástól. A városrész megsegítésére az egyedüli reményt csak a légi utánpótlás biztosítása jelentette. Ez azonban akkoriban nagy szervezõmunkát igényelt, amelynek ráadásul még a technikai lebonyolítása sem volt annyira egyszerû feladat, hiszen a berliniek megfelelõ ellátásához napi kb. 2000 tonna élelem célba juttatására volt szükség. Errõl emlékezett meg Gail Halvorsen nyugállományú ezredes is, aki pilótaként elõször a tempelhofi repülõtérre szállított lisztet. Mint elmondta, a német földi rakodószemélyzetet, valamint az embereket is az éhség, valamint a szabadság iránti vágy vezérelte az embertelen világban. Halvorsen úr egyike volt azoknak a találóan csak „berlini cukorkabombázóknak” hívott pilótáknak, akik a gyermekek részére rendszeres édességellátmányt is juttattak. Az Operation Vittles végül 15 hónapon keresztül mûködött lényegében zökkenõmentesen. A különféle szállítógépek 3 percenként érkeztek és szálltak le Berlin három repülõterén. A rakodási idõt olyan rövidre csökkentették, hogy a repülõgépek személyzetének nem kellett kiszállnia, sõt pakolás közben a pilóták még a motorokat sem állították le. A légtér annyira zsúfolt volt, hogy a berepülések kezdetben igencsak kockázatos vállalkozásnak bizonyultak. Az elsõ két hónapban hét ember vesztette életét balesetekben. A légihíd tervét egyébként William H. Tunner vezérõrnagy dolgozta ki, aki elképzeléseivel a súlyos katasztrófákat kívánta megelõzni. A három légi folyosó közül a két szélsõt a befelé, a középsõt pedig a kifelé repülõ gépek használták. A hidegháború elsõ konfrontációjának megnyerésében a hajózókon kívül szintén nagy szerep hárult még a földi irányítókra, valamint a szerelõkre is, akik éjt nappallá téve gondoskodtak a masinák nagyfokú bevethetõségérõl. Nekik köszönhetõ, hogy eredményesen zárult a XX. század legnagyobb mentõakciója. A berlini légihíd 60. évfordulóján Arthur J. Lichte tábornok, az Air Mobility Command parancsnoka kijelentette, hogy a jelenlegi szállítóparancsnokság gyökerei is éppen erre az eseményre vezethetõk vissza, amely rendkívül fontos és meghatározó része az amerikai légierõ történetének. Akkoriban még 3 percenként, ma mindössze 90 másodpercenként képesek felszállni gépeikkel, ha a szükség úgy kívánja. Munkájuk manapság is bõven adódik. A légierõ KC–135 Stratotanker, valamint szállítógépei ugyanolyan feladatokat látnak el, mint nagy elõdeik. A tábornok megemlítette azt is, hogy a KC–135-ös flotta masináinak átlagos életkora mostanra már elérte a 47 évet! Végül hozzátette, hogy az amerikai szállítóparancsnokságnál is a gyorsabban, messzebbre és nagyobb terhek szállítása elv érvényesül. A floridai MacDill légibázisról induló Phoenix Rallyn, 2008. március 24–28. között Gail Halvorsen nyugállományú ezredes mellett Tim Chopp és Bill Morrissey veteránok is részt vettek. Õk hárman egyébként tagjai voltak egykor a „Spirit of Freedom” nevû, C–54-es Skymaster gép személyzetének.

[repüló]

Értem, de kik az okosabbak akik elõre gondolkodnak, és mi pótolhatja a mostani üzemanyagokat?
Vagy csak én maradtam le valami infóról?
A „berlini cukorkabombázókra” emlékeztek
A 60 évvel ezelõtti berlini légihíd emlékére szervezték meg a Phoenix Rallyt

Az amerikai szállítóparancsnokság közremûködésével minden évben lebonyolítják a Phoenix Rally nevû eseménysorozatot, amellyel a múlt és a jelen „légi fuvarosainak” kívánnak emléket állítani. Az idei évben, március 24–28. között a 60 évvel ezelõtti berlini légihíd volt a megemlékezés témája. A hidegháború elsõ nagy megpróbáltatásakor 2 millió polgári személy ellátását kellett biztosítani. Ebben nagy szerepet játszottak azok a bátor pilóták is, akik „cukorkabombázásaikkal” nagy népszerûségnek örvendtek a nélkülözést szenvedõ német gyermekek körében.

