Köszi a biztatást.
Megígérem legközelebb, majd akkor panaszkodom ha a tíz órát karcolom!
Kis színesek
Indította:
sheriff
, 2001 júl 31. 19:10
5186 válasz a témához
#4802
Csikasz
-
- Fórumtag
- 3.633 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2009 október 20. - 20:47
De jóóóó! Gratulálok neked, mindíg ilyen szép élményeid legyenek!
S tudod nem a "rühatka" eszi az embert :yeah:
#4803
pethel
-
- Fórumtag
- 1 hozzászólás
Új vendég
Közzétéve 2009 október 22. - 14:09
Edited by pethel, 2009 október 22. - 14:09.
#4804
Jasmine20
-
- Fórumtag
- 1.200 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2009 október 23. - 11:21
ppr nincs is ennél jobb 
most már reméljük mindig "egyedül" mész terepezni és a majrét otthon hagyod. nem is olyan jó társaság az ;)
ja és persze számolj be nekünk a következõ majrét otthon felejtett kilovaglásról
most már reméljük mindig "egyedül" mész terepezni és a majrét otthon hagyod. nem is olyan jó társaság az ;)
ja és persze számolj be nekünk a következõ majrét otthon felejtett kilovaglásról
#4805
LiXa
-
- Fórumtag
- 95 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 február 22. - 23:41
Nem tudom, jó helyre írom e, de már nagyon kikívánkozik belőlem a mai napom története.
Lehet, hogy sokak számára nem ritka alkalom, de ez a nap számomra tökéletes volt, már ami a lovas felét illeti.
Suli után beültünk a buszmegálló melletti kávézóba egyik osztálytársnőmmel, aki ott lovagol ahol az én lovam is van. Már ott kellemesnek ígérkezett a délután, mivel akkor ültünk be talán másodszorra így dumálni, de nekem nagyon tetszett, megvolt a hangulata, és hát én imádok beszélni, minden lehetőséget megragadok rá.
Aznap egyik barátnőm se jött lovagolni, az edzőm se volt otthon, gondoltam lovagolok egy jót.
Már a buszon teljesen hiperaktív voltam, élveztem, hogy süt a nap és végre jön a jóidő. Elkezdett a fejemben motoszkálni egy gondolat, miszerint ki kéne mennem terepre, egyedül.
Ez számomra azért volt különös elhatározás, mert ahol előzőleg tartottuk Magicet, sose engedtek ki egyedül terepre, nomeg a szüleim se támogatták a dolgot, főleg miután félnővérem ilyen módon eltörte a kulcscsontját, és azzal abba is hagyta a lovaglást.
Fülemben üvöltött a zene, én meg a buszról leszállva, akaratlanul is funtni kezdtem a lovarda felé. Néha megálltam kifújni magam, de az idő és az elhatározás folyamatosan csak előre hajtott. Mikor kiértem a szántásokhoz, eszméletlen kép tárult elém. Csak álltam ott pár percig és néztem, majd a telefonomat előhalászva megörökítettem, bár a minősége se jó, és azt se adja át igazán ahogyan én láttam, de azért megmutatom: Lovarda felé Mintha csak egy filmet néztem volna.
A pár percnyi sokkhatásután végre kiértem. A ház előtt Cojja, a kölyök medveölő, vad csaholással probálta tudtomra adni, hogy ez itt magánterület. Egy fejvakargatással jeleztem neki, hogy tőlem nem kell megóvnia semmit.
A házban beszélgettem egy keveset edzőm feleségével. Nagyon kedves ő is és az edzőm is. Talán náluk kedvesebb emberekkel még soha nem találkoztam.
Miután átöltöztem, kimentem Magichez. Már az ajtóban bekiabáltam neki köszönésképpen, amire ő egy hangos höhögéssel válaszolt. Miközben pucoltam, Cojja drága a nyitott boxajtó előtt feküdt, míg végül rá nem szánta magát, hogy összebarátkozzon Magickel.
Amint végeztem a nyergeléssel, felhívtam edzőmet azzal a kérdéssel, hogy mennyire fog megdorgálni emiatt a hülye, egyedül terepezős ötletem miatt. Meglepettségemre csak díjazta az ötletet, lebeszéltük, hogy merre megyek, meg hogy azért legyen nálam telefon.
Mivel 3 hete nem lovagoltam rajta igazán édesanyám műtétje miatt és csak Pénteken voltunk egy sétaterepen, amellett döntöttem, hogy előtte lefutószárazom, karámozás ide vagy oda. Pár kört vágtázott mindkét kézre, s miután láttam, nincsen idegbeteg kedvében, elindultam a faluba(városba? sosem tudtam, hogy Etyek minek számít).
Már azon is csodálkozom, ha valaki idáig végigolvasta.
Az első 5 perc séta után, az úthoz kiérve egy nő kedvesen rám mosolygott, én meg köszöntem. A nő pár lépéssel köelebb jött, majd közölte velem, a már amúgy is hivatalos tényt, hogy nagyon szép lovam van.
Megköszöntem, és azzal a lendülettel átnyargaltam az úton. Eddig ugye nem voltunk egyedül terepen, úgyhogy drága szerelmem folyamatos készenlétben állt, minden rezzenő fűszálra. Feje az égben, csak a szárra reagált, de ettől függetlenül mindig vagy jobbra, vagy balra volt kitekeredve a feje. Amint felértünk a pincesorhoz, már kezdett megnyugodni. Ott csak én riadtam meg, mikor azt hittem, hogy egy horrorfilm közepébe csöppentem, mikor megláttam az egyik fán, egy felakasztott TV Macit.
