Ez a történet nem gyenge :guny: Kicsit OFF leszek, de nem tudom hova írjam, amit írni fogok. AZ egész úgy volt, egy hirtelen elkapott mondatból kivettem, hogy este vad lesre lehetne menni apámmal és ismerõssel. Nem tudtam hova, meddig lennénk ki, és semmi egyebet, de jól hangzott. A kocsiban csa apának volt hely (az ismerõs családja "miatt"), így kénytelenek voltunk külön kocsiba ülni. Mikor elértünk az ominózus földúthoz, megálltunk: Na, gyere, innen te vezetsz! Mondanom se kell, hogy a szám a fülemig húzódott
Viszonylag simának mondható további pár kilométer után letettük az autókat. Az erdõ csendes volt, a szél meg se moccant, az idõ kellemes, langyos volt. Körülöttünk csak az ottani lakosok, madarak, bogarak verték fel a csendet. (és az ismerõs 5 éves fia, akinek be nem állt a szája
)Egy kicsit megálltunk, visszanéztünk a város felé. NEm láttunk mást, csak a panelkat kimagaslani az erdõ fái közül. Körülöttünk a természet, erdõ, dimbes-dombos terep (dejó is lenne egyet lovagolni). Láttam, -ill. csak sejtettem, hogy ott van -a jól ismert patakot, ahová lóval szoktunk eljárni. Annál jóval messzebb voltunk. Elindultunk egy erdei ösvényen. A fák illatoztak. Zöld volt minden, nem lehetett látni a szárazságot, mint pl. tavaly. Egy fél óra (vagy 3/4ed?) séta után elértünk egy itatóhoz. Forrás volt a környéken, a víz magasan állt benne, sõt a körülötte levõ részt is egy kicsit mocsarassá tette. Vadász barátunk szerint évek óta nem volt ilyen magas a vízállás, de most folyamatosan ekkora. Egy sózó mellett elhaladva láttuk a disznók nyomat-kivették az etetõbõl a sót. Az út közepén egy nagy dagonya, õz-nyomok, disznó túrások, nyest tisztán kivehetõ lábnyoma. Ez a természet, az érintetlen természet. Azon a több kilóméteres területen mindössze 2 magasles áll. Ritkaság.Elértünk úticélunk végéhez, egy etetõhöz. Kiszórtuk a kukoricát (mint kiderült aznap már másodszorra ették meg az összeset) és vártunk. Tudtuk, hogy ha másnak nem is, legalább 2 malacnak jönnie kell. A zsák csörgését ismerik az állatok, és teljes biztonságban érzik magukat, 4 év alatt mindössze 1 lövés dördült el ott. A közeli bozótokból kihallatszott a csörgés, zörgés, tudtuk, ott van valami. Negyed óra sem telt bele: jönnek. 2 malac vezett a sort, majd szépen sorban még 8. Utánuk pedig 5 felnõtt. Egy szép konda. A 2 anya õrködött, fejüket le-föl hajtva ettek, míg a kan semmivel sem törõdve evett. Így tettek a malacok is. Egy óráig csak gyönyörködtünk a látványban. 50 méterre voltunk tõlük, tisztán kivehetõ vot minden mozdulatuk. Néha a fiatalabb állatok össze-össze zördültek, majd visszatértek az etetõhöz. Már sötétedett, mikor egy hatalmas koca közeledett a többiekhez, majd felváltva még pár süldõ. Ezek el-el mentek, majd visszatértek.Már csak azt vettük észre, hogy ránk esteledett. Vissza kellett indulnunk, lámpa nem volt velünk.A vissza úton mindenki csendben, a lába elé figyelve ment. Az élmény bennünk maradt, igaz, fõleg bennem és apában. EZ az igazi természet, mikor az erdõbõl felnézve meglátod a kék eget, elõtted egy hegy tornyosul, körülötted pedig az állatok csörtetését, csicsergést hallod.Úgy érzem még jobban a Bakony rabja lettem
OFF
Hirtelenjében ne mtaláltam mást, de akkor msot már tudom 
ebbe az volt a ciki, hogy ide írtad 
) szétszedtem, szárítgattam... de ennyi. Elhalálozott. Talán majd még magához tér ha kiszáradt, talán nem.Persze megint az összes telefonszámom oda... minden nap eszembe jutott pedig, hogy neki kéne ülni és átírni noteszbe a számokat, mert nem ez az elsõ eset, hogy elveszítem a fontos telefonszámaimat. Valamennyi ki van írva, de amik az utóbbi néhány hónapban kerültek bele azok elvesztek.Azzal a lendülettel indultam új telefont vásárolni (úgyis érett már a dolog) és most töltöm az új Nokiámat. 
BoKa, lécci télleg ne vezessél!!!!!! 