A berlini légihidat 1948-ban, amerikai, angol és francia összefogással indították meg, miután a szovjetek blokádot vontak Nyugat-Berlin köré. Ezzel gyakorlatilag mintegy 2 millió embert vágtak el a külvilágtól, illetve mindenfajta ellátástól. A városrész megsegítésére az egyedüli reményt csak a légi utánpótlás biztosítása jelentette. Ez azonban akkoriban nagy szervezõmunkát igényelt, amelynek ráadásul még a technikai lebonyolítása sem volt annyira egyszerû feladat, hiszen a berliniek megfelelõ ellátásához napi kb. 2000 tonna élelem célba juttatására volt szükség. Errõl emlékezett meg Gail Halvorsen nyugállományú ezredes is, aki pilótaként elõször a tempelhofi repülõtérre szállított lisztet. Mint elmondta, a német földi rakodószemélyzetet, valamint az embereket is az éhség, valamint a szabadság iránti vágy vezérelte az embertelen világban. Halvorsen úr egyike volt azoknak a találóan csak „berlini cukorkabombázóknak” hívott pilótáknak, akik a gyermekek részére rendszeres édességellátmányt is juttattak.

Az Operation Vittles végül 15 hónapon keresztül mûködött lényegében zökkenõmentesen. A különféle szállítógépek 3 percenként érkeztek és szálltak le Berlin három repülõterén. A rakodási idõt olyan rövidre csökkentették, hogy a repülõgépek személyzetének nem kellett kiszállnia, sõt pakolás közben a pilóták még a motorokat sem állították le. A légtér annyira zsúfolt volt, hogy a berepülések kezdetben igencsak kockázatos vállalkozásnak bizonyultak. Az elsõ két hónapban hét ember vesztette életét balesetekben. A légihíd tervét egyébként William H. Tunner vezérõrnagy dolgozta ki, aki elképzeléseivel a súlyos katasztrófákat kívánta megelõzni. A három légi folyosó közül a két szélsõt a befelé, a középsõt pedig a kifelé repülõ gépek használták. A hidegháború elsõ konfrontációjának megnyerésében a hajózókon kívül szintén nagy szerep hárult még a földi irányítókra, valamint a szerelõkre is, akik éjt nappallá téve gondoskodtak a masinák nagyfokú bevethetõségérõl. Nekik köszönhetõ, hogy eredményesen zárult a XX. század legnagyobb mentõakciója.

A berlini légihíd 60. évfordulóján Arthur J. Lichte tábornok, az Air Mobility Command parancsnoka kijelentette, hogy a jelenlegi szállítóparancsnokság gyökerei is éppen erre az eseményre vezethetõk vissza, amely rendkívül fontos és meghatározó része az amerikai légierõ történetének. Akkoriban még 3 percenként, ma mindössze 90 másodpercenként képesek felszállni gépeikkel, ha a szükség úgy kívánja. Munkájuk manapság is bõven adódik. A légierõ KC–135 Stratotanker, valamint szállítógépei ugyanolyan feladatokat látnak el, mint nagy elõdeik. A tábornok megemlítette azt is, hogy a KC–135-ös flotta masináinak átlagos életkora mostanra már elérte a 47 évet! Végül hozzátette, hogy az amerikai szállítóparancsnokságnál is a gyorsabban, messzebbre és nagyobb terhek szállítása elv érvényesül.
A floridai MacDill légibázisról induló Phoenix Rallyn, 2008. március 24–28. között Gail Halvorsen nyugállományú ezredes mellett Tim Chopp és Bill Morrissey veteránok is részt vettek. Õk hárman egyébként tagjai voltak egykor a „Spirit of Freedom” nevû, C–54-es Skymaster gép személyzetének.

Igazából nemtom mi lesz majd a megfelelõ üzemanyag. A hidrogénnel kisérletezés szép, de az elõálításához is áramra van szükség, ami megint csak az olaj segítségével jön létre. Gondolom azért valahol sok pénzt ölnek az "elfelejtett" energiaforrásokkal való kutatásra. Ezek nagyon is élõ dolgok, Tesla-tól kezdve nemistommég kiig, sokan állítottak már elõ tiszta energiát, de attól tartok, ez a mostani repcsi hajtómûveken akkor sem segít. Nem lesz egyszerû az átmenet. Egely György errõl biztosan többet tud.

Azért felettéb ironikusnak találom, hogy az olajért vívott harcokhoz rettenetes mennyiségû olaj kell a jármûvekbe. Ha elfogy, marad a kard, meg a lovagi tornák...

