5186 válasz a témához

[Angi]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Titok:Olyan szép az a paci de hogy lehet ilyen neve hogy Tök? :confused: :( [/QUOTE]Ahogy olvastam Tökrõl az eddigi leírásokat, bizti azért mert Tök nyugodt.

[Szilvi]

Gyönyörû hétvégeSzombaton kimentünk Gödöllõre, hogy ismét megcsodálhassuk a máriabesnyõi táj szépségét.Mikor megláttam a számomra kijelölt hátast, még nem sejtettem, milyen élményben lehet részem egy ilyen szép tavaszi napon.Az "élményekre" sajnos nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy abban a pillanatban amikor kiléptünk a lovarda kapuján a kedves hátas "dagasztani" kezdett. Megtart-enged, hajlít-felvesz... kb. fél órán keresztül. Majd nyugalom és béke és madárcsicsergés és imádomeztalovat meg minden. Majd vágta, két ugrásból az élre és felvét és hajlít és feszeget és kínlódik. Aztán ismét nyugalom, gondoltam: nyertem.Õ ugyanezt gondolta. A következõ vágtából csak annyira emlékszem, hogy dobál, rángat, ugrál és repülök. Azt még láttam, hogy a kedves szürke még vagy három métert távolodik, majd békésen legelészni kezd, 'merhogy jól végezte dolgát. Lovat cseréltem a vezetõnkel, majd végre-valahára kikapcsolódhattam....Szó szerint, mert egyetlen percre sem emlékszem a további kb. egy órás lovazásból. Tanulság: Sajnos arra sem emlékszem.Ja, de mégis. 1. Ha a legkedvesebb kollégád pucolja azt a lovat amelyikkel terepre mész, szedd ki a nyereg alól az általa gondosan elhelyezett mogyorókat, rajz-szögeket és egyéb, oda nem illõ apróságokat. ;) 2. (hosszú ideje vártam (?) az elsõ esést és sanda gyanum beigazolódott:) minél késõbb, annál nagyobb

[zapolya]

Szilvi, gratulálok! Ezután már tudod, hogy mitõl kell félni Örülök, hogy nem lett semmi bajod. Azé' legközelebb ne hagyd magad!

[Petya]

Na kezdek félni, nemrég majdnem ledobott a lovam, de sikerült a hátán maradnom a bakolászásai közepette. Pdig akkor kellett volna leesni róla, gondolkodtam is rajta a szárban kapaszkodva, hogy "itt ez a jó mély szántás, mi lenne ha esnék egyet és a mamát mindez nem izgatná?

[Szilvi]

Köszi Zápolya, de nem vagyok nagyon büszke magamra, mert hát izé... tulajdonképpen... azazigazsághogy... elengendtem az ugarbugrát és zuhantam mint a zsák... De mentségemre szóljon, hogy már hulla fáradt voltam a küzdelemtõl.

[Bazs]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Titok:Olyan szép az a paci de hogy lehet ilyen neve hogy Tök? :confused: :( [/QUOTE]Tök civil neve Betyár. Ami ügye tökhülyén hangzik, és meglehetõsen közhelyes. A mentalitásából adódott a "tökfej" jelzõ, ami viszont megszólításnak kissé hosszadalmas, így lerövidült Tökké. És így maradt.

[Porfelhõ]

Javasoltam, hogy legyen Twister. Kiröhögtek. [ 26 Április 2002, 20:44: Az üzenetet átszerkesztette: Porfelhõ ]

[Zsubaba]

[ 26 Április 2002, 20:52: Az üzenetet átszerkesztette: Zsubaba ]

[Zsubaba]

Csodálkozol? ;) tongue.gif

[Porfelhõ]

Zsubaba, béke poraidra, resquiescunt in pace! Asszem beinkasszáltad a hármat. Téged kinyírnak ezek a vadak.

[Zsubaba]

jól van utáljatok!!!!!!!

[Bazs]

