5707 válasz a témához

[tötõ Zsó]

Valójában az advent, az ünnepek álltak a téma középpontjában.De tényleg, komolyan elgondolkodtam ezeken...Hogy régen mit jelentett az ünnep, ennek milyen "szertartásai" voltak. Régen sürögtek forogtak az asszonyok a konyhában, és készültek nagy izagalmak közepette, valódi ajándékokkal lepték meg egymást, vagy ott volt a betlehemezés, és a többi. Ma meg? A ma embere hogyan készül a karácsonyra? Ahogy az elõadó mondta, nem idõt szentelnek rá, hanem idõt szakítanak, és teli van a hócipõjük, mert már megint ki kell takarítani a lakást, és még nem fõztek semmit, és elmegyünk a bevásárlóközpontba, mert a szórólapon meghirdették, hogy van egy digitális jóégtudjami 9999 Ft-ért.

Remélem Te tudod a legjobban, hogy szerintem mennyire sokmindenben egyformák vagyunk, de azért ez amit fennt írtál, mégsem állja meg a helyét teljesen.Mert amig a mai világban valóban inkább idõt "szakítunk" a Karácsonyra, az Ünnepekre, a felkészülésre, az ajándékok elkészítésére/kiválasztására, de ezzel párhuzamosan a 21.Századi társadalomnak teljesen más az élete, a hétköznapi beosztása mint az általad említetteké. Meg kell jegyeznem, egyetértek maximálisan azzal amit utána írsz.Egy mai nõ dolgozik, karriert épít, emellett összetartja a családot,gondoskodik és törõdik. Egy mai férfi dolgozik, s eltartja a családot. Normál esetben. Állj ki egy percre egy forgalmas útra, vagy csak ülj le egy padra. Azt fogod érezni, hogy az emberek csak suhannak el melletted, ügyet sem vetve a fán éneklõ madárkára, vagy a langyos nyári szellõre. Rohannak, rohannak az elõttük lebegõ cél felé, ami percenként változik. És ezt annyira megszoktuk, hogy sokan értékelni sem tudják a körülöttük élõket, a természetet. Talán nem kellett volna fejlõdnie a világnak. Talán maradhattunk volna mi is, fonóba járó lányok, vidéki házban élõ magyarok. Talán nem kellett volna elfelejtenünk a kultúránkat, talán lassítanunk kéne. De amíg folytatjuk a rohanó életünket -más választás híján-, továbbra is minden menni fog ahogy eddig. Globalizáció, üvegházhatás, stressz, betegségek.A nagyanyám sváb vidéken nõtt fel, egy olyan csodás helyen, ami akkor érintetlen volt a gyárak füstjétõl, a tömeg zajától.Õk tudták ezt értékelni.

Edited by tötõ Zsó, 2005 december 10. - 22:23.

[Dé]

KT, remélem én is, hogy én választottam/mi választottunk jól ;) És hogy össze is jön, amit elterveztünk

[Keszi]

ZsóAmit írsz az úgy van, csak nem akarom a nõk szerepét pedzegetni, de errõl is szó volt végig ;) Ez a fõ baj. Gyerek, család, otthon. Nem számít.Különben, azt vettem észre, hogy azért itt is nagyban közrejátszik az akarat. Mert rendben hogy karrier. De akinek ez fontos, az tud erre is idõt szánni, vagy szakítani, vagy mondjuk bárhogy. Helyette inkább elmennek otthonról, korzóznak össze vissza, mert az otthoni készülõdés az már= nekik az unalommal, egy fárasztó plusz, ami az ünneppel jár. :( Ezt látom."Talán nem kellett volna fejlõdnie a világnak."Az egész beszélgetés ezzel kezdõdött. Hol rontottuk el? Hol kezdõdött el a világ lezüllesztése? Erre annyit mondott, Õ, a fizikus, hogy a felvilágosodástól. Az emberek legnagyobb ellensége a 'szakember". Azt hisszük okosak vagyunk, mert már mindenféle miniatûr digitális kütyüt meg tudunk gyártani, és mert a gyerekek fantasztikus egyenleteket oldanak meg középiskolában, közben meg olyan az életünk mint egy futószalag, és a régiek sokkal jobban értették az élet "lényegét". Lehet jönni azzal, hogy persze, de régen, amikor még fejletlenebb volt pl az orvostudomány, volt aki meghalt torokgyíkban. Na és? Most torokgyíkban nem fog meghalni,de helyette meghal rákban, aidsben, és szív meg érrendszeri megbetegedésben a túlzott hajtástól és stressztõl. Aki normálisan akar élni, az is szívhatja mások bagófüstjét, a gyárkémények mocskát, meg a kipufogó gázt. De ezzel senki nem törõdik. És hányingerem van attól, hogy ahogy hazaestem, anyukámék bekapcsolták a rádiót és a következõt mondta be a mûsorvezetõ: hosszú vékony lábak, combfix, nagy mellek mmm..ha egy ilyen várna a karácsonyfa alatt, de boldog is lennék! -mondta ezt nagy komolysággal. Tényleg errõl szól ma az ünnep? A férfiaknak tényleg ez kell? Elgondolkodtató. Valóságnak hányinger, viccnek túl rossz hogy nevetni tudjak rajta. És pláne nem kéne egy rádión keresztül ezt közvetíteni. Bár mit is szóljak, amíg Gyõzike meg Mónika show meg Bajkeverõk folyik még a csapból is. És mostmár abba is hagyom a mérgelõdést, mert tényleg elviselhetetlen leszek öregkoromra.

