Nézzétek mit találtam, nem kifejezetten furioso, de benne van és inkább csak érdekesség:
Az ország gyûlés felsõházának JÍO. ülése 1940. évi december hó 18<-án, szerdán.
záértõ!) A bankhoz, a pénzügyi dolgokhoz nagyon
érthet, de a lóhoz — úgy látszik — abszolúte
nem. A becslést egy egészen kezdõ községi
állatorvos eszközölte.
Nagyon fontos volna a honvédelmi törvénynek
erre vonatkozó szakaszát akként megváltoztatni, hogy minden lósorozáshoz, minden beváltáshoz egy szakember is kerüljön.
Ezt nagyon könnyû volna megoldani akként,
hogy a vármegye lótenyésztõ bizottmányai
delegáljanak oda tagot, hogy ilyen lehetetlenségek
ne történjenek.
Arra, hogy milyen károk származnak ebbõl, a következõ példát említem. Egy ilyen beváltott ló, amelyet elõször 700' pengõre, másodszor
pedig 280 pengõre becsültek, megdöglött
a katonaságnál. Most az a tulajdonos fog érte kapni 280 pengõt. Ezek mind lehetetlen eljárások, amelyek a gazda kárára ; vannak, amelyeken pedig nagyon könnyû segíteni.
Tudvalevõ, hogy annakidején behívták a patkolókovácsokat. Lovat alig lehetett vasalni és így többen vas nélkül vitték be a lovaikat. Ezek után a lovak után az elsõ hónapban nem napi 1.80 pengõt fizettek, hanem csak 1 pengõt,
tehát naponta 80' fillérrel kevesebbet. Egy 31 napos hónapban tehát 24.80 pengõt számoltak
el egy vasalásért. Különösen kis lótenyésztõkkel,
kisgazdákkal szemben lehetetlen az ilyen eljárás.
Bocsánatot kérek, hogy részletekkel foglalkozom,
(Halljuk! Halljuk!) de ezek a részletek rámutatnak azokra a helytelen rendelkezésekre,
amelyeiket sokszor tapasztalunk.
Ha már a lóról voltam bátor beszélni, méltóztassanak
megengedni, hogy egy pár lótenyésztési
kérdést is felhozzak. Nemrégiben egy erõs kritika hangzott el, amely, miután kifogá-solja lótenyésztésünk nívóját és irányítását, azt mondja, hogy lótenyésztésünkben a legteljesebb rendszertelenség folyik. T. Felsõház, ezt kénytelen
vagyok megcáfolni, mert igenis, lótenyésztésünk
a legnagyobb céltudatossággal történik. Ml nem tehetünk arról, hogy minden második évtizedben kirabolják az országnak vagy az ország
egy részének lóállományát. Az ország szorosan
elhatárolt tenyészkörzetekre van osztva azért, hogy a faji jelleg fenntartassék és kifejlesztessék.
Szigorúan annak az elvnek alapján
tenyésztünk, hogy elsõsorban olyan lovat tenyésszünk, amely a hadseregnek szükséges, de amellett gazdasági lónak is alkalmas legyen.
Természetesen arra is tekintettel kell lenni, hogy a külföld milyen igényekkel van lovainkkal szemben, mert ez tenyésztésünk ki-fizetõségének a kérdését érinti. Nagy elismeréssel
vagyok a kormány iránt, amely most is nagy összegeket szánt a lótenyésztés emelésére az egyes országrészek örvendetes visszatérése után. így Erdélyben három mén telepet állított he és> 2000 kancát szánt tenyésztési célokra. De minden téren ugyanazon az elven, ugyanazon az alapon állunk, amelyet a rendszeres magyar lótenyésztés megalapítója, a halhatatlan, emlékû
és érdemû Kozma Ferenc fektetett le. Ezen az alapon intézte a lótenyésztés ügyeit Plósa Béla ny. államtitkár úr, aki a magyar lótenyésztés élén állott és ezen az alapon intézi a mai vezetõség, a lótenyésztési fõosztály, iáién Odesoalchi Bélával és kitûnõ munkatársaival. Nagyon csökkenti azonban a lótenyésztési kedvet
és szinte lehetetlenné teszi a lótenyésztést a nagyon alacsonyan megállapított katonai pótlóár. Ez oda fog vezetni, hogy nagyon sokan
«, akiknek a lótenyésztés nemcsak passziójuk,
hanem bizonyos jövedelmet is akarnak
belõle szerezni, át; fognak térni a hidegvérû lovak
tenyésztésére és nem maradnak meg a.melegvérû
tenyésztésnél, pedig a melegvérû ló szükséges a hadseregnek, a hidegvérû nem felel meg, csak nagyon kis mértékiben. Ha egy tenyésztõ
a hidegvérû lovat kétéves korában eladja, minthogy a hidegvérû ló már kétéves korában használható és értékesíthetõ, és ugyanazt
az árat, sõt többet kap meg érte, tinin t amennyit a melegvérû lóért 4 éves korában, akkor egészen természetes, hogy ezt fogja tenyészteni
és a melegvérû lótenyésztésünk teljesen
tönkre fog menni.