Prflh+énavagya Perfect DayElterveztem, hogy csapok egy jókis túrát. És magammal viszek valakit, akit nem zavar, ha ronggyá ázik (társaságomban ez garantált mostanság), ha hideg van, fúj a szél, miazmás.. egyszóval, aki tud élni. Porfelhõre esett a választás, vele ez egyszer már bejött. Úgy tettünk egész héten, mintha nem is készülnénk semmire. Nehogy bárki/bármi keresztülhúzhassa a számításokat. (Esõistent persze nem sikerült átverni.) És egyszercsak, mintha légbõl kapott ötlet lenne, ottvoltunk a tanyán, ahol már napokkal azelõtt közöltem mindenkivel, hogy szombaton egyrészt a lovaimhoz ne merjen nyúlni senki, mert kezétlábáteltöröm, másrészt meg rám se számítsanak, mint ügyeletes lovász, gyerekfelvigyázó vagy bármi, mert N/A módban leszek, jól. Nos, úgy terveztem, hogy piknikelünk majd kint a semmi közepén, mert az jó lesz nekünk. Ennek szellemében négy nyeregtáskát telepakoltam hagymával, szalonnával, cigivel, kávéval, ásványvízzel, alkohollal, esõkabáttal (a nyereg számára, hogy ne ázzon el megint), majd miután megreggeliztünk indulás elõtt, és megettünk/megittunk mindent, a nyeregtáskákat szépen levettem a nyeregrõl, és elraktam.Elindultunk. Lovagoltunk. Nem igazán tudom, merre is jártunk, ez olyan belsõutas-lovaglás volt. Volt valami erdõ, mert ha felnéztem, összehajló fakoronát láttam a fejem fölött. (..és aztán minden színtelen.És nem lát minket senkisem.A ló dobog csak, tompa dobja,mintha egy szív ver, távolodva.És lassan úsztatunk tovább,valami víz, valami fák,valami lombos némaság,talán valami suhogó,lomb-kupolák alatt futó,talán folyó a rengetegben-de nem tudom- minden nevetlen-lehajlok. Ne érjen az ág.Átölelem a ló nyakát.Mert végül semmisem marad,csak az angyalok s a lovak.)Volt valami esõ is, megint, hálistennek. A lovak nyugodalmasan sétáltak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy órákhosszat sétálgatunk. És milyen igazuk volt!Aztán, hat órával késõbb hazaértünk, egyszercsak. (Jé, hogy kerül ez ide?)Este volt, ki-ki nyugalomba', és az eperfa lombja csak azért nem bólongatott, mert nincs nálunk eperfa. Még megnéztük, ahogy bealkonyul, hallgattuk kicsit a bíbicek rikoltozását, miközben alacsonyan szálltak a legelõ felett (csak nem esni fog?), és megállapítottuk, hogy [cenzúrázva][cenzúrázva]jó volt nekünk. Megint. [ 28 Április 2002, 18:28: Az üzenetet átszerkesztette: Bazs ]

[sheriff]

Bazs!Egyre jobb vagy! Ki írta a verset? A két utolsó sor nélkül -egy kis jóindulattal- elmegy a Sheriff kedvenc versei sorozatba is

[Haflingi]

[url="http://"http://apa.btk.ppke.hu/~mario/versek/lovangy.html"]Itt[/url] keresd az eredetit, a teljeset. Egyébként tényleg az a legideillõbb rész, amit Bazs beírt!

[sheriff]

Köszönet a versért Haflingi!Az egész vers jó, de valóban a kiragadott részlet áll legközelebb a szívemhez. Azt az érzést, amit kelt az emberben, jól ismerem. S látom, hogy a kisbéri fan (potenciális wescos-arabimádó) Porfelhõ és Bazs telepes is ismeri. [ 29 Április 2002, 12:22: Az üzenetet átszerkesztette: sheriff ]

[Gabo]

Jubileum! Nemes Nagy Ágnes verse éppen harmadszor a fórumon! ;) Én sokszorosan is örvendek, mert - bár még csak az alapokat tanuló, kemény stádiumban leledzem - már érzem, hogy hiányzik alólam a ló; néha mintha a folytatása, része lennék.

[BoKa]

Egyedem begyedem legelek a begyeden azaz a 3 (eddig)utolsó legeltetésem.Az elsõ: a lovarda melletti rétre mentünk ki egy kicsit nasizni. Szépen nyugodtan jött mellettem a ló, maga volt a nyugalom. Bemelegítettünk azzal, hogy rálépett a lábamra(semmi gond; jó puha, süppedõs a talaj). De aztán jött két motoros, amitõl kicsit ugrálni, ijjedezni kellett. (Persze ránk se bagóztak, hogy a közelben ló van, aki láthatóan miattuk van görcsben, és ugyanmá', valakit rántgat a szár végén.. Ehh.. :mad: ) Mikor megnyugodott, a mellette legelészõ lóval kellett megvitatni a rangsort(persze a másik lónak lovas is volt a hátán ). Aztán megint rálépett a lábamra(egy ideig utána nem a szokásostól volt fekete a lábujjam ) Aztán ugyanazok a motorosok, akik az elõbb eldörögtek mellettünk, és tõlünk nem túl messze (lótávra ) megálltak, újra elindultak. (ezt az akadályt már viszonylag könnyen vettük )Ezek után a paci úgy döntött, vacsoraidõ, és már szeretne hazamenni :)A következõ ehhez képest maga volt az unalom Na jó, egyszer mintha megijjedt volna, mikor kirántottam alóla a lábam, de amúgy semmi különös :)A harmadik. Tereplovaglás, közbeiktatva egy kis legelés Szokásos menetrend a lóevõ fácánnal: mellettünk hangos cserregéssel felröpül, pac megugrik, két szép méretest. Persze a szár vhol a nyakán, messze nem a kezembe, éppen a kengyellel voltam elfoglalva, a szorítástól is jó messze voltam Egy szép szabályos hátdobást mutattam be A ló, miután letett, mint aki jól végezte a dolgát tovább legelészett szépen, nyugodtan Levontam a következtetést: lehet hogy a ló az egy veszélyes üzem, na de a fû....!