[repüló]

Nos az idézés hossza véletlen mûve volt, de ez Nálad nyilván nem fordulhat elõ, hiszen ennyire magabiztos vagy. Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de a Te életedben is megtörténhet még a változás, amikor a korlátlannak hitt üzemanyag egyszercsak elfogy és talán korántsem a fizikai értelmében, csak neked is megfizethetetlen lesz. Én örülnék a legjobban, ha ez majd csak a mi életünk után következne be. Politikáról pedig egy szót sem vagyok hajlandó ejteni, már ami az olaj országok elleni vagy melletti harcokkkal kapcsolatos.

[don quihote]

Pedig de. ;)
Mert ha nem így lenne, akkor kapásból tudok 5 országot, ahol be kellett volna már régóta avatkozni.
Csk nincs olajuk. Sõt semmijük.

:yeah: :yeah: :yeah:

[moon]

Nos az idézés hossza véletlen mûve volt, de ez Nálad nyilván nem fordulhat elõ, hiszen ennyire magabiztos vagy. Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de a Te életedben is megtörténhet még a változás, amikor a korlátlannak hitt üzemanyag egyszercsak elfogy és talán korántsem a fizikai értelmében, csak neked is megfizethetetlen lesz. Én örülnék a legjobban, ha ez majd csak a mi életünk után következne be.
Politikáról pedig egy szót sem vagyok hajlandó ejteni, már ami az olaj országok elleni vagy melletti harcokkkal kapcsolatos.

ez simán be fog következni a mi életünkben, külföldön már nagyban téma a peak oil, nálunk viszont nem téma még a sajtóban. Itt van egy tanulságos topik errõl, van akik már komolyan be vannak tojva, én meg attól vagyok betojva, hogy nálam sokkal komplexebb közgazdasági és politikai ismeretekkel rendelkezõ emberkék vannak a peak oiltól komolyan betojva.
Röviden annyi a lényeg, hogy mivel az olaj ára felmegy, ezért a szálíltási költség is felmegy, tehát az élelmiszereket nem fogják messzirõl sállítani, nem lesz teszkós zõdcség, az lesz ami itthon terem.
De a nagyobb baj az, hogy vannak a világban fizikai alaptörvények amit az ember sem tud kikerülni.
Ilyen pl. hogy zárt rendszer energiája állandó.
Az emberi civilizációt az olajenergia tartja ilyen szinten, elég csak abba belegondolni, hogy a jelenlegi népességszám meleltt, elegendõ élelmiszert csak a földek mûtrágyázásával lehet biztosítani.
Ha drágul az olaj, akkor drágulni fog a mûtrágya is, ha megcsappan az olaj, akkor valakik valahol nagyon éhesek lesznek és nem lenne jó ebbe a csoportba tartozni. Akit bõvebben érdekel borzolja az idegeit itt.

[moon]

Brrr.. de ez nem olajos topic, hanem repülös topic.. es ha mar vegre abbahagytuk az olajozast, ne kezdjük ujra..

Mongolnak igaza van.. igy kenyelmesebb.

Az altalad jelzett cikkek es ijesztö, söt hatborzongato gondolatok abba a kategoriaba tartoznak, amit a nemet "Milchmädchenrechnung"-nak nevez..

Legyen talalos kerdes ez.. csinaljunk üzletet: ha nyitsz egy olajos topic-ot, ott megirom, mi a fenti fogalom jelentese..

Igen, a nagy társadalmi és gazdasági válságok természetébõl adódik, hogy az emberek az utolsó pillanatig nem akarnak róla tudomást venni, hiszen a kisemberek úgysem tudnának ellene semmit tenni.
Felõlem bárki azt gondol ami neki kényelmes.

[moon]

Moon..

Kerlek ne ijesztgesd a topic-ot olvasgato nagyon ijedös es felenk repülö, ejtöernyös es lovastudos kollegakat..
ez a ket gondolat meggyözött, hogy a veszely nagyon közelröl fenyeget..

Az elsö egy fizikai törvenyszerüseg, amely NAGYON korlatozott körülmenyek között igaz zart FIZIKAI rendszerekre..

TARSADALMI rendszerekre egyaltalan nem atvihetö.. badarsag.. legfeljebb szojatek.. malna - balna.. szezon - fazon..

A masodik mondatbol egy szo sem igaz..

Most, hogy így alátámasztottad az érvelésed, bevallom kezdek hinni neked.
Majd szerelünk fel újabb konnektorokat, mivel az áram abból jön.
A földben meg korlátlan mennyiségben van olaj. ;)