Edited by Keszi, 2005 december 11. - 10:19.

[Rosinante]

Bocsánat, hogy külsõsként belenyihogok... Azt hiszem, van némi rálátásom a két világ közti különbségre. Nekem is sok szempontból szimpatikusabb a régi (hûdemeglepõ), de azt se felejtsétek el, hogy abban a világban olyan fixek voltak az értékek, a szerepek, hogy a megszabott kereteken kívül szó sem lehetett a kisember világrengetõ önmegvalósításáról. Most meg szabad a döntés; karrierista sikernõ szeretnél lenni, plázacica, vagy a saját értékrended szerint élõ, a hagyományokat tiszteletben tartó, emberléptékû ember. Elég kevés embernek tartanak revolvert a homlokához, hogy márpedig itt kell maradnia a XXI. századi szupermelóban, és nem mehet el vidékre földet túrni meg állatot tartani, ami kínkeserves, de szerintem emberibb. Az más kérdés, hogy mire van igény, és kinek milyen kompromisszum fér bele a képbe. Az emberiség valóban elszúrta, de attól még nem kell rálegyintenünk; ami rajtunk múlik, azt jól kell csinálni, példát mutatni, hogy így is lehet - ennél többet személyes szinten nem tehetünk. Kevesebbet meg nem szabad.

[Apple]

Azért én örülök, hogy a nagy városi forgatagban is, ha elmegyek egy fa mellett, meghallom akár a veréb pityogását, vagy a galambok turbékolását, vagy a rigók fütyörészését, még így télen is. Észreveszem, és egy kicsit jobb akkor.

[tötõ Zsó]

Azért én örülök, hogy a nagy városi forgatagban is, ha elmegyek egy fa mellett, meghallom akár a veréb pityogását, vagy a galambok turbékolását, vagy a rigók fütyörészését, még így télen is. Észreveszem, és egy kicsit jobb akkor.

Hát ezaz :)Hogy csak kevesünknek tûnik fel.

[Rosinante]

Na látjátok, itt falun pl. nincs feketerigó.

[Ernest]

Bocsánat, hogy külsõsként belenyihogok... Azt hiszem, van némi rálátásom a két világ közti különbségre. Nekem is sok szempontból szimpatikusabb a régi (hûdemeglepõ), de azt se felejtsétek el, hogy abban a világban olyan fixek voltak az értékek, a szerepek, hogy a megszabott kereteken kívül szó sem lehetett a kisember világrengetõ önmegvalósításáról. Most meg szabad a döntés; karrierista sikernõ szeretnél lenni, plázacica, vagy a saját értékrended szerint élõ, a hagyományokat tiszteletben tartó, emberléptékû ember. Elég kevés embernek tartanak revolvert a homlokához, hogy márpedig itt kell maradnia a XXI. századi szupermelóban, és nem mehet el vidékre földet túrni meg állatot tartani, ami kínkeserves, de szerintem emberibb. Az más kérdés, hogy mire van igény, és kinek milyen kompromisszum fér bele a képbe. Az emberiség valóban elszúrta, de attól még nem kell rálegyintenünk; ami rajtunk múlik, azt jól kell csinálni, példát mutatni, hogy így is lehet - ennél többet személyes szinten nem tehetünk. Kevesebbet meg nem szabad.