[Haflingi]

Hát igen! Egy rendes lónak imádni kell legelni, meg zöldet zabálni. Ismertem egy lovat, stílusosan Bimbónak hívták (igen, mint a teheneket!).Kellemesen vágtázgattam, (vagy vágtázgatott éppen más) a hátán, hangulatos erdei úton, mikoris a ló egy kisebb bakolással kísérve a fejét teljes erõbõl, a lehetõ legnagyobb lendülettel kicsapta valamelyik oldalra.Ez rendszerint azt jelentette, hogy talált egy igen szimpatikus, megfelelõen zsenge/érett zöld bimbós/lombos ágat, amit feltétlenül le kellett szekítani, márpedig azt tudta, hogy megállni ilyenkor csak úgy pofátlanság. A hülye emberek azt nem szeretik.Szóval vágta közben letépte az ágat, volt, hogy fél bokornyit és mivel megenni így nem tudta, vitte és õrizte, amíg csak bírta. Néha a következõ legelésig, vagy hazáig. Lépésben már majszolgatta.Egyszer mentünk így egy fél bokorral (egy nagyobb bokor felével). Volt néhány kiránduló. Egyszer csak egy kisgyerek felkiáltott: "Nézd Mama! Ott fut egy nénivel a mumus!"

[Porfelhõ]

Anya-gyerek terápia, de jó hangosan Leválasztottak egy csikót az anyjától és azóta folyton üvöltenek. De mint állat [cenzúrázva]! A csikó éppen a tõszomszédságunkba került. A nõm, az az agyas, ebbõl rögtön arra a következtetésre jutott, hogy ez a csikó biztos az övé, ha má' ott van ugye, csak nem emlékszik rá, mikor szülte. A csikó nyerít, hogy anyához akarok menni, a nõm nyerít, hogy nyugi kiscsikó, itt van a mama, a csikó anyja meg üvölt, hogy a frászt vagy te az anyja, az egészen pontosan én vagyok, úgyhogy nekem üvölts csikócska, mire a csikó üvölt, hogy jó, akkor neked üvöltök, hogy mama, mamamamamamaaaaaaa, mire megszólal a nõm, hogy igen csikócskám?, parancsolsz?, ne idegeskedj, itt van a mama melletted, mire a tényleges mama, hogy egy frászt... stb., stb., és így vagyunk mi mostanság nagy lármában, hogy rogyna arra a családcentrikus agyukra a mestergerenda.Ez persze még nem elég. Mert ha kiviszem a lovamat a csikó mellõl, az azonnal éktelen visításba kezd, hogy akkor most hova viszed a mamámat, mire a tényleges anyja visszaszól, hogy õt nem is viszik sehova, akit visznek az nem az anyja, s innentõl kezdve meleg a helyzet, visszaszól a nõm is, egyenesen bele a fülembe ezerrel, a csikó megnyugtatásaképpen mintegy, mire én üvöltök, hogy fogjátok má' be azt a lepcses pofátokat, csikó ne picsogj feszt, me' lerúgom a fejed, mire a csikó, hogy mamamamamaaaaa, le akarják rúgni a fehehejeeemeeeet, mire a két anyja kánonban nyugtatja, hogy ugyan, csak viccel a bácsi, erre odamegyek hozzá, babusgatom, hogy tényleg csak vicceltem, mire a csikó üvölt, hogy anyááák, csak viiiiihiccceeeeelt, üvölt bele a fülembe... [ 02 Május 2002, 23:19: Az üzenetet átszerkesztette: Huxley ]

[Titok]

Szuperrrrrrr!!!!! De hova tegyem a könnyeim a röhögéstõl?

[Zsubaba]

rakd vissza a csikót az anya mellé

[Sac]