Miuán megnyugodtam továbbügettünk és végülis jól nem arra mentünk amerre gondoltam.
Hirtelen felindulásbóll kitaláltam, hogy én most megnézem, hogy az az út merre vezet. A kanyartól nem láttam semmit, viszont mikorra túljutottam rajta, észrevettem, hogy a központba jutottam. Visszafordulni nem volt kedvem, de tudtam hogyan mehetünk tovább, ugyanis Pincefesztiválon/Kezes-Láboson volt alkalmam kiismerni Etyeket.
Amint a főút mellé értünk, a mellettem lévő domb tetejéről gyerekvisongást hallottam. Mikor odanéztem, láttam, hogy két anyuka pár gyerekkel battyog hazafelé, és a kisgyerekek tátott szájjal nézik a lovat. Itt valami furcsa érzés tört fel bennem, amit azóta se tudok igazán megfogalmazni, de azután végigkísért, mikor öreg nénik köszöntek nekem csillogó szemekkel, s mikor elmentem az óvoda előtt, és hozták ki a szülők a gyerekeiket, szinte kerítést állva az óvoda előtt mutogattak, és kiabáltak át egymásnak, megbizonyosodva róla, hogy nem csak ők látják. Pár kisgyerek közelebb akart jönni, de a szülők, 10 méteren belül, nem engedték őket.
Akkor megállt az idő, és én a sírás határán állva belegondoltam, hogy a gyerekek mennyi ideig fogják otthon emlegetni, és hogy mennyi boldogságot hozhattam el nekik csupán azzal, hogy arra lovagoltam. Még most is a sírás kerülget ahogy leírom. A merengésből felriadva továbbhaladtunk, mert valamikor azért haza is kellett érnünk.
A hazaúton ismét egy közös tulajdonságot véltem felfedezni Magic és köztem. Én köztudottan utálom a "plázacsipákat". Sajnos hazafele nem egyel össszefutottam. Mikor elhaladtunk két hiénaként vihorászó plázacsipa mellett, lovam véleménynyílvánításképpen, kieresztette a fáradt gőzt.
Teli szájjal vigyorogva megpaskoltam a nyakát és csak anyit mondtam: "Köszönöm, hogy kifejtetted helyettem is!".
Visszafele még találkoztunk pár oviból gyerekkel hazasétálós szülővel, és ismét elkapott az érzés mikor mindegyik gyerek kikerekedett, csillogó szemekkel nézte a lovat ahogy elhaladtunk mellettük. Alapjáratban gyerekiszonyom van(hosszú történet ), de ekkor mindegyikre csak mosolyogni tudtam.
Bő egy óra flangálás után elértünk a horgásztóhoz, ami mellett egy jó talajú, fákkal szegélyezett utacska fut végig. Az ott lenne a tó eleje, csak a nádtól nem látszik semmi. Ekkor ismételten vakmerő voltam, mivel kitaláltam, hogy én azon az úton vágtázni fogok. Ez nem is lett volna probélma, ha előtte Pénteken, nem bakolt volna azon az útszakaszon, ügetés közben akkorákat, hogy majd' hányingert kapok a hullámvasutazástól.
Végülis "mi rossz történhet" alapon nekivágtam. Lépésből beugrattam nyugodt vágtába, és magam is meglepődtem, mikor elért a felismerés, hogy egész végig nem kellett erölködnöm, és a ló végig rövid, nyugodt vágtában, egy rossz mozdulat nélkül haladt. Annyira merész nem voltam, hogy a vágta tempójából engedjek, mert azt tudtam, hogy akkor Pécsig meg se állnánk.
Hazafele összetűzésbe kerültünk még pár menhelyi kutyával amik kiszabadultak, de egy kis kergetőzés után leráztuk őket.
Még az végéről egy - két kép. Közel kétórás terepről hazaértünk. Nem mondom, hogy "végre" mert akkor azt kívántam, bárcsak akkor, és ott újraélhetném azt az előző pár órát.
Miután leszereltem, még bementem kényeztetni kicsit, és akkor olyan szoros kapcsolatot éreztem kettőnk között, mint egy éve egyszer sem. Akkor kijött rajtam minden a mai napról. Ott kapaszkodtam a nyakába hosszú perceken keresztül, és sírtam. Úgy érzem ő is ugyanannyira meghatódott mint én. Ez egy csodálatos nap volt, sosem éreztem magam ennyire boldognak.
Legközelebb is elmegyek az óvodához, hátha lesznek bátor szülők.
Elnézést, hogy ennyit irtam. Sok is, nem is tudok jól írni, de ki kellett adnom magamból.
Lehet, hogy sokak számára nem ritka alkalom, de ez a nap számomra tökéletes volt, már ami a lovas felét illeti.
Suli után beültünk a buszmegálló melletti kávézóba egyik osztálytársnőmmel, aki ott lovagol ahol az én lovam is van. Már ott kellemesnek ígérkezett a délután, mivel akkor ültünk be talán másodszorra így dumálni, de nekem nagyon tetszett, megvolt a hangulata, és hát én imádok beszélni, minden lehetőséget megragadok rá.
Aznap egyik barátnőm se jött lovagolni, az edzőm se volt otthon, gondoltam lovagolok egy jót.
