BendegúzMert ma ilyen nap van.Csütörtök délelõtt leléptünk büdöspestrõl, hogy Mindszenten és Balástán kényeztessük lestrapált lelkünket.Kecskemét magasságában kaptam az sms-t, hogy reggelre megszületett Dömpilla csikója (10 nappal a kiírt elõtt). Visszafordulni, már nem volt értelme, így döngettünk tovább és megbeszéltük, hogy vasárnap korán indulunk haza és még beugrunk csikót nézni-fotózni. Az út nagy része Zap és Livi múlt heti élménybeszámolójával telt, majd megérkezésünk örömére kihúztunk a tanyára és elvágtattunk a csehóig majd vissza. Visszafelé félúton páran megszabadultunk lovainktól
de János nem kegyelmezett, visszahozta õket, így nem duatlonozhattunk
(rám való tekintettel ugyanis alföldi szabályokat megszegve, csak lépés-vágta kombinációs terepet mentünk, ám kissé rutinomat vesztettem, Dömpin ugye az utóbbi idõben csak séta terepeket mentünk, más lovon meg nem ültem). Mivel nem jutottunk közös álláspontra Rebekával, hogy merre ugorjunk át egy keréknyomot, így õ döntött, megáll és megvárja, amíg én kitalálom, hogy mit szeretnék. Hát leszálltam, ugyan nem teljesen szabályosan, csak olyan hányaveti módon, majd el is engedtem Rebit, aki ezt olybá vette, hogy én innentõl sétálni szeretnék, hát csatlakozott másik két társához, akiket lovasaik szintén nem az elõírt módon hagytak el
sérülés nem történt, az elsõ ijedelem után könnyesre nevettük magunkat bénaságunkon és próbáltunk visszaemlékezni, hogy az elmút években volt-e ehhez hasonló tömeges talajmintavétel, de nem sikerült (mert nem is volt). Szombaton délután már igen megviselten szieztáztunk a bölcsiben, hiába no, öregszünk. Nem bírjuk már a napokig tartó bulizást-sörözést-lovazást-kocsmázást, így megbeszéltük, hogy hazafelé vesszük az irányt és még beugrunk Üllõre Dömpilla csikó nézõbe. Sötétedett már és a szél is elkezdett fújni, alig vártuk, hogy megérkezzünk, mert útközben még beszéltünk Veroccsal, aki modta, hogy Dusi (vagy Dulcsi?) is kitõgyelt, vigyük fel az embrióra. Természetesen vaksötétben és viharos szélben értünk oda, gyors puszi Dömpillának, kicsi szájtátás a sárga mosott sörényû kanca csikóra, majd rohanás a ménesbe a másik lóért, hiszen már csak az ágy közelsége tartotta bennünk a lelket. Zap elõkészítette a boxot én meg Livivel, Goeval örültem, hogy nem kell bemennem a sötétben, mert Dusi ott áll a bejárattal szemben. Pikk-pakk kikaptuk, szaladtunk az istállóba, majd kissé idegesen elkezdtem telefonálgatni - ugyanis Dusi semmi jelét nem adta az ellés közeledtének. Ismerjük már, így felmerült a gyanú, hogy valamit félreértettem. Lehet, hogy nem Dusi, hanem Dulcsi? :eek: Végre sikerült Verocst utóérni, így Dusit vissza a ménesbe, de hol van Dulcsi? Ugyan szép csillagos volt az ég, meg süvített a szél, a villanykapcsolót nem találtuk, egy elemlámpa fényénél nyomultunk be a kifutó mélyére Zappal, kissé átkozódva, hogy egy koromfekete lovat, hogy fogunk megtalálni. Ott volt a sarokban, feküdt, mögüle pedig felvillant valami fehér, az éppen megszületett kiscsikó hókája
A többiek körbeállták, rájöttünk, hogy Dusi is azért állt a bejáratnál két másik idõsebb kancával, mert õrködött. De most mi legyen? Ott nem maradhat, de fel még nem állt, pánikhatáron telefonáltunk és a megoldás kulcsa Veronika és Bendegúz lett...... és jött Bendegúz, lekapta kabátját betakarta vele a csikót, felkapta majd rohamléptekben átvitte vállán az istállóba mi meg mögöttünk rohantunk Dulcsival
Nagyon szép, hókás fekete kiscsikója lett, a kiírtnál 15 nappal korábban (most már gyanús, hogy valami el lett talán számolva), szépen felállt és elindult felfedezni az õ kis világát (azaz a mama cicijét).
), és most egy olyan kérdésem lenne, hogy kocsival hogyan jutok ki a Dóra Majorba? A jövõ héten meg is ejteném az elsõ látogatást, természetesen telefonos egyeztetés után...