Hát igazándiból az én kis színesem is úgy kezdödik, hogy múlt vasárnap gyönyörü idö volt ... elmentünk az öcsémmel lovagolni. Minden szuper volt, de az egyik versenyünk közben az én (persze hogy még neveletlen hisz' még csak 3 éves) csikóm gondolt egy nagyot és amikor épp' nyerésre álltunk átvágott a másik ló elött jobbra. Ennek a jó kis hadmüveletnek az én lábam látta a kárát, ugyanis annyira közel voltunk, hogy a Stefi fején lévö szerszám egyik csatja a farmerem kiszakítva egy kb. 10 cm-es mély vágást ejtett a térdem fölött. Az ügyeleten kötöttem ki, de szerencsére megúsztam egy tetanusszal, összevarrni nem kellett. Tehát ki hallott már ilyen hülyeséget, hogy sérülök meg a lovom, hogy még csak le sem esem ...De az igazat megvallva ez mind semmi (sajnos), ugyanis május 1.-én abban a gyönyörü idöben ismét kimentünk az öcsémmel lovagolni. Felfedezö utat tettünk számunkra eddig ismeretlen területen. Minden jó volt, de az egyik földúton a laposban megeresztettük a lovakat, ez nagy hiba volt, ugyanis az úton volt egy nagy gödör, amit sajnos -mivel a fü szinte teljesen benötte- csak az utolsó pillanatban vettem észre, mi a Csinossal még éppen át tudtuk ugrani, de sajnos az öcsém lova tölem nem láthatta és belelépett ... persze elestek. Én csak annyit hallottam, hogy gyanúsan csend van mögöttem és mikor megfordulok, akkor látom hogy a Stefi épp' kászálódik fel és az öcsém ott fekszeik mellette a hasán, arccal a föld felé ... és nem mozdult. Nem kívánom senkinek azt az érzést amit ott éreztem, hiába szóltam neki meg se moccant ... persze gyorsan "levadásztam" a Stefit és leugrottam a lovamról, hogy megnézzem mi van vele. Állandóan szólongattam (Soma mondj már valamit!!!), de semmi reakció ... Hát iszonyatosan megijedtem!!! Szerencsére mire odaértem éppen kezdett felülni, de tiszta vér volt az arca ... és nem emlékezett semmire, állandóan azt kérdezgette, hogy hányadika van és hogyan került ide? Nagyon nagy mázlink volt, hogy egy kis falu mellett történt ez az eset, így a szüleim könnyen megtaláltak minket és vitték is az orvoshoz. Végül a János Kórházban kötött ki (Budapesten) és ott is tartották 2 napra. Zárójelentés: egy kis agyrázkódás és mivel elvesztette az eszméletét a történtekre enyhe amnézia.Hála Istennek "semmi komolyabb" nem történt. Az volt a mázlija, hogy rajta volt a KOBAK. Western stílus ide-vagy-oda itt öt ez mentette meg a komolyabb sérülésektöl (pl. ha összetörik a fején a szemüvege az eséskor !!) Persze én azt kívántam, hogy bárcsak velem történt volna, hiszen én voltam a hibás ... miért vágtáztunk olyan terepen amit nem ismertem és egyáltalán miért vittem magammal lovagoni. Ezek után persze nem tudom mikor fog legközelebb lóra ülni...Holnap szombat ugyebár és én mennék lovagoni, de anyukám megkért hogy legalább 1 hét nyugalmat adjak neki ... ;) Röviden ennyit. Minden jót:Sac

[Zsubaba]

huhh ez nem volt egyszerû :( szerintem lehet élvezni a lovaglást ésszel is, versenyzés nélkül, és fõleg egy csikóval nem versenyeznék, hiszen szinte még kiszámíthatatlan. A másik, hogy igazad van, nem igazán jó olyan terepen vágtázni, amit nem ismersz... de ott is lehet vágtázni csak ésszel, és akkor idõben észreveszed a bajt és tudsz szólni a másiknak, meg tudsz lassítani, és azért kanyarodni is könnyebb,ha lassabban mész... :eek: remélem jobban vagytok, és remélem tanultatok ebbõl és ezek után "ésszel" lovagoltok majd! jóklegyetek!

[Apple]

Az történt, hogy nem történt semmi Tegnap megbeszéltük Bazzsal, hogy ma kimegyünk lovazni. Reggel, mikor felébredtem, már láttam, hogy randa egy idõ lesz, de gondoltam magamban: Ha viszek esõkabátot, tuti, nem fog esni az esõ, így el sem ázunk, és Bazs sem morfondírozik azon, hogy õ vajh miért vonzza ennyire a vizet. (megjegyzem, jól gondoltam )Bazs kijött értem a HÉV-megállóba, 10-re kiértünk lovakhoz. Felmentem Cirátért, és laza 10 perc alatt már sikerült is elindítanom lefelé... 11-kor elindultunk. Bazs Tökkel, én Carmennel.Elég eseménytelen terep volt, de legalább volt:) Egyetlen nehézségem az volt, hogy Carmen idegeskedett, és rohanni akart egyfolytában...Aztán hazafelé kicsit gyakoroltunk lovakkal: van a lovardától nem messze egy kisebb patakocska, azon gázoltunk át oda-vissza. Egész könnyen ment, és ha kicsit is nehezen ment, az azért volt, mert Carmen-anya már ment volna haza, nem azért, mert nem mert a vízbe menni Kb. 1,5 órás terep volt a mai.üdv: Apple

[Haflingi]