Már a buszon teljesen hiperaktív voltam, élveztem, hogy süt a nap és végre jön a jóidő. Elkezdett a fejemben motoszkálni egy gondolat, miszerint ki kéne mennem terepre, egyedül.
Ez számomra azért volt különös elhatározás, mert ahol előzőleg tartottuk Magicet, sose engedtek ki egyedül terepre, nomeg a szüleim se támogatták a dolgot, főleg miután félnővérem ilyen módon eltörte a kulcscsontját, és azzal abba is hagyta a lovaglást.
Fülemben üvöltött a zene, én meg a buszról leszállva, akaratlanul is funtni kezdtem a lovarda felé. Néha megálltam kifújni magam, de az idő és az elhatározás folyamatosan csak előre hajtott. Mikor kiértem a szántásokhoz, eszméletlen kép tárult elém. Csak álltam ott pár percig és néztem, majd a telefonomat előhalászva megörökítettem, bár a minősége se jó, és azt se adja át igazán ahogyan én láttam, de azért megmutatom: Lovarda felé Mintha csak egy filmet néztem volna.
A pár percnyi sokkhatásután végre kiértem. A ház előtt Cojja, a kölyök medveölő, vad csaholással probálta tudtomra adni, hogy ez itt magánterület. Egy fejvakargatással jeleztem neki, hogy tőlem nem kell megóvnia semmit.
A házban beszélgettem egy keveset edzőm feleségével. Nagyon kedves ő is és az edzőm is. Talán náluk kedvesebb emberekkel még soha nem találkoztam.
Miután átöltöztem, kimentem Magichez. Már az ajtóban bekiabáltam neki köszönésképpen, amire ő egy hangos höhögéssel válaszolt. Miközben pucoltam, Cojja drága a nyitott boxajtó előtt feküdt, míg végül rá nem szánta magát, hogy összebarátkozzon Magickel.
Amint végeztem a nyergeléssel, felhívtam edzőmet azzal a kérdéssel, hogy mennyire fog megdorgálni emiatt a hülye, egyedül terepezős ötletem miatt. Meglepettségemre csak díjazta az ötletet, lebeszéltük, hogy merre megyek, meg hogy azért legyen nálam telefon.
Mivel 3 hete nem lovagoltam rajta igazán édesanyám műtétje miatt és csak Pénteken voltunk egy sétaterepen, amellett döntöttem, hogy előtte lefutószárazom, karámozás ide vagy oda. Pár kört vágtázott mindkét kézre, s miután láttam, nincsen idegbeteg kedvében, elindultam a faluba(városba? sosem tudtam, hogy Etyek minek számít).
Már azon is csodálkozom, ha valaki idáig végigolvasta.
Az első 5 perc séta után, az úthoz kiérve egy nő kedvesen rám mosolygott, én meg köszöntem. A nő pár lépéssel köelebb jött, majd közölte velem, a már amúgy is hivatalos tényt, hogy nagyon szép lovam van.
Megköszöntem, és azzal a lendülettel átnyargaltam az úton. Eddig ugye nem voltunk egyedül terepen, úgyhogy drága szerelmem folyamatos készenlétben állt, minden rezzenő fűszálra. Feje az égben, csak a szárra reagált, de ettől függetlenül mindig vagy jobbra, vagy balra volt kitekeredve a feje. Amint felértünk a pincesorhoz, már kezdett megnyugodni. Ott csak én riadtam meg, mikor azt hittem, hogy egy horrorfilm közepébe csöppentem, mikor megláttam az egyik fán, egy felakasztott TV Macit. Miuán megnyugodtam továbbügettünk és végülis jól nem arra mentünk amerre gondoltam.
Hirtelen felindulásbóll kitaláltam, hogy én most megnézem, hogy az az út merre vezet. A kanyartól nem láttam semmit, viszont mikorra túljutottam rajta, észrevettem, hogy a központba jutottam. Visszafordulni nem volt kedvem, de tudtam hogyan mehetünk tovább, ugyanis Pincefesztiválon/Kezes-Láboson volt alkalmam kiismerni Etyeket. Amint a főút mellé értünk, a mellettem lévő domb tetejéről gyerekvisongást hallottam. Mikor odanéztem, láttam, hogy két anyuka pár gyerekkel battyog hazafelé, és a kisgyerekek tátott szájjal nézik a lovat. Itt valami furcsa érzés tört fel bennem, amit azóta se tudok igazán megfogalmazni, de azután végigkísért, mikor öreg nénik köszöntek nekem csillogó szemekkel, s mikor elmentem az óvoda előtt, és hozták ki a szülők a gyerekeiket, szinte kerítést állva az óvoda előtt mutogattak, és kiabáltak át egymásnak, megbizonyosodva róla, hogy nem csak ők látják. Pár kisgyerek közelebb akart jönni, de a szülők, 10 méteren belül, nem engedték őket.
Akkor megállt az idő, és én a sírás határán állva belegondoltam, hogy a gyerekek mennyi ideig fogják otthon emlegetni, és hogy mennyi boldogságot hozhattam el nekik csupán azzal, hogy arra lovagoltam. Még most is a sírás kerülget ahogy leírom. A merengésből felriadva továbbhaladtunk, mert valamikor azért haza is kellett érnünk.