Egy pár adatot volnék bátor felsorolni, amelyeket, méneseink egyikének vezetõje állított
össze a melegvérû lótenyésztés kérdésé ben arról, hogy mennyibe kerül egy lónak a felnevelése. Megjegyzem, hogy szinte túlreális ez az Összeállítás, mert bár a zabot még 20 pengõben számítja, de a szénát már csak 6 pengõben, holott ilyen áron ma szénát kapni nem lehet, a takarmányrépát pedig 1 pengõben.
Az õ összeállítása szerint az elsõ év végéig
egy melegvérû csikó felnevelése 910 20 pengõbe kerül, a második évben 44070, a harmadik
évben 376, a negyedik évben 407 pengõbe
és az ötödik év elején, tehát addig, amíg teljeskorú lesz a ló, 11486 pengõbe, összesen tehát 2248 pengõ 76 fillérbe. Egy másik, talán legjobb lótenyésztõnk, illetõleg ebben a szakmában
legkiválóbb emberünk, aki gyakorlatilag
is évtizedeken át foglalkozott ezzel a kér1 déssel, a következõképpen állítja Össze, — ezt még akkor állította össz<* mielõtt a- munkabéremelések
és a nagy anyag-áremelkedések megtörténtek, úgyhogy a zabot is csak 15 pengõ értékkel vette fel — azt mondja, hogy egy másféléves csikó felnevelési költsége 728 pengõ .13 fillér, egy két és féléves csikóé 995 pengõ 38 fillér, egy három és féléves csikóé 1262 pengõ 63 fillér, egy teljeskorúé pedig 1629 pengõ 88 fillér. Ha mármost ehhez hozzáadunk
az anyagok, a takarmányok és a munkabérek
drágulása címén 30%-ot, akkor itt is 2118 pengõ felnevelési költség jön ki, holott a tenyésztõ 800 pengõt kap hátaslóért. A tüzér hátasíoért pedig 900 pengõt kap a tenyésztõ.
De van egy másik, szintén nem célravezetõ
intézkedés is. Azelõtt tudniillik ha a katonaság
tartásra kiadott lovakat, akkor az az ellenszolgáltatása volt a vállalkozónak, hogy öt év múlva, ha pedig kitûnõen tartotta a lovat, négy év múlva a tulajdonába ment át a ló. Ezt most megváltoztatták és most csak nyolc, illetõleg hétévi tartás után kapja meg a lovat. Ennek az a következménye, hogy nagyon
sok kiváló kanca kora miatt kiesik a tenyésztésbõl, mert olyan korban ,iut magántulajdonba,
amikor már utána tenyészteni csak a legritkább esetben lehet. A másik következménye
pedig az, hogy olyan vállalkozók
veszik ki ezeket a lovakat, akik nem tudják
megfelelõen, iigy tartani, ahogyan azelõtt a kitûnõ lótartó gazdák tartották, hanem lehasználják
azokat azonnal. Méltóztassanak meggondolni, milyen kár származott ebbõl. Az idén a bevonulások alkalmával behívott ilyen lovaknak körülbelül a 30—40%-a menetképtelen volt, nem lehetett használni. Ez az intézkedés tehát teljesen célt tévesztett.
Edited by Backnight, 2010 április 5. - 16:40.
), de ha ezt olvasom, akkor inkább ne is. Nem tanultam (sajnos) hosszú évekig lótenyésztést felsõfokon, nem is hagyományozódik a családban szülõrõl gyerekre a tudomány, tehát én csak úgy tudok tenyészteni, ha kapok szakmai segítséget. Ez nem jelenti azt, hogy nem igyekszem minden tudást magamba szívni, de azért az mégsem ugyanaz.
) esetleg, ha (ugye bár nincs tavaszi mén elõvezetés, mert ugye az sok pénz) a honlapon lehetõség lenne feltölteni a ménekrõl (lehetõleg minden ménrõl) elõre meghatározott kötelezõ elemekbõl álló video anyagot, könnyebben dönthetnének a tenyésztõ társak... tudom, h élõben sokkal reálisabb kép kapható a lovakról, de én azért dobtam 1 hátast ettõl a videótól (igaz, h nem furdancs: 
Hiszen egyesületi szempontból két (fél) vezérkarunk van e pillanatban.......