A patakozás az veszélyes, de mindenképpen idõrabló dolog. Eccer elindultunk barátnõmmel kettesben terepre, én egy csikón ültem, kb. fél éve kezdtük nyereg alá tenni és arra gondoltunk itt az idõ, hogy megmutassuk neki a patakot.Volt egy jó kis útvonal, ahol négy patakon kell egymás után átmenni, de az elsõnél még egész könnyû az átjáró.Nagy örömünkre úgy ment át a ló a patakon, mintha mindig ott közlekedett volna. Majd gyönyörûen átment a másodikon. Egészen boldog voltam, mikoris jött a harmadik patak. Gondolom valami félelmetes lápi lidérc nézhetett ki belõle, mert a lovacska megtorpant. Hajtottam csizmával, derékkel. Bevezettem az öreg ló seggébe, hogy ne féljen. Kicsit legeltünk. Elõrõl az egészet. Semmi reakció.Gondoltuk két patakon átmenni is valami, ha most ezt nem akarja ne törjük meg a lelkét majd legközelebb átmagy, inkább forduljunk vissza. Igen ám, de visszafelé már a második patak sem tetszett neki. Ott álltunk a lovakkal két patak között egy k..va nagy szakadékban. Vissza a harmadik patakhoz. Elõre hajtani a lovat, belevezetni a másik fenekébe, nyugtatgatni, majd jött az elborulás 'mindjárt besötétedik te tökkelütött dög', némi agresszivitás vezetgetés, hátulról hajtás a másik lovas által, helybõl araszolgatás lassan, lendületbõl ráfordulás. Semmi. Lassan a kakukkok elütötték az erdei szakadékban a sötétedést. már több, mint két órája dekkoltunk ott és reménytelenül legeltettük a lovakat új ötleten gondolkozva, amivel vagy elõre jutunk, vagy vissza. És akkor eccercsk felemelte a ló a fejét a legelésbõl, ránézett a patakra, határozott léptekkel elindult felé (én reménykedve hagytam) és csak úgy, mintha mi sem történt volna átsétált rajta.Sose mondta meg, hogy mér nem akart átmenni, aztán meg honnan jutott eszébe, hogy magától átsétáljon, de hála Istennek soha többet nem volt vele gond víznél.

[Zsubaba]

Az én edzõm volt hogy levette a pólóját (ekkor megnézhettük egész magyarország legjobb ffi felsõtestét) rárakta a ló fejére mentünk két kört és átvezette a lovat, ami persze átment, mert semmitse látott. Szerencsére soha semmi baj sem volt, mivel ezt olyan helyen csináltuk, ahol nem volt se csúszós, se túl meredek, se betonozott a patakmeder. És így szépen átmentek. Bár volt amikor belerántotta a ló az edzõmet a patakba, de "EZ CSAK VÍÍÍÍÍÍZ" (Akkor rögtön vízkõfoltos lesz? tongue.gif )

[Bogyó]

Múlt hét Szombat. Párommal lebszéltünk egy újabb, várva-várt lovazást szokott helyünkön.Elérkezett az idõpont, délután 6 óra lehetett, már a lovakon ültünk, elindultunk hárman egy újabb szép terepre. Kedvenc lovammal jöttem, nagy volt a boldogságom. Pacim ugyan már elfelejtett engem, próbált is egy picit ellenszegülni - dobálta a fejét, nem akart egy apró árkon átmenni a másik két ló után, tolatott, topogott - ezt hamar megbeszéltem vele, és érzésem szerint az elõttünk haladó fiatal kancával volt a baja. Talán megsértõdött :confused: : ha nem õ kancasága mehet a csõdör után akkor nem megy sehová. Azért gondolok erre, mert már egy ehhez hasonlót eljátszott egy másik alkalommal, amikor a bizonyos kanca után mentünk, ugyanígy elkezdte dobálni a fejét, de amint a csõdi után battyoghatott, olyan lett mint a kisangyal. Biztos féltékeny...Nagy francok!Kicsit szokatlan volt 5 hét után az elsõ ügetés, de sikerült belerázódni. Biatorbágy felé vettük utunkat a szép tavaszi, elsõ leveleit bontogató, zsenge zöld füvû, nyiladozó virágokkal borított erdõn keresztül. Gyönyörû volt. Az ember csak ringatózik csodállatos paciján, hallgatja ahogy szuszogva lépdel és gyönyörködik a természetben ...hopp, a lovak hirtelen megemelik a fejüket, látnak, hallanak valamit :eek: ...halkan lépdelünk tovább, figyelünk, vajon mi lehetett? Egy riadt õzike szaladt nem messze tõlünk a fák között. Örült a szívem: akadnak még nagyvadak, a város közeli erdõkben.Kiértünk Bia üdülõ övezetébe, de hamar el is hagytuk a kis gazos nyaralókat, egy keskeny meredek úton kezdtük lefelé ereszkedni, egyik oldalunkkon magas földfal, a másikon mély árok. Leszálltunk, gyalog vezettük tovább a lovakat, mivel elég köves, és ágakkal benõtt volt az ösvény. A lovak nehezen jöttek, a nagy kiálló, lapos és sziklaszerû köveken csúszott a patájuk, erõsen szuszogtak, koncentráltak hova lépjenek. Pacim patája nagyon kopogott a köveken, hátranéztem vajon miért jön ilyen zajosan :confused: , amikor a kövek mellett az út szélén pont annyi hely van hogy elférne. Kis mazsi, követett, mellsõ lábaival azokra a kövekre lépett amelyekre én. Persze nekem embernek könnyebb volt a nagy lapos kövekre lépni, de neki lónak nem, csak csúszkált rajtuk. Valószínû bízott bennem, pedig én csak egy utasa vagyok a sok közül. Nagyon jól esett ezt érezni. Lett volna lehetõsége megkeresni a neki megfelelõ utat, úgy mint ahogy másik alkalmakkor tette. A szár végét fogtam, lépés szabadsága volt bõven. Ó kis pacim de drága vagy, gondoltam magamban. A kövek mellé léptem, ahol patával biztonságosabb lenne a járás, és figyeltem Mary lóra, vajon utánam lép e. Nagy meglepetésemre a paci követett, a nyomaimba lépkedett...Jóól megvakargattam amiért ilyen ügyes lovacska volt .Kiértünk egy tisztásra, megkötöttük a lovakat, mögöttünk, és messze körbe egy hatalmas kõfal magasodott, melyen látszottak az egykori tó erõs vízmosásai. Megmásztuk a kõfalat. A kilátás gyönyörû volt, messze elláttunk. A pacik nyugodtan legeltek lent, akkorák voltak mint a makett lovak. Szinte kézbe lehetett volna fogni õket. Jött az alkony idnultunk haza, az erdõbe beérve egy hatalmasat vágtáztunk. A lovak szinte teljes erejüket beleadva futottak az erdei úton - bár még így is nagy erõvel kellett visszafognom pacim -, a fák csak suhantak el mellettünk, a patákból csak úgy repült a sár. Dübörgött alattunk a föld. Félelmetesen szép volt.Hamar hazaértünk, leápoltuk a pacikat, még ekkor is alig voltam magamnál, az erdei vágta hatása alatt álltam...Ez volt legutóbbi lovazásunk, ezek azok a szép élmények amiért a tereplovazás, és a lovak szerelmese lettem.