Tyû, Rosi, ezt jól megmondtad. Semmi mosoly, a "jól" alapértelmezésben van itt. Az a baj, hogy szeretnénk fejlõdni, és a fejlõdés meg félrevisz. Nekem most nem tetszik a "tegnapi" fix értékrendszer, a keretek. Nem tetszik, hogy egy utam volt. Hogy az új lehetõségekbe belehalunk... Az lehet. Nem hiszem, hogy sok olyan volna, aki okosan tudná csinálni, mondjuk öt évig Bill Gatesként pörög, majd elmegy az isten háta mögé egy farmra nézni a lovakat, mert már nem kell félnie az éhezéstõl élete végéig.Egyet fixnek gondolok: nincs visszaút. Már sose ássuk fel az autópályákat azért, mert majd a legtöbben közlekedési balesetben halnak meg. Ésígytovább.

[Barefoot]

a megszabott kereteken kívül szó sem lehetett a kisember világrengetõ önmegvalósításáról.

Van ennek egy másik olvasata is: amíg az emberek tudták mi a szerepük, hol a helyük, addig nem volt szükségük olyan pótcselekvésekre, mint az ún. önmegvalósítás.

Most meg szabad a döntés;

A szabad választás egy illúzió. Ugyanúgy készen kapsz a mai társadalomtól is egy követendõ mintát, mint régen. Például a fent említett önmegvalósítás is része ennek a mintának, mert azt közvetítik ma ezer csatornán feléd, hogy csak akkor vagy értékes ember, akkor vagy valaki, ha különbözöl másoktól, és nem érdekel mit gondolnak rólad, és egyáltalán annyira induvidualista vagy, amennyire ez egyáltalán lehetséges. Az más kérdés, hogy ellentmondásos a rendszer, mert ha nem érdekel a többiek véleménye, akkor az sem érdekel, hogy átlagember vagy.

[Rosinante]

Barefot, sok dologban egyetértek Veled. Node...

Például a fent említett önmegvalósítás is része ennek a mintának, mert azt közvetítik ma ezer csatornán feléd, hogy csak akkor vagy értékes ember, akkor vagy valaki, ha különbözöl másoktól, és nem érdekel mit gondolnak rólad, és egyáltalán annyira induvidualista vagy, amennyire ez egyáltalán lehetséges. Az más kérdés, hogy ellentmondásos a rendszer, mert ha nem érdekel a többiek véleménye, akkor az sem érdekel, hogy átlagember vagy.

Nem sokat elmélkedtem az önmegvalósítás definícióján, de nem biztos, hogy ilyen irányból közelíteném meg. Önzõ módon a saját szemszögembõl látom a legjobban a dolgot, nálam az önmegvalósítás az álmaim irányába való törekvést jelenti, ami fonóba járó zsiráflánykaként elég macerás lett volna. Nem hiszem, hogy feketén-fehéren ki lehet jelenteni, hogy egyik vagy másik kor jobb vagy rosszabb volt; mindennek megvannak a maga jellemzõi pozitívumokkal és negatívumokkal. A baj az emberek mentalitásával van, tényleg az agyunkra ment a fenenagy fejlõdés, és nem tudjuk okosan használni a lehetõségeinket, de errõl nem a fejlõdés tehet, hanem mi.

[Ernest]

