Nem nézek többet be ide,amíg el nem passzolod az összeset.
Közzétéve 2016 november 10. - 12:41
Nem nézek többet be ide,amíg el nem passzolod az összeset.
Közzétéve 2016 november 10. - 15:26
Akkor hosszú önmegtartóztatásra készülj! (Ha még nem kezdted meg a nem benézést.)
Közzétéve 2016 november 10. - 18:53
Közzétéve 2016 november 14. - 20:57
Tányérfényesítők
Munka után édes a pihenés
Közzétéve 2016 november 17. - 20:00
Közzétéve 2016 november 20. - 9:35
Közzétéve 2016 november 20. - 17:41
Nagyon komolyak.
Közzétéve 2016 november 23. - 20:36
Az iskolás
Malacterelésből már kapott jó osztályzatot.
Kindergarten
Közzétéve 2016 december 5. - 17:55
Közzétéve 2016 december 6. - 14:39
Szóval az úgy volt, hogy október első napjaiban kikeltek a meglepetés csibék. Amikor már jó nagyok voltak, akkor a kazánházból kiköltöztettem őket anyukájukkal együtt a nyúlistállóba. Épp a napokban lelkendeztünk, milyen nagyok, milyen szépek, milyen szelídek, és milyen mázli, hogy csak három kakas, a többi öt az jérce. Hát korai volt az öröm. Mint már annyiszor...
Ma reggel ahogy beléptem a nyúlistállóba, valami árnyékot láttam suhanni a szénatartó deszkája mögött.
Felrémlett bennem a 1,5 évvel ezelőtti jelenet, amikor az istálló padlója alól a szemem láttára bújt elő egy nyest, délelőtt tíz órakor, épp amikor Mackó-Bettivel beszélgettünk róla, micsoda szemét jószágok ezek a nyestek - ugyanis aznap reggel találtam meg az egyik kedvenc fiatal tyúkomat fej nélkül az istálló padlóján. Akkor együttes erővel, egy gereblye és egy kapa segítségével a tyúk után küldtük őkelmét, Rege azóta is emlegeti a dolgot, szegény 3 éves lelkét eléggé sokkolta a jelenet.
Szóval ezt a suhanást Faust is kifigyelte, és már ugrott is utána, én pedig szembesültem a ténnyel, hogy a remek kotlósom és nyolc csibéjéből négy bizony nem megy már sehova, ugyanis ott feküdtek egy kupacon kinyírva. Már nyúltam is valami bot után, de nem volt rá szükség, ugyanis ez az én semmire sem való, pedigrés, flancos, se-hall-se-lát-dömötör kutyám olyan vehemenciával támadott rá a erre a vámpírra, hogy csak lestem. Nem is értem, miért nem menekült el a nyest, úgy szaladgált ott, mintha valamit keresett volna, egyáltalán nem érdekelte hogy mi is ott vagyunk. Szóval Faust rutin híján eleinte nem merte, nem tudta rendesen megfogni, szerintem kapott pár harapást is, de végül belejött, és rázta mint az a bizonyos foxi a lábtörlőt. A végén pedig úgy nézett rám, mint aki azt mondja: "na látod, tudom hogy a nyesteket nem szereted, hát tessék, megöltem neked. Jó buli volt."
Amúgy kifejezetten szép állat, pihe-puha szőre van, és meglepően nehéz. Megmértem, bő 1,5 kg.
Most Vazul volt a szemtanú, kíváncsi vagyok, benne milyen nyomot hagy az élmény.
Hát így zajlik az élet.
Robi, az hogy van hogy az egyik kölyöknek ilyen rövid-szerű a szőre? Mármint, hogy jelentősen rövidebb mint a bal oldalinak. Anyuka is bongyi meg apuka is, igaz? Amúgy szuper a beállás, mintha direkt lenne.
Közzétéve 2016 december 6. - 15:59
Az valahogy úgy van, mint a magyarok származásával kapcsolatos genetikai vizsgálat eredménye, hogy anyai ágon az ősök nem homogén népcsoporthoz tartoznak. Jucikámnál sem, de ott még az apai is elég heterogén lehet.