[Zsubaba]

Ehhez csak annyit tudok fûzni, hogy MEGÉRTELEK!

[Filly]

Hát igen, megtörtént végre! 5 év után újra LEESTEM!!! A dolgot talán egy picikét kicsinyíti, hogy egy mindösszesen 135 cm-es kislóról történt a dolog, és igazából csak egy lecsusszanás volt valójában De akkor is! Viszont legalább sikerült az egész mezõ egyetlen lócitromába beleesnem vállal, így egész hazáig, ha balra fordultam, nagyon büdös volt [url="http://"http://filly.hu"]A filly.hu-n[/url] fenn van a kép a paccról, lehet megnézni... ;) [ 15 Május 2002, 22:12: Az üzenetet átszerkesztette: Filly ]

[zapolya]

Filly, azér' olyan nagyot nem eshettél! Merthogy látom a képen, majdnem földig ér a lábad a ló hátáról. És hogyan sikerült lecsúszni?

[Porfelhõ]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Filly:5 év után újra LEESTEM!!![/QUOTE]... <nagy sóhaj:>, a mázlista!Új lovászunk vagyonMiklós. De kiköpött Miklós. Nála Miklósabbat körzõvel sem lehetne rajzolni. Pöttöm, csontrahízott legény, de ha a vállára veszi a kaszát, úgy közlekedik, hogy akkor most állj félre erdõ és sziklabérc, mert Miklós eleredt a kaszával. Székely a lelköm gyermököm. Csíki. A Hargitáról szalajsztották. Meggyessel valamelyik estetájban kinéztünk a tanyára, éppen trágyát pakolt jó Miklósunk. Mondok neki: hát Te meg ki fia-borja vagy szépöcsém? Mondja, me' Õ az új lovász. Mondok neki: jó itt neked? Mondja me: má mé' ne lenne? Van munka, állatok vannak, s ha csak a gazda el nem hajtja, sokáig meglesz itten.Kérdem, a lovakkal megbarátkozott-e már? Õ meg, hogy hát hogyne barátkozott volna meg... Az egyiktõl erõsen fél, mert hamisss. (De így ám, három s-sel.) Fapofával hallgattam, de Meggyesbõl kifakadt a nevetés: - A Csillagtól, muhahahahahahaaaa. Mondom a srácnak, jöjjön mutassa meg, melyiktõl. Megáll az istálló küszöbén és odahunyorít a lovamra, hogy attól ne,, amelyiknek nem látszik a füle. És ezek után hogy ne legyek büszke a lovamra?Most azonban Miklósról van szó. Mondom, miklósabbat képzelni sem lehet. Néhány napja megint megkérdeztem tõle, hogy megszerette-e a helyet? Mondja, hogy nagyon. Úri helyem van - a gazda nem parancsolgat, lássa, hogy megcsinálok mindent magamtól, amit bétanított, s azt es, amit nem tanított bé, hagyja, hogy nyúgudtan csináljam a munkámat.Tegnap este az istállótulaj nem volt ott etetési idõben. Mondom Miklósnak, hagyja csak, a lovamat ellátom, törõdjön a többivel. Fölnyalábolom a megfelelõ mennyiségû szénát, Miklós pedig megbotránkozik. Kevés lesz az, azt mondja, még egy annyit vessél sze' bé neki. Nem állhatom, hogy éhezik a jószág!Erre elmagyaráztam neki, hogy a lovam enyhén szólva így is túlsúlyos, képtelen vagyok lejáratni a bendõjét, olyan, mint egy léggömb. Úgyhogy vissza is kéne fogni a reggeli lucernát, mert elõbb-utóbb szétrobban.Jól van jól - ezt mondta Miklós és csóválta a fejét. Visszafogom, ha azt mondod. De azt a csíki székely kutyafülû máriáját ennek a legénynek! Mérget veszek rá, hogy agyoneteti a lovakat. Ha már egyszer nem álhassa, hogy éhezik a jószág. De bánja a fene. Etesse csak jó sokáig, amíg a gazda el nem hajtja. Ki látott már olyan lovászt, aki szereti az állatot? Mondom, furcsa fickó ez a Miklós, akinél miklósabbat elektronmikroszkóppal sem lehet találni.