A család gazdasági egység volt, nem volt más út, csak az éhenhalás. A szükségszerûség és az eszmény így fonódott egybe, hogy az ember ne akarjon mást, elvégre nincs reális más. Ma azért egy jó jövedelem az elég a lakás rezsijére (is). Ha van ennyi jövedelem, egyesek ezt fel is fogják ismerni. Sem kiközösítés, sem tv prédikáció nem gyömöszöli vissza a dugót a palackba.Ennyit Marxról. :)A modern korban sok jó is van. Például itt barátkozunk, pedig 300 évvel ezelõtt biztosan nem tettük volna, mert a szomszéd faluba is csak évente egyszer mentünk volna, és ha ott szólunk valakihez, neadjisten ellenkezõ nemûhöz, abból nagy baj lett volna. De az tény, hogy a szomszéd faluba gyalogolni kevésbé pocaknövesztõ volt, és ha nem november utolján, akkor a virágokat is lehetett nézegetni.Hmmm... Képzeljük el, ezek a tisztelt fórumosok egy 300 évvel ezelõtti zárt világban melyik vagy milyen helyet foglalnának el. Én egyébként a 90-es években tömegközlekedés egy része helyett 25 percet kétlábaztam a munkába menet, és valóban jól elvoltam az út menti növényekkel (mivel a füvek virágzására allergiás vagyok, igyekeztem jóban lenni velük májusban). Most meg az autós munkábajárásról léptem át a tömegközlekedésesre. És vagy egy hétig nem neteztem 5 percnél többet. Szóval, én már félig Rousseau vagyok.

Edited by Ernest, 2005 december 11. - 11:49.

[Barefoot]

Az álmok és vágyak is manipulálva vagynak az ismeretek, a nevelés, szóval a környezet által, amiben felnõsz. Simán lehettél volna boldog fonyóba járó lánykaként is, ahol ráadásul te lettél volna a népdalban is emlegetett karcsúmagosabbik :)Ettõl függettlenül én sosem voltam olyan radikális, hogy azt mondjam, törjünk össze minden gépet, és gyújtsuk fel a városokat. Van a fejlõdésnek jó oldala is, meg egyébként is, valóban nincs visszaút - úgymond megettük az almát a jó és gonosz tudásának fájáról. Innentõl már csak abban reménykedhetünk, hogy azoknak van igaza, akik a libikóka elvre alapozva azt mondják, hogy ez a mai fogyasztói társadalom és technokrácia csak túllendülés, és a helyzet idõvel normalizálódik, és visszatér az élet egy természetközelibb mederbe. Ennek ugyan ma semmi jele, de én optimista alkat vagyok.

[dumdum]

*****

Edited by dumdum, 2006 szeptember 16. - 7:29.

[Babszem]

Muszály hozzá szólnom ehez a témához. Városban nõttem, növök még most is. Én is rohanok reggelente a busz után és az iskolába vagy haza, sietve nehogy lemaradjak a külön órámról, hogy meglegyen az áhított nyelvizsga stb. Persze szerintem ez természetes. Eddig nem is tudom talán csúnya gonosz átoknak véltem folytonos pontatlanságomat. Vagy túl korán érek valahova vagy késõn.. Álltaláb amikor korán érek valahova leülök egy üres padra és csak bámulok magam elé vagy olvasgatok valami okosat amivel az iskolába tömik a fejünket. Persze álltalában a bámulás szindróma gyõz. Nem ritka hogyha az utcán végig sétálok megállok csak úgy pihenni, vagy nem is tudom csak meg kell hogy álljak hogy felnézzek a kiderült égre, vagy érezzem ahogy végig folyik az arcomon a hideg esõcsepp. Persze mellettem sok sok ember suhan el és lehet hülyének néznek, de mindig eszembe jut, hogy én sem szoktam hülyének nézni valakit ha ilyet csinál csak rámosolygok. Hát iylenkor kicsit körbe nézek hátha rám mosolyog valaki. Nem túl gyakori, de megtörténik néha, esetenként, ha szép az idõ. Esõben mindenki rohan nehogy megázzon De amikor rámnéz valaki eggyütt érzõen vagy mosolyog akkor érzem úgy hogy nem vagyok én olyan egyedül más is tudja értékelni ezt a kicsitt lassabb életet. Be vallom én nézek olyat, hogy Balázs show meg Bajkeverõk. Persze hülyeség az egész, de feldob pár percre kicsitnevetek az egészen, aztán vissza térek tanulni, amit folyton az ablakompárkányán végzek jó idõben. Valahogy még a 2. emeltrõl is szeb így közelebb vannak a fák, a virágok. A hetem csúcspontja pedig a hétvége, amikor kijutok a lovakhoz, a nyugalom szigetére. Ahol mindenkinek a legnyagobb baja az hogy hova tünt a patakaparó.. Vagy bármi más apróságok. Ha befejeztem a lovakkal való foglaltosságot (nyaranta persze folyton kint vagyok) akkor leülk a fûbe és csak nézek, újra csak megállok. Vagyis ilyenkor már nem megállok, mert már akkor megállt az idõ körülöttem amikor eljöttem a városból. Ilyenkor merengek a semmin üres a fejem, vagy ártatlan tiszta gondolatokkal van tele. Az én családom eggyütt van anyu apu bátyó. Apa ritkánvan itthon ilyenkor anyura hárul minden. Persze muszály nekik ennyit dolgozni, hogy én eljuthassak bármerre amerre csak akarok és a bátyám is. Õk azért rohannak hogy nekünk ne kelljen. És ha ez az ára annak, hogy majd az én gyerekem is kicsit nyugodtabb világban nõjjön fel, ne kelljen anynit agódnia és is rohanni fogok. Vagy elhagyom a várost. Persze ezt nem hiszem ,mert nekem mostmég fiatalon szükségem van rá. Mert céltudatosságra nevelnek, persze egy darab célom sincs..csak élni boldogan egyenlõre. Persze úgyis változik majd a gondolkodásom, és majd lesznek céljaim, de sosem fogok nem megállni az utcán és nem kijutni a békeszigetére.Elnézést a helyesírási hibákért