A hazaúton ismét egy közös tulajdonságot véltem felfedezni Magic és köztem. Én köztudottan utálom a "plázacsipákat". Sajnos hazafele nem egyel össszefutottam. Mikor elhaladtunk két hiénaként vihorászó plázacsipa mellett, lovam véleménynyílvánításképpen, kieresztette a fáradt gőzt.
Teli szájjal vigyorogva megpaskoltam a nyakát és csak anyit mondtam: "Köszönöm, hogy kifejtetted helyettem is!". Visszafele még találkoztunk pár oviból gyerekkel hazasétálós szülővel, és ismét elkapott az érzés mikor mindegyik gyerek kikerekedett, csillogó szemekkel nézte a lovat ahogy elhaladtunk mellettük. Alapjáratban gyerekiszonyom van(hosszú történet
), de ekkor mindegyikre csak mosolyogni tudtam. Bő egy óra flangálás után elértünk a horgásztóhoz, ami mellett egy jó talajú, fákkal szegélyezett utacska fut végig. Az ott lenne a tó eleje, csak a nádtól nem látszik semmi. Ekkor ismételten vakmerő voltam, mivel kitaláltam, hogy én azon az úton vágtázni fogok. Ez nem is lett volna probélma, ha előtte Pénteken, nem bakolt volna azon az útszakaszon, ügetés közben akkorákat, hogy majd' hányingert kapok a hullámvasutazástól.
Végülis "mi rossz történhet" alapon nekivágtam. Lépésből beugrattam nyugodt vágtába, és magam is meglepődtem, mikor elért a felismerés, hogy egész végig nem kellett erölködnöm, és a ló végig rövid, nyugodt vágtában, egy rossz mozdulat nélkül haladt. Annyira merész nem voltam, hogy a vágta tempójából engedjek, mert azt tudtam, hogy akkor Pécsig meg se állnánk.
Hazafele összetűzésbe kerültünk még pár menhelyi kutyával amik kiszabadultak, de egy kis kergetőzés után leráztuk őket.
Még az végéről egy - két kép. Közel kétórás terepről hazaértünk. Nem mondom, hogy "végre" mert akkor azt kívántam, bárcsak akkor, és ott újraélhetném azt az előző pár órát.
Miután leszereltem, még bementem kényeztetni kicsit, és akkor olyan szoros kapcsolatot éreztem kettőnk között, mint egy éve egyszer sem. Akkor kijött rajtam minden a mai napról. Ott kapaszkodtam a nyakába hosszú perceken keresztül, és sírtam. Úgy érzem ő is ugyanannyira meghatódott mint én. Ez egy csodálatos nap volt, sosem éreztem magam ennyire boldognak.
Legközelebb is elmegyek az óvodához, hátha lesznek bátor szülők.
Elnézést, hogy ennyit irtam. Sok is, nem is tudok jól írni, de ki kellett adnom magamból.
Edited by LiXa, 2010 február 22. - 23:54.
#4806
ata
-
- Fórumtag
- 5 hozzászólás
Új vendég
Közzétéve 2010 február 22. - 23:54
Szerintem egyáltalán nem irtál sokat, de ha tovább jöszz a falu másik vége felé akkor találkozunk :yeah: ! Anya mit szólt a hõs tetthez?
#4807
LiXa
-
- Fórumtag
- 95 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 február 23. - 0:00
Szerdán lehet megint nekivágok, ha elmondod merre, akkor szivesen elszüttyögök arrafelé is.
Anyumnak nem volt semmi problémája, apámtól viszont egész hazaúton hallgathattam a félnővérem sztoriját. Sajnos ő nem tudja azt amit nekem elmondott...Azért esett le, mert akadályokat építgetett magának az útra....
javitottam mert nem tudok írni....
Anyumnak nem volt semmi problémája, apámtól viszont egész hazaúton hallgathattam a félnővérem sztoriját. Sajnos ő nem tudja azt amit nekem elmondott...Azért esett le, mert akadályokat építgetett magának az útra....
javitottam mert nem tudok írni....
Edited by LiXa, 2010 február 23. - 0:01.
#4808
ata
-
- Fórumtag
- 5 hozzászólás
Új vendég
Közzétéve 2010 február 23. - 0:13
A kis csinos fatornyos falum felé , a kálvária alatt az öreghegyi utcán kifelé Etyekrõl a mestered tudja merre 
#4809
LiXa
-
- Fórumtag
- 95 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 február 23. - 0:21
Küldtem magánt mert ez így már nagyon off.
#4810
Csikasz
-
- Fórumtag
- 3.633 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 11. - 7:54
Talán csak álmodtam 
Elmentünk barátokhoz, jó messzire, idegen lovak és tájak közé. Hegyek, dombok, gyönyörûséges gyöngyszeme a magyar természetnek, egy európai védelem alatt álló tóhoz, amiben vannak édesvizi medúzák. El sem hittem, hogy van ilyen nálunk. A következõ alkalommal, viszek minden vizzi bigyót mert azokat látnom kell ott a vízben!!!!!
