Közzétéve 2005 december 25. - 14:11
Tötõ, Apple, Babszem! Csak irigyelni tudlak titeket. Nálunk sajnos nem így van. Ha lenne egy kicsi a családban, talán visszajönne a régen elvesztett varázs, amit nem tudom minek lehet köszönni, hogy elszállt. Nekem nincs semmi bajom a karácsonnyal, akkor egyszer együtt van az egész család, illetve a szûk kör. Nálunk már nincs megleõpetés, kivéve most, tesómmal megleptük a családot,. De ezt leszámítva mindenki tudott arról, hogy mit fog kapni, kivéve a nagyszülõket. És rossz ez. Az egyik tanárnõm azt mondta náluk pus - mus megy, kiderítik, ki mit szeretne, mire van szüksége... Nálunk, megkérdezik, és hiába mondom a szívem legmélyebb vágyát, azt sose kaphatom meg! Igazából a legjobb az lenne, ha mindkét nagypapám élne, ez ugyebár fizikai képtelenség, bár bennünk élnek, én még is hiányolom az emlékezést rájuk. Csak eszünk, és iszunk, és ajándékozunk, ami már nem is meglepetés, mert tudom mi van benne. Szinte ki se nyitom az ajándékom. Apukám minden évben inget kap, mondván erre van szüksége. Én nem kérek soha ajándékot, még is kapok valamit, amit jószívvel adnak, de lehet, hogy nem tetszik, vagy felesleges. De ennek nem ez a lényege, nem az ajándékok. Ennek az kellene, hogy a lényege legyen, hogy a család együtt van, és, hogy kivételesen nem kötöszködik, nem kiabál, és nem piszkálódik senki. De nálunk nem ez van. Miért nem csináltasd már meg, miért azt csinálod, miért nem amazt...stb. Nekem így inkább nem is kell karácsony. Irigyellek benneteket, hogy megvan még a karácsony varázsa! Õrizzétek meg még - még - még... az életetek végéig. És ne hagyjátok, hogy az idõ múlásával elvegyék tõletek! Ilyenkor mindenki szereti a másikat, mosolyog, kivételesen Segít!!!!! másokon. De miért csak ilyenkor? Annyian szorulnának segítségre, annyi embernek boldogtalan a karácsonya, annyian vannak kint az utcán... És ez most lehet, hogy csúfnak tûnik, karácsonykor ilyeneket írni, de ez a tény, és ez a valóság. Ha valaki szeret, egész évben szeressen, úgy ahogy vagyok, a hibáimmal, és ne cak szenteste néhûány órára, és még 2 napig, mert annak semmi értelme. Én szeretnék újra varázst, szeretném érezni a karácsony minden ízét újra, de ettõll a város, a modern élet is megfoszt. Egy centi hó sem esett, meg sem maradt... Ha esik a hó, gyorsan mindent felsóznak, véletlenül se maradjon... Az emberek néha letehetnék az autójukat, nem kéne rohanni csak egyszer - egyszer, és rámosolyogni a szeretteinkre és azt mondani nek: Igen, elrontottad, de nem baj, együtt kijavítjuk... Vagy valami hasonlót. Nem mindíg dühöngeni, nem a gondot látni az ünnepekben, és nem maszkok mögé bújni. Ez az élet oda visz, hogy teherré válik minden. Egy születésnap, egy névnap, és ekár egy Karácsony is. Én magamból kiindulva, születésnapomon örülök egy kedves szónak, annak, hogy annyit mondanak boldog szülinapot, és rám mosolyognak. Nem kell semmi, ajándék, semmi, csak a barátok, a szeretet egész évben, a hét minden napjan, az óra minden percében! Megvan mindenem amit a családom megadhat, amire szükségem van, csak amit nagyon szeretnék... ahoz a saját erõm szükséges, és egy fõnyeremény, hatalmas összeg, mert igaz nekem a legkissebb kívánság, másnak egy anyagi csõd, mert én nem igazán az árát, hanem a szeretetét figyelem. Aki ismer tudja mirõl, illetve inkább kirõl van szó. No, ezzel a hosszú monológgal csak annyit akartam, hogy mindenki, akinek még van még Karácsonyi varázsa, õrízze meg, és adja tovább. Talán, ha a szívem legméljebb álmait meg tudom valósítani, visszatér a varázslat, és tudok hinni a tiszta szeretetben újra, minden áldottt nap!Békés, Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek mégegyszer!