Edited by Babszem, 2005 december 11. - 11:54.

[Ernest]

Na, ez is nagyon szép.És mintha nem lenne vad kirekesztõs sem. Az is fontos. :)Felnézek arra, aki magától jön rá ezekre, fiatalon. Eljutnak még egyesek ide, de inkább csak egy alig túlélt baleset, stb után.

[Barefoot]

Meglehet, hogy a család gazdaságilag elavult, csak éppen az elmúlt néhány millió évben annyira a vérünkké vált, mint az életbenmaradás egyetlen biztos módja, hogy a legmélyebb vágyaink, motivációink ehhez az életformához kötõdnek, és nem tudunk egészséges szellemmel, boldogan élni család nélkül. A falanszter nem mûködik, sose mûködött. Ezen semmiféle gazdasági megfontolás nem segít, talán majd a genetika. Be szép is lesz.

[Ernest]

Na, Barefoot, ezen aztán nem veszünk össze.De látom, hogy vannak fiatalok, aki lakást tudnak venni, autóval felkeresni a szülõket kéthetente, évente utazni valahová messze, azt venni a közértben, amit szeretnek, és elkezdik halogatni a gyermeknevelést - a gyermek ugye legalább annyiba kerül, mint bárki más a családban. Szóval õk már nem elõre viszik a dolgokat. Maximum nem viszik hátrább.

[Keszi]

Nem értek egyet veled Ernest. Egyáltalán nem szimpatikus a dolog megközelítése. Az hogy a család jelentõsségét gazdasági szükségnek tulajdonítjuk. Persze, mert mi aztán csak tudjuk, hisz benne van a tankönyvben. A magyaroknál meg aztán pláne nem volt sohanapján fontos a család, dehogyis, ha mégis, kizárólag gazdasági okokból.Mindig jön, hogy "azért van ebben jó is mert..." Mert nem lenne fórum? Abetyárját. Valóban nem lenne internet, és mint tudjuk ez egy óriási veszteség lenne. Persze. Valamit valamiért. Minden éremnek két oldala van. Attól még hogy fölsorolunk néhány praktikus dolgot a mai világból, az semmin nem változtat, én ezekkel a borzasztó praktikus, és nélkülözhetelen kütyük nélkül is más életformát választanék. (és fogok is) Ennyit errõl.

[Babszem]

Ezek nélkül a kütyük és internet és minden féle dolgok nélkül, amik már annyira hozzánk (hozzám) nõttek mint pl a mobil telefon, valószínüleg nehéz lenne már élni( élnem). Furcsa dolog, de egyszerûen, ha otthon hagyom vagy lemerül,hiány érezetem van. Egyszer azért mert azon van az órám ( újra az idõ ) és nem hordok órát, csak a telefonon van. Másrészt ha valami történik és segítségre vagy bármire szükségem van vagy csak egyszerûen me akarok menni anyuhoz a munkahelyére, hogy menyünk el eggyütt ebédelni nem tudom megkeresni, felhívni. Leszûkíti a kört és csak haza vagy egyedül lófrálva a városban hátha összefutok valakivel címszóval tudok tevékenykedni iskola után. Álltalában haza megyek és akkor meg már nem is telefonálok, mert úgyis haza értem. A komunikáció szerintem látfontosságú, és ehez szükséges egy telefon. Persze régen is emgoldották nélküle, de régen még nem vlt ekkora a város és az önállóság. Nem választott el minket egy fél város, és az emberek sem voltak ilyen lusták.. Ha pedig az internetre gondolok, arról sem a negatív dolgok szoktak eszembe jutni, hanem a barátságok amik e nélkül nem jöhettek volna létre. Fontos szerintem csak nem szabad túlzásba vinni, ami teljesen közhelyesen hangzik, de jóvol is megárt a sok. Én a falusi életet sem hiszem hogy örökké bírnám, kell néha egy kis pezsgés. Persze már ítram, ez lehet hogy korral változik.