No de a lovam. Megérkezés után azonnal karámba került Szosza Kesélyével, nagy haverság van kérem, együtt esznek, isznak, mennek, futnak, fürdenek a homokban, pedig aznap atalálkoztak életükben elõszõr. Majd nyergel a csapat 6-7 fiatal és idegen ló, indulás, megyünk megnézzük a dombok mögötti harsogó természetet. No probléma, Dimi kicsit kiváncsi, de semmi extra. Elõl lovagolunk, minden király. Jönnek Attila ( vendéglátónk) játszóterei. Ezek amolyan 15-20 hektáras földszeletkék a nagy kerek erdõben. Attila és lovasai itt szoktak szaladni, le a völgybe - fel a dombra. Mentünk is és megmutattuk a síksági lovainknak, milyen is a szabadság. Szép gurulósan haladtunk vágtában felfelé, egy ló sem igyekezett nagyon, a mieinknek nagyon új ez a szintkülönbség. El is fogyott a szusz a végére, Szosza Kesélye kért egy új tüdõt . Az egész túra kellemes, beszélgetõs, sétálos vágtázós hangulatban zajlot. Dombra fel, szakadégba le . Néha olyan meredeken mentünk, hogy a lovam segge is a földön volt, de még így is sikerült neki egyszer egy árokban térden landólnia. Semmitõl nem félt, igazából még a sok idegen ló sem zavarta, mindenkit megnézet, akit lehetett megszaglászott, de nem kereste a bajt, rettenetes fegyelmezett volt a korához, lovagoltságához képest. Hazafelé Attila egy néhány száz méteres szakaszon megengedte a lovát, mi meg utánna, csak úgy süvített a szél, a sok ló patája viszhangzott, mentünk, nagyon mentünk, de minden ló és lovas a helyén, néhány lóhosznyival a másik mögött. Totál biztonságos, fantasztikus suhanás a tájban, amolyan már kissé nyálas, könyfakasztós. Majd megint találtunk egy játszóteret, ekkorra már a mi lovaink is hozzászoktak a terepviszonyokhoz. Attila szereti kiengedni a gözt a lovakból, így lassan két és fél óra dombmászás után, még mindíg jócskán volt bennük erõ, azok a lovak igen jól vannak kondíccionálva. Ki lett adva a " parancs", balra fel a dombra és dobd oda a szárat. No kérem, én nem is emlékszem mikor mentem ilyen tempót, de asszem sok évvel ezelõt az egyik tatári túrán. Megindúltunk, mi az megindúltunk, LÓ -dultunk :eek: . Az én rövidlábú négy évesem úgy az élre tört mint az állom, egy kis arab kanca mellett szedte a lábait, nagyon ment, élvezte, tetszett neki :yeah: , majd lassan elfogyott a tér és lassítva megálltunk. Béke volt a lovamban, éreztem ahogy veszi a levegõt, de nem szaporán, nem volt már légszomja, jó munkát végeztem a pályán idehaza, sikerûlt felkészítemen arra amire vágyom vele. Menni a nagy messzéségbe, élvezni az erdõt, s ha kell versenyre szállni a széllel. Dimitríj méltó képviselõje fajtájának. Elnyerte Attila elismerését, ami nekem igen sokat jelent. Szívos, kitartó, birka türelmes, ha kell lehagyja az angol és arab telivér társait, s ehhez egyszer sem kellett hajtani, nógatni, csak engedni, hogy menjen, s utánna mintha misem lenne természetesebb hosszú száron szépen lépked az idegen lovak között. Olyan élmény volt ez a tegnapi, amiben 15 éve nem volt részem. Olyan vezetõvel, mint Attila, aki méltó a LOVASOKATÓ címre, türelmes, figyel minden lovasára, lovára, minden érdekeli, hogy mindenki jól érezze magát és mosolyt csal az arcokra. Azt gondolom ha mindenki ilyen helyen tanulna és lenne oylan lótársa mint nekem Dimi, akkor nagyon nagyon sokan járnák az erdõket. Megtaláltam azt amiért elkeztem annó lovagolni. Olyan békében szelni a teret mint ahogyan álmomban vágtázok a lovammal, elmosódnak a határok, csak a ló és én vagyok, nincs más semmi, egy egységet képezünk a természet részévé válva, szinte beleolvadva a tájba. Olyasmi ez mint meditálás közben megtalálni az utat.
Elmentünk barátokhoz, jó messzire, idegen lovak és tájak közé. Hegyek, dombok, gyönyörûséges gyöngyszeme a magyar természetnek, egy európai védelem alatt álló tóhoz, amiben vannak édesvizi medúzák. El sem hittem, hogy van ilyen nálunk. A következõ alkalommal, viszek minden vizzi bigyót mert azokat látnom kell ott a vízben!!!!!