Közzétéve 2016 december 6. - 17:29
Jucika teljesen ismeretlen felmenőkkel bír? A csoportképen a középső kölök a legszebb. Ő a kajálós képen a bal, igaz?
Közzétéve 2016 december 6. - 23:25
Megismerkedésünkből adódóan a szülőknek való bemutatásom elmaradt.
A 4 db kb. 4-5 hetes kölykök a Medvefarm bejáratánál téblábolt egyik reggel, ahol az Öreg bevitte őket. Ott pátyolgattuk az anyátlanokat, mindegyik kapott valami hasmenéses betegséget, 3 maradt. Akkoriban naponta jártam oda az állatokhoz, aztán csak azt vettem észre, hogy a kis szuka egyszer csak haza költözött az akkor 3 és fél fél éves Bonifác mellé, a szigorú szabályok szerint működő legényszállásunkra. Addig ott nőnemű lény (még a macskák is kandúrok voltak) tartós életvitelre nem tudott berendezkedni. Neki sikerült. Hamar belakta magát. Fel is borult a nyugodt mederben csordogáló csendes életünk. Sok megszokott dolgot egyszerűen felrugott, amit valahogy mindketten elnéztünk neki. Egy darabig hétvégente Robi nyergében visszajárt ovizni, majd megkezdte önnálló, minket az ujjaköré csavaró életét. Az ősöket tekintve valamilyen terrier (szín és szőr alapján tán írterrier), a savó színű szeme és az orra alapján némi vizsla is lehet benne. Egy harcias hizelgőgép. Ártatlan, alázatos tekintettel az ágyon fekve, ha egy másik kutya (akár a nagyobb kölykei) közelítették meg helyfoglalási szándékkal, csak a szeme, tekintete változtatásával egy vérszomjas honvédő fúriává változott, majd visszafordulva ő volt a kenyérre kent vaj. Jó vadász, nagyon jó nevelő anya vált belőle. A sok felfordulás, ami okozásában közreműködése nem is vitatható, rengeteg örömöt szerez maga is és a kölykei is. Sose akartam szukát jeligére. Most is itt alszik a fotelban.
A mostani alomból a szuka, Böbe megmarad, remélhetőleg viszi tovább az anyai vonalat. A csoportképen ő baloldali. A középső, Barnabás kis selyemszőrű, szerintem Walt Disney rajzolta a terveket, mi pedig "megvarrtuk". Brúnó, a legnagyobb, ő a "főnök".
Közzétéve 2016 december 6. - 23:37
"Nem is értem, miért nem menekült el a nyest, úgy szaladgált ott, mintha valamit keresett volna, egyáltalán nem érdekelte hogy mi is ott vagyunk."
Ez érthető is, mivel a kritikus távolságon belül voltatok. Ott már nem kockáztathatta meg a teljes megfordulást a meneküléshez, nem is alaptalanul.
A menekülési távolság, mikor olyan közel érsz egy állathoz, hogy elsétál, elszalad kényelmesen biztonságos távolságra. A kritijus távolság, ahol már úgy véli, hogy a betolakodó, támadó már ugrás közelségben van, ott nem fordíthat hátat, védekező magatartást tanusít. Ilyenkor a vedekezésből indított támadás esetén nagyon veszélyesek tudnak lenni, mivel az életükért harcolnak, félelemből támad.
Faust jól felelt a váratlanul feltett kérdésre. Remélem azonnal nagy dícséretet kapott.
Közzétéve 2016 december 7. - 22:06
Ja, persze, agyba főbe dicsértem. Ott helyben, menet közben is biztattam, meg utána is. Ma reggel vittük ki a nyestet az erdő végébe, addig is állandóan kijárkált hozzá szimatolni, nézegetni. Meg olyan fura lett, sokkal többet beszélget velem/velünk azóta, pl rengeteget néz a szemembe.
Jucika sztorija jó. Ez ilyen "akár akarod, akár nem, én kiválasztottalak és punktum".
Közzétéve 2016 december 8. - 6:55
Kutyaféléknél a szembenézés kihívás, felszólítás. Tán: Mutasd a következőt!
Közzétéve 2016 december 8. - 7:08
Én is így gondolom.