[Ernest]

Egyáltalán nem szimpatikus a dolog megközelítése. Az hogy a család jelentõsségét gazdasági szükségnek tulajdonítjuk. Persze, mert mi aztán csak tudjuk, hisz benne van a tankönyvben. A magyaroknál meg aztán pláne nem volt sohanapján fontos a család, dehogyis, ha mégis, kizárólag gazdasági okokból.

Nem kell, hogy szimpi legyen. Nem azért írtam. Jól értékelni egy helyzetet nem lehet érzelmi alapon. De azt mostanában kezdem belátni, hogy van, amirõl azt hisszük, hogy mozgatórugó, és van, ami tényleg mozgatórugó. Ez is egy tudományág, aki közvéleményt kutat, felméréseket végez, az ismeri ezt. Már az elõbb akartam hozzátenni, a gazdasági alapmodul gondolathoz, hogy a család, ahogy mi szeretjük, nem is bolygófelületi érvényességû...

Mindig jön, hogy "azért van ebben jó is mert..." Mert nem lenne fórum? Abetyárját. Valóban nem lenne internet, és mint tudjuk ez egy óriási veszteség lenne.

Net és más. Nem vetted fel az íróniát, sajnos, hogy épp a kárhoztatott jelen egy eszközével tárgyalhatjuk a múltat. Volt az a vicc, hogy ha Edison nem találta volna fel a villanykörtét, most sötétben nézhetnénk a tévét. Nekem tetszik az, hogy a feleségem életben van, mert mindkét szülésbe külön-külön belehalt volna 30 évvel azelõtt, a bábaasszony segítõ szemei elõtt. Bocs, de van még egy pár ilyen demagóg érv a tarsolyban.

Persze. Valamit valamiért. Minden éremnek két oldala van. Attól még hogy fölsorolunk néhány praktikus dolgot a mai világból, az semmin nem változtat, én ezekkel a borzasztó praktikus, és nélkülözhetelen kütyük nélkül is más életformát választanék. (és fogok is) Ennyit errõl.

Van egy ismerõsöm, mûvész, gyönyörû szép dolgokkal ajándékozta meg az emberiséget. Most egy tanyán él a portugál istenhátamögötti hegyen, az internacionális szerelmével, kecskét fejnek, négyhetente egyszer lemegy a faluba, ahol villany is van. Szerintem ez önzés.Szóval, úgy legyünk idealisták, hogy ha lépcsõt látunk, azért emeljük lábunkat.

Edited by Ernest, 2005 december 11. - 16:27.

[Rosinante]

Net és más. Nem vetted fel az íróniát, sajnos, hogy épp a kárhoztatott jelen egy eszközével tárgyalhatjuk a múltat. Volt az a vicc, hogy ha Edison nem találta volna fel a villanykörtét, most sötétben nézhetnénk a tévét. Nekem tetszik az, hogy a feleségem életben van, mert mindkét szülésbe külön-külön belehalt volna 30 évvel azelõtt, a bábaasszony segítõ szemei elõtt. Bocs, de van még egy pár ilyen demagóg érv a tarsolyban.

No igen... Elég könnyû leírni, hogy na bumm, régen torokgyíkban haltak meg, ma meg AIDS-ben, rákban, egykutya, de ha valakinek a fejlettebb orvostudomány mentette meg valamelyik szerettét, az jó eséllyel másképp gondolkodik. Az megint más tészta, hogy az emberek az egészségükre hivatkozva ripityára mérgezik magukat mindenfél gyógyszerrel, de ez megint csak az ember hülyesége, nem a tudományé.