[zapolya]

idézet:

---

Új lovászunk vagyon[/QB][/QUOTE]Gratulálok az új lovászhoz! Nagyon érzékletes volt a leírás. Csak nehogy a gazdának feltûnjön a megnövekedett takarmány fogyasztás. Ránéz a kerekedõ lovakra, és kész is a baj. Lehet, hogy egy kevésbé lóbarát lovászt keres majd. Ismertem én is egy Romániából átjött magyar lovászt, akit szintén Miklósnak hívnak. Nagyon érdekes volt, felesleges beszéddel sosem fárasztotta magát Viszont meghallottam egyszer, mikor nem õ vitt minket terepre, hogy azzal nyugtatja alkalmi túravezetõnket, hogy nyugodtan lehet velünk bármerre menni, mert "belemenõs lányok" vagyunk. Persze ebbõl semmi nem volt igaz, csak azért nem reklamáltunk a (számunkra) félelmetesebb helyzetek miatt, mert elõtte és közben szóhoz sem jutottunk az ijedtségtõl, utána pedig örültünk hogy megúsztuk lovainkkal együtt élve, meg utólag már mi értelme lett volna...

[Zsubaba]

Filly! Grat Hogy sikerült? tongue.gif Prfh! Ugye ez a Miklós nem kama? tongue.gif Velem mostanában nem történik semmi szines :(

[Apple]

Kis semmiség, de azért valami Tegnap nagy örömömre kiderült, hogy megmenkültem kémiabukástól. Ezt persze gyorsan elmeséltem Bazsnak, akinek ezt köszönhetem, hisz õ korrpetál.Õ meg megírta nekem, hogy Carment holnap (azaz ma) viszik le Kerteskõre, hogy legyen csikó És hogy van-e kedvem kimeni elbúcsúzni addigra. MOndtam, hogy nekem ottélni is lenne kedvem, de nem tõlem függ...Na, kezdõdött szülõk rábeszélése, sikerrel. Úgyhogy Rettegett Iván elvitt engem elõször a Ford Transitért, aztán elmetünk a lószállítóért, kimentünk Bazsért, onnan meg lovakhoz. Bazzsal elindultunk felfelé, hogy lehozzuk Carment, és Cirátot. Pamacs, a kutya is velünk tartott, akit aztán Cirát jól megkergetett Hirtelen azon kaptuk magunkat Bazzsal, hogy órákig el tudnánk nézni Carment és Cirátot, ahogy rohangálnak. (játékos kedvükben voltak, és szaladgáltak, meg elfutottak elõlünk, de gyanítom, most nem gonoszságból ) Annyira jó érzés volt egy zûrös iskolai nap után kinn állni a legelõn, és a lovakban gyönyörködni. Ezt így leírva nagyon nyálasnak olvasható, de le se lehet írni, azt az ellazulást, amit a lovak látványa okozott. Aztán persze lehoztuk õket, Ciráthoz bementem a boxba, jól elbeszélgettünk, eszmét cseréltünk. Aztán Carmentõl búcsút vettem (bõ 2 hétre megy el ).Majd eccer haza is kellett jönni, vissza a való világba...Hát, ennyi a tegnapi kisszínes. Nekem nagy élmény volt, holott igazából nem történt semmi különös. Egyszerûen csak ráébredtem (mintha ez eddig nem lett volna nyilvánvaló ), hogy lovak nélkül milyen üres volt az életem.Hát, ennyi a mai érzelgõsség Bocs, ha elragadtattam magam, de le kellett írnom Üdv: Apple

[Zsubaba]

Apple te hol lovazol?(Ott ahol Bazs...)

[sheriff]

Hiába, no! Bazs már Silverado telepese, s legkedvesebb tanítványa, epöl is kezd elkóbojosodni! Szép kis írás volt Apple! Kösz!