No de a lovam. Megérkezés után azonnal karámba került Szosza Kesélyével, nagy haverság van kérem, együtt esznek, isznak, mennek, futnak, fürdenek a homokban, pedig aznap atalálkoztak életükben elõszõr. Majd nyergel a csapat 6-7 fiatal és idegen ló, indulás, megyünk megnézzük a dombok mögötti harsogó természetet. No probléma, Dimi kicsit kiváncsi, de semmi extra. Elõl lovagolunk, minden király. Jönnek Attila ( vendéglátónk) játszóterei. Ezek amolyan 15-20 hektáras földszeletkék a nagy kerek erdõben. Attila és lovasai itt szoktak szaladni, le a völgybe - fel a dombra. Mentünk is és megmutattuk a síksági lovainknak, milyen is a szabadság. Szép gurulósan haladtunk vágtában felfelé, egy ló sem igyekezett nagyon, a mieinknek nagyon új ez a szintkülönbség. El is fogyott a szusz a végére, Szosza Kesélye kért egy új tüdõt . Az egész túra kellemes, beszélgetõs, sétálos vágtázós hangulatban zajlot. Dombra fel, szakadégba le . Néha olyan meredeken mentünk, hogy a lovam segge is a földön volt, de még így is sikerült neki egyszer egy árokban térden landólnia. Semmitõl nem félt, igazából még a sok idegen ló sem zavarta, mindenkit megnézet, akit lehetett megszaglászott, de nem kereste a bajt, rettenetes fegyelmezett volt a korához, lovagoltságához képest. Hazafelé Attila egy néhány száz méteres szakaszon megengedte a lovát, mi meg utánna, csak úgy süvített a szél, a sok ló patája viszhangzott, mentünk, nagyon mentünk, de minden ló és lovas a helyén, néhány lóhosznyival a másik mögött. Totál biztonságos, fantasztikus suhanás a tájban, amolyan már kissé nyálas, könyfakasztós. Majd megint találtunk egy játszóteret, ekkorra már a mi lovaink is hozzászoktak a terepviszonyokhoz. Attila szereti kiengedni a gözt a lovakból, így lassan két és fél óra dombmászás után, még mindíg jócskán volt bennük erõ, azok a lovak igen jól vannak kondíccionálva. Ki lett adva a " parancs", balra fel a dombra és dobd oda a szárat. No kérem, én nem is emlékszem mikor mentem ilyen tempót, de asszem sok évvel ezelõt az egyik tatári túrán. Megindúltunk, mi az megindúltunk, LÓ -dultunk :eek: . Az én rövidlábú négy évesem úgy az élre tört mint az állom, egy kis arab kanca mellett szedte a lábait, nagyon ment, élvezte, tetszett neki :yeah: , majd lassan elfogyott a tér és lassítva megálltunk. Béke volt a lovamban, éreztem ahogy veszi a levegõt, de nem szaporán, nem volt már légszomja, jó munkát végeztem a pályán idehaza, sikerûlt felkészítemen arra amire vágyom vele. Menni a nagy messzéségbe, élvezni az erdõt, s ha kell versenyre szállni a széllel. Dimitríj méltó képviselõje fajtájának. Elnyerte Attila elismerését, ami nekem igen sokat jelent. Szívos, kitartó, birka türelmes, ha kell lehagyja az angol és arab telivér társait, s ehhez egyszer sem kellett hajtani, nógatni, csak engedni, hogy menjen, s utánna mintha misem lenne természetesebb hosszú száron szépen lépked az idegen lovak között. Olyan élmény volt ez a tegnapi, amiben 15 éve nem volt részem. Olyan vezetõvel, mint Attila, aki méltó a LOVASOKATÓ címre, türelmes, figyel minden lovasára, lovára, minden érdekeli, hogy mindenki jól érezze magát és mosolyt csal az arcokra. Azt gondolom ha mindenki ilyen helyen tanulna és lenne oylan lótársa mint nekem Dimi, akkor nagyon nagyon sokan járnák az erdõket. Megtaláltam azt amiért elkeztem annó lovagolni. Olyan békében szelni a teret mint ahogyan álmomban vágtázok a lovammal, elmosódnak a határok, csak a ló és én vagyok, nincs más semmi, egy egységet képezünk a természet részévé válva, szinte beleolvadva a tájba. Olyasmi ez mint meditálás közben megtalálni az utat.
Edited by Csikasz, 2010 július 11. - 7:56.
#4811
Kittu
-
- Fórumtag
- 420 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 11. - 13:07
Ezt igazán jó volt olvasni. Hol van ez a tó az édesvízi medúzákkal??
Hol van ez a tó az édesvízi medúzákkal??
#4812
Babszem
-
- Fórumtag
- 3.972 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 11. - 18:14
Holnap indulunk egy öt napos kis túrára..ez lesz három év alatt az elsõ, hogy egyhuzamban több napot lovagolok terepn a lovammal. Mindig is vágytam rá, de sose jött össze, hogy egy páran elinduljunk. Most ezt olvasva, alig várom, ha eddig még nem vártam volna eléggé. Tudom, hogy jó élmény lesz és nem akarok majd haza jönni.
Tudom, hogy jó élmény lesz és nem akarok majd haza jönni.
#4813
Ernest
-
- Fórumtag
- 13.706 hozzászólás
Tele van a levelesládája
Közzétéve 2010 július 11. - 19:02
Jól felkészültél?
#4814
Csikasz
-
- Fórumtag
- 3.633 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 11. - 20:38
Petõfitelepen, Hatvan mellett, lent a völgyben, de a pontos helyét megkérdem neked! Én kb 200 m magasból láttam, olyan mint egy kék vizû tengerszem, gyönyörûséges, s mindenképpen látnom kell a vizivilágát. Állítólag 8-10 m harcsák is vannak benne, sajna nem merülhetek így azt tuti nem fogok látni, de medúzát szeretnék!!!!
Egy több napos túra az valami csoda, mi sokat szerveztünk ilyet és állíthatom életem legszebb napjai voltak!
#4815
Kittu
-
- Fórumtag
- 420 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 11. - 20:43
wow, micsoda tó lehet! A türkiz kék gyöngyszemrõl nekem a Szalajka-völgyi vízgyûjtõ jut eszembe ;)Álomszép.