[Dé]

Õszinte örömmel olvaslak titeket itt most :)Alapvetõen inkább maadnék is az olvasásnál, meg amit akartam, már úgyis elmondták...

...abban a világban olyan fixek voltak az értékek, a szerepek, hogy a megszabott kereteken kívül szó sem lehetett a kisember világrengetõ önmegvalósításáról. Most meg szabad a döntés; karrierista sikernõ szeretnél lenni, plázacica, vagy a saját értékrended szerint élõ, a hagyományokat tiszteletben tartó, emberléptékû ember.

Bár így lenne... Sajnos anélkül, ami a plázacicának, és a karrierista sikernõnek megvan, vagy meg lesz, tehát pénz nélkül nem jutsz ki a pénznélküliségbe, ez a legnagyobb röhej az egészben... Kb egy éve szenvedünk, hogy honnan kaparjunk annyi pénzt össze, amibõl magunkévá tehetnénk azt a kis tanya-félét, ami majdan az emberléptékû életünk színtere lehetne. (Oké, sokan erre biztso rálegyintenek, hogy 1 év még semmi sincsen, és ezt alá is írom!) És nem megy, az istennek nem akar elõkerekedni a megoldás. Egyelõre. Késõbb nyilván adódik valami, de hiába dönthetsz szabadon, ez önmagában nem elég, arról nem is beszélve, hogy önmagában véve sosem dönthetsz szabadon, ahogyan ezt elõttem már írták valahol...És valóban, ezt is írták már, lehet, jobb volt amíg nem volt szó világrengetõ önmegvalósításról; valószínû akkor egyrészt nagyobb volt a lelki béke ezen a terülten, hiszen nem erre hajtott a nép, másrészt meg nem is volt rá feltétlenül szükség, persze könnyen tévedhetek, nem éltem még akkor... (Nyilván sok számunkra hasznos dolog nem jött volna létre világrengetõ önmegvalósítás nélkül, ez is igaz.)

Na látjátok, itt falun pl. nincs feketerigó.

Komolyan? [kifelejtettem]

Edited by Dé, 2005 december 11. - 16:34.

[Ernest]

Õszinte örömmel olvaslak titeket itt most :)Alapvetõen inkább maadnék is az olvasásnál, meg amit akartam, már úgyis elmondták...

Akkor már csak szavazni kell mindenkinek.

[Rosinante]

Kb egy éve szenvedünk, hogy honnan kaparjunk annyi pénzt össze, amibõl magunkévá tehetnénk azt a kis tanya-félét, ami majdan az emberléptékû életünk színtere lehetne. (Oké, sokan erre biztso rálegyintenek, hogy 1 év még semmi sincsen, és ezt alá is írom!) És nem megy, az istennek nem akar elõkerekedni a megoldás. Egyelõre.

Dé, tegyétek a hangsúlyt a végére: egyelõre. Minél jobban szeretnétek valamit elérni, minél jobban kapartok érte, annál nagyobb az öröm, amikor eléritek. Ezt az idõ csak fokozza, még akkor is, ha néha kilátástalannak tûnik a helyzet (tapasztalatból tudom. ;) ) Ti ráadásul ketten vagytok, tartjátok egymásban a lelket, tessék ennek örülni és kitartóan álmodozni! Ha igazán akarjátok, meglesz, ha csak egy kicsit akarjátok, akkor úgyis mindegy. De Ti nagyon akarjátok. Merni kell nagyot álmodni.

Na látjátok, itt falun pl. nincs feketerigó.

Komolyan?

Három év alatt talán kétszer láttam. Úgy tûnik, õk jobban szeretnek a városiaknak füttyögni. Persze lehet, hogy ezt is misszióból csinálják.

[Dé]

Ernest, nyiss egy szavazást és szavazok a kedvedért :DNem, komolyan jó normális okfejtéseket olvasni :)Rosi (A feketerigók meg kedvelik a városi éjszakai züllést, emlékszem, tavaly hogy meglepõdtem, amikor téli estén a Várban sétálva rigófütty visszahngzott a házak között... Durva. De õk tudják, mi a jó nekik. Vagy nem )

[Dé]

Más. Jucc, a 7 fotója topicban járva-kelve találtam ezt a képet: http://img.tar.hu/wi...mg/17817919.jpg Egyébként nem annyira, de ezen a képen a fejformája tiszta Szellõ... Nekem legalábbis õt juttatta eszembe.