[Apple]

Sheriff Jah! Sõt, már ott tartok, hogy cicanaci le lett cserélve farmerra Node én amúgy se voltam megrögzött tattis Ja, és sheriff! Amúgy már régóta foglalkozom a gondolattal, hogy ha bazsnak, neked, ilyeneknek jó, vééégre megyek a egy terept Silveradoban. De ez még kicsit odébb van. Mert ez sem tõlem függ, úgyhogy.. Kistarcsán lovazok. (ahol Bazs is...) Viszont szombaton megest megyek, úgyhogy széééép az élet Apple, az átszellemült

[Zsubaba]

Csaka azért kérdeztem,mert gondoltam, hogy kipróbálom a westernt... és vmi olyan helyre szeretnék akkor menni, ahol vannak ismerõsök (pl. ti ) és ahol normálisan bánnak az emberrel. Silverado nagyon messze van? Apple! Kistarcsán hol?

[Apple]

Zsubaba: hosszú lenne leírni

[Apple]

Szép kis nap, avagy Apple-ben kezd visszatérni a remény, hogy az élet SZÉÉÉÉP! Lovardánkban az egyik lovasnak ma volt a szülinapja, így csaptunk kint egy kis tanyapartit. 14:10-kor indult a hév, és meg lett beszélve, hogy prflh meg bazs 14:30-ra a megállóba elém jönnek. Hát, elmondhatom, hogy simán megnyerném a 100m síkfutást, mert már gyakorlott futó vagyok. Igazán "élvezetes" az Örs vezér tér egyik végébõl sprintelni a másik végébe a tömegen át, és még csak azt sem tudod, hogy megéri-e, azaz hogy eléred-e egyáltalán a HÉV-et... Szóval, sikeresen elértem, félre kinn voltam Kistarcsán. Bazsék felszedtek, irány lovarda. Felköszöntöttem ünnepeltet, majd közöltük, hogy akkor mi mostan elszivárgunk (hadd fõjön addig a babgulyás), és megcéloztuk Csillagot, Porfelhõ alfaegyedét Kis felhomályosítást kaptam prflh-tõl, hogy mit csináljak, ha meg akarom magam öletni csillag-kisasszonnyal. Aztán kicsit bemelegítette, majd közölte, hogy akkor most már enyém a pálya, "játékszabályokat" tudom, nem állíthat meg semmi. Felpattantam Csillagtündérrózsaszirom hátára, felmértem a helyzetet, és indulás a karámban. Elõször csak sétáltunk, közben rábeszéltem, hogy most már egy ideig a hátán maradok, ha törik, ha szakad, barátkozzon meg a helyzettel. (közben a naccsasszony nyilván azt gonolta: Hát, rendben, a hátamon vagy. Semmi gond, majd megöllek) Aztán kis ügetés, majd megpróbálkoztunk a vágátval. Nagyonnagyon jól csinálja, ügyes pacc Aztán hirtelen elfelejtettem, hogy nem Carmenen ülök, és elkövettem azt a hibát, hogy kicsit megsimogattam a nyereg mögött... Namost csillagkisasszonyról azt kell tudni, hogy nála a "mindent a szemnek -de csak ha muszáj- és SEMMIT se nem a kéznek elv uralkodik... Úgyhogy amint hozzáértem, már bakolt is egyet, ami aztán én jól vettem Na, többet aztán hozzá nem értem, csak a nyakán, tanulva az elõzõekbõl. Nem tudom, mennyit lovagoltam, de nekem megszûnt az idõ. Aztán Porfelhõ lesétáltatta, megmosdatta csillagot, majd berakta a helyére. Az istállóban volt egy alig 1 hetes csikó, aztat édesgettem, merthogy imádom a csikókat! (ha vki csikóóvónõt keres, itt vagyok!!! )Aztán visszamentünk a mi lovardánkba, kész volt a babgulyás, jól éreztük magunkat. Én felmentem Ciráthoz legelõre, picit megsuttogtam. persze nem "hagyományos" módon, hanem simogattam, beszélte hozzá, leguggoltam elé, megszagolt, aztán pár lépés erejéig követett. Aztán lehoztam, hogy meghajtsuk egy picit. Bevittük körkarámba, és jól megfuttattuk Aztán megintcsak haza kellett jönnöm... Legszívesebben ott aludtam volna, vagy nem is tudom. Ez is egy hihetetlenjó nap volt, annyira, mint a szerdai.Ja, és még napszúrást sem kaptam. Már csak a kékkockás ingemet hiányoltam, ami jól nem volt itthon...DE ez legyen a legnagyobb baj, nemigaz?Ezt a napot is elkönyvelem életem legjobb napjainak listájára.(szmájlit nem írok, mert elfogytak, de legszívesebben minden mondat után vigyort tennék, olyan jókedvem van. )üdv: Apple [ 18 Május 2002, 21:16: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]