#4816
kátyus
-
- Fórumtag
- 3.487 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 12. - 7:56
Petõfitelepen, Hatvan mellett, lent a völgyben, de a pontos helyét megkérdem neked! Én kb 200 m magasból láttam, olyan mint egy kék vizû tengerszem, gyönyörûséges, s mindenképpen látnom kell a vizivilágát. Állítólag 8-10 m harcsák is vannak benne, sajna nem merülhetek így azt tuti nem fogok látni, de medúzát szeretnék!!!!
Egy több napos túra az valami csoda, mi sokat szerveztünk ilyet és állíthatom életem legszebb napjai voltak!
Azt én is megköszönném, ha megtudnád, mert mondtam itthol, és kinevettek, hogy én vmit nagyon félrenéztem.
#4817
Fec
-
- Fórumtag
- 3.878 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 12. - 8:58
Állítólag 8-10 m harcsák is vannak benne,
Milyen halucinogént ettél?
És igeen, ez a Saulus-Paulus topic. Tessék viselkedni! ;)
#4819
Csikasz
-
- Fórumtag
- 3.633 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 12. - 14:59
Fec én kedvellek, de egy ismerõs búvárbalátom alátámasztotta , mert õ már látott ilyet a három tó eggyikében, csak nem emlékszem melyik tónál merûlt!
#4820
Chilly
-
- Fórumtag
- 2.552 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 12. - 15:13
Fec ne húzd ki a gyufát. ;)
;)
#4821
PozitívFeri
-
- Fórumtag
- 3.511 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 12. - 16:05
.... de egy ismerõs búvárbalátom alátámasztotta , mert õ már látott ilyet a három tó eggyikében, csak nem emlékszem melyik tónál merûlt!
Lochness ???
vagy mia fene a neve
#4822
Fec
-
- Fórumtag
- 3.878 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 12. - 21:03
Csikasz, én is!
De vannak horgászbarátaim. (is ) És azok is max. akkorát tudnak lódítani, amekkorára szét tudják nyújtani karjukat. /karjaikat? :(
Chilly, gondolod? (hogy a tûzzel játszódom?)
De vannak horgászbarátaim. (is
) És azok is max. akkorát tudnak lódítani, amekkorára szét tudják nyújtani karjukat. /karjaikat? :( Chilly, gondolod? (hogy a tûzzel játszódom?)
#4823
kátyus
-
- Fórumtag
- 3.487 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 12. - 21:16
Fekete Istvántól a Lutrában olvastam 3 méteresrõl, és én már azt is írói túlkapásnak gondoltam.
#4824
BoKa
-
- Fórumtag
- 5.718 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 12. - 23:00
Ütõsöket írtok Köszönöm a mai napi vigyor adagomat :kocc: Nagyfehérlochness
Köszönöm a mai napi vigyor adagomat :kocc: Nagyfehérlochness
#4825
tötõ Zsó
-
- Fórumtag
- 12.966 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 0:53
Én is úgy tudtam, hogy a 3-4 méter már gigászinak számít harcsában, bár nem vagyok halszakértő, sőt, mitöbb konkrétan fosok a víz alatti nálam éppen nem, vagy akár nagyobb élőlényektől, most google-ztam kicsit, és hát...
Na, ha egy ilyen bukkan fel a víg Balatonban úszkálásom közepette, én biztos hogy egyszerre vizelem és f...om le magam határozott sugárban, de csak miután megdöntöttem a 400 vegyes világcsúcsát a partig..
(Bocs az offért)
Na, ha egy ilyen bukkan fel a víg Balatonban úszkálásom közepette, én biztos hogy egyszerre vizelem és f...om le magam határozott sugárban, de csak miután megdöntöttem a 400 vegyes világcsúcsát a partig..
(Bocs az offért)
Edited by tötõ Zsó, 2010 július 13. - 0:54.
#4826
Saby
-
- Fórumtag
- 4.953 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 6:39
Hah, egyetértünkNa, ha egy ilyen bukkan fel a víg Balatonban úszkálásom közepette, én biztos hogy egyszerre vizelem és f...om le magam határozott sugárban, de csak miután megdöntöttem a 400 vegyes világcsúcsát a partig..
Egyszerûen undorító ez a hal :eek: :eek: :eek:
#4827
BoKa
-
- Fórumtag
- 5.718 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 7:32
Én is bocs az offért, de erre sajnos muszáj elmesélnem a kedvenc viccemwt, bár tök off:Na, ha egy ilyen bukkan fel a víg Balatonban úszkálásom közepette, én biztos hogy egyszerre vizelem és f...om le magam határozott sugárban, de csak miután megdöntöttem a 400 vegyes világcsúcsát a partig..
(Bocs az offért)
A cápapapa vadászni tanítja a kiscápát:
-Látod fiam? Ott vannak a fürdõzõk a vízben! Szép lassan odaúszol, megkerülöd balról, visszafordulsz, majd megkerülöd jobbról is, majd alámerülsz, kibukkansz, és akkor hammm, elkapod, és megeszed.
-De papa, minek ennyit szórakozni vele? Odamegyek, oszt hamm, bekapom, lenyelem egybe, és kész.
-Igen, fiam, de akkor eheted szarral együtt
#4829
Filly
-
- Főmoderátor
- 8.075 hozzászólás
Biodegenerált
Közzétéve 2010 július 13. - 8:57
De milyen finom... Nyamm...Egyszerûen undorító ez a hal :eek: :eek: :eek:
#4830
Fifikusz
-
- Fórumtag
- 2.276 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 9:14
Saby:
Undorító? Mert nagy? A légynek sem árt (na jó, annak talán igen), mi megöljük, és õ az undorító? Belõlem inkább valamiféle csodálatot és sajnálatot vált ki. Csodálatot, hogy sikerült ideáig eljutnia, és sajnálatot, hogy ezen a napon nem volt elég óvatos... 