[Zsubaba]

Elnézést a helyesírási hibákért 

Kedves Babszem!Ha jól látom, te 16 éves vagy, tehát aktívan tanítják neked a magyar nyelvtant. Ennyivel, hogy "bocs", nem lehet elintézni több, mint 40 helyesírási, nyelvtani és stilisztikai hibát.Az írásod tartalmilag azt sugallja, hogy számodra a hagyományos érték a mai napig becsülendõ. Ha ez igaz, kérlek, elsõként az anyanyelvedet tanuld meg és tiszteld meg az olvasókat a helyes nyelvhasználattal. (Nem akartam az összes hibát pirossal szedni. Jónéhányunknak fizikai fájdalmat okoz egy hasonló szöveg elolvasása.)

Edited by Zsubaba, 2005 december 11. - 18:49.

[Ernest]

DÉ és Keszi, csak azt ne higyjétek, én az ellenkezõ oldalon állok, mint Ti.

[Babszem]

Jó tudom , mindig megkapom a magamét és ne hidd hogy nem széggyellem (ha így kell írni) próbálkozok, nem szoktam annyiban hagyni, korepetálás stb. Na de nem kell lenézni érte, csak sajnos ez a gyenge ponton.

[Dé]

Ernest, eszembe se jutott :DBabszem, mindenkinek vannak gyengéi... Amíg teszel ellenük, addig csak jobb lehet ;)

[Zsubaba]

Egy percig nem néztelek le, csak más a diszlexia-diszgráfia miatti helytelen írás és tévesztés, mint az ilyen, megtanulható és javítható hibák elkövetése.De ha akarod, akkor minden hibás szavadat kijavítom, hátha segít a tanulásban. Tényleg nem bántásból írom, csak engem zavar.Ha meg más nem, akkor legalább másold át Word-be a szöveget, az aláhúzza még a vesszõhibát is.

[Babszem]

Okés annak örülnék ha kijavitanál. De elõre szólok nem lesz kis munka Nem tudod mit vállalsz. Nem vagyok diszlexiás meg a másik sem vagyis azt hiszem. Olvasni szépen tudok. Az írással sincs baj formálisan..Nah ki offoltam magam.

[Zsubaba]

Igen, azt látom, hogy nem diszlexiás/diszgráfiás vagy, mert nem olyan hibákat vétesz.Tényleg tanulható, mint ahogy pl. az, hogy az -ít végû igéknél hosszú az í. (tanít, kábít, javít, sikít, rikít, stb.)

[Babszem]

Bocsánat :( Jó, hogy kijavítotok :D

[Jucuus]

Kedves Maffia család! Inmáron egy esztendeje, hogy áhítozom egy mesés fegyverrõl, amit õseink is használtak. A születésnapom elmúllása, és a karácsony közeledte elég indokot ad, hogy a teljesíthetõ kívánságaim teljesüljenek. Így esett hát az az eset, hogy a tegnapi napon, az - az 2005.12.15.én fél éves garanciával, zárás elött fél órával megvásároltam hõn áhított fegyveremet. Tehát tegnap óta én is boldog íj tulajdonos lettem, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy fülig érõ vigyorral hoztam haza, és féltve óvom. Igaz, vesszõim még nincsenek, de tavaszig azt is beszerzek, addig lövök máséval, pontosabban, majd Artin vesszõkészletébõl élek. A lényege a dolognak, hogy retteghettek! Üdvözlettel:Jucuus

[Dé]

De jó, gratula!!! Sok örömet hozzá!

[Szellemlovas]

Gyors fejszámolás:2005 év vége ---> Íj vásárlás2006 tavasz -----> Vesszõ beszerzése (Addig is Artinét használod )2006 nyár eleje ----> Az elsõ lovasíjász bemutatód Sok örömed teljen benne! Jó gyakorlást.

[Dé]

2006 nyár eleje ----> Az elsõ lovasíjász bemutatód 

Csejtével! :kocc:

[Kozifru]

Gratulálok az íjadhoz!Üdvözöllek az íjtulajdonosok körében. :yeah:

[tötõ Zsó]

Üdvözöllek az íjtulajdonosok körében.  :yeah:

Énisénis.4-5 napja vettem új vesszõket.