Este tíz körül még mindig kimegyek egy utolsó adagot dobni a lovaknak, kecskéknek. Ilyenkor ő is jön velem, szimatol, szaladgál, pisil, stb. Tegnap odaállt a nyúlistálló ajtajába, hogy nyissam ki, eresszem be, neki sürgős ellenőrizni-valója van odabent...
Közzétéve 2016 december 8. - 21:43
Ó, én szivest örömest befogadtam volna a nyestet- élve. Otthon én sem látnám szívesen, ahol a szárnyasok vannak, de itt a tanyán a "saját" nyest nagyon nagy szolgálatot tesz, nyáron a kisház tetőrészében alszik a fejem fölött,és sosem zavart túlságosan, este fészkel be, mikor a kutyákat kiengedem. Addig írtja a patkányokat, este meg a ház környékéről zavarja el. Ősszel melegebb helyre költözött, be is jöttek a patik a falba (könnyűszerkezetes), muszáj voltam mérgezni.
A kocsimba sem a vezetékek szétrágása miatt mennek be, hanem mert a patik bent vannak a motorházban és rágják, amit érnek. A nyest csak intézkedik.
Közzétéve 2016 december 8. - 23:25
Szép tenyésztési feladat kialakítani egy olyan nyest vérvonalat, ami csak a rágcsálókat pusztítja, a baromfira nézve undor fogja el. Ez még megérne némi állami/úniós támogatást is, mondjuk bizonyított, vizsgát tett anyánként 500 ajrót.
Közzétéve 2016 december 10. - 18:20
Jó játék a bratyó.
Lassan emelni kell a mamabejárót.
Közzétéve 2016 december 12. - 18:25
Közzétéve 2016 december 24. - 8:30
Feltörekvő setét erők
Közzétéve 2016 december 25. - 9:37
A gyerekek sorrendje fix?
Mindenkinek megvan a kedvenc kukucskálós pozíciója?
Közzétéve 2016 december 25. - 11:23
Többségében igen, ha nem, akkor valami fennforgás van.
Reggel egyszer írtam már ide, de a karácsonyi csúcsban úgy látszik valahol kevereg a "postán".
Közzétéve 2017 január 16. - 8:19
Csak hogy a hét is így induljon!
Közzétéve 2017 január 17. - 20:38
A lányom képezi a kutyáját. Vagy a póniját. Vagy is-is.
Közzétéve 2017 január 22. - 10:43
Vasárnapi matiné
A gyermekprogram dinamikájáról tán kellő képet ad a tarolás a néha álló tárgyakban.
Közzétéve 2017 január 23. - 21:50
Melegedő
Közzétéve 2017 január 24. - 16:31
Hidegedő
Közzétéve 2017 január 30. - 20:14
Az untermann már kezd kevés lenni ehhez a produkcióhoz. Már az összeterelésbe is beleizzadt.
Közzétéve 2017 február 3. - 2:38
Rakjunk rendet!
Nem én voltam!
Közzétéve 2017 február 7. - 22:18
Csend! Élet.
Közzétéve 2017 február 14. - 8:25
Első zsákmány
Így közlekedhetsz!
Itt én vagyok a kiskakas
Közzétéve 2017 február 25. - 8:36
Közzétéve 2017 február 25. - 9:21
NC-i keringő lóra és kutyára
Közzétéve 2017 március 7. - 13:50
http://magyarugyved....at_lelovik_ugye
"De mi a jogi helyzet? A vadászati törvény szerint vadászterületen – amelynek határait persze alig ismerheti valaki – a vadász a vadállomány védelme érdekében elfoghatja vagy elejtheti a vadat űző vagy a vadat elejtő kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, valamint akár meg is ölheti fertőzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát vagy a macskát. További feltétel: lőni akkor lehet, ha az állat tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség.
A szabályozás tehát meglehetősen egyértelmű. Kutyát lelőni csak akkor szabad, ha az vadat űz vagy vadat ejt el. És e tekintetben még az is közömbös, hogy az eb gazdája a közelben van-e. Bejöhet még a járványveszély is, de megnéznénk azt a vadászt, aki a magaslesről ítéleti bizonyossággal megállapítja, hogy a célkeresztbe került kutya vagy macska veszélyes vírushordozó. Ez a lehetőség így kiesik."