#4831
KisbérisDíjlovas
-
- Fórumtag
- 2.507 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 10:43
Ha az nagy , ez mi ?
#4832
tötõ Zsó
-
- Fórumtag
- 12.966 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 11:02
Saby:
Undorító? Mert nagy? A légynek sem árt (na jó, annak talán igen), mi megöljük, és õ az undorító? Belõlem inkább valamiféle csodálatot és sajnálatot vált ki. Csodálatot, hogy sikerült ideáig eljutnia, és sajnálatot, hogy ezen a napon nem volt elég óvatos...
Azért itt, két faluval arrébb Péren, picit belezabbantott az ürge combjába
#4833
rongyo
-
- Fórumtag
- 830 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 11:14
És nem is kakcsis a nacija utána... én lehet, hogy nem jöttem volna ki ilyen jól a dologból.
#4834
maugly
-
- Fórumtag
- 3.943 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 11:18
...nagyon messze vagyok attól, hogy halszakértõ legyek, de jelenlegi ismereteim és bányatavas tapasztalataim alapján a harcsa félénk, emberkerülõ típus, a nagyok extrán. Gondolom, vészhelyzetben védekeznek, de simán a fürdõzõt nem támadják meg.
A csuka hamarabb, de ha teheti, õ is elkerül minket.
#4835
KisbérisDíjlovas
-
- Fórumtag
- 2.507 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 11:24
Ez nem igaz , itt felénk egy öbölbe több embert lehúztak már .
Állítólag 3 méteresek.
#4836
Fec
-
- Fórumtag
- 3.878 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 12:06
Nálunk a pincér, a taxis, mitöbb a suttogó is lehúzzák az embert... :confused:
#4837
szomjas szamár
-
- Fórumtag
- 2.905 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 12:39
jó neked, hogy te csak ezzel a hárommal találkoztál....és igazad van, a te stílusodban én is, csak tisztességes edzõt ismerek!
#4838
Peter13
-
- Kizárt tag
- 1.855 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 12:53
It nalunk a tiszteseges csak a lagzi utan huza le.. az amojat meg it nalunk csak kurvanak hivjak.Nálunk a pincér, a taxis, mitöbb a suttogó is lehúzzák..
Az lehuza.. az akor a negyedik.
Az elsö haromro nem tutam.. na ako mivan mi?
#4839
kátyus
-
- Fórumtag
- 3.487 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 14:00
...nagyon messze vagyok attól, hogy halszakértõ legyek, de jelenlegi ismereteim és bányatavas tapasztalataim alapján a harcsa félénk, emberkerülõ típus, a nagyok extrán. Gondolom, vészhelyzetben védekeznek, de simán a fürdõzõt nem támadják meg.
A csuka hamarabb, de ha teheti, õ is elkerül minket.
Csatlakozom! Ez nem igaz! Rendszersen le akarják szedni rólam vmi kis dög halak a neonzöld méregdrága fürdõruhámat! Tudjátok olyan márkás szar, mit nem szív ki a nap. Viszont ahogy belemék a vízbe, egyfolytában csikiznek a kis dögök!
Ez nem igaz , itt felénk egy öbölbe több embert lehúztak már .
Állítólag 3 méteresek.
Az állatorvost feltétlen hozzátenném a listához!
(és! még nem beszéltem a víz-, gáz-, villany-, és szúnyoghálószerelõkrõl.)
#4840
QuarterSister
-
- Fórumtag
- 2.449 hozzászólás
Törzsvendég
Közzétéve 2010 július 13. - 14:49
Csatlakozom! Ez nem igaz! Rendszersen le akarják szedni rólam vmi kis dög halak a neonzöld méregdrága fürdõruhámat! Tudjátok olyan márkás szar, mit nem szív ki a nap. Viszont ahogy belemék a vízbe, egyfolytában csikiznek a kis dögök!
Az állatorvost feltétlen hozzátenném a listához!
(és! még nem beszéltem a víz-, gáz-, villany-, és szúnyoghálószerelõkrõl.)
Katyus.. a Vizhalo , Gazhalo es Villanyhaloszerelok csakis lehuzhatnak .. ott igazi bibi van
Én is bocs az offért, de erre sajnos muszáj elmesélnem a kedvenc viccemwt, bár tök off:
A cápapapa vadászni tanítja a kiscápát:
-Látod fiam? Ott vannak a fürdõzõk a vízben! Szép lassan odaúszol, megkerülöd balról, visszafordulsz, majd megkerülöd jobbról is, majd alámerülsz, kibukkansz, és akkor hammm, elkapod, és megeszed.
-De papa, minek ennyit szórakozni vele? Odamegyek, oszt hamm, bekapom, lenyelem egybe, és kész.
-Igen, fiam, de akkor eheted szarral együtt
ez aranyosan oda off
De en draga Csikaszom.. kicsit melleirta no..
Tutira olyan buvar meselt neki errol mint az en papam.. mikor jott haza a kis keszegekkel es meselte, hogy de mekkora ponty meg harcsa vitte el a nap izzadtsagat a lefarasztassal , majd a szerelessel, es milyet uszott es...
Edited by QuarterSister, 2010 július 13. - 14:51.
